Népszabadság, 1966. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-01 / 26. szám
2 1966. február 1. kedd NÉPSZABADSÁG Az amerikai elnök veszélyes döntése Johnson beszéde, Bush sajtóértekezlete Washingtoni tudósítónk jelenti: A Vietnami Demokratikus Köztársaság területére újra hullanak az amerikai bombák. A bombarobbanások szolgáltatnak szörnyű záróakkordot ahhoz a propaganda-hadjárathoz, amelyre washingtoni rendezői nem átallották „a világtörténelemben páratlan békeoffenzíva” hivalkodó címkéjét ragasztani. Johnson amerikai elnök hétfőn rádió- és televíziós beszédben jelentette be a VDR elleni amerikai bombatámadások újrakezdését. „Hétfő reggel utasításomra, melyet a dél-vietnami kormánnyal folytatott megbeszélés és annak beleegyezése alapján adtam ki, az amerikai repülőgépek újra kezdték akcióikat Észak- Vietnamban. Utánpótlási vonalakat támadtak, amelyeken állandóan áramlik az ember- és fegyveranyag...” — jelentette ki. Közölte, hogy az amerikai kormány egyúttal kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali összehívását a vietnami kérdés megtárgyalására. Az elnök a továbbiakban az úgynevezett „ békekezdeményezésekről” beszélt, majd azt állította, hogy a kormány „tiszteletben tartotta azoknak véleményét, akik a bombázások szüneteltetését kérték”, de a katonai helyzet — a Pentagon-beli szakértők véleménye szerint — megköveteli a légitámadások felújítását. Rushe amerikai külügyminiszter egy órával az elnök beszéde után nem egészen félórás sajtókonferenciát tartott: igyekezett a VDK-t és a DNFF-t felelőssé tenni a légitámadások felújításáért. Az amerikai külügyminiszter, aki elismerte, maga is a katonai akció kiterjesztése mellett foglalt állást, nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy a légitámadások felújítása egyben azok kiszélesítésével is járhat-e. Washington egyébként olyan körülmények között határozta el a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni légitámadások felújítását, amikor a belső ellenállás mind nagyobb méreteket ölt. Az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban heves viták zajlottak le a kongresszusban. Morse szenátor szombaton azzal a követeléssel lépett fel, hogy tekintsék érvénytelennek Johnson felhatalmazását — amelyet 1964-ben a tonkini incidens után kapott — a háború újabb kiterjesztésére. Morse álláspontja nyomán több szenátor foglalt állást a légitámadások felújítása ellen. Robert Kennedy a közelmúltban kijelentette: nem lát elegendő okot és indokot az Észak-Vietnam elleni légitámadások újbóli megindítására. Egy másik szenátor pedig — Josep Clark — televíziós nyilatkozatban kérte a bombázások szüneteltetésének továbbfolytatását. A felerősödött csatazaj azonban, amely a washingtoni kormányzat döntése nyomán Vietnamból hallatszik, most azt jelzi, hogy az Egyesült Államok nem a béke, hanem a háború kiterjesztésének kapuját tárta szélesre — annak minden veszélyével. Árkus István A Thant véleménye Goldberg, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselője Johnson utasítására kérte a Biztonsági Tanács azonnali összehívását a vietnami kérdés megtárgyalására. Roger Seydoux francia küldött, a tanács januári soros elnöke a tanács tagjaival folytatott tanácskozás után dönt az összehívás időpontjáról. (Februárban a japán delegátus lesz az elnök. — A szerk.) Az AFP ENSZ-körökből úgy értesült, hogy a Biztonsági Tanács New York-i idő szerint még a hétfő esti órákban (magyar idő szerint kedden hajnalban) vagy legkésőbb kedden reggel összeül. Nem sokkal azután, hogy Goldberg a Biztonsági Tanács összehívását kérte, U Thant ENSZ- főtitkár szóvivője ismertette a főtitkár véleményét a VDK amerikai bombázásának felújításáról. Az ENSZ főtitkára úgy véli, hogy a bombázások felújítása minden valószínűség szerint akadályozni fogja a konfliktus békés rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítéseket — mondotta a szóvivő. (MTI) Megdöbbenés és felháborodás világszerte A Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai terrorbombázások felújítása világszerte megdöbbenést váltott ki, és még a nyugati hírügynökségek is a „sajnálkozás megnyilvánulásait” jelentették. A japán miniszterelnök szóvivője is „igen sajnálatosnak” nevezte a tényt, amelyről a hétfői nap folyamán sok olyan megállapítás hangzott el az egész világon, mint a brit békebizottságé: „Végtelenül veszedelmes és mélységesen elhibázott lépés.” Az Egyesült Államok szövetségesei hivatalosan egyelőre tartózkodóak, vagy mint az angol kormány, sietnek helyeselni. VARSÓ (Tudósítónktól.) A lengyel fővárosban a kalóztámadások felújításának híre nemcsak nagy megütközést, de az amerikaiakkal szemben haragot és megvetést is keltett. Varsó ugyanis tárgyát képezte az amerikaiak békeoffenzíva elnevezésű diplomáciai szemfényvesztésének. Harriman, Johnson elnök utazó nagykövete világkörüli útja során még a múlt év legvégén a lengyel fővárosban is járt, hogy tájékoztassa a lengyel kormányt Amerika vietnami politikájáról. A tájékoztatás alapjául az a tény szolgált, hogy Lengyelország 1954, azaz a genfi egyezmény megkötése óta tagja a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottságnak. Bár az újságok már akkor figyelmeztettek, hogy az amerikai kormány e „békeoffenzívával” egyidejűleg növeli csapatai létszámát Dél-Vietnamban és támadásokat intéz Kambodzsa és Laosz ellen, akadtak, akik tápláltak némi illúziót és abban reménykedtek: talán mégis felülkerekedik az amerikai vezetőkben a józan ész. S minden nappal, ami eltelt anélkül, hogy ismét támadták volna Észak-Vietnamot, növekedett reményük. Annál keserűbb volt hétfői kiábrándulásuk. BERLIN (Tudósítónktól.) Az NDK kormánya a délkeletázsiai helyzet komoly kiélezése irányában tett lépésként értékeli az amerikaiak által felújított bombatámadásokat a VDK-ra — mondotta első állásfoglalásként az NDK külügyminisztériumának szóvivője. Kijelentette: ezzel végképp lelepleződött a világ szeme előtt, mennyit ér Johnson hangzatos, úgyneveztt békeoffenzívája. Az NDK ilyen körülmények között még inkább kötelességének érzi, hogy minden lehetséges segítséget megadjon a Vietnami Demokratikus Köztársaság népének. PÁRIZS (Tudósítónktól.) Az egyszerű párizsiak körében az a vélemény, hogy most, amikor óriási politikai és diplomáciai erőfeszítés folyik a béke megteremtéséért, az Egyesült Államok — szinte a jó eredménytől félve — sietve, minden eddiginél nagyobb erővel újrakezdte a harcokat. Szomorú és egyben felháborító szenzációval jelentek meg hétfőn a párizsi délutáni és esti lapok. A France Soir az egész első oldalát átfogó szalagcímben adta hírül: az amerikaiak ismét bombázzák Észak-Vietnamot. A Le Monde hasonló főcím alatt írja, hogy mindez akkor, amikor Hanoi — a lap szerint — élénk diplomáciai tevékenységbe kezdett a béke megteremtéséért. A lap teljes terjedelemben közli Ho Si Minh elnök De Gaulle-hoz intézett levelét, amelyben kéri a francia elnököt, lépjen fel a genfi egyezmény tiszteletben tartása érdekében. A lapok úgy vélik, hogy a vietnami háború új szakaszába lépett, hiszen a bombázásokkal egyidejűleg Dél-Vietnamban 40 ezer katona részvételével elkezdték a háború eddigi legnagyobb szárazföldi támadását. A Monde szerint az Egyesült Államok hosszú háborúra rendezkedik be, s az amerikai katonai szakértők a háború kiterjesztésén dolgoznak. A francia rádió a hírt reggel óta óránként megismételte, délután pedig Johnsonnak arra a sajtóértekezleten mondott kijelentésére, hogy „a bombázás újrakezdése nem leseng a le'skek*»'*esés végét”, mintegy kommentárként hosszan idézte az Izvesztyija hétfő délutáni számának cikkét a bombázások újrakezdéséről. RÓMA (Tudósítónktól.) „Van-e határa az amerikai agressziónak?” — teszi fel a kérdést teljes első oldalt betöltő címében a római Paese Sera, a legolvasottabb olasz napilap. „Nincs” — felel rá az amerikai bombázások felújításáról szóló cikkében. A lap felháborodott hangú, Saigonból