Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

1910. március 26. csütörtök NÉPSZABADSÁG Magyar kultúra Jugoszláviában Az újvidéki Hungarológiai Intézet munkájáról 1969 ELEJÉN fontos magyar vonatkozású tudományos intéz­ménnyel gyarapodott a kétmilliós jugoszláviai Vajdaság. A tarto­mány székhelyén, Újvidéken, az egyetem tízéves múltra visszate­kintő magyar tanszéke mellett megalakult a Hungarológiai Inté­zet, mely a magyar nyelv, iroda­lom, művelődéstörténet és folklór tudományos kérdéseinek feltárá­sával, vizsgálatával kívánt első­sorban foglalkozni. Az intézet fontos feladatának tekintette a magyar és a délszláv szellemi érintkezések kölcsönös hatásának kutatását is. Az újvidéki egyetem magyar tanszékének docense, Szeli István igazgatja az alig egyesztendős in­tézetet. A Hungarológiai Intézet öt függetlenített s száz társadalmi munkatársának tevékenysége a legtöbb eredményt eddig a nép­nyelvi és az irodalomtörténeti ku­tatás terén tud felmutatni. Vizsgá­latuk kiterjedt a Mura-vidékre, Szlavóniára, Bánát, Baranya, Sze­­rémség és Bácska településeire. Ma már több szekrényt töltenek­­meg a gyűjtőutak során készített magnófelvételek, lejegyzések. El­készült néhány érdekes regionális szótár, melyek közül Penavin Ol­ga kórügyi összeállítása talán a legteljesebb, s megjelentettek több tanulmányt különböző helyeken e tárgykörből. — Lexikográfiai munkánk leg­nagyobb eredményének az en­ciklopédikus szerb-horvát—ma­gyar nagyszótár ígérkezik. Igen fontosnak tartjuk az új esz­tendőben a nagyszótár 150 éves második kötetének sajtó alá rendezését, s folytatni szeret­nénk olyan megkezdett szakszó­tárak összeállítását, mint a Bú­tor Sándor és dr. Kis Tibor által munkált vegyészeti, a Knézy Jó­zsef értelmezte technikai, a Lo­vas István szerkesztette mezőgaz­dasági, vagy például a pedagógiai szótár, melynek gondjait Mir­­nics Júlia vállalta magára. A MAGYAR ÉS JUGOSZLÁV Irodalomnak összehasonlító ta­nulmányozását dr. Andjelic Mag­daléna irányította a múlt évben, ő maga már eddig is jelentős eredményeket tud felmutatni. Kutatásainak központjában a szerb horvát népköltészet és elbe­szélő irodalom jeles magyarra fordítója, a századfordulón és a századelőn tevékenykedő Marga­­lits Ede áll. Hasonlóan érdekes munkát kíván befejezni az idén dr. Stevan Josipovic. Készülő ta­nulmánya Kazinczy Ferenc és a délszlávok kapcsolatával foglalko­zik. A monografikus jellegű munká­latok közül három fontos téma­körre hívta fel figyelmünket Sze­li István. — Feladatunknak tartjuk, hogy a teljesség igényével világítsuk meg a jugoszláviai magyar iroda­lom megteremtőjének, Szenteleky Kornélnak életművét, melyre mindmáig nem került sor — mon­dotta. — Bori Imre már gyűjti az irattári anyagokat. Bölcsészka­runk tanársegéde, Bányai János hasonlóképpen izgalmas munkára vállalkozott. Rónai Istvánról kí­ván monográfiát írni. Arról a Ró­nairól, aki Komjáthyval és Re­­víczkyvel a modern „polgári” líra előhírnöke volt a múlt század vé­gén, s aki életéből több mint tíz esztendőt a Vajdaságban töltött, mivel antiklerikális meggyőződé­se miatt száműzték Budapestről. Aztán itt a nemrég elhunyt Sín­­kő Ervin! Gazdag életművéből jobbára csak az utolsó két évti­zed az ismert. Bosnyák István, a téma feldolgozója több mint két esztendeje gyűjti az életrajzi adatokat. A HUNGAROLÓGIAI INTÉZET alapfeladatainak megfelelően, nyelvi