Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér NEPSZABADSAG 1970. február 11. sz. h at­­Vj MSZMP E­ÖZPO.VI­I LAPJA XXVIII. évfolyam, 38. szám Mi sérti az önállóságot ? Az egyik minisztériumi főtiszt­viselő elkeseredetten így panasz­kodott valamelyik ismert és tehet­séges vállalati igazgatóra: — Meg­ártott neki a nagy önállóság és most csalhatatlannak hiszi magát. Senkire nem figyel, legkevésbé a felettes hatóságra hallgat. Mintha ő tartaná el az államot. Vállalata az előírt adókulcsok szerint befi­zeti a százmilliót a költségvetésbe, és úgy viselkedik, mintha egyedül csak ő végezne hasznos munkát és mindenki más eltartott volna. Az ilyen indulatos kifakadások­­ban elkerülhetetlenek a túlzások. Nem általános az önhitt, felfuval­­kodott vezetői magatartás, bár néhány nagyvállalati igazgató valószínűleg magára ismerhetne a fentiek olvastán. De ezek a szél­sőséges esetek annyiban mégis jelzik a tipikust, hogy sajnos gyakran találkozhatunk az önálló­ság, a vállalati érdekek hibás ér­telmezésével. A tapasztalatok sze­rint gyakori ma még az olyan döntés, amely szűklátókörűen, csak a helyi célokkal és érdekek­kel számol, s nincs eléggé tekin­tettel a partner, a felhasználó, a fogyasztó igényeire, az országos elképzelésekre, a népgazdaság ér­dekeire. Ám ugyanazok a vállalati vezetők, akik nincsenek másokra tekintettel, akik önállóságukat még a minisztérium tanácsaitól is féltik, fennhangon protestálnak, hatósági közbelépést sürgetnek, ha a partner joggal vagy anélkül az ő kárukra intézkedik. A reform elveit tehát egyes ve­zetők saját szájízük szerint értel­mezik. Terjedőben van azonban a felismerés, hogy érdemes a kü­lönböző döntéseket széles körű elemzéssel, az eltérő vélemények és érdekek figyelembevételével meghozni. Egyre több vállalat meghallgatja például, sőt kifeje­zetten várja az irányító hatóság észrevételeit a végzett m­unkáról, a tervekről, a döntésre érett kér­désekről. És nemcsak a kötelező vezetői normák, az előírásos fe­gyelem, a beidegződött tisztelet miatt figyel és hallgat az irányító apparátusra, hanem mindenek­előtt azért, mert helyesen értel­mezi a vállalati érdeket, legjobb tudása szerint ■ következetesen szolgálja azt, összetartom foga­lomnak tekintve az önállóságot és a felelősséget. Érdemes megemlí­teni például, hogy jó néhány nagy­­vállalat — a többi között a Villa­mos Berendezés és Készülék Mű­vek vagy a Ganz Műszer Művek — az 1970-es népgazdasági terv, s a novemberi párthatározat isme­retében részletesen értékelte a végzett munkát és átdolgozta ter­veit, készülő intézkedéseit. Azok a vállalatok, amelyek fe­lelősségteljesen értelmezik az ön­állóságot, az új helyzetből adódó feladatokat, gyakran éppen azt te­szik szóvá, hogy terveikhez, dön­téseikhez nem kapnak fentről elég információt, nem ismerik jól az országos elképzeléseket, a távlato­kat körvonalazó iparági koncep­ciókat, s hiányolják végzett mun­kájuk rendszeres, alapos bírálatát. Vagyis elégedetlenek a miniszté­­riumi irányítással. S ezt a nagyon is helyénvaló bírálatot újabban kezdik megszívlelni az illetékesek, s napjaink követelményének meg­felelően rendezik kapcsolataikat a vállalatokkal. Csakis ezen az úton, tevékeny segítőkészséggel, az irá­nyító munka színvonalának és hatásfokának növelésével lehet a bevezetőben említett panaszokat is orvosolni, a figyelmet, az ér­deklődést és a kellő tiszteletet nemcsak megkívánni, hanem meg­kapni a vállalatok vezetőitől. Kovács József A kairói csúcsértekezlet az arab egységtörekvés erősítését szolgálja Numeiri nyilatkozott a megbeszélésekről Megegyezés a jordániai kormány és a palesztinai ellenállók között Dzsafar Numeiri szudáni ál­lamfő a kairói televíziónak adott nyilatkozatában kijelentet­te: Egyiptom, Szudán és Líbia mostani hármas találkozója és a kairói „kiscsúcs” erélyes válasz azokra a híresztelésekre, amelyek a rabati arab csúcstalálkozó után az arab egységtörekvések csődjét jósolták. Ami az Izraellel közvetlenül szemben álló arab országok nem­régiben lezajlott kairói értekezle­tét illeti, Numeiri elmondta, hogy a tanácskozáson a „részvevők egységes álláspontot alakítottak­­ ki, és egyhangúlag hozták dönté­­­­seiket".