Népszabadság, 1970. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Ara: 80 fillér NEPSZABADSAG 1970. február 11. sz. h atVj MSZMP EÖZPO.VII LAPJA XXVIII. évfolyam, 38. szám Mi sérti az önállóságot ? Az egyik minisztériumi főtisztviselő elkeseredetten így panaszkodott valamelyik ismert és tehetséges vállalati igazgatóra: — Megártott neki a nagy önállóság és most csalhatatlannak hiszi magát. Senkire nem figyel, legkevésbé a felettes hatóságra hallgat. Mintha ő tartaná el az államot. Vállalata az előírt adókulcsok szerint befizeti a százmilliót a költségvetésbe, és úgy viselkedik, mintha egyedül csak ő végezne hasznos munkát és mindenki más eltartott volna. Az ilyen indulatos kifakadásokban elkerülhetetlenek a túlzások. Nem általános az önhitt, felfuvalkodott vezetői magatartás, bár néhány nagyvállalati igazgató valószínűleg magára ismerhetne a fentiek olvastán. De ezek a szélsőséges esetek annyiban mégis jelzik a tipikust, hogy sajnos gyakran találkozhatunk az önállóság, a vállalati érdekek hibás értelmezésével. A tapasztalatok szerint gyakori ma még az olyan döntés, amely szűklátókörűen, csak a helyi célokkal és érdekekkel számol, s nincs eléggé tekintettel a partner, a felhasználó, a fogyasztó igényeire, az országos elképzelésekre, a népgazdaság érdekeire. Ám ugyanazok a vállalati vezetők, akik nincsenek másokra tekintettel, akik önállóságukat még a minisztérium tanácsaitól is féltik, fennhangon protestálnak, hatósági közbelépést sürgetnek, ha a partner joggal vagy anélkül az ő kárukra intézkedik. A reform elveit tehát egyes vezetők saját szájízük szerint értelmezik. Terjedőben van azonban a felismerés, hogy érdemes a különböző döntéseket széles körű elemzéssel, az eltérő vélemények és érdekek figyelembevételével meghozni. Egyre több vállalat meghallgatja például, sőt kifejezetten várja az irányító hatóság észrevételeit a végzett munkáról, a tervekről, a döntésre érett kérdésekről. És nemcsak a kötelező vezetői normák, az előírásos fegyelem, a beidegződött tisztelet miatt figyel és hallgat az irányító apparátusra, hanem mindenekelőtt azért, mert helyesen értelmezi a vállalati érdeket, legjobb tudása szerint ■ következetesen szolgálja azt, összetartom fogalomnak tekintve az önállóságot és a felelősséget. Érdemes megemlíteni például, hogy jó néhány nagyvállalat — a többi között a Villamos Berendezés és Készülék Művek vagy a Ganz Műszer Művek — az 1970-es népgazdasági terv, s a novemberi párthatározat ismeretében részletesen értékelte a végzett munkát és átdolgozta terveit, készülő intézkedéseit. Azok a vállalatok, amelyek felelősségteljesen értelmezik az önállóságot, az új helyzetből adódó feladatokat, gyakran éppen azt teszik szóvá, hogy terveikhez, döntéseikhez nem kapnak fentről elég információt, nem ismerik jól az országos elképzeléseket, a távlatokat körvonalazó iparági koncepciókat, s hiányolják végzett munkájuk rendszeres, alapos bírálatát. Vagyis elégedetlenek a minisztériumi irányítással. S ezt a nagyon is helyénvaló bírálatot újabban kezdik megszívlelni az illetékesek, s napjaink követelményének megfelelően rendezik kapcsolataikat a vállalatokkal. Csakis ezen az úton, tevékeny segítőkészséggel, az irányító munka színvonalának és hatásfokának növelésével lehet a bevezetőben említett panaszokat is orvosolni, a figyelmet, az érdeklődést és a kellő tiszteletet nemcsak megkívánni, hanem megkapni a vállalatok vezetőitől. Kovács József A kairói csúcsértekezlet az arab egységtörekvés erősítését szolgálja Numeiri nyilatkozott a megbeszélésekről Megegyezés a jordániai kormány és a palesztinai ellenállók között Dzsafar Numeiri szudáni államfő a kairói televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: Egyiptom, Szudán és Líbia mostani hármas találkozója és a kairói „kiscsúcs” erélyes válasz