Népszabadság, 1966. augusztus (24. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-02 / 181. szám
2 Párizsba szállították a Réunioni Kommunista Párt főtitkárát Hétfőn repülőgépen a francia fővárosba szállították az indiaióceáni szigetről a Réunioni Kommunista Párt főtitkárát, Paul Vergest, akit július 28-án tartóztatott le a rendőrség Saint-Denisben, a sziget közigazgatási központjában. A párt főtitkára két év óta illegalitásból vezette a harcot a sziget önkormányzatáért. Amikor életbe lépett a közkegyelemről szóló törvény, a párt határozata értelmében Verges előjött az illegalitásból. Verges a francia államtanács elé kívánta vinni a helyhatósági választások érvénytelenítését, minthogy a kommunista párt rendelkezésére álló adatok szerint az eredményeket a réunioni kormánypárt meghamisította. Mikor azonban Verges megjelent a saint-denisi ügyészi hivatalban, a rendőrség azonnal letartóztatta. Ekkor Verges éhségsztrájkot kezdett, és követelte, hogy haladéktalanul repülőgépen szállítsák Párizsba. Réunion szigetén szolidaritási tüntetések kezdődtek a kommunista párt főtitkára mellett, s követelték, tegyék lehetővé, hogy késedelem nélkül Párizsba utazhasson. (MTI) Néger tüntetők és fajgyűlölők összecsapásai Vasárnap este Chicago egyik fehérnegyedében újabb összecsapásra került sor polgárjogi tüntetők és fehér fajgyűlölők között. Mintegy 350, főként néger polgárjogi harcos tüntetett a néger nyomornegyedekben uralkodó állapotok ellen. A békés tüntetést azonban megzavarta egy körülbelül háromezer főnyi tömeg, amely fajgyűlölő jelszavakat kiáltozva kövekkel, üvegekkel támadt a polgárjogi harcosokra, majd felgyújtották a négerekhez tartozó és különböző plakátokkal díszített gépkocsikat. A rendőrség tizenkét ellentüntetőt letartóztatott. A kövek és üvegek legalább 12 személyt megsebesítettek, köztük rendőröket. Az észak-karolinai Raleigh-ból ugyancsak összecsapásról érkezett jelentés. A városban a Ku- Klux-Klan nagygyűlése után a gyűlés színhelyéről elvonuló egyik fajüldöző csoport megtámadott egy néger csoportot. A klán biztonsági őrei az egyik néger fiatalembert elhurcolták. (MTI) A nemzetközi pénzoligarchia a kongói lázadás mögött A TASZSZ-iroda a kongói rádióra hivatkozó jelentésében közli, hogy Kisanganiban, ahol a közelmúltban kormányellenes zendülés robbant ki, az élet lassan visszatér a rendes kerékvágásba. Mulamba miniszterelnök tárgyal jelenleg Kisanganiban a várost megszállva tartó lázadó fehér zsoldosokkal és a katangai csendőrökkel. A kongói hadsereg alakulatai a Kongó-folyó jobb partját ellenőrzik. A kisangan eseményeket elemző rádiókommentátor rámutat, hogy „a véres lázadást a hadseregben kirobbant belviszály okozta, amelyet viszont a nemzetközi pénzoligarchia támogatását élvező külföldiek provokáltak ki”. Az új indonéz kormány első ülése Nyugati hírügynökségek a djakartai rádióra hivatkozva jelentik, hogy az új indonéz kormány elnöksége hétfőn Suharto tábornok elnökletével megtartotta első ülését. A megbeszélésen az új kormány munkaprogramjáról volt szó — az általános politikai és gazdasági célkitűzésekről. A program részletei nem ismeretesek. A Reuter értesülése szerint a programot augusztus 16-án terjesztik a parlament plenáris ülése elé. (MTI) Luigi Longo a Szovjetunióba utazott Úton a Szovjetunió felé, hétfőn felesége társaságában Várnába érkezett Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. A vendégeket a kikötőben Todor Zsivkov és Mitko Grigorov fogadta. Később az Evkszinograd palotában Zsivkov eszmecserét folytatott Luigi Longóval, majd ebédet adott tiszteletére. Az OKP főtitkára a Litva hajón folytatta útját. (MTI) NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK néhány sorban Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, aki az elmúlt héten hivatalos látogatást tett Japánban, vasárnap a kora délutáni órákban hazaérkezett a szovjet fővárosba. (TASZSZ) A Maurer miniszterelnök vezette román kormányküldöttség Törökországban tett hatnapos hivatalos látogatásáról vasárnap visszaérkezett Bukarestbe. (MTI) Kamaradzs, az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt elnöke, aki az Interparlamentáris Unió szovjet tagozatának vendégeként hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, vasárnap Moszkvából Berlinbe utazott. (TASZSZ) Szato japán miniszterelnök átszervezte kormányát. A lépésre azért került sor, hogy a kormányban tükröződjék az uralmon levő liberális demokrata párt kebelében végbemenő erőviszony-változás. .