Szabad Nép, 1945. május (3. évfolyam, 31-54. szám)
1945-05-01 / 31. szám
KEDD, 1945 MÁJUS 1 SZABAD NÉP Harcban a nemzetért! Írta: Gerő Ernő Minden politikai párt próbaköve, hogy miként állja meg a helyét olyan időkben, amikor a nemzet feje fölött viharfelhők tornyosulnak s amikor hosszú évekre vagy évtizedekre kell dönteni az ország sorsáról. Ilyen korszak volt az utóbbi nyolc-tíz esztendő. A német fasiszta imperialisták által előkészített támadó háború már előrevetette árnyékát. Majd Hitler megindította a gyilkos következetességgel megépített német hadigépezetet. A fasiszta sajtó és rádió győzelmet üvöltött. Versenyt üvöltött vele a magyar imperialisták rekedt kórusa. Az imperialista métely mélyen behatolt az úgynevezett magyar demokrácia soraiba is. Egyesek megfélemlítve, mások soviniszta láztól fűtve szekundáltak, sokszor az ellenzéki oldalról, az ,,országgyarapítóknak", akik az érvénybe vitték az országot. A magyar politikai pártok között a mi pártunk volt az egyetlen, amely kezdettől fogva világosan látta, hogy mi készül. Már 1937-ben, több mint két évvel a háború előtt, figyelmeztette a nemzetet a fenyegető katasztrófára. Minden üldözéssel dacolva, a föld alól hívta fel a demokratikus, háború- és fasisztaellenes pártokat az egyesülésre. Harcba szólította és összefogásra serkentette a készülő háború és fasizmus ellen mindazokat, akiknek drága a magyar haza, a magyar nemzet, a magyar függetlenség ügye. Magasba emelte a népfront, majd pedig a nemzeti függetlenségi front lobogóját. Hirdette törhetetlen következetességgel, hogy csakis a legszélesebb nemzeti összefogás és a nép hatalmas tömegeinek elszánt harca képes elhárítani az ország belső óvását a nemzetgyilkos német háborúba. Sajnos, abban az időben még nem találtunk megértésre azoknál, akikkel jóval később, mikor az ország már nyakig benne volt a gyalázatos és vesztett háborúban, szövetségre léptünk. De ennek ellenére egy pillanatig sem csüggedtünk. Egy pillanatra sem szűntünk meg harcolni a magyar nemzet szent ügyéért. Tudtuk, hogy előbb vagy utóbb hatalmassá nő a magyar nemzeti függetlenség tábora. Mikor Teleki miniszterelnök csatlakoztatta Magyarországot a fasiszta Háromhatalmi egyezményhez, megint csak a Magyar Kommunista Párt volt az egyedüli politikai párt az országban, mely megmondotta, hogy a lépés végzetes a nemzet jövőjére. S mialatt úgyszólván mindenki az „országgyarapítónak’ tömjénezett, a mi pártunk hirdette, hogy nem országgyarapításról, hanem országvesztésről van szó. Hirdettük, hogy minden darab föld, amit Hitler útján kapunk, olyan kölönc, amely az országot feltartózhatatlanul mind mélyebbre és mélyebbre húzza a német fasiszta imperializmus háborújába. Ki ne emlékeznék rá, milyen imperialista őrjöngést váltott ki aránylag széles körökben a Jugoszlávia ellen indított orvtámadás, melyet a hivatalos kormánysajtó — és sajnos az „ellenzéki“ sajtó nagy része is — úgy igyekezett feltálalni, mint a jogos nemzeti aspirációk megvalósítását. De a Magyar Kommunista Párt akkor is résen volt. Kíméletlenül lerántotta a leplet a magyar imperialistákról és szekértolóikról. Kérlelhetetlen határozottsággal lépett fel azok ellen, akik a Jugoszlávia ellen intézett orvtámadást magyar nemzeti politikának igyekeztek feltüntetni és bebizonyította, hogy a Hitlernek és Mussolininak teljesített zsoldos szolgálat végzetes következményeket von maga után a továbbiakban. A bizonyítás nem soká váratott magára, Hitlert megtámadta a Szovjetúniót és az ország urai berlini kommandóra szemrebbenés nélkül taszították bele hazánkat a német háború poklába. A szovjet-német háború első napjaitól kezdve a Magyar Kommunista Párt világosan látta a teendőket. Szabotálásra szólította fel a munkásságot. Nem törődött vele, hogy a háborús uszítók, a hazaáruló bitangok hazaárulónak bélyegzik. újból, nyomatékosan, fáradhatatlanul egyesülésre hívta fel a demokratikus pártokat és szervezeteket. Kezét nyújtotta mindenkinek, akiről feltételezte, hogy hajlandó együttműködni a végveszélybe jutott ország megmentésében. Élére állt a magyar függetlenségi harcnak. Ebben a harcban hullottak el a nemzet mártírjaiként pártunk