Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-02 / 177. szám

KEDD, 1949 AUGUSZTUS ? SZABAD NÉP ÚJ KÍNA MUNKÁSAI a szovjet munkásosztály példáját követik EMÖS­ZÜTEMBEN HALAD KÍNA FELSZABADÍTÁSA Pekingből jelenti az Új Kína Hír­­ügynökség­. A kínai felszabadító nép­hadsereg a középkínai arcvonalon július 29-én 110 kilométerre Csangsától észak­nyugatra felszabadította Csangteh vá­rost, Hunan tartomány harmadik leg­nagyobb városát. A néphadsereg július 24- én szabadította fel Linli városát, amely Hunan tartomány nyugati részé­ben a csangteh-libsz­eni országút kö­zepe táján fekszik. A Csangtehtől 75 kilométerre északnyugatra fekvő Lih­­men július 25-én, a várostól 30 kilo­méterre délnyugatra fekvő Taojuan pedig 28-án szabadult fel. Kelet-Hunanban a néphadsereg július 25- én felszabadította Liling megyei székhelyét, a hunan-kiangszi vasútvonal mentén. Nyugat-Kiansziban a néphadsereg július 27-én a Kan-folyó partján fekvő Taiho városát szabadította fel. Az in­nen észak­nyugatra fekvő Jungszin jú­lius 29-én szabadult fel. Hupej tarto­mány déli részében július 18-án felsza­badult Szungce a Jang-Ce folyó déli partján. Az északnyugat kínai arcvonalról je­lentik: A néphadsereg Kanszu tarto­mányba történő behatolása során há­rom nap alatt hat megyei székhelyet foglalt el Kanszu és Senszi tartomány határvidékén. Ugyancsak az Új Kína Hírügynök­ség jelentése ismerteti a Kínai Mun­kásszövetség pekingi értekezletét.. A Munkásszövetség alelnöke, Li Liszan bejelentette, hogy körülbelül egy év alatt több, mint 10 millió munkást szerveznek meg a független, demo­kratikus, virágzó Új Kína felépítésére. A kínai munkások az elmúlt évben lényegében teljesítették azokat a fel­adatokat, amelyeket a kínai munkás­­szövetség hatodik kongresszusa ki­tűzött. A fegyvergyárakban, a vasutaknál és más iparokban a munkások kemény erőfeszítéssel támogatták a néphadsereg küzdelmét. Sok munkásból élmunkás és a munka hőse lett a termelési versenyben. Ők látták el a népi harcosokat vasúti kocsikkal, megfelelő ruházattal, élelmi­szerrel, ők végezték a vasút helyre­állítási munkáit mindenütt, ahol csak a felszabadnl néphadsereg előre­nyomult. A Kuomintang ellenőrzése alatt álló területeken a munkások szintén meg­fogadták a kínai munkáskongresszus felhívását, megmentették a gyárakat a Kuomintang rombolásától és a fel­szabadított városokban haladéktalanul helyreállították a termelést, a rende­zett életet. Mukden, Tiencsin, Vuhan, Nanking és Sanghaj munkásai dicső­ségesen teljesítették feladataikat. Li-Liszan rámutatott, hogy a fel­szabadító háború győzelmei során új nehézségek keletkeztek. Ezek az ame­rikai imperializmus utasítására és tá­mogatásával működő Kuomintang 22 éves uralmának örökségéből adódnak. A kínai nép azonban sok helyen máris megkezdte a nagyméretű újjá­építési munkát. Bőséges erőforrásaink vannak ah­hoz, hogy megvalósíthassuk óriási felépítésű terveinket, — mondotta Li­ Lis­zan. Beszéde végén az imperialistaelle­­es harcról szólva Li Liszan azt a példát idézte, ame­lyet az imperialistaellenes tábor ve­zető erejének, a Szovjetuniónak munkásosztálya, mutatott. A Szovjetunió munkásosztálya szét­zúzta az imperialisták blokádját s így építette a szocialista államot. A Kínai A Munkásszövetség alel­nöke fel­hívta a kínai munkásokat: