Szabad Nép, 1951. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1951-03-16 / 64. szám
PÉNTEK, 1951. MÁRCIUS ÍR SZABADNÉP A szovjet küldöttség nagyjelentőségű módosító javaslatokat terjesztett elő a külügyminiszterhelyettesek értekezletének március 14. ülésén Március 14-én a párisi értekezleten Gromiko elvtárs szovjet küldött nagyjelentőségű módosító javaslatokat terjesztett elő. Mint ismeretes, a szovjet, angol, francia és amerikai külügyminiszterhelyettesek értekezletének az a célja, hogy kidolgozza a később összehívandó négyhatalmi külügyminiszteri tanács napirendjét. A szovjet küldöttség a következő pontokat javasolta a külügyminiszterek tanácskozásának napirendjéül: 1. a Németország lefegyverzéséről és Németország újrafelfegyverzésének megakadályozásáról szóló potsdami egyezmény végrehajtása a négy hatalom által; 2. a békeszerződés megkötésének meggyorsítása Németországgal és ennek megfelelően a megszálló csapatok kivonása Németországból; 3. az európai helyzet megjavítása és a négy hatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — fegyveres erői csökkentésének haladéktalan megkezdése. A nyugati hatalmak képviselői a következő közös napirendi javaslatot nyújtották be: 1. a jelenlegi európai nemzetközi feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország közötti kapcsolatok igazi és tartós megjavításához szükséges intézkedéseknek megvizsgálása; 2. a független és demokratikus Ausztria helyreállításához szükséges szerződés létrehozása; 3. a Németország egységének helyreállítására és a békeszerződés előkészítésére vonatkozó problémák. Mint a Szovjetunió küldötte rámutatott, a három hatalom javaslatai nem irányozzák elő azoknak a legfontosabb kérdéseknek a megtárgyalását, amelyek valamennyi békeszerető népet nyugtalanítanak. A nyugati küldöttek anélkül, hogy meggyőző érveket tudtak volna felhozni álláspontjuk mellett, makacsul ragaszkodtak javaslataikhoz. A tárgyalások során, a megegyezés elősegítésére, a szovjet küldöttség kijelentette: nem fog tiltakozni az ellen, hogy az Ausztriával kötendő szerződést önálló pontként napirendre tűzzék, feltéve, hogy napirendre tűzik az Olaszországgal kötött békeszerződés Triesztre vonatkozó részének teljesítését. (Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország ugyanis megsértette az Olaszországgal kötött békeszerződést, mert jogellenesen angol-amerikai katonai támaszponttá változtatta Triesztet. A továbbiakban a szovjet küldöttség a következő új megfogalmazásban terjesztette be napirend-tervezetének második pontját: ,,Németország egységének helyreállítása, a Németországgal való békeszerződés mielőbbi megkötése és ennek megfelelően a megszálló csapatok kivonása Németországból." A március 10-i ülésen a francia küldött a három nyugati küldöttség által javasolt első napirendi pont helyett a következő megszövegezést javasolta: „A jelenlegi, Európában fennálló nemzetközi feszültség okainak, valamint a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország közötti kapcsolatok igazi és tartós megjavítását biztosítani képes eszközöknek megvizsgálása, mint: az agressziótól való félelem kiküszöbölését célzó intézkedések, a már megkötött egyezményekből fakadó kötelezettségek teljesítése, a mai fegyverkezési színvonal és az e téren Németországot érintő kérdések tanulmányozása." Gromiko elvtárs rámutatott, hogy ez az új megszövegezés meg akarja akadályozni, hogy a Külügyminiszterek Tanácsának napirendjére