Népszabadság, 1966. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-16 / 219. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1966. szeptember 16. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁSZT KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 219. szám Ára­m miér Szervezetten, egyenletesen Hosszú esztendőkön át isten­­csapásnak tűnt a hajrá, a roham­munka, a túlórázás a tervidősza­kok végén. A termelésnek ez az egészségtelen hullámzása főként a gépiparra jellemző. Nehéz len­ne megmondani, mi okozott na­gyobb kárt: a termelés hirtelen visszaesése, a kihasználatlan gé­pek, berendezések, a munkátlan­­ság a hónap, a negyedév elején, vagy a megerőltető túlterhelés és hajsza az esztendő fordulóin, ami­kor romlott a minőség, törött a gép, kifáradt az ember. Ezek az időszakonként magasra csapó ter­melési hullámok továbbgyűrűz­ve a közlekedésben, a beruhá­zásokon, a külkereskedelemben, szintén zavarokra vezettek. A túl­órázás, a rohammunka, ha nem is szűnt meg teljesen, de lényegesen enyhült az utóbbi időben. S ta­lán túlzás nélkül állíthatjuk: megtalálták ennek a sajátos ipari váltóláznak a kininjét, ellensze­rét. Tavaly 19, az idén már 32 gép­ipari nagyvállalat „vezérkara"­ és kollektívája harcol szervezetten és céltudatosan az egyenletes terme­lés, a ritmikus munka feltételei­nek megteremtéséért. Az életre­való kezdeményezés ma már át­fogja a gépipari termelés több mint a felét, s jövőre további 20 százalékra terjed ki. Újabb üze­mek, gyárak tesznek majd erőfe­szítéseket, hogy negyedéves ter­veiknek legalább 30—30 százalé­kát teljesítsék az első két hó­napban, s a harmadikban se lépjék túl a 40 százalékot. Az ütemes termelésre kijelölt 32 vállalat ezt már csaknem kivé­tel nélkül elérte: idei feladatai­nak az előirányzott 48,9 százalék helyett 50,3 százalékát teljesítette az első félévben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ahol pontos adatokra épül a program, össze­hangolt és tervszerű a termelést megelőző fejlesztő és előkészítő munka, ott ismeretlenek a gyár­tási zavarok, s az esztendő, a ne­gyedév első hónapja éppen olyan termékeny, mint az utolsó. A ter­vek helyett az ésszerű munkára, s az utolsó hónapról az elsőre te­relődött a figyelem. Tavaly még minisztériumi se­gédlettel soronkívüliséget élveztek az ütemes termelésre kijelölt vál­lalatok az anyagellátásban, a koo­perációban, s ma már csak ritkán van erre szükség. A gépipari ter­meléssel párhuzamosan egyenle­tesebbé vált a kooperáció is. Ki­derült, hogy a tervszerű és szer­vezett munka útjában álló objek­tív nehézségek, az egyenetlen szállítások is végső soron szub­jektív vezetési hibákból erednek. Ahogy javul a vállalatok belső szervezettsége, és egyenletessé vá­lik termékkibocsátásuk, úgy jön­nek létre a ritmikus munka külső feltételei. Az ütemes termelés szilárd alapjait tehát nem az anyagellá­tási kiváltságokkal és üvegházi állapotokkal, hanem szervezettebb munkával, a vezetés színvonalá­nak emelésével lehet létrehozni. A legfontosabb: a vezetők felké­szítése. A múlt héten kezdő­dött az a tizenkét napos tanfo­lyam, ahol az 1967-től ütemes ter­melésre kijelölt újabb vállalatok termelési, műszaki, kereskedelmi vezetői a napi munkától mente­sítve ismerkednek a korszerű vál­lalati irányítás, munka- és üzem­­szervezés elméleti, gyakorlati kér­déseivel. Az immár harmadik ilyen 90 órás tanfolyam szervezé­sében a Mérnöktovábbképző In­tézet hasznosítja az eddigi