tanuljanak a szovjet munkásosztálytól, győzzék le a nehézségeket és zúzzák össze az­mperializmust és a Kuomintang reak­­ciós erőit. Megú­ju p é tititek , a szovjet-m­agyar háttért Moszkva jelenti. A Szovjetunió kormánya és a magyar kormány által kijelölt vegyes határmegállapító­­ bi­zottság az 1947-ben Párisban aláírt békeszerződés első cikkelyének har­madik szakasza értelmében kijelölte a határt a Szovjetunió és a Magyar Köztársaság között. A bizottság tag­jai 1949 július 30-án Moszkvában aláírták a határvonal leírását tar­talmazó jegyzőkönyvet, a térképe­ket és egyéb okmányokat. A bizottság tagjai voltak szovjet részről: Darulin tanácsos elnök, Csumakov és Zubajev vezérőrnagyok; magyar részről: Szalvay Mihály ve­zérőrnagy elnök, Boros István mi­niszteri tanácsos, és Jankovszky Béla ezredes. Idejében és veszteség nélkül takarítják be a termést a kolhozparasztok „Az egész szovjetunióban gazdag az idei aratás — írja a hétfői számá­ban a Pravda. — Már javában folyik a munka az ország déli és középső részeiben és Szibériában, s az északi részeken is csaknem mindenütt elkezd­ték már az aratást. Naponta újabb hatalmas eredményekről érkeznek jelen­tések. A kolhozparasztok betartják ígére­tüket: idejében és veszteség nélkül takarítják be a termést. Alexander Oskin kolhozparaszt egy északkaukázusi kolhozban már az egész nyári munkanorma kétszeresét teljesítette. Konstantin Borin 22 órás munkával a legmodernebb gépek ész­szerű felhasználásával 105 hektárnyi földet aratott le. A szovjet sajtó a legnagyobb érdeklődéssel kíséri az aratás hősi munkáját” — írja a többi között a Pravda. Truman ,,katan­ai sztárái/hrrrr": Ágyút az USA — ágyú tölteléket frilógia szállít Az amerikai képviselőház külügyi bizottságának július 29-i ülésén a kor­mány képviselői folytatták azt az erő­feszítésüket, hogy elfogadtassák a fegyverkezési „segélytervet” a­­ habozó és szabadkozó képviselőkkel. Johnson nemzetvédelmi miniszter igyekezett szétoszlatni a kongresszus tagjainak aggodalmát és azt állította, hogy nem­ küldenek csapatokat­­ Európába azoknak a felszereléseknek a használa­tára, amelyekkel az USA nyugateuró­pai és más országokat ellát. Ez ma­gyarul azt jelenti, hogy ha az ágyút hajlandó is szállítani Amerika, az ágyútöltelékeket a nyugateurópai or­szágoknak kell adniuk. Johnson kifejtette, hogy a nyugat­európai felfegyverzésre szánt amerikai felszerelésnek több mint a fele újon­nan gyártott , és sürgette a program jóváhagyását. A továbbiakban közölte, hogy az USA ezidőszerint ismeri a nyugateurópai országok katonai titkait és rendelkezik „igen nagyértékű" érte­sülésekkel. Ezek a nyugateurópai­­or­szágok fegyveres erőinek nagyságáról és összetételéről, valamint mostani fel­szerelésükről szólnak. Ezután a bizottság tagjainak kérdé­sére válaszolva, Johnson határozottan tagadta annak lehetőségét, hogy az ENSZ eredményeket érhet el a nem­zetközi leszerelés kérdésében. Verys Ohió­ állambeli köztársaságpárti kép­viselő feltette a kérdést: váljon a ka­tonai „segélynyújtási" program módo­sítja-e az USA-nak a leszerelés kér­désében elfoglalt álláspontját. Johnson kijelentette: „Kétkedést tanúsítok a leszereléssel kapcsolatos minden meg­beszéléssel szemben." „A szocializmus — valóság” két angol szakszervezeti vezető beszámolója a Szovjetunióról A