Népszabadság, 1967. szeptember (25. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
1967. szeptember 16. szombat NÉPSZABADSÁG Biztosítják az átmenet évében is a lakosság zavartalan ellátását Dr. Tímár Mátyás látogatása Salgótarjánban Dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese pénteken Salgótarjánba látogatott. Délelőtt a megyei pártbizottság székházában az iparmedence több mint kétszáz szakemberével, gazdasági és pártvezetőkkel találkozott, s az ország gazdasági helyzetéről és a gazdasági reform előkészületeiről tájékoztatta őket. ■ Gazdasági helyzetünk idei legfőbb jellegzetességeiről szólva elmondta, hogy iparitermelésünk a tavalyi január—augusztusi időszakhoz képest 9 százalékkal nőtt, s a többlettermelés 80 százaléka a munkatermelékenység növekedéséből származik. Amint az már közismert — mondta a kormány elnökhelyettese —, a mezőgazdaság rekorddal zárta az idei gabonabetakarítást. Mintegy tizenötezer vagon gabonát tudtunk állami tartalékba helyezni, amire még soha nem volt példa a magyar mezőgazdaságban. Szólt a külkereskedelem alakulásáról és a beruházás jó eredményeiről, majd a gazdasági reform előkészületeivel kapcsolatban többek között elmondta: a termelői árreform munkái lényegében befejeződtek, s 1963. jenuár elsejével új árszerkezetű termelői árrendszer lép életbe. A beruházásokkal kapcsolatban bejelentette, hogy az 1961—1970-es évekre tervezett nagy beruházások rangsorolása most van folyamatban, az azonban már látható, hogy minden tervezett nagy (úgynevezett egyedi) beruházás nem indulhat be harmadik ötéves tervünk hátralevő időszakában. Nagy érdeklődés kísérte a kormány elnökhelyettesének, a Gazdasági Bizottság elnökének az új gazdasági mechanizmus bevezetésével párhuzamosan a lakosság érdekében tett kormányintézkedésekről szóló bejelentéseit. — A párt és a kormány elsőrendű kérdésnek tekinti — mondta —, hogy az átmenet évében a lakosság, az úgynevezett belső piac zavartalan ellátását biztosítsa. Ezzel kapcsolatban a Gazdasági Bizottság két ízben is hozott megfelelő határozatokat, amelyekben kötelezte a minisztériumokat többletárualapok biztosítására. Több milliárd forint értékű közszükségleti cikk készletünk van a lakosság zavartalan ellátásának fedezésére, de intézkedtünk a szocialista és a tőkésországokból származó árutöbblet felhalmozására is — jelentette be Tímár elvtárs. Délután vendéglátói társaságában a Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységébe, majd a Síküveggyárba látogatott dr. Tímár Mátyás. Átadta megbízólevelét az új berlini magyar nagykövet Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke pénteken fogadta Tömpe Andrást, hazánk új berlini nagykövetét, aki átnyújtotta az elnöknek megbízólevelét. Az ünnepélyes aktusnál jelen volt Otto Gotschke, az államtanács titkára, Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes. Ott voltak a magyar nagykövetség diplomáciai munkatársai, akiket a nagykövet bemutatott Walter Ulbrichtnak. A megbízólevél átadása alkalmából Walter Ulbricht és Tömpe András beszédet mondott. Tömpe András átadta az NDK Államtanácsa elnökének Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő üdvözletét, amit Walter Ulbricht szívélyesen viszonzott. A szövetkezők szövetségei öt hónappal ezelőtt határozta el a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa a tsz-ek szövetségi rendszerének kialakítását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát már akkor megválasztották, a területi szövetségeket pedig országszerte ezekben a hetekben hozzák létre. Az előkészületek és az eddig megtartott alakuló gyűlések tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy a termelőszövetkezeti vezetők és tagok nagy jelentőséget tulajdonítanak társadalmi képviseleti szervezeteiknek. Világosan látják, hogy a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatok termelőszövetkezetekre vonatkozó állásfoglalásának milyen nagy hordereje van. Nemcsak elvi döntéseit, hanem gyakorlati tények is hirdetik, hogy az állam a termelőszövetkezetek gazdáinak a tagokat tekinti. Erről tanúskodik az is, hogy megvalósulóban van a termelőszövetkezeti önkormányzat, amelynek nélkülözhetetlen elemei a tsz-ek érdekvédelmi szervei. Régi módon az újról? Az utóbbi években egyre erősödött az az igény, hogy növekedjék a termelőszövetkezeti tagok közösségének önállósága, s a nagyüzemi társas gazdálkodással kapcsolatos döntések ne a tsz-eken kívül szülessenek. Magával hozta a fejlődés azt a követelményt is, hogy a gazdasági, szervezeti és jogi önállóság kölcsönös tiszteletben tartása jellemezze a tsz-ek és más szervek viszonyát. Mélyreható változások váltak szükségessé a tanácsokkal, a bankkal és a vállalatokkal való együttműködésben. Ezzel egyidejűleg megérlelődtek annak a feltételei, hogy bővüljön a termelőszövetkezetek tevékenységi köre, s minden tekintetben érvényesüljön a gazdaságosság és az ésszerűség. Ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti, hogy milyen sok minden napirendre került a legutóbbi időkben, s milyen lényegbevágó átalakulás kezdődött el a termelőszövetkezeti mozgalomban. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a termelőszövetkezetek sokat várnak területi szövetségeiktől, helyenként többet is, mint amennyit a valóságos lehetőségek indokolttá tesznek. Eléggé általános például, hogy szinte mindenre kiterjedő hatáskört szeretnének biztosítani a területi szövetségnek. Hatósági jogkörrel ruháznák fel, hogy — amint megfogalmazzák — kellő eredménnyel képviselhesse a termelőszövetkezeteket. Volt olyan javaslat, hogy a szövetség kötelező erejű utasításokat adhasson, s a termelőszövetkezetek védelmében és szükség esetén a velük kapcsolatban levő vállalatokkal szemben hatósági szerepet tölthessen be. Ennek az elképzelésnek a hívei régi módon gondolkoznak az újról. Nem veszik figyelembe, hogy gazdaságirányításunk egész rendszere megújul. A reform egyik legerősebb vonása éppen az, hogy nem utasításokkal, nem hatósági módszerekkel akar elrendezni olyan problémákat, amelyeket csak gazdasági eszközökkel, ráhatásokkal lehet jól megoldani. Nemcsak a termelőszövetkezetekkel összefüggésben, hanem egész gazdasági életünkben attól remélhetjük a leglényegesebb javulást, hogy megszűnik minden idejétmúlt adminisztratív irányítási módszer. De hogyan szűnhetne meg, ha akármelyik régi, hatósági szerv helyett vagy ma már nem időszerű feladatainak ellátására új hatóságot, hivatalt hoznánk létre? Tavaly és az idén olyan sok, a tsz-eket érintő intézkedés látott napvilágot, hogy egyszerű felsorolásuk is hosszú időt venne igénybe. Ezek az intézkedések felszabadítottak olyan erőket, amelyek eddig — különféle korlátozások következtében — nem tudtak hatni. Érthető, hogy az újonnan támadt lehetőségek nagy buzgalmat váltottak ki. Mind több tsz igyekszik bővíteni termelését, s gyorsan növekszik a különféle feldolgozó tevékenységet folytató gazdaságok száma is. A mezőgazdasági termények és termékek eddig megszokott értékesítési formái mellett vagy helyett sok tsz keres és honosít meg újakat, örvendetesen erősödik az a törekvés is, hogy korábban kihasználatlan adottságok vagy új lehetőségek révén, egész éven át foglalkoztassák a munkaképes termelőszövetkezeti tagokat és családtagjaikat. Igazságtalan eljárás lenne, ha bárki is elmarasztalná ezért a termelőszövetkezeteket, hiszen dicsérendő és bátorítandó jó szándék nyilatkozik meg ezekben a kezdeményezésekben. Az viszont feltétlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezeti vezetők, szakemberek és tagok tisztában legyenek vele: a területi szövetség sem most nem olyan szerv, sem később nem fejlődhet olyanná, amelyek a termelőszövetkezetek mindenféle gazdasági ügyét intézi. A szövetségnek nem lesznek és ne legyenek vállalatai, s ne tartson fenn a hozzá tartozó termelőszövetkezetek ügyeivel foglalkozó jogi irodát. S nem lenne jó, mert csalódásokhoz vezetne, úgy fognák fel a szövetség rendeltetését, mintha az volna a szerepe, hogy különféle hivataloknál, vállalatoknál hol ezt, hol azt „kijárja” a tagszövetkezeteknek. Kezítené annak a célnak az elérését, amelyet következetesen szolgálni minden szövetségnek elsőrendű és megtisztelő feladata. Ez a cél nem annyi csupán, hogy a termelőszövetkezeti tagok nagyüzemi társas gazdaságukon belül önállóbban intézhessék közös ügyeiket. Magában foglalja azt is, hogy a tsz-ek egymással összefogva működjenek, együttesen alakítsák ki érdekvédelmüket, s összehangolják minden tevékenységüket. Elengedhetetlenül szükséges ez nemcsak ahhoz, hogy a mezőgazdaság, illetve a