Népszabadság, 1970. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-15 / 12. szám
2 Nigéria visszautasítja a beavatkozási kísérleteket (Folytatás az 1. oldalról.) éhező ibo lakosság megsegítése, a valóságban viszont nem egyéb, mint a Nigéria belügyeibe való beavatkozás újabb formáinak keresése. Ezek a szervezetek korábban a szakadárokat támogatták és hozzájárultak a véres polgárháború elhúzódásához. A tábornok most kijelentette: „Tartsák meg vérrel beszennyezett pénzüket, az ő segítségükre nincs szükségünk, magunk segítünk magunkon.” Alhaji Sule Kolo, Nigéria genfi nagykövete szerdán, közölte, hogy országa nem engedélyezi a keleti területen levő Vli légi támaszpont felhasználását a külföldi segélyszállítmányokkal érkező repülőgépek fogadására. A segélyküldeményeket csak Abenugu, Port Harcourt és Lagos repülőterén fogadják. Nigéria egyébként a nagykövet szerint tárgyalásokat folytat a Nemzetközi Vöröskereszttel a segélyek átvételének módjáról. Nigéria állandó ENSZ-képviselője sajtóértekezletén közölte, hogy kormánya bármikor szívesen látja U Thant ENSZ-főtitkárt tagaiban. Diallo Telit, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkára szerdán kijelentette, hogy megbeszéléseket kíván folytatni Lagosban Nigéria vezetőivel. Buteflika algériai külügyminiszter a nigériai népnek a szeparatisták felett aratott győzelmét üdvözölve kijelentette, hogy ez egész Afrika győzelmét jelenti az elnyomás és kizsákmányolás erői felett. Algéria megőrzi emlékezetében e testvérgyilkos konfliktus nagyszámú áldozatát, annak aáborúnak az áldozatait, amelyet a nemzetközi monopóliumok kéziysszerítettek Nigériára. Az EAK kormánya mély megelégedéssel vette tudomásul a nigériai polgárháború befejeződésének hírét — jelentette kiszerdán az egyiptomi kormány hivatalos (Londoni tudósítónktól.) Feszült a brit—nigériai viszony. Az utóbbi 48 órában néhány olyan incidens zajlott le, amely meggyőzte a brit kormányt: Nigéria nem tűr külső beavatkozást a polgárháború utáni problémák megoldásába, még ha ez segély vagy jótékonyság címén történik is. Az a katonai repülőgép, amely hétfő óta gyógyszerrel megrakva vár Lagos leszállási engedélyére, még angol repülőtéren vesztegel, mivel a nigériai hatóságok kikötötték: nem engednek területükre idegen katonai repülőgépeké. Polgári gépet azonban még szerda délutánig sem találtak e célra. Ez annál is inkább furcsa, mert Wilson és más hivatalos személyek is nyilvánosan elismerték: minden külső segélyt a nigériai illetékes szerveken keresztül kell a rászorultaknak eljuttatni. A miniszterelnök külön tanácskozást hívott össze a jótékonysági szervezetek képviselőinek részvételével, ahol bejelentette, hogy a gyógyszereken és szállítási eszközökön kívül a brit kormány ötmillió font azonnali segélyt ajánlott fel Nigériának. A segélyszervezetek egyébként a polgárháború alatt kizárólag Biafra elszakadási törekvéseit támogatták. Egyik-másik, például a Mentsétek meg Biafrát elnevezésű csoport még kedden is tüntetett a szóvivője. Ez megfelel az Afrikai Egység Szervezete határozatainak, amelyek felszólítottak Nigéria területi egységének megőrzésére, és bírálták,a szakadár mozgalom támogatására irányuló kísérleteket. (MTI) miniszterelnök hivatala előtt, követelve egy nemzetközi fegyveres erő Nigériába irányítását, s a nigériai Vöröskereszt mellőzését a segély elosztásánál. Ezek a szervezetek, a parlament úgynevezett biafrai lobby-jával együtt azokkal a tőkés érdekeltségekkel — elsősorban a nagy olajmonopóliumokkal, a Shell-lel és a British Petróleummal — álltak összeköttetésben, amelyek mindvégig, támadták a brit kormányt a lagosi fegyverszállítások miatt. A szakadárok kezét látják egyébként abban is, hogy a január 11-i Sunday Telegraph leközölte a lagosi brit főbiztosság katonai tanácsadójának, Robert Scottnak bizalmas jelentését, amelyben bírálta a nigériai szövetségi hadsereget. Londoni vélemények szerint ezzel bizonyos érdekelt körök még az utolsó pillanatban is rontani próbálták a brit-nigériai viszonyt. Scottot egyébként 24 órai