Népszabadság, 1962. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1962.szeptember 16.vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 217. szám 1. oldal — Ára 80 fillér A ma és a holnap Száz- és százezrek, kommunis­ták és pártonkívüliek tanulmá­nyozzák, vitatják országszerte a párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveit, azokat a megállapításokat, melyekből ki­bontakoznak a jövő, a szocializ­mus teljes felépítésének távlatai. Száz- és százezrek figyelmét, ér­deklődését, lelkesedését gyújtja fel a holnap, a holnapután sok nagyszerű lehetősége, feladata, a termelés fejlődésének, az életszín­vonal emelkedésének előirányzott mértéke. A holnap azonban csak a má­ra épülhet. S hogy valóra válik-e mindaz, amit most tervezünk, amiről most beszélünk, az elsősor­ban attól függ, hogyan hajtjuk végre ma korábbi elhatározásain­kat, kötelezettségeinket. A szocia­lizmus teljes felépítéséért folyó küzdelem fő frontja a gazdasági építőmunka, a termelékenység emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése. Ott értették meg igazán az irányelvek e meg­állapítását, ott dolgoznak ennek szellemében, ahol már ma is e feladatoknak a végrehajtására, az 1962. évi tervben vállalt kötele­zettségek teljesítésére összponto­sítják az erőket. Három és fél hónap van még hátra az ez évi terv teljesítésé­hez. Az előzetes statisztikai ada­tok szerint ipari termelésünk egészségesen fejlődik, az év első nyolc hónapjában körülbelül 8,5 százalékkal haladta meg a múlt év hasonló időszakának eredmé­nyét. Kevésbé kielégítően alakult még mindig a termelékenység, bár augusztusban tapasztalható bizo­nyos javulás az előző hónaphoz képest. S többé-kevésbé ez a hely­zet az önköltséggel, a gazdaságos­sággal is. De most is elmondhat­juk, ami a félévi tervjelentés alap­­ján is világos volt: bár biztató a fejlődés, többre lennénk képesek, ha jobban élnénk a lehetőségeink­kel, ha még inkább igyekeznénk leküzdeni olyan hibákat, amelyek jó néhány üzemben, sőt, iparágban akadályozzák a terv minden rész­letében való ütemes, gazdaságos teljesítését. Tanulságos, ahogy ezt megtet­ték például a Hazai Pamutszövő­gyárban, a KISTEXT-ben, a Hazai Fésűsfonógyárban, ahol a vezetők és a dolgozók együtt vizsgálták meg, milyen mulasztások fékezik a tervteljesítést, és a kongresz­­szusi versenyben ennek az elma­radásnak a pótlását tekintették fő feladatnak. A konkrét vizsgálat, a hibák okainak elemzése s az erők összefogása néhány hét alatt gyors és kézzelfogható javulást hozott. Ezt az utat, a szakszerű elemzést, az őszinte szembenézést a hibák­kal, választották a Duna Cipő­gyárban is, s a műszaki előkészí­tés javításával, a technológiai fe­gyelem megszilárdításával igye­keznek legyőzni a kétségtelenül­­fennálló objektív nehézségeket, az anyagellátás időnkénti zava­rait. Sajnos, még nem követik min­denütt, ahol szükség lenne rá, ezt a módszert. Van, ahol panaszkod­nak, siránkoznak, másutt túlóráz­­tatnak, rohammunkát szerveznek, ha a terv valamelyik mutatójával elmaradnak. Vannak vezetők, akik bizonytalanok, s azért „nem érnek rá” a termelés problémái­nak elemzésével foglalkozni, mert figyelmüket leköti, hogy milyen szervezeti intézkedések várhatók az iparágban, ide vagy oda profi­lírozzák a vállalatot, s ilyen vagy olyan személyi változásokra lehet számítani. Másutt ellenkezőleg a túlzott magabiztosság a baj: „Ta­valy is volt adósságunk, mégis valahogy teljesítettük a tervet.” Az ilyen esetlegesség, a majd csak lesz valahogy, ha bevált is egy­szer, másodszorra egész bizo­nyosan megbosszulja magát, és súlyos árat fizettet a késői tanul­ságért. Ez a tanulság pedig álta­lánosságban nem lehet más, mint az, hogy a termelés minden pont­ján meg kell szilárdítani a szemé­lyes felelősséget, számon kell kér­ni a hozott határozatokat, a mun­ka- és üzemszervezés javítását célzó korábbi intézkedéseket, a műszaki intézkedési terveket. A VIII. pártkongresszus tiszte­letére kibontakozó versenymozga­lom­ már eddig is sok munkasi­kert hozott, jelentékenyen hozzá­járult a féléves terv eredményes teljesítéséhez. Olyan tömegeket mozgatott meg, késztetett na­gyobb erőfeszítésre, jobb munká­ra, amire még eddig nem volt példa. Munkások, műszakiak, ad­minisztrációs dolgozók mintegy háromszázezren küzdenek a szo­cialista