Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
2 NEPSZABADSAG Elkészült a szovjet—nyugatnémet szerződés (Folytatás az 1. oldalról.) A repülőtéren Scheel rövid nyilatkozatot tett. Megköszönte a vendéglátást, és a „kitüntető szívélyességet”, mellyel Moszkvában fogadták. Hangoztatta: — Hosszú és bonyolult tárgyalásokat fejeztünk be. Sikerült olyan eredményt elérni, amely mindkét felet kielégíti. Az az egyezmény, amelyben megállapodtunk, a jövőbe mutat. Feladata, hogy új fejezetet nyisson a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolataiban. Egyszersmind a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kapcsolatok megjavítására is törekszünk. Elő kívánjuk segíteni a feszültség enyhülését Kelet- és Nyugat-Európa minden népe javára. Közre kívánunk működni abban, hogy nagyobb biztonság és gyümölcsözőbb egymás mellett élés alakuljon ki e népek között. Azzal az érzéssel utazunk el Moszkvából, hogy szilárd alapot teremtettünk ahhoz a fejlődéshez, amelyre törekszünk, hogy a szerződés új oldalt nyit meg a két ország viszonyában, mert a jövőbe néz. Gromiko szovjet külügyminiszter kijelentette: a tárgyalások olyan eredménnyel végződtek, amelyet mindkét fél pozitívan értékel. A szovjet kormány meggyőződése, hogy ez az eredmény megfelel az országaink közötti együttműködés fejlesztésének és bővítésének, a további európai enyhülés és az európai biztonság érdekeinek egyaránt értékeli eddigi teljesen elutasító magatartását. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a CDU-ban máris bizonyos polarizálódás jelei mutatkoznak. A pártnak azok az elemei, amelyek érzik a teljes elutasítás népszerűtlen és politikailag kilátástalan álláspontjának csődjét, most úgy szeretnének a szerződés ratifikálóinak a sorába jelentkezni, hogy a CDU állítólagos érdemeit hangoztatják a szerződés létrejöttével kapcsolatban. Ezek a körök azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy a mostani „jó szerződés” csakis annak a harcnak köszönhető, amelyet ők folytattak a Brandt-kormány ellen, az úgynevezett Bahr-papírok továbbfejlesztéséért. Arról most természetesen nem beszélnek, hogy ők nem jó szerződésért küzdöttek, hanem a szovjet—nyugatnémet megállapodás teljes megtorpedózását tűzték ki célul. Máris látszik tehát, hogy a CDU—CSU-ra a kormány azzal méri a legnagyobb csapást, ha cselekszik, ha pozitív tettekkel bizonyítja be a reakció politikájának csődjét. Hajdú János Az NSZK kormánya a szovjet—nyugatnémet szerződés mielőbbi aláírására törekszik (Bonni tudósítónktól.) Walter Scheel nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter péntek délután közép-európai idő szerint 14 óra 30 perckor visszaérkezett Bonnba. A repülőtéren közvetlenül megérkezése után Scheer nyilatkozatot tett. Kijelentette, hogy a Moszkvában 12 napon át tárgyilagos légkörben folytatott tárgyalások után a szovjet és a nyugatnémet tárgyaló küldöttségnek olyan szerződést sikerült tető alá hoznia és parafálnia, amely jelentős mértékben hozzájárul a béke erősítéséhez Európában és új alapokra helyezi a két állam, a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatait. Az NSZK külügyminisztere hangoztatta, hogy a szerződés kidolgozására csakis Nyugat-Németország szövetségeseinek támogatásával kerülhetett sor. Scheer szükségesnek tartotta kijelenteni azt is, hogy a szerződés ratifikálását meg kell előznie a Nyugat-Berlin helyzetére vonatkozó szabályozásoknak. A külügyminiszter szerint olyan szerződés született, amely az erőszakról való kölcsönös lemondást minden korlátozás, vagy fenntartás nélkül biztosítja. Soheel köszönetet mondott az NSZK polgárainak, akik — úgymond — teljes mértékben a Moszkvában tárgyaló küldöttség mögött álltak, s ez a tény volt az egyik legfontosabb alap, amelyre a szerződés épül. A szabadságon levő Brandt kancellárt helyettesítő Leber közlekedésügyi miniszter Scheert üdvözölve, köszönetet mondott a külügyminiszternek a Moszkvában végzett munkáért és kijelentette, hogy ezt az eredményt a történelemben fel fogják jegyezni. Scheel üdvözlésére a repülőtéren megjelent Carapkin bonni szovjet nagykövet is. Még Scheel érkezését