Népszabadság, 1970. augusztus (28. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

2 NEPSZABADSAG Elkészült a szovjet—nyugatnémet szerződés (Folytatás az 1. oldalról.) A repülőtéren Scheel rövid nyilatkozatot tett. Megköszönte a vendéglátást, és a „kitüntető szí­vélyességet”, mellyel Moszkvában fogadták. Hangoztatta: — Hosszú és bonyolult tárgyalásokat fejez­tünk be. Sikerült olyan ered­ményt elérni, amely mindkét fe­let kielégíti. Az az egyezmény, amelyben megállapodtunk, a jö­vőbe mutat. Feladata, hogy új fe­jezetet nyisson a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolataiban. Egyszersmind a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kapcsolatok megjavítására is tö­rekszünk. Elő kívánjuk segíteni a feszültség enyhülését Kelet- és Nyugat-Európa minden népe ja­vára. Közre kívánunk működni abban, hogy nagyobb biztonság és gyümölcsözőbb egymás mellett élés alakuljon ki e népek között. Azzal az érzéssel utazunk el Moszkvából, hogy szilárd alapot teremtettünk ahhoz a fejlődés­hez, amelyre törekszünk, hogy a szerződés új oldalt nyit meg a két ország viszonyában, mert a jövő­be néz. Gromiko szovjet külügyminisz­ter kijelentette: a tárgyalások olyan eredménnyel végződtek, amelyet mindkét fél pozitívan ér­tékel. A szovjet kormány meg­győződése, hogy ez az eredmény megfelel az országaink közötti együttműködés fejlesztésének és bővítésének, a további európai enyhülés és az európai biztonság érdekeinek egyaránt­ értékeli eddigi teljesen elutasító magatartását. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy a CDU-ban máris bi­zonyos polarizálódás jelei mutat­koznak. A pártnak azok az ele­mei, amelyek érzik a teljes eluta­sítás népszerűtlen és politikailag kilátástalan álláspontjának csőd­jét, most úgy szeretnének a szer­ződés ratifikálóinak a sorába je­lentkezni, hogy a CDU állítólagos érdemeit hangoztatják a szerző­dés létrejöttével kapcsolatban. Ezek a körök azt a látszatot igye­keznek kelteni, hogy­­ a mostani „jó szerződés” csakis annak a harcnak köszönhető, amelyet ők folytattak a Brandt-kormány el­len, az úgynevezett Bahr-papírok továbbfejlesztéséért. Arról most természetesen nem beszélnek, hogy ők nem jó szerződésért küz­döttek, hanem a szovjet—nyugat­német megállapodás teljes meg­torpedózását tűzték ki célul. Máris látszik tehát, hogy a CDU—CSU-ra a kormány azzal méri a legnagyobb csapást, ha cselekszik, ha pozitív tettekkel bi­zonyítja be a reakció politikájá­nak csődjét. Hajdú János Az NSZK kormánya a szovjet—nyugatnémet szerződés mielőbbi aláírására törekszik (Bonni tudósítónktól.) Walter Scheel nyugatnémet al­kancellár és külügyminiszter pén­tek délután közép-európai idő szerint 14 óra 30 perckor vissza­érkezett Bonnb­a. A repülőtéren közvetlenül megérkezése után Scheer nyilatkozatot tett. Kijelen­tette, hogy a Moszkvában 12 na­pon át tárgyilagos légkörben foly­tatott tárgyalások után a szovjet és a nyugatnémet tárgyaló kül­döttségnek olyan szerződést sike­rült tető alá hoznia és parafálnia, amely jelentős mértékben hozzá­járul a béke erősítéséhez Európá­ban és új alapokra helyezi a két állam, a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatait. Az NSZK külügyminisztere hangoztatta, hogy a szerződés ki­dolgozására csakis Nyugat-Né­­metország szövetségeseinek tá­mogatásával kerülhetett sor. Scheer szükségesnek tartotta ki­jelenteni