Népszabadság, 1967. december (25. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
2 (Folytatás az 1. oldalról.) El-Sabit a Dél-jemeni Népi Köztársaság függetlenségének első napján, az új állam elnökévé választották. Az új független arab állam megalakulásával foglalkozik a moszkvai Pravda csütörtöki számának egyik cikke, amely megállapítja, hogy a fiatal államnak sok nehézséggel kell megküzdenie. Az ország gazdasági élete jelentős károkat szenvedett, s az angolok is mindent elkövetnek, hogy befolyásukat fenntartsák e térségben. Dél-Jemen belpolitikai problémái sem kicsinyek. Az ország életében döntő lehet, hogy az NLF milyen együttműködésre tud majd jutni más hazafias szervezetekkel, elsősorban a Megszállt Dél-Jemen Felszabadítási Frontjával (FLOSY). Csak helyeselni lehet az NLF vezetőjének, El- Sabinak a kijelentését, hogy az új kormánynak szüksége lesz minden dél-jemeni hazafi támogatására — írja a Pravda. Viszont a FLOSY főtitkára, Makkaui szerdán az AFP algíri tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a FLOSY nem tartja magára nézve kötelezőnek az NSF és az angolok között Genfben létrejött megállapodást. A TASZSZ adeni tudósítói ismertetik az Asz-Szauri című tájékoztató kőnyomatos november 29-i számában megjelent szöveg alapján az NLF politikai programját. A program értelmében a függetlenné vált Dél-Jemenben a népi tömegek élcsapatát képező forradalmi pártot kell létrehozni; a társadalmat át kell alakítani; harcolni kell a bürokrácia és a burzsoá elemek ellen; az ország gazdasági és társadalmi életét a reális körülmények figyelembevételével, a tudományos szocializmus alapján kell fejleszteni. A program szerint az egyik legfőbb feladat a dolgozó tömegek egységének elérése. (MTI) Elbúcsúztak Jementől az egyiptomi csapatok A jemeni Hodeida kikötővárosban szerdán díszszemlét tartottak a jemeni küldetésüket befejező egyiptomi csapatok. A búcsúparádén felvonultak a jemeni hadsereg egységei is Részt vett a szemlén Amri tábornok, a jemeni hadsereg főparancsnoka, a köztársasági tanács tagja, Abdel Káder Hasszán tábornok, a kivonuló egyiptomi csapatok főparancsnoka és Abdel Hamid tábornok, az EAK hadseregfőparancsnokának képviselője. A három tábornok beszédet mondott. Mindhárman méltatták az EAK és Jemen barátságát, folytatódó baráti együttműködését. A szemle után behajózták az egyiptomi egységeket, amelyeket Szuezbe szállítanak. Kairói sajtójelentések szerint a jemeni imámita törzsek harcosai San’a körül tömörülnek és azzal fenyegetőznek, hogy az egyiptomi egységek teljes kivonása után megrohanják a fővárost. A Journal d’Egypte szerint tankok és ágyúk fogják fogadni őket, ha beváltják fenyegetésüket. Nasszer elnök szerdán üzenetet intézett a jemeni néphez, hangsúlyozva, hogy „a távolság ellenére továbbra is erkölcsi és anyagi támogatást nyújtunk harcotokhoz”. (MTI) Az arab csúcs előkészületei Tzabatban, Marokkó fővárosában megkezdődtek az előkészületek a december 9-re meghirdetett arab csúcstalálkozóra. Egyelőre azonban továbbra is kétséges, hogy a jelzett időpontban megkezdődhet-e az értekezlet, mert — mint a kairói Al Akhbar közölte — Szaúd-Arábia és Tunézia kérte a csúcsértekezlet elhalasztását Gunnar Jarring közel-keleti ENSZ-közvetítő ténymegállapító körútjának befejezéséig. Szajed Nafal, az Arab Liga főtitkárhelyettese, csütörtökön bejelentette, hogy az arab országok külügyminiszterei december 9-én Rabatban összeülnek. Taher Jahia iraki miniszterelnök csütörtökön kormányküldöttség élén Kairóba érkezett. Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegbízottja szerdán a világszervezet székhelyén külön-külön megbeszélést folytatott a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és Franciaország ENSZ-képviselőivel, valamint Izrael, az Egyesült Arab Köztársaság és Szíria delegátusaival. (MTI) Caamano eltűnt Francisco Caamano ezredes, a Dominikai Köztársaság Nagy- Britanniában akkreditált katonai attaséja, aki az 1965-ös dominikai események egyik főszereplője volt, titokzatos körülmények között eltűnt. A dominikai nagykövetség tagjai Londonban utoljára szeptember elsején látták. Október közepén Hágában tűnt fel, azóta azonban nyoma veszett. Caamano két évvel ezelőtt mint a dominikai kormány elnöke igyekezett megfékezni a reakciós katonai vezetők diktatórikus törekvéseit. (MTI) McCarthy bejelentette: indul Johnson ellen Eugene J. McCarthy minnesotai demokrata szenátor csütörtökön sajtóértekezleten jelentette be, hogy Johnson elnökkel szemben indulni fog a jövő év tavaszán sorra kerülő négy próbaválasztáson, mert ellenzi Johnson vietnami politikáját. McCarthy sajtóértekezletén utalt arra, hogy elhatározása előkészítheti Robert Kennedy, a meggyilkolt elnök öccse számára a jelöltséget.McCarthy kijelentette, lehet, hogy nem ő lesz az, aki a végső kihívást intézi majd John ,son ellen. Politikai megfigyelők nagy jelentőségűnek minősítik a széna- tor elhatározását, mert legutóbb , a század elején fordult elő, hogy a hatalmon levő elnöktől saját pártjának egyik tagja kísérelje meg elnyerni a jelöltséget. (MTI) Külföldi események néhány sorban Az NDK közlekedésügyi minisztériuma a nyugatnémet közlekedési adósságok kifizetésének megtagadása miatt december elsejétől lezár egy vasúti vonalszakaszt a nyugatnémet teherfuvarozás elől. (MTI) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli a dél-koreai hatóságoknak azt a döntését, hogy 15 000 embert — az úgynevezett katonai hátországi szolgálat polgári hadtestét — küldenek Dél- Vietnamba. (MTI) A Renmin Ribaóban cikk jelent meg, s ez azt állítja, hogy „a kínai népnek nem érdeke belépni az ENSZ-be”. Koszigin szovjet kormányfő a Kremlben fogadta Torsten Nilsson svéd külügyminisztert, és Gromiko szovjet külügyminiszter részvételével megbeszélést folytatott vele. (MTI) A tizenhét hatalmi genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén elhatározták, hogy két hét múlva, december 14-én, másfél hónapra elhalasztják a tanácskozás munkáját. A csehszlovák állambiztonsági szervek Brnóban vizsgálatot folytatnak ellenséges tevékenység ügyében, amely Csehszlovákia érdekei ellen irányult. Az ellenséges tevékenységet Ausztria területéről irányították. Az ügy bírósági tárgyalása a legközelebbi napokban kezdődik. (CTK) NÉPSZABADSÁG Koszigin és Znajen tárgyalása Csütörtökön a Kremlben szovjet-Szíriai tárgyalások kezdődtek. A szovjet küldöttséget Koszigin, a minisztertanács elnöke, a Szíriai küldöttséget Znajen miniszterelnök vezeti. A megbeszélésen részt vesz még Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes, Gromiko külügyminiszter, Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és más hivatalos személyiségek, illetve Makrusz Szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter és Szuvejdani vezérkari főnök. A nap folyamán Znajen a Kremlben látogatást tett Nyikolaj Podgornijnál, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökénél. (MTI) Hiatalosan is bejelentették McNamara távozását Washingtoni tudósítónk jelenti. Miután szerda este a Világbank 20 tagú igazgatósága egyhangúlag elfogadta McNamara jelölését az elnöki tisztre, a hadügyminiszter a sajtó képviselői elé állt, s bejelentette, hogy távozik a Pentagon éléről. McNamara azt állította a megjelent újságíróknak, hogy a hadügyminisztériumból való távozását már régóta fontolgatták, s hogy a Világbank elnöki tisztségére való jelölése saját kérésére történt. Tagadta, hogy bármiféle