Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
1910. március 26. csütörtök NÉPSZABADSÁG Magyar kultúra Jugoszláviában Az újvidéki Hungarológiai Intézet munkájáról 1969 ELEJÉN fontos magyar vonatkozású tudományos intézménnyel gyarapodott a kétmilliós jugoszláviai Vajdaság. A tartomány székhelyén, Újvidéken, az egyetem tízéves múltra visszatekintő magyar tanszéke mellett megalakult a Hungarológiai Intézet, mely a magyar nyelv, irodalom, művelődéstörténet és folklór tudományos kérdéseinek feltárásával, vizsgálatával kívánt elsősorban foglalkozni. Az intézet fontos feladatának tekintette a magyar és a délszláv szellemi érintkezések kölcsönös hatásának kutatását is. Az újvidéki egyetem magyar tanszékének docense, Szeli István igazgatja az alig egyesztendős intézetet. A Hungarológiai Intézet öt függetlenített s száz társadalmi munkatársának tevékenysége a legtöbb eredményt eddig a népnyelvi és az irodalomtörténeti kutatás terén tud felmutatni. Vizsgálatuk kiterjedt a Mura-vidékre, Szlavóniára, Bánát, Baranya, Szerémség és Bácska településeire. Ma már több szekrényt töltenekmeg a gyűjtőutak során készített magnófelvételek, lejegyzések. Elkészült néhány érdekes regionális szótár, melyek közül Penavin Olga kórügyi összeállítása talán a legteljesebb, s megjelentettek több tanulmányt különböző helyeken e tárgykörből. — Lexikográfiai munkánk legnagyobb eredményének az enciklopédikus szerb-horvát—magyar nagyszótár ígérkezik. Igen fontosnak tartjuk az új esztendőben a nagyszótár 150 éves második kötetének sajtó alá rendezését, s folytatni szeretnénk olyan megkezdett szakszótárak összeállítását, mint a Bútor Sándor és dr. Kis Tibor által munkált vegyészeti, a Knézy József értelmezte technikai, a Lovas István szerkesztette mezőgazdasági, vagy például a pedagógiai szótár, melynek gondjait Mirnics Júlia vállalta magára. A MAGYAR ÉS JUGOSZLÁV Irodalomnak összehasonlító tanulmányozását dr. Andjelic Magdaléna irányította a múlt évben, ő maga már eddig is jelentős eredményeket tud felmutatni. Kutatásainak központjában a szerb horvát népköltészet és elbeszélő irodalom jeles magyarra fordítója, a századfordulón és a századelőn tevékenykedő Margalits Ede áll. Hasonlóan érdekes munkát kíván befejezni az idén dr. Stevan Josipovic. Készülő tanulmánya Kazinczy Ferenc és a délszlávok kapcsolatával foglalkozik. A monografikus jellegű munkálatok közül három fontos témakörre hívta fel figyelmünket Szeli István. — Feladatunknak tartjuk, hogy a teljesség igényével világítsuk meg a jugoszláviai magyar irodalom megteremtőjének, Szenteleky Kornélnak életművét, melyre mindmáig nem került sor — mondotta. — Bori Imre már gyűjti az irattári anyagokat. Bölcsészkarunk tanársegéde, Bányai János hasonlóképpen izgalmas munkára vállalkozott. Rónai Istvánról kíván monográfiát írni. Arról a Rónairól, aki Komjáthyval és Revíczkyvel a modern „polgári” líra előhírnöke volt a múlt század végén, s aki életéből több mint tíz esztendőt a Vajdaságban töltött, mivel antiklerikális meggyőződése miatt száműzték Budapestről. Aztán itt a nemrég elhunyt Sínkő Ervin! Gazdag életművéből jobbára csak az utolsó két évtized az ismert. Bosnyák István, a téma feldolgozója több mint két esztendeje gyűjti az életrajzi adatokat. A HUNGAROLÓGIAI INTÉZET alapfeladatainak megfelelően, nyelvi és irodalmi problémákon felül a művelődéstörténet, illetve folklór sem marad ki az áldozatos munkát végző kutatócsoport terveiből. Mint megtudtuk, a századfordulón tevékenykedő bánáti humanisták — FarkasGejza, Brúnó de Pottere, Jeszenszky Ignác, Cirkusz Géza — ténykedését s a korabeli nagybecskereki, pancsovai tudományos körök, folyóiratok szerepét, jelentőségét dr. Lobi Árpád kutatja. Zenta és környékének népballadáival dr. Burány Béla és Tripolszky Géza foglalkozik. E tárgykörből, de egyelőre csak a balladák közlésére szorítkozva, két füzet meg is jelent már. A tudományos feldolgozás, tipologizálás, a vidék balladáinak összehasonlítása más területekével, ez az új, 1970-es esztendőre vonatkozó feladat. Moldvay Győző Folytatja munkáját az oroszországi írókongresszus Az Oroszországi Föderáció írókongresszusa