Népszabadság, 1966. október (24. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1. oldal . Ara 80 fillér I­­ÉPSZABADSÁ­G 1966. október 9. vasárnap A HI AGYA NI SZOCIALISTA MUNKÁSPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXIV. évfolyam, 239­ szám Európa békéjéért,biztonságáért Aligha akad bárki is, aki két­ségbe vonná, hogy Európa problé­máinak jelentősége túlnő e kontinens határain. Itt húzódik két világrendszer elválasztó ha­tárvonala, s az államcsoportok vi­szonya ezen a földrészen egyszer­smind sajátságos barométere a nemzetközi politikai időjárásnak is. Ezért azután az is igaz, hogy az európai problémákat nem le­het a világhelyzettől elvonatkoz­tatva szemlélni: a más földrésze­ken folyó küzdelmek harci zaja itt is visszhangzik, s az agresszió más övezetekben az európai lég­kört is mérgezi. Nem túlzás tehát azt mondani, hogy az európai béke, a Duna, a Rajna, a Temze s a Volga partján élő népek biz­tonsága szempontjából közvetlen veszélyt is jelent az Egyesült Ál­lamok jelenlegi agresszív politi­kája. E politika jegyében szőnek összeesküvéseket az arab világ­ban és Latin-Amerikában, tagad­ják a népek önrendelkezési jogát, és támogatják világszerte a nép­ellenes, korrupt rendszereket. E politika jut legszemléltetőbben kifejezésre a vietnami nép ellen napról napra kíméletlenebb esz­közökkel folyó rablóháborúban. Az Egyesült Államok céljai Eu­rópában sem mások, mint a többi kontinensen. Az amerikai kor­mánypolitika tervezői Nyugat- Európát — ma is, éppúgy, mint tegnap — eszköznek tekintik az amerikai globális politika végre­hajtásához. Tekintet nélkül a vég­bement politikai, gazdasági és pszichológiai folyamatokra — amelyeket legérzékletesebben Franciaországnak a NATO-tól való elhatárolódása fejezett ki — szeretnék ráerőszakolni akaratu­kat szövetségeseikre s egész Nyu­­gat-Európára is. Céljuk: megállí­tani, visszafordítani a népek fel­­szabadulásának, a társadalom át­alakulásának történelmi folyama­tát, tovább mélyíteni Európa megosztottságát, fokozni a fegy­verkezési hajszát, s a nemzetközi feszültséget, és megakadályozni a történelmileg indokolt, normális kapcsolatok kialakítását a föld­rész keleti és nyugati fele között. Ezért állomásoznak még mindig Európában az Egyesült Államok csapatai, a nyugat-európai orszá­gokban ezért vannak ott ka­tonai támaszpontjai, ezért léte­sülnek termonukleáris fegyver­raktárak, ezért köröznek éjjel­nappal az amerikai stratégiai lé­gierő atombombákat hordo­zó repülőgépei az európai orszá­gok égboltján. " A stabilitást kontinensünkön, amelynek közepén a tőkés és a szocialista világrendszer határa húzódik, mindenekelőtt az a sajátos katonai szövetség fenye­geti, amely Washington és Bonn között jött létre. Ma az ameri­kaiak segítségével létrehozott és felszerelt Bundeswehr a leg­nagyobb fegyveres erő a NA­­TO-ban. 460 ezer ember áll fegyverben, 12 nyugatnémet hadosztályt szereltek fel korszerű tüzérséggel és rakétafegyverek­­kel. És a Bundeswehr arzenáljába tartoznak atomfegyverek hordo­zására alkalmas rakéta- és repü­lőgéptípusok is! A fegyverkezés mérve és üteme elválaszthatatlan a bonni állam politikai céljaitól. Az NSZK ma az egyetlen olyan állam, amely nem titkolja, hogy azoknak a határoknak megváltoz­tatását kívánja, amelyek a hitle­­rizmus szétzúzásának eredménye­képpen jöttek létre. Mennyire jel­lemző, hogy még az iskolai térké­peken is „ideiglenesen idegen közigazgatás alatt álló övezetnek” tüntetik fel a Szovjetunió, Lengyelország nyugati terüle­teit! A nyugatnémet külpoliti­ka bizonyos taktikai változá­sai csak még jobban aláhúzzák ennek az anakronisztikus politi­kának változatlanul revansista pilléreit, stratégiai céljainak ál­landóságát. És éppen ez a nyugat­német állam ma az Egyesült Ál­lamok legfontosabb európai part­nere, rá épülnek a NATO-n be­lüli és azon kívüli amerikai ka­tonai tervek! Abban az időszakban, amikor Nyugat-Európa-szerte sok állam­férfi figyelemmel tanulmányoz­za azokat a következtetéseket, amelyek logikusan adódnak a francia politika bizonyos realista lépéseiből — a nyugatnémet vezető körök tisztában van­nak saját fontosságukkal, kulcs­szerepükkel az Észak-atlanti Szövetség egész rendszerén be­lül. Szövetségük az Egyesült Ál­lamokkal azt a lehetőséget je­lenti számukra, hogy rátegyék kezüket a nukleáris fegyverek kilövésére alkalmas