Népszabadság, 1970. október (28. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAP! MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •­ÁRA- 120 FT NÉPSZABADSÁG 1970. október 25. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 251. szám Világ ifjúsága a világ reménysége Hétfőtől tíz napon át Budapes­ten tartja VIII. kongresszusát a negyedszázados jubileumát ün­neplő Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség. „Esküszünk, hogy az ügyes ke­zeket és éles elmét, a fiatalos lel­kesedést soha többé nem fogják háborúra pazarolni, harcolni fo­gunk a népek őszinte barátsá­gáért, a nyomor megszünteté­séért ...” Így hirdették meg élet­céljukat a fasizmus borzalmaitól megcsömörlött, a nácizmus ellen küzdő és egységre lépő ifjak 1945 novemberében. Amikor a DIVSZ közel százmillió szervezett fiatalt csoportosított a haladás, a demok­ratikus kibontakozás, a nemzeti függetlenség, a béke oldalán — a kor parancsának engedelmeske­dett. A történelmi szükségszerű­ség kívánta, hogy szembeszálljon a félelem nélküli világ ellensé­gével, az imperializmussal. Elő­ször Calcuttában mentek ki tíz­ezrek az utcára, hogy a gyarmati uralom ellen tüntessenek. 1950- ben az USA koreai agressziója elleni tiltakozás szólította csata­sorba a világszövetséget, majd a merész fiatalok megmászták az olasz és a dán parlament épüle­tét, és homlokzatára békózászlót tűztek, tiltakozásul a­­ NATO ag­resszív tömbhöz való csatlakozás ellen. Amikor az a veszély fenyege­tett, hogy a hidegháború nukleá­ris világháborúvá válik, a D­VSZ tagszervezetei mindenütt fellép­tek az atomfegyver eltiltásáért, világszerte ifjúsági békemegmoz­­dulásokra került sor Sztálingrád, Hirosima, Coventry, Cassino, Ora­­dour fiataljainak, a borzalmak túlélőinek felhívására. A béke­harc újabb 20 ország ifjúsági szer­vezetét késztette csatlakozásra 1951-ben. S közben a nyugati ha­talmak megpróbáltak ártani: a rendőrség feldúlta, végül ki is utasította a DÍVSZ irodáját Pá­rizsból. Sorompót eresztettek a berlini VIT-re utazó ifjak elé, szá­mos fiatalt börtönbe vetettek, de sokan, ha illegálisan is, eljuttat­ták hazájuk üzenetét azokba a városokba, ahol a haladó ifjúság összegyűlt. A DÍVSZ ösztöndíja­kat alapított, iskolákat szervezett, hogy hozzájáruljon a fejlődő or­szágok új szakembergárdájának kineveléséhez. A világifjúsági ta­lálkozókat, a szolidaritás látvá­nyos demonstrációit a nyugati ha­talmak meg akarták torpedózni. Hiába rendeztek azonban ellen­fesztiválokat, a provokációk nem értek célt. Kilenc emlékezetes világifjú­sági találkozón foglaltak állást a DÍVSZ eszméjéért harcoló ifjak és tettek ismét fogadalmat a harc­ra azért, hogy a világ a fiatalok legszebb álmai szerint éljen és fejlődjék. Megütköztek a vietnami nép bombázóival, a népirtás, az újgyarmatosítás lovagjaival, anyagi támogatást nyújtottak az agressziók áldozatainak. A DÍVSZ felbecsülhetetlen érdeme, hogy töretlenül hű maradt az alapítók fogadalmához, s az ifjúság anti­fasiszta összefogását antiimperia­­lista egységgé kovácsolta. A DIVSZ hagyományos politi­kája nemegyszer veszélybe került. Voltak tagszervezetei, amelyek álradikális vonalvezetésüket, el­veiket a békés egymás mellett élés elítéléséről rá akarták kény­szeríteni az ifjúsági világszövet­ségre. Terméketlen vitákba sze­rették volna süllyeszteni a DÍVSZ tevékenységét. A tagszervezetek többsége végül is megvédte a szö­vetséget ettől,­ utat tört a tradi­cionális ifjúságpolitikának, és ki­fejezte: még inkább nyitott, de­mokratikus, széles tömegeket át­fogó szervezetre van szükség. Nem kétséges, hogy a DÍVSZ az eléje tornyosuló erőpróbákat azért állhatta ki, mert a „fiatalos lelkesedést” a világ haladó, anti­­imperialista osztályerőinek szol­gálatába állította, mert földünk elnyomás ellen küzdő jobbik fele mellé állt. Meg tudta mutatni, hogy bármily nemes célért har­coljon is a fiatal, küzdjön az ok­tatás demokratizálásáért, a nyolc­órás munkaidőért, a választójo­gért vagy — mint a szocialista országokban — a gazdasági erők felszabadításáért, a népjólét eme­léséért, közös ellenséggel, az im­perializmussal találja magát szemben. A jóakaratú emberek azért figyelnek tehát a fiatalok tízmillióit tömörítő DIVSZ mos­­tani kongresszusára, mert felada­tát a fiatalok antiimperialista egységének