Népszabadság, 1969. október (27. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-09 / 235. szám
1969. október 9. csütörtök NÉPSZABADSÁG Németh Károly Pest megyében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a budapesti pártbizottság első titkára , Cservenka Ferencné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára, dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács vb-elnöke, valamint Novák Béla, a budai járási pártbizottság első titkára társaságában szerdán meglátogatta a Herceghalmi Állami Gazdaságot, ahol a vendégeket Varga János igazgató és Osztás János párttitkár fogadta. A vendégek megtekintették a többi között az állami gazdaság korszerű sertéstelepét. Innen az érdi Bentavölgye Tsz-be mentek, ahol Dékány István telök és Dávid Mihály párttitkár társaságában felkeresték a gazdaság több üzemét. A látogatás utolsó állomása a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű volt, ahol Csenterics Sándor igazgató és Komáromi János párttitkár fogadta a vendégeket. Az üzem, valamint az új lakótelep megtekintése után az erőmű művelődési házában baráti beszélgetésire került sor, amelyen részt vettek Százhalombatta és Érd község tanácsi, politikai vezetői, valamint a Dunamenti Hőerőmű gazdasági, párt- és szakszervezeti aktivistái. Felszabadulási ünnepség Karcagon Czinege Lajos látogatása a Nagykunság legnagyobb településn A Nagykunság legnagyobb települése, Karcag, szerdán ünnepelte felszabadulásának huszonötödik évfordulóját. Az ünnepségen részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, továbbá Csáki István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára. A vendégek a városi pártbizottságon tájékoztatót kaptak a nagy ütemben fejlődő település politikai, gazdasági és kulturális életéről. Délután a város egyik legfiatalabb üzemét, a Szerszámgépipari Művek karcagi gyáregységét, majd az újonnan épült 629-es számú szakmunkásképző iskolát keresték fel. Este a városi tanács nagytermében ünnepi ülésen emlékeztek meg Karcag felszabadulásának negyedszázados évfordulójáról. A felszabadulási emléknap műsora a karcagi fiatalok fáklyás felvonulásával zárult. Egyetemi rektorok és párttitkárok tanácskozása Veszprém kett Szerdán megkezdődött Veszprémben az egyetemi rektorok és párttitkárok kétnapos országos ta-nácskozása, amelyre meghívták a műszaki főiskolák igazgatóit, valamint több kutatóintézet vezetőjét is. A tanácskozáson részt vett Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, aki dr. Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes megnyitó szavai után vitaindító előadást tartott. Az előadást élénk vita követte. Az egyetemi vezetők kicserélték észrevételeiket a tudománypolitikai irányelvek megvalósításának első tapasztalatairól. Ezután már nem újították meg a szerződést és nem is kapja a 600 forintos gyermekgondozási segélyt. Hogyan történhetett? —ezt vizsgálják, ezért utazgatnak, kilincselnek társadalmi szerveknél, jogászoknál, tanácsot és orvoslást kérve a brigád tagjai. Annak a bizonyos harmonikus brigádszellemnek a kialakításához ugyancsak fontos út a tanítás, a tanulás. Hogy együtt tanulnak iskolában, szemináriumon, párt- és szakszervezeti oktatásban, ez majd minden jó szocialista brigádban így van. Náluk is. Ami hiteles mércéje annak, hogy jó úton járnak: miután a brigád egy-egy ifjú tagja letölti katonaidejét, egytől egyig viszszakéredzkednek a brigádba. Együttesen nevelték kitűnő szakmunkássá például Vas Jánost, Szabó Józsefnét, a beatzenekaros Szabó Lászlót, akitől éppen ezekben a napokban köszönnek el katonaságának idejére. Együtt patronálták — Lukács János brigádtag kezdeményezésére — a faddi intézet egy árva gyerekét — ilyenfajta mozzanatok tucatjai fűzik őket egymáshoz. Rendszeresen meghívják őket az esztergomi Technika Házába, előadásokra, vitákra; megtalálhatók