Népszabadság, 1965. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

6 Pedagógusok kitüntetése A pedagógusnap alkalmából pénteken a Parlament kupola­csarnokában eredményes oktató­nevelő munkájuk elismeréséül ki­tüntetéseket adtak át tanároknak, tanítóknak és óvónőknek. Az ün­nepségen megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagjai, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Veres József munkaügyi miniszter, dr. Goszto­­nyi János, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és közok­tatási osztályának vezetője, Sar­lós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. A pedagógusok kitüntetése a­ Parlament kapellsao­káten. Dobi István köszöntötte az ün­nepség részvevőit a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében. Beszédében egyebek közt a következőket mondotta: — Népünk évről évre megkü­lönböztetett szeretettel és hálával fordul ezen a napon a pedagó­gusokhoz, akiknek gondjára a felnövekvő nemzedéket bíztuk, s akik nem sajnálnak erőt és fá­radságot, hogy ennek a megbízás­nak eleget tegyenek, s gyerme­keinkből dolgos, becsületes, haza­szerető, igaz embereket nevelje­nek. A pedagógusok nagy töme­gei — folytatta — az utóbbi évek­ben kivették részüket abból a nagyszabású munkából, amely is­koláinkat közelebb akarja hozni az élethez, szocialista jövőnk kö­vetelményeihez. Szívvel-lélekkel vállalták e munka gondjait, ne­hézségeit és felelősségét is. A nehézségek ellenére is azért né­zünk bizakodással oktatásügyünk Dobi István beszéde jövője elé, mert annak szilárd aranyfedezete van sok ezer peda­gógus szebbre, jobbra, tökélete­sebbre törő szándékában. Önök, akik meghívást kaptak ide az Országházba, különösen so­kat tettek az elmúlt évben azért, hogy eszménk, tudományunk, szo­cialista építésünk gyakorlata for­málja ifjúságunkat. Sokan önök közül éppen azok közé az alkotó, kísérletező, kezdeményező peda­gógusok közé tartoznak, akikben a neveléstörténet legnagyobbjai­nak szelleme él. És valamennyien, akik itt jelen vannak, állhatato­san, szenvedéllyel és hivatástu­dattal végezték munkájukat a párt és a kormány által kitűzött célok valóra váltásáért, s meg­bízható művelői a szocialista ne­velés ügyének. Dobi elvtárs ezután a jelenlevő pedagógusokhoz fordulva, így folytatta: — Engedjék meg, hogy tolmá­csoljam önöknek a párt Központi Bizottsága és a kormány köszöne­tét és elismerését eredményes munkásságukért. Illesse ez az el­ismerés az önök személyes érde­mein túl és önökön át az egyete­mes magyar pedagógustársadal­mat is, amelyet ezekben a napok­ban országszerte ünnepelünk és szívből köszöntünk. Kívánom, hogy további szép sikereket érje­nek el az oktatás és a nevelés terén, ifjúságunk, népünk javá­ra, a maguk és mindannyiunk örömére — fejezte be beszédét Dobi István, majd átadta az El­nöki Tanács kitüntetéseit, a Mun­ka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyújtotta át a Kiváló tanár, Kiváló tanító és kiváló óvó­nő kitüntetéseket. A kitüntetettek nevében Ger­gely Péter kiváló tanár mondott köszönetet. Ezt követően az Elnöki Tanács és a kormány fogadást adott a ki­tüntetett pedagógusok tiszteleté­re a Parlament Vadász-termében. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa az 1965. évi pedagógusnap al­kalmából, eredményes oktató-ne­velő munkájuk elismeréséül, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta: dr. Bartha István Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető­jének; Reszegey Istvánnénak, a Nagyecsedi Általános Iskola taní­tónőjének; dr. Soós Istvánnénak, a Szeged-rókusi Általános Iskola szakfelügyelőjének; Szabó Kál­mán egyetemi tanárnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos rektorhe­­lyettesének és dr. Vörös Imre Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőj­ének. