Népszabadság, 1964. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI Az» «0 fillér NÉPSZABADSÁG 1964. szeptember 16, szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MIJRK ASPÁ­RT KÖZPONTI LAPJA XXII. évfolyam, 217. szám Barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban Kádár János és Joszip Broz Tito beszéde Közös nyilatkozatot írtak alá a magyar-jugoszláv tárgyalásokról Magyar és jugoszláv államférfiak kitüntetése A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bi­zottsága és a Hazafias Népfront budapesti bizott­sága kedd délután magyar—jugoszláv barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. A ma­gyar, jugoszláv és vörös zászlók díszítette nézőtér széksorai már jóval a kezdés időpontja, négy óra előtt megteltek. A díszemelvény és a lelátók fö­lött magyar és szerb nyelvű feliratok éltették a két nép barátságát, a szocializmust és a békét. A nagygyűlés részvevői között ott voltak a fővárosi üzemek, hivatalok, intézmények küldöttei, a tár­sadalmi és tömegszervezetek aktivistái, Budapest minden rétegének képviselői. Néhány perccel négy óra után nagy taps és ün­neplés közepette foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökségben foglaltak helyet jugoszláv ven­dégeink, élükön Joszip Broz Titóval, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökével, a Ju­goszláv Kommunisták Szövetségének főtitkárával. Tagjai voltak az elnökségnek Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bi­zottsága végrehajtó bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és Nikola Dzsuverovics külkereskedelmi miniszter is. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnö­ke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Cseterki Lajos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság pót­tagjai, dr. Korom Mihály, Németh Károly, Szurdi István, a Központi Bizottság titkárai, Pap János, a kormány elnökhelyettese. Az elnökség tagja volt Bara Margit színművésznő, Bíró József külkeres­kedelmi miniszter, Csergő János, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatója, Csikesz Józsefné, a Budapesti Pártbizottság titkára, Dapsi Károly, a VIII. kerületi Pártbizottság első titkára, Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Dóra Mihály, a­­XV. kerületi Béke Termelőszövetkezet elnöke, dr. Er­dei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke, Kata Sándorné, a Cse­pel Vas- és Fémművek dolgozója, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-díjas kiváló művész, Péter Já­nos külügyminiszter, Rad­iát László, a Ganz- MAVAG pártbizottságának titkára, Reischl Antal egyetemi tanár, Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke, Szabó János, a Ganz-MAVAG szocialista brigádvezetője, Szakasits Árpád, az Országos Béketanács elnöke, Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke. Részt vett a gyűlésen Joszip Broz Tito felesége, Jovanka Broz, Dobi Istvánná és Kádár Jánosné. A jugoszláv és a magyar himnusz elhangzása után Gáspár Sándor nyitotta meg a nagygyűlést, majd átadta a szót Kádár Jánosnak. Mását és e gazdasági ág gyors fel­lendítését így Jugoszlávia egyre jobban bekapcsolódhatott a nemzetközi árucserébe, és hozzáláthatott a dolgozók anyagi és kulturális életfeltételeinek szüntelen javí­tásához. A kulturális fejlődést jellemzi, hogy míg a háború előtt Jugoszlávia három egyetemén mintegy 15 000-en tanultak, addig ma a főiskolai és egyetemi hall­gatók száma több mint 160 000. Jugoszlávia most készülő hét­éves terve a termelés, a termelé­kenység és a nemzeti jövedelem gyors fejlődését, s ennek alapján az életszínvonal további emelke­dését célozza. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a dolgos és tehetsé­ges jugoszláv nép megvalósítja terveit, és a fejlődés újabb ma­gaslataira emeli szép hazáját. Eh­hez mi minden magyar dolgozó nevében sok sikert kívánunk ju­goszláv elvtársainknak. (Taps.) Kedves elvtársak! Népünk, amely mögött csaknem két sza­bad évtized áldozatos munkája van, nagyra értékeli Jugoszlávia eredményeit. Ktíd­­ív elvtárs's beszéde* Kedves Tito elvtárs! Kedves elvtársak! Barátaim! A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság kormánya s a magam nevében szívből köszön­töm Budapest dolgozóinak képvi­selőit mai ünnepi gyűlésünkön, amelyet a magyar—jugoszláv ba­rátságnak szentelünk. Őszinte tisztelettel és meleg barátsággal köszöntöm körünkben Tito elv­társat, a jugoszláv kommunisták, a jugoszláv nép kiemelkedő veze­tőjét, s a kíséretében érkezett elv­társakat, valamennyi kedves ven­dégünket. (Taps.) Kedves elvtársak! A szocialista országok vezetői időről időre ta­lálkoznak, hogy eszmecserét foly­tassanak a közös érdekű kérdé­sekről, hogy személyesen és még közelebbről megismerkedjenek egymás népeinek szocializmust építő munkájával, s látogatásaik­kal tovább erősítsék internaciona­lista­­kapcsolataikat. Ez a célja ju­goszláv elvtársaink magyarországi látogatásának. Ugyanezek a cé­lok vezérelték a magyar vezető­ket, amikor Jugoszláviában jár­tak. Kapcsolataink kedvező ala­kulásáról ma jóleső érzéssel be­szélünk. Az elmúlt esztendőkben nemcsak az egykori magyar és jugoszláv uralkodó osztályok