Népszabadság, 1966. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-16 / 219. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1966. szeptember 16. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁSZT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 219. szám Áram miér Szervezetten, egyenletesen Hosszú esztendőkön át istencsapásnak tűnt a hajrá, a rohammunka, a túlórázás a tervidőszakok végén. A termelésnek ez az egészségtelen hullámzása főként a gépiparra jellemző. Nehéz lenne megmondani, mi okozott nagyobb kárt: a termelés hirtelen visszaesése, a kihasználatlan gépek, berendezések, a munkátlanság a hónap, a negyedév elején, vagy a megerőltető túlterhelés és hajsza az esztendő fordulóin, amikor romlott a minőség, törött a gép, kifáradt az ember. Ezek az időszakonként magasra csapó termelési hullámok továbbgyűrűzve a közlekedésben, a beruházásokon, a külkereskedelemben, szintén zavarokra vezettek. A túlórázás, a rohammunka, ha nem is szűnt meg teljesen, de lényegesen enyhült az utóbbi időben. S talán túlzás nélkül állíthatjuk: megtalálták ennek a sajátos ipari váltóláznak a kininjét, ellenszerét. Tavaly 19, az idén már 32 gépipari nagyvállalat „vezérkara" és kollektívája harcol szervezetten és céltudatosan az egyenletes termelés, a ritmikus munka feltételeinek megteremtéséért. Az életrevaló kezdeményezés ma már átfogja a gépipari termelés több mint a felét, s jövőre további 20 százalékra terjed ki. Újabb üzemek, gyárak tesznek majd erőfeszítéseket, hogy negyedéves terveiknek legalább 30—30 százalékát teljesítsék az első két hónapban, s a harmadikban se lépjék túl a 40 százalékot. Az ütemes termelésre kijelölt 32 vállalat ezt már csaknem kivétel nélkül elérte: idei feladatainak az előirányzott 48,9 százalék helyett 50,3 százalékát teljesítette az első félévben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol pontos adatokra épül a program, összehangolt és tervszerű a termelést megelőző fejlesztő és előkészítő munka, ott ismeretlenek a gyártási zavarok, s az esztendő, a negyedév első hónapja éppen olyan termékeny, mint az utolsó. A tervek helyett az ésszerű munkára, s az utolsó hónapról az elsőre terelődött a figyelem. Tavaly még minisztériumi segédlettel soronkívüliséget élveztek az ütemes termelésre kijelölt vállalatok az anyagellátásban, a kooperációban, s ma már csak ritkán van erre szükség. A gépipari termeléssel párhuzamosan egyenletesebbé vált a kooperáció is. Kiderült, hogy a tervszerű és szervezett munka útjában álló objektív nehézségek, az egyenetlen szállítások is végső soron szubjektív vezetési hibákból erednek. Ahogy javul a vállalatok belső szervezettsége, és egyenletessé válik termékkibocsátásuk, úgy jönnek létre a ritmikus munka külső feltételei. Az ütemes termelés szilárd alapjait tehát nem az anyagellátási kiváltságokkal és üvegházi állapotokkal, hanem szervezettebb munkával, a vezetés színvonalának emelésével lehet létrehozni. A legfontosabb: a vezetők felkészítése. A múlt héten kezdődött az a tizenkét napos tanfolyam, ahol az 1967-től ütemes termelésre kijelölt újabb vállalatok termelési, műszaki, kereskedelmi vezetői a napi munkától mentesítve ismerkednek a korszerű vállalati irányítás, munka- és üzemszervezés elméleti, gyakorlati kérdéseivel. Az immár harmadik ilyen 90 órás tanfolyam szervezésében a Mérnöktovábbképző Intézet hasznosítja az eddigi