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Ábrány Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyet­tese, Balogh Viktória, a Heves me­gyei Tanács vb művelődésügyi osz­tályának tanulmányi felügyelője, Bariska Mihály, a Szombathelyi Ta­nítóképző Intézet tanára, Becker Antalné, a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára, dr. Bencze József, az Agrártudomá­nyi Egyetem docense, dr. Bencédy József, a Művelődésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője, Domokos Lajos, a budapesti II. kerületi Mó­ricz Zsigmond Gimnázium igazgató­ja, dr. Geszti P. Ottó egyetemi ta­nár, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetője, dr. Juhász Andor a Művelődésügyi Minisztérium osz­tályvezetője, Kakulits László, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­tem docense, Kiss László, a Szolnok megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettese, dr. Márton Géza egyetemi tanár, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola tanszékvezetője, Pálréti Ágoston, a Szegedi Járási Tanács vb művelődésügyi osztályának tanulmá­nyi felügyelője, Rapcsák András egyetemi tanár, a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem tan­székvezetője, Révész Ferenc, a Mű­velődésügyi Minisztérium főelőadója, dr. Szajkó László egyetemi docens, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola tanszékvezetője, Száraz Gyula, a Mohácsi Mezőgazdasági Technikum igazgatója, Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács vb mű­velődésügyi osztályának vezetője, dr. Terplán Zénó egyetemi tanár, a miskolci Nehézipari Műszaki Egye­tem Tiborcz György, a a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Cser Andor, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető docense, Dezsé­­ry József, a Budapesti Kertészeti Technikum szakfelügyelője, Endrődi János, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem műhelyének vezetője, Erős András, a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanszék­­vezetője, Hajnóczi Vilmos, a Békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Is­kola igazgatója, Hont Jánosné, az Ag­rártudományi Egyetem adjunktusa, Hőgyészi János, a veszprémi Vegy­ipari Egyetem gazdasági igazgatója, Kecskés András, az Ádándi Mezőgaz­dasági Gépészképző Szakiskola igaz­gatóhelyettese, Kirschner István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem ad­junktusa, Koch Gyula, az Erdészeti és Faptari Egyetem idegen nyelvű lektorátusának vezetője, Kulcsár Sán­dor, a budapesti V. kerületi, Szemere utcai Általános Iskola igazgatója, László Ottó, az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem adjunktusa, Mátrai Lajos, a Jánosházi Általános Iskola szaktanítója, Mezei András, a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója, Mikus László, az Egri Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának igazgatója, Ne­mes Ferenc, a Keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgató­­helyettese, Pető Ede, a Bonyhádi 2. számú Általános Iskola igazgatója, dr. Pethő Szilveszter, a miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem docense, dr. Petróczi István, az Agrártudományi Egyetem adjunktusa, Práger Jánosné, a Pirtói Általános Iskola tanítója, Sárdi Mária, a pécsi Petőfi utcai Ál­talános Iskola napközis szakfelügyelő­je, Szabó István adjunktus, a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskola tanszék­vezető-helyettese, Székely Lajos, a ny­íregyházi 3. számú Általános Isko­la igazgatója és Szórád Kálmán, a bu­dapesti, X. kerületi, Maglódi