azt is, hogy a szerződés ratifikálását meg kell előznie a Nyugat-Berlin helyzetére vonat­kozó szabályozásoknak. A külügy­­miniszter szerint olyan szerződés született, amely az erőszakról va­ló kölcsönös lemondást minden korlátozás, vagy fenntartás nél­kül biztosítja. Soheel köszönetet mondott az NSZK polgárainak, akik — úgymond — teljes mér­tékben a Moszkvában tárgyaló küldöttség mögött álltak, s ez a tény volt az egyik legfontosabb alap, amelyre a szerződés épül. A szabadságon levő Brandt kancellárt helyettesítő Leber köz­lekedésügyi miniszter Scheert üd­vözölve, köszönetet mondott a külügyminiszternek a Moszkvában végzett munkáért és kijelentette, hogy ezt az eredményt a történe­lemben fel fogják jegyezni. Scheel üdvözlésére a repülőtéren megje­lent Carapkin bonni szovjet nagy­követ is. Még Scheel érkezését megelő­zően Ahlers kormányszóvivő sajtóértekezleten kijelentette: Brandt elégedett és örül a moszk­vai szerződésnek. Szombaton Brandt elnökletével — aki emiatt visszajön norvé­­giai szabadságáról — miniszter­­tanács lesz, amelyen Scheer tájé­koztatja a kabinetet a tárgyalá­sokról és a parafált szerződésről. Ezt követően a szerződésről in­formálják a három nyugati nagy­hatalom bonni nagykövetét, és tájékoztatják a nyugatnémet po­litikai pártokat, majd megvitat­ják a dokumentumokat a parla­ment illetékes bizottságai is. Ha a szerződés minden fórumon ke­resztülment, akkor Scheer való­színűleg már a jövő hét folyamán ismét Moszkvába utazik, hogy aláírja az egyelőre még csak pa­rafált okmányt és átnyújtsa Gro­­mikónak a nyugatnémet kormány levelét a szerződéssel kapcsolat­ban. Ahlers a kormány nevében an­nak a reményének adott kifeje­zést, hogy az ellenzék, a CDU— CSU a szerződés ismeretében áz­ Londoni és párizsi vélemények Az angol kormány pénteken hi­vatalos nyilatkozatban foglalt ál­lást a néhány órával korábban Moszkvában parafált szovjet— nyugatnémet szerződéssel kapcso­latban. A brit nyilatkozat a ke­let—nyugati kapcsolatok javításá­val összefüggésben „rendkívül fontos fejleménynek” nevezte a szerződést. A szovjet—nyugatnémet megál­lapodás — állapítja meg a nyilat­kozat — első lépésnek tekinthető néhány fontos nyitott európai probléma megoldásának görön­gyös útján. A péntek délután megjelent pá­rizsi lapok nagy jelentőségű ese­ményként kommentálják a szov­jet—nyugatnémet szerződés moszkvai parafálását. „A Bonn—Moszkva-megállapo­­dás: egész Európa megváltozhat” címmel a France Soir moszkvai tudósítója, Stephane Roussel je­lentését közli. A moszkvai szerző­dés mindenekelőtt azt jelenti — írja —, hogy Nyugat-Németország elismeri a jelenlegi európai hely­zet realitásait. A szövetségi köz­társaság kötelezettséget vállal ar­ra, hogy tiszteletben tartja azt, ami van, és nem támadja meg erőszak­kal. A Le Monde főcímében fordu­latnak minősíti az eseményt Euró­pa történelmében, és azt írja, hogy Scheer és Gromiko kézjegyével el­látott szerződés az együttműködés útját nyitja meg Moszkva és Bonn között. A lap vezércikkében azt hangoztatja, hogy huszonöt eszten­dővel a háború befejezése után a Szovjetunió és Nyugat-Németor­­szág tudomásul vették a területi tényeket. A lap befejezésül rámutat: a nyugati szövetségesek körében is szép számmal akadnak majd olya­nok, akiket nyugtalanítanak a Scheel által adott engedmények, valamint az, hogy a szövetségi köztársaságnak a jövőben az ed­diginél is nagyobb mozgási sza­badsága lesz. U Thant, az ENSZ főtitkára kijelentette, hogy örül a szerző­dés parafálásáról szóló hírnek, az egyezményt az ENSZ-alapokmány előírásaival összhangban állónak tekinti és reméli, hogy ez a lépés az európai béke és biztonság meg­erősítésének, a népek közötti ba­­j­ráti kapcsolatok fejlesztésének­­ irányában fog hatni. 