Népnevelők Lapja, 1892 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1892-03-26 / 13. szám

206 Az emberiségnek ily jóltevője, a szellem ily óriása volt Comenius, kinek szellemi fénye mindenüvé behatolt, hogy a mai keresztény-humánus kultúra tért hódítson. És a szellemi munkálkodás egyik legfontosabb ágában, a pedagógiában oly műveket alkotott, hogy az azokban lera­kott reformeszmék őt nemzetközi jelentőségre emelték, a­mely manapság sem veszített értékéből. Főérdeme abban áll, hogy a pedagógiának oly jelentőséget szer­zett, a­mely ezen tudományt a többi exakt tudományokkal egy rangra emelte. Mert, bármilyen tudományos kincseket halmozzanak is össze az egyes tudományágak, ha rac­ionális pedagógiai elvekkel nem vagyunk képesek a tudományokat az emberi elme bizonyos fejlődési fokának meg­felelően általánosítani és közkinc­csé tenni, nem vis­szük előbbre az emberiséget. Az emberi lélek törvényeinek kipuhatolásában rejlik a pe­dagógia hatalma és azoknak a szellem kifejlesztése körül mindig szem­­előtt tartásában rejlik a tanítás sikere. Comenius a lélekölő nominalizmusból kibontakozván, a jelenkori tanítás legfőbb elveit : a természetszerűséget, a szemléltetést, a reáliák ráhatását az elme fejlesztésére, az anyanyelvnek az alsó tanításnál való érvényesítését, a tanítás fokozatosságát stb. mind diadalra juttatta. A mit verulámi Baco a természetismereteknek a tanításban való fontos­ságáról csak jelzett, azt Comenius pedagógiai műveiben — a mai tanítás raczionalizmusának megfelelően — teljesen érvényesítette. Egyszóval a mai népiskola Comenius vállain épült föl, belső szer­vezetének ő vetette meg az alapját. Comenius fáklyát gyújt az európai műveltségnek. Mint a művelő­désnek valóságos apostola bejárja Európa legtöbb országait, a többek közt hazánkat is, mindenütt mély nyomokat hagyván maga után. Mint író és tanító általánosítja a tudományokat, meggyökerezteti a nemes ideálokat s így készíti elő a mai pedagógia fényesebb korát. Csak most kezdjük teljesen méltányolni Comenius érdemeit és elismerni azt, hogy az európai művelődés előmozdítása körül­i univerzális jelentőséggel bír, valamint azt is, hogy a mai kor haladottsága sokat köszönhet Comenius peda­gógiai működésének. Minden nagy ember csak egy lánczszem a czivilizáczió fejlesztésé­ben; az ő fáklyája gyújtja meg Pestalozzi és Diesterweg lánglelkét és ezek megint egy lépéssel viszik előbbre a pedagógiát. A kor halad. Bár minden művét eredeti alakjában nem használ­hatnék, mindazonáltal az ott lerakott tanítási elvek még mindig vezér­csillagokut ragyoghatnak előttünk tanítói eljárásunknál. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy Comenius egyik kiváló megalapí­tója a mai pedagógiának. És a­midőn szerény levelet fűzünk érdemeinek koszorújába, meg kell még emlékeznünk e nagy férfiú szenvedéseiről is. Élete egy teljes lánc­olata az üldözéseknek, csapásoknak és nyo­­morgatásoknak. És ez az, a­mi élete áttekintésénél bámulatra ragadja az embert, hogy annyi sanyargatások és szenvedések közepette a sors­nak e nagy üldözöttje meg nem tört, hanem újabb meg újabb művekkel járult hozzá az emberiség nemesítéséhez. Áldott legyen az ő, valamint minden nagy ember emlékezete, ki tevékenységét az emberiség üdvének szenteli. Almásy János.

Next