olyan kiváló vezetői, mint Lebenherz Zoltán, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre, akiknek emlékét örökre szívébe zárta nemcsak a magyar munkásosztály, hanem az egész magyar nép is. Szívós, kitartó, következetes, céltudatos harcunkat végre siker koronázta. Jóllehet igen nagy késéssel, de mégis létrejött a magyar demokratikus pártok összefogása a Magyar Frontban. Azonban ez az összefogás még nem volt eléggé harcos. Ezért a Magyar Kommunista Párt nem elégedett meg azzal, hogy megvalósult ez a front, hanem minden rendelkezésre álló eszközzel arra törekedett, hogy a belső reakció és az országot megszállva tartó német fasiszta martalóhhadak ellen megszervezze a fegyveres harcot. Partizánosztagokat alakított. Létrehozta a nemzeti ellenállás gócait Miskolcon, Diósgyőrött, a salgótarjáni szénmedencében és később, mikor a gaz nyilasbanda kezébe kerítette a hatalmat, Budapesten, Újpesten és másutt is. Semmiesetre sem akarjuk túlbecsülni ennek a fegyveres harcnak a méreteit. De annyi bizonyos hogy ezek a pártunk által szervezett fegyveres alakulatok segítettek megmenteni a magyar nemzet becsületét, melyre gyalázatot kéntek az ország reakciós urai. És amikor a dicső Vörös Hadsereg kezdte felszabadítani az országot a német fasiszta- és nyilasuralom alól, a Magyar Kommunista Párt volt az, mely programmot adott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak, kezdeményezőként lépett fel a közigazgatás, a közlekedés, a termelés megindtásánál és nem kis szerepe volt abban, hogy az ország nem fulladt bele abba a káoszba, melyet a német fasiszták és nyilasbérenceik hagytak maguk után. A Magyar Kommunista Párt évtizedes harca hazánk függetlenségéért, a magyar államiságért nemzeti harc a szó legnemesebb értelmében. De ez a harc egyben az igazi nemzetköziség, a szabadságszerető népek közötti baráti együttműködés célját szolgálta a nép- és embergyűlölő barbár fasizmussal szemben. Szolgálta a magyar nép és a magyar munkásosztály közeledését a nagy szovjet néphez, a bennünket környező demokratikus nemzetekhez. Szolgálta és szolgálja a testvéri együttműködést mindazon országok munkásosztályával, melyek kivették részüket a német fasizmus elleni küzdelemből. Az ország reakciós urai kifelé teljesen elszigetelték hazánkat. Végzetesen önző és rövidlátó politikájuk megfosztott bennünket barátainktól. A Magyar Kommunista Párt harca a nemzeti függetlenségért, a német fasiszta háború és a belső reakció ellen, az ország demokratikus újjáépítéséért azt az utat egyengette, melyen visszatérhetünk a szabad népek közösségébe. Erről emlékezzünk az első szabad május elsején, a világ dolgozóinak harcos ünnepén. Cipészek, figyelem! Fay/tzg. tcx, drótft?.p.g, falefogó, különböző szernzájmok és cipészf kellékek kaphatók. Klein Hugó bőrkereskedése, Nagyfuvaros utca 2. A kereskedelmi minisztérium a táviró, telefon és rádió megindításával ünnepli május hét Gördülnek Pestre az élelmiszervonatok • Megindult a dunai hajózás Gábor elvtárs, kereskedelmi miniszter nyilatkozata A Szabad Nép napról-napra közölte az egyes üzemekben folyó májusi verseny híreit. A májusi verseny azonban nemcsak azokon a területeken folyt, amelyekről beszámoltunk. Általános átfogó mozgalommá vált, amelyből nem maradtak ki a közületek, az állami élet legfelsőbb intézményei sem. Erről beszélt Gábor József elvtárs, kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter, akit felkerestünk, hogy tájékoztatót kérjünk a reszortja alá tartozó legfontosabb kérdésekről. — A kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium alá tartozó szervek — mondja Gábor elvtárs — a maguk részéről mindent elkövettek, hogy részt vegyenek a májusi versenyben. Mindenkinek tudni és érezni kell, hogy az ország gazdasági újjáépítésének egyik legfontosabb problémája az összeköttetés helyreállítása és a közlekedés újjászervezése. Ezeken a vonalakon minisztériumom, május 1-étől nagymértékű fejlődésről számolhat be. örömmel hozhatom az ország dolgozóinak tudomására, hogy megfeszített munkával sikerült a lenagyobb nehézségek leküzdése árán május elsejére három nagy automata távbeszélő központot, az Erzsébet, a