Népnevelők Lapja, 1885 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1885-02-14 / 7. szám

50 NÉPNEVELŐK LAPJA. jósolt rossztól, miután a szervezet az orsz. t. képv. I gyűlés tagságára azt mondja, a „mely szerint a II. orsz. t. k. gyűlés alakult“, — nincs miért félni. Én az egyesületi alapot e tekintetben helytelennek nem mond­hatom. Hogy a II. képviseleti gyűlés u­­tán a várako­zást teljesen ki nem elégítő­s hogy zajos jelenetek for­dultak elő benne: ezek okai nem az alapban, hanem másutt keresendők, ezek ellen az alap választása épen nem segít. Nem pedig soha az ajánlott alap, mely sze­rint a ffelügyelők vezetése alatt összegyűlt tkerületi ta­­­­nítók választanának képviselőt. Szeretném tudni, hol van hazánkban tankerület, — Bpestit kivéve — mely­ben a felekezeti iskolák tanítói túlnyomó számban nem volnának? — így a törvényhozást épen a felek, „túl­kapások“ előmozdítására kérnék fel s épen azok kíván­ják ezt, a­kik a felekezeti iránytól leginkább félnek. Magyar vérben van a változtatási hajlam, mivel minden iránt csak szalma­tűz lángol bennünk. Ha va­lami nem sül el száj­ízünk szerint, mindjárt alapjából forgatnék fel s így az alapot sem vetvén meg, termé­szetesen, semmit sem építhetünk. Lesz-e III. képv. tgyülés vagy nem? Erre nem felelhetek. De míg be nem bizonyítják : miért kell új l­épen az ajánlott alap ? — mivel jobb ez a másiknál ? — addig legyen szabad kérnem az illetékes köröket, hogy intézkedjenek mielőbb s tartassák meg a III. képv. tgyülést, mely annyival kevésbbé maradhat el, mert a kiállítás idejével egyszerre esik s alkalmat nyújt a tagoknak sokat látni, ta­pasztalni egyrészt, míg másrészt az akkor Buda­pesten lévő külföldi érdeklődők előtt alkalmuk nyílik a magyarországi tanítókat kedvezőleg ismertetni meg. Tenni és tenni­­ is. Ujfalussy Sándor: Az országos kiállítás és a néptanítók. Szaklapjaink egyre jobban foglalkoznak a kérdés­sel, hogy az országos kiállítás tartama alatt tartassék-e országos tanító­gyűlés Budapesten. Legközelebb L. V., a néptanítók ez ismert önzetlen barátja emelte föl tol­­l­­át ezen ügyben a „Paed. Szemle“ febr. havi füzetében. A legkevésbbé sem szenved kétséget, hogy mint bárkinek, úgy a néptanítóknak is csak előnyére lesz, ha az országos kiállítást minél többen meglátogatják, mert ha valamikor, ez alkalommal kiváltképen gyara­píthatják ismereteiket s javukra fordíthatják az időt. És ha ennyire haszonnal jár rájuk nézve a megjelenés — a­mit pedig senki kétségbe nem vonhat — az ismét csak előnyére lesz a dolognak, ha az általános ismeret­­gyűjtés mellett a saját szakmájukba vágó fontosabb kérdések is megvitattatnak s az eszmék tisztáztatnak. így állván a dolog arra nézve, hogy tartassék-e országos tanító-gyűlés a kiállítás tartama alatt, mind­nyájan tisztában lehetünk. Én szerintem csak az lehet a kérdés: milyen tanító-gyűlés tartassék? Az újabban szabályozott képviseleti vagy az ős egyetemes gyűlés avagy mindkettő ? Én szerintem csak az egyik tartassék meg, és pe­dig első­sorban a képviseleti gyűlés a következő okok­nál fogva: a) A képv. gyűlés megállapodásait sokkal inkább lehet határozati, illetőleg rendeleti erőre emelni, mint az egyetemes gyűlését.