Népnevelők Lapja, 1892 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1892-12-03 / 49. szám

Fertőtlenítve van ! nyil. évfolyam. 49. «am. Budapest, 1892. deczem­­ber 3 • NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Felelős szerkesztő : KONCSEK LAJOS. Laptulajdonos : A lap szellemi részét illető közlemények a szer­kesztőhöz : Budapest 11. Gsalogány-utcza 34. sz., * előfizetési pénzek, reklamácziók és hirdetések a kiadóhoz . Heisler J., kő- és könyvnyomdatulajdonoshoz (II. ker., várkert-rakpart 1. sz. alá) küldendők. TARTALOM: A magyar nemzeti népnevelés fejlődésének akadályairól. (Folyt.) Winkler Ágoston­ — A­mit a tanfelügyelők kértek. (Folyt.) — Tárcza. Az iskolából. Fe­lhős L. — Egyesületi élet. a) Hangi J. — b) V. L. — Lapszemle. Szemlés­z. — Tisztelgés a miniszternél. — Adakozá­sok. Kurz Sámuel. — Iskolai értesítők. — Irodalom. — Vegyesek. — Szerkesztői üzenetek.­­ „Népnevelők Budapesti Egyesülete“. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Krési évre..............................................4 frt. K*gj«4 évre..............................................1 „ Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. — Kéziratok nem küldetnek vissza. — Kiadó : HEISLER J. II. ker. várkert-rakpart 1. sz. A magyar nemzeti népnevelés fejlődésének aka­dályairól. Valóban bámulatos a magyar állam türelme a nemzetiségi izgató lapokkal szemben. Más államokban elkoboznák ezeket és szerkesztőiket az országból kiutasítanák, csak mi tűrjük őket. Újabban a kir. ügyész­ségek ugyan ezen lapokra is kiterjesztik figyelmüket, de addig, míg ezen lapok kiadása meg nem tiltatik, vagy azoktól a postai szállítás joga meg nem vonatik, a magyar állameszme elleni aknamunka meg­szűnni nem fog. Ilyen szegény vidékeken az iskolába járó gyermekeknek 80 száza­léka még olvasókönyvet sem képes venni s e nélkül a tanító agyon­beszéli tüdejét s a tanítási eredmény nagyon csekély. Ezen a bajon csak úgy lehetne segíteni, ha az állam az illető iskolák fenntartóit szegény tanulók segélyzése végett megfelelő iskolai alap létesítésére kényszerí­tené, vagy ha azt szegénységük nem engedné, iskoláikat államosítaná. Nagyon megnehezíti a magyarosítást az a körülmény, hogy a fel­vidéken még mindig sok az úgynevezett „paraszt-iskola“, melyeket ré­szint községek, részint felekezetek tartanak fenn. — Ezen „iskolákban“ olyan „tanítók“ működnek, kik sodrony-, üveg- vagy vászonárukkal több évig házalván, vagy valamikor katonáskodván, egyszerre mint kész tanítók elfoglalják községükben a tanítói kathédrát s javítgatják a peda­gógiát. Ezek aztán redukálják is a tantervet, állván egész tudományuk helytelen olvasás-írásból és imádkozásból s néha még előéneklésből. Ilyen „paraszt-iskolát“ saját szemeimmel többet láttam s minthogy egyik a másiktól nem igen különbözik, hogy azoknak is, kik ilyet még

Next