tapasz­talatokat és épít a gazdasági me­chanizmus reformjának feladatai­ra. Így az érdekelt gazdasági és műszaki vezetők többek között a gyártmányfejlesztés, a termelés­­irányítás információrendszeréről, a keresletkutatás megszervezésé­ről, a matematikai módszerek al­kalmazásáról hallgatnak előadá­sokat, s a már ütemesen termelő vállalatok gyakorlati szakemberei is beszámolnak tapasztalataikról. A vezetés szemlélete és munka­­módszere persze nem változik meg gyökeresen máról holnapra, néhol még kísért a múlt. A Szer­szám- és Gépelemek Gyárának vezetői nemrégiben meghívást kaptak a miniszterhelyetteshez és meglepődve tapasztalták, hogy a remélt dicséret helyett alapos fej­mosásban részesültek. Pedig úgy gondolták, kiválóan dolgoztak, hi­szen minden termelési és fejlesz­tési mutatót „hoztak”, s a 32 gép­gyár közül talán a legegyenlete­sebben dolgoztak. És mindez hiá­ba. A vállalat vezetőit el­marasztalták, mert több száz apró rugóval és filléres porkohászati alkatrésszel adósak maradtak. Igaz, a nagyvállalat ezt a pár ezer forintos termeléskiesést más gyártmányaival jócskán pótolta, viszont a kooperáló 22 vállalat közül 19 későn, illetve egyáltalán nem kapta meg a szükséges apró­cikkeket, így a filléres tételek miatt milliós értékű hajók és da­ruk, járművek és berendezések, további kooperációban készülő villamos motorok és kapcsolók nem készülhettek el zavartalanul, időre. Nemcsak a tervteljesítés, az ütemes termelés sem valamiféle öncélú, globális feladat. Az egyen­letes termékkibocsátás lényege éppen az, hogy a vállalatok nem a Gergely-naptárhoz, hanem az ész­szerű munka követelményeihez, gyártási adottságaikhoz, termelési lehetőségeikhez és a népgazdaság szükségleteihez igazítják felada­taikat. Ez pedig feltételezi a kor­rekt üzleti, kereskedelmi módsze­reket, a szilárd szállítási fegyel­met. Nem árt erre figyelmeztetni most, amikor a vállalatok már az 1967-es feladatokra készülve meg­kezdték kooperációs tárgyalásai­kat. A szállítási szerződések új rendjében nem a központilag le­bontott mutatók, hanem az önálló vállalati megállapodások biztosít­ják majd a munka zavartalan anyagi feltételeit. A vállalatok már az idén sem kaptak kötelező jellegű előírást a teljes termelésre, az esztendős fel­adatok havi vagy negyedévi üte­mezésére. Jövőre tovább csökken a vállalatokra lebontott mutatók száma, s mint ismeretes, az üze­mek többsége ilyen központi elő­írások nélkül dolgozik majd az új gazdasági mechanizmusban. Mindez növeli a vállalatok önál­lóságát és egyben felelősségét is a tervezésben. A gépipar erőfeszíté­sei az ütemes termelésre, a mun­kában szerzett tapasztalatok se­gítik az önálló vállalati gazdálko­dáshoz és tervezéshez szükséges szervezési és vezetési módszerek kialakítását. Ha jól kezdődik az esztendő, a negyedév, a hónap, eredményes lesz a folytatás is! Ezt az elvet némileg módosítva s a gépipari tapasztalatokat általánosítva mondhatjuk: ha mindent időben megteszünk az ésszerű gazdálko­dási és vezetési módszerek meg­honosításáért, s eredményesen munkálkodunk a harmadik ötéves terv első esztendős feladatainak végrehajtásán, egyben a népgaz­daság hosszabb távú programjá­nak teljesítésén is sikeresen dol­gozunk. Kovács József Sikeresen véget ért a Gemini 11. űrutazása Leszállás emberi beavatkozás nélkül • Conrad és Gordon a Guam fedélzetén A Gemini 11. amerikai űrhajó két asztronautája, Charles Conrad és Richard Gordon csütörtökön befejezte