1970. augusztus 8, szombat Katonáink továbra is harcolnak Kambodzsában Amerikai vélemények az indokínai harcokról Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai kormány mind újabb ellentmondásokba kevere­dik abbeli erőfeszítésében, hogy letagadja a kambodzsai szabad­ságharcosok ellen viselt légi há­borújának nyilvánvaló tényeit. Laird hadügyminiszter csütörtö­kön rögtönzött sajtóértekezleten próbálta meggyőzni az újságíró­kat, hogy a szabadságharcos erők­kel közvetlen harci érintkezésben álló kambodzsai kormánycsapa­toknak nyújtott amerikai harcá­szati légi támogatás nem egyéb, mint a Dél-Vietnam felé irányuló ellenséges utánpótlás „feltartózta­tása”. Laird hangoztatta, hogy „min­den a feltartóztatás szó értelme­zésétől függ”. Ezután megkérdez­ték a hadügyminisztertől, hogyan illik rá ez az értelmezés a Phnom Penhtől csaknem 60 kilométerre északra fekvő Skoun városka el­len intézett szerdai amerikai légi­támadásra. Kijelentette: „A szó­ban forgó körzet szoros kapcsolat­ban van a tengeren át való után­pótlással és a hadműveletet irá­nyító parancsnokok úgy vélték, hogy ez fontos feltartóztató had­művelet volt”. A hadügyminiszter nem tudott további felvilágosítást adni arra, hogy a megtámadott városkának mi köze van a „ten­geri utánpótláshoz”, ugyanis Skoun több mint 150 kilométerre fekszik a legközelebbi kikötőtől, Kompong Somtól (azelőtt Siha­­noukville). A New York Times kommentá­tora pénteken rámutat: Laird magyarázata a kormány újabb kísérlete arra, hogy leszerelje a kongresszusi bírálatokat. Még mindig a kongresszus előtt fek­szik ugyanis az a módosító tör­vényjavaslat, amely határozottan megtiltaná „a kambodzsai csapa­toknak nyújtandó bármilyen har­cászati légi tevékenységet Kam­bodzsa légterében”. A New York Times megjegyzi, hogy Laird had­ügyminiszter rendkívülien tág ér­telmezése szerint a „feltartózta­tó” légi tevékenységbe gyakorlati­lag belefér egész Kambodzsa. A Philadelphia Inquirer vezér­cikke így összegezi a legújabb kambodzsai fejleményeket: „Úgy tűnik fel, hogy az amerikai vis­­­szavonulás csak néhány száz láb­­nyira történt — fölfelé. Katonáink repülőgépekben ülnek tankok he­lyett, de továbbra is ott vannak és továbbra is harcolnak Kam­bodzsában”. Háromszázötven amerikai fiatal kerítette hatalmába pénteken a híres Disneyland „Tom Sawyer­­szigetét”: megemlékeztek a Hiro­sima elleni atomtámadás évfordu­lójáról, és tiltakoztak az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Mintegy 20 000 fiatal vett részt azon a békefesztiválon, amelyet New York egyik központi stadion­jában rendeztek. A bevételt a há­borúellenes szervezetek és a há­ború ellen fellépő törvényhozási képviselők megválasztásához léte­sített alap rendelkezésére bocsát­ják. Két spanyol miniszterrel szapo­rodott a vád alá helyezettek szá­ma a Matesa-ügyben s ezzel több tucatnyira növekedett „a hűvösre tartó” spanyol üzletemberek és politikusok sora. A diszkrét ki­hallgatások még folynak. Minisz­terek, képviselők, tábornokok, az „udvarhoz” közel álló nagyhatal­mú eminenciások jelennek meg — név, arc és rangrejtve — a vizsgálóbírónál, hogy az ügy vé­gül is a bírósági tárgyalásig jut­hasson. De eljut-e odáig? Hiszen a Ma­­tesa-ügyet a szereplők és a tét miatt egyes spanyol lapok — lé­nyegre mutatóan — csupa nagy­betűvel írják. A bírósági tárgyalást tulajdon­képpen el lehetne kezdeni, hiszen az „anyag” együtt van. Közismert, hogy a Matesa nevű vállalat né­hány éve szinte monopolizálta a spanyol textilgépkivitelt. Emiatt — más vállalatok rovására — sú­lyos konfliktusokba is keveredett a spanyol üzleti élet bizonyos kö­reivel. A Matesa azonban minden­kit elsöpört, hiszen tulajdonosai és vezetői között ott voltak a leg­rangosabb falangista képviselők, Francóhoz közel álló személyek és mint a napokban történt vád alá helyezés is mutatja, a kormány több tagja, köztük a volt pénzügy- és a volt kereskedelemügyi mi­niszter. Ez az előkelő kör elsőbb­séget biztosított a Matesa-cégnek, amely gyorsan a legdinamikusabb spanyol vállalat címét vívta ki. Vezetői közül többet, de különö­sen Juan Vila Reyest és Juan Jo­sé Lopezt, a legjobb üzletembe­rekként emlegették. Lényegében azok is voltak, hi­szen ilyen bravúrral ilyen nagy összeg erejéig még senkinek sem sikerült „megvágni” a spanyol államot. A módszer egyszerű volt. A Matesa-botrány hoztak egy rendeletet a textilipa­ri berendezések exportjának tá­mogatására. Az exportőrt, ez eset­ben a Matesát készpénzben fize­tett prémiumokkal jutalmazták, amelyek elérték a határon kilép­tetett áruk árának 80—90 százalé­kát, s ezen túl jelentős adóleírás­ban is részesült. A Matesa érdeke tehát az volt, hogy minél több textilgépet lép­tessen ki a határon ténylegesen vagy csak papíron. A Matesa-gé­­pek néhány év alatt „meghódítot­ták” a világpiacot. A cég könyve­lése szerint 74 országba szállított, sok helyen leányvállalata, ügynö­ki irodája volt — a valóságban azonban csak papíron. A tényle­gesen kiszállított gépek nagy ré­sze ott állt a világ különböző ki­kötőiben, egyes szállítmányok vissza is érkeztek a feladóhoz, hogy újra útnak indulhassanak a határon túlra s így természetesen újabb exportprémiummal gyara­pították a vállalat vezetőinek va­gyonát és apasztották az állam­kasszát. Az exportprémiumként kapott pesetát csomagokban ki­csempészték az országból, átvál­tották dollárra, s a dollárt hiva­talos úton visszaküldték Madrid­ba, úgy tűntetve fel, mintha az az eladott gépek ára lenne. Az állami ellenőrzés alatt álló ipari hitelbank körülbelül 10 milliárd pezetát fizetett ki a Ma­tesa-cégnek, ami egyenlő a spa­nyol mezőgazdaság egyévi beru­házásával. A cég tulajdonosai vérszemet kaptak a dinamikus sikertől és tavaly egyszerre 5 milliárd pezeta hitelt kértek. A bank rutinszerű hitelképességi vizsgálatot tartott, ennek során egy csapásra fény derült az évszázad egyik legna­gyobb csalására, amelyben a kor­mány egyes tagjaitól a vámőrség vezetőjéig mindenki csalt, lopott. Ebben az időben „lebukott” egy kifelé tartó pénzszállítmány is. A kormány kezdetben igyeke­zett eltussolni az ügyet, hiszen lé­nyegében minden miniszter érint­ve volt. De, hogy mégis fény de­rülhetett a csalásra, ahhoz hozzá­járult a Spanyolországban tavaly erőteljesebben jelentkező politikai változás is. A Matesa-ügybe főleg a Francót 30 éven át kiszolgáló falangisták keveredtek