Népszabadság, 1962. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. február 14. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 37. szám Téli tanfolymok Szokatlan kérés érkezett a múlt évben a párt Központi Bizottsá­gának illetékes osztályára. Az aszódi járás egyik községének tsz. tagsága különbusszal csehszlová­kiai kirándulásra indult. Azt sze­rették volna, ha Csánk István elvtárs is velük mehet. Indokuk így hangzott: „ő tartotta nálunk a téli tanfolyamot és annyira megkedveltük, hogy mostantól a tsz tagjának tekintjük őt.” Az eset — ha nem is ebben a formában — nem egyedülálló. Más falvakból is lakodalmak­ba, névadásra, közgyűlésekre hív­ták meg a falvak tucatjaiból a volt tanfolyam vertüket. Levelek­ben tudatják velük az eseménye­ket, tanácsokat kérnek tőlük. S most — immár harmadik esztendeje — újra ismétlődött a város és falu e sajátos találko­zása. A párt felhívására csaknem 400-an­­ a fővárosból, s mintegy 1200-an a vidéki centrumokból vállaltak a megbízatást, néhány hétig téli tanfolyamokat vezetnek szövetkezeti községeinkben. Álla­mi funkcionáriusok, pártmunká­sok, gazdasági és társadalmi szer­vek képviselői, üzemi munkások és közgazdászok, szakemberek és értelmiségiek álltak fel a nagy­községek kultúrtermeiben és el­dugott, kis falvaink iskolahelyisé­geiben. Beszéltek a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről, az SZKP XXII. kongresszusáról, öt­éves tervünk feladatairól. Ez év­ben kibővült az ismeretek köre. A hallgatók alapos, részletes tá­jékoztatást kaptak a tsz-ek mun­kaszervezési, termelési és jövede­lemelosztási kérdéseiről, a szövet­kezeti tagok jogairól és köteles­ségeiről, a tsz-demokrácia fontos ügyeiről is. Mit is mutat meg, mit jelente­nek a falunak a téli tanfolyamok? A szövetkezetekbe tömörült pa­rasztság mindenoldalú felemelke­désének, a munkásosztály segítsé­gének egyik formája ez. Bizony­ságul szolgál, hogy a párt és a munkásosztály támogatása a szö­vetkezeti parasztság életének min­den területére kiterjed. Ha a gé­pek tízezrei, az építőanyagok, a gazdasági intézkedések, az állam állandó anyagi támogatásának té­nyét bizonyítják, akkor a téli tan­folyam annak a fényes példája, milyen áldozatkészen dolgoznak a tsz-parasztság politikai, gazda­sági és műveltségbeli ismeretei­nek bővítésén, látókörének kiszé­lesítésén, gazdagításán. Az egysé­ges paraszti osztály megteremté­sének — amelynek létrejötte egy­formán érdeke a szövetkezeti pa­rasztságnak és a munkásságnak — segítője ez. Mind nagyobb réte­geket ébreszt annak tudatára, hogy a két szövetséges osztály csak együttes erőfeszítéssel épít­heti fel a szocialista társadalmat. A tanfolyamok létrehozása, azt is mutatja, hogy a munkásosztály a tudás terjesztésében is érzi fele­lősségét. Az idei tapasztalatok azt mu­tatják, hogy nagy tanulási vágy él a paraszti tömegekben. Bekövet­kezett a tsz-parasztság rohamos érdeklődése a politikai és más kérdések iránt. Amire az egyéni parasztgazdál­kodás idején nem volt még példa, több mint 1600 faluban százezernyi szövetkezeti tag hallgatta meg esténként az előadásokat. A téli tanfolyamok új vonása éppen ez a tömeges részvétel. A jó gondolati magvak — ame­lyeket a téli tanfolyamon hintet­tek széjjel — érlelődnek és tere­bélyesednek, s így válnak hasz­not hajtó, az ország gazdagodását szolgáló, termékeny közös mun­kává, tevékenységgé. Csákvári János Párizsi tudósítónk jelenti: Egymillió ember búcsúztatta a rendőrterror áldozatait Az általános sztrájk megbénította Párizs életét Párizs, február 0. Amikor ezt a tudósítást adom, a temetés szervezői még nem kö­zölték azoknak a párizsiaknak a pontos számát, akik elkísérték utolsó útjára a szabadság nyolc vértanúját, a francia munkásosz­tály fiait és leányait, akik közül heten a Francia Kommunista Párt tagjai voltak. Annyit azonban máris mondhatok, miután órákon át együtt haladtam a tömeggel, a párizsi munkaközvetítő hivataltól a Pere-Lachaise temetőig vezető útvonalon, hogy a részvevők szá­ma legalább egymillió volt Több mint egy óra hosszat tartott, amíg a gyászmenet eljutott a te­mető