azokra a híresztelésekre, amelyek a rabati arab csúcstalálkozó után az arab egységtörekvések csődjét jósolták. Ami az Izraellel közvetlenül szemben álló arab országok nemrégiben lezajlott kairói értekezletét illeti, Numeiri elmondta, hogy a tanácskozáson a „részvevők egységes álláspontot alakítottak ki, és egyhangúlag hozták döntéseiket". „Az Egyesült Államok az első számú ellenség” — ez a felismerés hatotta át a tanácskozást — mondotta Numeiri, majd hozzátette, hogy a konferencia intézkedéseket határozott el az Izraelt támogató amerikai beavatkozás csökkentésére. Az interjúban Numeiri nyomatékosan hangoztatta az arab nemzet egységét, és azt, hogy az Izrael ellen vívott harc felelősségében minden arab országnak osztoznia kell.tasította a palesztinai felszabadítási mozgalmat. Hírügynökségek megállapítják: a megállapodás a gerilaszervezetek győzelmét, tekintélyük növekedését mutatja. (Folytatás a 2. oldalon.) Egyiptomi támadás az izraeli csapatok állásai ellen Csütörtök déltájban az egyiptomi légierő kötelékei két alkalommal indítottak támadást izraeli célpontok ellen — jelentette be a kairói katonai szóvivő. Az első támadásban a gépek a Sinai-félsziget központi részén mozgó izraeli alakulatokat támadtak. Valamivel később a Szuezi-csatorna mentén fekvő izraeli légvédelmi állásokat lőtték az egyiptomi gépek, majd feladatuk sikeres teljesítése után sértetlenül visszatértek támaszpontjaikra. Az egyiptomi hadsereg műszaki alakulatai csütörtök délután három időzített bombát hatástalanítottak az Abu Zabal-i fémüzemben. A hadsereg szóvivője közölte, hogy az izraeli agreszszorok már eddigi légitámadásaikban is sok esetben alkalmaztak időzített bombákat. Egyiptomi harci repülőgépek péntek délután két hullámban támadták a Szuezi-csatorna keleti partvidékét. Az első egyiptomi bombázókötelék az Ismailiával átellenben levő kulcsfontosságú útvonalat, valamint a térségben elhelyezett izraeli állásokat támadta. A második támadóhullám a Szuezi-csatorna északi szektorát vette célba. Az egyiptomi repülőgépek küldetésük befejeztével sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Jordániában elhárult az összetűzések veszélye Csütörtök este újabb találkozóra került sor Husszein király, a jordán kormány tagjai és a palesztinai ellenállási szervezetek képviselői között. A két fél megállapodott, hogy kölcsönösen tartózkodik bármilyen „provokatív jellegű akciótól”, és a kormány felülvizsgálja a közelmúltban bejelentett „belbiztonsági” intézkedéseket. Egybehangzó hírügynökségi jelentések szerint a megállapodással elhárult, a hatóságok és a gerillaszervezetek közötti feszült viszony esetleges fegyveres kirobbanásának veszélye. A megállapodás gyakorlatilag a gerillákat érintő korlátozó intézkedések visszavonása. Létrejöttében feltétlenül szerepet játszott a Huszszeinre nehezedő belső erkölcsi nyomás és az a feltétlen támogatás, amelyről sok arab ország bsz- MAI SZÁMUNKBAN: Lenin és az irodalom, a művészet pártossága Pjotr Gyemicsev enlke a Kommunyisztban (4. oldal.) Német kapcsolatok Willi Stoph levele (5. oldal.) Fekete — fehér, igen — nem Honismeretből — kitűnő (3. oldal.) Az első évek kortársak nyilatkoznak szövetkezeteink hőskoráról (6. oldal.) Goda Gábor: Egy városépítő feljegyzéseiből (7. oldal.) Háti úr Jántos foytttlluitpsskrtt város küldottségét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken fogadta Moszkva város küldöttségét, amely V. V. Grisinnek, az SZKP Politikai Bizottsága póttagjának, a moszkvai városi pártbizottság első titkárának a vezetésével hazánkban tartózkodik. