Népszabadság, 1971. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
2 Magyar-dán kulturális egyezményt írtak alá Koppenhágában Péter János és Poul Hartling megbeszélése — A magyar külügyminiszter előadása a Dán Külügyi Társaságban (Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Péter János külügyminiszter dániai látogatásának második napján zsúfolt programot bonyolított le. Délelőtt aláírták a magyar— dán kulturális egyezményt, majd a hivatalos külügyminiszteri tárgyalások következtek. Negyed 12- kor IX. Frigyes király fogadta Péter Jánost. A magyar külügyminiszter ezután részt vett a Dán Kereskedelmi Kamara által adott ebéden, délután pedig előadást tartott a Dán Külügyi Társaságban. A magyar—dán kulturális egyezményt Péter János és Poul Hartling, dán külügyminiszter kormányaik nevében írták alá. Az öt évre szóló egyezményben a felek kölcsönösen előirányozzák egymás kultúrájának országaikban való megismertetését, irodalmi művek lefordítását és kiadását, művészek és művészeti együttesek cseréjét, egymás filmjeinek forgalmazását. Elősegítik oktatási, tudományos és műszaki kiadványok cseréjét, kiállítások rendezését. Kölcsönösen ösztöndíjakat ajánlanak fel, hogy szakemberek és tudományos kutatók tanulmányokat végezhessenek a másik országban. A két kormány elősegíti, hogy a kulturális, tudományos és oktatási intézmények közvetlen kapcsolatokat teremtsenek egymással. A most aláírt egyezmény a magyar—dán kulturális együttműködés általános elveit rögzíti. A továbbiakban rövidebb lejáratú megállapodásokban részletezik a végrehajtás gyakorlati módszereit. A tárgyalások megkezdésekor Péter János, a magyar kormány megbízásából budapesti látogatásra hívta meg Poul Hartlinget. Mint jelentettük, Baunsgaard miniszterelnöknek már kedden átadta a magyar kormány meghívását. A továbbiakban a két ország kapcsolatai kerültek szóba. Mind a magyar, mind a dán fél egyetértett abban, hogy kétoldalú kapcsolatainkban nincsenek zavaró motívumok. Politikai, gazdasági és kulturális együttműködésünk fejlődik. A magyar külügyminiszter ezzel kapcsolatban kifejtette: a kereskedelmi tevékenység fokozása mellett főképp a gazdasági kapcsolatok magasabb formáit, az ipari kooperációt kell fejleszteni. A nemzetközi kérdések megvitatásában az európai biztonság ügye szerepelt első helyen. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának szükségességével mind a két fél egyetértett. Poul Hartling ehhez hozzátette: dán részről közölték a finn kormánnyal, egyetértenek azzal, hogy az értekezlet színhelye Helsinki legyen. Péter János — rámutatva az előkészítés meggyorsításának fontosságára — kiemelte: nem szabad, hogy bizonyos, folyamatban levő eszmecserék elhúzódása — köztük a Nyugat-Berlin helyzetéről szóló tárgyalásoké — késleltesse vagy hátrányosan befolyásolja az európai biztonsági konferencia előkészítését. Minden alkalmas eszközzel, két- és többoldalú tárgyalásokkal kell odahatni, hogy a konferencia mielőbb összeülhessen. A Dán Kereskedelmi Kamara által adott ebéden kereskedelmi, ipari és pénzügyi szakemberek, a többi között a kamara magyar szekciójának tagjai vettek részt. Délután a Dán Külügyi Társaság felkérésére tartott előadást Péter János. A magyar—dán kapcsolatok eddigi történetének és további lehetőségeinek áttekintése után utalt rá, hogy Magyarország a Varsói Szerződés, Dánia pedig a NATO tagja. Ezeket a kötelékeket figyelembe véve folytatunk egymással tanácskozásokat, szövetségi kapcsolatainkat is felhasználva a nemzetközi helyzet enyhítésére — hangsúlyozta. A Varsói Szerződés tagállamai — bármennyire bonyolultak is a nemzetközi viszonyok — látnak lehetőséget az európai biztonsági konferencia és biztonsági rendszer előkészítésében az előrehaladásra. Ezt fejezi ki a Varsói