Népszabadság, 1960. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
Koszorúzási ünnepség a Rózsa Ferenc emléktáblánál Hétfőn a magyar sajtó napja alkalmából kegyeletes koszorúzási ünnepséget tartottak Rózsa Ferencnek, a Szabad Nép mártírhalált halt első szerkesztőjének a Népszabadság székházának előcsarnokában elhelyezett emléktáblájánál. Az ünnepségen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője Szakasits Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, valamint a magyar újságírás több vezető személyisége, a nyomda- és papíripari dolgozók képviselői, valamint a baráti országok sajtójának hazánkban működő munkatársai. Gács László, a Magyar Rádió és Televízió elnöke méltatta Rózsa Ferencnek a forradalmi pártmunkában eltöltött sokéves munkásságát, majd a szerkesztőségek küldöttségei elhelyezték a megemlékezés virágait a mártír emléktábláján. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Kitüntetések a magyar sajtó napja alkalmából Az Országház Munkácsy-termében hétfőn, a magyar sajtó napja alkalmából Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára kitüntetéseket nyújtott át a magyar sajtó kiváló munkásainak. Munka Érdemrenddel tüntették ki Bognár Károlyt, a Népszabadság szerkesztő bizottságának helyettes vezetőjét, Darvasi Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsága agitációs-propaganda osztályának helyettes vezetőjét, dr. Garam Józsefet, a Figyelő című hetilap főszerkesztőjét, Paál Ferencet, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagját, Várnai Vilmost, a Magyar Rádió és Televízió agitációs propaganda főosztályának vezetőjét. Tizenhét újságíró Szocialista Munkáért Érdemérem, kilenc pedig Munka Érdemérem kitüntetésben részesült. Ezt követően Benke Valéria művelődésügyi miniszter nyújtotta át a Rózsa Ferenc-díj oklevelét, emlékérmét és a vele járó pénzjutalmat. Rózsa Ferenc-díj kitüntetésben részesültek: I. fokozat: Rényi Péter, a Népszabadság szerkesztő bizottságának helyettes vezetője, Baktai Ferenc, a Népszava főmunkatársa. II. fokozat: Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője, Rufty Péter, a Magyar Nemzet főmunkatársa. III. fokozat: Dutka Mária, a Magyar Nemzet munkatársa, Grandpierre Lajos, a Hajdú-bihari Napló felelős szerkesztőhelyettese. A kitüntetettek nevében Árkus István, a Népszabadság rovatvezetője mondott köszönetet. A kitüntetések átadásánál jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a művelődésügyi miniszter első helyettese Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a KB osztályvezetője. Barcs Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Mihályfi Ernő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Magyar Nemzet főszerkesztője. Baráti találkozó a magyar sajtó napja alkalmából A kormány Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége a magyar sajtó napja alkalmából a kitüntetett újságírók tiszteletére hétfőn este baráti találkozót rendezett a MUOSZ székházában. A baráti találkozón megjelent Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Szakosíts Árpád, a MUOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai, Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, valamint a magyar sajtó számos vezető munkatársa. Részt vettek a találkozón a Szovjetunió és a népi demokratikus országok magyarországi nagykövetségeinek sajtóattaséi, valamint a Budapesten működő sajtótudósítók. (MTI) Megnyílt „A tizenöt év fotóriportja" című kiállítás A MUOSZ fotószakosztályának rendezésében hétfőn, a Könyvklub Szinyei-termében megnyílt A tizenöt év fotóriportja című sajtófotó-kiállítás. A felszabadulás óta eltelt másfél évtized mintegy 230 legjellegzetesebb riportképét mutatják be a kiállításon, amelyet Szakosíts Árpád, a MUOSZ elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának tagja nyitott meg. A megnyitó beszéd után a megjelentek megtekintették a kiállítást, amelyet február 14-ig naponta 11—17:30 között kereshetnek fel az érdeklődők. (MTI) népszabadság 1960. február 2. kedd Összeomlott az algíri lázadás (Folytatás az 1. oldalról.) kádokon és letette a fegyvert a francia katonák előtt. A párizsi rádió hétfőn bemondta, hogy „a zendülés befejeződött”. Az algíri rádió pedig, amely reggel óta csak híreket és indulókat közvetített, közölte, hogy „Algírban a helyzet nyugodt, az élet visszatért a normális mederbe”. Tatarozások Franciaországban A francia demokratikus