Népnevelők Lapja, 1893 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-14 / 2. szám
2. szám, Budapest, 1803. január 14. XXVIII. árfolyam. NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI SZAKKÖZLÖNY. Felelős szerkesztő : KONCSEK LAJOS. Laptulajdonos : A „Népnevelők Budapesti Egyesülete“. Kiadó : HEISLER Jolker várkert-rakpart 1. sz. Megjelenik e lap minden szombaton A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz •• Előfizetési ára : Egész évre..............................................4 frt. Fél évre..............................................2 „ tm..............................................1 „ Budapest 11. Csalogány-utcza 34. sz., előfizetési pénzek, reklamácziók és hirdetések a kiadóhoz . Pályázatok és egyéb hirdetések petit soronkint 10 krral számíttatnak. Heisler J., kő- és könyvnyomdatulajdonoshoz — Kéziratok nem küldetnek vissza. — (II. ker., várkert-rakpart 1. sz. alá) küldendők. TARTALOM: Az alföldi népnevelés. Ujfalussy Sándor. — Az Orsz. Bizottság köréből. Bőnyérfi János. — Tárcza. Mért nem örülök én a fizetésemelésnek. Szomjas István. — Egyesületi élet. 1. A Népnév Bpesti Egyesületének választmányából. Volák Lajos. — 2. Ugyanannak rendkívüli közgyűlése. Hangi József. — Fizetésünk ügye. Neptun. — Kimutatás. Kurz Sámuel. — Irodalom. — Vegyesek. — Szerkesztői üzenetek. Az alföldi népnevelés. Ismételten foglalkoztam már az alföldi, tehát a kiválóan magyar népnevelés ügyével. Bizonyára az én hibám, hogy csaknem agyonhallgatták szaklapjaink ezt az ügyet, mely pedig mindnyájunk figyelmére érdemes. A magyarság szellemi, erkölcsi fölényét, uralmát kell biztosítanunk, a magyarság számát kell emelnünk, hogy itt nagy és boldog Magyarország legyen. Kell a békés hódítás, de először mégis csak a nemzetet kell erősítenünk, különben nem hódíthat. Elismerjük, hogy a felvidéki magyar szigetek védelme, a felvidéki jóval szegényebb nép gyermekeinek neveltetése az állam és a magyar társadalom egyik első feladata, mert a magyarságot meg kell tartanunk , mert csak az a nép olvadhat egységes nemzetté össze, melynek műveltsége közt nagyobb különbség nincs. De azt mégsem helyeselhetjük, hogy a magyar alföld népét úgy az állam, mint társadalmunk úgyszólván egészen magára hagyja. Igaz, hogy az alföld vagyonosabb, de azért az anyagi támogatást sem nélkülözheti, mert anyagi terhei is jóval nagyobbak, mint a felföld népeié. A közlekedés, a védekezés az árvíz ellen, az intelligencziával karöltve haladó kényelem, élvezetek megszerzése, maga a közigazgatás sokkal nagyobb anyagi terheket ró itt a lakosokra, mint a felföldön. Az állam és társadalom anyagi támogatása tehát itt is teljesen indokolt. Még nagyobb szükség van azonban a kormány és társadalom erkölcsi, szellemi hatására. Az alföld népe, hol ipar, kereskedelem fejeltlenebb, már foglalkozásánál fogva is maradibb, lassúbb, lomhább, magának élőbb, mint a felföld népe ; a közlekedés nehézsége, a tanyai élet is akadálya az egymáshoz közeledésnek, az egymással való súrlódásnak. Ezért