kapujáig, és amikor a gyász­­kocsik megálltak a kapu előtt, a tömeg még mindig özönlött Párizs középpontjából és a szomszédos utcákból legalább egy kilométer hosszúságban. A csendes tömegből itt-ott zokogás hangja hallatszott Közben Párizs egész élete megbénult Az iskolákat bezárták, az elektro­mos áramszolgáltatás szünetelt, a gázn­yomás lecsökkent, a Metró- és az autóbuszforgalom leállt. A hivatalok és az üzemek leg­nagyobb része zárva volt az általános sztrájk következté­ben, amelyet a Francia Általános Mun­kásszövetség (CGT), a Keresztény Dolgozók Szakszervezeti Szövetsé­ge, a Pedagógusok Szakszervezete és a Francia Diákok Országos Szö­vetsége egységesen határozott el. Az ország, többi részében a Fran­cia Általános Marakásszövetség felhívására a sztrájk szinte vala­mennyi iparágat és közüzemi te­vékenységet érintett, a postát, a bankokat, a vasutat és az egyete­meket is beleértve. A párizsi felvonulás mentén a város lakosai felsorakoztak a járdáikon, helyet foglalta­k az er­kélyeken és az üzletek belsejében, amelyek a kávéházaikhoz hason­lóan délelőtt 10 órától kezdve ugyancsak bezártak. A járdákon várakozó embe­rek, miután a gyászkocsik el­haladtak, maguk is csatlakoz­tak a menethez, s az hamaro­san valóságos emberáradattá nőtt. A temetés hatalmas és nagysza­bású méreteiről képet alkotha­tunk magunknak, ha elgondoljuk, hogy csupán a koszorúk és a vi­rágok elhelyezése több mint egy óra hosszat tartott a temetőben. A Pere-Lachaise temető bejá­ratánál egymás után szólaltak fel a szakszervezetek képviselői. Ma­gát a gyászmenetet kiemelkedő személyiségek vezették, köztük Maurice Thorez — a Francia Kommunista Párt főtitkára, a po­litikai bizottság és a központi bi­zottság összes tagjainak kíséreté­ben —, Benoit Frachon, a Fran­cia Általános Munkásszövetség főtitkára, a Szakszervezeti Világ­­szövetség alelnöke — a Francia Általános Munkásszövetség elnök­sége összes tagjainak kíséretében —; Louis Aragon, a nagy író, az Egyesült Szocialista Párt képvi­selői, köztük Pierre Mendes- France; Jean-Paul Sartre, továb­bá a Francia Diák­ok Országos Szövetsége, a Keresztény Szak­­szervezetek, a Force Ouvrier Pá­rizs vidéki szervezetének kép­viselői, a Szajna megyei tanács delegációja , George Dardel­­lel, a tanács elnökével, Puteaux polgármesterével az élén. Eugen Henaff, a Francia Álta­lános Munkásszövetség Szajna megyei szervezetének főtitkára, aki utolsóként szólalt fel, a töb­bi között ezeket mondotta: — A dolgozó és gondolkozó nép ma halottait siratja. E halottak neve aranybetűkkel kerül be a fasiz­mus áldozatainak emlékkönyvébe. Azért kellett meghalniuk, mert tiltakoztak az OAS üzelmei és gaztettei ellen, mert­ védelmezték a nemzet szívéből egyhangúlag feltörekvő követelést: „a fasizmus nem gyüzedelmeskedhetik”! A beszédek elhangzása után Pá­rizs népe előtt megnyitották a temető kapuit, és a dolgozóik a je­ges tél ellenére a késő esti órá­kig vonultak fel az új sírok előtt. Párizs népe az áldozatokhoz mél­tó temetést rendezett a szabadsá­gért elhunyt vértanúinak. André Carrel Thorez elvtárs és a munkásosztály más vezetői a temetésen. A temetési menet aa Avenus Republlque-ön. Egy gyászoló asszony a gyászszertartás alatt. A MAI SZÁM TARTALMÁBÓL: Új parasztság születik Besepyőteleken Az elhullatott „aprópénz" [Cikk az üzemszervezésről.) A jó reklámnak is kell a reklám (A Magyar Hirdető munká­járól.) Szülőknek nevelésről A SZOT távirata a Francia Általános Munkásszövetséghez A SZOT elnöksége az alábbi táviratot küldte a Francia Általá­nos Munkásszövetségnek: „A magyar szervezett dolgozók a legnagyobb felháborodással ér­tesültek a franciaországi véres eseményekről, a demokratikus és baloldali mozgalmak elfojtására alkalmazott kegyetlen terrorintéz­kedésekről. A világszervezet dolgozóival együtt mélységesen elítéljük a francia hatóságok önkényét, és szívvel-lélekkel támogatjuk fran­cia testvéreink hősies és áldozatos küzdelmét a haladó emberiség ál­tal oly nagyra becsült francia de­mokrácia védelméért, a szélső­­jobboldali erők megfékezéséért, a fasiszta veszély elhárításáért.”

Next