hatállyal kiutasították Lagosból, és megtagadták a beutazást két angol szaktudósítótól is. Jövő hétfőn, amikor a karácsonyi szünet után ismét összeül a brit parlament, a biafrai lobby, azaz a tory és részben liberális képviselők egy csoportja várhatóan megújítja támadásait a kormány „Nigériát pártoló” politikája ellen. Bebrits Anna Csalódottak a szakadárok angliai támogatói Brandt újra visszautasította az NDK nemzetközi jogi elismerését Willy Brandt kancellár szerda délután beszámolót mondott a Bundestagban. A beszámoló leglényegesebb részében Walter Ulbrichtnak, az NDK Államtanácsa elnökének legutóbbi, ismeretes javaslatával foglalkozott. Brandt bejelentette, hogy a bonni kormányt a közeljövőben elkészülő ellenjavaslatnál milyen elgondolások vezérlik majd. Brandt megismételte a kormányprogramban kifejtett, régről ismert bonni álláspontot, miszerint a két német állam „nem tekintheti egymást külföldnek”, s ezért az NDK de jure elismerése „nem jöhet számításba”; ez azt jelenti, hogy az NSZK kormánya újra megerősítette: ragaszkodik az egyedüli képviselet elvéhez, amely tudvalevőleg a legnagyobb akadály a két német állam viszonyának rendezésében. Brandt hangoztatta, hogy mindaz, amit az NDK-val való kapcsolataink megjavításánál az NSZK el akar érni, nem fogja érinteni a szövetséges hatalmak jogait „Amíg az európai biztonsági rendszer létre nem jön — jelentette ki —, addig a NATO fennmaradásának nagy fontossága van.” Az ellenzéknek, amely a kormány új módszereit bírálja, ezt válaszolta: „Vannak olyan területei a politikának, amelyeken ugyanazok a módszerek tegnap még helyesek lehettek, ma azonban már helytelenek. A kormány nem engedi magát befolyásoltatni azoktól, akik a régi, elévült erveket akarják számára előírni” — tette hozzá. Brandt részletesen foglalkozott az európai biztonsági értekezlet megtartásának gondolatával, és azt állította, hogy a bonni kormány a nyugati szövetség keretein belül tevékenyen részt vett az ezzel kapcsolatos előkészítő munkában. Azt fejtegette, hogy a bonni kormány nagy elégtétellel venné tudomásul, ha az általa javasolt egyezmények az erőszakról való lemondásról elősegítenék a konferencia összehívását. De ehhez hozzátette, hogy „kevésbé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konferencián, ha addig nem mutatkoznék valamilyen közeledés a két német állam között”. Nyugat-Berlinnel kapcsolatban is a régi álláspontot ismételte. A kancellár azokról az állásfoglalásokról is szólt, amelyekből kitűnik, hogy Csehszlovákia és Magyarország is érdekelt az NSZK- val való viszony megjavításában. Péter János magyar külügyminiszter nyugatnémet tv-nyilatkozatából kiragadta azt a gondolatot, hogy az európai népek között a történelmi közösség és az ideológiai különbségek mellett kell hogy legyen közös felelősségérzet is. Kijelentette, hogy ezzel tökéletesen egyetért. „Nem tagadjuk az ellentéteket — mondotta —, nem tagadjuk a társadalmi rendszerek különbözőségét sem, de látjuk a közösséget és a történelmi kapcsolatokat is. Ez vonatkozik a két német államra is, amelyek különböző módon fejlődnek.” De mint beszédének további részéből kitűnt, Bonn éppen a másik német állam tekintetében nem hajlandó megtenni azt, amit a „közös felelősségérzet” megkövetel: az NDK nemzetközi jogi elismerését. Lényegében fenntartja az „újraegyesítésnek” az előző bonni kormányok által szorgalmazott elvét. Brandt a többi között foglalkozott a Szovjetunióval, illetve Lengyelországgal részben már folyamatban levő, részben ezután indítandó tárgyalásokkal, és kifejezte reményét, hogy ezek a tárgyalások eredményesek lesznek. A csütörtökön kezdődővitában az ellenzék részéről eddig Kiesinger, Strauss és Schröder jelentkezett felszólalásra. (MTI) A Spiegel nem vonja vissza Egy müncheni bíróság a napokban 250 ezer márka pénzbüntetésre ítélte Rudolf Augsteint, a Spiegel magazin szerkesztőjét, mert nem volt hajlandó visszavonni a lapjában korábban megjelentetett vádakat Franz Josef Strauss CSU-vezető ellen. Augstein, aki korrupcióval vádolta