Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

1967. szeptember 16. szombat NÉPSZABADSÁG Biztosítják az átmenet évében is a lakosság zavartalan ellátását Dr. Tímár Mátyás látogatása Salgótarjánban Dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese pénteken Salgó­tarjánba látogatott. Délelőtt a megyei pártbizottság székházában az iparmedence több mint kétszáz szakemberével, gaz­dasági és pártvezetőkkel találko­zott, s az ország gazdasági helyze­téről és a gazdasági reform elő­készületeiről tájékoztatta őket. ■ Gazdasági helyzetünk idei leg­főbb jellegzetességeiről szólva el­mondta, hogy ipari­­termelésünk a tavalyi január—augusztusi idő­szakhoz képest 9 százalékkal nőtt, s a többlettermelés 80 százaléka a munkatermelékenység növeke­déséből származik. Amint az már közismert — mondta a kormány elnökhely­ettese —, a mezőgazda­ság rekorddal zárta az idei ga­bonabetakarítást. Mintegy tizenöt­ezer vagon gabonát tudtunk ál­lami tartalékba helyezni, amire még soha nem volt példa a ma­gyar mezőgazdaságban. Szólt a külkereskedelem alaku­lásáról és a beruházás jó ered­ményeiről, majd a gazdasági re­form előkészületeivel kapcsolat­ban többek között elmondta: a termelői árreform munkái lénye­gében befejeződtek, s 1963. jenuár elsejével új árszerkezetű termelői árrendszer lép életbe. A beruhá­zásokkal kapcsolatban bejelentet­te, hogy az 1961­—1970-es évekre tervezett nagy beruházások rang­sorolása most van folyamatban, az azonban már látható, hogy minden tervezett nagy (úgyneve­zett egyedi) beru­házás nem indul­hat be harmadik ötéves tervünk hátralevő időszakában. Nagy érdeklődés kísérte a kor­mány elnökhelyettesének, a Gaz­dasági Bizottság elnökének az új gazdasági mechanizmus bevezeté­sével párhuzamosan a lakosság érdekében tett kormányintézkedé­sekről szóló bejelentéseit. — A párt és a kormány elsőren­dű kérdésnek tekinti — mondta —, hogy az átmenet évében a la­kosság, az úgynevezett belső­ piac zavartalan ellátását biztosít­sa. Ezzel kapcsolatban a Gazda­sági Bizottság két ízben is hozott megfelelő határozatokat, amelyek­ben kötelezte a minisztériumokat többletárualapok biztosítására. Több milliárd forint értékű köz­szükségleti cikk készletünk van a lakosság zavartalan ellátásának fedezésére, de intézkedtünk a szocialista és a tőkésországokból származó árutöbblet felhalmozá­sára is — jelentette be Tímár elv­társ. Délután vendéglátói társaságá­ban a Zománcipari Művek salgó­tarjáni gyáregységébe, majd a Síküveggyárba látogatott dr. Tí­már Mátyás. Átadta megbízólevelét az új berlini magyar nagykövet Walter Ulbricht, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke pénteken fogadta Tömpe Andrást, hazánk új berlini nagykövetét, aki át­nyújtotta az elnöknek megbízóle­velét. Az ünnepélyes aktusnál je­len volt Otto Gotschke, az állam­tanács titkára, Oskar Fischer kül­ügyminiszter-helyettes. Ott voltak a magyar nagykövetség diplomá­ciai munkatársai, akiket a nagy­követ bemutatott Walter Ulb­richtnak. A megbízólevél átadása alkal­mából Walter Ulbricht és Tömpe András beszédet mondott. Tömpe András átadta az NDK Államtanácsa elnökének Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő üdvözletét, amit Walter Ulbricht szívélyesen viszonzott. A szövetkezők szövetségei öt hónappal ezelőtt határozta el a termelőszövetkezetek első orszá­gos kongresszusa a tsz-ek szövet­ségi rendszerének kialakítását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát már akkor