és irodalmi problémákon felül a művelődéstörténet, il­letve folklór sem marad ki az ál­dozatos munkát végző kutatócso­port terveiből. Mint megtudtuk, a századfordulón tevékenykedő bá­náti humanisták — Farkas­­Gejza, Brúnó de Pottere, Jeszenszky Ig­nác, Cirkusz Géza — ténykedé­sét s a korabeli nagybecskereki, pancsovai tudományos körök, fo­lyóiratok szerepét, jelentőségét dr. Lobi Árpád kutatja. Zenta és környékének népballadáival dr. Burány Béla és Tripolszky Géza foglalkozik. E tárgykörből, de egyelőre csak a balladák közlésé­re szorítkozva, két füzet meg is jelent már. A tudományos feldol­gozás, tipologizálás, a vidék bal­ladáinak összehasonlítása más te­rületekével, ez az új, 1970-es esz­tendőre vonatkozó feladat. Moldvay Győző Folytatja munkáját az oroszországi írókongresszus Az Oroszországi Föderáció író­kongresszusa a közelgő Lenin­­évforduló jegyében végzi mun­káját. Az írók, amikor alkotói problémáikat megvitatják, kieme­lik a lenini tanításoknak az iro­dalomra gyakorolt befolyását. A felszólalók hangsúlyozzák, hogy a szovjet irodalom fő feladata: a kommunizmus építőinek nevelése. Mihail Alekszejev, a prózáról tartott beszámolójában foglalko­zott a lenini témát felölelő mű­vekkel és elismeréssel szólt Ma­rietta Saginjan, Afanaszij Kopte­­kov, Marija Prilezsajeva, Zoja Voszkreszenszkaja, Emmanuil Kazakevics, Szavva Dangulov művéről. A kongresszus sok felszólalója megállapította, hogy a közelgő ju­bileum fokozta az írók érdeklő­dését a történelmi-forradalmi és a művészi dokumentum jellegű témák iránt Az Oroszországi Föderáció terü­letén levő autonóm köztársasá­gok íróküldöttei ismertették azt a fejlődést, amely hazájukban vég­bement az októberi forradalom óta. (TASZSZ) Május 12—június 4. A Prágai tavasz zenei fesztivál A nemzetközi zenei élet kima­gasló eseményéről, a május 12. és június 4. között megrendezendő Prágai tavasz gazdag programjá­ról tájékoztatta dr. Vilém Pospi­­sil, a rendezőség titkára szerdán az újságírókat a Csehszlovák Kul­túrában. Két jelentős évforduló fémjelzi az idei zenei seregszem­lét: Csehszlovákia felszabadulásá­nak 25. és Beethoven születésének 200. évfordulója. A huszonötöd­­ször megrendezésre kerülő Prágai tavasz védnökségét Ludvik Svo­­boda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vállalta. A hagyományokhoz híven a nagy cseh zeneköltő, Smetana Hazám című szimfonikus költe­ménye nyitja a műsort. A prágai koncerttermekben 11 szimfonikus zenekar lép dobogóra, s a hazai együttesek mellett a Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a lipcsei Gewandhaus Orchester, a Párizsi Rádió és Te­levízió Állami Zenekara és a Nyu­gat-berlini Rádiózenekar ad hang­versenyt. A zenekarok élén az öt kontinens legkiválóbb karmeste­reit, köztük Ferencsik Jánost üd­vözölheti a közönség. A zenei eseményeket operai elő­adások gazdagítják. A Prágai tavasz két jelentős eseménnyel tiszteleg Bartók Béla emlékének: bemutatják A csodá­latos mandarint, s nagyszabású fotó- és dokumentumkiállítás is­merteti a magyar zeneköltő élet­művét. A tárlaton megrendezendő hangversenyen Sándor Judit, az Állami Operaház magánénekese és Antal Imre zongoraművész lép fel. (MTI) Íróküldöttség utazott Moszkvába Hazánk felszabadulásának év­fordulójához kapcsolódó irodalmi rendezvényeken vesz részt a Szovjetunióban — a magyar kul­turális napok során — az az író­delegáció, amely szerdán utazott el Budapestről Moszkvába. Tag­jai: Fodor András, Hidas Antal, Simon István, Somogyi Tóth Sán­dor, O Orbán Ernő és a küldöttség­hez Moszkvában csatlakozó Do­bozi­ Imre, a Magyar Írók Szö­vetségének főtitkára. A szovjet fővárosban és Kisinyovban vesz­nek részt a magyar irodalmat rep­rezentáló kulturális eseményeken. 