tűzzék Németország lefegyverzését, valamint a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentését. A március 12-i ülésen a Szovjetunió küldöttsége, hogy elősegítse a megegyezést, a szovjet javaslatok 2. pontját megváltozott fogalmazásban terjesztette elő. Az új megfogalmazás a következőképpen szól: „Németország egységének helyreállításáról és a békeszerződés megkötéséről Németországgal." Az ülés a következőképen folyt le: Az elnöklő Parodi, francia küldött kijelentette: „Nem lehet az eddigi módon folytatni a megbeszélést. Olyan szakaszhoz jutottunk, amikor gondolataink teljesen kimerültek”. Azt állította, hogy „sokkal konkrétebb” tárgyalási módszert szándékozik alkalmazni, mégis újból ugyanazokat az érveket hangoztatta a három nyugati hatalom napirendi tervezetének védelmében, amelyeket a szovjet küldött már megcáfolt. Azt indítványozta, továbbá, hogy a napirend első pontjaként a három hatalom javaslatának első pontját vegyék fel. Gromiko elvtárs ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy mielőtt hozzáfognak a napirendi pontok csoportosításához, abban kell megegyezni, hogy milyen pontokat vegyenek fel a napirendre. A Szovjetunió küldöttsége a legfontosabb kérdésnek Németország lefegyverzését és a négy hatalom fegyveres erőinek csökkentését tekinti és ezért ragaszkodott ahhoz, hogy e problémákat önálló pontként vegyék fel a napirendbe és ne süllyesszék el olyan formulázásokban, amelyek telve vannak tartalomnélküli frázisokkal. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői azonban kifogásolták a szovjet javaslat első pontjának régi megfogalmazását és ezért a Szovjetunió küldöttsége elhatározta, hogy megváltoztatja azt. Az új formulázásban ez a pont a következő: „A Németország lefegyverzéséről szóló potsdami egyezmény végrehajtása a négy hatalom által." Gromiko elvtárs ezután mégegyszer aláhúzta: teljesen indokolt és igazolt az a szovjet követelés, hogy önálló pontként vegyék fel az európai helyzet megjavítását és a négy hatalom fegyveres erői csökkentésének haladéktalan megkezdését. A három hatalom képviselői mégis ellenezték e javaslatot. Mivel az előbbi formulázás alapján lehetetlennek bizonyult megegyezésre jutni e pontban, a szovjet küldöttség hozzájárul a következő módosításhoz, amelyet egyfelől a három hatalom által javasolt első pont eredeti megfogalmazása alapján, másfelől a szovjet küldöttség javaslatának harmadik pontja alapján készítettek. Az új szerkesztésben ez a pont a következőképpen hangzik: „A jelenlegi európai nemzetközi feszültség okainak és a Szovjetunió, valamint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország közötti kapcsolat igazi és tartós megjavításának biztosításához szükséges intézkedések megvizsgálása, beleértve a négy hatalom — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország — fegyveres erőinek csökkentését." A szovjet küldöttség — mondotta Gromiko elvtárs — reméli, hogy az új megfogalmazások elfogadhatók lesznek a három hatalom képviselői számára. A szovjet javaslat második pontját érintve, amely Németország egységére és a Németországgal kötendő békeszerződés kérdésére vonatkozik, Gromiko elvtárs kijelentette, hogy bár a szovjet küldöttségnek az a véleménye, hogy a szovjet javaslatok eredeti megformulázása elleni kifogások alaptalanok, mégis figyelembe vette a három küldöttség kívánságát, amikor hozzájárult, hogy ebből a második pontból kihagyjon két szakaszt, amely „elfogadhatatlan” a három