Népszabadság, 1960. szeptember (18. évfolyam, 207-232. szám)

1960-09-01 / 207. szám

(Folytatás az 1. oldalról.) is értik. Csak a szélhámosok építenek arra, hogy mások munkájából éljenek, s ezért az ő eszményük a semmittevés, és a könnyű élet. Élősdiek ezek, ismétlem. A mi elvünk: „Aki nem dolgozik, ne is egyék” — nagyon ésszerű és okos elv. Tartsuk ehhez magunkat. Mindazok, akik a társadalomban élnek, a társadalom munkáinak áldásait élvezik, maguk is munkával tartoznak hozzájárulni e társadalom fejlődéséhez. Bennünket, testvéri szocialista országokat, szüntelen haladásunkban a marxil leniai eszmék egyesítenek. A mi kommunista pártunk és kormányunk, az egész szovjet nép tökéletesen egységes a magyarokkal, a Magyar Szocialista Munkáspárttal, a magyar kormánnyal, mégpedig mindenben, minden nézetünkben, a ma, a holnap és a távolabbi jövő értékelésében. Célunk: előrehaladni a kommunizmus felé. A kommunizmus győzedelmeskedik, akárhogyan is küzdjenek ellene, akármilyen koholmányokkal is próbálják ezt megakadályozni. Mi folytatjuk haladásunkat, függetlenül attól, ki lesz az amerikai elnök Ezért elképzelhető, mennyire „nyugalanít” engem a kommunistaellenes harc Nixon úr kidolgozta programja. Úgy látszik, a marxizmus százéves fennállása óta ő akar lenni a tökésvilág első olyan „lángeszű gondolkodója", aki megmutatja, hogyan lehet „megsemmisíteni a kommunizmust”. (Derültség.) Nemegyszer nevettünk ezeken a teoretikusokon, derüljünk most még egyszer rajtuk. Nixon úr elnök akar lenni. Nos, ha megválasztják, csak azt kívánhatom, hadd legyen elnök, hadd érje meg azt a kort, amikor pirulnia kell azok miatt a badarságok és koholmányok miatt, amelyeket a kommunizmusról feltálalt. Lehet, hogy Nixon gyermekei — unokáiról nem is beszélve — már a kommunizmusban fognak élni Amerikában. S ezt nem mi, orosz vagy magyar kommunisták valósítjuk meg, hanem az Egyesült Államok munkásosztálya, dolgozó parasztsága, dolgozó értelmisége Az Egyesült Államokban azt állítják a köztársasági pártiak, hogy Nixon a legalkalmasabb az elnöki tisztségre, mert állítólag mindenkinél jobban tud vitatkozni Hruscsovval. (Derültség.) Őt tartják a kommunizmus „legjobb szakértőjének”. Nem tiltakozunk egy ilyen vitapartner ellen, önök tudják, a zaporozsjei kozákok hogyan nevették ki annak idején ellenségeiket, amikor levelet írtak a török szultánnak. (Derültség.) Mi is jót nevetünk a kommunistaellenesség Nixon-féle programjának tételén. Ami Kennedyt illeti, őt nem ismerem ilyen jól. Kennedy úrral washingtoni látogatásom alatt találkoztam és csak néhány szót váltottunk egymással, őt tehát kevésbé ismerem. Azt viszont tudom, hogy Nixon is, Kennedy is az amerikai nagytőke képviselője. Mindketten a monopoltőke szolgái, s ezért mi, kommunisták, nem sokat válogathatunk közöttük. Egy orosz közmondás szavaival élve: „Két csizma, egy pár”. (Derültség.) Hogy melyik a megfelelőbb, a bal vagy a jobb, a jobb vagy a bal, azt igen nehéz megítélni. A legfontosabb az, hogy mi nem gazdag szomszédaink vagy rokonaink adományaiból élünk. Az októberi forradalom megszületett, túlélte Wilsont, túlélte Hoovert és több más elnököt. Kapcsolatainkban a legjobb időszak egyébként Roosevelt elnöksége volt, s mi nagy tisztelettel adózunk emlékének. Azt pedig az amerikai választók döntik majd el, hogy ki legyen a következő elnök, Kennedy vagy Nixon. De ettől függetlenül, feltartóztathatatlanul folytatódni fog a szocializmus fejlődése. — Csak dicsérni tudom a kiállítás vezetőit, szervezőit, minden magyar dolgozóját — mondotta —, mert örvendetes, milyen szemléltetően, ízlésesen, áttekinthetően és szépen tudták megmutatni, hogy a magyar szocialista ipar is képes valamire, szégyenkezés nélkül állhat a szocialista országok sorában, s egyet-mást a nyugati kapitalistáknak is megmutathat. Hruscsov elvtárs itt tréfásan félbeszakította Kádár