londoni Szakszervezetek Tanácsa füzet alakban kiadta Henry Lewitt és Harry Wiver beszámolóját a Szovjet­unióról. Mindketten ez év tavaszán jártak Moszkvában. A beszámoló lelkes hangon ír a szovjet fővárosról. Elmondta, hogy az üzletek kirakatai tömve vannak mindenféle áruval. A beszámoló szerzőit különösen megra­gadta Moszkva lüktető közlekedése, elsősorban a csodálatos Metro Leírják azt is, hogy a moszkvaiak kitűnően öltözöttek és egészséges, életvidám emberek. A Szovjetunió szakszervezeteinek X. kongresszusa — írják a beszámoló szerzői­— meggyőzött bennünket, hogy a Szovjetunióban a munkások és az értelmiség a demokratikus felépítésű szakszervezeti mozgalmon keresztül tevékenyen részt vesznek az ipari élet irányításában". A füzet szerzői tények­kel cáfolják meg a Szovjetunió ellen­ségei által terjesztett rágalmakat a „diktatúráról” és a „demokrácia hiá­nyáról”. Bebizonyítják, hogy a Szov­jetunióban széleskörű, igazi demokrá­cia van. Arra a kérdésre, hogy a szov­jet emberek miért boldogok, a füzet szerzői így felelnek: „A szocialista tervgazdálkodás biz­tosítja a szovjet dolgozók életszín­vonalának és kultúrájának szünte­len emelkedését.” A füzetben a szerzők összehasonlító adatokat közölnek az angol és a szov­jet munkások létfenntartási költségei­ről. A felsorolt adatok meggyőzően bizonyítják a szovjet dolgozók maga­sabb életszínvonalát. Befejezésül Lewitt és Wiver a következőket írja: „Látogatásunk a Szovjetunióban meg­győzőtt arról, hogy a szocializmus: valóság.” A hívők miliői soha nem fognak lemondani a háborús veszél­y elleni közös harcról A Pravda szombati számában Bo­risz Leontyev cikket­ írt „A Vatikán leleplezte önmagát" címmel. Leontyev elvtárs megállapítja, hogy a Vatikán határozatai kiközösíti a Szakszervezeti Világszövetség 70 millió tagját, tov­­ lábbá azt a 600 millió embert, akik­nek kü­ldöttei a kommunistákkal együtt ■észtvettek a béke híveinek Világ­­kongresszusán. A pápa tehát az egész emberiség­nek mintegy egyharmadát kiát­kozta. Ilyen csillagászati méreteket a XII. század óta nem ért még el a Vatikán - ezen a téren.­­ „Egy pillanatig sem kérdéses, hogy­ mi késztette a pápát erre az intézke-­­ désre — folytatja a cikkíró. — Az el-­­­múlt hónapok a nemzetközi reakció gyengüléséről tanúskodnak. A világ, népeinek hatalmas békemozgalmával­­ kapcsolatban egyre jobban mutatkoz- • cják az idegesség jelei az imperialisták­­ között. Különösen erős dührohamot­ vált­ ki részükről a kommunista párt­t­­ok befolyásának megerősödése. A kommunistákkal a nemkommu­nisták milliói és milliói működnek együtt a tartós és demokratikus békéért folyó harcban. Ebben a helyzetben a nemzetközi re­akcióra az a feladat vár, hogy szaka­dást idézzen elő a béke híveinek egy­ségfrontjában. Erre törekszik a pápa­­.“ A cikkíró rámutat, hogy a kapi­­alista országokkal szemben — ame­­yekben csak egyetlen államvallás van — a Szovjetunióban és a népi demo­kratikus államokban teljes a vallás­­szabadság. A vallásszabadság azonban n­em elégíti ki Vatikánt. A pápa részt kíván venni a politikai életben is. A pápai enciklika elkerülhetetlenül a Vatikán tekintélyének még fokozot­tabb csökkenésére vezet — állapítja meg a cikkíró. „A katolikus, protestáns, pravo­szláv, mohamedán vagy buddhista hívők milliói soha nem fognak le­mondani a