különböző díszelnökségekben. Már öt párttag, három munkásőr van közöttük, a fiatalok mind KISZ-tagok. A brigádvezető alapszervezeti párttitkár is. Az órabérük, a jövedelmük is emelkedik. Azt azonban valamennyien elpanaszolták, miért kapnak igen sok esetben magasabb órabért a fővárosi üzemekben dolgozók? Munkájuk sikeréről főleg a rengeteg kezdeményezésük tanúskodik. Tulajdonképpen már az alakulásuk is kezdeményezés volt, hiszen közvetlenül az 1956-os ellenforradalom után álltak össze, s ez politikai tett is volt. Hogy azóta mi mindent kezdeményeztek, lehetetlenség felsorolni, csak egyről, sürgönystílusban. Ez a brigád volt itt az első, amely midőn az anyagellátás akadozott, elment a „kiszolgáló üzemekbe” besegíteni, hogy hamarabb jöjjön végre az alkatrész, a szereléshez szükséges munkadarab. A sok, mind modernebb géptípus természetesen sok nehézséget is okoz. Kezdeményezték, hogy a munkások javaslatokkal, újításokkal szóljanak bele az új géptípusok tökéletesítésébe Egy sor javaslatot tettek, amelyeket el is fogadtak, sok újításuk van, Fekete Ferenc brigádtag az eszmei irányító a legtöbb esetben. Csak néhány száz forintot kapnak egyegy újításért, mivel egyelőre a gyár illetékesei nem találták meg a módszert arra, miként lehetne értékelni azt is, hogy az újítások hasznosítása révén mennyivel kevesebbszer kell a gyár munkásainak kiszállni a rendelőnek r.jár leszállított gépek utólagos, illetőleg jótállásos javítására, s hogy ez mennyi megtakarítást jelent a gyárnak. Munkaszervezésük egyik lényeges vonása: az új gyártmányok készítésénél a brigád idősebb tagjai kitapasztalják, járhatóvá teszik az utat, ami igen nehéz és fáradságos feladat. Aztán veszik át tőlük a stafétabotot a friss erők, a fiatalok, hogy befejezzék a munkát. Megint csak az a bizonyos brigádharmónia .. Egy kérdésemre maradtak adósak a válasszal: mit terveznek a felszabadulás 25. évfordulójára? Türelmet kértek, mert a gyár vezetőivel együtt most fontolgatják, hogy ez a felajánlás miként szolgálhatná az előzőeknél is jobban a közös érdeket. György István 5 Egészségre ártalmas munkahelyek Országos KNEB-vizsgálat az üzemegészségügy helyzetéről Nemrég hírt adtunk: a Minisztertanács napirendjén szerepelt az ipari üzemek egészségügyi helyzete. Ezúttal az előzményeket ismertetjük, milyen okok tették szükségessé, hogy a kormány tanácskozzon e kérdésről? Nem első ízben foglalkoztak ilyen magas szinten az ipari dolgozók egészségvédelmi problémáival. 1951-ben kormányrendelet írta elő az ipari munkásság átlagosnál kiemeltebb egészségügyi ellátását, s megjelentek azok a rendelkezések, amelyek a dolgozók életének, testi épségének, egészségének legmesszebbmenő védelmét voltak hivatottak biztosítani. Az akkori eredményekre építve, 1959-ben a párt vezető szervei is tanácskoztak e kérdésről. Az ennek nyomán hozott határozat kimondta: a jövőben érdekeltté kell tenni az üzemeket a balesetek csökkentésében, az üzemegészségügy korszerűsítésében. Tízmillió vizsgálat, kezelés i döntések eredményeképpen határozott fejlődés volt tapasztalható és ez a folyamat ma is tart. Napjainkban már a legtöbb nagyüzem saját szakrendelővel rendelkezik, a középüzemek több-ségében pedig az üzemorvosok mellett szakorvosokat, fogászokat, nőgyógyászokat, sebészeket is foglalkoztatnak az üzem jellegének és termelési profiljának megfelelően. Az üzemi orvossal rendelkező vállalatok száma a párthatározatot követően 1960- tól a múlt év végéig közel 300- zal emelkedett. Az üzemorvosi napi munkaórák száma 1960, és 1968 között 47 százalékkal növekedett. Az ugyancsak üzemorvosi szolgálatban végzett vizsgálatok és kezelések száma tavaly már meghaladta a tízmilliót is. Az üzemorvosok által nyilvántartott gondozottak száma 1968-ban több mint 149 000 volt. A fejlődés legfontosabb eredménye azonban: az üzemegészségügyi