megelőzően Ahlers kormányszóvivő sajtóértekezleten kijelentette: Brandt elégedett és örül a moszkvai szerződésnek. Szombaton Brandt elnökletével — aki emiatt visszajön norvégiai szabadságáról — minisztertanács lesz, amelyen Scheer tájékoztatja a kabinetet a tárgyalásokról és a parafált szerződésről. Ezt követően a szerződésről informálják a három nyugati nagyhatalom bonni nagykövetét, és tájékoztatják a nyugatnémet politikai pártokat, majd megvitatják a dokumentumokat a parlament illetékes bizottságai is. Ha a szerződés minden fórumon keresztülment, akkor Scheer valószínűleg már a jövő hét folyamán ismét Moszkvába utazik, hogy aláírja az egyelőre még csak parafált okmányt és átnyújtsa Gromikónak a nyugatnémet kormány levelét a szerződéssel kapcsolatban. Ahlers a kormány nevében annak a reményének adott kifejezést, hogy az ellenzék, a CDU— CSU a szerződés ismeretében áz Londoni és párizsi vélemények Az angol kormány pénteken hivatalos nyilatkozatban foglalt állást a néhány órával korábban Moszkvában parafált szovjet— nyugatnémet szerződéssel kapcsolatban. A brit nyilatkozat a kelet—nyugati kapcsolatok javításával összefüggésben „rendkívül fontos fejleménynek” nevezte a szerződést. A szovjet—nyugatnémet megállapodás — állapítja meg a nyilatkozat — első lépésnek tekinthető néhány fontos nyitott európai probléma megoldásának göröngyös útján. A péntek délután megjelent párizsi lapok nagy jelentőségű eseményként kommentálják a szovjet—nyugatnémet szerződés moszkvai parafálását. „A Bonn—Moszkva-megállapodás: egész Európa megváltozhat” címmel a France Soir moszkvai tudósítója, Stephane Roussel jelentését közli. A moszkvai szerződés mindenekelőtt azt jelenti — írja —, hogy Nyugat-Németország elismeri a jelenlegi európai helyzet realitásait. A szövetségi köztársaság kötelezettséget vállal arra, hogy tiszteletben tartja azt, ami van, és nem támadja meg erőszakkal. A Le Monde főcímében fordulatnak minősíti az eseményt Európa történelmében, és azt írja, hogy Scheer és Gromiko kézjegyével ellátott szerződés az együttműködés útját nyitja meg Moszkva és Bonn között. A lap vezércikkében azt hangoztatja, hogy huszonöt esztendővel a háború befejezése után a Szovjetunió és Nyugat-Németország tudomásul vették a területi tényeket. A lap befejezésül rámutat: a nyugati szövetségesek körében is szép számmal akadnak majd olyanok, akiket nyugtalanítanak a Scheel által adott engedmények, valamint az, hogy a szövetségi köztársaságnak a jövőben az eddiginél is nagyobb mozgási szabadsága lesz. U Thant, az ENSZ főtitkára kijelentette, hogy örül a szerződés parafálásáról szóló hírnek, az egyezményt az ENSZ-alapokmány előírásaival összhangban állónak tekinti és reméli, hogy ez a lépés az európai béke és biztonság megerősítésének, a népek közötti bajráti kapcsolatok fejlesztésének irányában fog hatni. 1970. augusztus 8, szombat Katonáink továbra is harcolnak Kambodzsában Amerikai vélemények az indokínai harcokról Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai kormány mind újabb ellentmondásokba keveredik abbeli erőfeszítésében, hogy letagadja a kambodzsai szabadságharcosok ellen viselt légi háborújának nyilvánvaló tényeit. Laird hadügyminiszter csütörtökön rögtönzött sajtóértekezleten próbálta meggyőzni az újságírókat, hogy a szabadságharcos erőkkel közvetlen harci érintkezésben álló kambodzsai kormánycsapatoknak nyújtott amerikai harcászati légi támogatás nem egyéb, mint a Dél-Vietnam felé irányuló ellenséges utánpótlás „feltartóztatása”. Laird hangoztatta, hogy „minden a feltartóztatás szó értelmezésétől függ”. Ezután megkérdezték a hadügyminisztertől, hogyan illik rá ez az értelmezés a Phnom Penhtől csaknem 60 kilométerre északra fekvő Skoun városka ellen intézett szerdai amerikai légitámadásra. Kijelentette: „A szóban forgó körzet szoros kapcsolatban van a tengeren át való utánpótlással és a hadműveletet irányító parancsnokok úgy vélték, hogy ez fontos feltartóztató hadművelet volt”. A hadügyminiszter nem tudott további felvilágosítást adni arra, hogy a megtámadott városkának mi köze van a „tengeri utánpótláshoz”, ugyanis Skoun több