Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-02 / 280. szám

1969. december 2. kedd NÉPSZABADSÁG Alibi, kudarc, vagy új szakasz kezdete? Ellentétek a hágai közös piaci csúcstalálkozón (Kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése.) Pompidou nemcsak Angliát vá­ratja, megvárakoztatta a közös piaci csúcstalálkozó részvevőit is. Brandt, Chaban-Delmas, Burruyr és a többi 20 percig cigarettázott a holland parlament fakupolás dísztermében, mígnem De Gaulle-i kiszámítottsággal bevonult a fran­cia elnök első nagy nemzetközi szereplésének színhelyére. A fran­cia köztársasági elnök, a­ tanács­kozás kezdeményezője, kétségkí­vül főszereplője is, a hat közös piaci ország annyiszor tervezett és elhalasztott legmagasabb szin­tű konferenciájának. A Hágába sereglett több száz hírlapíró meg­hallgatta De Jong, a holland mi­niszterelnök megnyitóját, majd — kifizetvén a karzatról — mind rohant megszerezni Pompidou beszédének szövegét, amelyről előzetesen a legkülönbözőbb ta­lálgatások voltak, s amelytől új javaslatokat vártak.­ A francia elnök általánosságai­val némi csalódást keltő beszédét két alapvető elv határozta meg. Először is új kezdeményezésekkel tovább építeni a Hatok szerveze­tét, újabb területekre is kiter­jesztve az integrációt (tehát fel­adva De Gaulle tagadási pozíció­ját, újból irányítójává válni az eseményeknek), s elérni egy olyan rendezést, amely — első­sorban is a Franciaországnak oly fontos agrárkérdésben — bizto­sítja a francia pozíciókat. Másfe­lől a franciák ezúttal nem akar­tak szembekerülni sem partne­reikkel, sem magukkal az ango­lokkal. A De Gaulle-i vétó helyébe tehát nyugalmasabb, ám a francia ér­dekeket változatlanul és új kez­deményezésekkel is védő állás­pont került. Pompidou jóformán szónoki kérdésekből álló beszéde meg a feltűnően joviális légkör is igazolni látszik, hogy Párizs tett egy lépést a kompromisszum fe­lé, amelynek lényegét Luns hol­land külügyminiszter (a brit csat­lakozási tárgyalások időpontki­tű­zésének fő szorgalmazója) már a tanácskozás előestéjén úgy fogal­mazta meg, hogy ha nem is ha­táridő, de legalább időhatár le­gyen, tehát ne lehessen a d­olgot a végtelenségig halogatni. Brandt Pompidouénál kétszerte hosszabb beszéde vissza kívánta vezetni a „hajózható vizekre” a Közös Piac hajóját. Mellesleg a francia felszólalás meglepő tö­mörsége kellemetlenül is érte a nyugatnémeteket, akik­­annyira vigyáznak, hogy partnereik ne féljenek tőlük. „Aki a németektől fél, vegye be Angliát” — mondta kerek perec Brandit. Nem térhe­tek innen úgy haza, hogy ne in­gyen konkrét megegyezés a kö­zösség kibővítéséről — hangzott nagyon határozottan a nyugatné­met kancellár egyik mondata, és alapvető európai érdeknek minő­sítette a Közös Piac kibővítését, Anglia felvételét. Pompidou­­hoz fordulva — világos állásfog­lalást kért a franciáktól, hogy az­után esetleg már a tavasszal meg­kezdődhessenek a csatlakozási tárgyalások. Jóval részletesebb és rendsze­resen konkrétabb beszédében Brandt is csatlakozott „Európa fejlesztésének” programjához, amelynek technológiai oldaláról szólva, különös hangsúlyt adott a bonni követelésnek: rendezni kell a Közös Piac atomerő-szerveze­­tének válságát. A katonai együttműködés fel­említése még nagyobb súlyt ad a hágai konferenciának, amely meg­előzi a brüsszeli NATO-tanács­­ülést. Arra pedig, Brandt szerint, a Hatoknak