úti Fel­sőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese. Kiváló tanárok Az 1965. évi pedagógusnap al­kalmából eredményes oktató-ne­velő munkájuk elismeréséül a kö­­­­vetkező pedagógusokat tüntették ki,a Kiváló tanár címmel: Balogh Szendrő, a Siófoki Általános Iskola tanára, dr. Barla Gyula, a Kos­suth Lajos Tudományegyetem gya­korló gimnáziumának igazgatóhelyet­tese, Bíró Józsefné, a Mezőtúri Mező­­gazdasági Gépészeti Technikum igaz­gatóhelyettese, Börtsök Zoltán, a Ceg­lédi Mezőgazdasági Technikum igaz­gatóhelyettese, dr. Czeglédy Ferencné, a zalaegerszegi Ságvári Gimnázium tanára, Dévényi József, a Pécsi Ke­reskedelmi és Vendéglátóipari Tanu­lóiskola igazgatóhelyettese, Donáti Fe­renc, a budapesti, XX. kerületi Kos­suth Lajos Gimnázium igazgatója, Filla István, a Fővárosi Tanács vb ok­tatási osztálya szakfelügyeleti és to­vábbképzési csoportjának vezető szak­­felügyelője, dr. Friedrich Józsefné, a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola tanára, Gáli István, a tatabányai Péch Antal Bányaipari Aknászképző Tech­nikum igazgatóhelyettese, Gáti Zol­tán, a Bánki Donát Gépipari Tech­nikum igazgatója, Gergely Péter ve­zető szakfelügyelő, a Gödöllői Álta­lános Iskola tanára, dr. Grezsa Fe­renc, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium igazgatója, Havas Jánosné, a Balatonfüredi Gyors- és Gépíróiskola tanára, Igó Béláné, a Ri­­esei Általános Iskola tanára, Jenei József, a kunszentmártoni József At­tila Gimnázium igazgatója, Jobbágy Károlyné, az ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskolájának vezető tanára, Kenedy Ferenc szakfelügyelő, a Sió­foki Általános Iskola tanára, Kiss An­tal, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese, Kis Kálmán, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatóhelyettese, Kiss Lajos szakfelügyelő,­ a szombathelyi Tolbuhin úti Általános Iskola tanára, Kisgyörgy István, a miskolci 6. szá­mú Általános Iskola igazgatója, dr. Kisteleki Károly, a Székesfehérvári Közgazdasági Technikum tanára, Komlósi Imre, a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikum igazgatóhelyet­tese, Kresz József, vezető szak­­felügyelő, a Harkányi Általános Is­kola tanára, dr. Lelkes István, a bu­dapesti Fazekas Mihály fővárosi gya­korló általános gimnázium vezető ta­nára, Máthé Miklósné, a Zeneművé­szeti Szakiskola tanára, Nagy András, a Kiskunmajsai Általános Iskola igaz­gatóhelyettese, Nagy Imréné, a salgó­tarjáni Sztahanov úti Általános Iskola és Gimnázium tanára, Nagy Sándor, a Keceli Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, Ormosy Mária, a miskolci 22. számú Általános Iskola igazgatója, Purcsi Péter, a győri Bartók Béla Ál­talános Iskola tanára, Román Ilo­na, a nyíregyházi Zrínyi Hana Gim­názium tanára, Sugár Rezső, a Zene­­művészeti Szakiskola tanára, Szabó Gábor szakfelügyelő, az egri Gárdo­nyi Géza Gimnázium tanára, Szitka Miklós, a Szoln­ok-kertvárosi Általá­nos Iskola igazgatója, dr. Temeai Alf­réd, az ELIT­ Apáczai Csere János gyakorlóiskolájának igazgatója, Thiel Miklós szakfelügyelő, a Jászárokszál­lási Általános Iskola tanára, Túras Kálmán, a Szegedi Tanárképző Főis­kola 1. számú gyakorlóiskolájának ve­zető tanára. Kiváló tanítók: Bóna Józsefné, a komlói Fürst Sándor utcai Általános Iskola taní­tója, Ebneth Magda, az albertirsai Petőfi Sándor Általános Iskola taní­­tója, Gáli Erzsébet, a gödöllői Pe­tőfi Sándor Általános Iskola tanító­ja, Henye István, a kapuvári 2. szá­mú Általános Iskola tanítója, Hor­váth Rózsa, a Szegedi Tanárképző Főiskola 2. számú gyakorlóiskolájá­nak tanítója, dr. Jeremiczky Ákos­­né, a Szegedi Madách utcai Általá­nos Iskola tanítója, Kapes