7 . A MÚLT ÉVBEN ÜNNEPEL­TÜK az első magyar munkásha­talom fél évszázados jubileumát. Nemeseik Budapesten, hanem szinte az ország minden helysé­gében arra törekedtek, hogy tör­ténelmi jelentőségének méltóan emlékezzenek meg a Tanácsköz­társaságról. Az évfordulóra való felkészülés már évekkel korábban megkezdődött a tudományos ku­­kutatómunkában is. Az első magyar munkáshata­lom méltó megünnepléséhez a je­len időszakra alakultak ki mind a politikai, mind a tudományos feltételek. 1949-ben a harminca­dik évfordulót se tudományos, se politikai szempontból nem lehe­tett megfelelően kiaknázni. A személyi kultusz légköre hamis értékeléseket formált a Magyar Tanácsköztársaságról és vezetői­ről, lehetetlenné tette az igazi és sokoldalú ábrázolást. Alapvetően megváltozott hely­zetben került sor a negyvenedik évforduló megünneplésére 1959- ben. Az MSZMP politikai irány­vonala, tudománypolitikája ösz­tönzést nyújtott és igényt támasz­tott a forradalom valósághű és méltó megörökítésére. De ekkor a kutatások színvonala még nem tette lehetővé a kedvező politi­kai feltételek teljes mértékű ki­használását. Mégis nagy ösztön­zést adott a tudományos kutatás­hoz, amit olyan munkák is jelez­tek, mint A magyar forradalmi munkásmozgalom története első kötetének a forradalmak korsza­kára vonatkozó részei, valamint részletes feldolgozások a magyar Vörös Hadsereg létrejöttéről, hon­védő háborújáról; a magyar és a külföldi internacionalisták har­cairól; az ipar- és agrárpolitiká­ról; a nemzetiségi kérdésről; és még több más monográfia és ösz­­szefoglaló bibliográfia jelent meg. Éppen az ötvenedik évforduló napjaiban hagyta el a nyomdát az első tudományos monográfia a polgári demokratikus forradalom­ról, az eddig legteljesebb feldol­gozás a Tanácsköztársaság törté­netéről, a Tanácsköztársaság és Ausztria diplomáciai és külkeres­kedelmi kapcsolatairól. Ez a váz­latos felsorolás is érzékelteti az évforduló nagy ösztönző hatását, jelzi az előrehaladást 1918—1919 történetének az eddigieknél tel­jesebb feldolgozásában. A FÉL ÉVSZÁZADOS jubileu­mot tehát az igazság feltárását kívánó és támogató politikai lég­körben és immár igen széles és gazdag tudományos bázisra tá­maszkodva ünnepelhettük. A szé­les körű kutatómunka és a poli­tikai igazságtétel találkozásával 1918—19 története a magyar mun­kásosztály és az egész dolgozó nép politikai iskolájává fejlődhe­tett. És ha valaki azt gondolta volna, hogy a Tanácsköztársaság történetéről ma már nehéz „újat” mondani, annak az 50. évfordu­lóra elkészült jelentős munkák, az alkotó légkörű tudományos ta­nácskozások egész sora bizonyí­totta, hogy kutatóink számára az első győztes magyar munkásha­talomnak még mindig bőven van mondanivalója, sőt azt is feltár­ták, hogy a forradalom történe­tének még jó néhány kérdése vár tudományos feldolgozásra. A gaz­dag termés még jobban ráirányít­ja a figyelmünket arra, hogy leg­újabb kori történelmünk olyan meghatározó jelentőségű ese­ményről, mint pl. a KMP meg­alakulásáról vagy a Tanácsköz­társaság