Népszabadság, 1963. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-03 / 282. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára 60 fillér Ára 60 fillér 1963. december 3, kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXI. évfolyam, 282. szám Az élet kapujában Pallos Imre, amikor 1962 nyarán a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen megkapta mérnöki diplomáját, a lehetséges munkahelyek közül a hajógyár angyalföldi telepét választotta. Még nyár volt, amikor jelentkezett a személyzeti irodán. Ott kedvesen elbeszélgettek vele, és megkérdezték tőle: milyen munkakörben szeretne dolgozni, mihez ért jobban? És a technológiára helyezték, mivel gépgyártás-technológiát végzett, és természetesen a kedve is e felé hajlott. Azóta eltelt másfél év, és Pallos ma is azt mondja: „Itt az első naptól kezdve azt érzem, hogy vártak rám, hogy szükség volt és van rám.” Különösen hálásan beszél az idősebb vezető mérnökökről, akik mindenben segítették, szinte kézen fogva vezették be a hajógyártás rejtelmeibe. „Kenő József technológiai osztályvezető mérnökben pedig olyan embert ismertem meg, hogy az apám sem lehetne hozzám jobb. Legnagyobb erénye, hogy mindig a szemembe mondta az igazságot, törődött apró egyéni problémáimmal is, úgy kezelt és bánt velem az első nap óta, ahogyan egy szocialista üzemben vártam.” A fiatal mérnök mondataira érdemes felfigyelni, hiszen nagyon sok ifjú társa gondolatát tolmácsolja. Általában az emberek, különösen a fiatalok a szocializmust jórészt az emberek kapcsolatán, a vezetők emberi magatartásán mérik. Úgy is mondhatnánk: a fiatalságnak különösen nagy érzéke van ahhoz, hogy a különböző elméleti és elvi tételeket az élet realitásában keresse, azt megtalálja vagy éppen hiányolja. Évenként tíz- és százezren jönnek az iskola padjaiból a gyárakba, az intézményekbe, ki diplomával, ki ipari tanulónak vagy tisztviselőnek. Tíz vagy húsz évig készültek az életre, tíz vagy éppen húsz évig hallottak a felnőttek világáról, a szocializmusról, a humanizmusról, a fejlődés korlátlan, szabad lehetőségeiről. Amikor megjelennek az élet kapujában, már kialakult bennük az elképzelés, az igény az élettel szemben. Romlatlanul, tisztán jönnek, gyakran nagy álmokkal, hiszen koruk a romantikus álmodozás kora is. A hosszú fizikai és szellemi felkészülés után érthető hát a kíváncsiság, a drukk, talán még a türelmetlenség is. A vezető — bármily nagy vagy kis beosztásban is —, s vele együtt a mi felnőtt világunk és társadalmunk először akkor és úgy vizsgázik az életbe újonnan érkezettek előtt, amikor és ahogyan először fogadja őket. És persze, a következő napokban, években is, mindaddig, amíg csak ők nem fogadják majd a következő generációt. Tulajdonképpen csak annyit kell tudomásul vennünk, hogy a nevelés az iskola padjaiban nem fejeződött, nem fejeződhetett be. És még annyit: az emberi, a pedagógusi felelősséget a tanároktól az élet második szakaszában azok az emberek veszik át, akik a hozzájuk került fiatalokkal foglalkoznak. Nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, nemcsak a hajógyárból, hanem sok más üzemből hozhattunk volna a fentihez hasonló pozitív példát. Nemrég hallottuk, és jólesett hallani, hogy az egyik nyomdaüzemünkben egy érettségizett átképzés gépszedő lány 200 forintos pénzjutalmat és balatoni beutalót kapott, mert a munkája mellett az egyetem levelező tagozatán is eredményesen tanult. Mondom, a jóra példát garmadával sorolhatnánk. Túl vagyunk már a felismerésen, és van is hozzá erkölcsi alapunk és erőnk, hogy a ránk bízott