Népnevelők Lapja, 1890 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-08 / 45. szám
79- nek a jogkörébe nem kotnyeleskedik, senkivel szemben fensőbbségi helyzetet nem vindikál, senkit nem utasítgat, senkitől engedelmességet nem vár, senkit nem presszionál. Az »országos tanítói bizottság« egyrészt csupán tolmácsa lesz a tanítói közvéleménynek, hangoztatója az összesség óhajainak, törekvéseinek, őre határozatainak, egyengetője a közös czél felvezető utaknak , másrészt tanácsadója az ezért, hozzá forduló tájékozatlanoknak, közvetítője a véleményeknek, nyilvántartója a vajúdó eszméknek, munkássága által példaadó a kötelesség hit teljesítésére, munkairánya által kijelölője a térnek, amelyen tenni, cselekedni, az elvnek, amelyért síkra szállni az ügyre nézve jó, helyes, üdvös, hasznos, tehát kívánatos. Ily alapon állván az »országos tanítói bizottság«, egyetlen egy komoly, elfogulatlan tényezőjével a politikai és társadalmi életnek soha és semmi körülmények között ellenkezésbe nem jöhet. De másrészt épen ez alap tesz még sok mindent szükségessé kitűzött czélja érdekében. Szükséges, hogy minden tagja szigorúan őrizze szívét a kicsinyes féltékenykedéstől, a mások intencióinak gyanúsításától s legyen vezére minden tagnak az önzéstől ment ügyszeretet, erősítője a hazafiúi tiszta lelkesedés. Szükséges, hogy e bizottság minden tagját mélyen hassa át a szigorú kötelességérzet s az a meggyőződés, hogy társai lelkének is ez a leghatalmasabb rugója. És hassa át mélyen helyzetének tudata, mely méltó sarkalója lehet a nemes ambíciónak, de a czélon túl lövésen csak az érett férfiúban nem lakozható, gyermekes hiúságot késztethetné. Szükséges, hogy a bizottság minden tagja vetekedjék a munkában való kitartásban, fáradhatlanságban , mert a bizottságnak létjoga csak addig van, míg tagjai minden perczben áldozat árán is készek megmérkőzni a rájuk váró munkakörrel. De szükséges az is, hogy a megbízó tanítóság és a bizottság között erős és állandó kapcsot képezzen a teljes bizalom ; olyan benső, őszinte, tántoríthatlan bizalom, mely nem változik mindjárt kétkedéssé, mihelyt nézetkülönbség merül fel ; olyan bizalom, mely még akkor sem csökken, ha kedvezőtlen viszonyok egy-egy pillanatra nehezítenék a czél tisztánlátását. E kölcsönös bizalom alapján szükséges a megbízó tanítóság erős és szakadatlan támogatása a megbízottak feladatának könnyítésére. Az »országos bizottság« amint létét a hazai tanítóságtól nyerte, úgy erejét is csak tőle veheti, az ő erejéből merítheti. Ha munkában, kitartásban, lelkesedésben gyenge lesz a tanítóság mint alap, lehetetlen az ez alapon álló bizottságnak is hathatós, kitartó, eredményes munkát végeznie. Szükséges, hogy a megbízó tanítóság az önzetlen vezért, az eszmék hű zászlóját, a rábízott közkincsek gondos őrét tekintse a bizottságban s ne engedje, hogy idegen, ellenséges tényezők éket verjenek a vezér és sereg közé. Mert el lehetünk rá készülve, hogy minél inkább fokozódik a bizottságnak mindnyájunk összetartásából merített ereje, tekintélye, annál több oldalról kísérlik meg ellenséges kezek kirántani a bizottság alól az alapot, a tanítóság bizalmát, hogy aztán a vezető, tanácsadó nélkül maradt sereget is szétszórhassák, vagy önző érdekek szolgálatába terelhessék. A tanítóságnak egy pillanatra sem szabad felednie, hogy az »országos bizottság« ő általa s ö érette lett, kebeléből, bizalomból alakult. Adjon