Népszabadság, 1970. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! "Ára: 80 fillér N­ÉPSZABADSÁG 1970. január 14. szerda AZ­ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 11. szára A kétezredik örvendetes hírt kaptunk: a Művelődésügyi Minisztériumiján összegezték a „Televíziót min­den iskolának!” társadalmi akció eddigi eredményeit. A nagy vissz­hangot kiváltó kezdeményezés eddig 1500 iskolának — elsősor­ban falusi, tanyasi kisiskolának — juttatott tv-készüléket. A Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok az akció kibontakozása óta költségvetési keretből 500 te­levíziókészüléket vásároltak, így tehát viszonylag rövid idő alatt kétezerrel gyarapodott a televí­ziók száma az iskolákban. Két­ezer új képernyő közvetíti a ta­nulást segítő programot a gye­rekeknek, a művelődést és a szó­rakozást azok számára, akik ed­dig esetleg nem is láthattak tv­­műsort. És most számoljunk egy kicsit. A társadalmi akció a múlt év augusztus végén indult útjára Hajdú-Biharból. Most január kö­zepe felé haladunk, vagyis az akció kezdete óta alig öt hónap telt el. Az 1500 televízióval a tár­sadalmi áldozatkészség­e rövid idő alatt ajándékozta meg az is­kolákat. Havonta átlagosan 300, naponta átlagosan 10 készülék árát gyűjtötték össze az ország­ban. Ez naponta mintegy 60 ezer, összesen mintegy 9 millió forint. A nagy összeg tíz- és tízezer ap­ró tételből gyűlt egybe. Talán nincs is olyan üzeme, termelőszövetkezete, állami gaz­dasága, intézménye, helyi és or­szágos hivatala, KISZ-szervezete, fegyveres testülete az országnak, ahol ne talált volna visszhangra a jelszó: „Televíziót minden is­kolának!" Sok példáját lehetne említeni a kiemelkedő teljesítmé­nyeknek is. Ezenfelül, tucatjával vannak kis tanyasi iskolák, amelyek vil­lanyt vagy áramfejlesztő aggregá­tort is kaptak, hogy bekapcsol­hassák a képernyőt. S az átadási ünnepségek sorozatával együtt — nyomon sem lehet követni, na­ponta hol és mennyi zajlott — új barátságok szövődtek. Hallottam mérnökökről, munkásokról, tiszt­viselőkről, akik világéletükben városokban éltek, s most ismer­kedtek meg egy-egy tanyasi is­kola kisiskolásainak, pedagógu­sainak az életkörülményeivel. So­kan meg is döbbentek, amikor sa­ját gyerekeik és a tanyasi gyere­kek iskolázási körülményeit ösz­­szehasonlították. Ez is ösztönözte az elhatározásokat: továbbra is segítik a megajándékozott kisis­kolákat. Az utóbbi időben helyi és or­szágos pártszervezetekhez, szak­­szervezetekhez kellemetlen moz­zanatokról szóló panaszok is ér­keztek. Szóvá tették, hogy egy­­egy televíziót fölöslegesen népes küldöttségek visznek a helyszínre, s költséges trakta közepette adják át. Önünneplésekről persze nem volt szó, amikor az akció kezdő­dött. Szerencsére, nagyon szórvá­nyosak az effajta esetek, s csupán azért tesszük szóvá, hogy még a szórványos túlzásoktól is óvjuk az ajándékozókat s a megajándé­kozottakat. Tavaly augusztusban a műve­lődésügyi szervek számításokat végeztek, s közölték: 2500 televí­zióra van szükség ahhoz, hogy minden iskolában legalább egy készülék legyen, ötszáz televízió tehát még mindig hiányzik, így hát változatlanul kívánatos, hogy a mozgalom — megtartva az ál­dozatkészséget és azt a hűhó­mentes szerénységet, amely eddig is jellemezte — tovább folytatód­jék. Április 4-e, felszabadulásunk 25. évfordulójának dátuma, méltó időpont arra, hogy hírül adhas­suk: a most még hiányzó 500 te­levíziót is megkapták az iskolák. Szenes Sándor Az összeurópai értekezletet ez év első felében meg lehet tartani Sajtóértekezlet a szovjet külügyminisztériumban (Moszkvai tudósítónktól.) Kedden a Szovjetunió külügy­minisztériumában sajtóértekezle­tet tartottak, amelyen Leonyid Zamjatyin, a sajtóosztály vezető­je nyilatkozatot olvasott fel az összeurópai biztonsági értekezlet összehívásáról. A nyilatkozat mindenekelőtt megállapítja, hogy ez idő szerint kétoldalú konzultációkon és sok­oldalú találkozókon vizsgálják az összeurópai tanácskozás előkészí­tésének konkrét kérdéseit, az ér­tekezlet részvevőinek körét, a konferencia időpontját és