Népnevelők Lapja, 1887 (22. évfolyam, 1-53. szám)

1887-03-26 / 13. szám

13. szám. Budapest, 1887. márczius 26. XXII. évfolyam. KÉPNE­VELŐK LAPJA NEVELÉS- ÉS OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY, MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON A NAGY SZÜNIDŐBEN IS. Laptalajv­ozos és kiadó: A „NÉPNEVELŐK BUDAPESTI EGYESÜLETE." Felelős szerkesztő : SOMLYAY JÓZSEF. Előfizetési ár: Egész évre..............4 frt Fél évre.................2 frt Negyed évre...........1 frt Egyes szám .... 10 kr. A lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztő neve alatt Budapest, I. ker., Krisz­tinaváros, Pálya­ utcza 9. sz. a. küldendők. — Előfizetési pénzek és reklamácziók Ross Nándor tanító s egyesületi pénztáros úrhoz Budapest, VII. ker., Belső dob«utcza 15. sz. a. intézendők. TARTALOM: Erkölcs-tanitás. B. L. — Milyen volt a népokt.­ü. ezelőtt 100 évvel Budán?Péterfy Sándor. — Van-e szükség szakszerű felügye­letre ? Soltész Kálmán. — Az Eötvös - alap közleményei. Lutten­ber­g­er Ágost. — Vegyesek. — Szerk. üzenetek. E­r­k­ö­l­c­s­ t­a­n­i­t­á­s. A társadalmi életet mélyen érintő fontos ügyet hozott napirendre az aradi iskolaszék a közoktatási miniszterhez az erkölcstanitás érdeké­ben tett felterjesztése által. (L. e lap 10-ik számát.) Az embernevelés bajnokai­ és barátainak beható, egész figyelmére méltó komoly társadalmi bajokat látunk napról-napra erősbü­lni, melyek legtöbbje az egyén erkölcsérzelmének fogyatékos voltára, vagy épen tel­jes hiányára vezethető vissza. Panaszokat, siralmakat rég­óta hallunk ez állapotok miatt, de a megszüntetést czélzó komoly cselekvésig még nem jutottunk el. Rajta kell lennünk, hogy ennek az ideje is mielőbb elérkezzék. Azokkal persze nem tarthatunk, kik bizonyos „ősi erényekétől való eltávolodásunkat tartván bajaink forrásának, gyógyitószerül a „régi erköl­­csök“-höz való visszatérést javasolják; mert valóságul azt kell vennünk, hogy az erkölcsi élet „a dicső múltban“ sem lehetett erősebb, mint îîla, s bajaink éppen az e­beli conservativizmusunkból erednek, amennyiben a múltakból reánk maradt erkölcsi élet ma már nem képezhet kellő bizto­sítékot a változott viszonyok között vívott létküzdelem által hullámzásba hozott érdekáramlatok ellen. Munkács vára a múlthoz képest az, ami volt, de a jelenre nézve csak rabtelepnek jó, s ma már egy Zrínyi Ilona hős­­lelkűsége sem adhatna többé benne menhelyet, csak pillanatra sem, a nemzetszabadság szent eszméjének. Az erkölcséletet nem vissza, de előbbre kell vinnünk, tehát kimoz­dítanunk az elmaradottságból, fejlesztenünk a szellemélet fejlődése ará­nyában, fokoznunk erejét az érdekharczok fokozódása szerint, tökéletesí­tenünk az emberiség egyéb­­ tekintetben való tökéletesedéséhez képest. Ha mindenben haladunk s egyben mindig egy ponton maradunk, akkor szükségkép oda kell jutnunk, hogy ez egy törpe marad a többivel szem­ben a­nélkül, hogy önmagában véve kisebbedett volna.

Next