Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-01 / 126. szám
2 Jól szerepeltek a honvédség, az MNDSz, a Szíz, a gépállomások . A demonstratív nagygyűléseket jól kapcsoltuk össze a kisgyűlésekkel. A május elsejét, amelynél tartottunk attól, hogy elvtársaink nem mindenütt tudják jól beleilleszteni a választás felfelé ívelő vonalába, szinte kivétel nékül úgy tartották meg, hogy nem zavarta, hanem elősegítette a lendületet. 1945-ben megtörtént, hogy Pártunk helyenként éppen a választások előtti napokban kifulladt. Ilyen jelenségeket még 1947-ben is tapasztaltunk. Ezúttal azonban nem mutatkozott fáradtság és munkánk lendülete a választás napján érte el csúcspontját . Külön óhajtok kiemelni néhány új tényezőt. Az első: a demokratikus honvédség jó szereplése a választásokon. Már szóltam arról, hogy a honvédség és a béke kérdésének összekapcsolása különösen a nők politikai fejlődésének egyik mutatója. A honvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, amely Horthy hadserege és a nép között régente megvolt. Ma viszont a honvédség és különösen a népből való tisztikar, éppen a múlttal szembeállítva, a legegyszerűbb ember számára is szinte kézzelfoghatóvá teszi a beállott változásokat. Az, hogy a honvédség ilyen jól szerepelt a választásokon, egyszersmind mutatja, hogy a hadseregben jó politikai munka folyik. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárult a választások sikeréhez. A felszabadult nők megnövekedett aktivitását az MNDSz jó munkája is mutatta. Az MNDSz, mint a választások mutatták, városban és falun egyaránt mindinkább a dolgozó nők szervezetévé válik. Ennek megfelelően most gondoskodni kell arról, hogy az elmúlt gyakorlattal szemben a vezetés most már mindenütt a dolgozó nők kezébe menjen át. A Szít működése is mutatta azt a fejlődést, amelyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresztülment. A SzIT jó választási munkájának eredménye, hogy az EPOSz-t országszerte sikerült talpra állítani és megerősíteni. Jellemző tünete volt a választásnak a dolgozó kispolgárok aktivitása. Aki azt hitte, hogy a szocializmus építése a kispolgári réteget egyszerűen ellenzékbe kergeti, az most, a választásokkal kapcsolatban tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta ki magát. A kispolgárság érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelkedéséből ő sem marad ki és megfelelő átalakulással, de be tud illeszkedni a népi demokrácia gazdasági rendszerébe. Meg kell emlékezni a pedagógusok munkájáról, akiknek legnagyobb többsége most már lelkesen csatlakozott demokráciánk mellé és ennek a csatlakozásnak eredménye mutatkozott ifjúságunk, a pompásan fejlődő Úttörő-mozgalom lelkes választási szereplésében. F ús szín volt ezúttal az Állami Mezőgazdasági Gépállomások dolgozóinak választási részvétele. Bár e téren még a kezdet kezdetén vagyunk, meg lehet állapítani, hogy a gépállomások nemcsak a hozzájuk fűzött gazdasági, hanem a politikai várakozásoknak is megfelelnek. Fennállásuk rövid ideje alatt megszerette őket a falu dolgozó népe, megértik, hogy ők a jobb jövő hordozói a falun. A gépállomások dolgozói viszont érzik és megértik a rájuk háruló feladatok fontosságát és ez a felismerés önbizalmat, felelősségérzetet, de egyszersmind lendületet is ad munkájuknak. — Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságról is. Általános tapasztalat, hogy a protestáns papok zöme rendesen, sok helyen lelkesedéssel támogatta a Népfront választási harcát. De amikor népnevelőink először kopogtatták végig a választással kapcsolatban a falusi paplakokat, sokak meglepetésére kiderült, hogy a katolikus lelkészkedő papság között is szép számmal vannak olyanok, akik a falu népével együtt, megértik és megbecsülik a népi demokrácia eredményeit. Akik nemcsak magánbeszélgetésekben, hanem nyilvánosan is hajlandók voltak kiállani a népi demokrácia mellett s akiknek ez a fellépése kétségkívül hatott a püspöki karra is. Ott, ahol a katolikus lelkészek a Népfront mellett