szélesítésében, erősí­tésében, a szabadságukért küzdő népek cselekvő támogatásában, az európai békéért és biztonságért való fellépésben­­határozták meg. A közfigyelmet magára vonzza ez a kongresszus azzal is, hogy nem­csak jövendő akcióprogramját dolgozza ki, de mérlegelve a vi­lágban végbement változásokat, úgy akarja alakítani a világszö­vetséget, hogy az ifjúság jogaiért, a békéért, a barátságért, a kizsák­mányolás és az imperializmus el­len folytatott harc hatékonyabb eszközévé váljon. Keresni fogja a módját, hogy miként lehet úrrá lenni azokon a tényezőkön, ame­lyek ma még számos helyen meg­osztják az ifjúságot, gyengítik ak­cióképességét. Ezért tartható különös megtisz­teltetésnek, hogy az ezekkel a cé­lokkal összeülő ifjúsági világfó­rum házigazdája a Magyar Nép­­köztársaság, a magyar ifjúság le­het. A mi fiataljaink szervezetét mindig is azok között tartották számon, amelyek cselekvően vet­tek részt a DIVSZ munkájában. A világszövetség céljai, eszméi megragadták a mi ifjúságunk képzeletét is, hiszen élvezve a szabad alkotás, a munka társadal­mának vívmányait, a magyar fia­taloktól idegen lett a jogtalanság, az elnyomás. Ezért csapott fel mindannyiszor fiataljaink együtt­élési hulláma, szolidaritása, ami­kor valahol a népjogokra veszély leselkedett vagy kortársaiknak szenvedést okoztak. Jó érzéssel tölthet el bennünket, hogy a vi­lágban elismerik a magyar­ fiata­­lok szolidaritási akcióit, méltá­nyolják azt a támogatást, amit az ifjak munkával, önzetlenséggel nyújtottak az USA agressziójával szembeszálló vietnami népnek. Tudjuk jól, hogy a világszövetség a magyar tagszervezet megbecsü­léseként döntött úgy, hogy fontos tanácskozásának megrendezésére Budapestet kéri fel. Ez a bizalom arra serkenti fiataljainkat, hogy a jövőben megsokszorozzák erő­feszítéseiket e rangos világszerve­zet tevékenységének sikeréért. Kí­vánjuk, hogy az öt földrész száz országából érkező, a világszövet­ség 250 tagszervezetét képviselő küldöttek e kongresszuson hasz­nosan tegyenek eleget megbízatá­suknak, és olyan politikai prog­ramot dolgozzanak ki, amely az ifjúság szélesebb tömegeit kap­csolja a népek világméretű im­perialistaellenes küzdelmébe. Komornik Ferenc A CHILEI BALOLDAL NAGY GYŐZELME Allendét megválasztották elnöknek November 4-én iktatják be az új elnököt­ ­Santiagói tudósítónktól.) A chilei törvényhozás szomba­ton megtartott együttes ülésén nagy többséggel megerősítette a Niépi Egység jelöltjének, Salva­dor Allendének a szeptember 4-i választáson aratott győzelmét. A 200 képviselőből és szenátorból álló törvényhozásból 195-en vet­tek részt az elnökválasztó ülésen, s közülük 153 szavazott Allendé­re. Az új elnök ünnepélyes beik­tatása november 4-én lesz. A képviselőháznak és a szená­tusnak arról kellett döntenie, hogy a szeptember 4-i választá­son a két legtöbb szavazatot ka­pott jelölt, a baloldali Allende és a második helyen végzett jobbol­dali Alessandri közül ki legyen Chile elnöke a következő hat esz­tendőre. . A törvényhozás ülésére rendkí­vüli biztonsági intézkedések kö­zepette került sor, mivel a jobb­oldal összeesküvéseket készített elő Allende elnökké választásá­nak megakadályozására. A had­sereg-főparancsnok ellen elköve­tett csütörtöki merénylet után, a biztonsági szervek rendkívüli in­tézkedéseket foganatosítottak. A kormány rendkívüli állapotot hir­detett ki, s éjszakai kijárási ti­lalmat vezettek be Santiagóban. Az ülés idejére a belvárost, ahol a parlament épülete van, lezár­ták a járműforgalom elől. A képviselőház és a szenátus együttes ülésén először felolvas­ták a választási bíróság már ko­rábban közzétett jelentését, amely nem, módosít lényegesen azokon a számokon, amelyeket a chilei választásokról szeptember 5-én nyilvánosságra hoztak, s amelyek szerint Allende majdnem 40 000 szavazattal relatív győzelmet ara­tott a második helyre szorult Alessandri ellen. A szenátus el­nöke ezután közölte, hogy mivel ■ egyik jelölt sem kapta meg az­­ abszolút többséget, az alkotmány előírásai szerint a törvényhozás két házának kell titkos szavazás­sal megválasztania a legtöbb sza­vazatot kapott két jelölt közül az elnököt. Allende szenátor mint elnökje­lölt, az alkotmány értelmében nem jelenhetett meg az ülésen, s hiányzott további négy törvény­hozó. Ábécésorrendben ezután