termelőszövetkezetek szervesen beleilleszkedjenek szocialista tervgazdaságunkba, hanem a szövetkezeti önkormányzat teljessé tételéhez is. Ahhoz, hogy a törvényes keretek között a szövetkezeti gazdák elhatározása, akarata érvényesüljön a tsz-eket érintő minden kérdésben. A szövetkezetek önálló gazdálkodásának erősödése megköveteli, hogy az eddiginél szorosabb kapcsolatba kerüljenek egymással a termelési szerkezet kialakításakor, de az értékesítésben, a jogi képviselet ellátásában, a közös beruházások megvalósításában és vállalatok alapításában is. De hát végül is mi az, amit a termelőszövetkezetek gyakorlatilag várhatnak területi szövetségeiktől? Ha a szövetségnek nem lesznek vállalatai, ha nem foglalkozik ügyes-bajos dolgok elintézésével, akkor mi hasznát látják a termelőszövetkezeteit? A JELSZÓ: SZPUTNYIK Az „űrkorszak" első évtizedének felmérésére készülnek Belgrádban Belgrád egyik legforgalmasabb útvonalán, a Jugoszláv Űrhajózási és Rakétakutatási Társaság központjában a régiek mellett új feliratok fogadják a látogatókat: „A nemzetközi űrhajózási szövetség XVIII-ik kongresszusa, Belgrád, Bulevar Revolucije 44.” Ebben az épületben ma a jelszó: szputnyik. Teljes lendülettel folynak az előkészületek az űrhajózás legnagyobb tekintélyeinek szeptember 24-én nyíló világtalálkozójára. Arra a kongresszusra, amely az első szovjet mesterséges hold, a Szputnyik I. fellövésének 10-ik évfordulója alkalmából összegezni kívánja az „űrkorszak” első évtizedének eredményeit Dr. Luigi Napolitano, a Nemzetközi Űrhajózási Társaság elnöke, a nápolyi egyetem professzora, aki a mágneses hidrodinamika és a plazmaelmélet terén végzett munkásságával szerzett világhírt, nemrég a kongresszus előkészítése kapcsán járt Belgrádban, s néhány mondatban összegezte azokat a sikereket, amelyekkel az emberiség az űrkutatás utóbbi tíz esztendejében büszkélkedhetett. — Alig egy évtizede — mondotta — nemcsak a közönség, de a szakemberek véleménye is az volt, hogy az ember megjelenése az űrben nem több romantikus álomnál. Mégis ilyen rövid idő alatt emberek sora járt az űrben, földi kutatóállomások jutottak el a Holdra, a Marsra, a Venusra. Az űrkutatások lehetővé tették tv-programok közvetítését a földgolyóra, jelentősen előreléptünk a hosszú távra szóló időjárásprognózisok készítésében. Az utóbbi tíz évben többet tudtunk meg a Földet körülvevő légkör és a naprendszer szerkezetéről, mint az ezt megelőző 300 évben. Arról már nem is kell beszélnünk, milyen hatással volt az űrkutatás az általános műszaki haladásra. Ennek a tömör eredménylistának a részletes elemzésével foglalkozik majd a belgrádi kongresszus, amelynek 1200 részvevője között ott lesznek az űrkutatás és a rakétatechnika legismertebb szakemberei több mint 30 országból, köztük Magyarországról is. A tanácskozásnak külön jelentőséget ad, hogy azon együtt vesznek részt az űrhajózás technikai kivitelezői és elméleti tudósai, mérnökök, fizikusok, jogászok, biológusok, csillagászok, pszichikusok, kémikusok. Köztük olyan világhírességek, mint Leonyid Szeden szovjet akadémikus, „az űrhajózás atyja”, William Pickering, az amerikai Ranger-, Surveyor-, Lunar Orbiter-, Manier-programok irányítója, Stark Draper, a forgásvizsgálat és a rakétairányítás szaktekintélye, Hilde Kallman-Bijl, a neves holland űrfizikus, s a rakétai ballisztika ugyancsak holland híressége, Johan Kooy. Belgrádba várják az olasz származású Antonio Ferrit, a szuperszonikus aerodinamika világszerte ismert tudósát, s az „űrkorszakot” megelőző kutatások néhány legendás alakját is, így például Hermann Oberth német tudóst, a „nagy látnokok”, Ciolkovszkij, Goddard, Eshault-Pelterie csoportjának egyetlen ma is élő tagját és Charles Dollfust, a híres francia ballonpilótát, a francia repülők doyenjét. A kongresszus fő beszámolóját — amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt készített el — Szedov akadémikus és Pickering professzor közösen terjesztik elő. Mintegy 300 tanulmányt vitatnak meg a kongreszszus plenáris ülésein és különböző szakcsoportjaiban. Részletesen elemeznek majd olyan problémákat, mint például a súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását, a leszállásnál alkalmazandó öltözékeket, az űrpszichológia kérdéseit, az űrmeteorológia tapasztalatait, az űrhajósok