tapasztalatokat és épít a gazdasági mechanizmus reformjának feladataira. Így az érdekelt gazdasági és műszaki vezetők többek között a gyártmányfejlesztés, a termelésirányítás információrendszeréről, a keresletkutatás megszervezéséről, a matematikai módszerek alkalmazásáról hallgatnak előadásokat, s a már ütemesen termelő vállalatok gyakorlati szakemberei is beszámolnak tapasztalataikról. A vezetés szemlélete és munkamódszere persze nem változik meg gyökeresen máról holnapra, néhol még kísért a múlt. A Szerszám- és Gépelemek Gyárának vezetői nemrégiben meghívást kaptak a miniszterhelyetteshez és meglepődve tapasztalták, hogy a remélt dicséret helyett alapos fejmosásban részesültek. Pedig úgy gondolták, kiválóan dolgoztak, hiszen minden termelési és fejlesztési mutatót „hoztak”, s a 32 gépgyár közül talán a legegyenletesebben dolgoztak. És mindez hiába. A vállalat vezetőit elmarasztalták, mert több száz apró rugóval és filléres porkohászati alkatrésszel adósak maradtak. Igaz, a nagyvállalat ezt a pár ezer forintos termeléskiesést más gyártmányaival jócskán pótolta, viszont a kooperáló 22 vállalat közül 19 későn, illetve egyáltalán nem kapta meg a szükséges aprócikkeket, így a filléres tételek miatt milliós értékű hajók és daruk, járművek és berendezések, további kooperációban készülő villamos motorok és kapcsolók nem készülhettek el zavartalanul, időre. Nemcsak a tervteljesítés, az ütemes termelés sem valamiféle öncélú, globális feladat. Az egyenletes termékkibocsátás lényege éppen az, hogy a vállalatok nem a Gergely-naptárhoz, hanem az észszerű munka követelményeihez, gyártási adottságaikhoz, termelési lehetőségeikhez és a népgazdaság szükségleteihez igazítják feladataikat. Ez pedig feltételezi a korrekt üzleti, kereskedelmi módszereket, a szilárd szállítási fegyelmet. Nem árt erre figyelmeztetni most, amikor a vállalatok már az 1967-es feladatokra készülve megkezdték kooperációs tárgyalásaikat. A szállítási szerződések új rendjében nem a központilag lebontott mutatók, hanem az önálló vállalati megállapodások biztosítják majd a munka zavartalan anyagi feltételeit. A vállalatok már az idén sem kaptak kötelező jellegű előírást a teljes termelésre, az esztendős feladatok havi vagy negyedévi ütemezésére. Jövőre tovább csökken a vállalatokra lebontott mutatók száma, s mint ismeretes, az üzemek többsége ilyen központi előírások nélkül dolgozik majd az új gazdasági mechanizmusban. Mindez növeli a vállalatok önállóságát és egyben felelősségét is a tervezésben. A gépipar erőfeszítései az ütemes termelésre, a munkában szerzett tapasztalatok segítik az önálló vállalati gazdálkodáshoz és tervezéshez szükséges szervezési és vezetési módszerek kialakítását. Ha jól kezdődik az esztendő, a negyedév, a hónap, eredményes lesz a folytatás is! Ezt az elvet némileg módosítva s a gépipari tapasztalatokat általánosítva mondhatjuk: ha mindent időben megteszünk az ésszerű gazdálkodási és vezetési módszerek meghonosításáért, s eredményesen munkálkodunk a harmadik ötéves terv első esztendős feladatainak végrehajtásán, egyben a népgazdaság hosszabb távú programjának teljesítésén is sikeresen dolgozunk. Kovács József Sikeresen véget ért a Gemini 11. űrutazása Leszállás emberi beavatkozás nélkül • Conrad és Gordon a Guam fedélzetén A Gemini 11. amerikai űrhajó két asztronautája, Charles Conrad és Richard Gordon csütörtökön