Népszabadság, 1970. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
1970. január 14. szerda NÉPSZABADSÁG Inkiegs A^gTalíj»ldön lliszkii ;i fr!s/abaf:31:^i rcmlrzírnvrliki kosoru/Hs. hajóittatás. bui'áli inniílkwzú (Tudósítónktól.) Szimbolikusan, az emberi alkotás megragadó látványával, a szovjet megrendelésre készült — Angyalföld nevet viselő — 1500 tonnás tengerjáró hajó vízre bocsátásával ünnepelte meg tegnap, január 13-án, felszabadulásának negyedszázados jubileumát Angyalföld népe. Az ünnepségsorozat már a déli órákban, a Béke téri Béke és Barátság Emlékmű megkoszorúzásával kezdődött. A kora délutáni órákban pedig a Magyar Hajó- és Darugyár sólyaterén gyülekeztek már jóval a kitűzött időpont előtt a gyár dolgozói és a meghívott vendégek: Angyalföld kommunista és munkásmozgalmának veteránjai, a kerület párt- és állami vezetői, az angyalföldi üzemek képviselői. Eljött az ünnepségre Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Vencczi János és Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkárai, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és több szovjet vendég. Az Angyalföld vízre bocsátása előtt Egresi Károly, a hajógyár pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Emlékeztetett a 25 év előtti januári napokra, amelyeken Budapest, e zömmel munkáslakta peremkerületének sokat szenvedett lakosai számára először villantak fel az új élet fénysugarai. 1945. január 13-án fejeződött be a XIII. kerület megtisztítása a fasiszta hordáktól. Akkor, 25 esztendeje, egyetlen kérdés foglalkoztatott mindenkit, az átélt borzalmak, a romok és a nincstelenség láttán: lesz-e újjászületés, mit hoz a holnap? A kérdés nem maradt válaszolatlanul. Az első biztató szót, kenyeret és segítséget a felszabadító szovjet katonáktól kapták az angyalföldiek is. S szorosan együttműködve a szovjet katonai hatóságokkal, az illegalitásból kilépő kommunista párt, hozzálátott az élet újrakezdéséhez, a romeltakarítás és a közellátás megszervezéséhez. Egresi elvtárs kegyelettel emlékezett meg azokról a szovjet harcosokról, akik életüket áldozták a kerület felszabadításáért vívott harcban. Ezután F. J. Tyitov szovjet nagykövet köszöntötte az összegyűlteket és további munkasikereket kívánt a hajógyár dolgozóinak. Rendkívül kedves epizód volt az ünnepségnek az a néhány perce, amikor Szerémi Borbála elvtársnő, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa lépett a mikrofonhoz a következő szavakkal: „Névadó ünnepségre jöttünk össze és szívből örülök, hogy ez a hajó kerületünk, Angyalföld nevét viseli, amikor áruval megrakottan az óceánok vizeit hasítja. Rakománya bizonyára sűrűn változik majd, egyet azonban mind-végig magával visz és ez a munkások és Angyalföld népének szeretete a szovjet nép iránt. Kisérje útján a szerencse és a két nép egymás iránti barátsága.” Ezt követően nagyot pukkant a hagyományokhoz híven a hajó oldalához vágott pezsgősüveg, s az Angyalföld pillanatok alatt keresésén lesiklott a jeges Dunába. A salyatéri ünnepség után meleg hangulatú baráti találkozón , vettek részt a meghívott vendé- igek a hajógyár kultúrházában. A találkozón pohárköszöntőt monddott Biszku Béla elvtárs. Bevezettében arra utalt, hogy aki Angyalföldön dolgozott és most el- jött ide, abban természetesen sok- féle érzés keveredik. Huszonöt évvel ezelőtt annyi átélt szenvedídés után senki sem gondolhatott ennyire előre. Akkor az élet megindítására kellett koncentrálni az erőket. Huszonöt ember volt itt akkor, akikkel