kulturális politikájáról még nem rendelkezünk monogra­fikus feldolgozással. Pedig ezek nélkül nem alkothatunk teljes képet 1918—19 forradalmainak történetéről, a nemzet történeté­ben betöltött szerepükről. Az 50. évfordulóra kialakult kedvező lehetőségek valóra váltá­sát előmozdította, hogy a felső vezetés átgondoltan és céltudato­san használta ki a tömegkommu­nikációs eszközöket a jubileum megünneplésében. Nagy számban vettek részt e munkában hely­­történészek, pedagógusok, múzeu­mok, levéltárak és könyvtárak munkatársai, a népszerűsítő és propagandamunkában pedig a pártmunkások százai, akik nagy szerepet játszottak a jubileum méltó megünneplésében. AZ ELSŐ MAGYAR PROLE­TÁRÁLLAM 50. évfordulója va­lóban össznépi üggyé vált, és el­mondhatjuk, hogy a Tanácsköz­társaság egyre nagyobb szerepet tölt be a történelmi köztudatban, kezdi elfoglalni az őt megillető helyet a nagy nemzeti tradíciók sorában. A Tanácsköztársaság 133 napjában megtestesült és összege­­ződött a magyar nép minden ad­digi szabadságküzdelme, és mind szélesebb tömegek értik meg, hogy 1919. március 21-ével a ma­gyar proletariátus meghozta a szabadságot minden elnyomott­nak és kizsákmányoltnak. A jubileumi megemlékezések egyik alig túlbecsülhető eredmé­nye a helytörténeti kutatómunka széles körű kibontakozása volt, melyet a megyei párt- és állami szervek alkotó közreműködése kí­sért. Az adatok önmagukért be­szélnek: 74 tanulmánykötet, kis­monográfia, dokumentumkötet,­­bibliográfia, népszerűsítő kiad­vány, (albumok, életrajzi össze­állítások stb.), 296 tanulmány­­és cikk, valamint a vidéken lezaj­lott 34 tudományos ülésszak nyújt alapot a fenti megállapításhoz. Tagadhatatlan, hogy még jó né­hány munkában felfedezhetők a helytörténetírás „gyermekbeteg­ségei” — bizonyos régebbi keletű konzervatív nézetek maradványai, a forráskezelés gyengéd stb. —, de ma már nem ezek jellemzők rájuk. A kiadványokban és a különböző szintű tanácskozásokon a forra­dalom történetének szinte vala­mennyi kérdése napirendre ke­rült, hol összegező, hol tényfel­táró, az eddigi kutatásokat ki­egészítő igénnyel. Közöttük olyan fontos témák szerepeltek, mint a polgári demokratikus forradalom viszonya a Tanácsköztársasághoz; a helyi tömegmozgalmak szerepe a forradalom fejlődésében; a szö­vetkezeti mozgalmak; a párt és a tömegszervezetek viszonya; a szo­ciális, a művelődésügyi és az is­kolapolitika; a Tanácsköztársaság helyi vezetőinek tevékenysége, életútja stb. E munka során még pontosan föl sem mérhető, igen nagy mennyiségű forrásanyag és új adat került felszínre, melyek motiválják és gazdagítják a Ta­nácsköztársaság történetéről al­kotott eddigi képünket és széle­sebb alapot nyújtanak a további tudományos kutatáshoz. MÓDSZERTANI SZEMPONT­BÓL is fontos eredmény ez, mert az eddigieknél jobban lehetővé teszi a központi (országos) ese­mények és a helytörténet össze­függésének, kölcsönhatásának vizsgálatát. Ugyanis a helytörté­neti kutatómunka csak akkor töltheti be igazi funkcióját, ha szervesen kapcsolódik az orszá­gos eseményekhez, anélkül per­sze, hogy azokat mechanikusan másolná. S ez nem könnyű dolog." Nos, most megfigyelhető volt, hogy a helytörténeti munkák szerzőinek többsége — több-ke­vesebb sikerrel — megbirkózott ezzel a nehéz feladattal. Vonat­kozik ez elsősorban néhány or­szágos szempontból is figyelemre méltó kiadványra, mint