bele, a le­­leplezők pedig a tavalyi kormány­változáskor miniszteri székekhez jutott úgynevezett technokraták voltak. A Matesa-ügy felgöngyölí­tése olyan lassan halad, mint a politikai őrségváltás a hatalom csúcsain, vagy még annál is las­sabban. A falangisták bár hátrább szorultak korábbi politikai pozí­cióikból, még erősen tartják ma­gukat. És mint hírlik, a „techno­kraták” jó néhány híve sem tisz­ta ebben az ügyben. A falangis­ták szerint Matesa kétmilliárd pe­zetát utalt át az Opus dei katoli­kus szervezetnek, a technokraták patrónusának. A most vád alá helyezett két miniszter is az Opus del csoporthoz tartozik, akárcsak a Spanyol Nemzeti Bank néhány napja ugyancsak a botrány hatá­sára lemondott elnöke. Mind töb­bet beszélnek arról, hogy a je­lenlegi külügy- és oktatásügyi mi­niszter lemondása is közeli. A Matesa-botrányba tehát be­­lerezdül mindkét rivális csoport politikai hálója, így aztán — mi­vel itt is, ott is Lopez, lop az — nehéz lesz eljutni a bírósági tár­gyalásig. (k) „Nagykövet úr, Önt alaposan rászedték" Tíz amerikai képviselő lemondásra szólította fel David Bruce-t Megbízatásának visszaadására szólította fel David Bruce-t az amerikai kongresszus tíz demok­rata párti képviselője. A képvi­selők levelét, amelyet most hoz­tak nyilvánosságra, hétfőn kéz­besítették Párizsban, azon a na­pon, amelyen a nemrégiben ki­nevezett új fődelegátus átvette a vietnami négyes értekezleten részt vevő amerikai küldöttség vezetését. A képviselők levelükben rámu­tatnak, hogy Nixon elnök nyilat­kozata, amelyben teljes mérték­ben azonosította magát a Thieu­­rezsimmel a koalíciós kormány bármely formájának ellenzésé­ben, „gyakorlatilag kirántotta a talajt” párizsi megbízottja alól. Megjegyzik, hogy eredetileg üd­vözölték Bruce-nak erre a fel­adatra való kinevezését, de azóta világossá vált, hogy nem volt egyéb, mint „csillapító gesztus” azok felé, akik a vietnami hábo­rú tárgyalásos rendezését sürge­tik. „Nem szabad megengedni, hogy az Ön tekintélyével visszaéljenek. Röviden szólva, Nagykövet úr, Önt alaposan rászedték. Ezért teljes tisztelettel azt javasoljuk önnek, hogy mondjon le megbízatásáról” — hangzik a tízek levele. A New York Times Lassú start című pénteki vezércikkében han­goztatja: „A kulcskérdés az, va­jon valóban olyan nagyfokú ru­galmasságot biztosítottak-e David Bruce-nak, amint azt Nixon el­nök ígérte. Csakhogy a nagykövet kinevezése óta elhangzott elnöki nyilatkozatok és más kormányza­ti megnyilatkozások minden egye­bet tükröztek, csak nem rugal­masságot. Minden jel arra vall, hogy Bruce nagyjából ugyanazo­kat a tárgyalási irányelveket kap­ta, mint amelyeket még Cabot Lodge fektetett le, márpedig ezek egyetlen lépéssel sem vittek kö­zelebb a rendezéshez.” (MTI) Kozmosz—355­ A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Koz­mosz—355 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos berendezés segítségé­vel folytatják a kozmikus térség kutatását a régebben meghirde­tett programnak megfelelően. A mesterséges holdat az alábbi paraméterekkel bocsátották pá­lyájára: kezdeti keringési idő: 89,7 perc; a Föld felszínétől való maximális távolsága: 342 kilomé­ter; a Föld felszínétől való mini­mális távolsága: 202 kilométer; pályájának az egyenlítő síkjával bezárt szöge 65,4 fok. A szputnyi­kon elhelyezett berendezés sza­bályszerűen működik. (TASZSZ)

Next