Szabad Nép, 1951. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1951-03-16 / 64. szám

PÉNTEK, 1951. MÁRCIUS ÍR SZABADNÉP A szovjet küldöttség nagyjelentőségű módosító javaslatokat terjesztett elő a külügyminiszterhelyettesek értekezletének március 14. ülésén Március 14-én a párisi értekezleten Gromiko elvtárs szovjet küldött nagyjelentőségű módosító javaslatokat terjesztett elő. Mint ismeretes, a szovjet, angol, francia és ameri­kai külügyminiszterhelyettesek értekezletének az a célja, hogy kidolgozza a később összehívandó négyhatalmi kül­ügyminiszteri tanács napirendjét. A szovjet küldöttség a következő pontokat javasolta a külügyminiszterek ta­nácskozásának napirendjéül: 1. a Németország lefegyver­zéséről és Németország újrafelfegyverzésének megakadá­lyozásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtása a négy hatalom által; 2. a békeszerződés megkötésének meggyorsítása Németországgal és ennek megfelelően a megszálló csapatok kivonása Németországból; 3. az euró­pai helyzet megjavítása és a négy hatalom — a Szovjet­unió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — fegy­veres erői csökkentésének haladéktalan megkezdése. A nyugati hatalmak képviselői a következő közös napirendi javaslatot nyújtották be: 1. a jelenlegi európai nemzet­közi feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország közötti kapcsola­tok igazi és tartós megjavításához szükséges intézkedé­seknek megvizsgálása; 2. a független és demokratikus Ausztria helyreállításához szükséges szerződés létre­hozása; 3. a Németország egységének helyreállítására és a békeszerződés előkészítésére vonatkozó problémák. Mint a Szovjetunió küldötte rámutatott, a három hatalom javaslatai nem irányozzák elő azoknak a legfontosabb kérdéseknek a megtárgyalását, amelyek valamennyi béke­szerető népet nyugtalanítanak. A nyugati küldöttek anél­kül, hogy meggyőző érveket tudtak volna felhozni állás­pontjuk mellett, makacsul ragaszkodtak javaslataikhoz. A tárgyalások során, a megegyezés elősegítésére, a szovjet küldöttség kijelentette: nem fog tiltakozni az el­len, hogy az Ausztriával kötendő szerződést önálló pont­ként napirendre tűzzék, feltéve, hogy napirendre tűzik az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonat­kozó részének teljesítését. (Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország ugyanis megsértette az Olaszországgal kötött békeszerződést, mert jogellenesen angol-amerikai katonai támaszponttá változtatta Triesztet­. A továbbiak­ban a szovjet küldöttség a következő új megfogalmazás­ban terjesztette be napirend-tervezetének második pont­ját: ,,Németország egységének helyreállítása, a Német­országgal való békeszerződés mielőbbi megkötése és en­nek megfelelően a megszálló csapatok kivonása Német­országból." A március 10-i ülésen a francia küldött a há­rom nyugati küldöttség által javasolt első napirendi pont helyett a következő megszövegezést javasolta: „A jelenlegi, Európában fennálló nemzetközi feszültség okai­nak, valamint a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország közötti kapcsolatok igazi és tartós meg­javítását biztosítani képes eszközöknek megvizsgálása, mint: az agressziótól való félelem kiküszöbölését célzó intézkedések, a már megkötött egyezményekből fakadó kötelezettségek teljesítése, a mai fegyverkezési színvonal és az e téren Németországot érintő kérdések tanulmányo­zása." Gromiko elvtárs rámutatott, hogy ez az új meg­szövegezés meg akarja akadályozni, hogy a Külügymi­niszterek