Népszabadság, 1969. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ,íra: 80 fillér 1969. január 14. kedd­­i hiszmi* központi lapja XXVII. évfolyam, 10. szám Moszkva-Párizs A szovjet—francia kapcsolatok a kétoldalú érdekeltségnek, a gaz­dasági előnyöknek és a nemzet­közi politika legégetőbb kérdései­ben a nézetazonosságnak vagy az álláspontok közelségének alapjára épültek (noha a különböző társa­dalmi berendezkedésű országok viszonylatából adódóan vannak véleményeltérések is). A szovjet­francia „grande comission” múlt heti párizsi ülését De Gaulle és munkatársai mindenesetre fel­használták arra, hogy ezt az érté­kelésüket demonstratív formában kifejezzék. S nyilvánvaló, hogy gesztusaikat nemcsak Moszkvá­hoz intézték — biztatásként, ha­nem Washingtonnak és Bonn­nak is szánták — figyelmeztetésként. A vietnami kérdésben a szovjet és a francia vélemény már akkor harmonizált, amikor még Ameri­ka mindenféle feltételekhez kötöt­te a VDK bombázásának meg­szüntetését. Diplomáciai tün­tetésnek számít, hogy Debré kül­ügyminiszter nemrég hivatalos kormánymegbízottat megillető­­formák között fogadta a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Frontnak a párizsi tárgyalásokra érkezett képviselőjét. Párizs nem­igen titkolja, hogy az amerikaiak és saigoni bábjaik kisstílű ügyren­di manőverjeit nem kevésbé te­kinti tisztességtelennek és egyben kilátástalannak, mint a szovjet kormány. A közel-keleti kérdésben a szov­jet és francia álláspont közeledett egymáshoz az utóbbi időben, kü­lönösen a Franciaországgal hagyo­mányosan szoros kapcsolatban álló Libanon ellen intézett izraeli provokációk után. S ezt nemcsak az egyidejű és egy tendenciájú szov­jet és francia diplomáciai akciók tanúsítják. A francia fegyverszál­lítási embargó elrendelése, külö­nösen azzal egyidejűleg, hogy az Egyesült Államok 50 Phantom re­pülőgépet szállít Izraelnek, félre­érthetetlen figyelmeztetés. De Gaulle láthatóan osztja azt a szov­jet álláspontot, hogy az arab or­szágok a politikai megoldás útját keresik, míg Izrael — tengerentúli támogatói biztatására — a végső­kig akarja feszíteni a húrt a Kö­zel-Keleten. Ami az európai problémákat il­leti: a szovjet—francia vegyes bi­zottság párizsi tanácskozásainak ideges bonni fogadtatása önma­gáért beszél. De Gaulle láthatóan nem felejtette el, milyen nyomást fejtettek ki az európai — gazda­sági és politikai — vezető szerep­re törő nyugatnémet kormánykö­rök a frankra és a francia gazda­ságra a novemberi pénzügyi krí­ziskor. S az atlanti egység bonni korteseinek a francia külpolitika független irányvonalának megvál­toztatására irányuló erőszakosko­dásait Párizs megérdemelt gyanú­val fogadja. Moszkvában természetesen szá­molnak azzal, hogy a­­francia po­litikai életben nem jelentéktelen erőt képvisel az atlanti szárny, amelynek szemében szálka a szov­jet—francia jó együttműködés. De itt bíznak abban is, hogy azok az alapok, amelyeket az utóbbi évek­ben, mindkét fél közreműködésé­vel leraktak, valamint a közös politikai lépések kibontakozó si­kerei és nem utolsósorban a fran­cia tömegek egyetértő segítsége együttesen erősebb és ellenállóbb lesz, mint ezekkel szemben bármi­lyen makacs törekvés. Nemes János Megtört a fagyhullang, küszöbön az enyhülés Tudósítások az időjárásról, a szabadban dolgozók helytállásáról Dermesztően hideg téli napo­kat­­ hagytunk magunk mögött. Fagyoskodott az