színhe­lyét, napirendjét, valamint a ta­nácskozás munkájának várható eredményeit. A szovjet külügyi szóvivő a budapesti felhívás pozitív vissz­hangjának ismertetése után fel­hívta a figyelmet arra, hogy nem valamennyi nyugati kormány fo­gadja egyforma egyetértéssel a tanácskozás összehívásának gon­dolatát. Egyesek a gondos előké­szítés ürügyén szeretnék vég nél­kül halogatni a konferencia ösz­­szehívását, ha pedig összeül, ak­kor olyan kérdésekkel terhelnék meg, amelyeknek megoldása nem rá tartozik, vagyis a tanácskozást eleve kudarcra kárhoztatnák. Bí­­rálólag szólt azokról az álláspon­tokról, amelyek szerint a Prágá­ban előterjesztett kérdések túlsá­gosan általánosak, de ugyanígy nem értett egyet azokkal sem, akik szerint a szóban forgó kér­dések túlontúl konkrétak. Leszögezte: a szovjet kormány nemcsak hogy nem tagadja a ta­nácskozás gondos előkészítésének szükségességét, hanem gyakorlati munkát is végez a gondos előké­szítésért. Mindamellett az előké­szítő tevékenység célja elsősor­ban az értekezlet összehívásáról szóló javaslat megvalósítása, nem pedig a tanácskozás előkészítésé­nek mesterséges elhúzása legyen. Azokat a kérdéseket kell előtérbe állítani, amelyek időszerűek, egy­ben megoldhatók is az összeuró­pai tanácskozáson. A cél az, hogy ezek a megoldások hozzájárulja­nak az európai feszültség enyhí­téséhez, elősegítsék, hogy gyü­mölcsözően tanulmányozhassák az európai biztonság szavatolásá­nak, valamint az együttműködés fejlesztésének többi problémá­ját is. A Szovjetunió és más szocia­lista országok — hangzik a nyi­latkozat — készek megvizsgálni az összeurópai tanácskozás gya­korlati előkészítését célzó más javaslatokat is. (Folytatás a 2. oldalon.) MAI SZÁMUNKBAN: London Torytervek Szueztől keletre (3. oldal.) Japán: aggodalmak és remények Munkatársunk útijegyzetei (4. oldal.) Ünnep Angyalföldön (5. oldal.) Évről évre feljebb léptek Zárszámadás előtt Szabad­battyánban (5. oldal.) Januári-februári pártnapok (6. oldal.) Tavaly egymillió magyar járt külföldön Országos tanácskozás a Gellért Szállóban (9. oldal.) Közgazdaság A tőkés konjunktúra és külkereskedelmünk helyzete 1959—1970-ben (19. oldal.) A központi kormánycsapatok folyamatosan helyreállítják Nigéria egységét Gowon tábornok általános amnesztiát ígér­t Nagyszabású segélyprogram az éhező ibo lakosságnak Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány vezetője el­fogadta a biafrai fegyverletételi ajánlatot. A kapitulációt — mint tegnap jelentettük — Philip Ef­­fioug biafrai vezérkari főnök je­lentette be, akire Ojukwu szökése előtt átruházta a hatalmat. Biafra összeomlása világszerte nagy visszhangot és diplomáciai tevé­kenységet váltott ki A nigériai szövetségi kormány csapatai kedden mélyen behatol­tak a keleti tartománynak a biaf­rai szakadárok fennhatósága alatt álló területeire, hogy kapcsolatba kerüljenek a biafrai hadsereg ka­pituláló egységeivel. A jelek sze­rint az ibo egységek elfogadták új parancsnokuk, Effiong vezérőr­nagy fegyverletételi felszólítását. A lagosi rádió kedd esti közlé­se szerint kereken 6000 biafrai katona adta meg magát a nigériai szövetségi hadsereg első hadosz­tályának, amely a szakadár or­szágrész északi határán sorakozott fel. A biafrai rádió Lagosban le­hallgatott adása szerint Biafrában szabadon bocsátották az összes politikai és katonai foglyokat. Effiong tábornok utasítást adott a börtönök igazgatóinak, hogy a vonatkozó rendjereket hajtsák végre. Effiong tábornok egy kedd dél­utáni rádiónyilatkozatában ismét Gowon tábornokhoz, a nigériai szövetségi kormány fejéhez for­dult, kérve, hogy átmenetileg szüneteltesse a központi fegyve­­­res erők előrenyomulását, s ezzel enyhítse a lakosság szenvedéseit és félelmét. A lakosság ugyanis a szövetségi csapatok elől tömege­sen menekül — hangoztatta Effiong. Gowon tábornok, a szövetségi kormány vezetője, mint ismere­tes, utasította csapatainak pa­rancsnokait, hogy mindent köves­senek el az önmagukat megadó lázadó erők épségének garantálá­sára. A kormánycsapatok katonái csak abban az esetben nyithat­nak tüzet, ha fegyveres ellenál­lásba