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke; jelen volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. V. V. Grisin, N. J. Pascsenko ss Kádár János. Vietnami szabadságharcosok offenzívája Saigon fokozott támogatást követelt Washingtontól a Laoszi hazafiak győzelmei Csütörtökön szinte egész nap állt a harc a Que Són folyó völgyében, Da Nangtól 42 kilométerre délre, ahol a kora délelőtti órákban a partizánok megtámadták az amerikai tengerészgyalogosok egyik ötvenfőnyi járőrét, az 1. tengerészgyalogos zászlóalj főhadiszállásától három kilométernyire. A partizánok kitűnően álcázott állásokból csaptak le az amerikaiakra. A tengerészgyalogosok légi és tüzérségi segítséget kaptak, valamint helikopteren odaszállított erősítést. A partizánok végül az alkony beálltával visszahúzódtak. Másfél órás csata zajlott le Saigontól 66 kilométerre északkeletre csütörtökön egy másik partizánosztag és egyamerikai gyalogosalakulat között. A szabadságharcosok tüzérsége csütörtökön és péntekre virradóra összesen hét támadást intézett az amerikaiak és a kormánycsapatok állásai ellen. Az amerikai katonai szóvivők a legjelentősebbnek azt a tüzérségi támadást nevezték, amelyet a partizánok a huei fellegvár ellen indítottak. Melvin Laird amerikai hadügyminiszter háromnapos dél-vietnami szemlekörútját befejezve pénteken elutazott Saigonból. Elutazása előtt Laird közölte, hogy saigoni tárgyalásainak és e helyzet elemzésének alapján megfelelő javaslatokat tesz Nixon elnöknek. Thieu bábelnök és Laird csütörtöki megbeszélésén, a saigoni rendszernek nyújtott amerikai gazdasági és pénzügyi segélyről volt szó. Mint a Pentagon egyik szóvivője közölte, Thieu lényegesen több pénzt kért Lairdtól és biztosítékokat arra nézve, hogy az Egyesült Államok semmilyen körülmények között sem hagyja magára a saigoni rendszert. Laoszi hazafias erők pénteken a Kőedény-síkságtól északnyugatra elfoglalták a kormánycsapatok három stratégiai fontosságú állását. Más jelentések arról számolnak be, hogy a hazafias erők a Kőedény-síkságtól északkeletre nagyarányú csapat-összevonásokat hajtanak végre, a kormánycsapatok pedig olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy esetleg kénytelenek lesznek kiüríteni a Kőedénysíkságot. Az Egyesült Államokban aggodalommal nyilatkoznak a Laoszban kialakult helyzetről. A külügyminisztérium szóvivője arról biztosította a vientiane-i Amerika-barát kormányt, hogy „az Egyesült Államok továbbra is kész katonai segítséget nyújtani”. (MTI)/ Koszigin fogadta Bahr nyugatnémet államtitkárt (Moszkvai tudósítónktól.) Moszkvai politikai körökben gondosan értékelik a szovjet— nyugatnémet érintkezés elmúlt hetének kétségtelenül figyelemreméltóan „feldúsított” jellegét. Bahr államtitkárnak, Brandt bonni kancellár bizalmasának Gromiko szovjet külügyminiszterrel folytatott hivatalos megbeszélésén túl, erre a hétre esett egy diplomáciai érdekességű vendéglátás. Gromiko elfogadta Allardtnak, a német tárgyaló küldöttség második tagjának vacsorameghívását, és helyettese, Szemjonov társaságában megjelent az NSZK moszkvai nagykövetének rezidenciáján. A diplomáciai apróságokat is gondosan számon tartó moszkvai nyugatnémet tudósítók megállapították: erre még nm volt példa a szovjet—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok 15 éves történetében. A csütörtökről péntekre virradó éjjel pedig Scheel nyugatnémet külügyminiszter is megérkezett Moszkvába — igaz, csak Indiába átutazóban. Scheel természetesen választhatott volna más, nem Moszkván át vezető repülőjáratot, hiszen az Ázsiába irányuló, nem is ritka utazásokkor mind ez idáig minden bonni miniszter nagy ívben elkerülte a szovjet fővárost. Az a tény, hogy Koszigin fogadta Bahrt, azt mutatja, hogy szovjet részről az erőszakról való kölcsönös lemondás tárgyában folyó megbeszéléseket fontosnak tartják, és minden jóakaratú nyugatnémet lépést minden tekintetben üdvözölnek.* Walter Scheel pénteken négynapos látogatásra Új-Delhibe érkezett. Indiai látogatásának befejezése után Thaiföldre és Singapore-ba utazik.