(Reuter) Szaúd-Arábia elutasította az IRAK-nak az arab csúcsértekezlet elhalasztására vonatkozó kérését. A szaúd-arábiai kormány közölte: ha nem tartják meg a csúcsértekezletet a tervezett időben, nem vesz részt az arab kormányfők vagy miniszterek egyetlen más összejövetelén sem. (MEN) Szadek el Mahdi szudáni miniszterelnök, az Umma Párt elnöke vasárnap bejelentette, sikerült megalakítania az új koalíciós kormányt. (MTI) Pakisztán hat ellenzéki pártjának képviselői vasárnap megtették az első lépést az egységes ellenzéki vezető szerv megalakítására. Sikeres tárgyalások esetén a hat párt a javasolt vezető szerv alá rendeli magát. (Reuter) Knud Jespersennek, a Dán Kommunista Párt elnökének vezetésével vasárnap pártmunkásküldöttség érkezett Romániába, a Román KP Központi Bizottságának meghívására. (TASZSZ) Abdel Rahman al Bazzaz iraki miniszterelnök hétfőn országjáró körútja során Leningrádból Bakuba érkezett, ahol Ali Ibrahimov, a köztársaság minisztertanácsa elnökének első helyettese üdvözölte. (TASZSZ) Ongania tábornok elrendelte, hogy az augusztus 1-től 16-ig terjedő időszakra be kell szüntetni az argentin egyetemek mindennemű működését. Az egyetemek bezáratásának célja a diktatúrával szemben álló diákmozgalom elfojtása. (MTI) Francia lapok Couve de Murville látogatásáról Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter szombaton, valakivel éjfél előtt, repülőgépen visszaérkezett Párizsba magyarországi látogatásáról. A hétfői francia lapok értékelik Couve de Murville magyarországi és csehszlovákiai látogatását. „A mérleg pozitív — írja a Figaro —, a jó megállapodásokat azonban most meg kell valósítani a gyakorlatban. Egyik és másik részről is maximális erőfeszítésre lesz szükség, hogy kialakuljanak a kölcsönös bizalmon alapuló, valóban gyümölcsöző együttműködés feltételei. Ezzel megkezdődik a kapcsolatok legfontosabb, egyben legnehezebb szakasza. Természetes — írja a lap —, hogy bizonyos pontokban fennmaradnak az ellentétek, mint a német kérdésben, elsősorban a probléma megoldásának módjában, de Prágában és Budapesten is rokonszenvvel, szívélyesen fogadták a francia külügyminisztert és megértést mutattak a francia kormány külpolitikai koncepciója iránt — emeli ki cikkében Ogliastro, a lap kiküldött tudósítója. Yves Moreau, az Humanité Hasznos látogatások — de... című vezércikkében rámutat: a francia külügyminiszter meglehetősen korlátozott célokat tűzött maga elé. Nem arról volt szó, hogy megegyezésre jusson magyar és csehszlovák partnereivel a megvitatott problémák megoldásáról, hanem csupán arról, hogy kicseréljék nézeteiket. Nem kétséges — írja —, hogy Budapest és Prága hajlandó lett volna ennél tovább is elmenni. Ilyen körülmények között a látogatás legfőbb eredménye, hogy megerősítette Franciaország és a meglátogatott országok kapcsolatainak kedvező fejlődését, amit egyébként a csehszlovák és a magyar külügyminiszter korábbi párizsi látogatásai indítottak el. A cikkíró hangsúlyozza: e téren még sok a tennivaló. Magyarországnak a nyugati országokkal folytatott külkereskedelmében Franciaország csak 7 százalékkal van képviselve. Elsősorban a francia kormányon múlik, hogy hitelkönnyítésekkel és a behozatal fokozásával változtasson ezen a helyzeten. Az Humanité vezércikke ezután rámutat: a nemzetközi kérdésekben Franciaország osztozik a szocialista országoknak a vietnami helyzet miatti aggodalmában és az európai enyhülést kereső törekvéseiben is. Couve de Murville, bár óvakodott állást foglalni Bonn politikáját illetően, hangsúlyozta: Párizs szeretné, ha