Népnevelők Lapja, 1892 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1892-12-03 / 49. szám
Fertőtlenítve van ! nyil. évfolyam. 49. «am. Budapest, 1892. deczember 3 • NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Felelős szerkesztő : KONCSEK LAJOS. Laptulajdonos : A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz : Budapest 11. Gsalogány-utcza 34. sz., * előfizetési pénzek, reklamácziók és hirdetések a kiadóhoz . Heisler J., kő- és könyvnyomdatulajdonoshoz (II. ker., várkert-rakpart 1. sz. alá) küldendők. TARTALOM: A magyar nemzeti népnevelés fejlődésének akadályairól. (Folyt.) Winkler Ágoston — Amit a tanfelügyelők kértek. (Folyt.) — Tárcza. Az iskolából. Felhős L. — Egyesületi élet. a) Hangi J. — b) V. L. — Lapszemle. Szemlész. — Tisztelgés a miniszternél. — Adakozások. Kurz Sámuel. — Iskolai értesítők. — Irodalom. — Vegyesek. — Szerkesztői üzenetek. „Népnevelők Budapesti Egyesülete“. Megjelenik e lap minden szombaton. Előfizetési ára : Krési évre..............................................4 frt. K*gj«4 évre..............................................1 „ Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. — Kéziratok nem küldetnek vissza. — Kiadó : HEISLER J. II. ker. várkert-rakpart 1. sz. A magyar nemzeti népnevelés fejlődésének akadályairól. Valóban bámulatos a magyar állam türelme a nemzetiségi izgató lapokkal szemben. Más államokban elkoboznák ezeket és szerkesztőiket az országból kiutasítanák, csak mi tűrjük őket. Újabban a kir. ügyészségek ugyan ezen lapokra is kiterjesztik figyelmüket, de addig, míg ezen lapok kiadása meg nem tiltatik, vagy azoktól a postai szállítás joga meg nem vonatik, a magyar állameszme elleni aknamunka megszűnni nem fog. Ilyen szegény vidékeken az iskolába járó gyermekeknek 80 százaléka még olvasókönyvet sem képes venni s e nélkül a tanító agyonbeszéli tüdejét s a tanítási eredmény nagyon csekély. Ezen a bajon csak úgy lehetne segíteni, ha az állam az illető iskolák fenntartóit szegény tanulók segélyzése végett megfelelő iskolai alap létesítésére kényszerítené, vagy ha azt szegénységük nem engedné, iskoláikat államosítaná. Nagyon megnehezíti a magyarosítást az a körülmény, hogy a felvidéken még mindig sok az úgynevezett „paraszt-iskola“, melyeket részint községek, részint felekezetek tartanak fenn. — Ezen „iskolákban“ olyan „tanítók“ működnek, kik sodrony-, üveg- vagy vászonárukkal több évig házalván, vagy valamikor katonáskodván, egyszerre mint kész tanítók elfoglalják községükben a tanítói kathédrát s javítgatják a pedagógiát. Ezek aztán redukálják is a tantervet, állván egész tudományuk helytelen olvasás-írásból és imádkozásból s néha még előéneklésből. Ilyen „paraszt-iskolát“ saját szemeimmel többet láttam s minthogy egyik a másiktól nem igen különbözik, hogy azoknak is, kik ilyet még