a közelgő Leninévforduló jegyében végzi munkáját. Az írók, amikor alkotói problémáikat megvitatják, kiemelik a lenini tanításoknak az irodalomra gyakorolt befolyását. A felszólalók hangsúlyozzák, hogy a szovjet irodalom fő feladata: a kommunizmus építőinek nevelése. Mihail Alekszejev, a prózáról tartott beszámolójában foglalkozott a lenini témát felölelő művekkel és elismeréssel szólt Marietta Saginjan, Afanaszij Koptekov, Marija Prilezsajeva, Zoja Voszkreszenszkaja, Emmanuil Kazakevics, Szavva Dangulov művéről. A kongresszus sok felszólalója megállapította, hogy a közelgő jubileum fokozta az írók érdeklődését a történelmi-forradalmi és a művészi dokumentum jellegű témák iránt Az Oroszországi Föderáció területén levő autonóm köztársaságok íróküldöttei ismertették azt a fejlődést, amely hazájukban végbement az októberi forradalom óta. (TASZSZ) Május 12—június 4. A Prágai tavasz zenei fesztivál A nemzetközi zenei élet kimagasló eseményéről, a május 12. és június 4. között megrendezendő Prágai tavasz gazdag programjáról tájékoztatta dr. Vilém Pospisil, a rendezőség titkára szerdán az újságírókat a Csehszlovák Kultúrában. Két jelentős évforduló fémjelzi az idei zenei seregszemlét: Csehszlovákia felszabadulásának 25. és Beethoven születésének 200. évfordulója. A huszonötödször megrendezésre kerülő Prágai tavasz védnökségét Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vállalta. A hagyományokhoz híven a nagy cseh zeneköltő, Smetana Hazám című szimfonikus költeménye nyitja a műsort. A prágai koncerttermekben 11 szimfonikus zenekar lép dobogóra, s a hazai együttesek mellett a Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a lipcsei Gewandhaus Orchester, a Párizsi Rádió és Televízió Állami Zenekara és a Nyugat-berlini Rádiózenekar ad hangversenyt. A zenekarok élén az öt kontinens legkiválóbb karmestereit, köztük Ferencsik Jánost üdvözölheti a közönség. A zenei eseményeket operai előadások gazdagítják. A Prágai tavasz két jelentős eseménnyel tiszteleg Bartók Béla emlékének: bemutatják A csodálatos mandarint, s nagyszabású fotó- és dokumentumkiállítás ismerteti a magyar zeneköltő életművét. A tárlaton megrendezendő hangversenyen Sándor Judit, az Állami Operaház magánénekese és Antal Imre zongoraművész lép fel. (MTI) Íróküldöttség utazott Moszkvába Hazánk felszabadulásának évfordulójához kapcsolódó irodalmi rendezvényeken vesz részt a Szovjetunióban — a magyar kulturális napok során — az az íródelegáció, amely szerdán utazott el Budapestről Moszkvába. Tagjai: Fodor András, Hidas Antal, Simon István, Somogyi Tóth Sándor, O Orbán Ernő és a küldöttséghez Moszkvában csatlakozó Dobozi Imre, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára. A szovjet fővárosban és Kisinyovban vesznek részt a magyar irodalmat reprezentáló kulturális eseményeken. 7 . A MÚLT ÉVBEN ÜNNEPELTÜK az első magyar munkáshatalom fél évszázados jubileumát. Nemeseik Budapesten, hanem szinte az ország minden helységében arra törekedtek, hogy történelmi jelentőségének méltóan emlékezzenek meg a Tanácsköztársaságról. Az évfordulóra való felkészülés már évekkel korábban megkezdődött a tudományos kukutatómunkában is. Az első magyar munkáshatalom méltó megünnepléséhez a jelen időszakra alakultak ki mind a politikai, mind a tudományos feltételek. 1949-ben a harmincadik évfordulót se tudományos, se politikai szempontból nem lehetett megfelelően kiaknázni. A személyi kultusz légköre hamis értékeléseket formált a Magyar Tanácsköztársaságról és vezetőiről, lehetetlenné tette az igazi és sokoldalú ábrázolást. Alapvetően megváltozott helyzetben került sor a negyvenedik évforduló megünneplésére 1959- ben. Az MSZMP politikai irányvonala, tudománypolitikája ösztönzést nyújtott és igényt támasztott a forradalom valósághű és méltó megörökítésére. De ekkor a kutatások színvonala még nem tette lehetővé a kedvező politikai feltételek teljes mértékű kihasználását. Mégis nagy ösztönzést adott a tudományos kutatáshoz, amit olyan munkák is jeleztek, mint A magyar forradalmi munkásmozgalom története első kötetének a forradalmak korszakára vonatkozó részei, valamint részletes feldolgozások a magyar Vörös Hadsereg létrejöttéről, honvédő háborújáról; a magyar és a külföldi internacionalisták harcairól; az ipar- és agrárpolitikáról; a nemzetiségi kérdésről; és még több más monográfia és öszszefoglaló bibliográfia jelent meg. Éppen az ötvenedik évforduló napjaiban hagyta el a nyomdát az első tudományos monográfia a polgári demokratikus forradalomról, az eddig legteljesebb feldolgozás a Tanácsköztársaság történetéről, a Tanácsköztársaság és Ausztria diplomáciai és külkereskedelmi kapcsolatairól. Ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti az évforduló nagy ösztönző hatását, jelzi az előrehaladást 1918—1919 történetének az eddigieknél teljesebb feldolgozásában. A FÉL ÉVSZÁZADOS jubileumot tehát az igazság feltárását kívánó és támogató politikai légkörben és immár igen széles és gazdag tudományos bázisra támaszkodva ünnepelhettük. A széles körű kutatómunka és a politikai igazságtétel találkozásával 1918—19 története a magyar munkásosztály és az egész dolgozó nép politikai iskolájává fejlődhetett. És ha valaki azt gondolta volna, hogy a Tanácsköztársaság történetéről ma már nehéz „újat” mondani, annak az 50. évfordulóra elkészült jelentős munkák, az alkotó légkörű tudományos tanácskozások egész sora bizonyította, hogy kutatóink számára az első győztes magyar munkáshatalomnak még mindig bőven van mondanivalója, sőt azt is feltárták, hogy a forradalom történetének még jó néhány kérdése vár tudományos feldolgozásra. A gazdag termés még jobban ráirányítja a figyelmünket arra, hogy legújabb kori történelmünk olyan meghatározó jelentőségű eseményről, mint pl. a KMP megalakulásáról vagy a Tanácsköztársaság kulturális politikájáról még nem rendelkezünk monografikus feldolgozással. Pedig ezek nélkül nem alkothatunk teljes képet 1918—19 forradalmainak történetéről, a nemzet történetében betöltött szerepükről. Az 50. évfordulóra kialakult kedvező lehetőségek valóra váltását előmozdította, hogy a felső vezetés átgondoltan és céltudatosan használta ki a tömegkommunikációs eszközöket a jubileum megünneplésében. Nagy számban vettek részt e munkában helytörténészek, pedagógusok, múzeumok, levéltárak és könyvtárak munkatársai, a népszerűsítő és propagandamunkában pedig a pártmunkások százai, akik nagy szerepet játszottak a jubileum méltó megünneplésében. AZ ELSŐ MAGYAR PROLETÁRÁLLAM 50. évfordulója valóban össznépi üggyé vált, és elmondhatjuk, hogy a Tanácsköztársaság egyre nagyobb szerepet tölt be a történelmi köztudatban, kezdi elfoglalni az őt megillető helyet a nagy nemzeti tradíciók sorában. A Tanácsköztársaság 133 napjában megtestesült és összegeződött a magyar nép minden addigi szabadságküzdelme, és mind szélesebb tömegek értik meg, hogy 1919. március 21-ével a magyar proletariátus meghozta a szabadságot minden elnyomottnak és kizsákmányoltnak. A jubileumi megemlékezések egyik alig túlbecsülhető eredménye a helytörténeti kutatómunka széles körű kibontakozása volt, melyet a megyei párt- és állami szervek alkotó közreműködése kísért. Az adatok önmagukért beszélnek: 74 tanulmánykötet, kismonográfia, dokumentumkötet,bibliográfia, népszerűsítő kiadvány, (albumok, életrajzi összeállítások stb.), 296 tanulmányés cikk, valamint a vidéken lezajlott 34 tudományos ülésszak nyújt alapot a fenti megállapításhoz. Tagadhatatlan, hogy még jó néhány munkában felfedezhetők a helytörténetírás „gyermekbetegségei” — bizonyos régebbi keletű konzervatív nézetek maradványai, a forráskezelés gyengéd stb. —, de ma már nem ezek jellemzők rájuk. A kiadványokban és a különböző szintű tanácskozásokon a forradalom történetének szinte valamennyi kérdése napirendre került, hol összegező, hol tényfeltáró, az eddigi kutatásokat kiegészítő igénnyel. Közöttük olyan fontos témák szerepeltek, mint a polgári demokratikus forradalom viszonya a Tanácsköztársasághoz; a helyi tömegmozgalmak szerepe a forradalom fejlődésében; a szövetkezeti mozgalmak; a párt és a tömegszervezetek viszonya; a szociális, a művelődésügyi és az iskolapolitika; a Tanácsköztársaság helyi vezetőinek tevékenysége, életútja stb. E munka során még pontosan föl sem mérhető, igen