János szavait: — Nem kell szerénykedniük. Nemcsak egyet-mást, hanem az egész kiállítást is megmutathatják. — Nekem mint magyarnak, nem illik többet mondanom — válaszolta ugyancsak tréfásan Kádár elvtárs, majd így folytatta: — Nekünk, magyaroknak, mindig jólesik hallanunk, amikor egyszerű szovjet emberek, szovjet elvtársaink, elismerő hangon szólnak a magyar nép eredményeiről. Ebben a hangban valahogy az is benne van, hogy a szovjet elvtársaktól kapott segítség nem volt hiábavaló, hogy az áldozat, a kiontott vér, amellyel segítették a magyar nép harcát, iparának fejlesztését, kezdi meghozni eredményeit. Hruscsov elvtárs ismét közbeszólt: — A segítség önmagában még nem minden. Meg kell tudni választani azt, akinek segítséget nyújtunk, hogy e segítséget fel is tudja használni. — Némelyek azt mondják, hogy a magyarok soviniszták — folytatta Kádár János. — Ez nem igaz. A magyar munkásosztály internacionalista. A magyar népben ott él az internacionalizmus eszméje, s van benne nemzeti büszkeség is; mi büszkék vagyunk rá, hogy megállhatunk a szovjet elvtársak, a többi testvéri nép előtt, hogy élni tudunk a testvéri segítséggel. Minden törekvésünk az, hogy új eredményeink szülessenek. Jelenleg olyan a helyzet nálunk, hogy a párt, a néptömegek, a dolgozók és a kormány teljes egyetértésben dolgoznak. Ott vagyunk a munkásosztály nemzetközi frontján, s mivel céljainktól nem tágítunk, nagyszerű eredményeket érünk el. A kiállítás megtekintése után a látogatóknak az a benyomásuk, hogy Magyarországon már most is jól lehet élni. Még egypár évig dolgozunk, s nagyszerűen fog élni a magyar nép. Hruscsov ismét tréfálkozva félbeszakította Kádár János szavait: — Úgy látszik, Árpád jól választotta meg a földet — mondta. — Igen, Árpád jól választotta meg a földet. A föld is jó, a klíma is, a víz is, bár Magyarország egy kicsit forgalmas helyen fekszik — válaszolta tréfásan Kádár János. — De mi ott élünk, ott harcolunk, s ott fog megszületni a szocialista Magyarország, akármit tegyenek is ellenségei. Még egy személyes megjegyzést szeretnék tenni. A magyar elvtársak, a magyar dolgozók előtt nem kell sokat magyaráznom, milyen jólesik nekem, hogy Hruscsov elvtárssal közösen nézhetjük meg a magyar kiállítást. Én csak azt kívánom, hogy ez a jó viszony, a jó együttműkö- ■ dés tovább erősödjék a nagy szovjet nép és a mi népünk között, s akkor minden jó lesz. Ez a kiállítás mindinkább megerősíti az embert ebben az érzésben. Úgy gondolom, hogy ez jó nap volt számunkra. Mi, magyarok, gyakran megfordulunk Moszkvában, s ez nem rossz. De úgy van, hogyha egy év múltával tér vissza ide az ember, leírhatatlan az a gyors fejlődés, amit itt lát iparban, kultúrában, életszínvonalban, mindenben. Szívből kívánjuk a szovjet népnek, hogy tovább haladjon ezen az úton. Sok öröm fogja még érni, új sikereket arat, még szebb lesz majd az élete. Mi is követjük őt ezen az úton, mert ez nekünk, magyaroknak sem rossz. Köszönöm Hruscsov elvtársnak, Nyina Petrovnának, kedves családjuknak, hogy megtisztelték a kiállítást — mondta befejezésül Kádár János. gondoskodunk róla, hogy Nixon kommunistaellenes jóslataival együtt nyakig benne maradjon a pácban! Szóval, versengenek. Kennedy is felveszi Nixonnal a versenyt a kommunistaellenességben. Eisenhower és Nixon egyazon politikát képvisel — ez a múlt politikája, bukott politika. Ha Nixon lesz az elnök, semmivel sem lesz jobb, mint Eisenhower elnök volt. Következésképpen az eredmények is ugyanazok lesznek. Nos, felmerül a kérdés, jobb lesz-e vagy rosszabb, ha Kennedy fut be. Erre a kérdésre legszívesebben nem adok választ, mert ha megvizsgáljuk a köztársaságiak és a demokraták prog Kádár János elvtárs. Hazánkban a párt, a nép és a kormány teljes egyetértésben dolgozik - Hruscsov elvtárs kezet fog Tamás Andrásné népművésszel. NÉPSZABADSÁG 1960. szeptember 1. csütörtök