szí­totta soviniszta gyűlöletet szá­moltuk fel, hanem fokozatosan el­oszlatjuk azokat a felhőket is, amelyek 15 évvel ezelőtt és az azt követő években árnyékot ve­tettek országaink viszonyára. Ma meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a szocialista építés és a bé­ke megvédésének közös céljai fűz­nek össze bennünket. A mai Jugoszlávia az idegen el­nyomók és a hazai reakció elleni hősi harcban született. A jugo­szláv kommunisták az illegalitás és a terror súlyos viszonyai köze­pette harcoltak a nemzetközi ka­pitalista monopóliumok és hazai kiszolgálóik ellen. A hitleri meg­szállás sötét éveiben a jugoszláv nép történelmének legsúlyosabb szakaszát élte; a náci hadigépe­­zet a jugoszláv nép megsemmisí­tésére törekedett. A jugoszláv kommunisták, Tito elvtárs veze­tésével felvették az egyenlőtlen harcot a fasiszta megszállókkal, és nemzeti felszabadító harcba vitték az ország népét. Az em­beriség nem felejti el a hős ju­goszláv partizánok önfeláldozó és győzelmes harcát a fasizmus el­len. A népfelszabadító háború évei­ben eltéphetetlen kapcsolatok alakultak ki a jugoszláv nép és a jugoszláv kommunisták pártja között. A kommunistákat szere­tet, a pártot a népfelszabadító harc vezetőjének tekintélye övez­te. A nép, amely már a fegyve­res harcban a párt mögé sorako­zott, követte azt akkor is, amikor a feladat a társadalom forradal­mi átalakítása lett, így győzött Jugoszláviában a néphatalom, a szocialista forradalom. A jugoszláv nép a felszabadu­lás után gyökeresen átformálta a háború előtti elmaradott Jugo­szlávia képét. Újjáépítette a há­borúban lerombolt városokat és falvakat. Fejlődött a népgazda­ság; a nemzeti jövedelem ma már az 1939. évinek mintegy három­szorosa. Az ipari fejlődés lehető­vé tette a mezőgazdasági terme­lés­­elmaradottságának felszáma­ A nagygyűlés elnöksége. A szónoki emelvényen: Kádár János elv­társ. Hazánkban ma mi­n­een társadalmi osztály és részti alapvető érdekei azonosak Az elmúlt 20 esztendőben az egész világon óriási változások következtek be. Kialakult a 14 or­szágból álló szocialista világrend­­szer, amely felöleli az emberiség egyharmadát. A világ első szo­cialista állama, a Szovjetunió, már a kommunizmus építésével mutatja az utat az emberiségnek. A történelem folyamán először alakultak ki a világon olyan új erőviszonyok, hogy túlsúlyban vannak a béke, a nemzeti függet­lenség, a társadalmi haladás erői; a szocializmus korunk uralkodó gondolatává vált. Erre a 20 évre esnek a legdön­tőbb szocialista átalakulások Ma­gyarországon is. Pártunk VIII. kongresszusa mérleget készített országépítő munkánkról, és meg­állapította, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, vívmányaink megszilárdultak, befejeztük a szo­cializmus alapjainak lerakását. Ez a tény történelmi jelentőségű, mert ezzel a magyar nép a szo­cializmus teljes felépítésének kor­szakába lépett. Most második ötéves tervünk negyedik évében vagyunk. El­mondhatjuk, hogy népgazdasá­gunk fejlődése a fő arányokat te­kintve a tervnek megfelelően ala­kul. Idén az első félévben az ál­lami ipar mintegy kilenc és fél százalékkal termelt töb­bet, mint az előző év azonos időszakában, s mintegy 2 száza­lékkal túlteljesítette tervét. Pa­rasztságunk a múlt év őszén ide­jében elvetette a gabonát, tavasz­­szal pedig jó gazda módjára ápol­ta a vetést. Ennek eredményeként idei kenyérgabona-termésünk fe­dezi az ország szükségletét. 1960 és 1963 között a népgazdaság ál­lami szektorában foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete kereken 8 százalékkal emelkedett. A nemze­ti jövedelem az 5 éves terv első három évében mintegy 17 száza­lékkal növekedett. Miután a néphatalmat megszi­lárdítottuk, a gazdasági és kultu­rális építőmunka lendületesen fej­lődött, és a szocialista társadalom alapjainak lerakását befejeztük, hazánkban ma minden társa­dalmi osztály és réteg alapvető érdekei azonosak. Az egész nép érdekelt a szocializmus építésé­ben nemcsak történelmi, hanem napi értelemben is. Ez a legszéle­sebb körű nemzeti összefogás alapja és lehetősége. Ma minden eddiginél jobb lehetőség van arra, hogy mindenki tudásának és te­hetségének legjavát adja a tár­sadalomnak. Kötelességünk, hogy jól éljünk a szocialista társadalmi rend te­remtette lehetőségekkel, hiszen a növekvő igények kielégítésének az a feltétele, hogy a maga mun­kahelyén mindenki terveink meg­valósításának tevékeny és tuda­tos részvevője legyen. Munkánk célja, hogy országunk tovább virágozzék, népünk jóléte emelkedjék, dolgozóink szabad hazában, háborítatlanul és béké­ben élhessenek és munkálkod­hassanak. Ezt az ügyet ma­gukénak vallják ma a kom­munisták és a pártonkívü­­liek, a materialisták és a vallásos emberek, egész népünk. Átment a köztudatba, hogy a szocializmus építése nem csupán a párt ügye, hanem az egész népé, mert a szocializmus mindannyiunk közös alkotásaként valósul meg, az egész nép érdekeit és céljait szolgálja. Ma arra van szükség, hogy a párt politikájával való egyetértés, a szocialista nemzeti egység a munkában, a tervek, a feladatok, a határozatok végre­hajtásában fejeződjék ki. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next