ország, s a Me­teorológiai Intézet ismét rekord­ról számolhatott be, például ar­ról, hogy ezen a télen még nem volt olyan hideg ünnepnapunk, mint a legutóbbi vasárnap. A „legmelegebb” magyar városok­ban, Sopronban és Pápán is mí­nusz 7 fokra hűlt a levegő, az ország sok pontján viszont jeges szél és mínusz 12—17 fok adott okot a didergésre. A sarkvidéki eredetű hideg levegő gátolta a közlekedést. Budapesten hétfőn reggel harminc autóbusz rosto­kolt a garázsban, befagytak a motorok. Meglehetősen nagy ké­séssel közlekedtek a vonatok is. A Duna jégpáncélja már 90 kilo­méterre közelítette meg a fővá­rost. A Balatonon 35 centiméter vastagra hízott a jég. Csak meg­feszített munkával tudott úrrá lenni a fagyon a Vízművek, fő­vezetékek repedései miatt, vízki­vételű műveken kellett úgyszól­ván éjjel-nappal „jégü­gyeletet” tartaniuk, hogy ne legyen fenn­akadás a vízszolgáltatásiban. A jelek szerint azonban a ke­mény hideg most már lassan visszaszorul. Az óceán felől nagy erővel közelednek és mind mé­lyebbre hatolnak a szárazföld belsejébe az enyhe, páradús lég­tömegek. A már megindult élénk déli szél szárnyán előbb-utóbb hozzánk is megérkezik az eny­hülés; erre mutat, hogy a Dunán­túlon hétfőn megkezdődtek a ha­vazások, több helyütt ónos eső hullott. Az erős szél rövid időn belül felszaggatja azt a hideg jégpárnát, amely oly régóta bo­rítja el a Kárpát-medencét. (Folytatás a 4. oldalon.) Ezek a napok nehéz próba elé állították a hajóépítőket. Képünkön: Az angyalföldi hajógyár Herczeg-brigádjának hajókovácsai hegesz­­tenek, s mindennap száz százalék fölött teljesítették feladatukat. MAI SZÁMUNKBAN: Továbbfejlődik a nemzetközi személyszállítás (5. oldal.) Brazília — a jövő országa? Munkatársunk riportsorozata (6. oldal.) Az olvasó véleménye (6. oldal.) Tudomány és technika: A hús házi tartósítása (10. oldal.) Újabb svéd lépés: nagykövetség Havannában Gusztáv Adolf király hétfőn megnyitotta a Riksdag, a svéd parlament ülésszakát. Az uralkodó a múlt héten sze­mélyesen vett részt a Vietnami Demokratikus Köztársaság Svéd­ország részéről történt elismerését elhatározó kabinetülésen. Parla­menti beszédében hangsúlyozta, hogy az országa igyekszik „bátorí­tani a kelet—nyugati kapcsolatok építő jellegű fejlődéséhez való visszatérést”. Kifejtette azt is, hogy a „kelet—nyugati enyhülésre irányuló erőfeszítéseket a tavalyi európai események bonyolulttá tették”. Torsten Nilsson külügyminiszter a megnyitóülésen beszámolt kor­mányának arról a döntéséről, hogy havannai diplomáciai képvi­­seletét nagykövetségi rangra eme­li- Eddig Svédország csak konzu­látust tartott fenn a kubai fővá­rosban. (Reuter) Izraeli csapatösszevonás a jordániai tűzszüneti vonalnál Jarring ismét elhalasztotta közel-keleti utazását A kairói Al Ahram közli, az iraki és jordániai hírszerzés érte­süléseire hivatkozva, hogy Izrael nagy csapatösszevonásokat hajt végre a Jordániával határos tűz­szüneti vonalon. A lap értesülései szerint Izrael­nek kettős célja lehet: egyfelől csapást mérni a Jordániában ál­lomásozó iraki csapatokra, ame­lyek a jordániai haderő megse­gítésére tartózkodnak az ország­ban, másfelől megölni vagy el­fogni az ellenálló Palesztinai szervezetek lehető legtöbb veze­tőjét. Az izraeli támadás veszé­lye leginkább El-Agvár vidékét fenyegeti, ahol a Palesztinai kom­mandók tömörülnek. A Gumhurija főszerkesztője tob­éból vezércikket közöl­jön