Népszabadság, 1962. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér NÉPSZABADSÁG 1962. február 14. szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 37. szám Téli tanfolymok Szokatlan kérés érkezett a múlt évben a párt Központi Bizottságának illetékes osztályára. Az aszódi járás egyik községének tsz. tagsága különbusszal csehszlovákiai kirándulásra indult. Azt szerették volna, ha Csánk István elvtárs is velük mehet. Indokuk így hangzott: „ő tartotta nálunk a téli tanfolyamot és annyira megkedveltük, hogy mostantól a tsz tagjának tekintjük őt.” Az eset — ha nem is ebben a formában — nem egyedülálló. Más falvakból is lakodalmakba, névadásra, közgyűlésekre hívták meg a falvak tucatjaiból a volt tanfolyam vertüket. Levelekben tudatják velük az eseményeket, tanácsokat kérnek tőlük. S most — immár harmadik esztendeje — újra ismétlődött a város és falu e sajátos találkozása. A párt felhívására csaknem 400-an a fővárosból, s mintegy 1200-an a vidéki centrumokból vállaltak a megbízatást, néhány hétig téli tanfolyamokat vezetnek szövetkezeti községeinkben. Állami funkcionáriusok, pártmunkások, gazdasági és társadalmi szervek képviselői, üzemi munkások és közgazdászok, szakemberek és értelmiségiek álltak fel a nagyközségek kultúrtermeiben és eldugott, kis falvaink iskolahelyiségeiben. Beszéltek a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről, az SZKP XXII. kongresszusáról, ötéves tervünk feladatairól. Ez évben kibővült az ismeretek köre. A hallgatók alapos, részletes tájékoztatást kaptak a tsz-ek munkaszervezési, termelési és jövedelemelosztási kérdéseiről, a szövetkezeti tagok jogairól és kötelességeiről, a tsz-demokrácia fontos ügyeiről is. Mit is mutat meg, mit jelentenek a falunak a téli tanfolyamok? A szövetkezetekbe tömörült parasztság mindenoldalú felemelkedésének, a munkásosztály segítségének egyik formája ez. Bizonyságul szolgál, hogy a párt és a munkásosztály támogatása a szövetkezeti parasztság életének minden területére kiterjed. Ha a gépek tízezrei, az építőanyagok, a gazdasági intézkedések, az állam állandó anyagi támogatásának tényét bizonyítják, akkor a téli tanfolyam annak a fényes példája, milyen áldozatkészen dolgoznak a tsz-parasztság politikai, gazdasági és műveltségbeli ismereteinek bővítésén, látókörének kiszélesítésén, gazdagításán. Az egységes paraszti osztály megteremtésének — amelynek létrejötte egyformán érdeke a szövetkezeti parasztságnak és a munkásságnak — segítője ez. Mind nagyobb rétegeket ébreszt annak tudatára, hogy a két szövetséges osztály csak együttes erőfeszítéssel építheti fel a szocialista társadalmat. A tanfolyamok létrehozása, azt is mutatja, hogy a munkásosztály a tudás terjesztésében is érzi felelősségét. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy tanulási vágy él a paraszti tömegekben. Bekövetkezett a tsz-parasztság rohamos érdeklődése a politikai és más kérdések iránt. Amire az egyéni parasztgazdálkodás idején nem volt még példa, több mint 1600 faluban százezernyi szövetkezeti tag hallgatta meg esténként az előadásokat. A téli tanfolyamok új vonása éppen ez a tömeges részvétel. A jó gondolati magvak — amelyeket a téli tanfolyamon hintettek széjjel — érlelődnek és terebélyesednek, s így válnak hasznot hajtó, az ország gazdagodását szolgáló, termékeny közös munkává, tevékenységgé. Csákvári János Párizsi tudósítónk jelenti: Egymillió ember búcsúztatta a rendőrterror áldozatait Az általános sztrájk megbénította Párizs életét Párizs, február 0. Amikor ezt a tudósítást adom, a temetés szervezői még nem közölték azoknak a párizsiaknak a pontos számát, akik elkísérték utolsó útjára a szabadság nyolc vértanúját, a francia munkásosztály fiait és leányait, akik közül heten a Francia Kommunista Párt tagjai voltak. Annyit azonban máris mondhatok, miután órákon át együtt haladtam a tömeggel, a párizsi munkaközvetítő hivataltól a Pere-Lachaise temetőig vezető útvonalon, hogy a részvevők száma legalább egymillió volt Több mint egy óra hosszat tartott, amíg a gyászmenet eljutott a