ultramodern rakéták után, magukra az atom­fegyverekre is. Azok a wa­shingtoni jelentések, amelyek szerint „Johnson elnök továbbra is tanulmányozza Nyugat-Német­­ország fokozottabb részvételének lehetőségeit az európai nukleáris védelemben”, a mindennapi poli­tika nyelvére lefordítva azt je­lentik, hogy ennek veszélye nem csökkent. A szocialista államok, a Var­sói Szerződés országai — köztük hazánk is — elsőrendű politikai céljuknak tekintik az európai biztonság megvalósítását. Ezt tükrözte a Varsói Szerződés ál­lamainak bukaresti deklaráció­ja és ezt fejezik ki országaink külpolitikai kezdeményezései az ENSZ most folyó New York-i közgyűlésén s a nemzetközi politika minden más fórumát­ is. A jelenlegi helyzetben is le­hetne lépéseket tenni az európai biztonság érdekében. Ha például közös nyilatkozat születne az európai határok megváltoztat­­hatatlanságáról, ez hasznos és eredményes lépés lenne. Ha ki­nyilvánítanák azt, hogy Nyugat- Németország sem most, sem később, sem nyíltan, sem búr­, kélt formában nem juthat nuk­leáris fegyverekhez — ez is igen nagy hozzájárulás lenne a fe­szültség csökkentéséhez. E va­lóban alapvető két kérdés meg­oldása nélkül elképzelhetetlen stabil európai biztonsági rend­szer kiépítése. Senki sem tagadhatja, hogy a jelenlegi európai helyzet a ve­szély sok elemét rejti magában. A hidegháborús állapot állandó­sítása csak azoknak előnyös, akik Európát a feszültség álla­potában akarják tartani, s akik­nek teljesen közömbösek az európai népek igazi érdekei. Ha létrejönne a kontinens országai­nak párbeszéde, a tanácskozás, amely egy hatalom ellen sem irányul, ahol a tárgyalóasztal mellett volna hely minden nyu­gat- és kelet-európai állam kép­viselőjének ez kiváló lehető­séget jelentene az építő javas­latok — például az atommentes övezetek létesítésére irányuló indítványok — megvitatására, a nézetek kölcsönös megismerésére s még többre is. Arra, hogy ki is munkálják azokat a tényleges politikai lépéseket, amelyek ál­landósíthatnák Európában a biz­tonság és a nemzetközi együtt­működés atmoszféráját. Vajda Péter Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 25. ülésszakáról 1966. október 4 és 7 között Moszkvában tartotta 25. üléssza­kát a KGST végrehajtó bizott­sága. Az ülésszakon részt vett: Sztanko Todorov, a Bolgár Nép­­köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Otakar Simunek, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának elnökhelyet­tese, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnökhelyettese, Apró Antal, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökhelyettese, Damdinyija Gombozsav, a Mon­gol Népköztársaság Minisztertaná­csának elnökhelyettese, Julius Balkow, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese, Gogu Radulescu, a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyet­tese és Mihail Leszecsk­o, a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége Minisztertanácsának el­nökhelyettese. A KGST és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság kor­mánya között Jugoszláviának a KGST-szervek munkájában való részvételéről kötött megállapodás értelmében a végrehajtó bizottság ülésszakán részt vett Alekszandar Grlicskov, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja. A vég­rehajtó bizottság ülésszakán a Román Szocialista Köztársaság képviselője, Gogu Radulescu mi­niszterelnök-helyettes elnökölt. A végrehajtó bizottság megvitatta a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának jelentését A KGST- országok és Jugoszlávia 1966— 1970-re szóló hosszú lejáratú áru­csere-egyezményeivel összefüggő tárgyalásokról és az egyezmények megkötéséről. Megállapítást nyert a végre­hajtó bizottság ülésszakán, hogy a KGST-országok és Jugoszlávia 1966—1970-re szóló hosszú lejá­ratú árucsere-egyezményei előirá­nyozzák az árucsere-forgalom to­vábbi növekedését, ami azt tanú­sítja, hogy állandóan bővül és mélyül az említett országok gaz­dasági együttműködése. A végrehajtó bizottság javasol­ta, folytassák a szóban forgó or­szágok kölcsönös kereskedelmé­nek bővítését az 1966—1970-es időszakban. A KGST-országok, valamint Jugoszlávia 1966—1970. évi hosszú lejáratú árucsere-egyezményeivel összefüggő tárgyalások és az egyezmények megkötése kérdései­nek megvitatásában a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság képviselője