Népszabadság, 1962. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-01 / 26. szám
2 Megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése (Tudósítónktól.) Szerda reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdte tanácskozását a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése. A tanácskozáson megjelent Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője, Darvasi István, a párt Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, Naményi Géza, a kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője és Terényi László, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára. A küldöttközgyűlést Szakosíts Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a MUOSZ elnöke nyitotta meg. Köszönetet mondott azért a hasznos segítségért, amelyet sajtónk az illetékes párt- és állami szervektől a múlt években munkájához kapott.— Ha munkánkról és feladatainkról beszélünk — mondta a többi között —, nem feledkezhetünk meg az első magyar kommunista újságról, a Vörös Újságról, amely mögött ott állott — Kun Bélával az élen — a párt akkori, nagyszerű forradalmárokból álló Központi Bizottsága és a fiatal kommunisták harcos gárdája. A Vörös Újság volt az első kommunista újság hazánkban, s a proletárforradalom zászlajaként szereelt 1919-ben; ez teszi indokolttá,ogy e ragyogó kommunista újság születésnapja legyen a jövőben a magyar sajtó napja. Azt hisszük, hogy ez az újságírók körében megfogamzott gondolat mindenütt lelkes fogadtatásra talált. A magyar újságírók büszkék arra, hogy folytatói lehetnek a Vörös Újság történelmet formáló munkájának és harcainak. Ezután Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. — Fejlődő, művelődő népünk — mondta a többi között — mind nagyobb igényességgel tekint a sajtóra. Ez arra kötelez minden lelkiismeretes újságírót, hogy fáradhatatlanul gyarapítsa ismereteit, s szüntelenül keresse, miképpen tudná alkotó képességét politikai-szakmai munkájában még jobban érvényesíteni. Ennek elősegítésére szervezte meg az újságíró-szövetség a maga tevékenységét, ezt igyekezett munkájával alátámasztani. A magyar újságírók nemzetközi kapcsolatairól szólva elmondotta, hogy a MUOSZ mélyülő és terebélyesedő baráti kapcsolatokat tart fenn a szocialista tábor újságíró-szövetségeivel. A szövetség részt vett a különböző nemzetközi újságíró-szervezetek munkájában, rendszeresen képviselteti magát azok kongresszusain, nemzetközi konferenciáin. A Nemzetközi Újságíró Szervezetnek havannai ülésén hozott határozata értelmében a szervezet szeptemberben Budapesten rendezi meg ötödik kongresszusát. A továbbiakban a sajtó előtt álló feladatokról szólt. Garam József, a Figyelő szerkesztője ismertette a MUOSZ ellenőrző bizottságának beszámolóját. Ezután került sor a vitára. Soproni János, a Magyar Filmhíradó vezetője a filmhíradó agitációs munkájáról, Bácskai László, a Pest megyeiHírlap szerkesztője a megyei lapoknál dolgozó újságírók problémáiról, Horváth Sándor, a Magyar Mezőgazdaság felelős szerkesztője, a mezőgazdasági újságírás néhány elvi kérdéséről, Gombó Pál, a Hétfői Hírek felelős szerkesztője és Rajk András, a Népszava rovatvezetője a sajtómunka javításának néhány vonatkozásáról szólt. Felszólalt a vitában Szirmai István elvtárs, a Központi Bizottság titkára, és tolmácsolta a küldöttközgyűlésnek s ezen keresztül minden magyar újságírónak a párt Politikai Bizottságának és személy szerint Kádár János elvtársnak baráti, meleg üdvözletét. Délután folytatódott a tanácskozás. Faludi András, a Hétfői Hírek rovatvezetője a sajtótájékoztatás. Róbert László, a Népszava rovatvezetője a külpolitikai újságírás problémáihoz szólt hozzá. Hernádi Tibor, a Szolnok megyei Néplap munkatársa a MUOSZ szervezeti kérdéseiről, Bernáth László, az Esti Hírlap munkatársa az újságíró-oktatás feladatairól, Ádám László nyugdíjas újságíró és Tokár Péter, az Újítók Lapja felelős