háborús veszély, az imperialisták véres tervei ellen ví­vott közös harcról, szerte a világon lelkészek ezrei ve­­­­szik ki részüket ebből a küzdelemből i­­s a katolikus hívők ezrei fejezték ki a­­laladó szellemű lapokhoz intézett lepe­­l­­eikben felháborodásukat a pápa ren­delete miatt. Nem csupán a pápa mond átkot a kommunistákra. Londonban Attlee, Washingtonban Truman lépett fel a kommunisták ellen a pápai átokkal így időben. Truman szerint a kommu­nisták a bűnösök, hogy az amerikai par termelése katasztrofális mérték­ben csökken, Attlee a kommunistákat vádolja Anglia pénzügyi csődje miatt, a pápa pedig azért teszi felelőssé őket, mert jövedelme csökkent. De sem a pápa jövedelme, sem a font értéke, sem Truman tekintélye nem emelke­dik ettől a kiátkozástól. „A kapitalista államok uralkodó kö­rei a kommunistaellenesség álarcá­ban valójában a dolgozók jogai el­len lépnek fel. ■1 pápa a kommunizmus és a demo­krácia elleni támadásával — írja be­­ejezésül Leontyev elvtárs — lelep­­ezte önmagát és a Vatikánt, mint az mpcr­eflista reakció­k ügynökét és a háborús uszítók eszközét.A Sz. MDP nagybudapesti szervezetei­ben megkezdődött az új tagjelöltek fel­vétele. A felvételi taggyűlések mintegy vizsgái voltak pártszervezeteink poli­tikai érettségének, fejlettségének. Ki­tűnt ezeken a taggyűléseken: teljes egészében megértették-e elvtársaink : tagjelöltfelvétel rendkívül nagy jelen­tőségét. Kitűnt, hogy megértették-e­ : tag­jelöltfelvétel az egész párttagság ügye és elvtársainkat a döntések meg­hozatalánál az éberségnek, a Párt iránt szeretetnek, a dolgozó nép ügye irán érzett felelősség érzésének kell vezet­nie. Nem kisebb dologról volt itt szó mint kijelölni azokat a kiválasztottakat akik méltóknak bizonyultak arra a ki­tüntetésre, hogy a szocializmust építő dolgozó nép élcsapatába kerüljenek. Különösen jelentőssé tette a tag­jelöltfelvételt, hogy hosszú idő atát most először nyíltak meg újra a ma­gyar kommunisták pártjának kapui Még ennél is nagyobb jelentőségű, hog­­­ ezen a téren jelentős lépést tettünk előre nagy mintaképünk a Bolsevik Pár példájának a mi sajátos viszonyaink­nak megfelelő követésére. A felvétel­nek az a formája, amelyet most alkal­maztunk, az egész párttagságban ki­fe­jleszti a Párttal és a néppel szemben a fokozott felelősség érzetét. Kifejleszt elvtársainkban a mélyen demokratikus igazi kommunista, cselekvő, kezdemé­nyező, éber és bíráló magatartást. Azt a fejlettebb öntudatot, a nagy közös ügyek intézésének azt a képességét amely a kommunisták nélkülözhetetlen és nagyszerű tulajdonsága. A litzayillések lefolyása, külső­ségei és hangulata a pártszervezetei nagy többségében valóban­ ünnep, és felemelő volt. Szervezeteink, párt­tagjaink általában méltóknak bizo­nyultak arra a nagy és szép fel­adatra, amelyet meg kellett oldaniuk: jól megállták helyüket a tagjelölt­felvétel „vizsgáján". A helyiségeket ragyogóan feldíszítették, a tagság csaknem teljes számban megjelent. A tagjelöltek a nagy megtiszteltetés és a súlyos felelősség érzésétől áthatva, elfogódottan mondták el, miért akar­nak a Párt soraiba kerülni, mivel ér­demelték ki ezt a kitüntetést. Az ajánlók alaposan megokolták javaslatukat, a párttagság köréből nagy számban szólaltak fel és nem egyszer kérdéseket intéztek a tag­jelölthöz, hogy..jobban