Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

4 A szovjet javaslat elfogadása biztosítaná a külügyminiszterek előtt álló feladatok megoldását" - állapította meg Vrisinszkij elvtárs a nyugati javaslatokat elutasító beszédében A külügyminiszterek tanácsának hétfői, május 30-i ülésén elsőnek Visinszkij, a Szovjetunió külügy­minisztere szólalt fel. Május 28-án, szombaton, — mon­dotta — három küldöttség, — az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország képviseletében — elő­terjesztette Németország egységére vonatkozó javaslatát. Amint az az Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország indítványából kitűnik, ezek a javaslatok nem vetik fel a demokratikus eszközökkel meg­teremtendő egységes német alkot­mány kérdését, hanem arról beszélnek, hogy a szov­jet övezetet csatolják az úgynevezett bonni alkotmányhoz, amelyet — mint ismeretes — egy mesterségesen össze­válogatott csoport dolgozott ki a leg­nagyobb titokban, a demokratikus el­vek megsértésével. Ismeretes, hogy a német nép nem vehetett részt ennek az alkotmánynak megvitatásában. Emellett ezt az úgynevezett alkotmányt a nyugati megszálló hatóságok nyílt nyomására hozták létre és főbb pontjait maguk a megszálló ható­ságok írták elő. Ily módon a német népre föderatív rendszert erőszakolnak rá. A német demokratikus körök tiltakoznak ez el­len. Nagyon is érthető ez, minthogy Németország föderalizálásának terve nem a német egység megteremtésé­nek, hanem Németország szétdarabo­­lásának terve. Fontos megjegyezni azt is, hogy az úgynevezett bonni alkot­mány egyetlen olyan pontot sem tar­talmaz, amely korlátozná a német monopóliumok és junkerek uralkodó szerepét, pedig éppen ezek voltak a német agresszió illletői és szervezői, Hitler uralmának támaszai. Már ez egymagában bizonyítja, hogy ezt az alkotmányt semmikép sem szabad de­mokratikusnak tekinteni. A német nép már állást foglalt... Az USA, Nagybritannia és Fran­­cios­zág javaslata, amely az úgyne­vezett bonni alkotmányt egész Né­metországra ki akarja terjeszteni, nem egyéb kísérletnél, amely Kelet-Né­­metországra olyan rendszert akar ráerőszakolni, melynek létrehozásá­ban sem Kelet-Németország lakos­sága, sem a Szovjetunió, — amely a potsdami egyezmény értelmében ezért az övezetért felelős — nem vett részt. Az USA-nak, Nagybritan­­niának és Franciaországnak ez a ja­vaslata szem elől téveszti azt a tényt is, hogy a német nép a szovjet övezetben már kifejezésre juttatta állásfog­lalását Németország jövendő ál­lamszervezetének kérdésében, abban az alkotmánytervezetben, me­lyet a Néptanács dolgozott ki és az egész nép megvitatott. A három hatalom tervezetének har­madik pontja azt javasolja, hogy egész Németországban léptessék életbe a Washingtonban kidolgozott úgynevezett megszállási statútumot. Ez a javaslat valójában a békeszer­ződés megkötésének megtagadását je­lenti Németországgal és a megszál­lási rendszer határozatlan időre szóló meghosszabbítását eredményezi. Ismeretes, hogy a megszállási sza­bályzat első pontja mindössze arról az időszakról beszél, „amelynek­o­lya­­mán a megszállás fenntartása szük­séges“. A három hatalomnak az a kí­sérlete, hogy úgy állítsák be a dol­got, mintha ennek a megszállási sza­bályzatnak az lenne a célja, h­ogy „lehetővé tegye a német nép számára demokratikus önkormányzatának meg­teremtését“,­­ amint ezt az USA, Nagybritannia és Franciaország mi­nisztereinek washingtoni tárgyalásai­ról kiadott közleménye állítja — szö­ges ellentétben áll a szabályzat tar­talmával. Ismertes, hogy a szabályzat szerint (2. és 3. cikkely) a közigaz­gatás igen fontos feladatai a meg­szálló hatóságok monopóliumai, míg a német népnek nem teszik le­hetővé, hogy részt vegyen ezeknek a fontos feladatoknak végrehajtá­sában. Az