­­ „Az Egyesült Államok az első­­ számú ellenség” — ez a felisme­­­­rés hatotta át a tanácskozást —­­ mondotta Numeiri, majd hoz­­­­zátette, hogy a konferencia in­­t­­ézkedéseket határozott el az Iz­raelt támogató amerikai beavat­kozás csökkentésére. Az interjúban Numeiri nyoma­tékosan hangoztatta az arab nem­zet egységét, és azt, hogy az Iz­rael ellen vívott harc felelősségé­ben minden arab országnak osz­toznia kell.­tasította a palesztinai felszabadí­­tási mozgalmat. Hírügynökségek megállapítják: a megállapodás a gerilaszervezetek győzelmét, te­kintélyük növekedését mutatja. (Folytatás a 2. oldalon.) Egyiptomi támadás az izraeli csapatok állásai ellen Csütörtök déltájban az egyip­tomi légierő kötelékei két alka­lommal indítottak támadást iz­raeli célpontok ellen — jelen­tette be a kairói katonai szóvivő. Az első támadásban a gépek a Sinai-félsziget központi részén mozgó izraeli alakulatokat tá­madtak. Valamivel később a Szuezi-csatorna mentén fekvő iz­raeli légvédelmi állásokat lőtték az egyiptomi gépek, majd fel­adatuk sikeres teljesítése után sértetlenül visszatértek támasz­pontjaikra. Az egyiptomi hadsereg műsza­ki alakulatai csütörtök délután három időzített bombát hatásta­lanítottak az Abu Zabal-i fém­üzemben. A hadsereg szóvivője közölte, hogy az izraeli agresz­­szorok már eddigi légitámadá­saikban is sok esetben alkalmaz­tak időzített bombákat. Egyiptomi harci repülőgépek péntek délután két hullámban támadták a Szuezi-csatorna ke­leti partvidékét. Az első egyiptomi bombázó­­kötelék az Ismailiával átellen­­ben levő kulcsfontosságú útvo­nalat, valamint a térségben el­helyezett izraeli állásokat tá­madta. A második támadóhullám a Szuezi-csatorna északi szektorát vette célba. Az egyiptomi repülőgépek kül­detésük befejeztével sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Jordániában elhárult az összetűzések veszélye Csütörtök este újabb találkozó­ra került sor Husszein király, a jordán kormány tagjai és a pa­lesztinai ellenállási szervezetek képviselői között. A két fél meg­állapodott, hogy kölcsönösen tar­tózkodik bármilyen „provokatív jellegű akciótól”, és a kormány felülvizsgálja a közelmúltban be­jelentett „belbiztonsági” intézke­déseket. Egybehangzó hírügynökségi je­lentések szerint a megállapodás­sal elhárult, a hatóságok és a ge­rillaszervezetek közötti feszült vi­szony esetleges fegyveres kirob­banásának veszélye. A megálla­podás gyakorlatilag a gerillákat érintő korlátozó intézkedések visszavonása. Létrejöttében fel­tétlenül szerepet játszott a Husz­­szeinre nehezedő belső erkölcsi nyomás és az a feltétlen támoga­tás, amelyről sok arab ország bsz- MAI SZÁMUNKBAN: Lenin és az irodalom, a művészet pártossága Pjotr Gyemicsev enlke a Kommunyisztban (4. oldal.) Német kapcsolatok Willi Stoph levele (5. oldal.) Fekete — fehér, igen — nem Honismeretből — kitűnő (3. oldal.) Az első évek kor­társak nyilatkoznak szövetkezeteink hőskoráról (6. oldal.) Goda Gábor: Egy városépítő feljegyzéseiből (7. oldal.) H­áti úr Jántos foytttllu­­itpsskrtt város küld­ottségét Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára pénteken fogadta Moszkva város küldöttségét, amely V. V. Grisin­­nek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a moszkvai városi pártbizottság első titkárának a ve­zetésével hazánkban tartózkodik. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke; jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövete. V. V. Grisin, N. J. Pascsenko ss Kádár János. Vietnami szabadságharcosok offenzívája Saigon fokozott támogatást követelt Washingtontól a Laoszi hazafiak győzelmei Csütörtökön szinte egész nap állt a harc a Que Són folyó völ­gyében, Da Nangtól 42 kilomé­terre délre, ahol a kora délelőtti órákban a partizánok megtámad­­ták az amerikai tengerészgyalo­gosok egyik ötvenfőnyi járőrét, az 1. tengerészgyalogos zászlóalj főhadiszállásától három kilomé­ternyire. A partizánok kitűnően álcázott állásokból csaptak le az amerikaiakra. A tengerészgyalo­gosok légi és tüzérségi segítséget kaptak, valamint helikopteren odaszállított erősítést. A partizá­nok végül az alkony beálltával visszahúzódtak. Másfél órás csata zajlott le Saigontól 66 kilométerre észak­keletre csütörtökön egy másik partizánosztag és egy­­amerikai gyalogosalakulat között. A szabadságharcosok tüzérsége csütörtökön és péntekre virra­dóra összesen hét támadást in­tézett az amerikaiak és a kor­mánycsapatok állásai ellen. Az amerikai katonai szóvivők a legjelentősebbnek azt a tüzér­ségi támadást nevezték, amelyet a partizánok a huei fellegvár ellen indítottak. Melvin Laird amerikai hadügy­miniszter háromnapos dél-viet­nami szemlekörútját befejezve pénteken elutazott Saigonból. El­utazása előtt Laird közölte, hogy saigoni tárgyalásainak és e hely­zet elemzésének alapján megfe­lelő javaslatokat tesz Nixon el­nöknek. Thieu bábelnök és Laird csü­törtöki megbeszélésén, a saigoni rendszernek nyújtott amerikai gazdasági és pénzügyi segélyről volt szó. Mint a Pentagon egyik szóvivője közölte, Thieu lényege­sen több pénzt kért Lairdtól és biztosítékokat arra nézve, hogy az Egyesült Államok semmilyen körülmények között sem hagyja magára a saigoni rendszert. Laoszi hazafias erők pénteken a Kőedény-síkságtól északnyugat­ra elfoglalták a kormánycsapatok három stratégiai fontosságú állá­sát. Más jelentések arról számolnak be, hogy a hazafias erők a Kő­edény-síkságtól északkeletre nagy­arányú csapat-összevonásokat hajtanak végre, a kormánycsapa­tok pedig olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy esetleg kénytele­nek lesznek kiüríteni a Kőedény­síkságot. Az Egyesült Államokban aggo­dalommal nyilatkoznak a Laosz­­ban kialakult helyzetről. A kül­ügyminisztérium szóvivője arról biztosította a vientiane-i Ameri­­ka-barát kormányt, hogy „az Egye­sült Államok továbbra is kész ka­tonai segítséget nyújtani”. (MTI)/ Koszigin fogadta Bahr nyugatnémet államtitkárt (Moszkvai tudósítónktól.) Moszkvai politikai körökben gondosan értékelik a szovjet— nyugatnémet érintkezés elmúlt hetének kétségtelenül figyelemre­­méltóan „feldúsított” jellegét. Bahr államtitkárnak, Brandt bonni kancellár bizalmasának Gromiko szovjet külügyminiszter­rel folytatott hivatalos megbeszé­lésén túl, erre a hétre esett egy diplomáciai érdekességű vendég­látás. Gromiko elfogadta Allardt­­nak, a német tárgyaló küldöttség második tagjának vacsorameghí­vását, és helyettese, Szemjonov társaságában megjelent az NSZK moszkvai nagykövetének reziden­ciáján. A diplomáciai apróságokat is gondosan számon tartó moszk­vai nyugatnémet tudósítók meg­állapították: erre még nm volt példa a szovjet—nyugatnémet dip­lomáciai kapcsolatok 15 éves tör­ténetében. A csütörtökről péntekre virradó éjjel pedig Scheel nyugatnémet külügyminiszter is megérkezett Moszkvába — igaz, csak Indiába átutazóban. Scheel természetesen választhatott volna más, nem Moszkván át vezető repülőjáratot, hiszen az Ázsiába irányuló, nem is ritka utazásokkor mind ez idáig minden bonni miniszter nagy ív­ben elkerülte a szovjet fővárost. Az a tény, hogy Koszigin fo­gadta Bahrt, azt mutatja, hogy szovjet részről az erőszakról való kölcsönös lemondás tárgyában folyó megbeszéléseket fontosnak tartják, és minden jóakaratú nyu­gatnémet lépést minden tekintet­ben üdvözölnek.* Walter Scheel pénteken négy­napos látogatásra Új-Delhibe ér­kezett. Indiai látogatásának befe­jezése után Thaiföldre és Singa­­pore-ba utazik.

Next