háromnapos űrutazását. A Gemini 11. magyar idő sze­rint 15 órakor ereszkedett le ejtő­ernyőjének segítségével az At­lanti-óceán vizére, mindössze 2,5 kilométerre a keresésére kikül­dött haditengerészeti egységek vezérhajójától, a Guam repülő­­gép-anyahajótól. A fékezőrakéták bekapcsolása után az űrhajósok teljesen a Ge­mini 11. automatikus berendezé­sére bízták az űrhajót, s az elekt­ronikus számítógép, valamint az ugyancsak elektronikus irányító­­berendezés a megfelelő adatok betáplálása után „önállóan”, minden emberi beavatkozás nél­kül hozta le őket. A leszállást követő húsz percen belül a két amerikai űrhajóst helikopteren a Guam fedélzetére szállították. „Ez az öreg Föld egészen jól fest innen a hajó fedélzetéről, de mondhatom, onnan föntről, 1367 kilométer magasságból egyenesen csodálatos" — ezekkel a szavak­kal köszöntötte Gordon, a Gemi­ni 11. űrhajósa a Guam repülő­gép-anyahajó fedélzetén a kö­szöntésükre egybegyűlteket. Conrad és Gordon — akik a je­lentések szerint kitűnő állapot­ban vannak — az éjszakát a ha­jón töltik, pénteken repülnek Kennedy-fokra. A Gemini 11. — mint ismere­tes — több fontos kísérletet végzett, így megdöntötte a re­pülés abszolút­­ magassági vi­lágrekordját (több mint 1360 ki­lométer magasságba emelkedett), bonyolult manővereket hajtottak végre az Agena célrakétával, amelyet huzai erősített a Gemi­ni 11-hez, és a két testtel a­ Vi­lágűrben mesterséges gravitá­ciós rendszert hoztak létre. Gor­don szerdán 123 percig derékig kiemelkedett a kabinból, és ilyen „fél űrsétában” fényképezte a déli égbolt csillagképeit. Néhány órával a háromnapos repülés befejezése előtt Conrad és Gordon erősen megközelítette a rakétát, amely előzőleg össze volt kapcsolva az űrkabinnal, de csütörtökre már vagy 40 ki­lométernyire eltávolodott attól. A Gemini 11. először meg­előzte a rakétát, majd aláre­pült. A pilóták elmondták: kü­lönös látvány, volt, hogy a hu­zal, amely még szerdán az Age­na köré tekeredett, s ezáltal a­­ rakéta úgy festett, mintha be­csomagolták volna — a rárepü­­léses randevú időpontjában már „az égnek meredt”, teljesen ki­egyenesedve lebegett az űrben. (AP) Wilson újból időt nyert a rhodesiai kérdésben Befejeződött a nemzetközösségi értekezlet Csütörtök délután hat óra előtt néhány perccel Londonban befejeződött a nemzetközösség tíznapos kormányfői értekezlete. „Wilson időt nyert önmaga és a Smith-rezsim számára” — így összegezik mértékadó londoni po­litikai körökben a Brit Nemzet­közösség kormányfői értekezleté­nek szerdán kiadott közös közle­ményét a rhodesiai kérdésről. Brit megfigyelők hangsúlyoz­zák: a kilencnapos eredményte­len birkózás és vita után szerdán Wilson miniszterelnök maga fe­nyegetőzött a nemzetközösség fel­­­ robbantásával, amikor élesen­­ visszautasította Kapwepwe zam­biai külügyminiszternek azt a vádját, hogy ő is (a brit minisz­­terelnök) „fajüldözővé vált”, majd feltette a kérdést kollégáinak: — Akarják-e, hogy a nemzetközös­ség fennmaradjon? — Wilson ezen a ponton állt elő azzal az utolsó pillanatra tartogatott en­gedményével, hogy az ötpontos brit terv elfogadására háromhó­napos határidőt szabott meg a Smith-rezsim számára. Ez az en­gedmény hárította el a nyílt sza­kítást, és tette lehetővé a záróköz­lemény kidolgozását, amely való­jában két jelentést, a 15 afro­ázsiai tagállam többségi állás­pontját és a hat tagállam támo­gatásával kisebbségben maradt brit álláspontot tartalmazza. A nemzetközösség