szolgálat kiterjed ma már az iparban foglalkoztatott dolgozók 75 százalékára. A kétségkívül kedvező helyzet ellenére találkozunk napjainkban olyan jelenségekkel is, amelyekre fel kell figyelni: az ipar korszerűsítésével párhuzamosan 1960 és 1968 között emelkedett az egészségre ártalmas munkakörök száma, és jelentősen nőtt az ipari dolgozók táppénzes létszáma is. Az ilyen új jelenségek, valamint a különböző ipari üzemekben dolgozó munkásoktól érkezett jogos panaszok alapján kezdeményezett országos vizsgálatot a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. E vizsgálat célja az volt, hogy feltárja a valóságos helyzetet és elősegítse a dolgozók egészségvédelmi érdekeinek tökéletesebb érvényesítését. A zajártalom és a neurózis A vizsgálat a bányászat, a vegyipar, a gépipar, a kohászat, az építőipar, a könnyűipar és az élelmiszeripar területén 215 vállalatra terjedt ki. Ezek az üzemek jelenleg negyedmillió munkást foglalkoztatnak. Az így szerzett tapasztalatokat összességében elemezve, a KNEB megállapította: az egészségre ártalmas munkahelyek számának növekedése nem választható el az extenzív iparfejlesztéstől, az új gyártási eljárások és anyagok bevezetésétől, de hozzájárul a veszélyforrásokat korszerűbben minősítő orvostudomány módszereinek fejlődése is. Hasonlóképp nem tagadható, hogy a munkahelyi ártalmak növekedése mellett a táppénzes napok nagyarányú emelkedéséhez hozzájárulnak a jelenlegi járóbeteg-ellátás fogyatékosságai is. Mindezt figyelembe vették, amikor a különböző munkahelyek egészségügyi körülményeit vizsgálták — az az ellenőrzés az állami iparban foglalkoztatott munkások 20 százalékára terjedt ki. A munkahelyi ártalmak országos elemzéséből megállapítható, hogy feltűnő a különbség Budapest és a vidék, valamint az egyes iparágak között is. A vizsgált fővárosi üzemekben az ártalomnak kitett dolgozók száma az utóbbi öt évben azonos szinten maradt, viszont vidéken nem kevesebb, mint 14 százalékkal növekedett. Egyetlen példát az ellentétekre: a Pécsi Bőrgyárban 100 dolgozóra 2230, a Simonytornyai Bőrgyárban pedig 1171 betegnap jutott 1968-ban. E két üzem közötti különbséget nem a termelési célok indokolják, hanem a belső munkahelyi és gyártási feltételek. A legsúlyosabb a helyzet a vegyi- és az élelmiszeriparban: a veszélyeztetés 30 százalékos emelkedést mutat, de 20 százalék felett van a növekedés a gép- és építőanyag-iparban is. A gépiparban különösen a porártalomnak kitett dolgozók száma emelkedett. Mérges gázok az iparban Súlyos munkaegészségügyi veszélyt jelentenek a mérgező hatású ipari gázok. Az elmúlt években nemegyszer kellett beszámolnunk halálos kimenetelű gázmérgezésekről, és e tragikus baleseteket gondatlanságra, az egyéni védelem és megelőzés hiányosságaira, a munkavezetők felelőtlen magatartására vezethettük vissza. Az előidéző okok között azonban nem kis számmal szerepeltek műszaki hibák is. Jelenleg a legnagyobb munkaegészségügyi gond kétségtelenül a neurózis és a zajártalom. Különösen a neurotikus betegségek száma emelkedett az utóbbi években. Az orvosi megállapítások szerint a neurózist nem lehet egyértelműen foglalkozási betegségnek tekinteni, de nem vitatható, hogy a munkakörülmények nagyban hozzájárulnak a neurotikus megbetegedésekhez. Különösen a textiliparban találkozhatunk széles körben e problémával, s ugyanez az iparág vezet a halláskárosodás statisztikájában is. A technika fejlődésével és a gépesítés fokozásával az üzemek zajnívója is emelkedett: több üzemben végzett audiológiai szűrővizsgálat 35—50 százalékában halláskárosodás gyanúját állapította meg. Hová lesznek a milliárdok? Több mint két és fél milliárd forintot fordítottunk az utóbbi öt évben munkavédelmi berendezések és eszközök beszerzésére, de e népgazdaságilag is rendkívül jelentős összeg sem jelent tökéletes megoldást. Nem