Népszabadság, 1970. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-15 / 12. szám

2 Nigéria visszautasítja a beavatkozási kísérleteket (Folytatás az 1. oldalról.) éhező ibo lakosság megsegítése, a valóságban viszont nem egyéb, mint a Nigéria belügyeibe való beavatkozás újabb formáinak ke­resése. Ezek a szervezetek koráb­ban a szakadárokat támogatták és hozzájárultak a véres polgárhá­ború elhúzódásához. A tábornok most kijelentette: „Tartsák meg vérrel beszennyezett pénzüket, az ő segítségükre nincs szükségünk, magunk segítünk magunkon.” Alhaji Sule Kolo, Nigéria genfi nagykövete szerdán, közölte, hogy országa nem engedélyezi a keleti területen levő Vli légi támaszpont felhasználását a külföldi segély­­szállítmányokkal érkező repülő­gépek fogadására. A segélykülde­ményeket csak Ab­enugu, Port Harcourt és Lagos repülőterén fogadják. Nigéria egyébként a nagykövet szerint tárgyalásokat folytat a Nemzetközi Vöröske­reszttel a segélyek átvételének módjáról. N­igéria állandó ENSZ-képvise­­lője sajtóértekezletén közölte, hogy kormánya bármikor szívesen látja U Thant ENSZ-főtitkárt ta­gaiban. Diallo Telit, az Afrikai Egység Szervezetének főtitkára szerdán kijelentette, hogy megbeszéléseket kíván folytatni Lagosban Nigéria vezetőivel. Buteflika algériai külügyminisz­ter a nigériai népnek a szepara­­tisták felett aratott győzelmét üd­vözölve kijelentette, hogy ez egész Afrika győzelmét jelenti az elnyomás és kizsákmányolás erői felett. Algéria megőrzi emlékeze­tében e testvérgyilkos konfliktus n­­agyszámú áldozatát, annak a­áborúnak az áldozatait, amelyet a nemzetközi monopóliumok kéziysszerí­tettek Nigériára. A­z­ EAK kormánya mély meg­elégedéssel vette tudomásul a ni­gériai polgárháború befejeződésé­nek hírét — jelentette ki­­szerdán az egyiptomi kormány hivatalos (Londoni tudósítónktól.) F­eszült a brit—nigériai viszony. Az utóbbi 48 órában néhány olyan incidens zajlott le, amely meg­győzte a brit kormányt: Nigéria nem tűr külső beavatkozást a polgárháború utáni problémák megoldásába, még ha ez segély vagy jótékonyság címén történik is. Az a katonai repülőgép, amely hétfő óta gyógyszerrel megrakva vár Lagos leszállási engedélyére, még angol repülőtéren vesztegel, mivel a nigériai hatóságok kikö­tötték: nem engednek területük­re idegen katonai repülőgépeké­. Polgári gépet azonban­ még szer­da délutánig sem találtak e célra. E­z annál is inkább furcsa, mert Wilson és más hivatalos szemé­lyek is nyilvánosan elismerték: minden külső segélyt a nigériai illetékes szerveken keresztül kell a rászorultaknak eljuttatni. A miniszterelnök külön tanácsko­zást hívott össze a jótékonysági szervezetek képviselőinek rész­vételével, ahol bejelentette, hogy a gyógyszereken és szállítási esz­közökön kívül a brit kormány ötmillió font azonnali segélyt ajánlott fel Nigériának. A segélyszervezetek egyébként a polgárháború­­ alatt kizárólag Biafra elszakadási törekvéseit tá­mogatták. Egyik-másik, például a Mentsétek meg Biafrát elnevezésű csoport még kedden is tüntetett a szóvivője. Ez megfelel az Afrikai­ Egység Szervezete határozatainak, amelyek felszólítottak Nigér­ia te­rületi egységének megőrzésére, és bírálták,a szakadár mozgalom tá­mogatására irányuló kísérleteket. (MTI) m­iniszterelnök hivatala előtt, kö­vetelve egy