Népszabadság, 1965. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
6 Pedagógusok kitüntetése A pedagógusnap alkalmából pénteken a Parlament kupolacsarnokában eredményes oktatónevelő munkájuk elismeréséül kitüntetéseket adtak át tanároknak, tanítóknak és óvónőknek. Az ünnepségen megjelent Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagjai, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Veres József munkaügyi miniszter, dr. Gosztonyi János, az MSZMP Központi Bizottsága tudományos és közoktatási osztályának vezetője, Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. A pedagógusok kitüntetése a Parlament kapellsaokáten. Dobi István köszöntötte az ünnepség részvevőit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében. Beszédében egyebek közt a következőket mondotta: — Népünk évről évre megkülönböztetett szeretettel és hálával fordul ezen a napon a pedagógusokhoz, akiknek gondjára a felnövekvő nemzedéket bíztuk, s akik nem sajnálnak erőt és fáradságot, hogy ennek a megbízásnak eleget tegyenek, s gyermekeinkből dolgos, becsületes, hazaszerető, igaz embereket neveljenek. A pedagógusok nagy tömegei — folytatta — az utóbbi években kivették részüket abból a nagyszabású munkából, amely iskoláinkat közelebb akarja hozni az élethez, szocialista jövőnk követelményeihez. Szívvel-lélekkel vállalták e munka gondjait, nehézségeit és felelősségét is. A nehézségek ellenére is azért nézünk bizakodással oktatásügyünk Dobi István beszéde jövője elé, mert annak szilárd aranyfedezete van sok ezer pedagógus szebbre, jobbra, tökéletesebbre törő szándékában. Önök, akik meghívást kaptak ide az Országházba, különösen sokat tettek az elmúlt évben azért, hogy eszménk, tudományunk, szocialista építésünk gyakorlata formálja ifjúságunkat. Sokan önök közül éppen azok közé az alkotó, kísérletező, kezdeményező pedagógusok közé tartoznak, akikben a neveléstörténet legnagyobbjainak szelleme él. És valamennyien, akik itt jelen vannak, állhatatosan, szenvedéllyel és hivatástudattal végezték munkájukat a párt és a kormány által kitűzött célok valóra váltásáért, s megbízható művelői a szocialista nevelés ügyének. Dobi elvtárs ezután a jelenlevő pedagógusokhoz fordulva, így folytatta: — Engedjék meg, hogy tolmácsoljam önöknek a párt Központi Bizottsága és a kormány köszönetét és elismerését eredményes munkásságukért. Illesse ez az elismerés az önök személyes érdemein túl és önökön át az egyetemes magyar pedagógustársadalmat is, amelyet ezekben a napokban országszerte ünnepelünk és szívből köszöntünk. Kívánom, hogy további szép sikereket érjenek el az oktatás és a nevelés terén, ifjúságunk, népünk javára, a maguk és mindannyiunk örömére — fejezte be beszédét Dobi István, majd átadta az Elnöki Tanács kitüntetéseit, a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter nyújtotta át a Kiváló tanár, Kiváló tanító és kiváló óvónő kitüntetéseket. A kitüntetettek nevében Gergely Péter kiváló tanár mondott köszönetet. Ezt követően az Elnöki Tanács és a kormány fogadást adott a kitüntetett pedagógusok tiszteletére a Parlament Vadász-termében. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1965. évi pedagógusnap alkalmából, eredményes oktató-nevelő munkájuk elismeréséül, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta: dr. Bartha István Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjének; Reszegey Istvánnénak, a Nagyecsedi Általános Iskola tanítónőjének; dr. Soós Istvánnénak, a Szeged-rókusi Általános Iskola szakfelügyelőjének; Szabó Kálmán egyetemi tanárnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tudományos rektorhelyettesének és dr. Vörös Imre Kossuth-díjas egyetemi tanárnak, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjének. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Ábrány Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, Balogh Viktória, a Heves megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője, Bariska Mihály, a Szombathelyi Tanítóképző Intézet tanára, Becker Antalné, a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanára, dr. Bencze József, az Agrártudományi Egyetem docense, dr. Bencédy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Domokos Lajos, a budapesti II. kerületi Móricz Zsigmond Gimnázium igazgatója, dr. Geszti P. Ottó egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetője, dr. Juhász Andor a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, Kakulits László, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docense, Kiss László, a Szolnok megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettese, dr. Márton Géza egyetemi tanár, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola tanszékvezetője, Pálréti Ágoston, a Szegedi Járási Tanács vb művelődésügyi osztályának tanulmányi felügyelője, Rapcsák András egyetemi tanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezetője, Révész Ferenc, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, dr. Szajkó László egyetemi docens, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola tanszékvezetője, Száraz Gyula, a Mohácsi Mezőgazdasági Technikum igazgatója, Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője, dr. Terplán Zénó egyetemi tanár, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Tiborcz György, a a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Cser Andor, az Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető docense, Dezséry József, a Budapesti Kertészeti Technikum szakfelügyelője, Endrődi János, a szegedi József Attila Tudományegyetem műhelyének vezetője, Erős András, a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum tanszékvezetője, Hajnóczi Vilmos, a Békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatója, Hont Jánosné, az Agrártudományi Egyetem adjunktusa, Hőgyészi János, a veszprémi Vegyipari Egyetem gazdasági igazgatója, Kecskés András, az Ádándi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola igazgatóhelyettese, Kirschner István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa, Koch Gyula, az Erdészeti és Faptari Egyetem idegen nyelvű lektorátusának vezetője, Kulcsár Sándor, a budapesti V. kerületi, Szemere utcai Általános Iskola igazgatója, László Ottó, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem adjunktusa, Mátrai Lajos, a Jánosházi Általános Iskola szaktanítója, Mezei András, a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója, Mikus László, az Egri Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának igazgatója, Nemes Ferenc, a Keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese, Pető Ede, a Bonyhádi 2. számú Általános Iskola igazgatója, dr. Pethő Szilveszter, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem docense, dr. Petróczi István, az Agrártudományi Egyetem adjunktusa, Práger Jánosné, a Pirtói Általános Iskola tanítója, Sárdi Mária, a pécsi Petőfi utcai Általános Iskola napközis szakfelügyelője, Szabó István adjunktus, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tanszékvezető-helyettese, Székely Lajos, a nyíregyházi 3. számú Általános Iskola igazgatója és Szórád Kálmán, a budapesti, X. kerületi, Maglódi úti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese. Kiváló tanárok