egyen­ként az urnához szólították a sze­nátorokat, majd a képviselőket. Közép-európai idő szerint fél négykor véget ért a szavazás, majd megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. A szenátus elnö­ke ezután kihirdette a választás eredményét: Allendére szavazott a törvényhozók közül 153, Ales­­sandri pedig 35 szavazatot kapott. Hét törvényhozó tartózkodott. A szavazás eredményének köz­zététele után hatalmas éljenzés tört ki a teremben. Majd az ülés elnöke ünnepélyesen Chile elnö­kévé nyilvánította Allendét, az egyesült baloldalba tömörült szo­cialista, kommunista, szociálde­mokrata, radikális és más haladó csoportok jelöltjét. A teremben újabb éljenzés után elénekelték a chilei himnuszt. A népi erők választási győzel­mének­ ratifikálása nagy örömet keltett a chilei fővárosban. Mint rámutatnak: a népnek minden jobboldali terrorcselekmény és összeesküvés ellenére sikerült megvédenie választási győzelmét, s sikerült az alkotmányos eljárás hagyományos csatornáin át is­­ véglegesítenie Allende megvá­­­­lasztását. Bár, mint megjegyzik: további éberségre van szükség,­­ hogy a jobboldal várható újabb­­ összeesküvéseit meghiúsítsák.­­ Santiagóban hangsúlyozzák:­­ rendkívüli jelentőségű siker, hogy a választások óta eltelt időben el lehetett szigetelni a jobboldalt.­­ Ebben döntő érdemük azoknak a tömegeknek van, amelyek szep­­t­­ember 4-én szavazócéduláikkal relatív győzelemhez juttatták az­­ egyesült baloldalt, s ezután pedig tömegakciókkal kifejezték szi­lárdságukat: nem tűrik, hogy a jobboldal megfossza Chile népét vívmányától, a baloldali kormány megalakításától. Árkus István Befejeződött ess EfN­SZ jubileumi ülésszaka (Washingtoni tudósítónktól.) New Yorkban az Egyesült Nemzetek székházában szomba­ton három nyilatkozat elfogadá­sával befejeződött az ENSZ ju­bileumi ülésszaka. E deklarációk jóváhagyásával ,■ huszonöt évvel az ENSZ alapokmányának élet­belépése után — a részvevők új­ból megerősítették az alapok­mányban rögzített elvek érvé­nyességét, hitet tettek a nemze­tek egyenjogúsága, együttműkö­dése mellett, megvonták a tízna­pos ülésszak mérlegét és körvo­nalazták a világszervezet most kezdődő második fejlesztési évti­zedének feladatait. E dokumentu­mok elfogadása után U Thant fő­titkár és Hambro közgyűlési el­nök mondott beszédet. (Folytatás a 2. oldalon.) Xuan Thuy látogatása Péter Jánosnál A VDK államminisztere találkozott a Népfront vezetőivel Xuan Thuy, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Központi Bizottságá­nak titkára, államminiszter a Vietnami Demokratikus Köztár­saság Párizsban tárgyaló küldött­ségének vezetője, aki a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány meghívására hivatalos ba­ráti látogatáson tartózkodik ha­zánkban, szombaton meglátogatta Péter János külügyminisztert. A látogatásnál jelen volt Erdélyi Károly, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Gyenes András külügyminiszter-helyettes. Ott volt Hoang Luong, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete. A látogatást követően a Kül­ügyminisztériumban megkezdőd­tek a tárgyalások. Xuan Thuy, ugyancsak szomba­ton, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában találko­zott a Népfront vezetőivel. Ott volt Hoang Luong, a VDK buda­pesti nagykövete és Le Huu Van, a Dél-vietnami Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Bencsik István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtit­kára tájékoztatta az államminisz­tert a Népfrontba tömörült társa­dalmi szervezetek, mozgalmak te­vékenységéről, és arról a segítség­ről, amelyet a magyar nép a hő­siesen harcoló vietnami népnek nyújtott és s­yújt. Az állammi­niszter áttekintést adott a vietna­mi nép helyzetéről és a párizsi tárgyalásokról, majd meleg­­sza­vakkal köszönte meg azt a sokol­dalú segítséget, amelyet a testvé­ri magyar nép hazájának juttat. A szívélyes, baráti eszmecsere záróakkordjaként Harmati Sán­dor, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnöke átnyújtotta az Or­szágos Béketanács kitüntető jel­vényét Xuan Thuynak, a Vietna­mi Demokratikus Front elnökségi tagjának, aki a Vietnami Béketa­nács alelnökeként is kiemelkedő munkát végez a béke megvédése érdekében a nemzetközi békemoz­galomban. Baráti beszélgetés a magyar Külügyminisztériumban.

Next