fiataloknak a szocializmus emberibb légköréről beszélhetünk, s velük szocialista emberként bánjunk, belőlük szocialista embert neveljünk. De időnként nyugtalanító esetekkel is találkozhatunk. Az életben gyakran tapasztalni, hogy egyes emberek elfásulnak befelé fordulnak, mások élete iránt érdektelenné, szenvtelenné válnak és féltékenyek lesznek. Különösen sanda szemmel nézik ezek az emberek az életvidám ifjúságot. Rosszallják, hogy azoknak ma könnyebb. Nem tetszik a viselkedésük, az öltözködésük, a szórakozásuk, és tapintatlan, durva kézzel próbálnak embert „faragni” belőlük. Gyakran, nagyon gyakran azzal kezdik, hogy bezzeg a mi korunkban ... Persze, emlékeztessünk keserves életünkre, ha az alkalom úgy hozza, de még inkább és többször mondjuk el és mutassuk meg, mit kell tenniük, és adjuk át tudásunkat, tapasztalatainkat a fiataloknak, hogy holnap jobb és különb legyen az élet, az ő életük. Sajnos, az ilyen emberekből elsősorban a megértés és a türelem hiányzik. S. Júlia fiatal érettségizett lányt, aki ápolónőnek jelentkezett, az egyik fővárosi kórházba behívatták felvételre. A személyzeti iroda előszobájában több mint négy óra hosszat ültették, majd kiadták az ordrét, hogy menjen ide meg ide orvosi vizsgálatra. Nyitná a száját, hogy már volt, de belefojtják a szót: „Ne vitatkozzon, kérem!” Hát ez mi? Először is nem vitatkozott, másrészt miért ne vitatkozhatna? Nem értette a helyzetet, de elment vita nélkül, és még egyszer végigcsináltatta az orvosi vizsgálatot. Hogy belül mi történt, mit érzett? Semmi esetre sem azt, amit a példánkbeli fiatal mérnök, hogy őt itt várták és szükség van rá. Gyakran halljuk az általánosító vádat: a mi ifjúságunk cinikus. Természetesen ez így nem igaz, bár tényleg élnek közöttünk cinikus fiúk és lányok. Nálunk a cinizmusnak nincsenek társadalmi gyökerei, de a cinizmus mindig több összetevőből származik. Gyakran arról is szó van, hogy a felnőttek nem „készültek fel” a fiatalokkal való találkozásra, és a fiatalok a felnőttek szavai és tettei között — hogy úgy mondjuk — némi ellentmondást látnak. Az egyik vidéki intézményünk igazgatóját a fiatalok egymás között úgy hívják, hogy „nem ér a nevem”. Cinizmus ez is, de az igazgatónak gyakran csakugyan nem ér a neve, mert amit ma megígér az embereknek, azt holnap visszavonja még akkor is, ha írásban, saját aláírásával adta azt. És gyakran ígér és gyakran visszavon. „Nem érvényes, megváltozott a helyzet, maga különben is olyan fiatal még, ráér, van ideje a fejlődésre” — mondja ilyenkor. Egyébként éppúgy tudja, mint az emberek, hogy a helyzet mit sem változott, csak ő az éjszaka mást gondolt. Nagyon sokat tettünk már az ifjúságért. Törvények, rendeletek biztosítják fejlődési lehetőségüket, jobb életüket. De e törvényeket mi, felnőtt emberek hajtjuk végre, és nem mindegy, hogyan. Akik az élet kapujában fogadják a fiatalokat, azoknak jó pedagógusként megértéssel és hozzáértéssel, türelemmel és szeretettel kell segíteniük az első lépést és az azt követőket is, hogy az életet most kezdők rögtön érezzék: ez a társadalom, ez a világ a miénk. Suba Andor A béke-világmozgalomnak fokoznia kell erőfeszítéseit az atomfegyver-kísérletek teljes eltiltásáért Folytatta munkájat a Béke-világtanács varsói ülésszaka A nyugati kormányfői találkozók menetrendje A Béke-világtanács varsói ülésszakán több napos plenáris és bizottsági tárgyalások után hétfőn már a béke-világmozgalom további tevékenységét meghatározó dokumentumok elkészítésén munkálkodtak. A vasárnapi plenáris ülésen a magyar békemozgalom képviseletében dr. Sík Endre mondott beszédet. A nyugati csúcstalálkozók sorozatát jelentették be Washingtonban. Erhard, Segnn és Home érkezik decemberben és januárban az Egyesült Államokba, Johnson elnökkel folytatandó eszmecserékre. Az amerikai fővárosban letartóztattak egy személyt, aki Johnson elnök meggyilkolásával fenyegetőzött. A dallasi gyilkosságokkal kapcsolatban a szervezett előkészítésre jellemző körülményekről számol be washingtoni tudósítónk. Butler angol külügyminiszter rövidesen Bonnba látogat. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy Home miniszterelnök néhány napon belül most már másodszor jelentette ki, hogy véleménye szerint a meglepetésszerű támadások megakadályozásának kérdése és a leszerelés első szakaszának problémája az a terület, ahol a Szovjetunióval való megegyezés elsősorban lehetséges. A brit diplomácia tehát igyekszik felhívni a figyelmet törekvéseire. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtitkára azonban vasárnap bírálta a konzervatívok politikáját, mert önálló atomerőre törekszenek, viszont nincsenek önálló javaslataik a nagy nemzetközi problémák megoldására. Erhard kancellár egy amerikai televíziós interjúban a nyugatnémet külpolitika céljairól beszélt, s ezek között — az adenaueri koncepcióhoz képest — semmi új nem található. Olaszországban, ahol Moro kijelölt miniszterelnök valószínűleg ma mutatja be kormánylistáját a köztársasági elnöknek, milliós sztrájkok bontakoznak ki, amelyekről római tudósítónk számol be. Magyar felszólalás a Béke-világtanács ülésén Hétfőn a Béke-világtanács varsói ülésszakának elnökségében megvitatták a BVT határozati javaslatát. A plenáris ülés a bizottságok jelentéstételével kezdődött. Az 1. számú bizottság jelentését Gordon Schaffer (Anglia) ismertette. Eszerint a béke-világmozgalomnak fokoznia kell erőfeszítését az atomfegyver-kísérletek teljes eltiltásáért, az általános és teljes leszerelésért, az atommentes övezetek megvalósításáért. Az 1. számú bizottság „európai biztonsági” konferenciát előkészítő albizottságában határozatot hoztak a konferencia jövő évi összehívására. Ugyanez a bizottság ajánlja Linus Pauling Nobel-díjas tudós üdvözlését, valamint felhívás kibocsátását mindenkihez, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a teljes és általános leszerelés megvalósításáért. Gordon Schaffer rámutatott, hogy a jelentést a bizottság tagjainak többsége elfogadta. Ellene csak a Kínai Népköztársaság, a Koreai NDK, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és néhány japán küldött szavazott. Malvija (India) a nemzetközi gazdasági, tudományos és kulturális bizottság jelentését ismertette. Közölte, hogy a bizottság jelentését csak a kínai és a japán küldöttek nem hagyták jóvá. A Béke-világtanács ezután jóváhagyta az életüket a békeharcnak áldozó személyiségek kitüntetésére szolgáló hambrakisz aranyérem megalapítását, amelyet első ízben Lambrakisz özvegyének és Manolisz Glezosznak nyújtottak át. A kitüntetetteket a BVT nevében Isabelle Blume, a Lengyel Béketanács nevében Ostap Dluski meleg szavakkal üdvözölte. A küldöttek felállva, hosszasan ünnepelték a két kitüntetettet. Lambrakiszné és Glezosz könnyekig meghatva mondtak köszönetet. Hétfőn a késő esti órákban került sor a BVT nyilatkozatának ismertetésére és annak vitájára. A vasárnapi ülésen felszólalt többek között dr. Sík Endre, a magyar küldöttség vezetője. Sík Endre bevezetőben cáfolta az olyanféle állításokat, hogy a moszkvai atomcsendegyezmény megkötése növeli a háborús veszélyt, és az amerikai imperialisták célját