címért, s több száz mű­helykollektíva közösen vállalko­zott olyan feladatok teljesítésére, amelyekkel elnyerhetik a szocia­lista munka műhelye rangot. Ezt a hatalmas nagy erőt kell most mindenütt úgy irányítani, hogy minden versenyző munkás és műszaki, minden versenyző kol­lektíva lássa, mit kell tennie az év utolsó negyedének heteiben, hónapjaiban. Itt az ideje, hogy a tervfeladatokkal összhangban ér­tékeljék a pártszervezetek és a szakszervezetek a verseny eddigi tapasztalatait, módszereit, s ahol szükséges, újabb vállalások kez­deményezésével, az erők esetleges átcsoportosításával segítsenek el­hárítani a nehézségeket. A leggyengébb pont általában még a kongresszusi versenyben is a termelékenység, a műszaki fejlesztés és a minőség. A válla­lások gyakran általánosak és ez nem is mindig a dolgozók hibája, mert nincs kellő tapasztalatuk ahhoz, hogy a termelés gazda­sági-műszaki mutatóit befolyá­soló, konkrét felajánlásokat te­hessenek. Ezen kell most változ­tatni, s a gyár, a gazdasági egy­ség „globális” nagy feladatait, a nagy számokat emberközelségbe hozni, érthetőbbé, világosabbá tenni lehetőleg mindenki számá­ra, hogy mit kell tennie a saját munkahelyén az egész vállalat kötelezettségeinek teljesítéséért. Ezt tették a Beloiannisz-gyárban is, ahol a pártszervezet és gazda­sági vezetés megmutatta a dolgo­zóknak a termelés leggyengébb pontjait, s azt is, hogyan lehet ezeket közösen megerősíteni. S a válasz: több száz javaslat, sok­sok kezdeményezés, újabb köte­lezettségvállalás egészen rövid idő alatt. A hátralevő hónapok tehát na­gyon értékesek. Hogyan, milyen előrelátással mérjük fel a fő fel­adatokat, milyen lelkesedéssel küzdünk azok végrehajtásáért, ettől függ nemcsak 1962-re vál­lalt kötelezettségeink teljesítése, hanem a jövő év, a holnap sike­reinek megalapozása is. A jövő távlatai, a párt mutatta nagy cé­lok lelkesítsenek mai feladataink még odaadóbb teljesítésére. Sőtér Edit Elszigetelődnek a Kuba elleni támadó törekvések A szovjet flottaügyi miniszter az amerikai blokádtervek tarthatatlanságáról A Pravda kommentárja a Gyűlések Kubában - Szolidaritási akciók Kuba támogatására Az Egyesült Államok agresszív Kuba-ellenes terveivel kap­csolatos TASZSZ-nyilatkozat, és Kennedy elnöknek a nyilatko­zat megjelenése után tartott sajtóértekezleten elhangzott kije­lentései továbbra is a nemzetközi közvélemény és a világsajtó érdeklődésének középpontjában vannak. A Pravda washingtoni tudósítója értékeli Kennedy elnök kijelentéseit, a szovjet flotta­ügyi miniszter pedig nyilatkozatot adott a Kubába irányuló ten­geri szállítások jellegéről és méreteiről. Állást foglalt a kubai kérdésben két latin-amerikai ország külügyminisztere, és minde­nekelőtt maga a kubai nép, amely gyűléseken, a havannai szovjet nagykövetséghez és Hruscsov szovjet kormányfőhöz intézett táviratokban fejezi ki háláját a Szovjetunió hathatós anyagi és erkölcsi támogatásáért Nem sok marad a realizmusból, ha kalandorsággal elegyítik Visnyevszkij, a Pravda­va­,­shingtoni tudósítója a lap szom­bati számában megállapítja, hogy Kennedy elnök pénteki sajtóérte­kezletén sok tekintetben realista módon foglalt állást. Az elnök el­ítélte azokat a felelőtlen hango­kat, amelyek azonnali katonai be­avatkozást követelnek Kuba el­len, s felhívta az amerikaiakat, uralkodjanak idegeiken és ne ve­szítsék el a fejüket. — A józan gondolkodású wa­shingtoniak megelégedéssel állapí­tották meg — folytatódik a jelen­tés —, hogy az elnök nyilvánosan­­ megtagadta az azonnali agresszió esztelen útjának követését, holott egyes fékevesztett militaristák er­re az útra­­próbálják taszítani. Azt azonban, sajnos, nem mondhatjuk el, hogy szilárdan a realizmus út­jára lépett. Már egymagában az is aggodalmat kelt, hogy Kennedy ésszerű kijelentéseivel egy idő­ben leplezetlen fenyegetések hangzottak el Kuba és a Szovjet­unió ellen. Ezenkívül a szenátus az elnök kérésére megajánlotta a 150 000 tartalékos mozgósítását: össze lehet-e egyeztetni ezt a for­rófejű akciót Kennedy hidegvérű szavaival? Visnyevszkij ezután rámutat, hogy a Fehér Házban láttamoz­­ták Mansfield szenátor agresszív határozati javaslatát, s hogy a hi­vatalos Washington továbbra is minden eszközzel támogatja a ku­bai ellenforradalmár emigránso­kat Mindezek a