Elemér, a Szatyma­­­gy­őrszéki Általános Iskola tanítója, Kostyál János, a Tokod­­üveggyári Általános Iskola vezetője, Molnár Gábor, a Fonyódi Fővárosi Nevelőotthon igazgatója, Nagy Ferenc, a Nyírmártonfalvi Általános Iskola igazgatója, Nagy Gyuláné, a Tokaji 1. számú Általános Iskola tanítója, Nagy Ilona Piroska szakfelügyelő, a debreceni Petőfi Sándor Általános Iskola tanítója, dr. Szikorszky Lászlóné szakfelügyelő, a budapesti XIX. kerületi Kossuth téri Általános Iskola tanítója, Tóth József, a Mun­kaügyi Minisztérium seregélyes 1­319. számú ipari tanul­ó­intézetének igazga­tója, Törő Gyuláné, a Döbröközi Ál­talános Iskola tanítója, Vad Ferenc­né, a Dévaványai 1. számú Általános Iskola és Gimnázium tanítója. Kiváló óvónők: Bödő Sándorné, a tápiószelei óvoda vezetője, Erdei Ilona, a lengyeli óvo­da vezetője, Hellinger Pálné óvodai felügyelő, a bicskei 2. számú óvoda vezetője, Homolay Gyuláné, a polgári óvoda vezetője. Mészáros An­­talné, a hódmezővásárhelyi Nádor utcai óvoda vezetője, Szloszár Fe­rencné, a magyarbár-hegy­esi 1. szá­mú óvoda vezetője, Tóth Józsefné, a pécsszabolcsi óvoda vezetője, dr. Wittmann Istvánné, a budapesti XI. kerületi Sopron úti óvoda vezetője és Zambó Mária, a soproni Óvónőképző Intézet 2. számú gyakorló óvodájá­nak vezetője. KISZ-kit­ü­ntetések Az ifjúsági mozgalomban kifeje­tett tevékenységükért a pedagó­gusnap alkalmából huszonhét ta­nítónak és tanárnak KISZ érdem­érmet adtak át, kilencvenen aranykoszorús KISZ-jelvényt, nyolcvanon dicsérő oklevelet, há­romszáznegyvenen pedig kiváló úttörő vezető jelvényt kaptak. A kitünttenek névsora Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese. Tok Miklós, a Miskolci Városi Tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője. 1065. június 5. szombat NÉPSZABADSAG rsCon Joni­­erei Figyelem: pénz beszél... Tévedés, k­érem. Nem arról lesz szó, hogy „pénz beszél, kutya ugat”. Akarok írni szőrmés állatokról, és az angol kereske­dőkről, de kutyáról nem. Azt szeretném elmondani, milyen tiszteletteljes, gya­korlatias figyelemmel és fürge megbízhatósággal járnak el az ango­lok, ha pénzről van szó. A brit takarékos nép. A minap a lapok szenzációként kö­zölték az angol W. C.-k vízöblítéséről tett megjegyzéseket: ,,EZ mesz­­sze a legnagyobb vízpazarlás ebben az országban. Az ember elbocsát egy negyed litert, s leöblíti két gallonnal (körülbelül 9 liter).” Nem számít, hogy másnap a W. C.-szakemberek és egy egészségügyi ku­tatóintézet cáfolatát olvashattuk, amely szerint a két gallon egészség­­ügyi szempontból a minimális mennyiség. Angliának a gyors iparfej­lesztés közben nem jutott ideje megfelelő országos vízellátást kiépí­teni, vannak vidékek, ahol ma is adagolják a vizet s azt messze távoli megyékből szivattyúzzák oda. A víz itt valóban takarékos­ság kérdése, pénzkérdés. A londoni kirakatokban ilyen, feliratok kiáltoznak a járókelőkre: „Save 1,5 penny” — „Takarítson meg másfél pennyt”, tudniillik a mosóporon, üdítő italon, női retikülön stb., amit az üzlet árul, s ez angol háziasszony nagyon is megnézi, hol kap valamit olcsóbban. Rothschild nem ettől a takarékos szellemtől lett milliomossá. De a kisemberek részéről tiszteletre méltó és előrelátó józanság van eb­ben a minden pennyvel való számolásban. A reklám számít erre. Ami pénzbe kerül, azzal Angliában nem jó tréfálni. Az angolok mindennapi életét nem hatja át olyan durva, sőt embertelen nyílt­sággal a pénzimádat, mint az amerikaiakét, de bizonyos praktikus józansággal tekintenek a pénzügyekre. Az­ üzletekben az eladó arról akar meggyőzni, hogy amit veszel, az „good value for money” — vagyis megfelelő értéket kapsz a pénzedért. Mindenért fizetned