ilyen megszállási szabályzat be­vezetése ellentétben áll a német nép érdekeivel. A német nép a békeszer­ződés mielőbbi megkötésére és a meg­szállási rendszer befejezésére törek­szik. De ellentétben áll a megszállási szabályzat az európai békés rendezés feladataival is. I A demokratikus szabadságjogok a szovjet övezetben megvalósultak Ami a három hatalomnak a jóváté­telekre és — amint az említett javas­lat szövege mondja — „valamely ide­gen hatalomtól vagy annak nevében­ megszerzett német vállalatokra vonat­kozó javaslatát illeti, ennek az indít­ványnak nincs köze Németország egy­ségének kérdéséhez, melyről a külügy­miniszterek tanácsa tárgyal. Ezzel kapcsolatosan feltétlenül meg kell említeni, hogy a három hatalom ugyan az említett vállalatok visszajut­tatását hangoztatja, de mélyen hall­gat arról, hogy az amerikai és angol monopoltőke, a megszálló hatóságok segítségé­vel, jelentékenyen behatolt Nyu­­gat-Németország gazdasági éle­tébe és elsősorban a Ruhr-vidék iparába. A három hatalom javaslata Német­ország egységét „elvektől” kívánja függővé tenni. Ezeket az elveket a három hatalom javaslatának második pontja sorolja fel. A szovjet küldött­ség szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy ez talajtalan kísérlet, minthogy a szovjet övezetben már bizto­sították a demokratikus szabadsá­gok megvalósítását az egész la­kosság számára, kivéve a fasiszta elemeket. Ami a nyugati övezetekben uralkodó helyzetet illeti, ott az úgynevezett „szabadságjogok” a gyakorlatban a demokratikus pártok és szervezetek üldözését és a nagy monopóliumok, továbbá az egykor a hitleri agressziót támogató körök tevékenységét bizto­sítják. „Visszautasítandó..." Az amerikai Egyesült Államoknak, Nagybritanniának és Franciaországnak az a javaslata, hogy a négyhatalmi el­lenőrzés szervében (az úgynevezett Legfelsőbb Bizottságban) az egyhangú­ság elvéről — amelyet érvényes egyez­mények írnak elő — térjenek át szó­többséggel hozott határozatokra, nem a Németországot megszállva tartó hatal­mak együttműködésének politikáját, ha­nem a parancsolás politikáját tartja szem előtt. Ilyen politika a Szovjetunióval szemben nem lehet eredményes. Melyek általános következtetéseink arról a javaslatról, amelyet az Egye­sült Államok, Nagybritannia és Fran­ciaország külügyminiszterei Német­ország egységének kérdésében május 28-án, a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztettek? Általános következ­tetéseink abban foglalhatók össze, hogy a javaslat tanulsága szerint ezek a hatalmak nem kívánnak meg­egyezésre jutni a Szovjetunióval olyan fontos kérdésben, mint Német­ország egysége. Ugyanakkor ezek a javaslatok ellentétben áll­nak a német nép jogos érdekeivel és azzal a törekvésével is, hogy mi­előbb megköthesse a békeszerződést és a megszállási rendszer meg­szűnjék. A szovjet küldöttség a három ha­talomnak ezeket a javaslatait, — amelyek ellentétben állanak a jaltai és potsdami értekezlet határozatai­val — visszautasítandóknak találja. A szovjet küldöttség Németország gazdasági és politikai egységének biz­tosítása érdekében az ülésszak kezde­tekor a Külügyminiszterek Tanácsa elé terjesztette javaslatait, melyeknek elfogadása mély meggyőződése szerint biztosítaná a Külügyminiszterek Ta­nácsa előtt álló feladatok megoldását. Új szovjet javaslatok biztosítják a német egységet A szovjet küldöttség javasolta a németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács tevékenységének helyreállítá­sát a korábbi alapon, a potsdami ér­tekezlet határozatainak megfelelően. Ezeket a határozatokat a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagybritan­nia hozta, Franciaország később ugyancsak csatlakozott hozzájuk. Ez­zel kapcsolatosan szem előtt tartja ennek a szervnek