mint 150 kilométerre fekszik a legközelebbi kikötőtől, Kompong Somtól (azelőtt Sihanoukville). A New York Times kommentátora pénteken rámutat: Laird magyarázata a kormány újabb kísérlete arra, hogy leszerelje a kongresszusi bírálatokat. Még mindig a kongresszus előtt fekszik ugyanis az a módosító törvényjavaslat, amely határozottan megtiltaná „a kambodzsai csapatoknak nyújtandó bármilyen harcászati légi tevékenységet Kambodzsa légterében”. A New York Times megjegyzi, hogy Laird hadügyminiszter rendkívülien tág értelmezése szerint a „feltartóztató” légi tevékenységbe gyakorlatilag belefér egész Kambodzsa. A Philadelphia Inquirer vezércikke így összegezi a legújabb kambodzsai fejleményeket: „Úgy tűnik fel, hogy az amerikai visszavonulás csak néhány száz lábnyira történt — fölfelé. Katonáink repülőgépekben ülnek tankok helyett, de továbbra is ott vannak és továbbra is harcolnak Kambodzsában”. Háromszázötven amerikai fiatal kerítette hatalmába pénteken a híres Disneyland „Tom Sawyerszigetét”: megemlékeztek a Hirosima elleni atomtámadás évfordulójáról, és tiltakoztak az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Mintegy 20 000 fiatal vett részt azon a békefesztiválon, amelyet New York egyik központi stadionjában rendeztek. A bevételt a háborúellenes szervezetek és a háború ellen fellépő törvényhozási képviselők megválasztásához létesített alap rendelkezésére bocsátják. Két spanyol miniszterrel szaporodott a vád alá helyezettek száma a Matesa-ügyben s ezzel több tucatnyira növekedett „a hűvösre tartó” spanyol üzletemberek és politikusok sora. A diszkrét kihallgatások még folynak. Miniszterek, képviselők, tábornokok, az „udvarhoz” közel álló nagyhatalmú eminenciások jelennek meg — név, arc és rangrejtve — a vizsgálóbírónál, hogy az ügy végül is a bírósági tárgyalásig juthasson. De eljut-e odáig? Hiszen a Matesa-ügyet a szereplők és a tét miatt egyes spanyol lapok — lényegre mutatóan — csupa nagybetűvel írják. A bírósági tárgyalást tulajdonképpen el lehetne kezdeni, hiszen az „anyag” együtt van. Közismert, hogy a Matesa nevű vállalat néhány éve szinte monopolizálta a spanyol textilgépkivitelt. Emiatt — más vállalatok rovására — súlyos konfliktusokba is keveredett a spanyol üzleti élet bizonyos köreivel. A Matesa azonban mindenkit elsöpört, hiszen tulajdonosai és vezetői között ott voltak a legrangosabb falangista képviselők, Francóhoz közel álló személyek és mint a napokban történt vád alá helyezés is mutatja, a kormány több tagja, köztük a volt pénzügy- és a volt kereskedelemügyi miniszter. Ez az előkelő kör elsőbbséget biztosított a Matesa-cégnek, amely gyorsan a legdinamikusabb spanyol vállalat címét vívta ki. Vezetői közül többet, de különösen Juan Vila Reyest és Juan José Lopezt, a legjobb üzletemberekként emlegették. Lényegében azok is voltak, hiszen ilyen bravúrral ilyen nagy összeg erejéig még senkinek sem sikerült „megvágni” a spanyol államot. A módszer egyszerű volt. A Matesa-botrány hoztak egy rendeletet a textilipari berendezések exportjának támogatására. Az exportőrt, ez esetben a Matesát készpénzben fizetett prémiumokkal jutalmazták, amelyek elérték a határon kiléptetett áruk árának 80—90 százalékát, s ezen túl jelentős adóleírásban is részesült. A Matesa érdeke tehát az volt, hogy minél több textilgépet léptessen ki a határon ténylegesen vagy csak papíron. A Matesa-gépek néhány év alatt „meghódították” a világpiacot. A cég könyvelése szerint 74 országba szállított, sok helyen leányvállalata, ügynöki irodája volt — a valóságban azonban csak papíron. A ténylegesen kiszállított gépek nagy része ott állt a világ különböző kikötőiben, egyes szállítmányok vissza is érkeztek a feladóhoz, hogy újra útnak indulhassanak a határon túlra s így természetesen újabb exportprémiummal gyarapították a vállalat vezetőinek vagyonát és apasztották az államkasszát. Az exportprémiumként kapott pesetát csomagokban kicsempészték az országból, átváltották dollárra, s a dollárt hivatalos úton visszaküldték Madridba, úgy tűntetve fel, mintha az az eladott gépek ára lenne. Az állami ellenőrzés alatt álló ipari hitelbank