Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-02 / 177. szám
KEDD, 1949 AUGUSZTUS ? SZABAD NÉP ÚJ KÍNA MUNKÁSAI a szovjet munkásosztály példáját követik EMÖSZÜTEMBEN HALAD KÍNA FELSZABADÍTÁSA Pekingből jelenti az Új Kína Hírügynökség. A kínai felszabadító néphadsereg a középkínai arcvonalon július 29-én 110 kilométerre Csangsától északnyugatra felszabadította Csangteh várost, Hunan tartomány harmadik legnagyobb városát. A néphadsereg július 24- én szabadította fel Linli városát, amely Hunan tartomány nyugati részében a csangteh-libszeni országút közepe táján fekszik. A Csangtehtől 75 kilométerre északnyugatra fekvő Lihmen július 25-én, a várostól 30 kilométerre délnyugatra fekvő Taojuan pedig 28-án szabadult fel. Kelet-Hunanban a néphadsereg július 25- én felszabadította Liling megyei székhelyét, a hunan-kiangszi vasútvonal mentén. Nyugat-Kiansziban a néphadsereg július 27-én a Kan-folyó partján fekvő Taiho városát szabadította fel. Az innen északnyugatra fekvő Jungszin július 29-én szabadult fel. Hupej tartomány déli részében július 18-án felszabadult Szungce a Jang-Ce folyó déli partján. Az északnyugat kínai arcvonalról jelentik: A néphadsereg Kanszu tartományba történő behatolása során három nap alatt hat megyei székhelyet foglalt el Kanszu és Senszi tartomány határvidékén. Ugyancsak az Új Kína Hírügynökség jelentése ismerteti a Kínai Munkásszövetség pekingi értekezletét.. A Munkásszövetség alelnöke, Li Liszan bejelentette, hogy körülbelül egy év alatt több, mint 10 millió munkást szerveznek meg a független, demokratikus, virágzó Új Kína felépítésére. A kínai munkások az elmúlt évben lényegében teljesítették azokat a feladatokat, amelyeket a kínai munkásszövetség hatodik kongresszusa kitűzött. A fegyvergyárakban, a vasutaknál és más iparokban a munkások kemény erőfeszítéssel támogatták a néphadsereg küzdelmét. Sok munkásból élmunkás és a munka hőse lett a termelési versenyben. Ők látták el a népi harcosokat vasúti kocsikkal, megfelelő ruházattal, élelmiszerrel, ők végezték a vasút helyreállítási munkáit mindenütt, ahol csak a felszabadnl néphadsereg előrenyomult. A Kuomintang ellenőrzése alatt álló területeken a munkások szintén megfogadták a kínai munkáskongresszus felhívását, megmentették a gyárakat a Kuomintang rombolásától és a felszabadított városokban haladéktalanul helyreállították a termelést, a rendezett életet. Mukden, Tiencsin, Vuhan, Nanking és Sanghaj munkásai dicsőségesen teljesítették feladataikat. Li-Liszan rámutatott, hogy a felszabadító háború győzelmei során új nehézségek keletkeztek. Ezek az amerikai imperializmus utasítására és támogatásával működő Kuomintang 22 éves uralmának örökségéből adódnak. A kínai nép azonban sok helyen máris megkezdte a nagyméretű újjáépítési munkát. Bőséges erőforrásaink vannak ahhoz, hogy megvalósíthassuk óriási felépítésű terveinket, — mondotta Li Liszan. Beszéde végén az imperialistaellees harcról szólva Li Liszan azt a példát idézte, amelyet az imperialistaellenes tábor vezető erejének, a Szovjetuniónak munkásosztálya, mutatott. A Szovjetunió munkásosztálya szétzúzta az imperialisták blokádját s így építette a szocialista államot. A Kínai A Munkásszövetség alelnöke felhívta a kínai munkásokat: tanuljanak a szovjet munkásosztálytól, győzzék le a nehézségeket és zúzzák össze azmperializmust és a Kuomintang reakciós erőit. Megúju p é tititek , a szovjet-magyar háttért Moszkva jelenti. A Szovjetunió kormánya és a magyar kormány által kijelölt vegyes határmegállapító bizottság az 1947-ben Párisban aláírt békeszerződés első cikkelyének harmadik szakasza értelmében kijelölte a határt a Szovjetunió és a Magyar Köztársaság között. A bizottság tagjai 1949 július 30-án Moszkvában aláírták a határvonal leírását tartalmazó jegyzőkönyvet, a térképeket és egyéb okmányokat. A bizottság tagjai voltak szovjet részről: Darulin tanácsos elnök, Csumakov