Népszabadság, 1962. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-18 / 244. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! * Ara 60 fü­lé, 1962. október 18. csütörtök A HI AGYAI! SZOCIALISTA MUNKÁSPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XX. évfolyam, 214. szám fi szavak nyomán — tettek idestova két hónapja, hogy a Központi Bizottság nyilvánosság­ra hozta kongresszusi irányelveit. Pártcsoportokban, tömegszerveze­tekben, csoportos beszélgetések­ben, mindenekelőtt pedig a kong­resszusi előkészületek jegyében zajló taggyűléseken és pártérte­kezleteken azóta sok szó esett az irányelvekben vázolt feladatok­ról. Az adott munkahelyen dolgo­zók közelebbi érdeklődési köre szerint a fokozott figyelem ter­mészetesen a tézisek egyik-másik fejezete vagy pontja felé fordul. A legközelebbi jövő összefüggő képe iránt azonban a szakszem­pontoktól függetlenül általános az érdeklődés. A távolabbi, de mégis már jól belátható perspektíva a 15 éves lakásépítési tervünket jelentősen túlteljesítve, a követ­kező évtizedben elérjük, hogy la­kása lesz minden önálló család­nak, húsz év alatt ötszörösére nő az ipar, két és félszeresére a me­zőgazdaság termelése, s négysze­resére a nemzeti jövedelem — érthetően vonz, lelkesít orszá­gunkban mindenkit. A taggyűlések, pártértekezletek hangulata, az irányelvekről folyó vita élénk, itt-ott szenvedélyes hangja arról tanúskodik, hogy nem egyszerűen csak érdeklődés­nek, nem semleges kívülállók figyelmes szemlélődésének va­gyunk tanúi. „Nem azért jöttem ide, hogy ünnepélyesen kinyilat­koztassam: egyetértek az irány­elvekkel — mondotta például a Kőbányai úti egészségház taggyű­lésén a környék köztiszteletben álló idős orvosa, dr. Milch La­jos —, hanem, hogy elmondjam: mindazt, ami abban van, maga­ménak érzem, és mindent meg­teszek, hogy minél hamarabb meg is valósuljon." S már sorolta is elgondolásait, hogyan lehetne a kerület egészségügyi ellátását a meglevő eszközökkel is jobbá, ha­tásosabbá tenni. Népünk egy nehéz időszak fá­radságos, áldozatos munkájával, sok erőfeszítéssel rakta le a szo­cializmus épületének alapjait. Most, amikor már magának az épületnek a körvonalai is egyre világosabban bontakoznak ki, amikor már látjuk, hogy két ke­zünk munkájával a belátható jö­vőben a falakat is felhúzhatjuk, könnyebb nekigyürkőzni az újabb erőfeszítéseknek. S érthető, az emberi természetből fakad az a­­ sürgetés, az a serkentő türelmet­lenség, hogy mindennel, ami erőnkből telik, siettessük e fala­kat felhúzni, a szocializmus egész épületét tető alá hozni. Ezért mindenütt, ahol az irányelvek lé­nyegét igazán megértették, a vita akörül folyik: az adott munkahe­lyen kinek, hogyan, mit kell ten­ni, hogy a jövő minél hamarabb jelenné, élvezhető valósággá le­gyen. S a szavakat, a javaslatokat na­gyon sok helyen máris tették kö­vetvk. Amit a mérnök, az igaz­gató, a tsz-elnök, az osztályvezető a pártértekezleten a füzetébe jegyzett, az fokozatosan a munka hétköznapjainak programjává vá­lik. Sok nagyüzemi, kerületi és járási pártbizottságon társadalmi munkások gyűjtik egybe és cso­portosítják az elhangzott bírála­tokat, észrevételeket, hogy a ke­rület valamennyi üzemére, a já­rás minden tsz­ére kidolgozzák az ésszerű javaslatok megvalósításá­nak módját. Bizonyos, hogy az elhangzott javaslatokat nyomon követő tettek eredménye — több és jobb termék, alacsonyabb ön­költség, fegyelmezettebb munka, gondosabb együttműködés — már ebben az évben megmutatkozik, sok helyen már a kongresszus tiszteletére lesz belőle mit „leten­ni az asztalra”. A kritikától a hiba kijavításáig, a javaslattól annak megvalósítá­sáig természetesen nem mindig ilyen sima az út. A bírálatnak a megbírált rendszerint akkor sem örül, ha az teljes egészében helytálló, és ha ahhoz a szubjek­tivizmusnak árnyéka sem fér. A gazdasági vezető és a műszaki szakemberek között olyanok is akadnak, akik első pillanatban munkájukba való beavatkozásnak vagy akár okvetetlenkedésnek te­kintenek még nyilvánvalóan he­lyes és félreérthetetlenül jó szán­dékkal előadott termelési javas­latot is. Nem is szólva olyan — szintén nem ritka — esetekről, amikor a bíráló kissé érdesen fogalmaz vagy amikor a javas­­lattevő hangjában türelmetlenség, sürgetés érződik. Az érzékenység, a sértődöttség azonban rossz ta­nácsadó. Az a helyes, ha az érin­tettek mindenekelőtt a bírálat jó­szándékát és a javaslatok lénye­gét nézik; azt, hogy a felszólaló­kat még hangjuk esetleges érdes­ségében, szavaik türelmetlensé­gében