Az 1965. évi pedagógusnap alkalmából eredményes oktató-nevelő munkájuk elismeréséül a következő pedagógusokat tüntették ki,a Kiváló tanár címmel: Balogh Szendrő, a Siófoki Általános Iskola tanára, dr. Barla Gyula, a Kossuth Lajos Tudományegyetem gyakorló gimnáziumának igazgatóhelyettese, Bíró Józsefné, a Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Technikum igazgatóhelyettese, Börtsök Zoltán, a Ceglédi Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese, dr. Czeglédy Ferencné, a zalaegerszegi Ságvári Gimnázium tanára, Dévényi József, a Pécsi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Tanulóiskola igazgatóhelyettese, Donáti Ferenc, a budapesti, XX. kerületi Kossuth Lajos Gimnázium igazgatója, Filla István, a Fővárosi Tanács vb oktatási osztálya szakfelügyeleti és továbbképzési csoportjának vezető szakfelügyelője, dr. Friedrich Józsefné, a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola tanára, Gáli István, a tatabányai Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikum igazgatóhelyettese, Gáti Zoltán, a Bánki Donát Gépipari Technikum igazgatója, Gergely Péter vezető szakfelügyelő, a Gödöllői Általános Iskola tanára, dr. Grezsa Ferenc, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium igazgatója, Havas Jánosné, a Balatonfüredi Gyors- és Gépíróiskola tanára, Igó Béláné, a Riesei Általános Iskola tanára, Jenei József, a kunszentmártoni József Attila Gimnázium igazgatója, Jobbágy Károlyné, az ELTE Radnóti Miklós gyakorlóiskolájának vezető tanára, Kenedy Ferenc szakfelügyelő, a Siófoki Általános Iskola tanára, Kiss Antal, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese, Kis Kálmán, a Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatóhelyettese, Kiss Lajos szakfelügyelő, a szombathelyi Tolbuhin úti Általános Iskola tanára, Kisgyörgy István, a miskolci 6. számú Általános Iskola igazgatója, dr. Kisteleki Károly, a Székesfehérvári Közgazdasági Technikum tanára, Komlósi Imre, a miskolci Zalka Máté Gépipari Technikum igazgatóhelyettese, Kresz József, vezető szakfelügyelő, a Harkányi Általános Iskola tanára, dr. Lelkes István, a budapesti Fazekas Mihály fővárosi gyakorló általános gimnázium vezető tanára, Máthé Miklósné, a Zeneművészeti Szakiskola tanára, Nagy András, a Kiskunmajsai Általános Iskola igazgatóhelyettese, Nagy Imréné, a salgótarjáni Sztahanov úti Általános Iskola és Gimnázium tanára, Nagy Sándor, a Keceli Általános Iskola és Gimnázium igazgatója, Ormosy Mária, a miskolci 22. számú Általános Iskola igazgatója, Purcsi Péter, a győri Bartók Béla Általános Iskola tanára, Román Ilona, a nyíregyházi Zrínyi Hana Gimnázium tanára, Sugár Rezső, a Zeneművészeti Szakiskola tanára, Szabó Gábor szakfelügyelő, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanára, Szitka Miklós, a Szolnok-kertvárosi Általános Iskola igazgatója, dr. Temeai Alfréd, az ELIT Apáczai Csere János gyakorlóiskolájának igazgatója, Thiel Miklós szakfelügyelő, a Jászárokszállási Általános Iskola tanára, Túras Kálmán, a Szegedi Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorlóiskolájának vezető tanára. Kiváló tanítók: Bóna Józsefné, a komlói Fürst Sándor utcai Általános Iskola tanítója, Ebneth Magda, az albertirsai Petőfi Sándor Általános Iskola tanítója, Gáli Erzsébet, a gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola tanítója, Henye István, a kapuvári 2. számú Általános Iskola tanítója, Horváth Rózsa, a Szegedi Tanárképző Főiskola 2. számú gyakorlóiskolájának tanítója, dr. Jeremiczky Ákosné, a Szegedi Madách utcai Általános Iskola tanítója, Kapes Elemér, a Szatymagyőrszéki