az agresszió címmel. A vezércikk szerint Izrael válaszút elé került a kudarcra kárhoztatott hazug­ság és az expanzió nyílt folyta­tása között Mivel békeszólamai­nak nem hisznek, és ezek nem hoznak számára hasznot, arra készül, hogy álarcát levetve újabb agressziót indítson. Ez az egyetlen út ugyanis, amelyen fölényben érzi magát. A logika azt diktálja, hogy Izrael új ex­panzív kalandot fog indítani. Nem akar távozni a megszállt arab területekről, el akarja érni azokat a céljait, amelyeket eddig nem tudott megvalósítani. Ezért nem fogadta el a Biztonsági Ta­nács határozatát és utasította el a szovjet javaslatot. „Az arab diplomácia sikeres akciói mellett szükséges tehát katonai erőfeszí­téseink legsürgősebb fokozása — írja a Gumhurija. — Ellenségün­ket válsága az újabb katonai ag­resszió útjára vezeti.” Ugyancsak az Al Ahram hétfői számában közli, hogy Gunnar Jarring, U Thant ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja úgy dön­tött, " január közepéről február derekára halasztja újabb közel­­keleti békéltető missziójának" megkezdését. Ezt az elhatározását, a lap szerint, Ghalebbal, az EAK moszkvai nagykövetével közöl­te vasárnap. A halasztás fő oka az, hogy a svéd diplomata úgy gondolja, kellő időt kell hagyni a január 20-án hivatalba lépő Nixon-kormánynak, hogy vála­szoljon a december végén Wa­shingtonba küldött szovjet emlék­iratra. Az izraeli kormány hétfőn Je­ruzsálemben összeült, hogy meg­hallgassa Abba Eban külügymi­niszter beszámolóját a francia kormány fegyverszállítási embar­gójának politikai kihatásairól és (Folytatás a 2. oldalon.) DNFF-partizánok benyomulása egy amerikai támaszpontra A DNFF erői a vasárnapi nap folyamán és hétfő délelőtt öt ízben intéztek tüzérségi táma­dást a dél-vietnami kormánycsa­patok és az amerikaiak támasz­pontjai ellen — közük nyugati hírügynökségek. Hétfő reggel a gyalogság indult harcba: tüzérségi előkészítés után a partizánok benyomultak Can Tho légi támaszpontra, amely a deltavidéken fekszik és 18 ameri­kai helikoptert elpusztítottak, il­letve­­megrongáltak. A támaszpon­tot védő amerikai katonák közül nyolcan életüket vesztették, mint­egy tizenöten megsebesültek. A hajnali rajtaütés után a szabad­ságharcosok visszahúzódtak. Tüntetők és rendőrök harca Londonban Nagy tüntetés volt vasárnap — a nemzetközösségi értekezlet al­kalmából — a brit fővárosban a rhodesiai és dél-afrikai fajüldö­zők és pártolóik ellen. (Tudósítónk jelentése lapunk 3. oldalán.) T­ermelésre kész a külfejtéses szénbánya Visontán A visontai Thorez külfejtéses bányaüzem történetében új sza­kasz kezdődött. Befejezték annak a hatalmas nyitógödörnek az épí­tését, amely a szénbánya kapuja. Ezer méter hosszú és 150 méter széles sávban átlagosan 30 méter mélyre jutottak a bányagépek, ahol már teljesen eltakarították a szénmezőt borító földréteget. Ez­zel termelésre kész állapotba he­lyezték az ország legnagyobb kül­fejtéses bányaüzemét. Az első nyi­tóárokban két és fél millió tonna szénvagyon áll rendelkezésre. A külfejtéses bánya feltárását 54 hónapon át tartó megfeszített munkával, különleges gépóriások üzembe helyezésével a tervezett­nél korábban fejezték be. A szén­mezőről eddig 19 millió köbméter földet távolítottak el. A Thorea bánya a szomszédos Gagarin Hő­erőművet látja majd el fűtőanyag­gal és az épülő energiaközpont igényeinek megfelelően az idén megkezdi a termelést.

Next