temető kapujáig, és amikor a gyászkocsik megálltak a kapu előtt, a tömeg még mindig özönlött Párizs középpontjából és a szomszédos utcákból legalább egy kilométer hosszúságban. A csendes tömegből itt-ott zokogás hangja hallatszott Közben Párizs egész élete megbénult Az iskolákat bezárták, az elektromos áramszolgáltatás szünetelt, a gáznyomás lecsökkent, a Metró- és az autóbuszforgalom leállt. A hivatalok és az üzemek legnagyobb része zárva volt az általános sztrájk következtében, amelyet a Francia Általános Munkásszövetség (CGT), a Keresztény Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége, a Pedagógusok Szakszervezete és a Francia Diákok Országos Szövetsége egységesen határozott el. Az ország, többi részében a Francia Általános Marakásszövetség felhívására a sztrájk szinte valamennyi iparágat és közüzemi tevékenységet érintett, a postát, a bankokat, a vasutat és az egyetemeket is beleértve. A párizsi felvonulás mentén a város lakosai felsorakoztak a járdáikon, helyet foglaltak az erkélyeken és az üzletek belsejében, amelyek a kávéházaikhoz hasonlóan délelőtt 10 órától kezdve ugyancsak bezártak. A járdákon várakozó emberek, miután a gyászkocsik elhaladtak, maguk is csatlakoztak a menethez, s az hamarosan valóságos emberáradattá nőtt. A temetés hatalmas és nagyszabású méreteiről képet alkothatunk magunknak, ha elgondoljuk, hogy csupán a koszorúk és a virágok elhelyezése több mint egy óra hosszat tartott a temetőben. A Pere-Lachaise temető bejáratánál egymás után szólaltak fel a szakszervezetek képviselői. Magát a gyászmenetet kiemelkedő személyiségek vezették, köztük Maurice Thorez — a Francia Kommunista Párt főtitkára, a politikai bizottság és a központi bizottság összes tagjainak kíséretében —, Benoit Frachon, a Francia Általános Munkásszövetség főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke — a Francia Általános Munkásszövetség elnöksége összes tagjainak kíséretében —; Louis Aragon, a nagy író, az Egyesült Szocialista Párt képviselői, köztük Pierre Mendes- France; Jean-Paul Sartre, továbbá a Francia Diákok Országos Szövetsége, a Keresztény Szakszervezetek, a Force Ouvrier Párizs vidéki szervezetének képviselői, a Szajna megyei tanács delegációja , George Dardellel, a tanács elnökével, Puteaux polgármesterével az élén. Eugen Henaff, a Francia Általános Munkásszövetség Szajna megyei szervezetének főtitkára, aki utolsóként szólalt fel, a többi között ezeket mondotta: — A dolgozó és gondolkozó nép ma halottait siratja. E halottak neve aranybetűkkel kerül be a fasizmus áldozatainak emlékkönyvébe. Azért kellett meghalniuk, mert tiltakoztak az OAS üzelmei és gaztettei ellen, mert védelmezték a nemzet szívéből egyhangúlag feltörekvő követelést: „a fasizmus nem gyüzedelmeskedhetik”! A beszédek elhangzása után Párizs népe előtt megnyitották a temető kapuit, és a dolgozóik a jeges tél ellenére a késő esti órákig vonultak fel az új sírok előtt. Párizs népe az áldozatokhoz méltó temetést rendezett a szabadságért elhunyt vértanúinak. André Carrel Thorez elvtárs és a munkásosztály más vezetői a temetésen. A temetési menet aa Avenus Republlque-ön. Egy gyászoló asszony a gyászszertartás alatt. A MAI SZÁM TARTALMÁBÓL: Új parasztság születik Besepyőteleken Az elhullatott „aprópénz" [Cikk az üzemszervezésről.) A jó reklámnak is kell a reklám (A Magyar Hirdető munkájáról.) Szülőknek nevelésről A SZOT távirata a Francia Általános Munkásszövetséghez A SZOT elnöksége az alábbi táviratot küldte a Francia Általános Munkásszövetségnek: „A magyar szervezett dolgozók a legnagyobb felháborodással értesültek a franciaországi véres eseményekről, a demokratikus és baloldali mozgalmak elfojtására alkalmazott kegyetlen terrorintézkedésekről. A világszervezet dolgozóival együtt mélységesen elítéljük a francia hatóságok önkényét, és szívvel-lélekkel támogatjuk francia testvéreink hősies és áldozatos küzdelmét a haladó emberiség által oly nagyra becsült francia demokrácia védelméért, a szélsőjobboldali erők megfékezéséért, a fasiszta veszély elhárításáért.”