megválasz­tották, a területi szövetségeket pe­dig országszerte ezekben a hetek­ben hozzák létre. Az előkészüle­tek és az eddig megtartott alaku­ló gyűlések tapasztalatai arról ta­núskodnak, hogy a termelőszövet­kezeti vezetők és tagok nagy je­lentőséget tulajdonítanak társa­dalmi képviseleti szervezeteik­nek. Világosan látják, hogy a gazdasági mechanizmus reformjá­ról szóló határozatok termelőszö­vetkezetekre vonatkozó állásfog­lalásának milyen nagy hordereje van. Nemcsak elvi döntéseit, ha­nem gyakorlati tények is hirde­tik, hogy az állam a termelőszö­vetkezetek gazdáinak a tagokat tekinti. Erről tanúskodik az is, hogy megvalósulóban van a ter­melőszövetkezeti önkormányzat, amelynek nélkülözhetetlen ele­mei a tsz-ek érdekvédelmi szer­vei. Régi módon az újról? Az utóbbi években egyre erősö­dött az az igény, hogy növeked­jék a termelőszövetkezeti tagok közösségének önállósága, s a nagyüzemi társas gazdálkodással kapcsolatos döntések ne a tsz-eken kívül szülessenek. Magá­val hozta a fejlődés azt a köve­telményt is, hogy a gazdasági, szervezeti és jogi önállóság köl­csönös tiszteletben tartása jelle­mezze a tsz-ek és más szervek vi­szonyát. Mélyreható változások váltak szükségessé a tanácsokkal, a bankkal és a vállalatokkal való együttműködésben. Ezzel egyide­jűleg megérlelődtek annak a fel­tételei, hogy bővüljön a termelő­­szövetkezetek tevékenységi köre, s minden tekintetben érvényesüljön a gazdaságosság és az ésszerűség. Ez a vázlatos felsorolás is ér­zékelteti, hogy milyen sok min­den napirendre került a legutób­bi időkben, s milyen lényegbevá­gó átalakulás kezdődött el a ter­melőszövetkezeti mozgalomban. Nincs tehát semmi meglepő ab­ban, hogy a termelőszövetkezetek sokat várnak területi szövetsé­geiktől, helyenként többet is, mint amennyit a valóságos lehetőségek indokolttá tesznek. Eléggé általá­nos például, hogy szinte minden­re kiterjedő hatáskört szeretnének biztosítani a területi szövetség­nek. Hatósági jogkörrel ruháznák fel, hogy — amint megfogalmaz­zák — kellő eredménnyel képvi­selhesse a termelőszövetkezeteket. Volt olyan javaslat, hogy a szö­vetség kötelező erejű utasításokat adhasson, s a termelőszövetkeze­tek védelmében és szükség esetén a velük kapcsolatban levő válla­latokkal szemben hatósági szere­pet tölthessen be. Ennek az elképzelésnek a hívei régi módon gondolkoznak az új­ról. Nem veszik figyelembe, hogy gazdaságirányításunk egész rend­szere megújul. A reform egyik legerősebb vonása éppen az, hogy nem utasításokkal, nem hatósági módszerekkel akar elrendezni olyan problémákat, amelyeket csak gazdasági eszközökkel, ráha­tásokkal lehet jól megoldani. Nemcsak a termelőszövetkezetek­kel összefüggésben, hanem egész gazdasági életünkben attól remél­hetjük a leglényegesebb javulást, hogy megszűnik minden idejét­múlt adminisztratív irányítási módszer. De hogyan szűnhetne meg, ha akármelyik régi, hatósági szerv helyett vagy ma már nem időszerű feladatainak ellátására új hatóságot, hivatalt hoznánk létre? Tavaly és az idén olyan sok, a tsz-eket érintő intézkedés látott napvilágot, hogy egyszerű felso­rolásuk is hosszú időt venne igénybe. Ezek az intézkedések fel­szabadítottak olyan erőket, ame­lyek eddig — különféle korláto­zások következtében — nem tud­tak hatni. Érthető, hogy az újon­nan támadt lehetőségek nagy buz­galmat váltottak ki. Mind több tsz igyekszik bővíteni termelését, s gyorsan növekszik a különféle feldolgozó tevékenységet folytató gazdaságok száma