Lágymányos és a Belváros központokat üzembe helyezni. Hasonlóképpen megindul május elsején az ország egész tiszántúli részével, valamint a Dunántúl régebben felszabadított részével a hivatalos táviró- és távbeszélő-forgalom. Hangsúlyozom, hogy ez egyelőre csak a kormány és szerveinek, az egyes minisztériumok ellenőrzése alatt álló szerveknek, valamint a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak és a Szabad Szakszervezeteknek állhat rendelkezésére, mert a műszaki berendezések annyira elpusztultak, hogy átmenetileg csak korlátozott forgalom lehetséges. Mindenesetre tény az, hogy a kormányzat munkáját nagymértékben meg fogja könnyíteni a közvetlen távirat- és távbeszélőösszeköttetés a vidékkel. A helyreállítási munkálatok tovább folytatódnak és két távirász zászlóalj bekapcsolásával a többi távbeszélő és távíró-vonalakat sürgősen helyrehozzuk, a meglévőket kiegészítjük, úgy hogy a forgalomba a legrövidebb időn belül a nagyközönség is fokozatosan bekapcsolódhat. — És mit kap a nagyközönség már most, május elsején? ■— A nagyközönség rendelkezésére áll már most is a levélposta-forgalom, mert május elsejével megindul a levélpostai küldemények kézbesítése Budapestről vidékre és vidékről Budapestre. Hasonlóképen megindul Budapest területén a sürgős levélforgalom is, valamint a levélszekrényeik rendszeres kiürítése. Megszólal május elsején a rádió is a régi 550.5 hullámhosszon. Az első próbaadások jól sikerültek. Egyelőre hangszórókkal történik a közvetítés, de tervbe van véve az új típuskészülékek gyártása is, amivel azt igyekszünk elérni, hogy a rádió a dolgozók legszélesebb rétegének is rendelkezésére álljon. Meg kell állapítanom, hogy a rádió üzembehelyezése elsősorban a műszaki munkásság átlagon felüli munkaterjestményének köszönhető. •— Az ország gazdasági újjáépítésének egyik legfontosabb problémája a közlekedés újjászervezése. Hogyan áll ez a kérdés? — kérdezzük. — Mint már hangsúlyoztam, a közlekedés helyreállítását legfontosabb feladatnak tartom. A vonalak helyreállításánál már szép eredményeket értünk el, mert 8000 kilométer sínhosszból 6000 kilométer, azaz 75 százalék helyre van állítva. A mozdonyokból azonban csak 12 százalék, a vagonokból 22 százalék maradt meg a rombolások után. Ezek a számok, valamint a háborús állapot és az utánpótlás feltétlen szükségessége rávilágítanak a probléma súlyosságára. A javítóműhelyek teljes üzemmel dolgoznak és feladatukat úgy a mozdonyok, mint a vagonok helyreálltásával 120—130 százalékban teljesítik. Amint azonban a fenti számok tanúsítják, az mind kevés. Okvetlenül szükség van arra, hogy a vasút és közlekedés tervszerű új átépítéséhez azonnal hozzáfogjunk. Addig is mindent megteszünk, hogy a holt vágányokon levő vagonokat és mozdonyokat a forgalomba beállítsuk. Ennek következtében az élelmiszerszállítások üteme gyorsulni fog. Már a napokban nagy mennyiségű burgonyaszárítmányok futottak be és számítani lehet a legközelebbi napokban 180 vágon különböző élelmiszernek a pesti piacra való beérkeztével. Ez a jövőben fokozódni fog. Elsejétől kezdve külön szénszállító vonatok gördülnek majd a fővárosba és a nagyobb vidéki iparcentrumok felé, hogy az áramszolgáltatási lehetőségek javításával a termelőmunka az ipari üzemekben fokozottabban megindulhasson. Megemlítem még, hogy elkészült az ország 1200 hídjának teljes felmérése és pótoltuk a teljesen elpusztult terv és adatgyűjteményt. Folyamatban van a főváros hídjainak ideiglenes átépítése is és így majd lehetségessé válik egyrészt a közúti forgalom kiépítése, másrészt a dunai hajózás megindítása, ami szintén erőteljesen hozzá fog járulni az ország gazdasági újjáépítésének meggyorsítsához. Sándor Pál 5 A lényegről izmussal való szó-J kezdődött, hanem nem esett szó A reakció ezer alakban, ezer Atzdálkojelentkezik — jelentette ki vasárnapi agrárdében Balogh István államtitkár. rreakció az a kereskedő, iparos vagy munkás, aki nem végzi munkáját, reakciós az, aki most speculációból él, hogy mások kenyérgondját nehezítid Olyan igazságok ezek, amelyeket vitatni sem lehet és mégis van valami ebben a felsorolásban, ami tűnődésre készteti az