foglaltak állást, ezzel természetesen elősegítették a választás ügyét A válaszási munka hiányosságai — Mikor ennyi jót és pozitívet állapítunk meg a választási munkáról, ugyanakkor természetesen rá kell mutatnunk azokra a hibákra, amelyeket tapasztaltunk. Helyenként a választási munkát túlorganizálták. Egy-egy választót annyian kerestek fel, hogy az már-már zaklatásnak volt mondható. A lelkesedésből fakadó túlzás eredményeképpen nem egyszer egymást agitálták meg az elvtársak. Viszont néhol mechanikusan végezték a munkát és ha a választó abból a célból, hogy megszabaduljon, azt mondta, hogy a Népfrontra , szavaz, akkor ezt már készpénznek vették. Feltűnő volt, hogy ezen a választáson a szakszervezetek munkája nem volt annyira látható, mint mondjuk az MNDSz-é, vagy a SzIT-é. A DEFOSz pedig messze elmaradt a hozzáfűzött várakozásoktól. Különösen érezhető volt, hogy a munkástagozat, a mi erősségünk a falun, még mennyire nincsen a DEFOSz-ban kiépítve. Gyakran volt tapasztalható, hogy a Párt és a közigazgatás a falvakban még összefolyik, hogy a pártutasítások a jegyzőn és nem a falusi titkáron keresztül jutnak el a tagokhoz, hogy a községháza jobb híján a párthelyiség és gyülekezőhely. Itt-ott találkoztunk a kiskirályok újabb feltűnésével is. Kisebb alapszerveket ! — A választási munkában az is kiderült, hogy alapszerveink a városban és a falun egyaránt túl nagyok. Többszáz főből álló , alapszervnél rendkívül nehéz az egyes párttag bevonása a munkába. Megnehezül a közvetlen érintkezés az egyes tag és a vezetőség között. Megnehezül az új káderek felismerése és kiemelésének lehetősége. A választás egyik tanulsága, hogy alapszerveinket sürgősen decentralizálni kell, számbelileg kisebb alapszervekre kell felbontani. Ezt természetesen csak gondos előkészítés után hajtjuk majd végre. A választások tapasztalatai felhívják figyelmünket arra, hogy Pártunk gyengéje még falusi titkáraink egy részének fejletlensége. A megyebizottságok és járási bizottságok egymásközti érintkezésének, munkamegosztásának hibái és hiányai szintén napvilágra kerültek. A választási harc megmutatta, hogy hol jók és hol gyengék kádereink. A választási küzdelem egyébként megdöntötte azt a legendát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlandó pártmunkát végezni és nem is tanul. Ez a választás az ellenkezőjét bizonyította. Rákosi elvtárs felsorolt ezután egy sor rossz választási eredményt is és kimutatta a hibák okait. — Előre meg lehet mondani, — folytatta Rákosi elvtárs — hogy az ilyen feltűnő esetek mögött a tárgyi okok mellett pártszervezeteink rossz munkája, vagy valamely általunk eddig nem ismert hibája is rejtezik. Ezért sürgősen ki kell azokat vizsgálni és meg kell javítani az ilyen helyeken a pártmunkát, illetve gondoskodni kell arról, hogy megszűnjenek azok az okok, amelyek rossz eredményekre vezetnek. — Mi a teendő most, a választási győzelem után? A legsürgősebb tennivalónk, hogy fellépjünk minden olyan áramlattal szemben, amely a győzelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pihenni lehet a babérokon, hogy most már minden biztosítva van és engedni lehet az eddigi munkatempóból. Az ilyen felfogással szemben teljes erővel fel kell lépni, mert ha ez elterjed, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy eredményeink nagy része elsikkad. Éppen a győzelem és vele kapcsolatban a fokozott felelősség kötelez bennünket arra, hogy az eredményt rögzítsük meg, szervezetileg szilárdítsuk meg és fejlesszük tovább. — Vonatkozik ez elsősorban a középparasztságra. Most a választások fényében mutatkozik meg csak világogosan, hogy helyes és időszerű volt a középparasztság kérdését az idén tavasszal napirendre tűzni. Helyes volt elméletben és gyakorlatban leszögezni irányukban politikánkat. Helyes volt egy sor intézkedés, amely kézzelfogható tettekben mutatta meg nekik, hogy a szegényparasztság mellett őket tekintjük a falun szövetségeseinknek és megvédjük a kulákok, a falu kapitalista