és Zubajev vezérőrnagyok; magyar részről: Szalvay Mihály vezérőrnagy elnök, Boros István miniszteri tanácsos, és Jankovszky Béla ezredes. Idejében és veszteség nélkül takarítják be a termést a kolhozparasztok „Az egész szovjetunióban gazdag az idei aratás — írja a hétfői számában a Pravda. — Már javában folyik a munka az ország déli és középső részeiben és Szibériában, s az északi részeken is csaknem mindenütt elkezdték már az aratást. Naponta újabb hatalmas eredményekről érkeznek jelentések. A kolhozparasztok betartják ígéretüket: idejében és veszteség nélkül takarítják be a termést. Alexander Oskin kolhozparaszt egy északkaukázusi kolhozban már az egész nyári munkanorma kétszeresét teljesítette. Konstantin Borin 22 órás munkával a legmodernebb gépek észszerű felhasználásával 105 hektárnyi földet aratott le. A szovjet sajtó a legnagyobb érdeklődéssel kíséri az aratás hősi munkáját” — írja a többi között a Pravda. Truman ,,katanai sztárái/hrrrr": Ágyút az USA — ágyú tölteléket frilógia szállít Az amerikai képviselőház külügyi bizottságának július 29-i ülésén a kormány képviselői folytatták azt az erőfeszítésüket, hogy elfogadtassák a fegyverkezési „segélytervet” a habozó és szabadkozó képviselőkkel. Johnson nemzetvédelmi miniszter igyekezett szétoszlatni a kongresszus tagjainak aggodalmát és azt állította, hogy nem küldenek csapatokat Európába azoknak a felszereléseknek a használatára, amelyekkel az USA nyugateurópai és más országokat ellát. Ez magyarul azt jelenti, hogy ha az ágyút hajlandó is szállítani Amerika, az ágyútöltelékeket a nyugateurópai országoknak kell adniuk. Johnson kifejtette, hogy a nyugateurópai felfegyverzésre szánt amerikai felszerelésnek több mint a fele újonnan gyártott , és sürgette a program jóváhagyását. A továbbiakban közölte, hogy az USA ezidőszerint ismeri a nyugateurópai országok katonai titkait és rendelkezik „igen nagyértékű" értesülésekkel. Ezek a nyugateurópaiországok fegyveres erőinek nagyságáról és összetételéről, valamint mostani felszerelésükről szólnak. Ezután a bizottság tagjainak kérdésére válaszolva, Johnson határozottan tagadta annak lehetőségét, hogy az ENSZ eredményeket érhet el a nemzetközi leszerelés kérdésében. Verys Ohió állambeli köztársaságpárti képviselő feltette a kérdést: váljon a katonai „segélynyújtási" program módosítja-e az USA-nak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját. Johnson kijelentette: „Kétkedést tanúsítok a leszereléssel kapcsolatos minden megbeszéléssel szemben." „A szocializmus — valóság” két angol szakszervezeti vezető beszámolója a Szovjetunióról A londoni Szakszervezetek Tanácsa füzet alakban kiadta Henry Lewitt és Harry Wiver beszámolóját a Szovjetunióról. Mindketten ez év tavaszán jártak Moszkvában. A beszámoló lelkes hangon ír a szovjet fővárosról. Elmondta, hogy az üzletek kirakatai tömve vannak mindenféle áruval. A beszámoló szerzőit különösen megragadta Moszkva lüktető közlekedése, elsősorban a csodálatos Metro Leírják azt is, hogy a moszkvaiak kitűnően öltözöttek és egészséges, életvidám emberek. A Szovjetunió szakszervezeteinek X. kongresszusa — írják a beszámoló szerzői— meggyőzött bennünket, hogy a Szovjetunióban a munkások és az értelmiség a demokratikus felépítésű szakszervezeti mozgalmon keresztül tevékenyen részt vesznek az ipari élet irányításában". A füzet szerzői tényekkel cáfolják meg a Szovjetunió ellenségei által terjesztett rágalmakat a „diktatúráról” és a „demokrácia hiányáról”. Bebizonyítják, hogy a Szovjetunióban széleskörű, igazi demokrácia van. Arra a kérdésre, hogy a szovjet emberek miért boldogok, a füzet szerzői így felelnek: „A szocialista tervgazdálkodás biztosítja a szovjet dolgozók életszínvonalának és kultúrájának szüntelen emelkedését.” A füzetben a szerzők összehasonlító adatokat közölnek az angol és a szovjet munkások létfenntartási költségeiről. A felsorolt