pl. a Bé­kés és Borsod megyei tanulmány­­kötetre, a Fejér megyei évköny­vekre, a forradalmak történetéről készült szabolcs-szatm­ári kötetre. Ezek több szerző — színvonaluk­ban különböző — tanulmányát ötvözik egységes koncepcióba. Nem az általános történeti meg­állapításokra „húzták rá” a helyi eseményeket, hanem a téma spe­ciálisan helyi anyagát elméletileg és történetileg általánosították, s így valóban tudományos értékű helytörténeti munkát alkottak. A Békés megyei kötet — amelynek színvonala korántsem egyenletes — értékét az emeli, hogy a szer­zők az egyes paraszti és agrár­proletár rétegek anyagi helyzeté­nek alakulásához kapcsolódva vizsgálták a tömegpszichológia változását, a kezdetben kiforrat­lan politikai nézeteket, állásfog­lalások kikristályosodásának fo­lyamatát, szemléltették az osz­tályharc konkrét megnyilvánulá­s formáit, méreteit, a részvevők és vezetők szociális rétegződését stb. Különösen érdekesek a tanul­mánykötetnek azok a fejezetei, amelyek egy-egy községben (Bat­­tonyán, Mezőberényben, Vésztőn) mutatják be a tanácshatalom megalakulását és tevékenységét. EZEK A HELYTÖRTÉNETI MUNKÁK nagy szerepet tölthet­nek be az egészséges lokálpatrio­tizmus fejlesztésében, a helyi ha­ladó hagyományok megbecsülésé­ben is. Az emberek érzelmi és ér­telmi kötődése a hazához általá­ban a szűkebb haza szeretetén át jut érvényre, az emberek a nagy országos összefüggéseket a helyi és személyes tapasztalatok útján értik meg elsősorban. A forradal­mi hagyományok helyi ápolása a történelemoktatás és a szocialista tudat formálásának is fontos esz­köze. S ebben igen nagy szerepe van a memoárirodalomnak, a vissza­emlékezéseknek is. A kortársak sok olyan emléket őriztek meg, amelyekről semmiféle levéltári anyag nem maradt fenn. A visz­­szaemlékezés-gyűjtés most vidé­ken is fellendült. Napilapok és fo­lyóiratok hasábjain, ünnepi meg­emlékezéseken és tudományos ta­nácskozásokon, önálló helytörté­neti kiadványokban szólaltak meg kortársak, az események részve­vői és vezetői, megemlékezve egy­ben a forradalmi mozgalmak mártírjairól vagy azóta meghalt hőseiről. A memoár sok buktatóval járó műfaj, hiszen ki-ki a saját „szem­üvegén” keresztül látja a korabe­li eseményeket, évtizedek múltán az emlékezet is csalhat, pl. bizo­nyos események jelentőségüknél nagyobb helyet kaphatnak. Mind­ez azonban csak az ellenőrzés fontosságát emeli ki, de nem csökkenti ennek a műfajnak a je­lentőségét a munkásmozgalom történetének művelésében. A visszaemlékezések is hozzá­járulnak a történelem „benépesí­téséhez”, segítenek az 1956 előtti történetírás egyik gyengéjének,­ az anonimitásnak a felszámolá­sában, ami közismerten a szemé­lyi kultusz egyik járulékos meg­nyilvánulása volt. Ennek meg­szüntetése is egyik feltétele a tör­ténelem és különösen a nagy tör­ténelmi sorsfordulók jelentősége megértetésének. Vass Henrik ORSZÁGOS ÉS HELYI KIADVÁNYOK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL ÖSSZEGEZÉS ÉS TANULSÁGOK Hazánkban a szovjet filmszövetség főtitkára Szerdán hazánkba érkezett A. Karaganov filmesztéta, a Szov­jet Filmművész Szövetség főtit­kára. Megbeszélést folytat a ma­gyar filmművészekkel, valamint a kulturális élet vezetőivel és tár­gyal a két ország filmművész-szö­vetségeinek­­­ együttműködéséről. Csütörtök délután a filmklubban előadást tart Lenin és a film kap­­csolatáról .

Next