Tanácsának napirendjére tűzzék Németország lefegyverzését, valamint a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentését. A március 12-i ülésen a Szovjetunió küldöttsége, hogy elősegítse a megegyezést, a szovjet javaslatok 2. pontját megváltozott fogalmazásban terjesz­tette elő. Az új megfogalmazás a következőképpen szól: „Németország egységének helyreállításáról és a békeszerződés megkötéséről Németországgal." Az ülés a következőképen folyt le: Az elnöklő Parodi, francia küldött kijelentette: „Nem lehet az eddigi mó­don folytatni a megbeszélést. Olyan szakaszhoz jutottunk, amikor gondola­taink teljesen kimerültek”. Azt állí­totta, hogy „sokkal konkrétebb” tár­gyalási módszert szándékozik alkal­mazni, mégis újból ugyanazokat az ér­veket hangoztatta a három nyugati hatalom napirendi tervezetének védel­mében, amelyeket a szovjet küldött már megcáfolt. Azt indítványozta, to­vábbá, hogy a napirend első pontja­ként a három hatalom javaslatának első pontját vegyék fel. Gromiko elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy mielőtt hozzáfognak a napirendi pontok csoportosításához, abban kell megegyezni, hogy milyen pontokat vegyenek fel a napirendre. A Szovjetunió küldöttsége a legfontosabb kérdésnek Németország lefegyverzését és a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentését tekinti és ezért ragaszko­dott ahhoz, hogy e problémákat önálló pontként vegyék fel a napirendbe és ne süllyesszék el olyan formulázá­­sokban, amelyek telve vannak tar­talomnélküli frázisokkal. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kép­viselői azonban kifogásolták a szovjet javaslat első pontjának régi megfogal­mazását és ezért a Szovjetunió kül­döttsége elhatározta, hogy megváltoz­tatja azt. Az új formulázásban ez a pont a következő: „A Németország le­fegyverzéséről szóló potsdami egyez­mény végrehajtása a négy hatalom által." Gromiko elvtárs ezután mégegyszer aláhúzta: teljesen indokolt és igazolt az a szovjet követelés, hogy önálló pont­ként vegyék fel az európai helyzet meg­javítását és a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének haladéktalan meg­kezdését. A három hatalom képviselői mégis ellenezték e javaslatot. Mivel az előbbi formulázás alapján lehetet­lennek bizonyult megegyezésre jutni e pontban, a szovjet küldöttség hozzá­járul a következő módosításhoz, amelyet egyfelől a három hatalom által ja­vasolt első pont eredeti megfo­galmazása alapján, másfelől a szovjet küldöttség javaslatának harmadik pontja alapján készí­tettek. Az új szerkesztésben ez a pont a kö­vetkezőképpen hangzik: „A jelenlegi európai nemzetközi feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kö­zötti kapcsolat igazi és tartós megjaví­tásának biztosításához szükséges in­tézkedések megvizsgálása, beleértve a négy hatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — fegyveres erőinek csökkentését." A szovjet küldöttség — mondotta Gro­miko elvtárs — reméli, hogy az új megfogalmazások elfogadhatók lesznek a három hatalom képviselői számára. A szovjet javaslat második pontját érintve, amely Németország egységére és a Németországgal kötendő béke­­szerződés kérdésére vonatkozik, Gro­miko elvtárs kijelentette, hogy bár a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy a szovjet javaslatok eredeti meg­­formulázása elleni kifogások alaptala­nok, mégis figyelembe vette a három küldöttség kívánságát, amikor hozzá­járult, hogy ebből a második pontból kihagyjon két szakaszt, amely „elfo­gadhatatlan” a három