olvasót. Utaz, hogy a munkásság soraiban vannak olyanok, akik a rossz táplálkozás, a tűrhetetlen lakásviszonyok s egyéb nyomasztó gondok miatt nem végzik munkájukat úgy, ahogyan maguk is szeretnék. A májusi verseny viszont megmutatta, hogy a munkásság százezres tömegei nemcsak elvégezték munkájukat, hanem gyakran tűrhetetlen életviszonyaik ellenére — többen és jobban dolgoztak, mint azelőtt. Igaz az is, hogy az iparosok és kereskedők közül egyeseket megszédített a mohó nyereségvágy és az üzérkedés és ezek bizony a demokráciaellenségei, a reakció malmára hajtják a vizet. De ha a reakció igazi fészkét keressük, akkor más tájakat kell felkeresnünk. A nagypolgárság reakciós csoportjai, azok a vállalati vezetők és bankárok, akik nemcsak magukat vonják ki a munka alól, hanem csöndes szabotázzsal azt is igyekeznek megakadályozni, hogy a gyárakban meginduljon a termelés, — ezek a reakciós elemek gátolják igazán a demokrácia megszilárdítását, a gazdasági élet megelevenedését. Ami a, munkásoknál, iparosoknál, kereskedőknél — kivétel, az a nagypolgárság reakciós csoportjainál — általános. Ez a lényeges és ha a reakcióról esik szó, erről nem szabad megfeledkezni. Sőt, ezzel kell kezdeni . .. A kacsa kissé túlhízott volt ahhoz, hogy észrevétlen maradjon. A lap fején ott állt nagy betűikkel, hogy „Németország kapitulált!“, kétszer alá is húzták. A rikkancsok békét rikkantottak, a polgárok a zsebükbe nyúltak és előguberálták a 2 pengőt és mohón falták az álhírt. Már most nem tudjuk mire vélni ezt a csodálatos san franciscói táviratot , amely nem igaz. Talán nem is ott adták fel? Vagy talán csak azért közölték, mert mondjuk, 100.000-szer 2 pengő a legelemibb számítás szerint is, kétszer annyi, mint 50.000-szer 2 pengő ? Vagy talán a lap címe felett büszkélkedve bejelentett „Fontos miniszteri nyilatkozatokat vártak a „mondjuk“ ötvenezer olvasóra? Akárhogy is van, hétfőnként megjelenő laptársunk abban a kellemes helyzetben van, hogy mire a cáfolatot saját maga közölheti, talán az események utolérik az előlegezett szenzációt. A „duce“ halott — Olaszország szabad A milánói Loreto-téren két nap óta reggeltől estig véget, nem érő embersorok haladnak el egy holttest előtt. Messze környékről jön a lombard nép, hogy meggyőződjék: az elmúlt gyászos huszonhárom év megtestesítője nincs többé. Vannak, akik szótlanul mennek el a holttest előtt, a legtöbben ráköpnek. Egy asszoy ötször belelött revolverrel a hullába, öt partizán fiáért — mondta, ölüket a fasiszták kivégezték. Az olaszok gyűlölni is tudnak és Mussolinit nem tegnap óta gyűlölik. Hoszszú év éltig terpeszkedett rajtuk ez a szörnyeteg, aki nagyzási mániájában feláldozott mindent — Olaszország békéjét, kultúráját, jólétét, nemzetközi helyzetét. A nép nézi a zsarnok holttestét és a sokezer antifasiszta vértanúra gondol, a fasizmus okozta háború halottaira, a lerombolt városokra, Mussolinit hátulról lőtték agyon. Méltó módon, a hazaárulók módjára pusztult el ez a farsangi Cézár, akinek élete egyetlen hazugság volt. Ugyanabban a Milánóban teljesedett be a végzete, ahol pályafutását a szocialista, párt elárulásával és munkásmészárlásokkal kezdte. Csupaszon kell a célba érni — mondta és hárommillióra Urát rabolt el húsz év alatt, az állampénztártól beteges szenvedélyei és határt nem ismerő hiúsága kielégítésére. Birodalmad ígért Olaszországnak és német megszállást hozott.. Mögöttem áll a nép — mondotta és a nép, mint rongyot rúgta félre öt. Az olasz imperialista reakció szolgálatában fő célja az ifjúság megrontása, fasiszta megmételyezése volt s éppen ez az ifjúság rohant elsőnek letépni a falakról a zsarnok gőgös képeit. Hogy félhetett ez a nyomorult, mikor látta, hogy az olasz partizánhadsereg órák alatt foglalja el a németek kezén lévő városokat. Hogyan remeghetett, mikor halálos ellensége, az olasz nép kezébe került. Népétől nem■ várhatott irgalmat. De nem is kapott. Mussolinival akkor végzett a nép, amikor egyetlen hatalmas lendülettel az egész országot felszabadította. A szörnyeteg halála jelzi a szabad Itália újjászületését. Boromapengét, ‘í“«“ tételben veszel?. November Sándor, VII., Nagy az Adi Szabó utca 12.