keltezett tudósításában a többi között megállapítja: „A hír a bombázások újrakezdéséről a lehető legsúlyosabb, bár nem érte váratlanul a katonai, politikai és diplomáciai köröket. Johnson a háború útját választotta, azt az utat, amelyet a legszélsőségesebb háborúpártiak sugalltak neki, a washingtoni kongresszus sok képviselőjének tiltakozása ellenére.” Valamennyi délutáni olasz lapban nagy visszhangra talált az a tény, hogy az Olasz Kommunista Párt kongresszusának hétfői ülésén Longo és Duclos 43 kommunista és munkáspárt nevében a leghatározottabban elítélte az amerikai agresszió további fokozását. Az olasz kommunisták erélyes állásfoglalásán kívül más hivatalos olasz vélemény hétfő estig nem hangzott el. Hivatalos kormány-állásfoglalást nem is várhatunk — írják az olasz lapok —, hiszen Itáliának nincs kormánya. Vatikáni forrásból származó hivatalos hírek szerint VI. Pál „bosszúságát és csalódottságát” fejezte ki a bombázások újrafelvétele miatt. LONDON (Tudósítónktól.) Az angol kormány a szokásos fürge szolgálatkészséggel jelentette be, hogy támogatja Johnson elnök rendelkezését Észak-Vietnam terrorbombázásának újrakezdésére. Hétfő estére kormánynyilatkozat is született az amerikai lépés támogatásáról, a felelősséget a VDK-ra hárítva, persze. A kormányszóvivő hangsúlyozta, hogy Wilson miniszterelnököt előre értesítették a bombázások megkezdéséről. A Ho Si Minh vietnami elnöknek a moszkvai brit nagykövet útján az angol kormányhoz intézett leveléről a szóvivő azt állította: abból nem tűnik ki, hogy Hanoi megváltoztatta volna korábbi álláspontját a fegyverszüneti tárgyalások feltételeiről Hétfő reggel ugyan a Daily Mirror még azt írta, hogy „az üzenet reményt keltő, és lehetőséget nyit a tárgyalásokra”, a hivatalos elutasítás azonban inkább azzal az amerikai politikával áll összhangban, amelyről James Cameron ismert polgári újságíró, az egyetlen angol riporter, aki a közelmúltban Hanoiba látogatott, kijelentette: a békéről hangoztatott szólamokat a háború fokozott kiterjesztésének leplezésére használja fel. Hatalmas bányásztüntetés Belgiumban A csendőrök megöltek egy bányászt Az északkelet-belgiumi Limburg megyében, a Genk mellett fekvő Zwartbergben, ahol már vasárnap is nagyarányú tüntetéseken tiltakoztak a bányászok a deficitesnek minősített szénbányák bezárása ellen, hétfőn újabb megmozdulásokra került sor. A legfrissebb jelentések szerint a hétfői tüntetéseknek már halálos áldozata is van , a kivezényelt csendőrök megöltek egy bányászt. A tüntetők felszedték az utcaköveket, kidöntötték a kerítéseket és a villanypóznákat. A csendőrség vasárnap 61 embert tartóztatott le. A bányák bezárásának híre már a múlt héten elterjedt, és a bányászok sztrájkba léptek a föld mélyén. Az első 1400 főnyi sztrájkoló csoport helyét, amely pénteken jött fel a napvilágra, másik 800 főnyi csoport foglalta el. E csoport tagjai kijelentették, nem hagyják el addig a tárnákat, amíg ígéretet nem kapnak arra, hogy későbbre halasztják a szénbányák október 1-re tervezett lezárását. (AFP) Teljes angol embargó Rhodesia ellen A Wilson-kormány hivatalosan bejelentette, hogy teljes kereskedelmi tilalmat (embargót) léptet életbe Rhodesia ellen. Az angol kormány egyúttal figyelmeztette a többi országot, hogy semmilyen felelősséget nem vállal azokért az adósságokért, amelyeket a Smith-kormány a november 11-i szakítás óta magára vállalt. A bejelentés szerint semmiféle angol árut nem szabad Rhodesiába szállítani. Eddig csak fegyverekre és kőolajra vonatkozott a tilalom. Az új embargórendelet február 2-án lép életbe. Anglia ezután Rhodesiából származó árukat sem vesz át. Kompromisszum Luxemburgban Luxemburgban vasárnap hajnali egy órakor véget ért a Közös Piac külügyminisztereinek értekezlete. Nem tudtak megegyezni a legfontosabb kérdésben, vagyis abban, hogy a Közös Piac minisztertanácsa egyhangúan vagy szótöbbséggel hozza-e határozatait. Ezért kompromisszum jött létre