hatalom képvi­selői számára: a német békeszerződés A március 14-i ülés megkötésének siettetésére és a meg­szálló csapatok Németországból való kivonására vonatkozó szakaszokat. A szovjet küldöttség március 12-én új megfogalmazásban nyújtotta be ezt a pontot, amely lényegében megfelel a három hatalom javaslata harmadik pontjának. Ennek ellenére az USA, Francia­­ország és Nagy-Britannia képviselői nem nyilatkoztak határozottan az új megfogalmazás elfogadása mellett. A Szovjetunió küldöttsége — igye­kezvén megkönnyíteni a megegye­zést a napirend második pontja tekintetében és kiküszöbölni az említett kérdésben fennálló nézet­­eltéréseket — készségét fejezte ki, hogy a Németország egységére és a Németországgal megkötendő bé­keszerződésre vonatkozó pontot a három küldöttség megfogalmazá­sában fogadja el. Ez a következőképpen hangzik: „A Németország egységének helyreállítá­sára és a békeszerződés előkészítésére vonatkozó problémák." Ilyen módon — állapította meg Gromiko elvtárs — értekezletünknek már megvan az első napirendi pontja, amelyben a négy küldöttség megegyezett és amelyet el­fogadott és reméljük, hogy ez a napi­rend más pontjai tekintetében is meg­könnyíti a megegyezést. A Szovjetunió képviselője hozzátette: azt a kérdé­s, hogy az összes szovjet javaslatokat új megfogalmazásukban milyen sor­rendben kell felvenni a napirendre, a továbbiakban még meg kell tárgyalni. Minthogy már érintették azt a kér­dést, mi legyen a külügyminiszterek tanácsának tárgyalási sorrendje, a szovjet küldöttség szükségesnek látja emlékeztetni arra, hogy — mint már kijelentette — első pontként a Német­ország lefegyverzéséről szóló potsda­mi egyezmény végrehajtásának kérdé­sét kell megtárgyalni. A három nyugati hatalom képviselői kijelentették, fenntartják maguknak a jogot, hogy a március 14-i ülésen előterjesztett szovjet javaslatok lénye­gét illetően később nyilatkozzanak. A következő ülést március 15-re tűz­ték ki. Angol, francia és amerikai lapok a párisi értekezletről A nyugati sajtó részletesen foglal­kozik a négy hatalom párisi értekezle­tének menetével. Még a burzsoá sajtó egy részéből is kiderül, milyen nagy hatást gyakoroltak a nyugati orszá­gok közvéleményére a szovjet javasla­tok és az az őszinte megegyezési kész­ség, amely a szovjet diplomácia min­den egyes lépését kíséri. Ezek a la­pok hangot adnak annak a mind­inkább érezhető felismerésnek, hogy a nyugati küldöttségek szándékosan gá­tolják a napirend megfelelő összeállí­tását. Sőt, e lapok néha még akarat­lanul le is leplezik a különböző szov­jetellenes rágalmakat. „Mindenki tudja — írja például az Aurore című francia burzsoá lap — hogy a Szovjet­unió szeretné megtartani a külügy­miniszterek tanácsának értekezletét.” A Franc Ti­eur című francia lap felteszi a kérdést: „Vájjon miért véli kötelezőnek a három nyugati külügy­miniszterhelyettes, hogy egymásután mindig ugyanazokat a kijelentéseket ismételje meg? Éppen ideje lenne, hogy világosan megmondják, vájjon hajlandók-e felvenni Németország le­szerelésének kérdését a napirendre, vagy sem? Ha továbbra is húzzák az időt, ahelyett, hogy világosan válaszol­nának, elvesztik a közvélemény min­den bizalmát." A Combat című lap elismeri, hogy „a nyugati küldöttek kellemetlen hely­zetbe kerültek és már nem is igyekez­nek titkolni zavarukat. Mind ők, mind a közvélemény belátja ugyanis, hogy Gromikonak sikerült kezébe ragadnia a kezdeményezést és hogy ezt meg is tartotta." A lap a továbbiakban idézi a New York Herald Tribune egyik