is. A mezőgaz­dasági termények és termékek ed­dig megszokott értékesítési for­mái mellett vagy helyett sok tsz keres és honosít meg újakat, ör­vendetesen erősödik az a törekvés is, hogy korábban kihasználatlan adottságok vagy új lehetőségek révén, egész éven át foglalkoztas­sák a munkaképes termelőszövet­kezeti tagokat és családtagjaikat. Igazságtalan eljárás lenne, ha bárki is elmarasztalná ezért a ter­melőszövetkezeteket, hiszen dicsé­rendő és bátorítandó jó szándék nyilatkozik meg ezekben a kezde­ményezésekben. Az viszont feltét­lenül szükséges, hogy a termelő­szövetkezeti vezetők, szakembe­rek és tagok tisztában legyenek vele: a területi szövetség sem most nem olyan szerv, sem ké­sőbb nem fejlődhet olyanná, ame­lyek a termelőszövetkezetek min­denféle gazdasági ügyét intézi. A szövetségnek nem lesznek és ne legyenek vállalatai, s ne tartson fenn a hozzá tartozó termelőszö­vetkezetek ügyeivel foglalkozó jo­gi irodát. S nem lenne jó, mert csalódásokhoz vezetne, úgy fognák fel a szövetség rendelteté­sét, mintha az volna a szerepe, hogy különféle hivataloknál, vál­lalatoknál hol ezt, hol azt „ki­járja” a tagszövetkezeteknek. Kezítené annak a célnak az eléré­sét, amelyet következetesen szol­gálni minden szövetségnek első­rendű és megtisztelő feladata. Ez a cél nem annyi csupán, hogy a termelőszövetkezeti tagok nagyüzemi társas gazdaságukon belül önállóbban intézhessék kö­zös ügyeiket. Magában foglalja azt is, hogy a tsz-ek egymással összefogva működjenek, együtte­sen alakítsák ki érdekvédelmüket, s összehangolják minden tevé­kenységüket. Elengedhetetlenül szükséges ez nemcsak ahhoz, hogy a mezőgazdaság, illetve a terme­lőszövetkezetek szervesen bele­illeszkedjenek szocialista terv­gazdaságunkba, hanem a szövet­kezeti önkormányzat teljessé té­teléhez is. Ahhoz, hogy a törvé­nyes keretek között a szövetkezeti gazdák elhatározása, akarata ér­vényesüljön a tsz-eket érintő minden kérdésben. A szövetkeze­tek önálló gazdálkodásának erő­södése megköveteli, hogy az ed­diginél szorosabb kapcsolatba ke­rüljenek egymással a termelési szerkezet kialakításakor, de az értékesítésben, a jogi képviselet ellátásában, a közös beruházások megvalósításában és vállalatok alapításában is. De hát végül is mi az, amit a termelőszövetkezetek gyakorlati­lag várhatnak területi szövetsé­geiktől? Ha a szövetségnek nem lesznek vállalatai, ha nem foglal­kozik ügyes-bajos dolgok elinté­zésével, akkor mi hasznát látják a termelőszövetkezeteit? A JELSZÓ: SZPUTNYIK Az „űrkorszak" első évtizedének felmérésére készülnek Belgrádban Belgrád egyik legforgalmasabb útvonalán, a Jugoszláv Űrhajó­zási és Rakétakutatási Társaság központjában a régiek mellett új feliratok fogadják a látogatókat: „A nemzetközi űrhajózási szövet­ség XVIII-ik kongresszusa, Belg­rád, Bulevar Revolucije 44.” Eb­ben az épületben ma a jelszó: szputnyik. Teljes lendülettel foly­nak az előkészületek az űrhajó­zás legnagyobb tekintélyeinek szeptember 24-én nyíló világtalál­kozójára. Arra a kongresszusra, amely az első szovjet mestersé­ges hold, a Szputnyik I. fellövé­sének 10-ik évfordulója alkalmá­ból összegezni kívánja az „űrkor­szak” első évtizedének eredmé­nyeit Dr. Luigi Napolitano, a Nem­zetközi Űrhajózási Társaság elnö­ke, a nápolyi egyetem professzo­ra, aki a mágneses hidrodinami­ka és a plazmaelmélet terén vég­zett munkásságával szerzett vi­lághírt, nemrég a kongresszus előkészítése kapcsán járt Belgrád­ban, s néhány mondatban össze­gezte