szolgálja. Az egyezmény megkötéséig az amerikai imperialistáknak szabad kezük volt a légköri, kozmikus és víz alatti atomfegyver-kísérletek folytatásában is. A légköri kísérletek százmilliók életét veszélyeztették. Ezeknek beszüntetése nagy eredménynek tekinthető. Az imperialistáknak akarva, nem akarva, látniuk kell, hogy ebben a megváltozott új világban nem tudnak létezni az új feltételhez való alkalmazkodás nélkül. Kénytelenek voltak tehát megérteni, hogy az atombomba nemcsak egy irányban hat. Éppen ezért mindinkább arra a meggyőződésre jutnak, jobb együtt élni a szocialista rendszerrel, mint elpusztulni Nem azok az utópisták — emelte fel szavát Sík Etedre—„ akik hisznek a békés együttélés lehetőségében, hanem azok, akik még nem értették meg ennek szükségességét. A továbbiakban visszautasította az olyan állításokat, amelyek szerint „egyesek” meg akarják győzni a függetlenségükért harcoló népeket, hogy hagyjanak fel a szabadságért folytatott fegyveres küzdelemmel. Ugyanezek — folytatta — a BVT-t is a népek becsapásával vádolják. Azt állítják, hogy szervezetünk feladta a békéért folytatott harcot, mert magáévá tette a tárgyalások és megegyezések elvét. Mi békét akarunk — mondotta. — Ha a mi tevékenységünk csak arra szorítkozna, hogy szidjuk az imperializmust, nem teljesítenénk a népektől ránk ruházott feladatot: a béke megvédését! Dr. Sík Endre felszólalása általános tetszést aratott. Sok afrikai és ázsiai küldött melegen gratulált a magyar küldöttség bevezetőjének — jelentette az MTI. Washingtoni tudósítónk jelenti: Erhard, Segnn és Home rövidesen találkozik Johnson elnökkel Az amerikai fővárosban vasárnap este bejelentették, hogy Johnson elnök az elkövetkező hónapokban sorozatos magas szintű megbeszéléseket folytat a nyugati világ vezetőivel. December 27-én és 28-án az amerikai elnök Erhard nyugatnémet kancellárt fogadja, január 14-én és 15-én kerül sor Segni olasz államfő látogatására, s február 12-én és 13-án Alec Douglas Home angol miniszterelnök lesz Johnson vendége. Hogy mikor kerül sor Johnson és De Gaulle találkozójára, azt egyelőre még nem tudják. Ugyanígy egyelőre semmi hír sincs arról sem, hogy Johnson kíván-e találkozni a szovjet kormányfővel, bár egy ilyen megbeszélés hasznosságát egyes amerikai kommentátorok rendkívüli erővel hangsúlyozták az elmúlt napokban. Johnson elnök egyébként aláírta azt a törvényt, melynek értelmében az amerikai atomerőbizottság több pénzt kap, hogy folytathassa a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kutatásokat. Tárgyalt az elnök a dallasi gyilkosságok kivizsgálására alakított bizottság tagjaival, s mint a Fehér Ház közölte, még nem döntötték el, hogy nyilvánosak lesznek-e a bizottság vizsgálatai. Említésre méltó hír még, hogy az elnök vasárnap lakásán kereste fel Walter Lippmann neves újságírót, a New York Hérald Tribüne munkatársát, akivel nyilván külpolitikai kérdésekről folytatott eszmecserét. Vasárnap éjszaka a titkosszolgálat letartóztatott lakásán egy idegbeteg személyt, bizonyos Robert A. Weatheringtont, aki azzal fenyegetőzött, hogy meggyilkolja Johnson elnököt. A Kennedy-gyilkosságot követő zavaros és gyanús dallasi események változatlanul a közvélemény és a sajtó érdeklődésének homlokterében állanak. Az amerikai lapokban — amelyek hosszú ideig úgy próbálták feltüntetni, mintha meg volnának lepődve, hogy az európai sajtó szerint Kennedy meggyilkolását jobboldali körök szervezték meg — első ízben jelentek meg olyan híradások, amelyek alátámasztják ezt. Az amerikai sajtó kilenc nappal (Folytatás a 2. oldalom)