cik­két, amely felteszi a kérdést: „Vájjon az a tény, hogy a nyu­gatiak megtagadják egyes kérdé­sek alapos megvitatását, nem mu­tat-e bizonyos rossz lelkiisme­retre?” (Az amerikai lap itt nyilvánvalóan azokra a nemzetközi szerződésekre gondol, amelyeket a nyugati hatalmak nyíltan megsértettek, mint például a potsdami egyezményt. A nyugati bur­zsoá sajtó egy tekintélyes része el­ismeri, hogy a Szovjetunió álláspont­ja ebben a kérdésben még jogilag is megtámadhatatlan.) „Jessupnak, Paro­­dinak és Daviesnak sikerült az a rend­kívüli teljesítmény — írja a továb­biakban még a New York Herald Tri­bune —, hogy együttesen Gromikonak adják át a hálás szerepet, magukat pedig gúnyolódásnak és bírálatnak te­szik ki." A Yorkshire Post című angol lap párisi jelentése szerint az amerikaiak nem akarnak engedni a német fel­fegyverzés kérdésében. „A francia köz­vélemény azonban — mutat rá a Yorkshire Post — nem tűrhetné a megbeszélések meghiúsulását a német fegyverkezés kérdése miatt, ami to­vábbra is rendkívül népszerűtlen Pa­risban. A négy külügyminiszterhelyettes tanácskozásainak válsága e kérdés miatt alapjaiban rendíthetné meg a francia kormányt. Nyugati körökben továbbra is az a vélemény, hogy a Szovjetunió kívánja a Külügyminiszteri Tanács értekezle­tének megtartását és hogy idővel mégis csak meg fognak egyezni a tárgysorozatban." A Times párisi értesülés szerint úgy véli, hogy az angol küldöttség alapo­san fontolóra veszi a módosított szov­jet javaslatokat. A jelentés hozzáteszi, hogy ezúttal első ízben merült fel bi­zonyos taktikai nézeteltérés a nyugati képviselők között. Egyes nyugati lapok azzal érvelnek, hogy a három nyugati nagyhatalom „módosított” napirendi javaslata „jól szolgálja a kérdés megoldását.” A France Soir azonban rámu­tat: „Gromikonak igaza van, ami­kor azt állítja, hogy a nyugatiak meg­változott napirendje az előzőnél is rosszabb, mert voltaképpen azt jelenti, hogy állítsuk helyre Európában a ka­tonai egyensúlyt — szükség esetén a nérmetek támogatásával. Ha a nyugati hatalmak nem hajlandók lemondani Németország felfegyverzéséről, akkor a négyhatalmi értekezletnek nem lenne semmi értelme.” e­ ­­ttlee miniszterelnöknek vagy az emlékezete rossz, vagy nincs benne semmi szégyenérzet. Másképp már rég a föld alá kellett volna bújnia szégyenében amiatt a törvényjavaslat miatt, amelyet a közelmúltban kormá­nyának hadügyminisztere, Shinwell ter­jesztett az alsóház elé. Ez a törvény­­javaslat a „sorozáson meg nem jele­nésre való felbujtás”, a „katonai szol­gálat megtagadására, vagy hanyag el­látására való bujtogatás” elleni küz­delem címén „törvényes alapot” akar teremteni az angol demokratikus moz­galmak fasiszta üldözésére. Attlee „jogalapot” akar teremteni ahhoz, hogy a „munkáspárt” kormányzási módszerei közé nyíltan is felvegyék a rendőrönkényt, a gondolatellenőrzést. Attlee börtönbe akarja juttatni azokat az angol hazafiakat, akik nem tűrik némán és tétlenül egy újabb világháború előkészítését. Azt szeretné, ha a rendőrségtől való félelem fojtaná el az angol nép békehangulatát —­­ hogy a „munkáspárti” kormány ezek után még lakásibb módon teljesít­hesse a Wall Street parancsait. 