Általános Iskola tanítója, Kostyál János, a Tokodüveggyári Általános Iskola vezetője, Molnár Gábor, a Fonyódi Fővárosi Nevelőotthon igazgatója, Nagy Ferenc, a Nyírmártonfalvi Általános Iskola igazgatója, Nagy Gyuláné, a Tokaji 1. számú Általános Iskola tanítója, Nagy Ilona Piroska szakfelügyelő, a debreceni Petőfi Sándor Általános Iskola tanítója, dr. Szikorszky Lászlóné szakfelügyelő, a budapesti XIX. kerületi Kossuth téri Általános Iskola tanítója, Tóth József, a Munkaügyi Minisztérium seregélyes 1319. számú ipari tanulóintézetének igazgatója, Törő Gyuláné, a Döbröközi Általános Iskola tanítója, Vad Ferencné, a Dévaványai 1. számú Általános Iskola és Gimnázium tanítója. Kiváló óvónők: Bödő Sándorné, a tápiószelei óvoda vezetője, Erdei Ilona, a lengyeli óvoda vezetője, Hellinger Pálné óvodai felügyelő, a bicskei 2. számú óvoda vezetője, Homolay Gyuláné, a polgári óvoda vezetője. Mészáros Antalné, a hódmezővásárhelyi Nádor utcai óvoda vezetője, Szloszár Ferencné, a magyarbár-hegyesi 1. számú óvoda vezetője, Tóth Józsefné, a pécsszabolcsi óvoda vezetője, dr. Wittmann Istvánné, a budapesti XI. kerületi Sopron úti óvoda vezetője és Zambó Mária, a soproni Óvónőképző Intézet 2. számú gyakorló óvodájának vezetője. KISZ-kitüntetések Az ifjúsági mozgalomban kifejetett tevékenységükért a pedagógusnap alkalmából huszonhét tanítónak és tanárnak KISZ érdemérmet adtak át, kilencvenen aranykoszorús KISZ-jelvényt, nyolcvanon dicsérő oklevelet, háromszáznegyvenen pedig kiváló úttörő vezető jelvényt kaptak. A kitünttenek névsora Gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese. Tok Miklós, a Miskolci Városi Tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője. 1065. június 5. szombat NÉPSZABADSAG rsCon Jonierei Figyelem: pénz beszél... Tévedés, kérem. Nem arról lesz szó, hogy „pénz beszél, kutya ugat”. Akarok írni szőrmés állatokról, és az angol kereskedőkről, de kutyáról nem. Azt szeretném elmondani, milyen tiszteletteljes, gyakorlatias figyelemmel és fürge megbízhatósággal járnak el az angolok, ha pénzről van szó. A brit takarékos nép. A minap a lapok szenzációként közölték az angol W. C.-k vízöblítéséről tett megjegyzéseket: ,,EZ meszsze a legnagyobb vízpazarlás ebben az országban. Az ember elbocsát egy negyed litert, s leöblíti két gallonnal (körülbelül 9 liter).” Nem számít, hogy másnap a W. C.-szakemberek és egy egészségügyi kutatóintézet cáfolatát olvashattuk, amely szerint a két gallon egészségügyi szempontból a minimális mennyiség. Angliának a gyors iparfejlesztés közben nem jutott ideje megfelelő országos vízellátást kiépíteni, vannak vidékek, ahol ma is adagolják a vizet s azt messze távoli megyékből szivattyúzzák oda. A víz itt valóban takarékosság kérdése, pénzkérdés. A londoni kirakatokban ilyen, feliratok kiáltoznak a járókelőkre: „Save 1,5 penny” — „Takarítson meg másfél pennyt”, tudniillik a mosóporon, üdítő italon, női retikülön stb., amit az üzlet árul, s ez angol háziasszony nagyon is megnézi, hol kap valamit olcsóbban. Rothschild nem ettől a takarékos szellemtől lett milliomossá. De a kisemberek részéről tiszteletre méltó és előrelátó józanság van ebben a minden pennyvel való számolásban. A reklám számít erre. Ami pénzbe kerül, azzal Angliában nem jó tréfálni. Az angolok mindennapi életét nem hatja át olyan durva, sőt embertelen nyíltsággal a pénzimádat, mint az amerikaiakét, de bizonyos praktikus józansággal tekintenek a pénzügyekre. Az üzletekben az eladó arról akar meggyőzni, hogy amit veszel, az „good value for money” — vagyis megfelelő értéket kapsz a pénzedért. Mindenért fizetned kelk de ha