nemzetközi fegyveres erő Nigériába irányítását, s a n­i­­gériai Vöröskereszt mellőzését a segély elosztásánál. Ezek a szer­vezetek, a parlament úgynevezett biafrai lobby-jával együtt azokkal a tőkés érdekeltségekkel — első­sorban a nagy olajmonopóliumok­kal, a Shell-lel és a British Pet­róleummal — álltak összekötte­tésben, amelyek mindvégig, tá­madták a brit kormányt a lagosi fegyverszállítások miatt. A szakadárok kezét látják egyébként abban is, hogy a január 11-i Sunday Telegraph leközölte a lagosi brit főbiztosság katonai tanácsadójának, Robert Scottnak bizalmas jelentését, amelyben bí­rálta a nigériai szövetségi hadse­reget. Londoni vélemények sze­rint ezzel bizonyos érdekelt kö­rök még az utolsó pillanatban is rontani próbálták a brit-nigériai viszonyt. Scottot egyébként 24 órai hatállyal kiutasították Lagos­­ból, és megtagadták a beutazást két angol szaktudósítótól is. Jövő hétfőn, amikor a karácso­nyi szünet után ismét összeül a brit parlament, a biafrai lobby, azaz a tory és részben liberális képviselők egy csoportja várha­tóan megújítja támadásait a kor­mány „Nigériát pártoló” politiká­ja ellen. B­ebrits Anna Csalódottak a szakadárok angliai támogatói Brandt újra visszautasította az NDK nemzetközi jogi elismerését Willy Brandt kancellár szerda délután beszámolót mondott a Bundestagban. A beszámoló leg­lényegesebb részében Walter Ulb­­richtnak, az NDK Államtanácsa elnökének legutóbbi, ismeretes ja­vaslatával foglalkozott. Brandt be­jelentette, hogy a bonni kormányt a közeljövőben elkészülő ellenja­vaslatnál milyen elgondolások ve­zérlik majd. B­randt megismételte a kor­mányprogramban kifejtett, régről ismert bonni álláspontot, misze­rint a két német állam „nem te­kintheti egymást külföldnek”, s ezért az NDK de jure elismerése „nem jöhet számításba”; ez azt je­lenti, hogy az NSZK kormánya újra megerősítette: ragaszkodik az egyedüli képviselet elvéhez, amely tudvalevőleg a legnagyobb akadály a két német állam viszo­nyának rendezésében. Brandt han­goztatta, hogy mindaz, amit az NDK-val való kapcsolataink meg­javításánál az NSZK el akar érni, nem fogja érinteni a szövetséges hatalmak jogait „Amíg az euró­pai biztonsági rendszer létre nem jön — jelentette ki —, addig a NATO fennmaradásának nagy fontossága van.” A­z ellenzéknek, amely a kor­mány új módszereit bírálja, ezt válaszolta: „Vannak olyan terü­letei a politikának, amelyeken ugyanazok a módszerek tegnap még helyesek lehettek, ma azon­ban már helytelenek. A kormány nem engedi magát befolyásoltatni azoktól, akik a ré­gi, elévült erve­ket akarják számára előírni” — tette hozzá. B­randt részletesen foglalkozott az európai biztonsági értekezlet megtartásának gondolatával, és azt állította, hogy a bonni kor­mány a­ nyugati szövetség keretein belül tevékenyen részt vett az ez­zel kapcsolatos előkészítő munká­ban. Azt fejtegette, hogy a bonni kormány nagy elégtétellel venné tudomásul, ha az általa javasolt egyezmények az erőszakról való lemondásról elősegítenék a kon­ferencia összehívását. De ehhez hozzátette, hogy „kevésbé lenne ésszerű az NSZK részvétele egy ilyen konferencián, ha addig nem mutatkoznék valamilyen közele­dés a két német állam között”. N­yugat-Berlinnel kapcsolatban is a régi álláspontot ismételte. A kancellár azokról az állásfog­lalásokról