1934-ben hasonló törvényjavaslatot tárgyalt az angol képviselőház. Ak­kor a konzervatívok nyújtották be, a munkáspártiak pedig támadták a ja­vaslatot — persze csak úgy tessék­­lássék módon, hogy a szavazók kecskéje is jóllakjon és a kormány káposztája is megmaradjon. Attlee maga így szónokolt. ..Berlinben letar­tóztatták mindazokat, akiknek birto­kában volt Mill angol bölcselő köny­ve: „A szabadságról” azzal, hogy ez a könyv veszélyezteti az állam fenn­állását. Hamarosan odáig jutunk, hogy nekünk is ilyenfajta törvényho­zásunk lesz!" És igaza volt. Anglia valóban eljutott odáig, hogy „ilyen­fajta törvényhozása” legyen — csak éppen Attlee személyes vezérlete alatt... Tizenhét év telt el. Miután most Attlee úr pártja tölti be az an­gol burzsoázia kormányzati védel­mezőjének szerepét, „Attlee úr kor­mánya most elérkezettnek látta az időt, hogy ilyenfajta törvényhozást valósítson meg", mint ahogy ezt a New Statesman and Nation című an­gol liberális hetilap megírta C­hinwell tervezete, amely szerényen­­ a „tartalékos és kisegítő csapa­tokról” címet viseli, méltó párja az 1934-es törvénynek, vagy az 1797-es törvénynek a „lázadásról”, amely a maga idejében ugyancsak nagy felhá­borodást váltott ki a haladó közvéle­ményből Ilyen és hasonló törvények alapján sorvasztottak el börtönökben, gyilkoltak meg bitón, vagy puskago­lyóval ezer és tízezer demokratát, ha­zafit, kommunistát — „felbujtóknak”, „felforgató elemeknek” bélyegezve őket — a tőkés országokban a nép­elnyomó kormányok. „Ez a törvény — írja a New States­man and Nation — része az újrafel­­fegyverzési folyamatnak. Ez a folya­mat önmagában is veszélyt jelenthet a békére, mint ahogy máris veszélyez­teti gazdasági szilárdságunkat. Az új törvényjavaslat emlékeztető és jel, hogy az újrafelfegyverzés magába foglalhatja az alapvető polgári sza­badságjogokról való lemondást is.” „A törvény eredeti fogalmazása­­— írja az angol lap — oly tág és hatá­rozatlan, hogy kétségtelenül veszé­lyezteti a szabad véleménynyilvání­tást. A felbujtás meghatározásának szélessége és határozatlansága a leg­kézzelfoghatóbb a második alfejezet­­ben, amely felbujtásnak tekinti az olyan természetű okmányoknak még birtoklását is, amelyeknek terjesztése a katonakötelesek között felbujtást je­lentene, így, amint J. Hudson rámu­tatott, veszélyes lehet még az újtes­tamentum aláhuzigált példányának birtoklása is." A New Statesman and Nation élénk színekkel teszi a hatást, amelyet a tör­vény elfogadása az angol életre gya­korolna: „A rendőrségnek lesz a köte­lessége, hogy érvényt szerezzen a tör­vénynek. A rendőri tevékenység ezzel önálló életre kel A rendőröknek lehe­tőségük lesz arra, sőt szinte köteles­ségükké válik, hogy mind többet és többet avatkozzanak be politikai éle­tünkbe Könnyebb lesz börtönbe kül­deni embereket, pusztán véleményük miatt Ezek nem csupán törvényke­zési szempontok A törvénytervezet rendelkezései közvetlenül érintenek 4 millió embert. Az 1934-es törvény csak a hadsereg tényleges tagjaira vonatkozott Nincs egyetlen olyan tö­­meggyűlés sem, amelyen ne venné­nek részt tartalékosok — írja befeje­zésül az angol lap — és ha ez a javaslat törvénnyé lesz, erőteljes javí­tások nélkül, megkötött nyelvű demo­kráciává leszünk.” A­ttlee-ék tehát még a polgári de­­mokrácia „nyelvét is megkö­tik’, még ez is túl éles számukra. Attlee-ék a fasizmus útján haladnak. Az Attlee-kormány népellenes törvénye Több környékbeli városra is átterjedt a nagy barcelonai sztrájk A dühöngő fasiszta terror ellenére Barcelona számos üzemében a mun­kások folytatják a sztrájkot. Londoni jelentések szerint mintegy 150 ezer munkás áll sztrájkban. Több jelentés szerint Manresa, Mataro, Badalona, Sabadell és Tarrasa környékbeli váro­sokra is kiterjedt a sztrájk. Az AFP arról számol be, hogy Manresában és Mataróban állnak a textilgyárak. A Reuter arról