elemeinek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó munkát nyugtázta. — De ne higgyük, hogy a középparasztság ezzel egyszer és mindenkorra végleg meg van nyerve, hogy többé már nem fog ingadozni és tűzön-vizen át velünk jön. A választáson kétségkívül velünk jött, de nem volnánk Lenin és Sztálin tanítványai, ha elfelejtenék, hogy a középparaszt a termelésben elfoglalt helyzetéből kifolyólag ingadozó, ingadozik a munkásosztály és a kapitalisták között. Minden hibánkra, vagy minden felvetődő nagyobb nehézség láttára ingadozni fog, vissza fog esni ha talán nem is az egész réteg, de legalábbis egy része. Nekünk ezt előre kell látnunk. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövetkezés, a társas földművelés a jelenleginél sokkal szélesebb területre fog kiterjedni. Ezt is előre kell látni. Mi a választásokon tudatosan nem hallgattuk el a szövetkezés kérdését, bár nem volt számunkra titok, hogy a középparasztság jelentékeny része még ellenségesen, vagy félelemmel, vegyes bizonytalansággal áll vele szemben. Választási sikereink a középparasztságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hallgattunk. A hallgatás félelmet keltett volna bennük és azt a benyomást, hogy szándékaink nem tiszták, azért hallgatunk róla. Ha azt akarjuk hogy a középparasztságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcsekélyebb legyen, akkor teljes erővel folytatni kell az eddigi politikát, amely felvilágosítással, iskoláztatással, kézzelfogható tényekkel, gazdasági megsegítéssel bizonyítja a középparasztság felé, hogy tovább is törődünk vele és meg akarjuk erősíteni vele a szövetséget. Továbbra is szívósan és átgondoltan kell munkálkodnunk azon, hogy elválasszuk őket a kulákoktól, szembeállítsuk őket, mint a proletariátus szövetségesét, a falu és város kapitalista elemeivel. Ez a leválasztás a kulákokról rendkívül fontos, mert hiszen a kulák mindent megtesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparaszthoz, hogy nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választóvonalat, amely a dolgozó középparasztot a kuláktól elhatárolja. Most, a választások alkalmával is tapasztalhattuk, hogy sok helyen a kulák tüntetőleg kiállt a népi demokrácia mellett, helyenként külön szavazó urnát követeltek maguknak, vagy erőnek erejével nyíltan akartak szavazni. Ennek eredményeképpen néhol már újra hallhatjuk a „jó kulák“ dícséretét. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok közt is van jó és rossz és természetesen a jót kímélni kell. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen „megkülönböztetés“, amely eltekint a kulák szociális funkciójától, eltekint attól, hogy a kulák kizsákmányoló, a régit visszakívánó, a városi kapitalisták szövetségese és képviselője a falun — helytelen. Tekintet nélkül arra, hogy jó-e vagy rossz az egyes kulák, megfelelően küzdeni kell ellene. — Ismétlem, változatlanul és fokozott mértékben gondoskodni kell arról, hogy a munkás-paraszt szövetség a középparasztságnál tovább erősödjék. Minden módon támogatni kell a hibákkal szemben a középparasztságot és segíteni kell neki abban, hogy szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szövetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a traktorállomások számát, a falu gazdasági megsegítését, iskoláztatását és a világért nem elégszünk meg azzal a ténnyel, hogy a középparasztság most a választásokon ránk szavazott. Rögzítsük eredményeinket a nők, fiatalok, értelmiségiek köll . Hasonlóképpen nem szabad megengedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, amelyet a választással kapcsolatban a dolgozó nők között tapasztaltunk, visszaessék, vagy valamiképpen elapadjon. Fokozni kell azokat a rendszabályokat — elsősorban — Gondosan fel kell dolgozni a népnevelő munka választási tapasztalatait, a jót csakúgy, mint a rosszat, a tanyákon, a falvakban, járásokban, megyékben és országos méretben egyaránt. Fel kell dolgozni a Népfront tapasztalatait is. Erre annál is inkább szükség van, mert a