világítsa meg életének, tevékenységének valame­lyik szakaszát. Előfordult, hogy — miután a jelölt a kérdésekre nem tudott kielégítő választ adni, — a tagság nem fogadta el a vezetőség pártoló javaslatát,­ egyhangúan el­utasította a jelölt felvételét. Más szervezetekben nem egyszerűen dics­himnuszokat zengtek a szaktársak és barátok a tagjelöltről, h­anem­ — mint például az Egyesült Izzóban — bírálták is annak személyét. Figyel­meztették, hogy egyéb érdemeire való tekintettel a Párt előlegezi szá­mára a bizalmat, de hibáját ki kell javítania, ha a Párt tagjai sorába akar emelkedni. Előfordult, hogy a párt­tagok figyelmeztették a taggyűlé­sen elnöklő párttitkárt: „Elvtárs, a Központi Vezetőség határozata más­ként szabja meg a tagjelöltfelvétel módját, tartsuk magunkat a határo­­rozathoz." Egyes pártszervezeteink példamutató eréllyel léptek fel a taggyűléseken a párttagság körében mutatkozó hibák ellen is. A Láng-gyárban például a taggyűlés kizárt a Pártból egy notórius tagdíjnemfizetőt! Több pártszerveze­tünkben felhívták a tagság figyelmét arra: a párttagokkal szemben maga­sabbak a követelmények, mint a tag­jelöltekkel szemben, ezt minden elv­társunknak meg kell szívlelnie. Ezek és a hasonló jelenségek jel­lemzők párttagságunk magas politikai színvonalára, a Párt iránt érzett sze­­retetére és felelősségtudatára. De nem kevés pártszervezetünkben komoly hibák, lazaság, az éberség hiánya és a „tagjelölt” cím megengedhetetlen lebecsülése is megmutatkozott a fel­vételi taggyűléseken. Némely elvtársunk megfeledke­zett Rákosi elvtárs szavairól, aki a tagjelölt-felvétellel kapcsolatban rá­mutatott: „ezt a feladatot úgy kell elvégeznünk, hogy megjavuljon ál­tala Pártunk szociális összetétele, ne csökkenjen politikai színvonala”. Volt hely, ahol tőkés, volt Horthy-tanár esős fiát akarták felvenni. Egyik­másik szervezetben fel is vettek kis­polgári elemeket. Köztük valóban becsületes munkát végzőket is, akik­nek azonban még hosszabb ideig a Párton kívül végzett jó munkájukkal kell bebizonyítanuk, hogy méltók a munkásosztály, a dolgozó nép élcsa­patának tagjelöltségére. A IX. ke­rület egyik körzetében rövid úton felvettek egy kispolgári származású tagjelöltet, de hosszasan vitáztak egy szegényparaszt lánya, jó szak­­szervezeti munkát végző háztartási al­kalmazott felvételéről, azon a címen, hogy, vajjon elég képzett-e? Az egyik körzetben a javarészt kispolgári ele­mekből álló tagság elutasított há­rom munkást, ugyancsak azon a cí­men, hogy „nem elég alapos a marxista-leninista műveltségük". Eze­ket a hibákat a felsőbb pártszerv­ek kijavítják. De alaposan meg kell nézni e szervezetek egész vezeté­sét: az ilyen hibák nem járnak egye­dül. Fogyatékosság mutatkozott néhány pártszervezetünkben az éberség terén is. Az egyik tagjelölt egy mellékmon­datban megemlítette: ......azután a bátyám birtokán voltam felügyelő". Senki sem figyelt fel erre a körül­ményre, nem érdeklődtek tovább utáni.