hatalom képviselői számára: a német békeszerződés A március 14-i ülés megkötésének siettetésére és a megszálló csapatok Németországból való kivonására vonatkozó szakaszokat. A szovjet küldöttség március 12-én új megfogalmazásban nyújtotta be ezt a pontot, amely lényegében megfelel a három hatalom javaslata harmadik pontjának. Ennek ellenére az USA, Franciaország és Nagy-Britannia képviselői nem nyilatkoztak határozottan az új megfogalmazás elfogadása mellett. A Szovjetunió küldöttsége — igyekezvén megkönnyíteni a megegyezést a napirend második pontja tekintetében és kiküszöbölni az említett kérdésben fennálló nézeteltéréseket — készségét fejezte ki, hogy a Németország egységére és a Németországgal megkötendő békeszerződésre vonatkozó pontot a három küldöttség megfogalmazásában fogadja el. Ez a következőképpen hangzik: „A Németország egységének helyreállítására és a békeszerződés előkészítésére vonatkozó problémák." Ilyen módon — állapította meg Gromiko elvtárs — értekezletünknek már megvan az első napirendi pontja, amelyben a négy küldöttség megegyezett és amelyet elfogadott és reméljük, hogy ez a napirend más pontjai tekintetében is megkönnyíti a megegyezést. A Szovjetunió képviselője hozzátette: azt a kérdés, hogy az összes szovjet javaslatokat új megfogalmazásukban milyen sorrendben kell felvenni a napirendre, a továbbiakban még meg kell tárgyalni. Minthogy már érintették azt a kérdést, mi legyen a külügyminiszterek tanácsának tárgyalási sorrendje, a szovjet küldöttség szükségesnek látja emlékeztetni arra, hogy — mint már kijelentette — első pontként a Németország lefegyverzéséről szóló potsdami egyezmény végrehajtásának kérdését kell megtárgyalni. A három nyugati hatalom képviselői kijelentették, fenntartják maguknak a jogot, hogy a március 14-i ülésen előterjesztett szovjet javaslatok lényegét illetően később nyilatkozzanak. A következő ülést március 15-re tűzték ki. Angol, francia és amerikai lapok a párisi értekezletről A nyugati sajtó részletesen foglalkozik a négy hatalom párisi értekezletének menetével. Még a burzsoá sajtó egy részéből is kiderül, milyen nagy hatást gyakoroltak a nyugati országok közvéleményére a szovjet javaslatok és az az őszinte megegyezési készség, amely a szovjet diplomácia minden egyes lépését kíséri. Ezek a lapok hangot adnak annak a mindinkább érezhető felismerésnek, hogy a nyugati küldöttségek szándékosan gátolják a napirend megfelelő összeállítását. Sőt, e lapok néha még akaratlanul le is leplezik a különböző szovjetellenes rágalmakat. „Mindenki tudja — írja például az Aurore című francia burzsoá lap — hogy a Szovjetunió szeretné megtartani a külügyminiszterek tanácsának értekezletét.” A Franc Tieur című francia lap felteszi a kérdést: „Vájjon miért véli kötelezőnek a három nyugati külügyminiszterhelyettes, hogy egymásután mindig ugyanazokat a kijelentéseket ismételje meg? Éppen ideje lenne, hogy világosan megmondják, vájjon hajlandók-e felvenni Németország leszerelésének kérdését a napirendre, vagy sem? Ha továbbra is húzzák az időt, ahelyett, hogy világosan válaszolnának, elvesztik a közvélemény minden bizalmát." A Combat című lap elismeri, hogy „a nyugati küldöttek kellemetlen helyzetbe kerültek és már nem is igyekeznek titkolni zavarukat. Mind ők, mind a közvélemény belátja ugyanis, hogy Gromikonak sikerült kezébe ragadnia a kezdeményezést és hogy ezt meg is tartotta." A lap a továbbiakban idézi a New York Herald Tribune egyik