is állíthatjuk, hogy a korszerű üzemegészségügy csupán pénzkérdés — nem utolsósorban szemléleti változásokat is követel a fejlesztés. Egyetlen példát bizonyításként: különböző betegségcsoportokról kilenc év óta rendszeresen készülnek tudományos felmérések 240 üzemben. Ezek az elemzések jó alapot biztosítanának egyes iparágak munkavédelmi programjának kialakításához. Az így szerzett információkat azonban gyakorlatilag alig hasznosították. A korszerű üzemegészségügyi szervezet megteremtése nem csupán humánum kérdése. Az élő munkával való takarékosság rövidesen a legtöbb nagyvállalatnál létkérdéssé válik. E követelményt azonban kevés vezető ismerte még fel: a munkaerő fokozottabb védelme csak azokon a munkahelyeken és csupán olyan mértékben érvényesül, ahol azt az intenzív termelés valóban elkerülhetetlenül szükségessé teszi. A vállalatok gazdaságilag még nem eléggé érdekeltek abban, hogy széles körben hasznosítsák az üzemegészségügyi szervezetben kínálkozó új lehetőségeket. Emellett a társadalombiztosítás rendelkezései sem ösztönöznek eléggé az üzemegészségügyi állapotok javítására és a táppénzes napok számának csökkentésére. A vállalatok a termelést terhelő és sok esetben az üzem saját hibájából eredő egészségügyi költségek jelentős részét ma még áthárítják a társadalomra. Ugyanez a jelenség érvényesül a rokkantsági nyugdíjazásoknál is. A KNEB megállapította: az üzem hibájából balesetet szenvedett dolgozók több mint 65 százaléka nem részesül a törvényben biztosított vállalati térítésekben, rendkívül fogyatékosak a vállalati kártérítésre vonatkozó szabályozások. Az üzemek jelentős része a saját belső munkaerő-tartalékaira számít, amikor elhanyagolja üzemegészségügyi szervezetének fejlesztését: a megbetegedett dolgozókról amúgy is gondoskodik az állam — és ez a ki nem mondott nézet a legkülönbözőbb formákban érvényesül. Beszereznek például különböző külföldi berendezéseket, de nem vásárolják meg az ezekhez szükséges egészségvédelmi készülékeket — ez mars szerintük, fölösleges kiadás. Megfelelő termelési feltételeket Elsősorban az üzemegészségügyi szervezettel szemben érvényesülő szemlélet megváltoztatására van tehát szükség A gazdasági vezetők többnyire úgy vélik, hogy az üzemorvosok feladata teljességgel azonos a körzeti rendelőintézetekben dolgozó kollégáikéval. Senki sem vitatja, hogy az üzemorvosok is javíthatják a betegellátást gyógyító munkájukkal, de e speciális egészségügyi hálózatnak nem ez az első feladata. Egészséges termelési feltételeket teremteni! — mindenekelőtt ebben kell segítséget nyújtania a munkahely gazdasági vezetőinek. A KNEB-vizsgálat azonban megállapította, hogy a vállalatok vezetői nemegyszer okvetetlenkedésnek, tolakodásnak minősítik, ha saját üzemorvosuk ilyen jellegű javaslatokat terjeszt eléjük. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az ipari üzemek egészségügyi helyzetének vizsgálatáról beszámoló jelentését a kormány elé terjesztette. A Minisztertanács tudomásul vette a KNEB helyzetelemzését és utasította az egészségügyi és munkaügyi minisztériumot, a Pénzügyminisztérium bevonásával 1970. június 30-ig terjessze a kormány elé azokat az új gazdálkodási viszonyoknak megfelelő intézkedéseket, amelyek a beteglétszám és a balesetek további csökkentésében, az üzemegészségügy fejlesztésében gazdaságilag is érdekeltté teszik a jövőben a vállalatokat. A kormány felkérte a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy a javaslatok kidolgozásában, valamint azok végrehajtásában működjék közre. S. J. A Lenin Kohászati Művek megvételre ajánl két T 5-ös táblázógépet üzemképes állapotban, a hozzá tartozó kapcsolótáblával együtt. Az: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet az LKM GÉPI ADATFELDOLGOZÁSI OSZTÁLYÁN a Miskolc. 21—028-as telefonon, Balázs István osztályvezetőnél.