képzésének elveit, a rakétahajtóművek különböző típusainak előnyeit és hátrányait. Napirendre kerülnek az űrkutatáshoz szükséges felszerelések tervezésének módjai, az alkalmazott mesterséges holdak — meteorológiai, távközlési szputnyikok — problémái, a rakéták és űrhajók irányításának ellenőrzésével kapcsolatos feladatok, és a Földre való visszaérkezés fizikai vonatkozású kérdései. Az „űrkorszak” eddigi legnagyobb seregszemléjének igazi látványossága is lesz: az a nemzetközi kiállítás, amelyet a kongresszussal egy időben az elmúlt évtized űrkutatási eredményeinek jegyében rendeznek meg ugyancsak Belgrádban. A Szovjetunió, Anglia, Franciaország, Olaszország, az NSZK, Hollandia, Belgium, Ausztrália és természetesen Jugoszlávia űrhajókat, automatikus űrállomásokat, tudományos és gazdasági célokat szolgáló mesterséges holdakat, az űrhajók működését biztosító elektromos berendezéseket, az űrhajózással kapcsolatos járműveket és egyéb űrkutatási felszereléseket kíván bemutatni. A belgrádi űrkutatási kongresszusnak és kiállításnak egy nagy titka még van: eddig nem hozták nyilvánosságra, kik vesznek részt a Szputnyik I. fellövésének tizedik évfordulója alkalmából rendezendő „űr-világtalálkozón” az első számú hősök, az űrhajósok közül... Kocsis Tamás A kincstári szellem ellen Meglehetősen általános tapasztalat, hogy az előkészítés idején nagyon gondosan kidolgozzák a szövetség hivatali felépítését. A legtöbb helyen a régi tanácsi apparátust és osztályokat tartják szem előtt, s valami hasonlót akarnak létrehozni. Megnyilatkozik ez az igyekezet abban is, hogy néhol azért igyekeztek a megyei székhelyre tenni a szövetség irodáját, mert a különféle hivatalok, vállalatok is ott vannak. Emögött is az húzódik meg, hogy hatósági mintára képzelik el a szövetséget Pedig ha van valami, akkor mindenekelőtt a kincstári szellem az, ami veszélyeztetné a területi szövetségek társadalmi, politikai tekintélyét, gyengítené erejét, ne Mit tehet a szövetség ? A már létrehozott szövetségek alakulóülésén mindenütt tisztázták, hogy a szövetség egyik legfontosabb feladata a termelőszövetkezetek távlati fejlesztési elképzeléseiből és a népgazdasági igényekből együttesen adódó közös tennivalók meghatározása. Rendkívül fontos segítség az is, amit a szövetség azáltal adhat, hogy megvitatja a gazdasági ösztönzők hatását, javaslatokat tesz a munkaszervezésre, a munkadíjazásra, a jövedelemelosztás módszereire. Tájékoztatja a termelőszövetkezeteket az értékesítés és a beszerzés feltételeiről. Kezdeményezheti árukapcsolatok létrehozását, közreműködhet a termelőszövetkezeti termények és termékek átadásánál, átvételénél és minősítésénél. Szakmai tanfolyamokat, tapasztalatcseréket, tájékoztatókat szervezhet, részt vállalhat a szaktanácsadásból és a szakmunkásképzésből. Megszervezi a tagszövetkezetek jogvédelmét, illetve a termelőszövetkezeti jogtanácsosok munkáját. Összefogja és egybehangolja a tsz-ek által létesített kereskedelmi irodák, feldolgozó, építő, gépjavító, értékesítő, ellátó és egyéb vállalatok tevékenységét. Szervezi és támogatja a szocialista munkaversenyt és brigádmozgalmat a termelőszövetkezetekben, s a küldöttgyűlés döntésének megfelelően ellát egyéb feladatokat is. Joga és kötelessége, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodásával s az érdekvédelemmel összefüggő kérdésekben javaslatokat tegyen az illetékes állami, szövetkezeti és társadalmi szerveknek. A területi szövetség olyan sajátos gazdasági központ és érdekvédelmi szervezet, amely választott testületként működik és csak kisszámú függetlenített apparátust tart. Hogy milyen lesz a működése, az legfőképen attól függ, mennyire ismerik fel igazi célját, szerepét, milyen vezetőket és munkatársakat állítanak oda, s mit bíznak rá tagszövetkezetei. Ha a tsz-ek nem lesznek türelmetlenek, ha nem akarnak máról holnapra mindent megoldani, s elejét veszik annak, hogy a területi szövetségek hivatali jellegű szervek legyenek, akkor jól meg tudnak felelni hivatásuknak ezek az önkéntes szövetkezeti egyesülések. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek eredményesebben gazdálkodjanak, évről évre jobban megfeleljenek annak a várakozásnak, amellyel mind a parasztság, mind a munkásság és az egész társadalom viseltetik irántuk. Gulyás Pál