megalakították a pártszervezetet. Ma, egy negyed- század távlatából visszatekintve elmondhatjuk: volt értelme az erőfeszítéseknek. Szólt Biszku elvtárs az angyalföldi munkásmozgalom nagyszerű tradícióiról. Elmondta, hogy ez a kerület mindig bázisa, fellegvára volt a munkásmozgalomnak és az ma is, szilárd támasza a munkáshatalomnak. Sikereit egyebek közt annak köszönhette, hogy itt sohasem voltak frakciók a pártban. Ez olyan tradíció, amelyet gondosan ápolni, őrizni kell, mert a párt, a kommunisták egységére a jövőben is nagy szükség lesz. A baráti találkozó a késő esti órákig tartott. A vízre bocsátás pillanata. A Jirtififék Hvrvskvtivhmi Jiunnsm vlnéilivnyh Snaantúsu A Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, Kallós Ödön kedd este a Duna Intercontinental Szállóban fogadást adott a Budapesten akkreditált kereskedelmi tanácsosok és munkatársaik tiszteletére. Megjelent a fogadáson Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, a magyar gazdasági élet sok vezető személyisége, a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa, és ott voltak a kamara elnökségének tagjai, a kamarai tagbizottságok elnökei. A Magyar Kereskedelmi Kamara első ízben rendezett ilyen jellegű fogadást az év elején, hogy alkalmat teremtsen az ipari és kereskedelmi vállalatok vezetőinek találkozására, megbeszélésre a szocialista és nem szocialista országok külkereskedelmének képviselőivel. Budapesten egyébként mintegy ötven ország tart fenn állandó kereskedelmi kirendeltséget, képviseletet. Ezeknek vezetői, munkatársai vettek részt a fogadáson. Évről évre feljebb léptek /\KSZ\\IAD\S ELŐTT SZABAD BATT V \ N BÁN Éles, fagyos szél röpíti a hó- kristályokat. Szinte mozdulatlanná dermedt a falu. Néhány asszony a hófúvások közt a keskeny úton a falu melletti majorba igyekszik váltani a baromfigondozóikat. Néhány hetesek a kiscsibék, s bizony nem könnyű velük átvészelni a meg-megismétlődő ítéletidőt. — Az idén százezer előnevelt tojóhibrid tércét szállítunk a partnereinknek, amelyek közül a legtöbbet — 50 ezret —az Enyingi Állami Gazdaság fogad — mondja a szabadbattyáni termelőszövetkezet elnöke, Mészáros Emil, majd hozzáteszi: — A múlt esztendőben tértünk át erőteljesebben a baromfira. Tavaly már csaknem hatvanezer vágócsirkét is értékesítettünk és 57 ezer jércét neveltünk. A zárszámadásban , amelyet most készítünk, nagy súllyal esik latba a baromfi. Ennek köszönhető, hogy az árbevételeknél az állattenyésztés mintegy tizenegymillió forintos tétellel szerepel, s ez csaknem két és fél millióval meghaladja az 1968-as teljesítményt, kételyek nélkül... — Hol tartanak a zárszámadási előkészületekkel? — Ma van hetedike, szerda. A leltározás ma befejeződik. Végeztünk volna korábban is, ha nincs ez a rengeteg hó. A köz- í gyűlést a hónap utolsó napján tartjuk — ekkor véglegesen le- zárjuk 1969-et. Egy évtizeddel ezelőtt is járjám Szabadbattyán utcáit. Két-kedők sokaságával találkoztam. " A leggyakrabban elhangzott kér- rdések ezek voltak: — Mi lesz velünk? Hogyan élünk meg? Mire mehetünk a szövetkezetben, hiszen nálunk egyetlen uradalmi épület sincs? Mindent elölről kell kezdeni, de hogyan ? A válasz, hogy nem egyedül vannak uradalmi épület nélkül az országban, nem hatott különösebben megnyugtatónak. Az első közgyűlésen is elhangzottak a kételyek. S aztán a többség még-is azzal a tudattal távozott, hogy — ,,ha dolgozunk, megélünk’’. Az idei zárszámadás már bizos, határozott választ ad — s az igazsághoz hozzátartozik, hogy