Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-19 / 218. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér 1969. szeptember 19. péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXVII. évfolyam, 218. szám Pénz a diákoknak Nem szalonképes a kifejezés, de a diákok így szokták mondani: sóher vagyok. Finomabban fogal­mazva: ez azt jelenti, hogy az il­letőnek nincs pénze. Ez az állapot a diákoknál — egy szőkébb, elké­nyeztetett, tekintélyes zsebpénz­zel ellátott réteget kivéve — álta­lában jellemző egészen az érett­ségiig, vagy ha tovább tanulnak, azon túl is. A szűkös zsebpénzt, a tartós pénztelenséget még úgy­­ahogy meg lehet szokni, ha otthon különben a diák megkap mindent, ami tanulásának a folytatásához szükséges. Sok család él azonban olyan körülmények között, hogy a szülőknek alaposan meg kell fontolniuk: egyáltalán beirathat­­ják-e gimnáziumba gyermeküket, ki tudják-e várni azt a viszonylag hosszabb időt, amíg a fiú vagy lány keresni fog? Elsősorban a kisebb keresetű, fizikai dolgozók gyermekeinél találkozni ezzel a dilemmával. Két éve határozta el a fővá­rosi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a kedvezőtlenebb anyagi helyzetben levő fizikai dolgozók tehetséges gyermekei segítésére tanulmányi és szociális segélyt lé­tesít. A segélyalap — kiegészülve a kerületi tanácsok saját hozzájá­rulásaival — az idén már megkö­zelíti a kétmillió forintot. Most, az új tanév elején, a kerületi taná­csok sorra megtárgyalják a segély felhasználásának korábbi tapasz­talatait. A héten például a fővá­ros VIII­ .kerületében a tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott ezzel a fontos témával és csakúgy, mint másutt, itt is azt állapították meg, hogy a szociális és tanulmá­nyi segély fenntartása szükséges és hasznos, mert jól szolgálja a fi­zikai dolgozó szülők gyermekei­nek középiskolai továbbtanulását. Ezt tények igazolják. A segélye­zett diákok közül a legutóbbi tan­év során egyetlenegy sem hagyta abba a tanulást, és ha szerény mértékben is, de növekedett a gimnáziumokban a fizikai dolgo­zók gyermekeinek az aránya. Hiba volna túlbecsülni a pénz­beli segítség jelentőségét, hiszen egyáltalán nem falrengető össze­gekről van szó. (A szociális se­gély tanévenként az egy főre eső jövedelemtől függően 1000-től 2000 forintig, a tanulmányi segély pedig 500-tól 1000 forintig terjed­het.) Bár kaphatnának többet a tehetséges munkásgyerekek, hogy minél zavartalanabb körülmé­nyek között tanulhassanak — ez a cél. A legszükségesebbek — ru­ha, cipő — beszerzésében azon­ban feltétlenül segítség ez az ösz­­szeg is a szerényebb jövedelmű munkáscsaládoknak. A legtöbb helyen — a VIII. ke­rületben is — a szociális és ta­nulmányi segélyt, nagyon helye­sen, úgy tekintik, mint a tehetsé­ges munkásgyerekek segítésének egyik lehetséges formáját, ami azonban egymagában kevés. Ezt felismerve, mind több olyan isko­la akad, ahol a fizikai dolgozók gyermekeivel megkülönböztetett gonddal foglalkoznak a pedagógu­sok, figyelemmel kísérik tanul­mányaikkal vagy otthoni életük­kel kapcsolatos gondjaikat, segí­tenek azok megoldásában korre­petálással, családlátogatással vagy más módon. Ez azonban még ko­rántsem általános. Ahhoz, hogy ne kallódjon el egyetlen tehetséges, jófejű mun­kásgyerek sem, még sok a tenni­való. Pénzügyi és pedagógiai vo­natkozásban egyaránt. Árkus József Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés általános vitája Nixon magyarázkodó felszólalása csalódást keltett (Tudósítónk New York-i jelen­tése.) Csütörtökön az Egyesült Nem­zetek Szervezetének New York-i székházában megkezdődött a köz­gyűlés általános vitája, amelyben a tagországok küldöttei kifejtik véleményüket a legfontosabb nemzetközi problémákról. Elsőnek Brazília küldötte szó­lalt fel, aki a fegyverkezési haj­sza megfékezésével foglalkozott, majd Nixon, az Egyesült Államok elnöke szólt a közgyűléshez. Beszéde elején az amerikai el­nök az Egyesült Államok „nem­zetközi kötelezettségeiről” beszélt, aláhúzva, hogy országa „nem for­dul el a világtól s nem hagyja cserben szövetségeseit”. Kijelen­tette — nyilvánvaló utalásként arra, hogy Washington nagyobb áldozatokat követel szövetségesei­től —, hogy az amerikai jelenlét nem