Franciaország és az öt társország között. A rövid közös nyilatkozat kimondja, hogy ha olyan kérdés merül fel, amelyben „egy vagy több ország nagyon fontos érdekeiről” van szó, a partnerek azon lesznek, hogy „ésszerű határidőn belül” közös álláspontra jussanak. Ha nem tudnak megegyezni, akkor a franciák szerint a békéltetési határidő után is folytatni kell a tárgyalást, a többiek szerint viszont a többség akaratának kell érvényesülnie. A nyilatkozat is leszögezi, hogy ezt az ellentétet nem sikerült felszámolni. (MTI) Lezárult az indiai-pakisztáni csapatvisszavonások első szakasza Amint az indiai hadügyminisztérium szóvivője közli, az előírt ütemterv szerint megtörtént az indiai és pakisztáni csapatok visszavonulása elfoglalt hadállásaikból. Ez a taskenti egyezmény szellemében öt nappal ezelőtt megkötött indiai—pakisztáni katonai megegyezés első szakaszának gyakorlati végrehajtását jelenti. Mindkét fél ezer yardra (914 m) vonta vissza csapatait a frontvonalról. A második szakaszban a katonai létesítmények leszerelésére és a lerakott aknák felszedésére kerül sor, majd a harmadik időszakban mindkét ország a harcok kezdete előtti állásokba vonja vissza erőit. Ezt február 25-ig kell megtenni. Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke vasárnap beszédet mondott Delhiben a mártírok napján. (Ezt a napot minden évben megünneplik Indiában, megemlékezve Mahatma Gandhiról és más harcosokról, akik életüket adták hazájuk szabadságáért.) Beszédében Indira Gandhi a többi között kijelentette: a taskenti nyilatkozat első lépés az India és Pakisztán közti vitás kérdések békés rendezésének útján. A nyilatkozat teremtette helyzetet minden eszközzel fenntartani és támogatni kell — mondotta. Delhiben megalakult az indiai— pakisztáni baráti társaság. M. Cs. Khanna közmunka- és lakásügyi miniszter a társaság alakuló ülésén felszólalva kijelentette: az egész világ népei elismerik, hogy a háború nem lehet vitás kérdések megoldásának eszköze. Ajub Khan pakisztáni elnök a pakisztáni értelmiségiek országos tanácskozásán beszélt szombaton. A reakció részéről ért támadásokkal szemben védelmébe vette a taskenti egyezményt. Kijelentette, hogy aláírásakor mindkét fél becsületesen járt el és mind az indiai, mind pedig a pakisztáni küldöttséget a jó szándék vezérelte. Ezután tagadta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint ellentétek tapasztalhatók közte és kormányának egves tagjai, nevezetesen Phuto külügyminiszter között. (MTI) A VDK Minisztertanácsának köszönete a szocialista országoknak A VNA jelentése szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa közleményt adott ki arról, hogy a kormány szombaton Pham Van Dong miniszterelnök elnökletével ülést tartott. A minisztertanács meghallgatta Le Thanh Nghi miniszterelnökhelyettes beszámolóját annak a gazdasági kormányküldöttségnek a tevékenységéről, amely a Szovjetunióba, Kínába és a szocialista tábor többi országába látogatott, tárgyalásokat folytatott, segély- és gazdasági egyezményeket írt alá. A minisztertanács igen nagyra értékeli a küldöttség sok területen elért eredményeit, a segély- és gazdasági egyezmények aláírását. Mélységes háláját fejezi ki a Szovjetunió, Kína és más szocialista országok pártjának, kormányának és népének, amelyek forrón támogatják és segítik a vietnami népet erkölcsi és anyagi tekintetben egyaránt azzal a céllal, hogy megerősítsék az amerikai agresszió ellen a nemzet üdvéért harcoló vietnami nép és hadsereg védelmi készségét és harci erejét. Minthogy az amerikai imperialisták fokozzák és kiterjesztik vietnami agresszív háborújukat, a minisztertanács felhívja az egész vietnami népet és hadseregét, fokozzák forradalmi éberségüket és állhatatosságukat, teljes mértékben juttassák érvényre alkotóképességüket, a lehető legjobban használják ki a testvéri országok segítségét, fokozzák nagy honvédő harcukat, állhatatosan küzdjék le az amerikai imperialisták agresszív háborúját. (VNA)