közvéleményt rendkívül nyugtalanítja, hogy a kormány, miközben a szélsőjobboldal ellen fellép, egyidejűleg intézkedéseket tesz a baloldal ellen is. Tovább tartanak a lapelkobzások. Vasárnap Lillében elkobozták a kommunista Liberté példányait. Hétfőn Párizsban a haladó Libération számai jutottak ugyanerre a sorsra. A Libération az elkobzás után új kiadást jelentetett meg és ennek 2. oldalán hatalmas fehér „ablak” látható az elkobzásra ürügyet adott cikk helyén. Hétfő délelőtt teljes siker koronázta a francia szakszervezetek sztrájkfelhívását. Tizenegy és tizenkét óra között a 13 millió dolgozó egységesen beszüntette a munkát, s így fejezte ki tiltakozását az algíri zempülőkkel szemben. Párizsban egy órára teljesen leállt a közlekedés. Franciaország nehéz napjaiban mind több dolgozó fejezi ki bizalmát a Francia Kommunista Párt iránt. Ennek egyik jele, hogy az utóbbi napokban sok új tag kérte felvételét a Francia Kommunista Pártba. A Pas-des-Galais megyei szervezet január 29-ig 567 új belépővel gyarapodott. Dél-Franciaországban, a lembeye-i járásban négy új pártsejt alakult. A Párizs környéki Thomson-gyár egyik vállalati pártsejtjébe 12 munkás kérte felvételét , hogy csak néhányat idézzünk a sok példa közül. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága kedden összeül a Párizs melletti Montreuil-ben. Waldeck Rochet, a párt központi bizottságának titkára a politikai bizottságnak számol be a fasizmus elleni egységakcióról, az algériai békéért és az algériai nép önrendelkezési jogának gyakorlati alkalmazásáért folytatott harcról. A francia demokratikus közvélemény nagy érdeklődéssel várja a párt állásfoglalását. Példásan büntessék meg a lázadás felelőseit Az Humanité vezércikket közöl, amelyben elemzi a politikai helyzetet. A nép a lázadás ellen van — szögezi le a vezércikk. — Emlékeztet De Gaulle tábornok pénteki rádióbeszédének egy mondatára: „Mindenkitől azt kérem, támogasson engem, bármi történjék is." A köztársasági elnök által kért népi támogatás nem marad el — írja a Francia Kommunista Párt lapja — abban a mértékben, ahogyan hajlandónak mutatkozik az önrendelkezési jog politikájának tettekre váltására. Amikor újra kijelentette, hogy ragaszkodik e politikához, amikor fenntartás nélkül elítélte a lázadás vezéreit és bűntársaikat, jelentős mértékben járult hozzá annak a bizonytalanságnak az eloszlatásához, amely a kormány szándékait illetően kialakult. Minden kétértelműség azonban még nem oszlott el. Hogyan lehet igazolni azt a döntést, amely továbbra is megtiltja a köztársaság melletti tüntetéseket? És mit jelent a demokratikus lapok elkobzása, mint például tegnap a Libertéé, amelynek egyetlen bűne az volt, hogy a pártütők elleni egységre szólított fel? A Francia Kommunista Párt lapja leszögezi: a hatalom csak akkor erős, ha elszántan a népre támaszkodik. A nép pedig azt akarja, hogy végezzenek az algíri lázadással és sújtsák példás büntetéssel a lázadás felelőseit. A nép azt akarja, hogy franciaországi bűntársaikat, a lázadók védelmére kelteket is térítsék észre, akár a fasiszta mozgalmakról van szó, akár a hadsereg és a rendőrség kétes elemeiről, vagy azokról a politikusokról, akik mindeddig fennen hangoztatták kapcsolataikat a pártütőkkel. Sürgősen szükséges, hogy lesújtsanak a lázadásra, vezéreire, bűntársaikra, bárhol és bárkik legyenek is. Ha a hatalom ezt megteszi, megmutatja majd, hogy nem hajlandó meghátrálni, és ezen a ponton az országban megtalálja a szükséges támogatást. A harmadik szputnyik 9000 fordulat után közelebb került a Földhöz Moszkva, február 1. (TASZSZ) Vasárnap, magyar idő szerint 22 óra 27 perckor a harmadik szovjet mesterséges hold, amely immár 626 napja kering a Föld körül, befejezte kilencezredik fordulatát. A szputnyik összesen 408 millió kilométeres utat tett meg eddig. A mesterséges hold keringési ideje 13,1 perccel csökkent, s ma 92,85 perc alatt repüli körül a Földet. A keringési idő egyre inkább csökkenni fog. A szputnyik röppályájának apogeuma (a Földtől legtávolabb eső pontja) 1880 kilométerről 640 kilométerre csökkent. A 20 005 megahertz frekvenciával működő rádióállomás továbbra is jól vehető jeleket közvetít, ha a szputnyik a Nap fénykörében tartózkodik. Mint már régebben közölték, a vegyi áramforrások kimerültek, s az adóállomás kizárólag napelemektől nyeri az áramot. A szputnyik rádiótechnikai és optikai megfigyelése folytatódik. A