befejezte háromnapos űrutazását. A Gemini 11. magyar idő szerint 15 órakor ereszkedett le ejtőernyőjének segítségével az Atlanti-óceán vizére, mindössze 2,5 kilométerre a keresésére kiküldött haditengerészeti egységek vezérhajójától, a Guam repülőgép-anyahajótól. A fékezőrakéták bekapcsolása után az űrhajósok teljesen a Gemini 11. automatikus berendezésére bízták az űrhajót, s az elektronikus számítógép, valamint az ugyancsak elektronikus irányítóberendezés a megfelelő adatok betáplálása után „önállóan”, minden emberi beavatkozás nélkül hozta le őket. A leszállást követő húsz percen belül a két amerikai űrhajóst helikopteren a Guam fedélzetére szállították. „Ez az öreg Föld egészen jól fest innen a hajó fedélzetéről, de mondhatom, onnan föntről, 1367 kilométer magasságból egyenesen csodálatos" — ezekkel a szavakkal köszöntötte Gordon, a Gemini 11. űrhajósa a Guam repülőgép-anyahajó fedélzetén a köszöntésükre egybegyűlteket. Conrad és Gordon — akik a jelentések szerint kitűnő állapotban vannak — az éjszakát a hajón töltik, pénteken repülnek Kennedy-fokra. A Gemini 11. — mint ismeretes — több fontos kísérletet végzett, így megdöntötte a repülés abszolút magassági világrekordját (több mint 1360 kilométer magasságba emelkedett), bonyolult manővereket hajtottak végre az Agena célrakétával, amelyet huzai erősített a Gemini 11-hez, és a két testtel a Világűrben mesterséges gravitációs rendszert hoztak létre. Gordon szerdán 123 percig derékig kiemelkedett a kabinból, és ilyen „fél űrsétában” fényképezte a déli égbolt csillagképeit. Néhány órával a háromnapos repülés befejezése előtt Conrad és Gordon erősen megközelítette a rakétát, amely előzőleg össze volt kapcsolva az űrkabinnal, de csütörtökre már vagy 40 kilométernyire eltávolodott attól. A Gemini 11. először megelőzte a rakétát, majd alárepült. A pilóták elmondták: különös látvány, volt, hogy a huzal, amely még szerdán az Agena köré tekeredett, s ezáltal a rakéta úgy festett, mintha becsomagolták volna — a rárepüléses randevú időpontjában már „az égnek meredt”, teljesen kiegyenesedve lebegett az űrben. (AP) Wilson újból időt nyert a rhodesiai kérdésben Befejeződött a nemzetközösségi értekezlet Csütörtök délután hat óra előtt néhány perccel Londonban befejeződött a nemzetközösség tíznapos kormányfői értekezlete. „Wilson időt nyert önmaga és a Smith-rezsim számára” — így összegezik mértékadó londoni politikai körökben a Brit Nemzetközösség kormányfői értekezletének szerdán kiadott közös közleményét a rhodesiai kérdésről. Brit megfigyelők hangsúlyozzák: a kilencnapos eredménytelen birkózás és vita után szerdán Wilson miniszterelnök maga fenyegetőzött a nemzetközösség fel robbantásával, amikor élesen visszautasította Kapwepwe zambiai külügyminiszternek azt a vádját, hogy ő is (a brit miniszterelnök) „fajüldözővé vált”, majd feltette a kérdést kollégáinak: — Akarják-e, hogy a nemzetközösség fennmaradjon? — Wilson ezen a ponton állt elő azzal az utolsó pillanatra tartogatott engedményével, hogy az ötpontos brit terv elfogadására háromhónapos határidőt szabott meg a Smith-rezsim számára. Ez az engedmény hárította el a nyílt szakítást, és tette lehetővé a záróközlemény kidolgozását, amely valójában két jelentést, a 15 afroázsiai tagállam többségi álláspontját és a hat tagállam támogatásával kisebbségben maradt brit álláspontot tartalmazza. A nemzetközösség