ramját, ezek a programok nem sokban különböznek egymástól: mind a kettő a kommunistaellenességre épül fel. Ezért mi csak folytatjuk haladásunkat, attól függetlenül, ki lesz az elnök. Ez az amerikai nép dolga. Mi viszont ésszerű, jó, szívélyes viszonyt óhajtunk az amerikai néppel. Az az elnök a megfelelőbb, aki erre jobban törekszik. Ha pedig olyan elnök lesz, aki Eisenhower —Nixon politikáját folytatja, az sem szomorít el minket, mert hiszen Eisenhower idején is megvoltunk valahogy. Sikereink nem rajtuk, hanem a mi népünkön múlnak. Mindezt azért fűztem hozzá az előbbiekhez, nehogy azt mondhassák, hogy az egyik jelölttel együttérzek a másik rovására. Én persze legjobban azt szeretném, ha az elnök Amerikában a leghaladóbb ember, vagyis kommunista lenne. Hiszen a kommunisták ismerik a társadalom fejlődésének törvényeit. Úgy látszik, hogy ma még nem értek meg ennek feltételei, de holnap vagy néhány év múlva — ki tudja, hány év múlva — ez elkerülhetetlenül bekövetkezik, mert a kommunizmusé a jövő — mondotta befejezésül Hruscsov elvtárs. Ezután Kádár János elvtárs szólt az egybegyűltekhez. Százezer hektár erdősítés és fásítás Több szerfás épületanyagot kapnak a tsz-ek Az Országos Erdészeti Főigazgatóság ötéves tervének javaslata (Tudósítónktól.) Az állami erdőgazdaságok és az Országos Erdészeti Főigazgatóság felügyelete alá tartozó iparvállalatok kidolgozták tervjavaslataikat az 1961—1965-ig terjedő időszakra. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság kollégiuma által megtárgyalt és jóváhagyott tervjavaslat összesen 100 ezer hektár erdősítést és fásítást irányoz elő, ezen belül 55 000 hektárnyi területet nyárral telepítenek, hogy a cellulózipar fejlesztéséhez szükséges faanyag minél előbb rendelkezésre álljon. E nagy jelentőségű feladat végrehajtásához az állami gazdaságok, a vízügyi igazgatóságok, a termelőszövetkezetek, a tanácsok, s nem utolsósorban a KISZ-szervezetek, az ifjúság támogatására, munkájára is nagy szükség van. A fakitermelés színvonalát 1965- ig a párt kongresszusi határozatában előírt 6,7 százalékkal szemben 16 százalékkal akarják növelni. Ennek előfeltételeként az ötéves tervidőszak folyamán csaknem 600 kilométernyi erdei utat létesítenek, mintegy 215 millió forint költséggel. További jelentős fejlődés várható a fakitermelés iparifa-hányadában: az állami erdőgazdaságok iparifa-termelése az ötéves terv végére az 1958. évihez képest 45 százalékkal fog növekedni. A javaslat célul tűzi ki, hogy a bányászat bélésanyag-és lombos bányafaszükségletét a lehetőséghez képest teljes egészében hazai forrásból elégítsék ki. A javaslatok előirányozzák a termelőszövetkezeteknek egyszerű szerfás épületanyaggal való fokozottabb ellátását. Az idei 4000 épületgarnitúrával szemben a következő három esztendőben évenként 6000 garnitúrát fognak adni. Jelentős mértékben fejlődik a főigazgatóság felügyelete alá tartozó faipar is. Befejeződik a Mohácsi Farostlemezgyár, a szegedi furnírüzem építkezése, a barcsi rekonstrukció, kibővítik a ládaüzemeket. Négy új mozaikparketta üzem épül. Tervbe vették a Körösi Falemez Művek rekonstrukcióját és bővítését is, amelynek keretében a többi közt csaknem 15 000 köbméter kapacitású forgácslapgyár, 4 000 000 négyzetméter kapacitású furnírüzem is létesül. A fejlesztés eredményeként a főigazgatóság faiparának termelési értéke az idei várhatóhoz képest 1965-ig 32 százalékkal nő; a növekedés jelentős részét a termelékenység emelkedésével fogják elérni. Nagy gondot fordít a javaslat az erdőgazdasági dolgozók lakáshelyzetének javítására s jelentős hitelkeretet irányoz elő az erdőgazdaságok és iparvállalatok szociális helyzetének további fejlesztésére. Hatékony munkásvédelmi intézkedések Csepelen Új szociális épülettel gazdagodik a papírgyár Csepel üzemeiben a szakszervezetek kezdeményezésére jelentős munkásvédelmi és