választások megmutatták, hogy a többi párt helyi szervezeteiben is a demokrácia növekedésével kapcsolatban megnőtt a politikai színvonal. Ezen túlmenőleg, lépten-nyomon láthattuk, hogy a pártonkívüli tömegek is politikailag rendkívül megnőttek. Ezek a tömegek most már természetesnek találják Pártunk vezetőszerepét. Szívesen követik Pártunk utasításait. Addig is, amíg fejlődésük nem ad rá módot, hogy legjobbjaik beléphessenek Pártunkba, gondoskodni kell arról, hogy ezeket a demokratikus, öntudatra ébredt dolgozókat tömegszervezeteinken keresztül tovább neveljük és foglalkoztassuk. — Pártunkban tudvalevőleg háromnegyed éve tart a tagzárlat. Ez a tagzárlat a holnapi nappal, június elsejével megszűnik. Pártunk ajtaján a szó szoros értelmében százezrek kopogtatnak és kérnek bebocsátást. A tagfelvétel, pontosabban a tagjelöltfelvétel rendkívül nehéz feladat. Mi épp ezért határoztuk el, hogy a Központi Vezetőség ülésén külön tárgysorozati pontban foglalkozunk vele. Ezért én nem is térek rá ki részletesen, mert ezt elvégzi helyettem Kovács elvtárs. De annyit el kell mondanom róla, hogy ezt a feladatot úgy kell elvégeznünk, hogy megjavuljon általa Pártunk szociális összetétele, ne csökkenjen politikai színvonala, a nőknek felelős munkakörbe való előléptetését és az egyenhamisítás következetes végrehajtását, amelyek eredményeképpen a megelőző két választással szemben ezúttal a nők a demokrácia oldalára állottak. — Ugyanez áll az ifjakra is. Négy esztendő szívós harcának eredményeképpen megnyertük végre az ifjúságot. A lelkes Úttörőktől az egyetemi ifjúságig mindenütt tapasztalható ez a fordulat. És nem fogjuk kímélni a munkát és a fáradságot, hogy ez a fordulat állandósuljon, eredményei megszilárduljanak; hogy az ifjúság, amely a 25 éves Horthy-rendszer és a fasiszta métely hatása alatt kezdetben ellenünk fordult, most következetesen, eltántoríthatatlanul haladjon tovább a jó úton, amelyre rátért. Ugyanez vonatkozik az értelmiségiekre is, akiket hosszabb-rövidebb kritikus várakozás után, saját tapasztalatuk győzött meg arról, hogy a szocialista népi demokrácia anyagiakban és szellemiekben hasonlíthatatlanul többet tud nekik nyújtani, mint a kapitalizmus. Az értelmiség állásfoglalása új, bő erőforrása lesz demokráciánknak, feltéve, hogy jól dolgozunk tovább, hogy nem csinálunk velük szemben súlyos hibákat és nem adunk okot arra, hogy lendületük megtörjön. A jelentkezők közül a legjobbakat, a legöntudatosabbakat, az élmunkásokat, a mintagazdákat, a traktorállomások és termelőszövetkezetek dolgozóinak szine-javát vesszük fel, hogy még jobban megnöveljük Pártunk tekintélyét és vonzóerejét. Sor kerül a kültéri pont megerősítésére . A választással kapcsolatban országszerte meg lehetett állapítani, hogy a politikai öntudatra ébredt dolgozó tömegekben óriási a tanulási vágy. Valóságos kultúrszomjról számolnak be az elvtársak. Ezen a téren olyan óriási velünk szemben a követelmény, hogy még hosszú ideig nem tudjuk kielégíteni. Pártunk ideológiai színvonalának emelésére már az idén ősszel létrehozzuk a kétéves pártakadémiát. Kiszélesítjük és specializáljuk az egyéves, a hathónapos és egyéb pártiskola-típusokat. Emellett sor kerül végre a népi demokrácia egész kultúrfrontjának a megerősítésére az irodalom, a művészet, a tudomány, a filozófia terén. Mi messze elmaradtunk attól, ami a Szovjetunióban a háború befejezése óta e téren végbement. Ez az elmaradás odavezetett, hogy a kulturfronton az ellenség nyugodtan tarthatta magát. A kulturfronton olyan rések tátonganak, amelyeken keresztül a régi reakció és a nyugati imperializmus kényelmesen érvényesítheti befolyását. Súlyos mulasztást követnénk el, ha most, választási győzelmünk után, teljes erővel rá nem mennénk erre a kérdésre, amelyen keresztül — ismétlem — az ellenség, nemcsak népi demokráciánkba, hanem Pártunkba is be tudja vinni befolyását. Folytassuk a középpesasztság megnyerésének politikáját ! A legjobbakat a Pártba! 