is az az egyedüli szándék vezeti, hogy tettekkel, kezük munkájával, amennyire csak le­het, közelebb hozzák az irányel­vekben megrajzolt vonzó jövőt. Igen, kezük munkájával. A pártgyűlések felszólalóinak ja­vaslatai ugyanis elsősorban arra vonatkoznak, hogy ők maguk mit tehetnek az irányelvek feladatai­nak mielőbbi végrehajtásáért. Az Alumíniumgyárban például töb­ben is helytelenítették, hogy a termelés zökkenőiért csak a koo­perációt okolják. „Pedig a koo­peráló üzem gyakran azért ké­sik a szállítmánnyal — mondot­ták —, mert tőlünk nem kapják meg időben, hogy pontosan mi­lyen cikkeket kérünk és mikor­ra.” Az Orionban néhány konkrét eset kapcsán arról esett szó, hogy a lemaradásért sokan hajlamosak bűnbakként megnevezni a koope­rációt akkor is, amikor nyilván­valóan saját üzemrészükben van a hiba. Nem arról van szó, hogy „mindenki saját portája előtt sö­pörjön”. Ott kell söpörni, ahol van mit. Ha szükséges, figyelmez­tetni kell a szomszédot is, hogy tegye rendbe a portáját Saját házunk táján azonban mégiscsak hamarabb kell észrevenni, ha va­lami az útba kerül. Helyesen reagálni a bíráló szó­ra, megfelelően­­foglalkozni az ésszerű javaslatokkal nemcsak azt jelenti, hogy a szavak gyorsan tettekké válnak. De újabb ötle­tekre, további erőfeszítésre is ser­kent. Semmi nem ösztönöz annyi­ra újabb kezdeményezésre, mint­ha az emberek látják, hogy sza­vaikat a vezetők megfontolják, hogy bírálatuknak van foganatja, javaslataiknak értelme. Az ezek nyomán született gyors intézke­déseket valóban sajátjuknak ér­zik, és végrehajtásukhoz is mint saját elgondolásuk megvalósítá­sához látnak hozzá. Fábián Ferenc Sikeres szovjet rakétakísérlet A kozmikus repülőtestek hordozórakétái 12000 kilométeres út után a kijelölt célpont közvetlen közelében csapódtak a vízbe A Szovjetunióból kozmikus repülőtestek újfajtájú többlép­csős hordozórakétájának több példányát lőtték ki sikeresen a Csendes-óceán középső részé­be. A rakéták több mint 12 000 kilométer utat tettek meg. A repülés a kitűzött programnak megfelelően zajlott le, a hordo­zórakéták utolsó előtti lépcsői­nek makettjei az óceán vízfelü­letét a kijelölt célpont közvet­len közelében érték el. Az eseményről a TASZSZ a következő jelentést adta ki: „Október 16-án és 17-én a Szovjetunióban sikeresen lőtték ki a több mint 12 000 kilométer távolságra, a Csendes-óceán kö­zépső részébe kozmikus repülő­testek újfajta többlépcsős hor­dozórakétájának több példányát A rakéták a kitűzött program­nak megfelelően tették meg út­jukat és valamennyi lépcső en­nek megfelelően működött A kísérletek sikeres lefolytatá­sával kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak közlésével (amint tegnapi számunkban kö­zöltük), hogy október 18-tól kezd­ve a TASZSZ 1962. október 16. közleményében megadott koordi­nátákkal körülhatárolt első kör­zet további értesítésig ideigle­nesen szabaddá válik a tengeri hajózás és a repülők számára.­* A Szovjetunióban felbocsátották a Kozmosz 10. mesterséges holdat , (­ kozmikus /r*r.ví')/ tanulntekntiirztisztínszk f»Is/ttstiiNt* Moszkva, október 17. (TASZSZ) Október 17-én a Szovjetunió­ban pályájára bocsátották a [ Kozmosz 10. mesterséges holdat.­­ A mesterséges hold kezdeti ke­ringési ideje 90,2 perc, a Föld­től való legnagyobb távolsága (apogeum) 380 kilométer, legki­sebb távolsága (perigeum) 210 kilométer. A mesterséges hold pályájának az egyenlítő síkjá­val bezárt hajlásszöge 65 fok. A mesterséges holdon tudomá­nyos készülékeket helyeztek el, amelyeknek feladata az 1962. már­cius 16-án kiadott TASZSZ-közle­­mény programjának megfelelően a kozmikus térség tanulmányozá­sának folytatása. A mesterséges holdon elhelyeztek egy 19 995 megahertz frekvencián dolgozó rá­­­dióadót, egy rádióberendezést a­­ pályaelemek pontos kiszámításá­ra és egy rádiótelemetrikus be­rendezést a műszerek és a tudo­mányos készülékek munkájáról szóló adatok továbbítására. A mesterséges holdon elhelye­zett készülékek normálisan mű­ködnek, a koordinációs számító­központban folyik a nyert adatok feldolgozása. JÓL HALAD A TVK MŰTRÁGYAGYÁRÁNAK ÉPÍTÉSE A Tiszai Vegyikombinát nitrogénműtrágya-gyárának építkezése és gépi felszerelése tervszerűen halad. Az építészeti munka, amelyet az ÉM 31-es Építőipari Vállalat és az ÉM Csatorna- és Víz­vezetéképítő Vállalat végez, befejezéshez közeledik. Megkezdődött a szovjet és hazai gyártmányú gépi berendezések szerelése. Képünkön: A műtrágyaszóró tornyok, háttérben a savüzem. (Herczeg István felvételt MTI fedb­)

Next