Nyugat-Németország megjavítaná viszonyát Közép- és Kelet- Európa országaival, mert ez egész Európa érdekét szolgálná. Couve de Murville Caravelle gépének nehézségei — írja a Le Monde — alkalmul szolgáltak arra, hogy a magyarok újból bebizonyítsák szívélyességüket és rátermettségüket. A lap nagy elismeréssel ír arról, hogy a vendéglátók a külügyminiszter rendelkezésére bocsátották az első szabaddá vált Iljusin gépet, és Couve de Murville a magyar személyzet figyelmességétől körülvéve, két és negyed óra alatt elérte az orlyi repülőteret, ahol a Le Bourget-i repülőtérhez ,szokott magyar pilótát a tökéletes leszállásért a franciák megtapsolták. A francia—magyar együttműködés — állapítja meg Jean Schneebel, a lap munkatársa — hatásosnak bizonyult. A tudósító ezután kiemeli: Kádár János és Couve de Murville ötnegyedórás szombati megbeszélése rendkívül szívélyes volt. Az MSZMP első titkára hangoztatta: Magyarország a francia—magyar kapcsolatok fejlesztését kívánja, egyensúlyi tényezőt lát benne egy olyan Európában, ahol Nyugat-Németország a nyugtalanság forrását jelenti a kelet-európai országok szemében. „Kétségtelen — hangoztatja a Le Monde cikkírója —, hogy a francia miniszter látogatása a kelet-európai fővárosokban, meggyorsította a kelet-nyugati enyhülést, és új, szívélyes légkört teremtett ezen országok és Franciaország között, első ízben a háború óta.” (MTI) 1966. augusztus 2, kedd A magyar—francia párbeszéd biztató eredményei A francia külpolitikát nyugodtan jellemezhetjük úgy, hogy ma a vezető nyugati országok közül ez számol leginkább a realitásokkal. A francia kormány külpolitikai lépései kapcsán joggal beszélhetünk egy, a világban végbement változásokat figyelembe vevő koncepcióról. Ez a politika érzékenyen reagál a nyugati táborban bekövetkezett hatalmi eltolódásokra, és érzékeli Európa szocialista felének igazi súlyát. S ez annál inkább sokat ígérő jelensége a nemzetközi életnek, mivel az Egyesült Államok vietnami agressziója következményeként gyorsan romló légkör, a hidegháború ellen ható tendenciát fejez ki. Nem véletlen, hogy mindenekelőtt a vietnami háborút ellenző közös aggodalom teremtett alapot az eszmecserére. De Gaulle elnöknek és külügyminiszterének, Couve de Murvillenek az elmúlt időszakban a szocialista országokban folytatott tárgyalássorozatán. Párizs politikája, amelynek e látogatások is mérföldköveit jelentik, mutatja: Franciaország valóban viszonozza a szocialista országoknak közeledést, enyhülést, kapcsolatokat kereső kezdeményezését, és ezzel a stabilitás, a biztonság tényezőjévé válik kontinensünk nyugati felében. A francia külügyminiszter budapesti tárgyalásai során világossá vált, hogy közös gondunk az európai biztonság, s bár álláspontunk nem mindenben azonos, a De Gaulle-i külpolitika alapállása lehetővé teszi a közeledést. Újra kitűnt, hogy Franciaország korunk több nagy kérdésében észszerű, az enyhülést előmozdító vonalat tett magáévá; hogy rendezésre törekszik Európában, akárha egyelőre nem a miénkkel teljesen egyező koncepcióval, békét akar Vietnamban. Amikor a most befejeződött tárgyalások eredményességét húzzuk alá — ez több mint udvariassági gesztus. Eszmecserét ugyanis bárkivel folytathatunk, konstruktív tárgyalások viszont csak megfelelő alapokon képzelhetők el. Couve de Murville háromnapos magyarországi látogatásának mérlegét készítve, épp ezért sorolhatjuk a Kádár Jánossal, Kállai Gyulával és Péter Jánossal folytatott tárgyalásait az említett hasznos megbeszélések sorába. Kállai Gyula szombati pohárköszöntőjében joggal emelte ki : „Jóleső érzés számunkra, ami jelenlergi tárgyalásainkon nyilvánvalóvá vált, egyetértünk a jelent illető néhány alapvetően fontos kérdésben. Más kérdésekben álláspontjaink közel állnak egymáshoz, s ezekben a kérdésekben is megnyilvánul az a kölcsönös szándék, hogy keressük és megtaláljuk a közös megoldás, az együttműködés útjait. Megelégedésünkre szolgál, hogy kormányaink a vietnami béke helyreállításának útját az amerikai agresszió megszüntetésében és a genfi