is szólt, amelyekből ki­tűnik, hogy Csehszlovákia és Ma­­gyarország is érdekelt az NSZK- val való viszony megjavításában. Péter János magyar külügy­miniszter nyugatnémet tv-nyilat­­kozatából kiragadta azt a gondo­latot, hogy az európai népek kö­zött a történelmi közösség és az ideológiai különbségek mellett kell hogy legyen közös felelős­ségérzet is. Kijelentette, hogy ez­zel tökéletesen egyetért. „Nem ta­gadjuk az ellentéteket — mon­dotta —, nem tagadjuk a társa­dalmi rendszerek különbözőségét sem, de látjuk a közösséget és a történelmi kapcsolatokat­­ is. Ez vonatkozik a két német államra is, amelyek különböző módon fejlődnek.” De mint beszédének további részéből kitűnt, Bonn ép­pen a másik német állam tekinte­tében nem hajlandó megtenni azt, amit a „közös felelősségérzet” megkövetel: az NDK nemzetközi jogi elismerését. Lényegében fenntartja az „újraegyesítésnek” az előző bonni kormányok által szorgalmazott elvét. B­randt a többi között foglalko­zott a­ Szovjetunióval, illetve Len­gyelországgal részben már folya­matban levő, részben ezután indí­tandó tárgyalásokkal, és kifejezte reményét, hogy ezek a tárgyalá­sok eredményesek lesznek. A csütörtökön kezdődő­­vitában az ellenzék részéről eddig Kiesin­ger, Strauss és Schröder jelentke­zett felszólalásra. (MTI) A Spiegel nem vonja vissza E­gy müncheni bíróság a napok­ban 250 ezer márka pénzbüntetés­re ítélte Rudolf Augsteint, a Spie­gel magazin szerkesztőjét, mert nem volt hajlandó visszavonni a lapjában korábban megjelentetett vádakat Franz Josef Strauss CSU-vezető ellen. A­ugstein, aki korrupcióval vá­dolta Strausst, a múlt évben 25 ezer márka kártérítést fizetett a CSU-vezérnek, a heyreigazítási végzésnek azonban a Spiegel nem tett eleget. A lapot ezért a múlt év augusztusában ismételten megbírságolták. (Reuter) NÉPSZABADS­A­G Amerikai fegyverek belga kikötőből Izraelnek K­edd este kifutott a belgiumi Zeebrugge kikötőjéből a Tamara nevű izraeli teherhajó, fedélzetén tüzérségi lövedékekkel és katonai teherautókkal. N­yugati­ hírügynök­ségek úgy tudják, hogy a második világhá­borúból származó hadianyagot és felszereléseket a nyugat-német­országi amerikai katonai hatósá­gok adták el, mint ócskavasat­ A­z AFP hírügynökség jelentése szerint a belga kormány vizsgá­latot indít az ügyben. T­el Avivban az izraeli hadügy­minisztérium nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a fegyverszál­lítással kapcsolatos sajtójelenté­sekhez. (MTI) 1910. január 15. csütörtök New Yorkban folytatódik a közel-keleti négyhatalmi konferencia M­int már jelentettük, a Bizton­sági Tanács négy állandó tagjá­nak képviselői New Yorkban ked­den újrakezdték tárgyalásaikat a közel-keleti kérdésről. A keddi több mint négyórás tanácskozá­son a négy nagyhatalom képvise­lőinek helyettesei tartottak beszá­molót. Feladatuk az volt, hogy a tanácskozások szünetében össze­gezzék, a közel-keleti­ válság meg­oldása céljából előterjesztett kü­lönféle formulák miben azonosak, illetve miben­­ térnek el egymás­tól. A jelentések előterjesztése után elhatározták, hogy a négy nagyhatalom ENSZ-képviselőinek helyettesei pénteken folytatják munkájukat, a fődelegátusok pe­dig legközelebb január 23-án ül­nek össze. F­igyelemre méltó mozzanat, hogy a négyhatalmi tanácskozás felújításával