körülbelül 10 milliárd pezetát fizetett ki a Matesa-cégnek, ami egyenlő a spanyol mezőgazdaság egyévi beruházásával. A cég tulajdonosai vérszemet kaptak a dinamikus sikertől és tavaly egyszerre 5 milliárd pezeta hitelt kértek. A bank rutinszerű hitelképességi vizsgálatot tartott, ennek során egy csapásra fény derült az évszázad egyik legnagyobb csalására, amelyben a kormány egyes tagjaitól a vámőrség vezetőjéig mindenki csalt, lopott. Ebben az időben „lebukott” egy kifelé tartó pénzszállítmány is. A kormány kezdetben igyekezett eltussolni az ügyet, hiszen lényegében minden miniszter érintve volt. De, hogy mégis fény derülhetett a csalásra, ahhoz hozzájárult a Spanyolországban tavaly erőteljesebben jelentkező politikai változás is. A Matesa-ügybe főleg a Francót 30 éven át kiszolgáló falangisták keveredtek bele, a leleplezők pedig a tavalyi kormányváltozáskor miniszteri székekhez jutott úgynevezett technokraták voltak. A Matesa-ügy felgöngyölítése olyan lassan halad, mint a politikai őrségváltás a hatalom csúcsain, vagy még annál is lassabban. A falangisták bár hátrább szorultak korábbi politikai pozícióikból, még erősen tartják magukat. És mint hírlik, a „technokraták” jó néhány híve sem tiszta ebben az ügyben. A falangisták szerint Matesa kétmilliárd pezetát utalt át az Opus dei katolikus szervezetnek, a technokraták patrónusának. A most vád alá helyezett két miniszter is az Opus del csoporthoz tartozik, akárcsak a Spanyol Nemzeti Bank néhány napja ugyancsak a botrány hatására lemondott elnöke. Mind többet beszélnek arról, hogy a jelenlegi külügy- és oktatásügyi miniszter lemondása is közeli. A Matesa-botrányba tehát belerezdül mindkét rivális csoport politikai hálója, így aztán — mivel itt is, ott is Lopez, lop az — nehéz lesz eljutni a bírósági tárgyalásig. (k) „Nagykövet úr, Önt alaposan rászedték" Tíz amerikai képviselő lemondásra szólította fel David Bruce-t Megbízatásának visszaadására szólította fel David Bruce-t az amerikai kongresszus tíz demokrata párti képviselője. A képviselők levelét, amelyet most hoztak nyilvánosságra, hétfőn kézbesítették Párizsban, azon a napon, amelyen a nemrégiben kinevezett új fődelegátus átvette a vietnami négyes értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetését. A képviselők levelükben rámutatnak, hogy Nixon elnök nyilatkozata, amelyben teljes mértékben azonosította magát a Thieurezsimmel a koalíciós kormány bármely formájának ellenzésében, „gyakorlatilag kirántotta a talajt” párizsi megbízottja alól. Megjegyzik, hogy eredetileg üdvözölték Bruce-nak erre a feladatra való kinevezését, de azóta világossá vált, hogy nem volt egyéb, mint „csillapító gesztus” azok felé, akik a vietnami háború tárgyalásos rendezését sürgetik. „Nem szabad megengedni, hogy az Ön tekintélyével visszaéljenek. Röviden szólva, Nagykövet úr, Önt alaposan rászedték. Ezért teljes tisztelettel azt javasoljuk önnek, hogy mondjon le megbízatásáról” — hangzik a tízek levele. A New York Times Lassú start című pénteki vezércikkében hangoztatja: „A kulcskérdés az, vajon valóban olyan nagyfokú rugalmasságot biztosítottak-e David Bruce-nak, amint azt Nixon elnök ígérte. Csakhogy a nagykövet kinevezése óta elhangzott elnöki nyilatkozatok és más kormányzati megnyilatkozások minden egyebet tükröztek, csak nem rugalmasságot. Minden jel arra vall, hogy Bruce nagyjából ugyanazokat a tárgyalási irányelveket kapta, mint amelyeket még Cabot Lodge fektetett le, márpedig ezek egyetlen lépéssel sem vittek közelebb a rendezéshez.” (MTI) Kozmosz—355 A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—355 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés segítségével folytatják a kozmikus térség kutatását a régebben meghirdetett programnak megfelelően. A mesterséges holdat az alábbi paraméterekkel bocsátották pályájára: kezdeti keringési idő: 89,7 perc; a Föld felszínétől való maximális távolsága: 342 kilométer; a Föld felszínétől való minimális távolsága: 202 kilométer; pályájának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 65,4 fok. A szputnyikon elhelyezett berendezés szabályszerűen működik. (TASZSZ)