fontos jelentőségét. Az Ellenőrző Tanácsnak ugyanis hi­vatása, hogy a megszállás tartama alatt Németországban a legfőbb ha­talmat gyakorolja. A szovjet küldöttség ugyanakkor úgy tartja, hogy Németország gazdasági és politikai egységét nem lehet megvalósítani egységes központi német szerv megteremtése nélkül. E szerv hatáskörébe tartoznának az egész Németországot érintő jelentő­ségű állam- és gazdaságfejlesztési kérdések. A szovjet küldöttség javasolta, hogy a Németország keleti és nyugati öve­zeteiben meglévő német gazdasági szervek alapján teremtsenek egységes német államtanácsot, amely Német­ország gazdasági és közigazgatási központja lenne és kormányzati fel­adatokat látna el a gazdaság- és államszervezés fentebb említett terü­letein, az Ellenőrző Tanács legfőbb hatalmának megőrzésével. A szovjet küldöttség ugyancsak ja­vasolta a berlini négyhatalmi parancs­nokság és az egységes berlini városi tanács helyreállítását azzal, hogy a városi választások kérdését adják át a berlini szövetségesközi parancsnok­ságnak. A szovjet küldöttség meg­győződése szerint mindezek a javaslatok biztosíthat­ják Németország egységének hely­reállítását gazdasági és politikai tekintetben. A Szovjetuniónak ez az állásfoglalása teljesen összhangban van a potsdami egyezmény elveivel és teljes mérték­ben megfelel Németország egysége helyreállításának, valamint a béke­­szerződés mielőbbi megkötésére, a megszállási rendszer megszüntetésére törekvő német nép érdekeinek, az európai békés rendezés feladatainak. I­ nyugati külügyminiszterek felszólalásai A Külügyminiszterek Tanácsának május 30-i ülésén Visinszkij beszéde után Acheson, majd Schuman és Bevin szólalt fel. A nyugati külügyminiszte­rek minden eszközzel megpróbálták javaslataikat fehérre mosni. Acheson vállalta magára a hálátlan feladatot, hogy bebizonyítsa, az úgynevezett bonni alkotmány állítólag megfelel a német nép érdekeinek és azt Nyugat- Németország lakossága jóváhagyta. Az amerikai külügyminiszter ezt mondotta: „A bonni alkotmányt egy 65 németből álló tanács dolgozta ki és azt több hónapon át vitatták”. Ki ne tudná azonban, hogy ez a 65 német a nyugati övezetek katonai kormányzói­nak engedelmes szolgál. Acheson elhallgatta, hogy a megszállási szabályzat, amelyet a három nyugati hatalom dolgozott ki, lényegében Nyu­­gat-Németországot illetően az egész hatalmat a megszálló hatóságok kezé­ben összpontosítja. Az utána felszólaló Schuman igyeke­zett bizonyítani, hogy az USA, Anglia és Franciaország Nyugat-Németország­­ban végrehajtott külön cselekményei állítólag jogszerűek voltak. Az úgy­nevezett bonni alkotmány kérdésével foglalkozva, a francia külügyminiszter Acheson nyomán azt állította, hogy az „alkotmány” szövegét „maguk a néme­tek” dolgozták ki és hagyták jóvá­ annak szükségességéről, hogy elsősor­ban több gazdasági problémát kell megvitatni, amelyek pedig — mint Visinszkij megjegyezte — nem tartoz­nak Németország egységének a Kül­ügyminiszterek Tanácsa előtt fekvő kérdéséhez. A brit külügyminiszter ezután Visinszkijnek azzal a megjegyzésével foglakozott, hogy az amerikai és an­gol monopóltőke a megszálló hatósá­gok segítségével mélyen behatolt Nyugat-Németország gazdasági éle­tébe, elsősorban a Ruhr-vidék iparába. Bevin azt állította, hogy az USA és Anglia csak azért fektet be tőkét a német iparvállalatokba, hogy segítse őket a termelés újjáépítésének terén. Igyekezett ettől a fontos kérdéstől el­térni. Eszközül olcsó tréfát használt fel. Azt mondotta, nem lehet feltéte­lezni, hogy „a kapitalista Egyesült Államok és a szocialista (?) Anglia” összeesküd­jék, hogy „lenyelje a német ipart”. Bevin befejezésül felvetette annak kérdését, nem lehetne-e eltekinteni a három küldöttség javaslatainak „rész­leteitől“ és