Népszabadság, 1965. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-02 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1965. március 2. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIII. évfolyam, 51. szám Ára 60 fillér Munkafegyelem a tsz-ekben A legutóbbi három év alatt több mint tíz százalékkal növekedett mezőgazdaságunk teljes termelése. Ennek a fejlődésnek a kedvező hatása egyaránt megmutatkozik az ország élelmiszerekkel való ellátásában, a gyorsan fejlődő mezőgazdasági exportban, s természetesen abban is, hogy évről évre nagyobb jövedelem jut a közösből a termelőszövetkezeti tagságnak. A tsz-ek termelési, gazdálkodási színvonalának javulása egyébként gyorsabb és erőteljesebb, mint az egész mezőgazdaságé. Mindez persze nem ok a dicsekvésre, az elbizakodottságra. Azt azonban vitathatatlanul bizonyítja, hogy fiatal szocialista mezőgazdaságunk elismerésre méltó eredményeket ért el az átszervezés óta, s ezeknek az eredményeknek egész népünk hasznát látja. S nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy további előrehaladásunknak az az egyik legfontosabb feltétele, hogy a mezőgazdaság, kiváltképpen pedig a szántóterületünk csaknem nyolcvan százalékán gazdálkodó termelőszövetkezetek még erősebbek legyenek. Az, hogy a nagyüzemi társas gazdaságok többet, olcsóbban, gazdaságosabban termeljenek, reális követelmény. Teljesítése jó néhány fontos tényezőtől függ. Nem utolsósorban attól, hogy milyen szorgalmasan és lelkiismeretesen veszik ki részüket a közös munkákból a szövetkezeti tagok, családtagok. A szövetkezeti vezetők, szakemberek világosan látják ezt és hangoztatják is. Beszélnek róla gyűléseken, más alkalmakkor, s igyekeznek rendet, fegyelmet teremteni a gazdálkodás minden területén. S ha az kerül szóba, hogy miért nem sikerült megfelelőképpen hasznosítani a termelés fokozásának egyik vagy másik adott lehetőségét, akkor sokan szívesen hivatkoznak a munkafegyelem lazaságára. Arra, hogy vannak olyan szövetkezeti tagok, akik kevesebb munkát végeznek, mint amennyi telne tőlük, vagy rendszertelenül dolgoznak. Gyakori az a panasz is, hogy a tagság egy része csak a „jól fizető” munkákat keresi, s emiatt a tsz csak megkésve vagy rosszul tudja teljesíteni némelyik igen lényeges feladatát. Kétségtelen, hogy vannak ilyen bajok, különösen a gyenge termelőszövetkezetekben. Helyénvaló és szükséges tehát a törekvés a munkafegyelem megszilárdítására. A legtöbb tsz-ben vannak is határozatok, amelyek különféle büntetéseket, kártérítést írnak elő a hanyagok, a fegyelmezetlenek megrendszabályozására. Működnek fegyelmi bizottságok is, bár még sok helyen nem jól töltik be hivatásukat. Általános és nagyon figyelemreméltó tapasztalat azonban, hogy a munkák nem ott haladnak rendben, az eredmények nem ott javulnak szembetűnően, ahol a büntetést tartják a fegyelemerősítés legfőbb módszerének. Száz és száz kiváló termelőszövetkezet példája bizonyítja éppen az ellenkezőjét. Azt, hogy a büntetéshez csak végső eszközként szabad folyamodni. Ha ezt hallja vagy olvassa, sok szövetkezeti vezető így méltatlankodik: „Már megint a vezetők tekintélyét, hatáskörét gyengítik! Bizonyosan a demokráciánál lyukadnak ki most is, közben pedig elvárják tőlünk, hogy határozottan, erős kézzel irányítsunk.” Igen, a demokráciánál lyukadunk ki, ami egyáltalán nem ellentétes azzal, hogy rend és fegyelem legyen a szövetkezetben. Fogalmazhatjuk úgy is, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. A demokrácia érvényesítése ad jogot, erkölcsi alapot arra, hogy a vezetők megköveteljék a fegyelmet a munkában, a szövetkezeti életben. S nem csökkenti, hanem növeli az elnök, az agrármérnök és a többi vezető tekintélyét, ha ennek az elvnek megfelelően dolgozik, irányít. Egyszerű dolog ez. Csak komolyan kell venni, hogy a szövetkezet a tagoké, tehát nélkülük semmiféle fontos kérdésben nem szabad dönteni. Elsősorban velük kell megbeszélni a beruházásokat, a munkaszervezet kialakítását vagy módosítását, a jövedelemelosztás módszereit, a háztájival kapcsolatos problémákat és