azokat a sikereket, ame­lyekkel az emberiség az űrkutatás utóbbi tíz esztendejében büszkél­kedhetett. — Alig egy évtizede — mon­dotta — nemcsak a közönség, de a szakemberek véleménye is az volt, hogy az ember megjelenése az űrben nem több romantikus álomnál. Mégis ilyen rövid idő alatt emberek sora járt az űrben, földi kutatóállomások jutottak el a Holdra, a Marsra, a Venusra. Az űrkutatások lehetővé tették tv-programok közvetítését a föld­golyóra, jelentősen előreléptünk a hosszú távra szóló időjárás­prognózisok készítésében. Az utóbbi tíz évben többet tudtunk meg a Földet körülvevő légkör és a naprendszer szerkezetéről, mint az ezt megelőző 300 évben. Arról már nem is kell beszélnünk, mi­lyen hatással volt az űrkutatás az általános műszaki haladásra. Ennek a tömör eredménylistá­nak a részletes elemzésével fog­lalkozik majd a belgrádi kong­resszus, amelynek 1200 részvevője között ott lesznek az űrkutatás és a rakétatechnika legismertebb szakemberei több mint 30 or­szágból, köztük Magyarországról is. A tanácskozásnak külön jelen­tőséget ad, hogy azon együtt vesz­nek részt az űrhajózás technikai kivitelezői és elméleti tudósai, mérnökök, fizikusok, jogászok, biológusok, csillagászok, pszichi­kusok, kémikusok. Köztük olyan világhír­ességek, mint Leonyid Sze­den szovjet akadémikus, „az űr­hajózás atyja”, William Pickering, az amerikai Ranger-, Surveyor-, Lunar Orbiter-, Manier-progra­­mok irányítója, Stark Draper, a forgásvizsgálat és a rakétairányí­tás szaktekintélye, Hilde Kall­­man-Bijl, a neves holland űrfizi­kus, s a rakétai ballisztika ugyan­csak holland híressége, Johan Kooy. Belgrádba várják az olasz származású Antonio Ferrit, a szu­perszonikus aerodinamika világ­szerte ismert tudósát, s az „űr­korszakot” megelőző kutatások néhány legendás alakját is, így például Hermann Oberth német tudóst, a „nagy látnokok”, Ciol­­kovszkij, Goddard, Eshault-Pel­­terie csoportjának egyetlen ma is élő tagját és Charles Dollfust, a híres francia ballonpilótát, a francia repülők doyenjét. A kongresszus fő beszámolóját — amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt készített el — Szedov akadémikus és Pickering professzor közösen terjesztik elő. Mintegy 300 tanul­mányt vitatnak meg a kongresz­­szus plenáris ülésein és különbö­ző szakcsoportjaiban. Részletesen elemeznek majd olyan problémá­kat, mint például a súlytalan­ságnak az emberi szervezetre gya­korolt hatását, a leszállásnál al­kalmazandó öltözékeket, az űr­pszichológia kérdéseit, az űrme­teorológia tapasztalatait, az űrha­jósok képzésének elveit, a rakéta­hajtóművek különböző típusainak előnyeit és hátrányait. Napirend­re kerülnek az űrkutatáshoz szük­séges felszerelések tervezésének módjai, az alkalmazott mestersé­ges holdak — meteorológiai, táv­közlési szputnyikok — problémái, a rakéták és űrhajók irányításá­nak ellenőrzésével kapcsolatos feladatok, és a Földre való vissza­érkezés fizikai vonatkozású kér­dései. Az „űrkorszak” eddigi legna­gyobb seregszemléjének igazi lát­ványossága is lesz: az a nemzet­közi kiállítás, amelyet a kong­resszussal egy időben az elmúlt évtized űrkutatási eredményeinek jegyében rendeznek meg ugyan­csak Belgrádban. A Szovjetunió, Anglia, Franciaország, Olaszor­szág, az NSZK, Hollandia, Bel­gium, Ausztrália és természetesen Jugoszlávia űrhajókat, automati­kus űrállomásokat, tudományos és gazdasági célokat szolgáló mes­terséges holdakat, az űrhajók mű­ködését biztosító elektromos