egyidőben az Egye­sült Államok propagandakam­pányt kezdett, és a Szovjetuniót igyekszik felelőssé tenni a közel­­keleti­­ rendezés elmaradásáért. Robert McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője kedden azt fejtegette, hogy a nagyhatalmaknak közös álláspont­ra kell helyezkedniük a megoldást illetően. Felfogása szerint­ ez azt jelentené, hogy a Szovjetunió fo­gadja el az izraelieket támogató amerikai álláspontot. Máskülön­ben — ugyancsak amerikai felfo­gás szerint — Jarring nagykövet, U Thant ENSZ-főtitkár külön­­megbízottja nem újítja fel közve­títési kísérleteit. (MTI) ­ Befejeződtek­­ a jugoszláv—román tárgyalások B­elgrádiam szerdán befejeződ­tek a jugoszláv—román hivatalos tárgyalások és elkészítették a zá­­róközleményt, amelyet Ion Gheorghe Maurer román minisz­terelnök jugoszláviai látogatásá­na­k befejezésekor hoznak majd nyilvánosságra. M­aurer román miniszterelnök munkatársaival együtt szerda es­te Belgrádból Rijekára utazott. (Tanjug) Külföldi események - néhány sorban G­ustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Ludvík Svoboda köztársasági el­nök és Oldrich Cemník miniszter­­elnök szerdán fogadta A. M. Jamscsikov altábornagyot, a Var­sói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokságának cseh­szlovákiai képviselőjét, az ország­ból való távozása alkalmából. Svoboda elnök Janscsikovot Vö­rös Zászlórenddel tüntette ki. H­orst Bittner, az NDK moszk­vai nagykövete és Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminisz­ter-helyettes szerdán kicserélte a kettős állampolgárságot szabá­lyozó szovjet S NDK szerződés ra­tifikációs okmányait. (AFN) R iccardo Misasi olasz külkeres­ kedelmi miniszter szerdán Moszkvába utazott a Szovjetunió és Olaszország új, hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményének alá­írására. (MTI) Jan Marko csehszlovák külügy­miniszter áprilisban látogatást tesz az Egyesült Arab Köztársa­ságban — közölte szerdán a MENA közel-keleti hírügynökség. Agnew amerikai alelnök szerda délután megbeszélést folytatott az ausztráliai kormány tagjaival. A parlament épületéből távozó Agnew-t az amerikaiak vietnami agressziója ellen tüntető tömeg fo­gadta. A rendőrök 15 személyt le­tartóztattak. (Reuter) Egy athéni bíróság ötévi bör­tönbüntetésre ítélte és pénzbír­sággal sújtotta távollétében Am­­batieloszt, az ismert görög szak­­szervezeti vezetőt. A vád szerint Ambatielosz kormányellenes tevé­kenységet fejt ki külföldön. (UPI) A Szakszervezeti Világszövetség n­yilatkozatban biztosította teljes szolidaritásáról a sztrájkoló asztú­­riai bányászokat. A dokumentum felhívja a világ szakszervezeteit és dolgozóit, hogy támogassák har­cukban a spanyol munkásokat. H­evré Alphand, a francia külü­­ügyminisztérium főtitkára Gro­­miko szovjet külügyminiszter meghívására szerdán Moszkvába utazott. Hevré Alphand moszkvai tárgyalásai vezetik be az ez év­re tervezett francia—szovjet dip­lomáciai eszmecseréket. (MTI) A laoszi háború veszedelmes eszkalációja (Hanoi tudósítónktól.) A vietnami háború árnyéka mögött szinte szemlátomást nö­vekszik egy másik, a laoszi há­ború árnyéka. A tények számbavételével iga­zat kell adni Phoumi Vongvichi­­­nek, a Laoszi Hazafias Front fő­titkárának, aki úgy nyilatkozott, hogy az úgynevezett „speciális háború” elérte