Népnevelők Lapja, 1899 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-14 / 2. szám
XXXIV. évfolyam. Budapesten 1899 .január 14-én. 2. szám. NÉPNEVELŐK LAPJA NEVELÉS-OKTATÁSÜGYI HETILAP. Felelős szerkesztő : Ember János. Laptulajdonos , Kiadó: A „Népnevelők Budapesti Egyesülete" „HUNNIA“~nyomda, VI., Teréz-körút 3. Megjelenik e lap minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre.............................................4 Irt Fél évre...................................................2 ., Negyed évre.............................................1 ., Pályázatokat és egyéb hirdetéseket petit soronkint 10 krral számítunk. — Kéziratokat nem küldünk vissza. A lap szellemi, részét illető közlemények a szerkesztőhöz : Teleky-tér 23. »■/.. alá küldendők. Előfizetési pénzek, reklamácziók és hirdetések a kiadóhoz : „HUNNIA“ KÖNYVNYOMDA VÁLLALATHOZ : (VI., Teréz körút 3. szám alá) küldendők. A Taniók Háza. A tőkegyűjtés korszakát éljük. Mintha csak ellene akarnánk tettünkkel mondani a szent Írásnak : olyan kincseket gyűjtünk, amelyeket a tolvaj ellophat, a rozsda megemészt. A tőkegyűjtésben nagy túlságokra ragadtatja magát a társadalom. Nem nyújtván egyéb dolog biztosságot, mint a vagyon, a tőkeképzés láza elfogja az egész társadlmat. Egyén és intézmény a tőkegyűjtést vallja legfőbb élethivatásának. Elvileg hibáztathatjuk ezt az irányzatot, különösen abban az esetben, midőn a jótékony intézmények tőkésítenek, a jelen szükségeinek kielégítésétől, a jelen nemzedéktől megvonják a filléreket, hogy egy következő nemzedéknek többet nyújthassanak, ámde a gyakorlatban mit sem tehetünk ellene, sőt alkalmazkodnunk kell hozzá. A vagyon az erőnek jele. Audaces fortuna iuvat, ma annyit tesz, hogy: a szerencse segíti a gazdagokat. A társadalom nem bízik a segényekben, legyenek azok egyesek vagy intézmények. Adományaival nem a rászorult intézményeket keresi fel, hanem a vagyonosokat, amelyek igen „jól állanak.“ A gazdag Akadémia, a módú T. T. Társulat, a dús közművelődési egysületek nagy arányban gyarapodnak, ellenben a kisebb vagyonú, vagy éppen vagyontalan társulatok stagnálnak. Hiába hibáztatjuk a társadlomnak e viselkedését, a tény előtt szemet nem hunyhatunk;