az összeurópai kér­déseket és a kelet-nyugati vi­szonyt illetően közös álláspontot kell kialakítaniuk! Az első nap már látható, hogy nagy erőfeszítéseket tesznek a kompromisszumra, tehát a siker produkálására. A hírlapírók ezt már előlegezték is a tanácskozás­nak, lévén mindkét kulcsállam­nak debütáló vezetője, akik alig­ha akarnak kudarcot hazavinni. Az esti sajtóértekezletek során Lans holland külügyminiszter azonban csak „mérsékelten volt optimista", ami nála már-már a pesszimizmus határát súrolja. A francia szóvivő pedig azt állította, hogy a hétfői általánosságok után végre fel kell tenni­­az i-re a pon­tot. Avar János A cseh művészek támogatják a párt és a kormány politikáját A párt és a kormány politiká­ja mellé kiálló cseh művészek és tudósok újabb értekezletet tar­tottak Prágában. A Rudé Právo jelentése szerint az összejövete­len Miloslav Bruzek cseh műve­lődésügyi miniszter tájékoztatta őket arról, hogy­ november 7-i nyilatkozatuk kedvező vissz­hangra talált a kerületekben, já­rásokban és a legfontosabb kul­turális intézményekben. Ez arról tanúskodik, hogy meg­értek a feltételek a művészek és kulturális dolgozók országos ér­tekezletének összehívására. A je­lenlevők javaslatot terjesztettek a miniszter elé a tervbe vett konferencia elnökségének össze-­­­tételéről és levelet intéztek a CSKP KB Cseh Irodájához. Ebben megállapítják, hogy — a cseh alkotó értelmiség legjobb hagyományaihoz híven — nem állhatnak félre a kulturális élet területén megnyilvánuló nehézsé­gek ellen vívott harcban. Hétfőn Brnóban kiállítás nyílt „Nem engedjük meg a köztársa­ság bomlasztását” címmel. A ki­állítás — amelyet a városi mun­kásmozgalmi múzeumban ren­deztek — a jobboldali és anti­­szocialista erők 1968—69-ben vég­zett tevékenységéről tanúskodó dokumentumokat és tárgyi bizon­­­nyítékokat mutat be. (MTI) Yanácshiatársasáffi End­okvrum csehszlovák internacionalistáknak A Magyar Népköztársaság prá­gai nagykövetségének dísztermé­ben hétfőn délután Kovács Imre nagykövet bensőséges ünnepségen nyújtotta át az 1919-es magyar proletárdiktatúra tizenkét cseh­szlovák internacionalista harcosá­nak az Elnöki Tanács által ado­mányozott Tanácsköztársasági Emlékérem kitüntetést. A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi harcainak egykori csehszlovák részvevői a proletár­­diktatúra leverése után Csehszlo­vákiában folytatták munkásmoz­galmi tevékenységüket, s közülük többen a CSKP alapító tagjai kö­zé tartoznak. Kovács Imre köszöntő szavaira a veterán internacionalisták ne­vében Alexander Por válaszolt, aki 1919-ben a Vágó Béla pa­rancsnoksága alatt harcoló Első Vöröshadtest politikai osztályának tagjaként küzdött a proletárhata­lom védelméért. A prágai ünnepségen megjelent a CSKP KB és a külügyminisz­térium több képviselője. Jelen volt dr. Antonín Krouzil külügy­­miniszter-helyettes is. A Szlovákiában élő internacio­nalistáknak december 15-én Po­zsonyban, majd Besztercebányán, Kassán és Eperjesen nyújtják át a kitüntetéseket. A KÖZÉLET HÍREI Vietnami párt- és kormány­küldöttség Budapesten Az MSZMP Központi Bizottsá­gának vendégeként hétfőn — Al­­bániából átutazóban — vietnami párt- és kormányküldöttség ér­kezett Budapestre Hoang Van Hoannak­, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tag­jának vezetésével. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja fogadta. Jelen volt a fogad­tatásnál Hoang Luimg, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete, Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint Latif Shehu, az Albán Népköz­­társaság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. Nguyen Thi Binh külügy­miniszter-asszony hazánkba érkezett Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányának kül­ügyminisztere Péter János kül­ügyminiszter meghívására hétfőn baráti látogatásra Budapestre ér­kezett. A külügyminiszter-asszony és a kíséretében levő személyiségek fogadására a Ferihegyi repülőté­ren megjelent Péter János kül­ügyminiszter és a Külügyminisz­térium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság buda­pesti na­gykövetségének ideigle­nes ügyvivője és Hoang Luong, a V­ietnami Demokratikus Köztár­saság budapesti nagykövete is. Lengyel párktmunkáskü­ldöttsé­­gek Budapesten Az MSZMP Központi Bizottsá­gának meghívására hétfőn" két lengyel pártmunkásküldöttség ér­kezett Budapestre Wieslaw Rydg­­ger, illetve Henr­yk Marian, a LEMP KB osztályvezető-helyette­seinek vezetésével. A küldöttsé­geket Katona István és Káplár József, az MSZMP KB osztályve­zető-helyettesei fogadták. A fo­gadtatáson jelen volt Bogumil Dabrowsky, a Lengyel Népköz­­társaság budapesti nagykövetsé­gének első titkára. Felszabadulási em­­lékü­­­ne­sség Egerben Eger vasárnap ünnepelte fel­­szabadulásának 25. évfordulóját. Az emlékünnepségen részt vett I. V. Konyev tábornok, a Szovjetunió hőse, aki huszonöt évvel ezelőtt a várost felszabadító katonai egy­ségek parancsnoka volt. Délelőtt a felszabadulási emlék­műnél — a város több ezer lako­sának jelenlétében — koszorúzási ünnepséget rendeztek. Innen az ünneplő tömeg a Szabadság térre vonult, ahol felavatták a munkás­­mozgalmi emlékművet, Csontos László szobrászművész alkotását. Délután a Gárdonyi Géza Szín­házban díszünnepséget rendeztek. Az elnökségben foglalt helyet Ko­nyev tábornok, s ott voltak a me­gye és a város párt- és állami ve­zetői közül számosan. Részt vett az ünnepségen több kommunista veterán, aki az elmúlt 25 évben Eger város politikai és társadal­mi életében tevékenykedett. Sípos István, a városi pártbi­zottság első titkára mondott ün­nepi beszédet, majd átnyújtotta Konyev tábornoknak a városi ta­nács által adományozott kitüntető plakettet és kisplasztikát Eger város felszabadításában szerzett elévülhetetlen érdemeiért. Egerért emlékéremmel tüntették ki Csir­­maz Dezső kommunista veteránt, aki 1944-ben megszervezte a Ma­gyar Kommunista Párt egri szer­vezetét, és annak első párttitkára volt. A díszünnepség második részé-­­ ben bemutatták Farkas Ferenc Egri ünnepi nyitány című zene­művét, amelyet a szerző erre az ünnepi alkalomra írt. Az egri szimfonikus zenekart a szerző vezényelte. 3 Béke és biztonság Az a tömör elemzés is, amelyet az MSZMP Központi Bizottságá­nak múlt heti ülése adott a nem­zetközi kérdésekről, hűen tükrözi a pártunkban immár meghonoso­dott munkastílust, a reális szám­vetést a helyzettel és a feladatok határozott körvonalazását. A Köz­ponti Bizottság ülésén behatóan megvizsgálta, hogy békés alkotó­munkánk milyen nemzetközi kör­nyezetben folyik és hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a feszültség tovább csökkenjen, s hogy még inkább megteremtődjenek azok a feltételek, melyek belső szocialis­ta építésünk biztonságát nemzet­közileg is