cikkét, amely felteszi a kérdést: „Vájjon az a tény, hogy a nyugatiak megtagadják egyes kérdések alapos megvitatását, nem mutat-e bizonyos rossz lelkiismeretre?” (Az amerikai lap itt nyilvánvalóan azokra a nemzetközi szerződésekre gondol, amelyeket a nyugati hatalmak nyíltan megsértettek, mint például a potsdami egyezményt. A nyugati burzsoá sajtó egy tekintélyes része elismeri, hogy a Szovjetunió álláspontja ebben a kérdésben még jogilag is megtámadhatatlan.) „Jessupnak, Parodinak és Daviesnak sikerült az a rendkívüli teljesítmény — írja a továbbiakban még a New York Herald Tribune —, hogy együttesen Gromikonak adják át a hálás szerepet, magukat pedig gúnyolódásnak és bírálatnak teszik ki." A Yorkshire Post című angol lap párisi jelentése szerint az amerikaiak nem akarnak engedni a német felfegyverzés kérdésében. „A francia közvélemény azonban — mutat rá a Yorkshire Post — nem tűrhetné a megbeszélések meghiúsulását a német fegyverkezés kérdése miatt, ami továbbra is rendkívül népszerűtlen Parisban. A négy külügyminiszterhelyettes tanácskozásainak válsága e kérdés miatt alapjaiban rendíthetné meg a francia kormányt. Nyugati körökben továbbra is az a vélemény, hogy a Szovjetunió kívánja a Külügyminiszteri Tanács értekezletének megtartását és hogy idővel mégis csak meg fognak egyezni a tárgysorozatban." A Times párisi értesülés szerint úgy véli, hogy az angol küldöttség alaposan fontolóra veszi a módosított szovjet javaslatokat. A jelentés hozzáteszi, hogy ezúttal első ízben merült fel bizonyos taktikai nézeteltérés a nyugati képviselők között. Egyes nyugati lapok azzal érvelnek, hogy a három nyugati nagyhatalom „módosított” napirendi javaslata „jól szolgálja a kérdés megoldását.” A France Soir azonban rámutat: „Gromikonak igaza van, amikor azt állítja, hogy a nyugatiak megváltozott napirendje az előzőnél is rosszabb, mert voltaképpen azt jelenti, hogy állítsuk helyre Európában a katonai egyensúlyt — szükség esetén a nérmetek támogatásával. Ha a nyugati hatalmak nem hajlandók lemondani Németország felfegyverzéséről, akkor a négyhatalmi értekezletnek nem lenne semmi értelme.” e ttlee miniszterelnöknek vagy az emlékezete rossz, vagy nincs benne semmi szégyenérzet. Másképp már rég a föld alá kellett volna bújnia szégyenében amiatt a törvényjavaslat miatt, amelyet a közelmúltban kormányának hadügyminisztere, Shinwell terjesztett az alsóház elé. Ez a törvényjavaslat a „sorozáson meg nem jelenésre való felbujtás”, a „katonai szolgálat megtagadására, vagy hanyag ellátására való bujtogatás” elleni küzdelem címén „törvényes alapot” akar teremteni az angol demokratikus mozgalmak fasiszta üldözésére. Attlee „jogalapot” akar teremteni ahhoz, hogy a „munkáspárt” kormányzási módszerei közé nyíltan is felvegyék a rendőrönkényt, a gondolatellenőrzést. Attlee börtönbe akarja juttatni azokat az angol hazafiakat, akik nem tűrik némán és tétlenül egy újabb világháború előkészítését. Azt szeretné, ha a rendőrségtől való félelem fojtaná el az angol nép békehangulatát — hogy a „munkáspárti” kormány ezek után még lakásibb módon teljesíthesse a Wall Street parancsait. 