négymilliós tömegsír Tizenöt év nem szab határt a fájdalomnak. Másfél évtized alatt nem tompul el az emlékezet. Szívszorítóan érezzük ezt Birkenauban, az auschwitzi halálgyár fő üzemében most, a tábor felszabadulásának 15-ik évfordulóján. A hajdani állomásépület helyén sok száz ember zokog az emlékmű körül. Birkenau, Birkenau, te gyászos utolsó állomás! Itt már számot se tetováltak a csonttá aszalódott karokba. Minek is? Itt a halál bélyegzője kattogott. A 150 hektáros tábor ma már jórészt rom, de szörnyűséges életét feltámasztja az emlékezet. — Itt volt a gázkamra! Itt a krematórium! A döbbenet csendje ül a tájon, míg bele nem sikolt valaki a némaságba. — Itt halt meg az édesanyám. Iszonyodva nézzük a rozsdás csöveket, melyeken át másfél évtizede még ciklongáz sziszegett életre termett emberekre. Az emlékezés zsilipje felszakad. Egy sírból visszatért aszszony, budapesti orvosnő beszéli: — Itt ültünk a vagonokban. Csont és bőr hetven asszony. Kopaszra nyírtan, agyonázva. S egyszer csak bekukucskált az ajtón egy SS-tiszt, fess, fiatal, rózsásarcú férfi, hófehér fogait villogtatva. Széles nevetéssel tisztelgett, még a bokáját is összeütötte. — Hölgyeim, úgy néznek ki, mint a patkányok. Ideje, hogy elpatkoljanak. Ilyen cinizmussal még nem éltek soha, mióta világ a világ. Néhányan földet kaparnak a fagyos hó alól, halott hozzátartozók vére-pora keveredik itt a reggel. S a zsebkés emberi csontot fordít ki a földből. Négymillió áldozat hamvain járunk. Egyszerre élénk mozgás támad a halálgyár tágas udvarán. Tizenhárom ország küldöttei érkeznek, hogy leróják néma kegyeletüket. A szovjet küldöttség élén régi ismerős lépdel: Mareszjev, a honvédő háború hős repülője. Mögötte zömök, kerek arcú férfi. Figyelmesen néz jobbra-balra. Megáll a felrobbantott gázkamra mellett. S egyszer csak szétválik a tömeg. Nyurga, barázdált arcú lengyel férfi fut a szovjet vendég felé, és sírva a vállára borul. — Grigorij Davidovics! Körülseregli a sok száz látogató, és szorongatják Grigorij Davidovics Jeliszavetszkij kezét. Az ő egysége szabadította fel Auschwitzot. Az egykori ezredes, most moszkvai jogász, még minden mozzanatra emlékszik, de első benyomásai maradtak a legerősebbek. — Mire ideértünk, hozzászoktunk a borzalmakhoz — mondja. — De ilyet még nem láttam sehol. Tízezrek hevertek itt a barakokban és a szabad ég alatt mozdulatlanul. Már csak a szemük élt, a szívük alig dobogott. A kezüket nem tudták felemelni. — Nem is hittem, hogy emberek ilyet tehetnek emberekkel — mondja Grigorij Davidovics és körülnéz a tájon. Négymilliós tömegsír figyelmezteti a világot: a fasizmusban állattá vedlik az ember! * 1944: Dr. Mengele vizitet tart az auschwitzi főtáborban. Áll könnyedén szétvetett lábakkal a halálraítéltek előtt, és mosolyog. Elegáns, csinos férfi. Ilyenről álmodnak a Gratchenek és a Brunhildák a náci szalonokban. Mengele Napóleon pózában tetszeleg. Négy ujját zubbonya nyílásába mélyeszti, némán áll, csak hüvelykujja parancsol, ki, melyik csoportba álljon. Ha jobbra billen, halál, ha balra, talán élet. — Herr Doktor, ugye dupla kosztot ír nekem? Hatéves fiúcska sikolt, kit csonttá aszalt az éhség. Dermedt csend támad, majd jóleső mocorgás a szívekben Mengele a fiúcskához lép. Megsimogatja fejét, barackot is nyom rá. — Vigyázunk rád, kisöreg. Azután kihúzza sudár derekát, s a végzetes hüvelykujj tovább osztja parancsait. Tik-tak, jobbrabalra, élet-halál. A fiúcska odaér. Mengele rámosolyog és besorozza az öregek közé. Félóra múlva mindannyiukat elnyeli a krematórium. Kívül mutatós máz, de belül jéghideg szív és rothadt agyvelő. Ilyenek a fasiszták. Hoess is ilyen volt, a történelem egyik legnagyobb tömeggyilkosa, a táborparancsnok. Az épségben maradt krematórium előtt akasztófa áll, amelyre a háború után Hoesst felakasztották. Az akasztófa mellett fénykép, a tárgyaláson mutatja a szörnyeteget. Arca komoly és méltatlankodó, mintha azon sajnálkozna, hogy nem jutott minden fogolynak lakkcipő. Az emberek látják a szenvtelen, sima arcot, és legtöbbjük borzongva érzi, milyen jóleső elégtétellel nézi ezt az akasztófát. — Ilyenek voltak — mondják a körbenállók. — A fasiszták igen, de a németek többsége nem volt ilyen! — hallom egy fiatalasszony hangját. ő Auschwitzból később egy brémai táborba került. Az ottani parancsnok úgy tudta, hogy utcáról felszedett prostituáltakat vesz át. Ennek az embernek fogalma sem