73 százalék munkás . Ezek a kétségkívül meglévő hibák azonban nem vonnak le abból a megállapításból, hogy a választás Pártunknak és a népi demokráciának elsöprő győzelme volt. Ennek a győzelemnek eredményeképen most vonul be először a magyar országgyűlésbe a dolgozó nép erejének és jelentőségének megfelelő képviselet. Az új országgyűlés 402 képviselőt számlál. Amikor mi — a választások előkészületeképen — felemeltük az egy képviselőre jutó szavazatok számát 14.000-ről 16.000-re, azt reméltük, és parasztképviselő hogy ezzel csökkenni fog a képviselők száma. Minthogy azonban sokkal több szavazó vett részt a választásokon, ez a csökkenés csak lényegtelen, ellenben nagyon lényeges az új országgyűlés szociális összetétele. A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya tehát majdnem 44 százalék, a parasztoké kis híján 29 százalék. Együttvéve: a munkások és parasztok száma 73 százalék az új országgyűlésben. A nők száma 71, kereken 18 száza SZABAD M&P SZERDA, 1949 JÚNIUS 1 lék. A nők száma tehát az elmúlt országgyűléssel szemben szinte megnégyszereződött és mutatja, hogy a nők egyenjogúsítása ezen a téren is folyik. A nők közül 41 munkásnő és 21 parasztasszony, vagy parasztleány. A nők között tehát a munkások és parasztok aránya még jobb, mint a férfiaknál és azt mutatja, hogy az egyenjogúsítás különösen a dolgozó nőket érinti. Végül meg kell emlékezni az új országgyűlés korszerinti összetételéről. Az országgyűlésnek pontosan a fele 20 és 40 év közötti, szóval a fiatalabb évjáratokhoz tartozik köztük 55 képviselő 30 évnél fiatalabb Egyetlen országgyűlésen még ennyi dolgozó fiatal nem volt képviselve . Összefoglalva: az országgyűlés számszerűen is visszatükrözi a munkások és parasztok szövetségét és a munkásság vezető szerepét. Visszatükrözi a nők és az ifjak növekvő jelentőségét a demokráciában. Ebből a szempontból sokkal inkább népképviselet, mint a megelőző két országgyűlés, nem is szólva a régi horthysta országgyűlésről, vagy mondjuk az olyan „demokratikus“ voltára büszke képviseletről, mint amilyen az amerikai ■ szenátus, ahol tudvalevőleg egyetlen egy ipari munkás, vagy dolgozó paraszt nem található. Képviselőink, a népnevelők élmunkásai . A választás eredményeinek lerögzítése tehát újabb erőfeszítéseket követel Pártunktól. Legsürgősebben számba kell venni és munkába kell állítani a választási kampány során kitűnt jó kádereket, népnevelőket, funkcionáriusokat. Nem szabad megengedni, hogy újra visszacsússzanak, eltűnjenek a tömegekben, hanem gondoskodnunk kell róla, hogy számbavegyük, munkába állítsuk és foglalkoztassuk őket. Ez nemcsak a saját Pártunkban feltűnt káderekre, hanem a pártonkívüliekre, sőt a más pártbeliekre is vonatkozik. A Magyar Dolgozók Pártja már annyira az egész nép vezetőjévé vált, hogy reáhárul a szövetséges pártok fejlődő kádereiért is a felelősség és mi rajta leszünk, hogy ennek a feladatnak is megfeleljünk. ■— De le kell rögzíteni azokat a munkamódszereket is, amelyek a választással kapcsolatban kiállták a tűzpróbát. Elsősorban állandósítani kell a kis gyűlések és a házról-házra menő népnevelés munkamódját. E választásokkal kapcsolatban, különösen a tanyákon és a falvakban száz és száz alkalommal hallhatták előadóink és népnevelőink azt a kérést, hogy: ,,jöjjenek el máskor is, ne csak a választások idején". Nekünk teljesítenünk kell ezt a kérést és nem szabad megengednünk, hogy a kisgyűlések, vagy a házi és az egyéni agitáció, mint a választási munka speciális módszere maradjon meg. Rá kell térnünk a jövőben is a rendszeres kisgyűlések tartására. A Függetlenségi Népfrontnak 402 képviselője van. Ezeket a képviselőket, akikkel most már a Népfront vezetősége rendelkezik, rendszeresen be kell állítani arra, hogy állandóan látogassák a választókat. Megtartsák velük az eleven, szerves kapcsolatot, legyenek ők az élmunkások a népnevelők között és különösen legyenek élmunkások ezen a téren a Magyar Dolgozók Pártjának képviselői. A Szikra-könyv fegyver a dolgozók kezében! Vásároljon a Szikra sátrainál!