szerkesztője a gazdasági, a termelési problémák sajtópropagandájának néhány kérdéséről, Gedeon Pál, a Népszava szerkesztő bizottságának tagja az újságíró-szövetség eddigi munkájának tapasztalatairól, Jónás Endre, a Külkereskedelmi Kamara sajtóreferense a külföldre eljutó, idegen nyelvű magyar újságokról, ő a sajtó nemzetközi helyzetéről beszélt. Németi Irén, a Nők Lapja szerkesztője a hetilapok több belső problémáját érintette, Baktól Ferenc, a Népszava főmunkatársa a belpolitikai újságírás pár kérdését, Radvánszky Rózsa, a Pamutújság szerkesztője pedig az üzemi lapok és az üzemi újságírók helyzetét, néhány problémáját világította meg felszólalásában. A MÚOSZ küldöttközgyűlése ma reggel folytatja munkáját. — Egyetlen kérdésről, a jó vezető hibáiról szeretnék néhány gondolatot elmondani — kezdi a beszélgetést dr. Somló György, a VEGYTERV igazgatója, majd mindjárt hozzáteszi: — Látom, meglepődött a szokatlanul megfogalmazott témán, pedig úgy érzem, olyan dolog ez, ami foglalkoztatja az embereket, csak keveset beszélünk róla. őszintén szólva ezt hiányoltam a Népszabadság cikkéből is, amely az egyszemélyi felelősségről rendezett vita anyagát ismertette. A hatalom... No, de maradjunk a vezető hibáinál. Amikor jó vezetőről beszélek, elsősorban olyan emberre gondolok, akiben a szocializmus ügyéért való odaadás tehetséggel és azzal a törekvéssel párosul, hogy céltudatosan javítsa a maga és beosztottjai munkáját és a lehető legjobb eredményeket érje el. Sok ilyen vezetőt ismerek, s talán nem szerénytelenség, ha magamat is közéjük sorolom. Náluk is és magamnál is — 13 évvel ezelőtt lettem gazdasági vezető — az idők folyamán előfordulnak bizonyos jellegzetes hibák. És ezeket a hibákat egy közös okra, a vezetői hatalomra, illetve — ha az illető nem vigyáz eléggé — a hatalom kisértéseinek hatására vezettem vissza. Úgy láttam, hogy ez a hatás annál veszedelmesebb, minél szenvedélyesebben törekszik valaki egy jó cél felé. Az ember, ha már eredmények is vannak mögötte, annyira meg van győződve a saját igazáról, olyan gyorsan szeretné a célját elérni, hogy maga előreszalad, s türelmetlen azokkal, akik félszámkból nem értik meg, s még türelmetlenebb azokkal, akik megértik ugyan, de esetleg másféleképpen gondolkodnak, vagy ellenvéleményen vannak. Erősebben hatnak rá viszont környezetének olyan elemei, akik mindent helyeselnek, mindenre felbólintanak, a hízelgők, a talpnyalók. Aztán hat az emberre a kényelem, a kiszolgálás, a véletlen siker. S aki nincs tudatában e helyzetéből fakadó hatásnak, az hovatovább elhiszi, hogy ő különleges ember, akinek eredményei miatt mindent szabad, akinek mindent megbocsátanak, s aki mindent megbocsát magának, így juthat a gőg, a parancsolgatás vagy az elvtelen megalkuvás holtvágányára. Több, alapjában véve jól indult derék, tehetséges vezetőt láttam már ezen az úton elveszni. A XXII. kongresszus óta, azt hiszem, jobban meg tudom érteni ezt. ... és észrevétlen kísértései Most szinte leolvasom az arcáról a kérdést, amit, bevallom, én is gyakran felteszek magamnak: ha ez a dolog ilyen világos és egyszerű, miért térnek le a helyes útról jó szándékú, becsületes emberek is? Nem tudok rá mást válaszolni, mint amit magamnak is szoktam: a dolog korántsem olyan egyszerű, mint ahogy én most 13 év sok nehéz tanulságával, tapasztalatával a hátam mögött „levezettem”. Talán éppen az veszi észre legkésőbb a hibát, aki elköveti. Azért, mert mint mondottam, szentül meg van győződve a maga igazáról, jó szándékáról, és azért is, mert a magatartás eltorzulása nem egyik napról a másikra következik be, hanem folyamatosan alakul át az ember magatartása, a gondolkodása, s nem könnyű megvonni a határt, amikor a megszédült vezető már nemcsak él, hanem viszszaél a kezébe adott hatalommal. A kollektíva ellenőrzése Hogy tehát tehetetlenek lennénk e hibával, vagy ha úgy tetszik, veszéllyel