szociális intézkedésekkel javítják a dolgozók munkakörülményeit. A Csepeli Kőolajipari Vállalatnál a szakszervezeti bizottság által rendezett munkavédelmi hónap egyik eredményeként balesetelhárítási brigádot alakítottak, amely az év végéig valamennyi üzemrész munkásvédelmi helyzetét felülvizsgálja. Első körútja alkalmával a brigád több mint száz esetben hívta fel baleseti veszélyforrásra a gyár vezetőinek figyelmét. A munkásvédelemmel a helyi pártszervezet jelentése alapján a XXI. kerületi pártvégrehajtó bizottság is foglalkozott. A kormány rendelete értelmében több üzemrészben bevezették a 40 órás munkahetet, s jelenleg a munkások mintegy 25 százaléka — bércsökkenés nélkül — rövidített munkahétben dolgozik. A Csepeli Papírgyárban is nagyösszegű beruházások, sokoldalú intézkedés szolgálja a dolgozók érdekeit. A gyár munkásságának sok problémáját oldja meg a készülő szociális épület, amelynek létrehozása 16 millió forintba kerül. A kétemeletes épületben korszerű konyhát rendeznek be, négy férfi és két női fürdővel, öltözőkkel látják el, ezenkívül hatalmas ebédlőterme és klubhelyisége is lesz. A fürdőket és az öltözőket már üzembehelyezték, az ebédlő a jövő év első felében készül el. Az üzem területén 1000 darab facsemetét ültetnek el, az erőmű környékét pedig több mint félmilliós költséggel parkosítják. Kis és nagy hibákat fedez fel, üzemzavarokat hárít el az új magyar mérőkocsi (Tudósítónktól.) Az elektromos készülékek, berendezések várható élettartamát állandóan figyelemmel kell kísérni. Ez nagyrészt azok szigetelési állapotától függ. Régebben ezt leggyakrabban szemrevételezéssel állapították meg. Ebből, ha a rejtett hibát nem vették észre, hatalmas károk származhattak. Előfordult, hogy nemcsak a tekercselés égett le, hanem a hibalavina következtében még a géptest is használhatatlanná vált. A kis hibát is ki lehet mutatni pontos, műszeres méréssel. De az ilyen műszer drága. Például egy nagyfeszültségű Schering-híd importáron 290 000 forintba, itthon, valamivel egyszerűbb kivitelben előállítva, 50 000 forintba kerül. És egy nagyobb villamos üzemnek 8— 10 hasonló árú műszerre van szüksége a folyamatos ellenőrzéshez. De vannak olyan készülékek is, amelyeket a vizsgálathoz le kell szerelni, mert csak a központi laboratóriumban tudják őket ellenőrizni. Ezeken, a népgazdaságra súlyos milliókkal kiható problémákon segít az Erőmű Tröszt országos túlfeszültségvédelmi és szigetelésellenőrzési szolgálatának „mozgó laboratóriuma”, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem tervezett és a Villamos Állomásszerelő Vállalat kivitelezett. Kívülről Ikarus 620-as autóbuszra hasonlít, csak megmagasított tetővel, amelyre a nagyfeszültségű berendezések helyigénye miatt van szükség. A vezetőfülkén kívül három részre tagozódik. Hátul van a kisfeszültségű rész, a kezelőtér a teljes védelmi berendezéssel és automatikával. Középen a tulajdonképpeni nagyfeszültségű tér, elöl pedig egy sötétkamra, amelyben az oszcillogrammokat dolgozzák ki. A kocsi belseje fűthető és hűthető, az év bármely szakában biztosítható a mérésekhez legkedvezőbb 20 fok körüli hőmérséklet. A nagyfeszültségű berendezés működtetése, a transzformátorok gerjesztése, a szikraközök szabályozása hátulról, a kisfeszültségű térből távirányítással történik, de kábelekkel a kocsin kívülről is elvégezhető. Mérőkocsik azelőtt is készültek, de ilyen gazdag műszerezéssel ez az egyedüli Európában. Többek között 160 ezer voltos egyenáramot tudnak benne előállítani és 280 ezer voltig fokozatosan állítható lökésgerjesztő is van benne. A kocsi éves terv szerint járja az országot, nagy méréseket ott végez, ahol éppen amúgy is az évi javítás miatt áll egy gép. Ha azonban valahol hiba történik, azonnal a helyszínre siet és kitűnő műszaki gárdája segít a hiba megkeresésében és a beállítandó új készülék bemérésében.