nézeteltérései lettek volna Johnson elnökkel. McNamara elmondotta azt is, hogy pontos dátumot távozására még nem tűztek ki, s az őrségváltásra a hadügyminisztérium élén nem kerül sor 1963 eleje előtt. Mint mondotta: Johnson arra kérte, hogy maradjon addig a helyén, amíg a jövő évi katonai költségvetés kidolgozása be nem fejeződik. Nyilatkozott az ügyben Johnson is, aki nagy dicsérettel emlékezett meg hadügyminiszterének tevékenységéről, s igyekezett eloszlatni azokat a találgatásokat, hogy McNamara távozására a kormányban támadt nézeteltérések miatt került sor. Johnson újra nyomatékosan hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy nem lesz változás a vietnami háború folytatásában. Árkus István A BŰNBAK ÉS BALLASZT A a holnap történésze sok év múlva elkészíti a vietnami háború mérlegét és elérkezik majd ehhez a ponthoz: felelősség, nem fog különbséget tenni Robert McNamara hadügyminiszter — meg Westmoreland és Wheeler tábornokok között. A hadügyminiszter, aki most maga is megerősítette távozása hírét, a legutóbbi időkig szilárdan kezében tartotta az amerikai hadügyek, a vietnami háború irányítását. Nem egyszerűen híve volt az eszkalációnak, e háború végsőkig való kiterjesztésének, hanem egyik tervezője. Ellentétei Wheelerrel, Westmorelanddel megmutatkoztak a katonapolitika minden kérdésében, de ezek közül a döntőek a vietnami háborúról vallott eltérő nézetek voltak. A tábornokok nem értettek egyet az eszkalációnak a Potomac partjáról diktált ütemével , McNamara pedig hibáztatta a tábornokokat, mert nem jól gazdálkodnak a rendelkezésre bocsátott erőkkel és eszközökkel. Mert jól gazdálkodni, ez volt a jelszava a Ford-művek elnöki székéből, még Kennedy elnöksége alatt hadügyminiszterré avanzsált McNamarának. Semmiféle egyéb indok nem vezette, amikor ellenezte bizonyos célpontok bombázását, mint hogy politikailag és anyagilag nem tartotta azt eléggé kifizetődőnek, s ehelyett saját receptjei nyomán más katonai műveleteket javasolt. McNamara receptjei rendre hibásaknak bizonyultak, pedig vele mérnökök, elektronikus szakemberek egész hada költözött be a Pentagonba, és a javaslatokat számítógépek segítségével készítették. (A legemlékezetesebb ,,mellélövés” az volt, amikor beharangozta, hogy a vietnami háborút 1965-re befejezik ...) Mint említettük, McNamara számos kérdésben más nézeteket vallott, mint tábornokai. Végül is azonban mindig olyan döntések születtek, amelyek megfeleltek a miniszter kívánságának s a tábornokok szándékának is. Ezért ha McNamara helyzetértékeléseinek. ..receptjeinek” csődjéről beszélünk, akkor ez nemcsak az ő kudarcát jelenti, hanem a tábornokokét is. A helyzetképhez egyébként hozzátartozik az is, hogy a kompromisszumok az utóbbi időben a generálisok fokozott térnyerésének alapján jöttek létre. Ezt mutatta a bombázási célpontok korlátozásának feloldása — lényegében a szinte válogatás nélküli bombázások engedélyezése. Valami hasonló történt, az úgynevezett rakétavédelmi rendszer kiépítésének vitájában is. McNamara egy ilyen rendszer létrehozását hosszú ideig ellenezté, mert hatástalannak tartotta. Végül azonban hozzájárult e szisztéma kezdeti fokozatának kiépítéséhez. És röviddel később Moszkvában felvonultak a 35 méteres, globális rakéták, amelyekkel szemben, mint a nyugati katonai szakértők megállapították, az amerikaiak tehetetlenek. McNamara távozásának részletes körülményeit és közvetlen előzményeit a titkolózás sűrű ködfüggönye burkolja. Bizonyos azonban, hogy egyszerre bűnbak és ballaszt. Bűnbak, akire a felelősséget lehet hárítani, azért, hogy az annyiszor meghirdetett amerikai „győzelem” Vietnamban ma sincs közelebb, mint valaha. Ballaszt, amelytől a választási harc kezdetén