adatok meggyőzően bizonyítják a szovjet dolgozók magasabb életszínvonalát. Befejezésül Lewitt és Wiver a következőket írja: „Látogatásunk a Szovjetunióban meggyőzőtt arról, hogy a szocializmus: valóság.” A hívők miliői soha nem fognak lemondani a háborús veszély elleni közös harcról A Pravda szombati számában Borisz Leontyev cikket írt „A Vatikán leleplezte önmagát" címmel. Leontyev elvtárs megállapítja, hogy a Vatikán határozatai kiközösíti a Szakszervezeti Világszövetség 70 millió tagját, tov lábbá azt a 600 millió embert, akiknek küldöttei a kommunistákkal együtt ■észtvettek a béke híveinek Világkongresszusán. A pápa tehát az egész emberiségnek mintegy egyharmadát kiátkozta. Ilyen csillagászati méreteket a XII. század óta nem ért még el a Vatikán - ezen a téren. „Egy pillanatig sem kérdéses, hogy mi késztette a pápát erre az intézke- désre — folytatja a cikkíró. — Az el-múlt hónapok a nemzetközi reakció gyengüléséről tanúskodnak. A világ, népeinek hatalmas békemozgalmával kapcsolatban egyre jobban mutatkoz- • cják az idegesség jelei az imperialisták között. Különösen erős dührohamot vált ki részükről a kommunista párttok befolyásának megerősödése. A kommunistákkal a nemkommunisták milliói és milliói működnek együtt a tartós és demokratikus békéért folyó harcban. Ebben a helyzetben a nemzetközi reakcióra az a feladat vár, hogy szakadást idézzen elő a béke híveinek egységfrontjában. Erre törekszik a pápa.“ A cikkíró rámutat, hogy a kapialista országokkal szemben — ameyekben csak egyetlen államvallás van — a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban teljes a vallásszabadság. A vallásszabadság azonban nem elégíti ki Vatikánt. A pápa részt kíván venni a politikai életben is. A pápai enciklika elkerülhetetlenül a Vatikán tekintélyének még fokozottabb csökkenésére vezet — állapítja meg a cikkíró. „A katolikus, protestáns, pravoszláv, mohamedán vagy buddhista hívők milliói soha nem fognak lemondani a háborús veszély, az imperialisták véres tervei ellen vívott közös harcról, szerte a világon lelkészek ezrei veszik ki részüket ebből a küzdelemből is a katolikus hívők ezrei fejezték ki alaladó szellemű lapokhoz intézett lepeleikben felháborodásukat a pápa rendelete miatt. Nem csupán a pápa mond átkot a kommunistákra. Londonban Attlee, Washingtonban Truman lépett fel a kommunisták ellen a pápai átokkal így időben. Truman szerint a kommunisták a bűnösök, hogy az amerikai par termelése katasztrofális mértékben csökken, Attlee a kommunistákat vádolja Anglia pénzügyi csődje miatt, a pápa pedig azért teszi felelőssé őket, mert jövedelme csökkent. De sem a pápa jövedelme, sem a font értéke, sem Truman tekintélye nem emelkedik ettől a kiátkozástól. „A kapitalista államok uralkodó körei a kommunistaellenesség álarcában valójában a dolgozók jogai ellen lépnek fel. ■1 pápa a kommunizmus és a demokrácia elleni támadásával — írja beejezésül Leontyev elvtárs — lelepezte önmagát és a Vatikánt, mint az mpcreflista reakciók ügynökét és a háborús uszítók eszközét.A Sz. MDP nagybudapesti szervezeteiben megkezdődött az új tagjelöltek felvétele. A felvételi taggyűlések mintegy vizsgái voltak pártszervezeteink politikai érettségének, fejlettségének. Kitűnt ezeken a taggyűléseken: teljes egészében megértették-e elvtársaink : tagjelöltfelvétel rendkívül nagy jelentőségét. Kitűnt, hogy megértették-e : tagjelöltfelvétel az egész párttagság ügye és elvtársainkat a döntések meghozatalánál az éberségnek, a Párt iránt szeretetnek, a dolgozó nép ügye irán érzett felelősség érzésének kell vezetnie. Nem kisebb dologról volt itt szó mint kijelölni azokat a kiválasztottakat akik méltóknak bizonyultak arra a kitüntetésre, hogy a szocializmust építő dolgozó nép élcsapatába kerüljenek. Különösen jelentőssé tette a tagjelöltfelvételt, hogy hosszú idő atát most először nyíltak meg újra a magyar kommunisták pártjának kapui Még