be­rendezéseket, az űrhajózással kapcsolatos járműveket és egyéb űrkutatási felszereléseket kíván bemutatni. A belgrádi űrkutatási kong­resszusnak és kiállításnak egy nagy titka még van: eddig nem hozták nyilvánosságra, kik vesz­nek részt a Szputnyik I. fellövé­sének tizedik évfordulója alkal­mából rendezendő „űr-világtalál­kozón” az első számú hősök, az űrhajósok közül... Kocsis Tamás A kincstári szellem ellen Meglehetősen általános tapasz­talat, hogy az előkészítés idején nagyon gondosan kidolgozzák a szövetség hivatali felépítését. A legtöbb helyen a régi tanácsi ap­parátust és osztályokat tartják szem előtt, s valami hasonlót akarnak létrehozni. Megnyilatko­zik ez az igyekezet abban is, hogy néhol azért igyekeztek a megyei székhelyre tenni a szövetség iro­dáját, mert a különféle hivatalok, vállalatok is ott vannak. Emögött is az húzódik meg, hogy hatósági mintára képzelik el a szövetség­­et Pedig ha van valami, akkor mindenekelőtt a kincstári szellem az, ami veszélyeztetné a területi szövetségek társadalmi, politikai tekintélyét, gyengítené erejét, ne­ ­ Mit tehet a szövetség ? A már létrehozott szövetségek alakulóülésén mindenütt tisztáz­ták, hogy a szövetség egyik leg­fontosabb feladata a termelőszö­vetkezetek távlati fejlesztési el­képzeléseiből és a népgazdasági igényekből együttesen adódó kö­zös tennivalók meghatározása. Rendkívül fontos segítség az is, amit a szövetség azáltal adhat, hogy megvitatja a gazdasági ösz­tönzők hatását, javaslatokat tesz a munkaszervezésre, a munkadíja­zásra, a jövedelemelosztás mód­szereire. Tájékoztatja a termelő­szövetkezeteket az értékesítés és a beszerzés feltételeiről. Kezdemé­nyezheti árukapcsolatok létreho­zását, közreműködhet a termelő­szövetkezeti termények és termé­kek átadásánál, átvételénél és mi­nősítésénél. Szakmai tanfolyamo­kat, tapasztalatcseréket, tájékoz­tatókat szervezhet, részt vállalhat a szaktanácsadásból és a szak­munkásképzésből. Megszervezi a tagszövetkezetek jogvédelmét, il­letve a termelőszövetkezeti jogta­nácsosok munkáját. Összefogja és egybehangolja a tsz-ek által léte­sített kereskedelmi irodák, feldol­gozó, építő, gépjavító, értékesítő, ellátó és egyéb vállalatok tevé­kenységét. Szervezi és támogatja a szocialista munkaversenyt és brigádmozgalmat a termelőszö­vetkezetekben, s a küldöttgyűlés döntésének megfelelően ellát egyéb feladatokat is. Joga és kö­telessége, hogy a termelőszövet­kezetek gazdálkodásával s az ér­dekvédelemmel összefüggő kérdé­sekben javaslatokat tegyen az il­letékes állami, szövetkezeti és társadalmi szerveknek. A területi szövetség olyan sa­játos gazdasági központ és érdek­­védelmi szervezet, amely válasz­tott testületként működik és csak kisszámú függetlenített appará­tust tart. Hogy milyen lesz a mű­ködése, az legfőképe­n attól függ, mennyire ismerik fel igazi célját, szerepét, milyen vezetőket és munkatársakat állítanak oda, s mit bíznak rá tagszövetkezetei. Ha a tsz-ek nem lesznek türelmet­lenek, ha nem akarnak m­áról hol­napra mindent megoldani, s elejét veszik annak, hogy a területi szö­vetségek hivatali jellegű szervek legyenek, akkor jól meg tudnak felelni hivatásuknak ezek az ön­kéntes szövetkezeti egyesülések. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a ter­melőszövetkezetek eredményeseb­ben gazdálkodjanak, évről évre jobban megfeleljenek annak a várakozásnak, amellyel mind a parasztság, mind a munkásság és az egész társadalom viseltetik irántuk. Gulyás Pál

Next