­ Másutt , a IX. kerület egyik­ körzeté­ben, kijelentették, hogy miután a je­lölt az Írószövetség tagja, nem is vi­tatható, hogy meg kell szavazni a fel­vételét. Egyes felszólalók azt hangoz­tatták, hogy „a Pártvezetőség bizto­san jól megvizsgálta, kit ajánl, feles­leges itt vitázni róla.” Van rá példa, hogy a pártvezetőség maga sem volt elég éber, bizony nem vizsgálta meg alaposan, hogy kit ajánlott. Kétszere­sen hibás teh­át ez a nézet: elaltatja a tagság kötelező éberségét és ha ér­vényesülni hagynék, elsorvasztaná a párton belüli demokráciát, kicsorbítaná az alulról jövő kritika hatalmas fegy­verét. Az alulról jövő kritika és a pár­ton belüli demokrácia fejlesztésének, a párttagok politikai színvonala emelé­sének, öntudata fokozásának nagy­szerű iskolái a tagjelöltfelvételi tag­gyűlések — ha jók. Több pártszerve­zetünk vezetősége nem értette ezt meg. A Csatornázási műveknél (XI. ker.) egyszerűen, vita nélkül elfogad­ták a felvételeket. Az Autótaxi IV. pártszervezetében felolvasták a 11 je­lentkező nevét s a tagság minden to­vábbi nélkül megszavazta felvételüket. Több helyen gépiessé vált a szava­zás, a vezetőség nem fordított gondot a részletes vita kifejlesztésére, egyál­talán nem szólította fel a tagjelöltet, hogy mondja, el az egész tagság e­lőtt: miért akar a Párt tagjelöltje lenni? A Braun likőrgyárban először szavaztak s csak azután kezdték meg a vitát! Mindezek a hibák mutatják, hogy egyes pártszervezeteinkben nemcsak alábecsülték a tagjelöltfelvétel jelen­tőségét, hanem m­ég mindig megen­gedhetetlen liberalizmussal, lazaság­gal kezelik ezt a fontos kérdést. Sú­­­lyos hiba, hogy néhány pártszerveze­tünk nem hajtotta végre a Központi Vezetőségnek a tagjelöltfelvételre vo­natkozó határozatát, nem az ott meg­jelölt módon folytatták le a tagfelvé­telt. Eltűrték, hogy csak egyik ajánló szólaljon fel, sőt az is ellőfordult, hogy egyáltalán nem jöttek el az ajánlók és a tagság mégis megsza­vazta a felvételt, — a pártvezetőség hozzájárulásával.­­ (A WM-Gépgyár egyik taggyűlésén.) Előfordult, hogy az ajánlások „családi alapon“ történ­tek: az egyik pártvezetőségi tag aján­lotta a másik pártvezetőségi tag fele­ségét, sógornőjét és viszont: a másik pártvezetőségi tag az előbbi elvtárs rokonságáért kezeskedett. Ezek a párt­­szervezetek nyilván nem tanulmányoz­ták elég gondosan a Központi Vezető­ségnek azt a határozatát sem, amely a Rajk-banda leleplezése után minden­fajta lazaság, liberalizmus, minden pártszerűtlenség elleni kíméletlen harcra szólítja fel elvtársainkat. Lenin elvtárs arra tanított ben­nünket: „A munkásosztály­ élcsapa­tának, a Pártnak az ereje tízszer, százszor, sőt többször nagyobb, mint taglétszáma" Azért van ez így, mert a Pártba, az élcsapatba valóban csak a legjobbakat, a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály legön­­tudatosabb, legáldozatkészebb, leg­­harcosabb fiait vesszük fel. A most lefolyt taggyűléseken óriási többsé­gükben ilyen férfiak és nők nyerték el a tagjelölt megtisztelő címét. Azok a pártszervezetek, ahol lebecsülték a tagjelöltfelvétel jelentőségét, ahol felü­letesség, liberalizmus, pártszerűtlen­­ség mutatkozott ezen a téren, akarva­­akaratlan kárt okoztak a Pártnak, gyengíteni akarták erődünk falait. Bármilyen hatalmas erősödést jelen­tett is Pártunk számára a tagjelölt­felvétel, nagy figyelmet kell szentel­nünk e hibáknak, hogy a következő­ hónapban megtartandó felvételi tag­gyűléseken a mostaninál is nagyobb erőgyarapodást jelentsen a Párt szá­mára a tagjelöltfelvétel felemelő ün­nepi eseménye. P. I. A TAGJELÖLT-FELVÉTEL TANULSÁGAI I 3 dmatőr fotó munkák kidoltjozám .pestérT: ÜZLETEKBEN

Next