ennél is nagyobb jelentőségű, hog ezen a téren jelentős lépést tettünk előre nagy mintaképünk a Bolsevik Pár példájának a mi sajátos viszonyainknak megfelelő követésére. A felvételnek az a formája, amelyet most alkalmaztunk, az egész párttagságban kifejleszti a Párttal és a néppel szemben a fokozott felelősség érzetét. Kifejleszt elvtársainkban a mélyen demokratikus igazi kommunista, cselekvő, kezdeményező, éber és bíráló magatartást. Azt a fejlettebb öntudatot, a nagy közös ügyek intézésének azt a képességét amely a kommunisták nélkülözhetetlen és nagyszerű tulajdonsága. A litzayillések lefolyása, külsőségei és hangulata a pártszervezetei nagy többségében valóban ünnep, és felemelő volt. Szervezeteink, párttagjaink általában méltóknak bizonyultak arra a nagy és szép feladatra, amelyet meg kellett oldaniuk: jól megállták helyüket a tagjelöltfelvétel „vizsgáján". A helyiségeket ragyogóan feldíszítették, a tagság csaknem teljes számban megjelent. A tagjelöltek a nagy megtiszteltetés és a súlyos felelősség érzésétől áthatva, elfogódottan mondták el, miért akarnak a Párt soraiba kerülni, mivel érdemelték ki ezt a kitüntetést. Az ajánlók alaposan megokolták javaslatukat, a párttagság köréből nagy számban szólaltak fel és nem egyszer kérdéseket intéztek a tagjelölthöz, hogy..jobban világítsa meg életének, tevékenységének valamelyik szakaszát. Előfordult, hogy — miután a jelölt a kérdésekre nem tudott kielégítő választ adni, — a tagság nem fogadta el a vezetőség pártoló javaslatát, egyhangúan elutasította a jelölt felvételét. Más szervezetekben nem egyszerűen dicshimnuszokat zengtek a szaktársak és barátok a tagjelöltről, hanem — mint például az Egyesült Izzóban — bírálták is annak személyét. Figyelmeztették, hogy egyéb érdemeire való tekintettel a Párt előlegezi számára a bizalmat, de hibáját ki kell javítania, ha a Párt tagjai sorába akar emelkedni. Előfordult, hogy a párttagok figyelmeztették a taggyűlésen elnöklő párttitkárt: „Elvtárs, a Központi Vezetőség határozata másként szabja meg a tagjelöltfelvétel módját, tartsuk magunkat a határorozathoz." Egyes pártszervezeteink példamutató eréllyel léptek fel a taggyűléseken a párttagság körében mutatkozó hibák ellen is. A Láng-gyárban például a taggyűlés kizárt a Pártból egy notórius tagdíjnemfizetőt! Több pártszervezetünkben felhívták a tagság figyelmét arra: a párttagokkal szemben magasabbak a követelmények, mint a tagjelöltekkel szemben, ezt minden elvtársunknak meg kell szívlelnie. Ezek és a hasonló jelenségek jellemzők párttagságunk magas politikai színvonalára, a Párt iránt érzett szeretetére és felelősségtudatára. De nem kevés pártszervezetünkben komoly hibák, lazaság, az éberség hiánya és a „tagjelölt” cím megengedhetetlen lebecsülése is megmutatkozott a felvételi taggyűléseken. Némely elvtársunk megfeledkezett Rákosi elvtárs szavairól, aki a tagjelölt-felvétellel kapcsolatban rámutatott: „ezt a feladatot úgy kell elvégeznünk, hogy megjavuljon általa Pártunk szociális összetétele, ne csökkenjen politikai színvonala”. Volt hely, ahol tőkés, volt Horthy-tanár esős fiát akarták felvenni. Egyikmásik szervezetben fel is vettek kispolgári elemeket. Köztük valóban becsületes munkát végzőket is, akiknek azonban még hosszabb ideig a Párton kívül végzett jó munkájukkal kell bebizonyítanuk, hogy méltók a munkásosztály, a dolgozó nép élcsapatának tagjelöltségére. A IX. kerület egyik körzetében rövid úton felvettek egy kispolgári származású tagjelöltet, de hosszasan vitáztak egy szegényparaszt lánya, jó szakszervezeti munkát végző háztartási alkalmazott felvételéről, azon a címen, hogy, vajjon elég képzett-e? Az egyik körzetben a javarészt kispolgári elemekből álló tagság elutasított három munkást, ugyancsak azon a címen, hogy „nem elég alapos a marxista-leninista műveltségük". Ezeket a hibákat a felsőbb pártszervek kijavítják. De alaposan meg kell