már az előző évek gazdálkodási mérlegei is eloszlatták az alakuláskor hangoztatott gondokat. Nem híres szövetkezet a szabadibattyáni. Tetteiket nem emlegette különösebben sem a sajtó, sem a rádió, sem a televízió. A négyszázhúsz ember valamivel több mint mint háromezer holdon, sokat küszködve a mindennapokkal, korábban ismeretlen fogalmakkal, gépekkel, termelési eljárásokkal, egy olyan nagyüzemet tererhtett a kisparcellák, az egylovas gazdákból álló világ helyén, amely, ha szolid keretek között is, de megadja a családok növekvő igényeihez a gazdasági alapot. Statsztiz forintos járadékosok — Három esztendeje jutottunk el addig, hogy szövetkezetünk a készpénzfizetéses rendszer mellett döntött. Nagy szükség volt erre — fejtegeti Molnár József volt technikumi tanár, aki még 1963-ban jött a szövetkezetbe, és négy esztendeje, hogy párttitkár. — Fehérvár itt van a közvetlen szomszédságunkban. Most is odajárnak dolgozni a faluból vagy ötszázan. A készpénzfizetéses rendszer nélkül ma már nem lenne egyetlen fiatalunk sem, így viszont sokan ittmaradtak. Ami a tagság számát, korösszetételét illeti, bizony kell a fiatal, hiszen a 420 tagból 186 járadékos, nyugdíjas, felül van a hatvanöt esztendőn. Többségük munkaképtelen, így aztán nem könynyű az életük. A szövetkezeti iroda bejárati folyosóján nagy tábla, rajta 114 ember neve. A névsor a múlt esztendő egyik nevezetes közgyűlési határozatához fűződik, amely az idei zárszámadás során teljesen bizonyos, hogy szóba kerül. Tavaly októberben határozták el — a gazdaság fejlődése megteremtette erre az alapot —, hogy az idős tagok havi 260 forintos járadékát hatszáz forintra egészítik ki. — Ezért aztán — kapcsolódik a beszélgetésbe Bákóczy Győző főkönyvelő — az idén a szociális alapot 410 ezer forintra növeljük. — Miből? Milyennek ígérkezik az idei zárszámadás pénzügyi mérlege? A kérdés nyomán a várható eredményt mutató számadatok özöne hangzik el. Közülük néhányat lejegyzek. — Szövetkezetünkben a bruttó termelési érték 1968-ban 28 millió forint volt. Most 31 millió körül számolunk. Az árbevétel mintegy 1,5—2 millióval haladja meg az előző esztendeit, s nálunk az az érdekes, hogy a többlet állattenyésztésből adódik. A szövetkezet elosztható jövedelme 1968-ban 1,5 millió forint volt, a tavalyi gazdálkodás nyomán pedig 12,2—12,4 millió között lesz. Ebből a több mint 12 millióból 6,7 millió a tagok részesedési alapja. A tavalyi zárszámadáskor 6 millió 576 ezer forint volt a részesedési alap. E két adat összevetése jelzi, hogy a személyes jövedelmet alig néhány százalékkal növeljük. kiéhelés sém n lerin le kolnnk — Mennyi jut a fejlesztési alapra? — A számításaink szerint 4 millió forint — kevéssel több, mint egy eztendeje. Ez a viszonylag nagy összeg is jelzi, hogy a mi szövetkezetünk milyen sokat áldoz a közös fejlesztésére. Egyébként a szociális alap mellett a legnagyobb mértékben a biztonsági alapunk növekszik. Az 1968-as zárszámadásból 62 ezer forintot tettünk csupán a biztonsági alapba, most minden jel szerint megközelítjük az egymilliót. Az adatok is jelzik: helyesen, megfontoltan gondolkodnak. Akkor kell tartalékot képezni, amikor mód van rá. A múlt esztendő a legsikeresebb év volt a szabadbattyáni közös gazdaságnak, s ez most nemcsak a tagok személyes jövedelmének mérsékelt növekedését eredményezi, hanem a többlet elsősorban a nagyüzemi gazdálkodás továbbfejlesztését szolgálja. Ezenkívül azzal is számolnak, hogy az idén esetleg kedvezőtlenebbül alakul az