megállapodások végrehajtásában látják.” Válaszában Couve de Murville hangoztatta, hogy „népeink az enyhülés útját kívánják, és ezt az utat nem szabad kívülről fejlődő válságoknak veszélyeztetniük . . . Ezen az úton az európaiak együttesen találhatják meg az együttműködés és a béke eszközeit.” Így tehát jól indultunk, mondhatjuk a francia külügyminiszternek a két ország kapcsolatairól elmondott szavaival s kiegészíthetjük miniszterelnökünk ama mondatával, hogy „kezdjük megtalálni a közös feladatokat”. Melyek ezek a közös feladatok? Mindenekelőtt ilyen tennivalónk a Franciaország és Magyarország közötti gazdasági, kulturális kapcsolatok szorosabbra fűzése. Örvendetes az a tény, hogy Couve de Murville látogatása már viszontlátogatási viszonzása Péter János tavaly januári párizsi útjának, amellyel kapcsolataink új szakasza kezdődött. S fontos momentum, hogy a budapesti tárgyalások három fontos okmány — kulturális, műszaki-tudományos és konzuli egyezmény — aláírásával kezdődtek. Az elmúlt hét második felében a két fővárosban elhangzott hivatalos megnyilatkozások, s Couve de Muirvile-nek a sajtó számára adott tájékoztatója éppúgy elégedetten nyugtázzák a látogatás atmoszféráját és mérlegét, mint a budapesti tárgyalások francia sajtóvisszhangja. A kapcsolatok fejlesztésének igénye mutatkozott meg a gazdasági problémák hasonló értékelésében s abban is, hogy francia és magyar részről egyaránt hangsúlyozták a további erőfeszítések szükségességét, az egyezményben is rögzített kereskedelmi forgalomnövekedés és az ipari kooperáció gyakorlati megvalósítása érdekében. Couve de Murville szombati pohárköszöntőjében maximális erőfeszítést óhajtott gazdasági téren s ennek nyilvánvalóan meg is lesznek az eredményei, hisz’ mindkét állam fontos ügyének tekinti e kapcsolatok fejlesztését. A francia külügyminiszter budapesti tárgyalásain tapasztaltszívélyes légkör, a Párizs részéről kifejezett s a miénkkel egyező jó szándék kétségkívül alapot ad arra, hogy bizakodóan ítéljük meg a két ország kapcsolatainak perspektíváját. WILSON WASHINGTONI UTAZÁSA UTÁN Londoni tudósítónk kommentárja Az angol politikai közvélemény megtanult sok mindent arcrándulás nélkül elviselni. Most azonban mégis leplezetlen meghökkenést okozott, hogy Johnson elnök Churchillhez hasonlította a Washingtonba látogató Harold Wilson brit miniszterelnököt. Az amerikai kirándulás ilyen szempontból kétségkívül sikeres is volt Wilson számára, hiszen itthon nagy csorba esett személyes tekintélyén és szüksége volt az amerikai dicséretekre. Az őt kísérő angol tudósítók szerint el is sóhajtotta magát: „Bár az angoloknak tudnám olyan jól eladni politikámat, mint itt Amerikában!” Wilson valóban eladott egyetmást Washingtonban, egyebek között az angol függetlenség újabb darabjait. A látogatás első látható következménye, hogy a brit kormány, amely gyakran hivatkozott arra, hogy miniszterelnöke az 1954. évi genfi értekezlet társelnöke, lelkes beleegyezését adta ez egyezménynek nyílt és durva megsértésével végrehajtott amerikai terrorakcióhoz: a genfi előírások szerint létesített, Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó demilitarizált övezet bombázásához. Az utazással kapcsolatban Londonban a vasárnapi lapok kommentátorai és a hétfői Financial Times is hangoztatja, hogy a bérbefagyasztás törvényerejű kikényszerítése amerikai ösztönzésre történt. Wilson amerikai utazását megelőzőleg járt Fowler amerikai államtitkár Londonban, hogy a gazdasági helyzetről tárgyaljon , és Wilson lelkes amerikai fogadtatása annak szólott, hogy a brit miniszterelnök jól megértette és gyorsan végrehajtotta a Washingtonból érkező útmutatásokat. A Sunday Telegraph még arra is céloz, hogy utoljára azok a francia államférfiak és tábornokok kaptak ilyen túlzott bókokat Washingtonban, akiktől azt akarták, hogy fokozzák gyarmati háborús erőfeszítéseiket Délkelet-Ázsiában. Más szóval: Wilsontól is nagyobb hozzájárulást akarnak kapni az amerikaiak, a mézes szavakért cserébe ázsiai agressziójukhoz. Patkó Imre