1934-ben hasonló törvényjavaslatot tárgyalt az angol képviselőház. Akkor a konzervatívok nyújtották be, a munkáspártiak pedig támadták a javaslatot — persze csak úgy tesséklássék módon, hogy a szavazók kecskéje is jóllakjon és a kormány káposztája is megmaradjon. Attlee maga így szónokolt. ..Berlinben letartóztatták mindazokat, akiknek birtokában volt Mill angol bölcselő könyve: „A szabadságról” azzal, hogy ez a könyv veszélyezteti az állam fennállását. Hamarosan odáig jutunk, hogy nekünk is ilyenfajta törvényhozásunk lesz!" És igaza volt. Anglia valóban eljutott odáig, hogy „ilyenfajta törvényhozása” legyen — csak éppen Attlee személyes vezérlete alatt... Tizenhét év telt el. Miután most Attlee úr pártja tölti be az angol burzsoázia kormányzati védelmezőjének szerepét, „Attlee úr kormánya most elérkezettnek látta az időt, hogy ilyenfajta törvényhozást valósítson meg", mint ahogy ezt a New Statesman and Nation című angol liberális hetilap megírta Chinwell tervezete, amely szerényen a „tartalékos és kisegítő csapatokról” címet viseli, méltó párja az 1934-es törvénynek, vagy az 1797-es törvénynek a „lázadásról”, amely a maga idejében ugyancsak nagy felháborodást váltott ki a haladó közvéleményből Ilyen és hasonló törvények alapján sorvasztottak el börtönökben, gyilkoltak meg bitón, vagy puskagolyóval ezer és tízezer demokratát, hazafit, kommunistát — „felbujtóknak”, „felforgató elemeknek” bélyegezve őket — a tőkés országokban a népelnyomó kormányok. „Ez a törvény — írja a New Statesman and Nation — része az újrafelfegyverzési folyamatnak. Ez a folyamat önmagában is veszélyt jelenthet a békére, mint ahogy máris veszélyezteti gazdasági szilárdságunkat. Az új törvényjavaslat emlékeztető és jel, hogy az újrafelfegyverzés magába foglalhatja az alapvető polgári szabadságjogokról való lemondást is.” „A törvény eredeti fogalmazása— írja az angol lap — oly tág és határozatlan, hogy kétségtelenül veszélyezteti a szabad véleménynyilvánítást. A felbujtás meghatározásának szélessége és határozatlansága a legkézzelfoghatóbb a második alfejezetben, amely felbujtásnak tekinti az olyan természetű okmányoknak még birtoklását is, amelyeknek terjesztése a katonakötelesek között felbujtást jelentene, így, amint J. Hudson rámutatott, veszélyes lehet még az újtestamentum aláhuzigált példányának birtoklása is." A New Statesman and Nation élénk színekkel teszi a hatást, amelyet a törvény elfogadása az angol életre gyakorolna: „A rendőrségnek lesz a kötelessége, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. A rendőri tevékenység ezzel önálló életre kel A rendőröknek lehetőségük lesz arra, sőt szinte kötelességükké válik, hogy mind többet és többet avatkozzanak be politikai életünkbe Könnyebb lesz börtönbe küldeni embereket, pusztán véleményük miatt Ezek nem csupán törvénykezési szempontok A törvénytervezet rendelkezései közvetlenül érintenek 4 millió embert. Az 1934-es törvény csak a hadsereg tényleges tagjaira vonatkozott Nincs egyetlen olyan tömeggyűlés sem, amelyen ne vennének részt tartalékosok — írja befejezésül az angol lap — és ha ez a javaslat törvénnyé lesz, erőteljes javítások nélkül, megkötött nyelvű demokráciává leszünk.” Attlee-ék tehát még a polgári demokrácia „nyelvét is megkötik’, még ez is túl éles számukra. Attlee-ék a fasizmus útján haladnak. Az Attlee-kormány népellenes törvénye Több környékbeli városra is átterjedt a nagy barcelonai sztrájk A dühöngő fasiszta terror ellenére Barcelona számos üzemében a munkások folytatják a sztrájkot. Londoni jelentések szerint mintegy 150 ezer munkás áll sztrájkban. Több jelentés szerint Manresa, Mataro, Badalona, Sabadell és Tarrasa környékbeli városokra is kiterjedt a sztrájk. Az AFP arról számol be, hogy Manresában és Mataróban állnak a textilgyárak. A