ír, hogy Mataróban szer­dán valamennyi gyár állt. Badaloná­­ban, Sabadellben és Tarrasában a gyárak csökkentett üzemmel dolgoz­nak. A barcelonai munkások képvise­lői közölték a városi hatóságokkal, hogy a sztrájkot mindaddig folytatják, amíg a rendőrség nem bocsátja szaba­don a letartóztatottakat. A párisi sajtó megállapítása szerint eddig több mint kétezer sztráj­­kolót tartóztattak le­ ,a hatóságok attól tartanak — jelen­tette a­ párisi rádió —, hogy szomba­ton ismét megkezdődik az általános sztrájk, mert ezt a napot a munkások békenapnak nyilvánították. A rendőrség egyre vadabb megtorló intézkedéseket hajt végre. A népesebb kerületekben és az ipari külvárosok­ban — írja az AFP — „a rendfenn­tartó közegek kézben tartják fegyve­rüket." • A jugoszláv kikötőmunkások megtagadják az amerikai fegyver­szállítmányok kirakását Moszkva, március 15. (Moszkvai rádió.) A moszkvai rádió hírmagyarázatá­ban a jugoszláv nép Tito-ellenes har­cával foglalkozott. A jugoszláv nép harcol hazája sza­badságáért és függetlenségéért a bű­nös Tito-banda ellen, amely eladta magát a Wall Street mágnásainak. Egyre gyakoribbak a tiltakozó sztráj­kok az ország militarizálása ellen az ellen, hogy az országot az amerikai agresszió balkáni felvonulási terüle­tévé tegyék. A kikötőmunkások — amint ez például Split kikötőjében történt —, megtagadják az amerikai fegy­verek kirakását és nem hajlandók kirakni a katonai erődítmények építésére szánt anyagot sem. A bányászok meghiúsítják a stratégiai nyersanyag kitermelését. Még a titó­­ista sajtó is beismeri, hogy állandóan csökken a réz, ólom, cink, króm és más fémek termelése. Az országban gyakran törnek ki tömegsztrájkok Csupán a Trepcsa-bányában több mint háromezer bányász sztrájkolt a közel­múltban. A jugoszláv dolgozó parasztság is fellép Tito véres rendszere ellen: nem vetik be a földet, elrejtik a gabonát, kukoricát és burgonyát. A jugoszláv ifjúság tevékenyen har­col a belgrádi banda ellen. A fiatal­ság túlnyomó része a fenyegetések és megtorló intézkedések ellenére sem vesz részt a katonai kiképzésen s nem hajlandó dolgozni stratégiai célokat szolgáló építkezéseknél. A százezer fiatal munkás, paraszt és tisztviselő közül, akiket a titóis­­ták hadiépítkezésre akartak kül­deni, Rankovics janicsárjainak még tizedrésznyit sem sikerült mun­kára kényszeríteni. A munkások és parasztok egyre nö­vekvő számban ragadnak fegyvert a Tito—Rankovics-banda ellen, az erdő­be vonulnak és fegyveres harcot foly­tatnak. E hazafiak irtják a titóista banditákat, elégetik a munkások törzs­lapjait és mozgósítási listáit. Folyik a harc a Tito—Rankovics­­klikk ellen a hadseregben is. Az altisztek kilencven százaléka leszerelését kérte. A fiatal hazafiak illegális csoportokat szerveznek a hadseregben, a Tito-ható­­ságok által betiltott nyomtatványokat terjesztenek, amelyek leleplezik a bű­nös belgrádi klikket A maribori hely­őrségben a fiatal hazafiak ilyen jel­szavakat írtak az étkezde falára: „A Tito-klikk ellensége a népnek! — Elv­társak! A mi kezünkben van a fegy­ver és azt sohasem fordítjuk sem né­pünk, sem felszabadítónk, a Szovjet Hadsereg ellen!" A jugoszláv nép napról napra fo­kozza a küzdelmet a felszabadulásáért. Ennek a küzdelemnek élén az illega­litásban újjászülető Jugoszláv Kom­munista Párt áll, amely hű a proletár internacionalizmushoz. Soraiban van­nak a jugoszláv­ nép legderekabb fiai, a hitlerizmus elleni szabadságharc hő­sei Az illegális Jugoszláv Kommu­nista Párt a dolgozók igazi élcsapa­tává válik.

Next