­ b) A képv. gyűlésen az ország összes tanítósága képviselve lévén, ennek határozatait inkább tartom a közvélemény kifejezésének, mint az ős egyetemes gyű­lést, melyen mindenki, még nem szakegyén is, tetszés szerint megjelenhet, a­melyen azonban mindenki végre is csak a saját véleményét képviseli. c) A képv. gyűléssel végre is tisztába kell jönni arra nézve, hogy maradhat-e az eddigi alapon, hogy t. i. a tanító-egyletek a megszabott feltételek mellett kivétel nélkül küldhetnek képviselőket, vagy pedig hogy a czél, a népnevelésügy emelése — biztosíttassék, meg­szorításokról, illetőleg új alapokról kell gondoskodni. Az az egy bizonyos, hogy azt tűrni nem lehet, hogy a képv. gyűlésen, mely végre is azért hivatik össze országos költségen, hogy országos ügynek, a nevelés ügyének tegyen szolgálatot — egyes, bármelyik felekezet is do­mináljon. A népnevelés országos ügy és nem felekezeti. Ezt vagy meg kell értetni azokkal, a­kik a képv. gyűlésen nem mint tanító-egyleti, hanem első sorban és mindenek felett mint felekezetük kép- Farsangi levél. Engedjen meg t. Szerkesztő Úr, hogy minden előleges bejelentés nélkül csak betoppanok, s b. lapja : kedves olvasóinak figyelmét egy kis csevegéssel — már­­ a­mennyire tőlem telik — elvonom a paedagogiától ; de azt hiszem, helyén van, ha most, midőn a mulatságok egész sora kecsegtet, egy pár apróságot a szép nem elé hozok, hogy olvassák azt a-------férfiak. . . . Különösen a vidéken, de szórványosan még a fő­városban is dívott s még ma is dívik, hogy a meg­hívók uszályára ritkított betűkkel biggyesztik oda e felhívást: „Kéretnek a hölgyek egyszerűen megjelenni!“ E kérelem a rendezőség részéről — levonva a jó akaratot — nagyon naiv, s daczára stereotyppá vált gyakoriságának, alig akad egy-két hölgy, ki ezt szem előtt tartaná. Nagyobb része nem veszi tudomásul, s­­ így elhangzik. Ennek okát kisrészt a nőkben, míg nagyrészt a férfiakban s a sajtóban találjuk. A felpiperézett, selyembe, atlaszba öltözött, csip­kével, gyöng­gyel stb. díszített Monaszterli-féle üz­letben kontóra rendelt öltözékű nő nem veszi észre a mellette levő lánykát, ki önkészítette ruhácskában sze­­­­rényen félre­húzódik. Pedig ki tudja, hogy az előbbi­nél a mama s leánya számára megrendelt ruha meg­érkeztét hány családi tragoedia előzte meg, s még hány követi? (Nem mondok rá példát, kedves olvasóimnak tudom, többről van tudomásuk mint egymagamnak !) Míg az egyszerű lánykának ruhája árát az anyagi vi­szonyokhoz mérten — önként, maga az apa adja sze­retett leányának ; s midőn a munkában kipiruló, öröm s aggodalom között dolgozgató leányát szemléli, az apa boldogan csókolja homlokon gyermekét, hálát adva Istennek, hogy gyermeke örömével neki is juttatott jó részt: családjával való megelégedést! Mily fönséges ellentéte ez amannak! S uraim! önök mit tesznek? Körülrajongják a fel­piperézett nőket, s önök se veszik észre az egyszerű, szerény leánykát, talán attól való félelmükben, hogy ez nem jó partie! Pedig csalódnak uraim ! mert az ilyen nő szor­galma és háziasságával többet nyújt, mint bármely fé­nyes hozomány, melynél félni kell, hogy előbb-utóbb felemészti a divatárusok tömérdek számlája! . . . s visz még azonfelül egészséges, nemes érzésű szívet, melynek jósága gazdag tőke, mely tőkének kamatja egy egész család boldogsága. Ilyenből lesz az igazán boldog nő, ki egy-két év múltán nem váló­pörön, de még

Next