szemben? Nem, ezt nem mondtam. Eljuthat egy vezető, mint ahogy én is eljutottam, ahhoz a felismeréshez, hogy a hatalommal, a vállalati igazgató személyi hatalmával is — legutóbb Kádár elvtárs nagyon sok megszívlelendőt mondott erről — nagyon vigyázni kell. Ki később jön rá, ki hamarabb, ki csak keserves tapasztalatok, buktatók árán, ki viszonylag könnyebben, az első figyelmeztetésekből okulva. Ám ezt a felismerést szinte naponta meg kell újítani, feleleveníteni, tudatosan harcolni a hatalom kísértései, voltaképpen saját gyengeségeink ellen. Olyan erő kell ehhez, amivel önmagunkban nem is rendelkezünk, csak akkor, ha harcunkban mellettünk áll közvetlen környezetünk, a kollektíva és annak leghivatottabb képviselője, a pártszervezet. A kollektíva ellenőrzése, kritikája a vezető munkája felett, a pártszervezet elvi ébersége, az időnkénti beszámoltatás és számonkérés tarthatja csak a helyes úton a vezetőt, térítheti vissza a vakvágányokról, ha eltévedt. Nem, én nem érzem, hogy most ellentmondásba kerültem azzal, amit korábban mondottam. Arról volt szó — igaz? —, hogy a vezető, akit a hatalom elkábított, türelmetlen az ellenvéleménnyel szemben, nehezen tűri a kritikát. De az is igaz, hogy az erős pártszervezet, a szókimondó kollektíva sem tűri a parancsolgatást, a hatalmaskodást, az önkényeskedést. És ha valahol ilyen módszerek honosulhatnak meg, azért nemcsak a vezető, hanem a pártszervezet és a kollektíva is felelős. A lehetséges konfliktusok A gyakorlatban, persze, ez sem olyan sima és egyszerű, mint ahogy most elmondtam. A pártellenőrzésnek, a kollektíva ellenőrzésének gyakorlati megjelenési formái gyakran fájdalmasnak, sértőnek hatnak, egyrészt objektív okokból, mert olyasmit kell elismerni, ami nem kellemes, másrészt szubjektíve is, hiszen a vezető is érzékeny, sőt, hiú ember is lehet — még ha ő is a párt, az élcsapat tagja. Fölényben érzi magát szakmailag, de gyakran ideológiailag és munkásmozgalmi tapasztalatokban is azzal a pártfunkcionáriussal, szakszervezeti aktivistával szemben, akinek személyében vagy állásfoglalásában a párt, a kollektíva éberségével, ellenőrzésével találkozik. És az is előfordul, hogy valóban nem a leghelyesebb módon, legalkalmasabb formában nyilvánul meg az éberség és az ellenőrzési. Kisebb konfliktusok ilyenkor létrejöhetnek, de nem ez a döntő. Ha a bírálat, az ellenőrzés rendszeres és segítő jellegű, ha nem enged teret az elfogultságnak, akkor előbb-utóbb eredményhez vezet, hiszen mint eleve feltételeztük, becsületes és jó szándékú vezetőkről van szó. A biztosíték Ami engem illet, nem tagadom, nemegyszer berzenkedtem az ellenőrzéstől vagy a bírálattól. De az időnkénti mérgelődésen, vagy ingerlékenységen túl tudom, hogy igen nagy szükségem van rá. Erős kezű vezetőnek mondanak, szerintem ez nem hiba, hiszen nagy vállalat, sok száz ember munkáját csak határozott kézzel lehet irányítani, hogy egy cél érdekében dolgozzunk. De a határozottságtól csak egy lépés a diktatórikus módszerekhez, és ezt a lépést nemegyszer megteszem. Ezért úgy vigyázok magamra, hogy igyekszem a vállalatnál olyan légkört teremteni, amelyben az emberek vitatkoznak, meg merik mondani a véleményüket, egymásnak is, nekem is. Én is megmondom a véleményemet, szándékaimat, elképzeléseimet, megindokolom döntéseimet. Igyekszem mindent a nyilvánosság elé vinni, természetesen a szükséges fegyelem betartásával. Ez a légkör nem engedi meg, hogy nagyobb hibát elkövessek, s lehetővé teszi, hogy ha mégis elhirtelenkedve döntök, intézkedem, korrigálni tudjam utólag a hibát. Ettől nem szabad félni — ezt nagyon megtanultam. Sőtér Edit A jó vezető hibáiról — ahogy a Vegyipari Tervező Vállalat igazgatója látja 1962. február 1. csütörtök NÉPSZABADSÁG Nemes Dezső elvtárs előadása az Akadémián Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, akadémiai levelező tag szerda délután a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének előadássorozatában előadást tartott a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának egyes kérdéseiről. Az előadáson jelen volt az Akadémia elnöksége, akadémikusok, az akadémiai intézetek több vezetője és munkatársa. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta az előadást. (MTI) Szabadságot Gizengának! A Hazafias Népfront tiltakozása Gizenga törvénytelen fogva tartása ellen A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ügyvezető elnöksége szerdán ülést tartott és Gizenga letartóztatásáról nyilatkozatot adott ki, amelyet megküldött az Egyesült Nemzetek Szervezete titkárságának és a Kongó és Algéria megsegítésére alakult nemzeti bizottságnak. A nyilatkozat a többi között hangoztatja: „A magyar közvélemény felháborodással értesült Antoiine Gizenga kongói miniszterelnök-helyettes törvénytelen fogságba vetéséről és egyre növekvő aggodalommal figyeli sorsának alakulását. Ez a féltő aggodalom tükröződik a Hazafias Népfront Országos Tanácsához társadalmunk minden rétegétől érkező sok táviratból is. A táviratokban is megnyilvánuló rokonszenvnek ad hangot a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége, amikor szót emel Antoine Gizenga miniszterelnök-helyettes érdekében. Népünk kezdettől fogva végtelen rokonszenvel figyeli a gyarmati uralom ellen hősiesen harcoló kongói nép küzdelmét szabadságáért, nemzeti függetlenségének megszilárdításáért, hazája egységének biztosításáért. A szabadság eszméjének kiemelkedő, igaz képviselőjeként tiszteltük és tiszteljük Patrice Lumumbát, akinek életét éppen egy évvel ezelőtt oltotta ki a gyarmatosítók ügynökeinek gyilkos golyója. A magyar nép megdöbbenéssel látja, hogy a gyarmatosító körök kongói ügynökei most Gizenga miniszterelnök-helyettesre is kezet emelnek. Semmibe véve a kongói nép széles rétegeinek akaratát, törvénytelenül megakadályozzák Gizengát, hogy a néptől kapott tisztségét betölthesse, fogságba vetették, sőt, bíróság elé állítását is tervezik. Tisztességes, józanul gondolkozó ember nem ad hitelt a Gizenga elleni rágalmaknak, amelyek szerint ő veszélyeztetné a kongói függetlenséget. Ellenkezőleg: nagyon jól tudja mindenki, hogy Gizenga megrágalmazói és vádlói a gyarmatosítók és kiszolgálóik azok, akik szeretnék megakadályozni a Kongói Köztársaság független fejlődését. Az is közismert tény, és a magyar közvélemény aggodalmát növeli, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, amely annak idején nem nyújtott támogatást és védelmet Patrice Lumumbának és tétlenségével elősegítette galád legyilkolását, most ismét nem tesz eleget a reá háruló kötelezettségnek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kongói szervei segédkezet nyújtanak a gyarmatosítóknak és szolgáiknak abban az irtóhadjáratban, amelyet a kongói nép függetlenségéért küzdő igaz hazafiak ellen indítottak. A Biztonsági Tanács egyértelmű határozatai ellenére támogatják a különböző gyarmatosító körök garázdálkodását és közreműködtek Gizenga miniszterelnök-helyettes fogságba vetésében. A magyar nép rokonszenvel fordul Gizenga miniszterelnökhelyettes felé és tiltakozik törvénytelen fogva tartása elleni A világ békeszerető népeivel együtt valljuk: a jog és az igazság ilyen megcsúfolását egyetlen tisztességes, becsületére adó ember sem nézheti tétlenül. Népünk akaratának adunk hangot akkor, amikor követeljük, hogy vessenek véget a gyarmatosítók és kiszolgálóik kongói összeesküvésének! Helyezzék szabadlábra Gizenga miniszterelnök-helyettest, biztosítsák, hogy betölthesse a Kongói Köztársaság kormánya miniszterelnök-helyettesi tisztségét, amelyet népe ruházott rá. Nyújtsanak segítséget a kongói nép bizalmát élvező vezetőknek ahhoz, hogy a szabadságáért sokat szenvedő Kongói Köztársaság népe végre békében, csorbítatlan függetlenségben és egységben építhesse nemzeti jövőjét. Szabadságot Gizengának!” (MTI)