ütköznek". Gowon tábornok egy keddi rá­dióbeszédében megerősítette az általános amnesztiára vonatkozó ígéretét mindazok számára, akik a szakadár biafrai vezetők befo­lyása alatt részt vettek a polgár­­háborúban. Egyúttal felszólította a szeparatista csapatokat, hogy rendben adják át fegyvereiket. A központi kormány egy keddi rádiónyilatkozatában elutasította VI. Pál pápa vasárnapi nyilatko­zatát, amelyben a katolikus egy­házfő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nigériai szövetsé­gi erők a háború befejeztével esetleg leszámolnak az idókkal. A nyilatkozat szerint a Vatikán és más kormányok, amelyek támo­gatták Biafrát, magatartásukkal maguk is hozzájárultak a háború elhúzódásához és hamis remé­nyeket keltettek az egységbon­tókban. A Biafra területe feletti szövet­ségi ellenőrzés megteremtésére irányuló hadműveletekkel párhu­zamosan nagyszabású segélyprog­ram végrehajtása kezdődött meg az éhező biafrai polgári lakosság megsegítésére. Már a keddi napon 800 tonna élelmiszert sikerült el­juttatni a leginkább veszélyezte­tett területekre. A nigériai hadszíntérről érkező legújabb jelentéseket értékelve V. Korovikov, a Pravda hírmagya­rázója a lap keddi számában meg­állapítja: „A nigériai háború kulisszái mögött világosan kivehetők a vi­lág legnagyobb olajmonopóliu­mainak mesterkedései. Az ország part menti részében ma már több tízmillió tonna olajat hoznak fel­színre évente, s így ez a vidék a trópusi Afrika legnagyobb olajki­termelő körzetévé vált. Angol, amerikai, francia és holland vál­lalatok szereztek ezen a területen nagy értékű koncessziókat. Vetél­kedésük sok tekintetben az orszá­gon belüli szakadárokat erősíti.­* (MTI) M­agyar—Jugoszláv tárgyalások is Mirko Tepavac Péter Jtínus hivatáslasrtsa — A m­­gyar külügyminiszter nyilatkozata — Látogatás a Vármúzeumban Péter János külügyminiszter kedden délelőtt hivatalában fo­gadta Mirko Tepavacot, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság külügyminiszterét. A lá­togatást követően a Külügymi­nisztériumban Péter János és Mirko Tepavac megkezdte hiva­talos tanácskozásait. A tárgyalásokon részt vett Er­délyi Károly külügyminiszter-he­lyettes, Jakus Jenő, a Külügymi­nisztérium csoportfőnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Rácz Pál, a Külügyminisztérium protokoll­­osztályának vezetője, valamint Matusek Tivadar, Oláh József és dr. Randó Jenő, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetői és Gyenis Jenő főelőadó. Jugoszláv részről a tárgyaláso­kon részt vett Jaksa Petrics kül­ügyminiszter-helyettes, Géza Tik­­vicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete, Djuka Vukolics fő­osztályvezető, Alekszander Da­ma­jo, a külügyminiszter kabinet­főnöke, Szvetozár Sztarcsevics és Radivoje Sztakics nagykövetségi tanácsosok és Marko Milasin fő­előadó. A magyar—jugoszláv tárgyalá­sok megkezdése előtt Péter János újságírókkal beszélgetve elmond­ta: a második világháború óta ez az első jugoszláv külügyminiszteri látogatás Magyarországon, bár — mint emlékeztetett rá — koráb­ban Tito elnök kíséretében már járt Magyarországon Kocsa Popo­­vics akkori külügyminiszter. A továbbiakban elmondta, hogy Mirko Tepavacnak nagyon jelen­tős a szerepe a magyar—jugoszláv kapcsolatok alakulásában. Az az időszak, amely budapesti nagykö­vetségének idejére esett, a ma­gyar—jugoszláv kapcsolatok fejlő­désének nagyon kedvező szakasza volt. Egy kérdéssel kapcsolatban, amely a Magyar Népköztársaság kormányának az európai bizton­sági konferencia előkészítésével kapcsolatos kezdeményező tevé­kenységére vonatkozott, Péter Já­nos elmondta, hogy minden euró­pai ország kormányára felelősség hárult, hogy kezdeményezően ve­gyen részt az európai biztonsági konferencia előkészítésében. An­nak a reményének adott kifeje­zést, hogy a Mirko Tepavaccal való tárgyalások is alkalmat nyújtanak további kezdeménye­zésre. Mirko Tepavac és kísérete Pé­ter János és a Külügyminiszté­rium több vezető munkatársa tár­saságában kedd délután a Vár­múzeumba látogatott el A délelőtti tárgyaláson a Külügyminisztériumban.

Next