megegyezni a „lényeg­ben“. Visinszkij elvtárs válaszol Bevin után ismét Visinszkij szólalt fel. Megjegyezte, hogy tekintettel az idő előrehaladott voltára, ezen az ülé­sen nem merítheti ki a vita során érintett összes kérdéseket és a követ­kező ülésen még kiegészítő kijelenté­seket fog tenni. Válaszolt Bevinnek arra a javaslatára, hogy „tekintsenek el a három küldöttség javaslatainak részleteiről" és egyezzenek meg „a lé­nyegben”. Ezt mondotta: — — Ellentéteink nem a részletek, hanem az alapvető kérdések vona­lán mozognak. Az ellentéteket az magyarázza meg, hogy a három hatalom javaslatai gyökerükben ellentétesek a potsdami egyezménnyel, bár Schuman, Bevin és Acheson ma is, éppúgy, mint előzőleg, azt állították, hogy ezek a javaslatok megfelelnek a potsdami elveknek. Ez az állítás sehogysem fogad­ható el. Ha a három küldöttség javaslatai megfelelnének a potsdami egyez­mény elveinek, nem volna nehéz megegyeznünk. A­ potsdami elvek változatlanok — Azt mondják nekünk — folytatta a szovjet külügyminiszter —, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának 18 hó­nappal ezelőtt megtartott londoni ülésszaka óta sok víz lefolyt, sok minden megváltozott, amit tekintetbe kell venni. Milyen tekintetben kell számolni ezekkel a változásokkal? Természetes, hogy ez alatt a 18 hó­­nap alatt, — és nem csupán a 18 hó­nap alatt, hanem a potsdami értekez­let megtartásától számított négy év alatt — sok minden megváltozott. A potsdami egyezmény elvei azon­ban változatlanok maradnak és ezekre az elvekre önök, uraim, az USA, Nagybritannia és Franciaország külügyminisztere nem egy ízben hi­vatkoztak ezen az ülésszakon. Több­­ízben mondották, hogy a potsdami egyezmény alapján állanak. A szovjet küldöttség ezt nem fogadhatja el. A szovjet külügyminiszter ezután emlékeztet: Schuman azt állította, hogy a potsdami egyezmény Német­ország föderális megszervezését írja elő. — Ez tévedés — mondotta Visin­szkij. — A potsdami döntésekben egyetlen szót, egyetlen betűt sem le­het találni, amely Schumannak ezt a tételét bizonyítaná. Él német demokratikus körök tiltakozása ellenére... A Szovjetunió küldöttsége akkor is ellenjavaslatot állított szembe­­ az an­gol-amerikai állásfoglalással és azt mondotta, hogy a központi német kor­mány és a tartományi kormányok köcsönös viszonyának kérdését úgy lehetne megoldani, hogy ha a wei­mari alkotmányt fogadnák el alapul, bár ennek az alkotmánynak vannak hiányosságai. A Szovjetunió küldöttsége java­solta, hogy a weimari alkotmányon végezzenek olyan változtatásokat, amelyek megszüntetnék negatív, nem demokratikus sajátságait. Ismeretes­en folytatta Visinszkij —, hogy Hitler megszüntette a Landta­­gokat (helyi parlamenteket) és he­lyükre a maga stadthaltereit és gau­­leitereit ültette és ilymódon megszün­tette a demokratikus helyi önkor­mányzatot. A Szovjetunió küldöttsége akkor is és most is arra irányította, illetőleg irányítja a figyelmet, hogy a weimari típusú köztársaság beveze­tése által fel kell számolni a hitleri centralizmust. Ezért téved súlyosan Schuman, ha azt gondolja, hogy el­lentét van annak a központosításnak ellenzése, — amilyen a hitleri rend­szer volt — és annak a föderalizálás­­nak ellenzése között, amelyet most Németországra akarnak erőszakolni. A szovjet külügyminiszter befejezé­sül ezt mondotta: „Az úgynevezett bonni alkotmány, amely a föderalizá­lás elvén alapszik, ugyanazt a tételt fejezi ki, amelyet az USA és Anglia küldöttsége a Külügyminiszterek Ta­nácsának moszkvai ülésszakán védel­mezett, állítva, hogy minden hatalmat a tartományoknak kell juttatni. Most föderatív szervezetet akar­nak ráerőszakolni a német népre. A német demokratikus körök tiltakoz­nak ez ellen ily módon a vitatott kér­désben az alapvető véleményeltérések nem a részletek, hanem a főproblé­mák vonalán mozognak. Ez elfogad­hatatlanná teszi azokat a javaslato­kat, amelyeket az USA, Anglia és Franciaország küldöttsége május 28-án elénk terjesztett... Puskin: Válogatott művek (Elbeszélések — Költemények) Puskin születésének 150. évfordulójára jelenik meg magyar nyel­ven a nagy orosz klasszikus író műveinek két gazdagon illusz­­­­trált kötete. Könyvnapi ára: Elbeszélések, fűzve 15.