nézni e szervezetek egész vezetését: az ilyen hibák nem járnak egyedül. Fogyatékosság mutatkozott néhány pártszervezetünkben az éberség terén is. Az egyik tagjelölt egy mellékmondatban megemlítette: ......azután a bátyám birtokán voltam felügyelő". Senki sem figyelt fel erre a körülményre, nem érdeklődtek tovább utáni. Másutt , a IX. kerület egyik körzetében, kijelentették, hogy miután a jelölt az Írószövetség tagja, nem is vitatható, hogy meg kell szavazni a felvételét. Egyes felszólalók azt hangoztatták, hogy „a Pártvezetőség biztosan jól megvizsgálta, kit ajánl, felesleges itt vitázni róla.” Van rá példa, hogy a pártvezetőség maga sem volt elég éber, bizony nem vizsgálta meg alaposan, hogy kit ajánlott. Kétszeresen hibás tehát ez a nézet: elaltatja a tagság kötelező éberségét és ha érvényesülni hagynék, elsorvasztaná a párton belüli demokráciát, kicsorbítaná az alulról jövő kritika hatalmas fegyverét. Az alulról jövő kritika és a párton belüli demokrácia fejlesztésének, a párttagok politikai színvonala emelésének, öntudata fokozásának nagyszerű iskolái a tagjelöltfelvételi taggyűlések — ha jók. Több pártszervezetünk vezetősége nem értette ezt meg. A Csatornázási műveknél (XI. ker.) egyszerűen, vita nélkül elfogadták a felvételeket. Az Autótaxi IV. pártszervezetében felolvasták a 11 jelentkező nevét s a tagság minden további nélkül megszavazta felvételüket. Több helyen gépiessé vált a szavazás, a vezetőség nem fordított gondot a részletes vita kifejlesztésére, egyáltalán nem szólította fel a tagjelöltet, hogy mondja, el az egész tagság előtt: miért akar a Párt tagjelöltje lenni? A Braun likőrgyárban először szavaztak s csak azután kezdték meg a vitát! Mindezek a hibák mutatják, hogy egyes pártszervezeteinkben nemcsak alábecsülték a tagjelöltfelvétel jelentőségét, hanem még mindig megengedhetetlen liberalizmussal, lazasággal kezelik ezt a fontos kérdést. Súlyos hiba, hogy néhány pártszervezetünk nem hajtotta végre a Központi Vezetőségnek a tagjelöltfelvételre vonatkozó határozatát, nem az ott megjelölt módon folytatták le a tagfelvételt. Eltűrték, hogy csak egyik ajánló szólaljon fel, sőt az is ellőfordult, hogy egyáltalán nem jöttek el az ajánlók és a tagság mégis megszavazta a felvételt, — a pártvezetőség hozzájárulásával. (A WM-Gépgyár egyik taggyűlésén.) Előfordult, hogy az ajánlások „családi alapon“ történtek: az egyik pártvezetőségi tag ajánlotta a másik pártvezetőségi tag feleségét, sógornőjét és viszont: a másik pártvezetőségi tag az előbbi elvtárs rokonságáért kezeskedett. Ezek a pártszervezetek nyilván nem tanulmányozták elég gondosan a Központi Vezetőségnek azt a határozatát sem, amely a Rajk-banda leleplezése után mindenfajta lazaság, liberalizmus, minden pártszerűtlenség elleni kíméletlen harcra szólítja fel elvtársainkat. Lenin elvtárs arra tanított bennünket: „A munkásosztály élcsapatának, a Pártnak az ereje tízszer, százszor, sőt többször nagyobb, mint taglétszáma" Azért van ez így, mert a Pártba, az élcsapatba valóban csak a legjobbakat, a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály legöntudatosabb, legáldozatkészebb, legharcosabb fiait vesszük fel. A most lefolyt taggyűléseken óriási többségükben ilyen férfiak és nők nyerték el a tagjelölt megtisztelő címét. Azok a pártszervezetek, ahol lebecsülték a tagjelöltfelvétel jelentőségét, ahol felületesség, liberalizmus, pártszerűtlenség mutatkozott ezen a téren, akarvaakaratlan kárt okoztak a Pártnak, gyengíteni akarták erődünk falait. Bármilyen hatalmas erősödést jelentett is Pártunk számára a tagjelöltfelvétel, nagy figyelmet kell szentelnünk e hibáknak, hogy a következő hónapban megtartandó felvételi taggyűléseken a mostaninál is nagyobb erőgyarapodást jelentsen a Párt számára a tagjelöltfelvétel felemelő ünnepi eseménye. P. I. A TAGJELÖLT-FELVÉTEL TANULSÁGAI I 3 dmatőr fotó munkák kidoltjozám .pestérT: ÜZLETEKBEN