fizettél, akkor értéket kell kapnod. A reklámőrjöngés miatt meg egyes angol áruk és szolgáltatások minőségének sajnálatos leromlása miatt, egyes árucikkeket drágábban adnak el, mint amenynyit érnek. De az üzletekben arról akarnak meggyőzni — akár igaz, akár nem —, hogy adott esetben valóban jó árut kapsz a pénzedért. Ami nem a pénz megszerzését, hanem a pénzügyek intézését illeti, abban — ne szégyelljük bevallani — van mit tanulnunk az angol kapitalistáktól is. Anglia már régen nem a világ leggazdagabb országa, de a pénzvilágpiac központja még mindig Britannia. Ennek oka az, hogy a leggyorsabban, legmegbízhatóbban itt lehet pénzügyieteket lebonyolítani. Az angolok tudják, hogy pénzügyekben gyorsan és pontosan kell eljárni. Ezért áldozatokra is hajlandók, így szerezték vissza például a világ szőrmekereskedelmében betöltött vezető szerepüket, amelyet korábban jó fél évszázadra elvesztettek. Angliának nincsenek prémes állatai, legfeljebb az állatkertben, s néhány rókaakad még az úri társaság hajtóvadászatai számára. A londoni kikötő mégis szőrme-világközpont. Ha például egy eszkimó prémvadász, mondjuk hétfőn elejt két sarki rókát, annak bőre egy héten belül Londonba érkezik, mi több: a szorgalmas eszkimó a következő hétfőn, de legfeljebb kedden már felveheti a bőrökért járó összeget. A londoni szőrmebörzén beállítottak egy elektronikus számológépet, a „Leót”. Ez osztályozta a kis termelő vadászoktól a világ minden táján összegyűjtött bőröket, így érték el, hogy egyetlen nap alatt pénz, hely és érték szerint „kigyűjtötték” a legapróbb tételeket is. Ennek alapján megy a távirat, s a helyi bank fizet, Új-Zélandban vagy Afrikában. Ugyanilyen elektronikus gép dolgozik a postai megrendelésekre specializálódott Littlewood-cégnél is. Az újsághirdetések alapján beérkezett megrendeléseket egy nap alatt feldolgozzák, és másnap már postázzák is az árut. Ahol pedig nincs kibernetikus gép, ott egyszerűen, gondosan, tisztán és gyorsan válaszolnak minden levélre, ajánlatra. Szó sincs róla, hogy az angolok pénzügyekben mindig úgy viselkednének, mint az angyalok. Utoljára a római történetíró jegyzett fel ilyen félreértést, a szőke angolszászokat „angel”-oknak, angyaloknak tartó légionáriusokról, Julius Caesar idejében. Elvégre ez a nagy vonatrablás országa is. A napokban közölték az újságok, hogy az éjszakai betörések száma tavaly rekordmagasságot ért el. Az, hogy a csekkel való fizetés annyira elterjedt, olyan előnnyel is jár, hogy az embereknek nem kell nagy összegű pénzt a zsebükben hordani. A királyi pénzverde most jelentette: még soha annyi 6 pennys érmét nem vertek, mint most, s ennek oka, hogy a szerencsejáték-masinák nyelik el még soha nem tapasztalt tömegekben ezt a pénzdarabot. Van a „value for money”-elvnek olyan sajátos értelmezése is, mint a minap letartóztatott hadügyminisztériumi altiszté, aki egy kis közelkeleti országnak adott el ismételten titkos okmányokat, s átlagban öt fontot számított egy szállítmányért. A bíróság megállapította, hogy tevékenységének huzamos ideje alatt összesen 65 fontot keresett, s a pénzt családja ellátására fordította. A hadügyi altiszt úgy gondolta, hogy kis kém, kis titok, kis országnak olcsóbb kell legyen. A bíróság is hozzájárult, hogy olcsóbban megússza: tíz esztendőre ítélték. S mindezek után nem akarom idealizálni az angolok viszonyát a pénzhez. Az okos ember a vargától nem zongorázni tanul, hanem csizmát készíteni. Nem kapitalizmust kell az angoloktól tanulni, de hogy a pénzügyek, ügyletek, levelezés és nyilvántartás technikájában néha követhetnénk a példájukat, az bizonyos. patlam.me