helyettesítheti egyes államok nemzeti erőfeszítéseit. Az elnök felszólalásának Viet­nammal foglalkozó része kifeje­zetten defenzív volt s igyekezett elejét venni a várható heves bírá­latnak. „Amióta mint elnök hiva­talba léptem, egyetlen más kér­dés sem vette igénybe időm és energiám olyan nagy részét, mint a vietnami háború” — jelentette ki. Azt állította, hogy az Egyesült Államok egész sor békejavaslatot tett, és a szemben álló felet vádol­ta a párizsi tárgyalások eddigi eredménytelenségéért. A szokásos módon „a dél-vietnami nép ön­rendelkezési jogának tiszteletben tartásával” próbálta indokolni az amerikai politikát és a Thieu-kor­­mányhoz való makacs ragaszko­dását. Az amerikai békeszándék legfőbb bizonyítékaként a bombá­zások beszüntetését és a hatvan­ezres amerikai­ csapatkontingens kivonását említette... „Megis­métlem, készek vagyunk teljes egészében kivonni az amerikai erőket. A hatvanezres kontingens kivonása jelentős lépés.” De csak­úgy, mint keddi nyilatkozatában, ezúttal is hallgatott a további csa­patkivonások tervezett üteméről, s ehelyett felhívta a világszervezet tagjait, „gyakoroljanak nyomást Hanoira”. Az Egyesült Államok és a szo­cialista országok viszonyával ál­talánosságban foglalkozva az el­nök azt mondta, hogy „a konfron­tációk időszakát a tárgyalások korszakának kell felváltani”. Az amerikai—szovjet kapcsolatokról szólva kijelentette, hisz abban, hogy a tárgyalásokat az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása alapján lehet folytatni. „Min­t tudják, már beható konzultációt folytattunk a Szovjetunióval — mint másokkal is — a Közel-Ke­letről, ahol a múlt napok esemé­nyei aláhúzták a stabil béke sür­­gősségét.” Állást foglalt a stratégiai fegy­verek korlátozásáról tervezett amerikai—szovjet megbeszélések megkezdése mellett, majd kije­lentette: „Alá kívánom húzni, tá­mogatjuk azokat a leszerelési ja­vaslatokat, amelyeket — a ten­gerfenékkel, valamint a vegyi- és bakteriológiai fegyverekkel kap­csolatban — a genfi konferencia remélhetően a közgyűlés elé ter­jeszt.” Kifejezte azt a reményét, hogy az atomsorompó-egyezmény hamarosan életbe lép. Kínával kapcsolatban az amerikai elnök egyetlen mondatot mondott, amelynek visszautalásáta múltra éppoly nehéz elfogadni, mint cél­zásait a jövőre kiismerni: „Amikor a kommunista Kína azt választja, hogy feladja izolációs politikáját, amelyet maga kezdett el, akkor készek vagyunk a tárgyalásra, ha­sonló őszinteséggel és komoly­sággal.” Beszédének befejező részében Nixon az ENSZ előtt álló felada­tokkal foglalkozva azt mondotta, hogy a világszervezetnek szerepe lehet a gazdasági fejlődés és a születésszabályozás problémáinak megoldásában, az űrkutatás elő­mozdításában, a nemzetközi légi közlekedés biztonságának szava­tolásában. Az elnök beszédét bizonyos fo­kú csalódottság fogadta: az első kommentárok kiemelik, hogy Ni­­xon általánosságokban mozgó fel­szólalása egyetlen új dokumentu­mot sem tartalmazott, csupán megismételte az Egyesült­­Álla­mok korábbi javaslatait és állás­foglalásait. Nixon a nap folyamán a többi között a tunéziai, a j­ordán­iai, a ro­mán és az izraeli külügyminisz­terrel találkozott, s e megbeszé­lései középpontjában a közel­­keleti kérdés állt. A közgyűlés részvevői tiszteletére rendezett fogadáson az Egyesült Államok elnöke találkozott Gromiko szov­jet külügyminiszterrel. A közgyűlés csütörtökön az ügyrendi bizottságban folytatta a vitát arról, napirendre kerüljön-e az észak-írországi helyzet. Az Ír Köztársaság e probléma megvita­tását kívánja, míg a brit állás­pont szerint ..ez belügy, melynek megvitatása ártalmas lenne”. A többi 103 napirendi témát, ame­lyet az ülésszak alatt megtárgyal­­nak, jóváhagyták. Sharp kanadai külügyminiszter felkereste U Thantot, az ENSZ főtitkárát; megbeszélésük közép­pontjában a Kína ENSZ-képvise­­letéről várható vita állt. Sharp újságíróknak kijelentette: azok­nak a tárgyalásoknak alapján, amelyeket ottawai diplomaták pekingi partnereikkel folytattak, úgy véli — s ezt a felfogását az ENSZ főtitkára is osztja —, hogy a Kínai Népköztársaság, ha erre lehetősége lenne, az idén elfogad­­ná a világszervezet tagságát. Vajda Péter MAI SZÁMUNKBAN: Közös Piac Hívd Wilsont találkára! (3. oldal.) Házkezelés