Reuter arról ír, hogy Mataróban szerdán valamennyi gyár állt. Badalonában, Sabadellben és Tarrasában a gyárak csökkentett üzemmel dolgoznak. A barcelonai munkások képviselői közölték a városi hatóságokkal, hogy a sztrájkot mindaddig folytatják, amíg a rendőrség nem bocsátja szabadon a letartóztatottakat. A párisi sajtó megállapítása szerint eddig több mint kétezer sztrájkolót tartóztattak le ,a hatóságok attól tartanak — jelentette a párisi rádió —, hogy szombaton ismét megkezdődik az általános sztrájk, mert ezt a napot a munkások békenapnak nyilvánították. A rendőrség egyre vadabb megtorló intézkedéseket hajt végre. A népesebb kerületekben és az ipari külvárosokban — írja az AFP — „a rendfenntartó közegek kézben tartják fegyverüket." • A jugoszláv kikötőmunkások megtagadják az amerikai fegyverszállítmányok kirakását Moszkva, március 15. (Moszkvai rádió.) A moszkvai rádió hírmagyarázatában a jugoszláv nép Tito-ellenes harcával foglalkozott. A jugoszláv nép harcol hazája szabadságáért és függetlenségéért a bűnös Tito-banda ellen, amely eladta magát a Wall Street mágnásainak. Egyre gyakoribbak a tiltakozó sztrájkok az ország militarizálása ellen az ellen, hogy az országot az amerikai agresszió balkáni felvonulási területévé tegyék. A kikötőmunkások — amint ez például Split kikötőjében történt —, megtagadják az amerikai fegyverek kirakását és nem hajlandók kirakni a katonai erődítmények építésére szánt anyagot sem. A bányászok meghiúsítják a stratégiai nyersanyag kitermelését. Még a titóista sajtó is beismeri, hogy állandóan csökken a réz, ólom, cink, króm és más fémek termelése. Az országban gyakran törnek ki tömegsztrájkok Csupán a Trepcsa-bányában több mint háromezer bányász sztrájkolt a közelmúltban. A jugoszláv dolgozó parasztság is fellép Tito véres rendszere ellen: nem vetik be a földet, elrejtik a gabonát, kukoricát és burgonyát. A jugoszláv ifjúság tevékenyen harcol a belgrádi banda ellen. A fiatalság túlnyomó része a fenyegetések és megtorló intézkedések ellenére sem vesz részt a katonai kiképzésen s nem hajlandó dolgozni stratégiai célokat szolgáló építkezéseknél. A százezer fiatal munkás, paraszt és tisztviselő közül, akiket a titóisták hadiépítkezésre akartak küldeni, Rankovics janicsárjainak még tizedrésznyit sem sikerült munkára kényszeríteni. A munkások és parasztok egyre növekvő számban ragadnak fegyvert a Tito—Rankovics-banda ellen, az erdőbe vonulnak és fegyveres harcot folytatnak. E hazafiak irtják a titóista banditákat, elégetik a munkások törzslapjait és mozgósítási listáit. Folyik a harc a Tito—Rankovicsklikk ellen a hadseregben is. Az altisztek kilencven százaléka leszerelését kérte. A fiatal hazafiak illegális csoportokat szerveznek a hadseregben, a Tito-hatóságok által betiltott nyomtatványokat terjesztenek, amelyek leleplezik a bűnös belgrádi klikket A maribori helyőrségben a fiatal hazafiak ilyen jelszavakat írtak az étkezde falára: „A Tito-klikk ellensége a népnek! — Elvtársak! A mi kezünkben van a fegyver és azt sohasem fordítjuk sem népünk, sem felszabadítónk, a Szovjet Hadsereg ellen!" A jugoszláv nép napról napra fokozza a küzdelmet a felszabadulásáért. Ennek a küzdelemnek élén az illegalitásban újjászülető Jugoszláv Kommunista Párt áll, amely hű a proletár internacionalizmushoz. Soraiban vannak a jugoszláv nép legderekabb fiai, a hitlerizmus elleni szabadságharc hősei Az illegális Jugoszláv Kommunista Párt a dolgozók igazi élcsapatává válik.