a maximális in­tenzitást, és az­ amerikai agresz­­szió hamarosan­ túlhaladja a há­borúnak ezt a formáját. A reak­á­ciós bábhadsereg, amely 1968- ban 130 zászlóaljat számolt, ta­valy 150 zászlóaljra növelte ere­jét. Laosz feletti amerikai légi bevetések száma meghaladja a napi ötszázat. M­ire kell az amerikaiaknak ez a példátlan arányú légi tevékeny­ség egy olyan kis lélekszámú or­szág fölött, ahol 231 ezer négy­zetkilométer területen alig több mint hárommillió ember él? A­z amerikai hadvezetés most két legyet akar ütni egy csapás­ra. Kihasználni a Dél-Vietnam­­ban felszabadult erők harci ka­pacitását és megkísérelni a fel­szabadított zóna, az 1962-es gen­fi egyezményben a Pater Lao ál­tal uralt területnek elismert or­szágrész visszahódítását. Egyút­tal a laoszi háborút mintegy is­kolapéldájává szeretnék tenni az úgynevezett „vietnamizálási” ak­ciónak is, értve ezalatt, hogy a laoszi lakosság egyik részével vívják­ a harcot a laoszi lakos­ság másik része ellen. A legutóbbi esztendőkben az amerikaiak három nagy offenzí­vát vezettek — májusban, augusz­tusban, és legutóbb december vé­gén — és sikerült betörniük a Kőedény síkságra, Muong Soui és Xieng Khouang vonalában. Ám a legutóbbi időben kezd ked­vezőtlenebbül­­alakulni a helyze­tük. Kezdeti sikereiket részben annak köszönhették, hogy a „tit­kos háború” során ügyesen hasz­­nálták ki Laosz rendkívül kezdet­leges etnikai viszonyait és az egyik legelmaradottabb népcso­port, a harcias meo törzsek sze­­ paratista ambícióit. Ebben fran­ cia elődeiket követték, akik si­kerrel szították Laosz törzsi el­lentéteit, megígérvén az „auto­nóm Meo állam” és az „auto­nóm Kha állam” létrehozását. A CIA mintegy tizenöt éven át tanulmányozta az ország zűrza­varos törzsi viszonyait, s a leg­utóbbi években a meo törzsek „megdolgozását” tűzték ki célul. A meók jórészt vadász törzsek és az amerikaiak modern tűzfegy­verekkel látták el őket, régi kez­detleges fegyvereik helyett. Fő­nökeiket, akiket a törzs tagjai vakon követnek, megvásárolták, fiaikat különleges alakulatokba toborozták. E­nnek a „meo-hadseregnek” az úgynevezett 2. katonai zónának a p­arancsnoka az egykori francia gyarmati hadsereg altisztje, a hír­hedt Vangpao tábornok, akit „a meók vezérévé” kiáltottak ki. Az amerikai légierő vállalta azt a szerepet, hogy a szabotázsra, ban­daharcra, terrorakciókra kikép­zett csap­atokat a Pater Lao há­zában dobja le. Az USA csupán e szállítások költségeire évi 10 mil­lió dollárt fordít. A jelenleg Laoszban működő amerikaiak egy része már köz­vetlenül a csapatoknál végzi irá­nyító munkáját, ők határozzák meg a kiképzést, a felszerelést, a szervezést és a személyi beosztá­sokat. A laoszi háborúnak már három fő kiképzési bázisa van: egy a szomszédos Thaiföldön, egy Japánban és egy magában az Egyesült Államokban. A laoszi nép elleni háborúnak azonban csak egyik módja az, hogy a lakosság tudatlan csoport­ját megszervezik és vérengzések­re ösztönzik. A másik, az ameri­kai légierő korlátozás nélküli be­vetései a laoszi falvak, a közle­kedés, a mezei munka, az emberi létfenntartás minden megnyilvá­nulása ellen. Mindezt pedig azért tehetik, mert Souvanna Phouma miniszterelnök — békés tárgya­lási szándékainak hangoztatása ellenére — fedezi az amerikaiak behatolását. R­ózsa László

Next