tettek, amelyek az elnök sajtóértekezletével egy időben mennek végbe, természete­sen nemhogy lehűtenék, hanem ellenkezőleg: még jobban feltüze­lik a szélsőséges reakciósok tá­madó kedvét. Nem sok marad a realizmusból, ha kalandor cselek­ményekkel elegyítik. Ha valaki fél lábbal a realizmus talaján, fél lábbal az esztelenség ingatag tala­ján áll, veszélyes, elsősorban ön­magára veszélyes helyzetbe hozza magát — írja a Pravda washing­toni tudósítója. Kuba népe hálás a Szovjetuniónak A kubai nép érdeklődésének középpontjában továbbra is a TASZSZ által közölt szovjet kor­mánynyilatkozat ál. Országszer­te gyűléseket rendeznek, amelye­ken a kubai dolgozók hálájukat fejezik ki a Szovjetuniónak ön­zetlen testvéri segítségéért. (Folytatás a 4. oldalon.) Mind több traktor dolgozik két műszakban Orsz­ágsartre törik a kukoricát ,­s­asárnap is járnak rí­sn­áknitkájnak Xal­iban A hét végi jelentések az ország minden részéből szorgos mezőgaz­dasági munkáról adnak számot. A napokban országszerte meg­kezdődött az egyik legnagyobb őszi mezőgazdasági munka, a kukorica­törés. Az összesen két és fél millió holdon termelt abraktakarmány betakarításával állami és szövet­kezeti gazdaságaink — a szárvá­gást is beleértve — október 31-ig akarnak végezni. Különösen sür­gető azoknak a tábláknak a leta­­karítása, amelyekbe búzát szán­dékoznak vetni. A munka meg­szervezésénél ezt mindenütt figye­lembe is vették, a lehetőséghez mérten a búzavetésre kijelölt táblákon kezdték meg a törést. A családtagok bevonásával A kukoricabetakarítás szövet­kezeti gazdaságainkban még első­sorban a kézi munk­aerőre vár. E feladatot az ezernyi egyéb tenni­való mellett csak úgy tudják el­látni, ha mozgósítják a közös munkára a szövetkezeti gazdák családtagjait is. Békés megyében, ahol több mint 170 060 hold kukorica vár betakarításra, eddig 46 000 szövetkezeti és családtagot szerveztek be a kukoricabe­­takarító brigádokba. Sok helyütt már munkához is lát­tak, törik a kukoricát — a többi közt — Füzesgyarmat, Vésztő, Gyoma, Endrőd határában. Heves­ben 10 000 holdon kezdték már meg a kukoricabetakarítást. Ezer erőgép a hajdú-bihari földeken A Hajdú-Bihar megyei közös gazdaságok földjein mintegy ezer gépállomási és termelőszövetke­zeti erőgép dolgozik az őszi talaj­előkészítésnél és vetésnél. Szep­tember első hetéhez viszonyítva 150-nel növekedett a megyében a kettős műszakban dolgozó erőgé­pek száma; a traktorok kétharmada éjjel­nappal szánt. Az UE—28-as traktorokkal dol­gozó vámospércsiek 90 erőgépet hetek óta két műszakban üzemel­tetnek, s Nagylétán is az 55 szán­tótraktorból 48 éjjel-nappal dol­gozik. Hajdúböszörményben és Biharkeresztesen a szövetkezetek segítségével minden gépnél meg­szervezték a kettős műszakot. Itt és több más községben a tsz-ek biztosították a segédveze­­téket és szövetkezeti emberek váltják éjszaka a gépállomási traktorosokat. Az erőgépek jobb kihasználásával elérték, hogy Hajdú-Biharban 20 000 holdra csökkent a betakarított, s még fel­­ nem szántott terület. Süllyednek a gépek a nyíri njornokon Szabolcs-Szatmár megye egyes tájain 130. napja tart a száraz­ság, sziklakeménnyé váltak az erdőháti földek, ugyanakkor a Nyírség homokja szinte „megfo­­lyósodott”. A gépállomási, terme­lőszövetkezeti és állami gazdasági traktorosoknak ilyen körülmé­nyek közt valóban hősies munkát kell végezniük. Ófehértó község határában MTZ és UE—28-as traktort kellett akasztani a siló­zó kombájn elé, mert a kerekek alól szinte kifolyt a homok és a munkagép süllyedt. A Nyírmadai Gépállomás trak­torosai két traktort akasztottak egy-egy húszsoros vetőgép elé, hogy a homokon elvethessék a rozsot. Húszezer hold őszi vetés Zalában Zala megye termelőszövetkeze­teiben 60 silókombájn dolgozik kora reggeltől késő estig, s a hét végéig a fővetésű silótakarmá­nyok mintegy 40 százalékát beta­­karították. A szövetkezetek és a gépállomások elhatározták: a silókombájnok vasárnap is dolgoznak, hogy aztán minél előbb vetés alá készítsék elő a földeket. Nagy erővel folytatódik az őszi vetések előkészítése. A múlt héten még csak 139, most pedig már 200 traktor dolgozik kettős műszakban. A kettős műszak a szántótraktorok számának növe­lésével elérték, hogy szombat estig 20 000 holdra növekedett Zalában az ősziekkel bevetett terület.

Next