nagy mennyiségű forrásanyag és új adat került felszínre, melyek motiválják és gazdagítják a Tanácsköztársaság történetéről alkotott eddigi képünket és szélesebb alapot nyújtanak a további tudományos kutatáshoz. MÓDSZERTANI SZEMPONTBÓL is fontos eredmény ez, mert az eddigieknél jobban lehetővé teszi a központi (országos) események és a helytörténet összefüggésének, kölcsönhatásának vizsgálatát. Ugyanis a helytörténeti kutatómunka csak akkor töltheti be igazi funkcióját, ha szervesen kapcsolódik az országos eseményekhez, anélkül persze, hogy azokat mechanikusan másolná. S ez nem könnyű dolog." Nos, most megfigyelhető volt, hogy a helytörténeti munkák szerzőinek többsége — több-kevesebb sikerrel — megbirkózott ezzel a nehéz feladattal. Vonatkozik ez elsősorban néhány országos szempontból is figyelemre méltó kiadványra, mint pl. a Békés és Borsod megyei tanulmánykötetre, a Fejér megyei évkönyvekre, a forradalmak történetéről készült szabolcs-szatmári kötetre. Ezek több szerző — színvonalukban különböző — tanulmányát ötvözik egységes koncepcióba. Nem az általános történeti megállapításokra „húzták rá” a helyi eseményeket, hanem a téma speciálisan helyi anyagát elméletileg és történetileg általánosították, s így valóban tudományos értékű helytörténeti munkát alkottak. A Békés megyei kötet — amelynek színvonala korántsem egyenletes — értékét az emeli, hogy a szerzők az egyes paraszti és agrárproletár rétegek anyagi helyzetének alakulásához kapcsolódva vizsgálták a tömegpszichológia változását, a kezdetben kiforratlan politikai nézeteket, állásfoglalások kikristályosodásának folyamatát, szemléltették az osztályharc konkrét megnyilvánulás formáit, méreteit, a részvevők és vezetők szociális rétegződését stb. Különösen érdekesek a tanulmánykötetnek azok a fejezetei, amelyek egy-egy községben (Battonyán, Mezőberényben, Vésztőn) mutatják be a tanácshatalom megalakulását és tevékenységét. EZEK A HELYTÖRTÉNETI MUNKÁK nagy szerepet tölthetnek be az egészséges lokálpatriotizmus fejlesztésében, a helyi haladó hagyományok megbecsülésében is. Az emberek érzelmi és értelmi kötődése a hazához általában a szűkebb haza szeretetén át jut érvényre, az emberek a nagy országos összefüggéseket a helyi és személyes tapasztalatok útján értik meg elsősorban. A forradalmi hagyományok helyi ápolása a történelemoktatás és a szocialista tudat formálásának is fontos eszköze. S ebben igen nagy szerepe van a memoárirodalomnak, a visszaemlékezéseknek is. A kortársak sok olyan emléket őriztek meg, amelyekről semmiféle levéltári anyag nem maradt fenn. A viszszaemlékezés-gyűjtés most vidéken is fellendült. Napilapok és folyóiratok hasábjain, ünnepi megemlékezéseken és tudományos tanácskozásokon, önálló helytörténeti kiadványokban szólaltak meg kortársak, az események részvevői és vezetői, megemlékezve egyben a forradalmi mozgalmak mártírjairól vagy azóta meghalt hőseiről. A memoár sok buktatóval járó műfaj, hiszen ki-ki a saját „szemüvegén” keresztül látja a korabeli eseményeket, évtizedek múltán az emlékezet is csalhat, pl. bizonyos események jelentőségüknél nagyobb helyet kaphatnak. Mindez azonban csak az ellenőrzés fontosságát emeli ki, de nem csökkenti ennek a műfajnak a jelentőségét a munkásmozgalom történetének művelésében. A visszaemlékezések is hozzájárulnak a történelem „benépesítéséhez”, segítenek az 1956 előtti történetírás egyik gyengéjének, az anonimitásnak a felszámolásában, ami közismerten a személyi kultusz egyik járulékos megnyilvánulása volt. Ennek megszüntetése is egyik feltétele a történelem és különösen a nagy történelmi sorsfordulók jelentősége megértetésének. Vass Henrik ORSZÁGOS ÉS HELYI KIADVÁNYOK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁGRÓL ÖSSZEGEZÉS ÉS TANULSÁGOK Hazánkban a szovjet filmszövetség főtitkára Szerdán hazánkba érkezett A. Karaganov filmesztéta, a Szovjet Filmművész Szövetség főtitkára. Megbeszélést folytat a magyar filmművészekkel, valamint a kulturális élet vezetőivel és tárgyal a két ország filmművész-szövetségeinek együttműködéséről. Csütörtök délután a filmklubban előadást tart Lenin és a film kapcsolatáról .