garantálják. Európai nép vagyunk, s így földrajzi helyzetünktől nem vo­natkoztathatjuk el magunkat. El­sőrendűen fontos tehát számunk­ra, hogy sikerül-e megteremteni a békét és a biztonságot ezen a földrészen. De nem csupán saját, önös érdekünk teszi első helyre az európai biztonsági rendszer megteremtésének ügyét. Hogy ez a probléma annyira a nemzetközi kérdések élére került, a­nnak oka, hogy az európai biztonság meg­teremtése kulcskérdése annak is, hogy sikerül-e elhárítani egy új háború veszélyét. S megvan immár a megfelelő eszköz is e cél elérésére: az összeurópai biztonsá­gi értekezlet. Sőt van már javas­lat a színhelyre, az időpontra és a napirendre is. Pártunk és kor­mányunk eddig is konkrét sze­repet vállalt e konferencia elő­készítéséből. Éppen Budapesten fogalmazódott meg a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testüle­tének híres márciusi felhívása, amely javaslatot tett az összeuró­pai biztonsági értekezletre.­­ Ha­zánk is egyik aláírója volt a kö­zelmúltban a prágai nyilatkozat­nak, amely konkrét javaslataival hozzájárult e fontos tanácskozás előkészítésének meggyorsításához. Az MSZMP Központi Bizottsá­ga alapvető tényezőként emeli ki az európai béke és biztonság meg­teremtése szempontjából a német kérdést. Olyan probléma ez, me­lyet egyszerűen nem lehet meg­kerülni, hiszen az élet tűzi napi­rendre. A KB-ülés a megoldás módjára vezérelvként azt jelöli meg, hogy ennek igazságosnak, békésnek, a két német állam és minden európai nép érdekében állónak kell lennie. Ezért a meg­oldásért küzd szövetségesünk, a Német Demokratikus Köztársa­ság. Szükség van azonban arra is, hogy a másik Németország, az NSZK is a realitások talajára he­lyezkedjék, s pozitív cselekede­tekkel járuljon hozzá földrészünk békéjének és biztonságának meg­teremtéséhez. „Ezt várjuk az új nyugatnémet kormánytól, amely csak az európai népeket, ezen belül az NSZK lakosságát is ve­szélyeztető régi imperialista, mi­litarista, revansista elvekkel és gyakorlattal szakítva, politikája új mozzanatait egyértelművé téve és szavait tettekre változtatva tehet eleget a jelenlegi nemzetközi helyzet követelményeinek’’ — hangoztatja a Központi Bizottság. A Központi Bizottság elemzésé­nek fontos passzusa annak hatá­rozott leszögezése, hogy külpoliti­kánk a politikai realitásokból in­dul ki. Más kérdés persze, hogy szívünk szerint örömmel látnánk, hogy egy csapásra megvalósulja­nak azok az intézkedések, ame­lyek végső soron szükségesek az új háború elhárításához. De ha ez nem lehetséges a nyugati kor­mánykörök taktikázása miatt, akkor nem lehet a „mindent vagy semmit” maximalista álláspontjá­ra helyezkedni, hanem látni kell, hogy az apró kis lépések is egy­­egy eredménynek számítanak, ha a fegyverzet csökkentése, a biz­­­­tonság megteremtése felé halad-­ nak. Az európai biztonsági rend­szer fokozatos megteremtése és a nemzetiközi helyzetben levő fe­szültségek részleges csökkentése tehát nyilván az egyetemes békét szolgálja. Ezért mondja ki a Köz­ponti Bizottság oly hangsúlyozot­tan, hogy a Magyar Népköztársa­ság képviselői a nemzetközi ta­nácskozásokon támogatnak min­den ésszerű, előrevezető javas­latot és ilyen irányú kezdeménye­zéseket tesznek. Az európai biztonság és a fe­szültségek általános csökkentése ügyében kifejtett magyar állás­pont után a Központi Bizottság kimondja: „a nemzetközi élet leg­fontosabb