kelk de ha fizettél, akkor értéket kell kapnod. A reklámőrjöngés miatt meg egyes angol áruk és szolgáltatások minőségének sajnálatos le­romlása miatt, egyes árucikkeket drágábban adnak el, mint ameny­­nyit érnek. De az üzletekben arról akarnak meggyőzni — akár igaz, akár nem —, hogy adott esetben valóban jó árut kapsz a pénzedért. A­mi nem a pénz megszerzését, hanem a pénzügyek intézését illeti, abban — ne szégyelljük bevallani — van mit tanul­nunk az angol kapitalistáktól is. Anglia már régen nem a világ leggazdagabb országa, de a pénzvilágpiac központja még mindig Britannia. Ennek oka az, hogy a leggyorsabban, legmeg­­bízhatóbban itt lehet pénzügyieteket lebonyolítani. Az angolok tudják, hogy pénzügyekben gyorsan és pontosan kell eljárni. Ezért áldozatokra is hajlandók, így szerezték vissza például a világ szőrmekereskedelmében betöltött vezető szerepüket, ame­lyet korábban jó fél évszázadra elvesztettek. Angliának nin­csenek prémes állatai, legfeljebb az állatkertben, s néhány róka­­akad még az úri társaság hajtóvadászatai számára. A londoni kikötő mégis szőrme-világközpont. Ha például egy esz­­kim­ó prémvadász, mondjuk hétfőn elejt két sarki rókát, annak bőre egy héten belül Londonba érkezik, mi több: a szorgalmas esz­kimó a következő hétfőn, de legfeljebb kedden már felveheti a bőrö­kért járó összeget. A londoni szőrmebörzén beállítottak egy elektro­nikus számológépet, a „Leót”. Ez osztályozta a kis termelő vadászok­tól a világ minden táján összegyűjtött bőröket, így érték el, hogy egyetlen nap alatt pénz, hely és érték szerint „kigyűjtötték” a leg­apróbb tételeket is. Ennek alapján megy a távirat, s a helyi bank fizet, Új-Zélandban vagy Afrikában. Ugyanilyen elektronikus gép dolgozik a postai megrendelésekre specializálódott Littlewood-cégnél is. Az újsághirdetések alapján beérkezett megrendeléseket egy nap alatt feldolgozzák, és másnap már postázzák is az árut. Ahol pedig nincs kibernetikus gép, ott egyszerűen, gondosan, tisztán és gyorsan válaszolnak minden levélre, ajánlatra. S­zó sincs róla, hogy az angolok pénzügyekben mindig úgy viselkednének, mint az angyalok. Utoljára a római törté­netíró jegyzett fel ilyen félreértést, a szőke angolszászokat „angel”-oknak, angyaloknak tartó légionáriusokról, Julius Caesar idejében. Elvégre ez a nagy vonatrablás országa is. A napokban közölték az újságok, hogy az éjszakai betöré­sek száma tavaly rekordmagasságot ért el. Az, hogy a csek­kel való fizetés annyira elterjedt, olyan előnnyel is jár, hogy az embereknek nem kell nagy összegű pénzt a zsebükben hordani. A ki­rályi pénzverde most jelentette: még soha annyi 6 pennys érmét nem vertek, mint most, s ennek oka, hogy a szerencsejáték-masinák nye­lik el még soha nem tapasztalt tömegekben ezt a pénzdarabot. Van­ a „value for money”-elvnek olyan sajátos értelmezése is, mint a minap letartóztatott hadügyminisztériumi altiszté, aki egy kis közel­­keleti országnak adott el ismételten titkos okmányokat, s átlagban öt fontot számított egy szállítmányért. A bíróság megállapította, hogy tevékenységének huzamos ideje alatt összesen 65 fontot keresett, s a pénzt családja ellátására fordította. A hadügyi altiszt úgy gondolta, hogy kis kém, kis titok, kis országnak­­ olcsóbb kell legyen. A bíró­ság is hozzájárult, hogy olcsóbban megússza: tíz esztendőre ítélték. S mindezek után nem akarom idealizálni az angolok viszonyát a pénzhez. Az okos ember a vargától nem zongorázni tanul, hanem csizmát készíteni. Nem kapitalizmust kell az angoloktól tanulni, de hogy a pénzügyek, ügyletek, levelezés és nyilvántartás technikájában néha követhetnénk a példájukat, az bizonyos. patla­m.m­e

Next