Strausst, a múlt évben 25 ezer márka kártérítést fizetett a CSU-vezérnek, a heyreigazítási végzésnek azonban a Spiegel nem tett eleget. A lapot ezért a múlt év augusztusában ismételten megbírságolták. (Reuter) NÉPSZABADSAG Amerikai fegyverek belga kikötőből Izraelnek Kedd este kifutott a belgiumi Zeebrugge kikötőjéből a Tamara nevű izraeli teherhajó, fedélzetén tüzérségi lövedékekkel és katonai teherautókkal. Nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy a második világháborúból származó hadianyagot és felszereléseket a nyugat-németországi amerikai katonai hatóságok adták el, mint ócskavasat Az AFP hírügynökség jelentése szerint a belga kormány vizsgálatot indít az ügyben. Tel Avivban az izraeli hadügyminisztérium nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a fegyverszállítással kapcsolatos sajtójelentésekhez. (MTI) 1910. január 15. csütörtök New Yorkban folytatódik a közel-keleti négyhatalmi konferencia Mint már jelentettük, a Biztonsági Tanács négy állandó tagjának képviselői New Yorkban kedden újrakezdték tárgyalásaikat a közel-keleti kérdésről. A keddi több mint négyórás tanácskozáson a négy nagyhatalom képviselőinek helyettesei tartottak beszámolót. Feladatuk az volt, hogy a tanácskozások szünetében összegezzék, a közel-keleti válság megoldása céljából előterjesztett különféle formulák miben azonosak, illetve miben térnek el egymástól. A jelentések előterjesztése után elhatározták, hogy a négy nagyhatalom ENSZ-képviselőinek helyettesei pénteken folytatják munkájukat, a fődelegátusok pedig legközelebb január 23-án ülnek össze. Figyelemre méltó mozzanat, hogy a négyhatalmi tanácskozás felújításával egyidőben az Egyesült Államok propagandakampányt kezdett, és a Szovjetuniót igyekszik felelőssé tenni a közelkeleti rendezés elmaradásáért. Robert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden azt fejtegette, hogy a nagyhatalmaknak közös álláspontra kell helyezkedniük a megoldást illetően. Felfogása szerint ez azt jelentené, hogy a Szovjetunió fogadja el az izraelieket támogató amerikai álláspontot. Máskülönben — ugyancsak amerikai felfogás szerint — Jarring nagykövet, U Thant ENSZ-főtitkár különmegbízottja nem újítja fel közvetítési kísérleteit. (MTI) Befejeződtek a jugoszláv—román tárgyalások Belgrádiam szerdán befejeződtek a jugoszláv—román hivatalos tárgyalások és elkészítették a záróközleményt, amelyet Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök jugoszláviai látogatásának befejezésekor hoznak majd nyilvánosságra. Maurer román miniszterelnök munkatársaival együtt szerda este Belgrádból Rijekára utazott. (Tanjug) Külföldi események - néhány sorban Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Ludvík Svoboda köztársasági elnök és Oldrich Cemník miniszterelnök szerdán fogadta A. M. Jamscsikov altábornagyot, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának csehszlovákiai képviselőjét, az országból való távozása alkalmából. Svoboda elnök Janscsikovot Vörös Zászlórenddel tüntette ki. Horst Bittner, az NDK moszkvai nagykövete és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes szerdán kicserélte a kettős állampolgárságot szabályozó szovjet S NDK szerződés ratifikációs okmányait. (AFN) R iccardo Misasi olasz külkeres kedelmi miniszter szerdán Moszkvába utazott a Szovjetunió és Olaszország új, hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményének aláírására. (MTI) Jan Marko csehszlovák külügyminiszter áprilisban látogatást tesz az Egyesült Arab Köztársaságban — közölte szerdán a MENA közel-keleti hírügynökség. Agnew amerikai alelnök szerda délután megbeszélést folytatott az ausztráliai kormány tagjaival. A parlament épületéből távozó Agnew-t az amerikaiak vietnami agressziója ellen tüntető tömeg fogadta. A rendőrök 15 személyt letartóztattak. (Reuter) Egy athéni bíróság ötévi börtönbüntetésre ítélte és pénzbírsággal sújtotta távollétében Ambatieloszt, az ismert görög szakszervezeti vezetőt. A vád szerint Ambatielosz kormányellenes tevékenységet fejt ki külföldön. (UPI) A