kérdése változatlanul az amerikai imperialisták viet­nami agressziója elleni harc”. Az­ elemzés a helyzetről leleplezi az agresszorok békedemagógiáját és megbélyegzi a napirtó akciókat. Bár megállapítja, hogy a nixoni vezetés a háború folytatására és nem a békére törekszik, mégis op­timizmustól telített. Ez a szilárd hit az agresszorok biztos vere­ségében, a vietnami nép végső győzelmében ugyanis szintén a nemzetk­özi realitásokból fakad. Hiszen igaz ugyan, hogy Wa­shington a saigoni bábrend­szer erősítésével, meg akarja őrizni pozícióit, de ez nem a Fehér Ház puszta elhatározásán múlik. A vietnami nép hősi harca eddig is nemegyszer keresztezte a Pen­tagon terveit és e csodás áldo­zatkészség eredménye volt, hogy az amerikai vezetés a párizsi tárgyalóasztalhoz kényszerült. „Ahhoz azonban, hogy az agresz­­szió mielőbb véget érjen, a világ haladó ■ erőinek még határozot­tabban fel kell lépniük az ame­rikai imperializmus ellen — han­goztatja az MSZMP Központi Bi­zottsága. — Népünk továbbra is megad minden lehetséges támo­gatást a vietnami nép hősi har­cához.” Külpolitikánk változatlanul meg­különböztetett figyelmet szentel a közel-keleti helyzetnek is. Sajná­latosnak tartjuk, hogy két esz­tendővel a Biztonsági Tanács ha­tározata után, mely pedig előírta az izraeli agresszorok által meg­szállt arab területek kiürítését, a helyzet még mindig tűzveszélyes, mert Tel Aviv meg akarja tarta­ni hódításait és agresszív politi­kát folytat E veszélyes helyzet ösztönözte hazánkat is — másik öt szocialista országgal együtt — egy olyan nyilatkozat kibocsá­tására, amely síkraszáll a közel­­keleti térségben a politikai ren­dezés mellett. Az MSZMP Központi Bizottsá­ga a nemzetk­özi helyzet áttekin­tése során megelégedését fejezte ki a szovjet—kínai tárgyalások létrejötte miatt, s foglalkozott a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása utáni fej­lődéssel a nemzetközi kommu­nista mozgalomban. A közle­ménynek ez a része is bizakodást sugároz. Ez az optimizmus teljes­séggel megalapozott, hiszen a még meglevő problémák és nézetelté­rések ellenére javult a testvérpár­tok közötti viszony, tisztult a lég­kör, és a pártok mindinkább az egység erősítésére, az imperializ­mus elleni közös harc fellendí­tésére fordítják figyelmüket. A történelem tehát igazolja: az MSZMP politikája helyes volt, amikor az egység szilárdítására törekedett. Ez a helyzet csak új erőt és lendületet ad pártunknak, hogy fokozza erőfeszítéseit a moszkvai határozatok érvényesí­tésére, melyek békénket és biz­tonságunkat, szocialista építé­sünk kibontakoztatását, a nemzet­közi kommunista mozgalom egy­ségének megszilárdítását szolgál­ják. Ülést tartott a TÓT *risséb­séfje Hétfőn ülést tartott a Termelő­­szövetkezetek Országos Tanácsá­nak elnöksége. Az ülésen, ame­­­­lyet Szabó István, a TÓT elnöke vezetett, részt vettek a bakony­­táji tsz-ek területi szövetségének képviselői is, akik a szövetség munkájának tapasztalatairól tá­jékoztatták a TÓT elnökségét. Megvitatta az elnökségi ülés a tsz-tagok üdültetésének helyzet­­­tét és a megoldás lehetőségeit is. Az elnökség javasolja a tsz-szö­­vetségeknek, hogy a kérdés ren­dezésére készítsenek tervezetet, a TÓT titkárságát pedig megbízta a tsz-tagok üdültetési programjá­nak kidolgozásával. A programot majd a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa elé terjesztik.

Next