Népnevelők Lapja, 1892 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1892-03-26 / 13. szám
206 Az emberiségnek ily jóltevője, a szellem ily óriása volt Comenius, kinek szellemi fénye mindenüvé behatolt, hogy a mai keresztény-humánus kultúra tért hódítson. És a szellemi munkálkodás egyik legfontosabb ágában, a pedagógiában oly műveket alkotott, hogy az azokban lerakott reformeszmék őt nemzetközi jelentőségre emelték, amely manapság sem veszített értékéből. Főérdeme abban áll, hogy a pedagógiának oly jelentőséget szerzett, amely ezen tudományt a többi exakt tudományokkal egy rangra emelte. Mert, bármilyen tudományos kincseket halmozzanak is össze az egyes tudományágak, ha racionális pedagógiai elvekkel nem vagyunk képesek a tudományokat az emberi elme bizonyos fejlődési fokának megfelelően általánosítani és közkinccsé tenni, nem visszük előbbre az emberiséget. Az emberi lélek törvényeinek kipuhatolásában rejlik a pedagógia hatalma és azoknak a szellem kifejlesztése körül mindig szemelőtt tartásában rejlik a tanítás sikere. Comenius a lélekölő nominalizmusból kibontakozván, a jelenkori tanítás legfőbb elveit : a természetszerűséget, a szemléltetést, a reáliák ráhatását az elme fejlesztésére, az anyanyelvnek az alsó tanításnál való érvényesítését, a tanítás fokozatosságát stb. mind diadalra juttatta. A mit verulámi Baco a természetismereteknek a tanításban való fontosságáról csak jelzett, azt Comenius pedagógiai műveiben — a mai tanítás raczionalizmusának megfelelően — teljesen érvényesítette. Egyszóval a mai népiskola Comenius vállain épült föl, belső szervezetének ő vetette meg az alapját. Comenius fáklyát gyújt az európai műveltségnek. Mint a művelődésnek valóságos apostola bejárja Európa legtöbb országait, a többek közt hazánkat is, mindenütt mély nyomokat hagyván maga után. Mint író és tanító általánosítja a tudományokat, meggyökerezteti a nemes ideálokat s így készíti elő a mai pedagógia fényesebb korát. Csak most kezdjük teljesen méltányolni Comenius érdemeit és elismerni azt, hogy az európai művelődés előmozdítása körüli univerzális jelentőséggel bír, valamint azt is, hogy a mai kor haladottsága sokat köszönhet Comenius pedagógiai működésének. Minden nagy ember csak egy lánczszem a czivilizáczió fejlesztésében; az ő fáklyája gyújtja meg Pestalozzi és Diesterweg lánglelkét és ezek megint egy lépéssel viszik előbbre a pedagógiát. A kor halad. Bár minden művét eredeti alakjában nem használhatnék, mindazonáltal az ott lerakott tanítási elvek még mindig vezércsillagokut ragyoghatnak előttünk tanítói eljárásunknál. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy Comenius egyik kiváló megalapítója a mai pedagógiának. És amidőn szerény levelet fűzünk érdemeinek koszorújába, meg kell még emlékeznünk e nagy férfiú szenvedéseiről is. Élete egy teljes láncolata az üldözéseknek, csapásoknak és nyomorgatásoknak. És ez az, ami élete áttekintésénél bámulatra ragadja az embert, hogy annyi sanyargatások és szenvedések közepette a sorsnak e nagy üldözöttje meg nem tört, hanem újabb meg újabb művekkel járult hozzá az emberiség nemesítéséhez. Áldott legyen az ő, valamint minden nagy ember emlékezete, ki tevékenységét az emberiség üdvének szenteli. Almásy János.