Szakszervezeti Világszövetség nyilatkozatban biztosította teljes szolidaritásáról a sztrájkoló asztúriai bányászokat. A dokumentum felhívja a világ szakszervezeteit és dolgozóit, hogy támogassák harcukban a spanyol munkásokat. Hevré Alphand, a francia külüügyminisztérium főtitkára Gromiko szovjet külügyminiszter meghívására szerdán Moszkvába utazott. Hevré Alphand moszkvai tárgyalásai vezetik be az ez évre tervezett francia—szovjet diplomáciai eszmecseréket. (MTI) A laoszi háború veszedelmes eszkalációja (Hanoi tudósítónktól.) A vietnami háború árnyéka mögött szinte szemlátomást növekszik egy másik, a laoszi háború árnyéka. A tények számbavételével igazat kell adni Phoumi Vongvichinek, a Laoszi Hazafias Front főtitkárának, aki úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett „speciális háború” elérte a maximális intenzitást, és az amerikai agreszszió hamarosan túlhaladja a háborúnak ezt a formáját. A reakációs bábhadsereg, amely 1968- ban 130 zászlóaljat számolt, tavaly 150 zászlóaljra növelte erejét. Laosz feletti amerikai légi bevetések száma meghaladja a napi ötszázat. Mire kell az amerikaiaknak ez a példátlan arányú légi tevékenység egy olyan kis lélekszámú ország fölött, ahol 231 ezer négyzetkilométer területen alig több mint hárommillió ember él? Az amerikai hadvezetés most két legyet akar ütni egy csapásra. Kihasználni a Dél-Vietnamban felszabadult erők harci kapacitását és megkísérelni a felszabadított zóna, az 1962-es genfi egyezményben a Pater Lao által uralt területnek elismert országrész visszahódítását. Egyúttal a laoszi háborút mintegy iskolapéldájává szeretnék tenni az úgynevezett „vietnamizálási” akciónak is, értve ezalatt, hogy a laoszi lakosság egyik részével vívják a harcot a laoszi lakosság másik része ellen. A legutóbbi esztendőkben az amerikaiak három nagy offenzívát vezettek — májusban, augusztusban, és legutóbb december végén — és sikerült betörniük a Kőedény síkságra, Muong Soui és Xieng Khouang vonalában. Ám a legutóbbi időben kezd kedvezőtlenebbülalakulni a helyzetük. Kezdeti sikereiket részben annak köszönhették, hogy a „titkos háború” során ügyesen használták ki Laosz rendkívül kezdetleges etnikai viszonyait és az egyik legelmaradottabb népcsoport, a harcias meo törzsek sze paratista ambícióit. Ebben fran cia elődeiket követték, akik sikerrel szították Laosz törzsi ellentéteit, megígérvén az „autonóm Meo állam” és az „autonóm Kha állam” létrehozását. A CIA mintegy tizenöt éven át tanulmányozta az ország zűrzavaros törzsi viszonyait, s a legutóbbi években a meo törzsek „megdolgozását” tűzték ki célul. A meók jórészt vadász törzsek és az amerikaiak modern tűzfegyverekkel látták el őket, régi kezdetleges fegyvereik helyett. Főnökeiket, akiket a törzs tagjai vakon követnek, megvásárolták, fiaikat különleges alakulatokba toborozták. Ennek a „meo-hadseregnek” az úgynevezett 2. katonai zónának a parancsnoka az egykori francia gyarmati hadsereg altisztje, a hírhedt Vangpao tábornok, akit „a meók vezérévé” kiáltottak ki. Az amerikai légierő vállalta azt a szerepet, hogy a szabotázsra, bandaharcra, terrorakciókra kiképzett csapatokat a Pater Lao házában dobja le. Az USA csupán e szállítások költségeire évi 10 millió dollárt fordít. A jelenleg Laoszban működő amerikaiak egy része már közvetlenül a csapatoknál végzi irányító munkáját, ők határozzák meg a kiképzést, a felszerelést, a szervezést és a személyi beosztásokat. A laoszi háborúnak már három fő kiképzési bázisa van: egy a szomszédos Thaiföldön, egy Japánban és egy magában az Egyesült Államokban. A laoszi nép elleni háborúnak azonban csak egyik módja az, hogy a lakosság tudatlan csoportját megszervezik és vérengzésekre ösztönzik. A másik, az amerikai légierő korlátozás nélküli bevetései a laoszi falvak, a közlekedés, a mezei munka, az emberi létfenntartás minden megnyilvánulása ellen. Mindezt pedig azért tehetik, mert Souvanna Phouma miniszterelnök — békés tárgyalási szándékainak hangoztatása ellenére — fedezi az amerikaiak behatolását. Rózsa László