időjárás. Ha véletlenül így lenne, akkor sem jönnének nagyobb zavarba egy év múlva. — Mi abban bízunk — mondja az elnök —, hogy az idei év, a biztonsági tartalékot nem számolva is, kedvezőbb lesz a tavalyinál. A növénytermesztés sajnos tavaly — ellentétben a többi termelőszövetkezettel — nálunk nem hozott jobb eredményt, mint 1968-ban. A viszonylag alacsony átlaghozamokat lehet növelni még akkor is, ha szántóterületünkből 700 hold gyenge minőségű homok. Több szarvasmarha, juh Az állattenyésztés fejlesztéséhez elég a takarmány. Egy magtárpadlásos százas tehénistálló építését a múlt év végére befejezte építőbrigádunk, így most már több mint egy tucat épület áll az új majorban, melynek helyén egy évtizede mindössze egy rossz kunyhó volt. Büszkék is erre a gazdasági központra, amelyhez már bitumenes bekötő út visz. A major útjai is portalanítottak. A majorban a szarvasmarha és a baromfi jól megfér. A szárnyasok a padlásokra kerültek, ott „termelik"’ a milliókat. Most, amikor a mérleg készül, már bizonyosak abban, hogy a zárszámadás megerősíti korábbi elhatározásukat: a baromfi mellett fejlesztik a szarvasfszarha- és a juhtenyésztést. A jelenlegi 142-es tehénlétszámot kétszázra növelik, s így a marhahizlalás is nagyobb méretű lehet a jövőben. A kormányhatározat — amely a hízó marha felvásárlási árának emelését is tartalmazza — nyomán az idén 100 ezer forinttal nagyobb árbevételhez jutnak, ha ugyanannyi hízó marhát értékesítenek, mint tavaly. A hétszáz anya mellé most vettek 640-et. így aztán rétjeiket legelőiket még jobban hasznosíthatják. Nem járult hozzá előnyösen az az idei zárszámadáshoz az elavult géppark. A traktorállományuk korszerűtlen, elhasználódott, s bizony sokba került javításuk. 21 traktorukból hét tíz éves. Ezeket az egyébként is kis teljesítményű, főleg 25 lóerős traktorokat kiselejtezik. Helyükre legalábbis egyelőre 4 új 45—80 lóerős traktor kerül. — Mi örülünk az új mechanizmusnak — mondják a tsz vezetői. — Szerdás épületünk már mindössze egy van, s az adott közgazdasági körülmények között, a korábbi nagy beruházásaink jóvoltából már megállunk a saját lábunkon. .A brigádgyűlések haszna Zárszámadó közgyűlés még nem nem volt ugyan, de azt a tagok is tudják: rendben vannak a közös gazdaság ügyei. A gépműhelyben az egyik idős traktoros, Kertész Lajos kérdezi: — Milyen lesz a zárszámadás, mit mutatnak a számok? A párt titkát: — Annyi biztosan meglesz, mint tavaly. — Akkor jó, csak erre voltam kíváncsi... . A közgyűlés előtt brigádgyűléseket tartanak. Ezeken a vezetők válaszolnak a tagoknak a munkával, a zárszámadással kapcsolatos kérdésekre is, hogy minél felkészültebben vehessenek részt az esztendő egyik legfontosabb közgyűlésén. Kertész Lajos véleményével nincs egyedül. Az emberek jóleső érzéssel veszik tudomásul, hogy az előbbi tíz évben mindig feljebb léptek. Az idei zárszámadás jelenti eddig a legmagasabb pontot, de nem a végsőt. Valószínű, igaza van Mészáros Emilnek, az elnöknek: — A mostani zárszámadás fontos állomás szövetkezetünk életében, de azt hiszem, igazán még csak ezután érnek be a nagyüzemi gazdálkodás legszebb gyümölcsei Szabadbattyánban. Erre nemcsak a gazdasági erőnk növekedése a biztosíték, hanem a tagság valóban áldozatos munkája is. S ez utóbbit csak az tudja igazán értékelni, aki járt már hajnalonként olyan viharban, hófúvásban, fagyban, mint amilyen az idei télen gyakran adódik. Almási István 5 NE FELEJTSE EL: a gyermekcipők árából egész évben 10% engedményt adnak a