— Ft, kötve 24.— Ft Költemények, fűzve 16.— Ft, kötve 25 — Ft A két kötet ára fűzve 31.— Ft, kötve 49.— Ft Szikra-Új Magyar Könyvkiadó SZABAD NÉP SZERDA, 1849 JÚNIUS 1 Bevin ízetlen tréfája: a „szocialista“ Ingna Schuman után Bevin hevesen dicsőí­tette a megszállási szabályzatot és az úgynevezett bonni alkotmányt. Azt állította, hogy ez az alkotmány „le­rakta azt az alapot, amely lehetővé teszi a német népi (?!) köztársaság megteremtését. A brit külügyminiszter kijelentette, hogy a bonni alkotmány alapja a föderalizálás elve ... Bevin a továbbiakban hosszasan beszélt Potsdamban nem Németország fö­­deralizálásáról volt szó, hanem a hitleri központosítás felszámolásáról. Schumannak az a véleménye, hogy a hitleri központosítás felszámolása ér­dekében elfoglalt álláspont és a föde­ralizálás ellen irányuló álláspont kö­zött ellentét van. A valóságban itt semilyen ellentét sincs. Egészen más dolog a hitleri központosítás, mint a weimari alkotmány alapján megterem­tett államrendszer. A nyugateurópai külügyminiszterek 1948 júniusában el­foglalt álláspontja és a között az ál­láspont között, melyet a Szovjetunió küldöttsége­­védelmezett és védelmez, semilyen ellentmondás sincs. A szovjet külügyminiszter­­ ezután arra emlékeztetett, hogy a Külügymi­niszterek Tanácsának 1947. évi mosz­kvai ülésszakán az angol és amerikai küldöttség a következő elvet védel­mezte: „Minden hatalmat a tarto­mányoknak kell juttatni.” Ezzel kapcsolatosan Molotov, a Kül­ügyminiszterek Tanácsának moszkvai ülésén ezt mondotta: „Az előterjesz­tett javaslatok, amelyek minden ha­talmat a tartományoknak akarnak jut­tatni, arra vezetnek, hogy különösen gazdasági téren csökkentik a német kormány jogait. Annyira fokozzák a tartományok jogait az egységes német kormány jogaival szemben, hogy ebből Németország széttagolására vezető irányzat keletkezhet, ami a német állam felszámolását jelen­tené”. ,Göbbels és Tito gyakorlatában nincs különbség" — írja a Alova Borba A Prágában megjelenő Nova Borba legutóbbi számában közli Pero Popi­­voda elvtárs jugoszláv vezérőrnagy cikkét. Megállapítja: a Tájékoztató Iroda határozata után a Tito-klikk kongresszusok és értekezletek tömegé­vel akarta tévútra vezetni a jugoszláv népet. A kongresszusokat a rendőrség teljes mozgósításával, repülőezredek és légelhárító tüzérség készenlétben tartásával folytatták le. Belgrád fő­utcáit és központját a titkos rendőr­ség ezrei és a Tito-gárdisták zárták le. Teljesen világos, hogy mindezt a Kommunista Párt és a jugoszláv néptől való félelmükben tették. A jugoszláv trockisták aljas hazug­ságok áradatával akarják bemocskolni az igazi kommunistákat. „Vájjon Göbbels és Tito gyakorlatában van-e különbség? Csak az, hogy e rendszert elsőnek Göbbels alkalmazta. Jugo­szlávia kommunistáinak kötelességük kikergetni a pártból ezeket a trockista árulókat és mielőbb és minél radiká­lisabban megtisztítani a JuKP-t ettől a genytől" — fejezi be Popivoda elv­társ. DANTE a könyvnapra susat ví­v#/»» ÉNEKLŐ ÉLET !.^aállhatatlan sodrú regény, egy elepes falu népének küzdelmes el­­ndulásáról, győzelmes felemelke­déséről. Könyvnapi ára: fűzve 18.70, kötve 23.— BAHATOS ISTVÁJA A POKOL TORNÁCÁN * BAUMGARTEN DÍJAS költő versei kiforrott költői egyéniség megra­gadó szépségű vallomása. Könyvnapi ára: fűzve 9 80, kötve 12.30

Next