történetében elő­ször fordul elő, hogy a brit kor­mány kisebbségben maradt egy kormányfői értekezleten. A ködösítő köntöst lehántva a brit javaslatokról, a meztelen lé­nyeg az, hogy Wilson ugyanazt az alkut ajánlja a Smith-rezsimnek, amit 10 hónappal ezelőtt, csupán azzal fenyegetőzik, hogy „vissza­vonja eredeti javaslatait”, ha azo­kat Smith ez év végéig bezárólag sem fogadja el. (MTI) A buddhisták elutasítják a dél-vietnami „választások" eredményét A dél-vietnami fővárosban elő­reláthatólag csak néhány nap múlva teszik közzé a vasárnapi választások hivatalos végeredmé­nyét. A saigoni buddhista intézet csütörtökön közleményt adott ki,­ amely hangoztatja, hogy a ön­­kormányzat meghamisítja a vá­lasztási eredményeket és a szava­zók számát a ténylegesnél sokkal nagyobbnak tünteti fel, hogy így azt a látszatot keltse, mintha Dél- Vietnam lakossága támogatná a rendszert. A nyilatkozat szerint, amelyet Thich Thien Hoa, az in­tézet ideiglenes vezetője írt alá, a vasárnapi választásokon a lakos­ságnak csupán kisebb része vett részt és így az összeülő nemzet­­gyűlés nem képviseli Dél-Viet­­nam népét. Az AFP saigoni tudósítójának értesülése szerint pénteken el­hagyja a kórházat és visszatér a saigoni buddhista intézetbe Thich Tri Quang főpap, a kormányelle­nes áprilisi és májusi megmozdu­lások egyik vezetője, akinek részleges éhségsztrájkja csütör­tökön századik napjába lépett. A kórház közlése szerint a főpap állapota változatlanul igen sú­lyos. a Thant kitart lemondási szándéka mellett A Biztonsági Tanács tagjai fel akarják kérni álláspontjának megváltoztatására Fedorenko, a szovjet ENSZ- küldöttség vezetője, aki ebben a hónapban a Biztonsági Tanácsban elnököl, szerdán ebédet adott a BT-tagok képviselőinek tisztele­­­­tére. (A Csang Kaj-sek­ ista kül­dött természetesen nem volt je­len.) A társadalmi jellegű össze­jövetelen — a Reuter jelentése­­ szerint — a BT-tagok egyetértet­tek abban, hogy U Thantot fel kell kérni: változtassa meg le­mondási szándékát. U Thant tudvalevőleg azért nem akar új mandátumot vállalni a világszervezet élén, mert úgy ér­zi, hogy az Egyesült Államok ma­gatartása miatt nem tud hatható­san közreműködni a vietnami há­ború ügyének rendezésében, s tart a konfliktus kiszélesedésétől. U Thant ENSZ-főtitkár csü­törtökön egy diplomaták és saj­tótudósítók tiszteletére rendezett ebéden kijelentette, hogy kitart elhatározása mellett és megbí­zatásának lejártával megválik főtitkári tisztségétől. Kérte az ENSZ tagállamait, hogy ne ra­gaszkodjanak személyéhez, ha­nem igyekezzenek megfelelő utó­dot találni erre a posztra. (MTI) El kell vetni a Bundeswehr atomfelfegyverzésének tervét Amerikai közéleti személyiségek felhívása Johnsonhoz Washingtoni tudósítónk jelenti: New Yorkban sajtóértekezleten hozták nyilvánosságra azt a leve­let, amelyet 290 amerikai tudós, tanár, író, üzletember, vallási ve­zető és más közéleti személyiség írt Johnsonhoz. A levél aláírói, akik között tizenkét Nobel-díjas és több volt miniszter is van, eré­lyesen sürgetik az amerikai elnö­köt: tegyen új erőfeszítéseket arra, hogy a Szovjetunióval meg­egyezés jöhessen létre az atom­fegyverek elterjedésének megaka­dályozásában. A levélírók kifejtik, hogy az atomfegyverek elterjedése ve­szélyesebb „az Egyesült Államok biztonságára”, mint a vietnami háború. A levél szerint az ügy csakis úgy mozdulhat el a holt­pontról, ha az amerikai politika (Folytatón a 2. oldalon.)

Next