történetében először fordul elő, hogy a brit kormány kisebbségben maradt egy kormányfői értekezleten. A ködösítő köntöst lehántva a brit javaslatokról, a meztelen lényeg az, hogy Wilson ugyanazt az alkut ajánlja a Smith-rezsimnek, amit 10 hónappal ezelőtt, csupán azzal fenyegetőzik, hogy „visszavonja eredeti javaslatait”, ha azokat Smith ez év végéig bezárólag sem fogadja el. (MTI) A buddhisták elutasítják a dél-vietnami „választások" eredményét A dél-vietnami fővárosban előreláthatólag csak néhány nap múlva teszik közzé a vasárnapi választások hivatalos végeredményét. A saigoni buddhista intézet csütörtökön közleményt adott ki, amely hangoztatja, hogy a önkormányzat meghamisítja a választási eredményeket és a szavazók számát a ténylegesnél sokkal nagyobbnak tünteti fel, hogy így azt a látszatot keltse, mintha Dél- Vietnam lakossága támogatná a rendszert. A nyilatkozat szerint, amelyet Thich Thien Hoa, az intézet ideiglenes vezetője írt alá, a vasárnapi választásokon a lakosságnak csupán kisebb része vett részt és így az összeülő nemzetgyűlés nem képviseli Dél-Vietnam népét. Az AFP saigoni tudósítójának értesülése szerint pénteken elhagyja a kórházat és visszatér a saigoni buddhista intézetbe Thich Tri Quang főpap, a kormányellenes áprilisi és májusi megmozdulások egyik vezetője, akinek részleges éhségsztrájkja csütörtökön századik napjába lépett. A kórház közlése szerint a főpap állapota változatlanul igen súlyos. a Thant kitart lemondási szándéka mellett A Biztonsági Tanács tagjai fel akarják kérni álláspontjának megváltoztatására Fedorenko, a szovjet ENSZ- küldöttség vezetője, aki ebben a hónapban a Biztonsági Tanácsban elnököl, szerdán ebédet adott a BT-tagok képviselőinek tiszteletére. (A Csang Kaj-sek ista küldött természetesen nem volt jelen.) A társadalmi jellegű összejövetelen — a Reuter jelentése szerint — a BT-tagok egyetértettek abban, hogy U Thantot fel kell kérni: változtassa meg lemondási szándékát. U Thant tudvalevőleg azért nem akar új mandátumot vállalni a világszervezet élén, mert úgy érzi, hogy az Egyesült Államok magatartása miatt nem tud hathatósan közreműködni a vietnami háború ügyének rendezésében, s tart a konfliktus kiszélesedésétől. U Thant ENSZ-főtitkár csütörtökön egy diplomaták és sajtótudósítók tiszteletére rendezett ebéden kijelentette, hogy kitart elhatározása mellett és megbízatásának lejártával megválik főtitkári tisztségétől. Kérte az ENSZ tagállamait, hogy ne ragaszkodjanak személyéhez, hanem igyekezzenek megfelelő utódot találni erre a posztra. (MTI) El kell vetni a Bundeswehr atomfelfegyverzésének tervét Amerikai közéleti személyiségek felhívása Johnsonhoz Washingtoni tudósítónk jelenti: New Yorkban sajtóértekezleten hozták nyilvánosságra azt a levelet, amelyet 290 amerikai tudós, tanár, író, üzletember, vallási vezető és más közéleti személyiség írt Johnsonhoz. A levél aláírói, akik között tizenkét Nobel-díjas és több volt miniszter is van, erélyesen sürgetik az amerikai elnököt: tegyen új erőfeszítéseket arra, hogy a Szovjetunióval megegyezés jöhessen létre az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásában. A levélírók kifejtik, hogy az atomfegyverek elterjedése veszélyesebb „az Egyesült Államok biztonságára”, mint a vietnami háború. A levél szerint az ügy csakis úgy mozdulhat el a holtpontról, ha az amerikai politika (Folytatón a 2. oldalon.)