az elnöknek jó megszabadulnia. A következmények? A hivatalosWashington arról beszél, hogy a háború menetében nem várható változás. De a lapjelentések szerint az amerikai belpolitika ismerői azt várják, hogy a háború kiterjesztése, most kettőzött zöld fényt kap. Mindenesetre ezt látszik igazolni Eisenhower volt elnök időzített fellépése is, aki éppen most követelte, hogy indítsanak totális szárazföldi háborút a VDK, Laosz és Kambodzsa ellen. Akárki lesz az utód, aki majd örökli McNamarától a számítógépeket és a vietnami háborút, érdemes lesz emlékeznie honfitársának, Steward Alsopnak, a nagy hírű publicistának gúnyos soraira, amelyeket még akkor írt, amikor a miniszter optimizmusa töretlen volt: „...mindazonáltal Ho Si Minh — ez nem McNamara és könnyen lehet, hogy Amerika vietnami ellenfeleit, Ho Si Minhtől kezdve egészen a csontsovány Viet Kong-katonáig olyan érzések vezérlik, amelyeket menynyiségileg nem lehet megragadni, és amelyek megfoghatatlanok McNamara racionális gondolkodásmódja számára.”. 1967. december 1, péntek Független, semleges Ciprusi CIPRUS háborús hírek kapcsán került ismét a lapok első 1 oldalára. Törökországból és Görögországból mozgósításokról, hajnalig tartó haditanácskozásokról érkeztek hírek. A nicosiai kormány kérésére az ügy a Biztonsági Tanács elé került, amely egyöntetű felhívást hagyott jóvá: felszólította az érdekelt feleket, tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely súlyosbíthatná a helyzetet s fenyegetné a békét. Ezután a diplomáciai rendezés került napirendre, XJ Thant ENSZ-főtitkár José Roiz-Bennett guatemalai diplomatát küldte a helyszínre. Johnson amerikai elnök különmegbízottja, Cyrus Vance ingajáratot létesített Athén és Ankara között. A kiélezett görög—török viszony elsimításaira bekapcsolódott Manlio Brosio, a NATO főtitkára is. Az újabb válságot Cipruson az robbantotta ki, hogy Grivasz tábornok a szigeten állomásozó 15 ezer főnyi görög katonaság és a ciprusi nemzeti gárda parancsnoka, november 15-én provokattív támadást intézett és elfoglalta Agios Theodoros török és Kosinou vegyes lakosságú falvakat, amelyek a nicosiai—limassoli fontos útvonalon fekszenek. Törökország légiakciót és inváziót helyezett kilátásba arra az esetre, ha Grivasz nem vonja vissza csapatait. Törökország így foglalta össze Athén címére intézett rendezési elveit: 1. Törökország és Görögország az 1960 augusztusi lelkosei egyezmény értelmében elfogadják Ciprus függet- lenségét, területi egységét és sérthe- tetlenségét; 2. a felek kinyilvánítják, sürgősen kivonják Ciprusról azokat a nem ciprusi katonai egységeket, amelyeket az egyezményben előírt kereteken felül küldtek oda (Görögországnak 950, Törökországnak 760 katonát van joga a szigeten állomásoztatni); 3. a két ország közül először Görögország, majd ezt követően Törökország hozza nyilvánosságra a feltételek elfogadását; 4. a nem ciprusi egységek kivonása után Törökország megteszi az intézkedéseket a válság megszüntetése érdekében. Ciprusban ez már a második válság az idén. Az előzőt is az athéni katonai junta szította, más eszközökkel ugyan, de hasonló céllal A puccsal hatalomra került junta, amelynek rendkívül rossz hírneve van külföldön, és Görögországban sem élvez támogatást, hatalma megszilárdítására valamiféle eredményt akart produkálni. Úgy vélte, hogy az enózisszal (Ciprusnak Görögországhoz való csatlakozásával) ezt elérhetné. Csakhogy a semleges politikát követő sziget kormánya és görög lakossága nem vágyódik a katonai diktatúrára, amely Cipruson is a demokrácia felszámolásához vezetne. A juntának az óriási nyomás ellenére sem sikerült tervét elfogadtatnia, vagy támadásai révén Makariosz kormányát megosztania és megbuktatnia.