természetesen a fegyelmi rendszabályokat is. Mielőtt határozatot hoznának, nemcsak helye van a széles körű vitának, hanem nélkülözhetetlen is. A döntés után viszont mindenkire kötelező, amit együttesen elhatároztak. Az elnökre ugyanúgy, mint akármelyik tagra. A vezetőségnek, az irányító beosztású embereknek nem csupán joguk, hanem kötelességük is, hogy érvényt szerezzenek a demokratikusan hozott határozatoknak. Lehetséges, hogy akadnak néhányan a termelőszövetkezetben, akik nem értik meg ezt. Előfordulhat, hogy némelyek nem tartják magukat az együttesen hozott határozatokhoz, megsértik a fegyelmet. Egészen biztos, hogy ilyen esetekben a vezetőséget támogatja a tagság túlnyomó többsége. Minden józanul gondolkozó ember tudja ugyanis, hogy neki személy szerint is kárt okoznak azok, akik erejükhöz képest keveset vagy hanyagul dolgoznak. A szétosztható jövedelmet csökkentik, s ezáltal éppen a legszorgalmasabbakat rövidítik meg azok, akik miatt elmarad vagy elhúzódik valamilyen munka. S ha az ilyen embereknek a szép szó, a figyelmeztetés nem használna, akkor maga a tagság követeli felelősségre vonásukat, szükség esetén megbüntetésüket. De mennyivel más a fegyelem erősítésének ez az útja-módja, mint a fenső bőséges parancsolgatás, kiskirályoskodás, derűreborúra büntetgetés! Van persze a munkafegyelem megszilárdításának néhány egyéb feltétele is. Példának okáért az, hogy az irányítás, a munkaszervezés ne csak „erős kezű”, hanem ésszerű is legyen. Mert nagyon bajos rendet, fegyelmet követelni ott, ahol kapkodó a vezetés, vagy nem kielégítő a szakmai hozzáértés. S nemigen boldogul az az elnök vagy mezőgazdász sem, aki a maga munkájával, életével nem mutat jó példát a tagoknak rendszeretetből, fegyelmezettségből is. Végül még valamit: szorosan összefügg a munkafegyelemmel az is, hogy a tagok mennyire találják meg számításukat, ha lelkiismeretesen dolgoznak. Ezért elengedhetetlen, hogy most, a tervek végleges jóváhagyása előtt, minden szövetkezetben körültekintően határozzák meg a munkadíjazás, az anyagi ösztönzés legcélravezetőbb formáit. Ezt semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni, ha azt akarjuk, hogy egész éven át, a gazdálkodás minden ágában legyen elegendő munkaerő és jól szervezetten, zökkenők nélkül haladjon a munka. Gulyás Pál A lipcsei vásár a békés nemzetközi kereskedelmet segíti A szovjet miniszterelnök a kiállításról, a KGST-országok együttműködéséről és nemzetközi kérdésekről Vasárnap reggel 9 órakor megnyílt a lipcsei jubileumi vásár. Az Apró Antal vezette magyar kormányküldöttség, a bolgár, a román, a jugoszláv, az albán, a koreai, a kínai, a mongol és a vietnami küldöttséggel együtt a nyugat-európai és a távol-keleti országok, továbbá Kuba kiállítását tekintette meg. Alekszej Koszigin, szovjet miniszterelnök Cyrankiewicz lengyel miniszterelnökkel és Otakar Simunek csehszlovák miniszterelnök-helyettessel, valamint a három kormányküldöttség tíjaival együtt a szovjet kollektív kiállítási csarnokot, majd a lengyel, a csehszlovák és az EAK-kiállítást, továbbá a Német Demokratikus Köztársaság nagyipari gépkiállítását nézte végig. A látogatás közben Koszigin szovjet miniszterelnök egy francia újságíró kérdésére kijelentette, hogy jelenleg nincs szándékában sem Párizsba, sem Bonnba utazni, De Gaulle francia államelnököt viszont meghívták, hogy látogasson el a Szovjetunióba. A kis szocialista országok igen fontos és különlegességet játszanak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó államok közös nagy gazdasági rendszerében — mondotta hétfőn Koszigin Lipcsében. Koszigin a műszaki vásár 17. csarnokában a bolgár pavilon megtekintése közben az európai szocialista országokból — köztük Magyarországról — érkezett újságírók kérdésére válaszolva, hangsúlyozta, hogy a KGST-hez tartozó kisebb szocialista országok éppen a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztése folytán lényegesen gyorsabb ütemben tudják fejleszteni népgazdaságukat, mintha magukra lennének hagyatva. — Az egyes szocialista országok olyan cikkeket és termékeket gyárthatnak, amelyeket a Szovjetunió és más testvéri állam is örömmel vásárol meg tőlük. A KGST-n belül mi közösen választjuk ki az iparágak szakosítását, úgy rendezzük el a nemzetközi munkamegosztást, hogy az mindannyiunk számára előnyös legyen. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy a KGST-ben jó és megbízható partnerei vagyunk egymásnak, akik a kölcsönös előnyök és az elvtársi segítségnyújtás elve alapján egyre szorosabb kapcsolatokat létesítünk egymással — mondta Koszigin. Alekszej Koszigin és a szovjet küldöttség többi tagja Willi Stophfal, az NDK miniszterelnökével Abraszimov, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete a lipcsei városházán hétfőn fogadást adott a szovjet kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson mondott beszédében Koszigin kijelentette, hogy a lipcsei vásár a gazdasági, tudományos és műszaki vívmányok világraszóló bemutatója. — A gazdasági haladás meggyorsításának fontos tényezője a nemzetközi kereskedelem — mondotta —, ennélfogva a Szovjetunió az egyenjogú gazdasági kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének a híve. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1955 óta 2,4-szeresére, a Német Demokratikus Köztársasággal folytatott kereskedelme 2,7-szeresére növekedett. Országunk az NDK fő kereskedelmi partnere. Ezután a szovjet miniszterelnök méltatta az NDK nemzetközi tekintélyének növekedését és Walter Ulbricht elvtársnak az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatását. Koszigin nemzetközi kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a bonni militaristák minden eszközzel, a sokoldalú vagy az atlanti nukleáris haderőben való részvétel útján nukleáris fegyverhez akarnak jutni. E tervek megvalósulása a legsúlyosabb következményekkel járna az európai békére és biztonságra, elzárná az utat a két Németország egyesítése előtt. A Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testülete teljes világossággal és a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának Lipcsében tartózkodó többi tagjával együtt hétfőn az NDK szakkiállításait tekintette meg, majd a szocialista országok kollektív kiállításait nézte végig. Délelőtt a szovjet küldöttség a lengyel pavilonban adott koktélon vett részt. Itt Józef Cyrankiewicz lengyel miniszterelnök és Willi Stoph mondott rövid pohárköszöntőt. Apró Antal miniszterelnök-hehelyettes a magyar küldöttség tagjaival vasárnap délután a 21 helyen elhelyezett magyar szakkiállításokat tekintette meg. Hétfőn az európai szocialista országok kollektív kiállításait nézte végig, kifejtette, hogy ha megvalósítják a sokoldalú nukleáris haderő megteremtésének tervét, ez arra késztetné a szocialista országokat, hogy megtegyék a kellő védelmi intézkedéseket biztonságuk fenntartására. Ezután a vietnami helyzetről szólt Koszigin, és hangoztatta: az imperialista fenyegetésekkel szemben a szocialista országok egységesek és összeforrottak. Befejezésül Koszigin hangsúlyozta, hogy a lipcsei vásár jelszava — „a szabad világkereskedelemért és a technikai haladásért” — közel áll a nemzetközi együttműködés minden hívének szívéhez. A fogadáson mondott beszédében Willi Stoph rámutatott: az NDK és a Szovjetunió együttműködése szerves egységet alkot a KGST-ben tömörült országoknak azzal a törekvésével, hogy újabb sikereket érjenek el a kapitalizmussal vívott békés gazdasági versenyben. — Újból kijelentjük — mondta befejezésül —, hogy az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján készek vagyunk bármely állammal kereskedni. Meggyőződésünk, hogy a korlátozásoktól mentes kereskedelem a jövőben is összekötő kapocs lesz a népek között, elő fogja segíteni a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke biztosítását. Alekszej Koszigin a szovjet nagykövet fogadása után hétfő este Berlinibe utazott. (MTI) Koszigin és Stoph beszéde a szovjet nagykövet fogadásán Apró Antal elvtárs megtekinti a TECHNOIMFEX kiállításán bemutatott műanyagmegmunkáló gépet. Cyrankiewics és Koszigin elvtársak a lipcsei vásár szovjet pavilonjában.