Nyíltan beszélni (3. oldal.) Munkás legyen-e a Ham? 1. „Princ voltam a négy polgá­rimmal” (4. oldal.) Pártok és programok a bonni választási kampányban Kiküldött tudósítónk kommen­tárja (4. oldal.) Közvélemény-kutatás és szociológia (5. oldal.) Heti rádió- és tv-műsor (10. oldal.) Németh Angéla Európa-bajnok Tudósításunk a 12. oldalon A KGST-országok pénzü­ggy­m­­i­n­i­szt­ereinek tanácskozása A KGST-országok pénzügymi­niszterei szeptember 16-tól 18-ig hazánkban tartózkodtak. Tárgya­lásaik során megbeszélték a KGST valuta- és hitelrendszere továbbfejlesztésének kérdéseit, a KGST idevonatkozó határozatai­nak végrehajtását. A pénzügyminiszterek látoga­tást tettek a Balatonboglári Álla­mi Gazdaságban. A minisztereket csütörtökön fogadta dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnök­­helyettese. Egymillió építőmunkás sztrájkja Olaszországban Párizsban a metróvonalak felén szünetel a forgalom Vasutasok munkabeszüntetése Argentínában Csütörtöki hírügynökségi jelen­­­tések arról számoltak be, hogy a­­ franciaországi és olaszországi sztrájkmozgalom tovább terjed. Argentínában a sztrájkolók több városban megütköztek a hadsereg alakulataival. Az országban a diákság szolidaritási akciót terve­zett a sztrájkoló munkások poli­tikai támogatására. Olaszország-szerte folytatódnak a sztrájkok. Csütörtökön befeje­ződik a gyógyszer-, a vegy- és a cementipari munkások kétnapos sztrájkja, a vas- és kohóipari dol­gozók tartományonkénti lépcsőze­tes sztrájkja azonban tovább tart, csaknem egymillió építőipari munkás 48 órás általános sztrájk­ja pedig csütörtökön második nap­jába lépett. Az elavult olasz egészségügyi rendszer reformját és fizetéseme­lést követelő kórházi orvosok és betegápolók szeptember 24-én kezdenek kétnapos sztrájkot. Az Alitalia légiforgalmi társa­ság pilótái a jövő hét végére hir­dettek meg kétnapos sztrájkot. Az elektromos művek dolgozói szin­tén sztrájkkal fenyegetőznek, amennyiben nem intézkednek nyugdíjuk emeléséről. A gázmű­vek dolgozói hétfőn kilenc napon keresztül lépcsős sztrájkot kezde­nek, ez azonban a gázellátásban csak szeptember 29-én és 30-án érezteti hatását, amikor a lépcső­zetes sztrájk általános munkabe­szüntetéssé­ válik. A UPI római tudósítója szerint az olasz kormányt a sztrájkok mindjobban aggasztják, mivel egyre inkább éreztetik hatásukat az ország gazdasági életében. A nap folyamán bejelentették, hogy országos vasutassztrájkot is tartanak. Október első harmadá­ban rendezik meg a 24 órás mun­kabeszüntetést, amelyre a moz­donyvezetők szakszervezete adott ki­ csütörtökön felhívást. A sztrájk időpontját később határozzák meg. A mozdonyvezetők több bért, jobb munkafeltételeket és rövidebb munkaidőt követelnek. Párizsi tudósítónk jelenti: A francia mozdonyvezetők nyolcnapos sztrájkja a vasútigaz­­gatósággal folytatott 30 órás tár­gyalás után csütörtök reggel vé­get ért Miután az igazgatóság kötelezte magát a munkafeltéte­(Folytatás a 2. oldalon.) (MTI Külföldi Képszolgálat.) Építőmunkások és vasmunkások ezrei sztrájkolnak Rómában. A Colosseum előtt elvonuló menet jelszavai: magasabb béreket és új kollektív szerződést. Dél-vietnami partizánok támadása egy amerikai tengerészgyalogos-tábor ellen Dél-vietnami partizánok csü­törtökre virradó éjszaka merész, rajtaütésszerű támadást intéztek az amerikai tengerészgyalogság egyik megerősített állása ellen Quang Tri tartományban. A sza­badságharcosok tüzérségi támoga­tással betörtek a tengerészgyalo­gosok táborába, és noha a harcba amerikai helikopterek és vadász­bombázók is beavatkoztak, a haj­nali órákig tartott, amíg a táma­dókat sikerült visszaszorítani. Sú­lyos veszteségeket, szenvedett az időközben helyszínre érkező ame­rikai erősítés is. Az amerikai szenátus szerdán tárgyalta azt a törvényjavaslatot, amely maximálisan 2500 millió dollárt irányoz elő a dél-vietnami, valamint a laoszi és thaiföldi kor­­mánycsapatok anyagi támogatásá­ra. A szerdai vitában 86 szavazat­tal, ellenszavazat nélkül, olyan módosító indítványt fogadtak el, amely előírja, hogy amerikai csa­patok Thaiföldön és Laoszban köz­vetlenül nem vesznek részt a harci tevékenységben, kivéve azt, az esetet, „ha amerikaiak életének védelméről­ van szó”.

Next