is részt vett. A végrehajtó bizottság megvi­tatta azokat a javaslatokat, ame­lyek értelmében az 1967—1970 kö­zötti időszakban az érdekelt or­szágok között szakosítani kell a Diesel-hajók gyártását és szállítá­sát. A kommunista és munkáspár­tok vezetőinek és a KGST-orszá­gok kormányfőinek 1966 júliusá­ban Bukarestben megtartott talál­kozóján folytatott eszmecserével összhangban a végrehajtó bizott­ság megvitatta a tanács 1966 de­cemberében Szófiában megtar­tandó ülésszakának előkészületeit. A végrehajtó bizottság a gaz­dasági együttműködés néhány más kérdését is megvizsgálta. Az ülésszak a testvéri barátság és a teljes egyetértés légkörében folyt le. A szovjet—magyar gazdasági és tudományos­ műszaki kormányközi bizottság ülése Moszkvában megnyílt a szovjet —magyar gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kormányközi bi­zottság ülése. A kormányközi bi­zottságnak ez a negyedik ta­nácskozása 1964-ben történt meg­alakulása óta. A Kreml nagy palotájában ta­lálkoztak a küldöttségek Apró Antal és Mihail Leszecsko mi­niszterelnök-helyettesek vezeté­sével. Apró Antal az ülés megnyi­tása alkalmából elhangzott fel­szólalásában méltatta a kor­mányközi bizottság munkájának jelentőségét. A bizottságot haté­kony eszköznek nevezte a két ország sokoldalú együttműködé­sének fejlesztésére és elmélyíté­sére, s megelégedését fejezte ki Magyarország és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak fejlő­dése felett. Megjegyezte, hogy a múlt évben 900 millió rubelt tett ki a két ország közötti árufor­galom. A jelenlegi ötéves terv­ben (1966—1970) az áruforgalom jelentősen megnövekszik, ami kétségtelen tanúbizonysága a gazdasági együttműködés köl­csönös előnyeinek. VÁLLALTÁK, TELJESÍTETTÉK November 15-ig teljesítik az éves tervet a Budapesti Vegyiművek dolgozói A Budapesti Vegyiművek dol­gozói különösen szép eredmény­nyel kívánják köszönteni a párt IX. kongresszusát: versenyfel­ajánlásukat kiegészítve vállalják, hogy évi tervüket november 15-ig teljesítik. Ez pedig azt jelenti, hogy az eredetileg vállalt 30 mil­lió forint értékű többtermelés he­lyett 100 millió forint értékű ter­méket gyártanak terven felül a belföldi felhasználóknak és az ex­portra. Erre a nagy vállalkozásra az eddig eltelt kilenc hónap eredmé­nyei, a verseny várakozáson fe­lüli sikerei adnak alapot. A gyár­vezetőség által kitűzött kongresz­­szusi zászlóért 11 üzemrész vetél­kedik és 71 brigád küzd a szocia­lista cím elnyeréséért. A növény­védő szereket gyártó üzemrész kollektívája már október 5-én be­fejezte évi tervét, túlteljesítették az év elején tett felajánlást is, és pótfelajánlást tett 300 tonna Hun­­garin gyomirtó szer és 300 tonna DL—40 porozószer gyártására. Nagy erőfeszítést tett és tesz még ezután is a szuperfoszfát-üzem­­rész is, hiszen amikor a mezőgaz­daság és a külkereskedelem a harmadik negyedévben újabb megrendelésekkel jelentkezett, terven felül 42 000 tonna szuper­foszfát gyártására vállalkozott. Adottságainál fogva ez a két üzemrész vállal oroszlánrészt a 100 milliós túlteljesítésből, de a vállalat vezetői igen sokra becsü­lik, egyenértékű műszaki teljesít­ményként tartják számon az egyébként is feszített tervvel dol­gozó kénsavüzemrész 2000 tonnás, és a kaprolaktám-üzemrész 20 tonnás többletfelajánlását. És ha­sonló elismerésre méltó az elekt­rolízisüzem teljesítménye is, amely ugyan elsősorban nem tervtúlteljesítéssel járul hozzá a vállalati kollektíva sikereihez — ebben az üzemrészben erre nincs mód —, hanem az energiamegta­karításban ért el a vártnál jobb eredményeket. Az eredetileg vál­lalt 1 millió kilowattórás ener­giamegtakarítást teljesítve to­vábbi 200 000 kilowattórát takarít meg. Végül, de egyáltalán nem utol­sósorban, nagy eséllyel vesznek részt a versenyben a vállalat „szürke emberei”, a karbantartók is, akik kiváló minőségben vé­gezték el az idei nagyjavítást. A verseny anyagi elismerésére a vállalat vezetősége az éves juta­lomkereten felül mintegy 30 000 forintot fordít. Ezen osztoznak majd a legjobb eredményt elért üzemrészek és brigádok. De en­nek a vetélkedésnek csak nyerte­sei lesznek, hiszen a vállalt köte­lezettségek teljesítésével a kollek­tíva minden tagja mintegy 16—18 napi keresetnek megfelelő nyere­ségrészesedéssel számolhat. S. Ej . S­ánta Ferenc és Mozi Péter zsákba gyűjti az L—2-es porozó­szert.

Next