Szerződés bukaresti külügyminiszteri értekezletén elfogadott közös közlemény is. Péter János a továbbiakban kifejtette, mit lehetne tenni az előkészítés meggyorsítása érdekében. Ezek között összegezni kellene az eddigi konzultációk eredményeit; keresni az államcsoportok körét, amelyek egyelőre nem hivatalosan, de multilaterális formában Helsinkiben konzultálhatnának; tanulmányozni kellene, hogy az egyes napirendi pontok tárgyalásán a különböző országok milyen álláspontot képviselnének; közös erőfeszítéseket kellene tenni az európai biztonság részletkérdéseiben való előrehaladásra. A dán kormány a Christianborg-palotában este 8 órakor fogadást adott a magyar külügyminiszter tiszteletére. Péter János csütörtöki programjában a többi között üzemlátogatások szerepelnek. C. Tóth Béla A növekvő munkanélküliségről tárgyalt a francia minisztertanács A Francia Kommunista Párt nagygyűlése (Párizsi tudósítónktól) A francia kormány szerdán Pompidou elnöklésével ülést tartott. Napirenden szerepelt többek között az ország súlyos szociális problémái közül a növekvő munkanélküliség. A hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma meghaladja a félmilliót (utoljára az 1968. évi nagy általános sztrájkot megelőzően volt ilyen magas); legalább további negyedmillió olyan munkanélküli is van azonban, aki még nem jelentkezett a munkaközvetítő hivatalnál. Bár a közvélemény reménykedett benne, sőt a légitársaságok alkalmazottainak küldöttsége a közlekedésügyi miniszterhez is fordult ez ügyben, a minisztertanács nem foglalkozott érdemben a polgári légiforgalom súlyos válságával. A Francia Kommunista Párt kedd este a párizsi sportpalotában a közelgő községtanácsi választások jegyében nagygyűlést tartott. Georges Marchais, a párt főtitkárhelyettese a többi között szintén az ország szociális problémáiról beszélt. Hangoztatta, hogy a kormány nem a valódi megoldást keresi, hanem a demokratikus szabadságjogok korlátozásával, erőszakkal, növekvő rendőri beavatkozással igyekszik elnyomni az elégedetlenséget. Emlékeztetett Tomasininak, a gaulleista párt főtitkárának múlt heti nyilatkozatára, amelyben a tüntető diákok ellen brutálisan fellépő rendőrséget „a szabadság letéteményesének” nevezte. Tomasini nagy vihart kavart nyilatkozata ügyében egyébként kedden összeült a gaulleista párt politikai bizottsága. Amint azonban a főtitkár hozzákezdett jelentéséhez, Chaban-Delmas miniszterelnök már első mondatánál félbeszakította azzal, hogy „elég sok szó esett már erről és a párt lezártnak tekinti az ügyet”. Tomasini nem is szólalt fel többet. A sajtó ebben egyöntetűen újabb jelét látja a gaulleista pártvezetőség erőfeszítésének, hogy a tanácsi választások előtt elleplezze a pártot megosztó belső ellentéteket. Fábián Ferenc NEPSZABADSAG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban Casaroli érsek, külügyi államtitkár szerdán a szovjet fővárosba érkezett, hogy a Vatikán nevében aláírja az atomsorompó-szerződést. (UPI) Az NDK Minisztertanácsának szerdai ülésén jóváhagyták azt a levelet, amelyet Willi Stoph miniszterelnök Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármesternek írt — jelenti az ADN. Szovjet—nyugatnémet tárgyalások kezdődnek Bonnban. A tárgyalások célja kereskedelmi egyezmény megkötése. A szovjet küldöttséget Manzsula helyettes külkereskedelmi miniszter, a nyugatnémet delegációt Hermes nagykövet vezeti. (MTI) A svéd kormány március 3-i hatállyal a hadsereg 5300 tagú tisztikarából elbocsát háromezret, mert szakmai szövetségük megszavazta a vasutassztrájkot. A tisztek tagjai a kormányalkalmazottak országos szövetségének. (UPI) Olaszországban a megélhetési költségek 1970-ben 5,1 százalékkal emelkedtek. A nagykereskedelmi árak tavaly 7,3 százalékkal, a kiskereskedelmi árak pedig 4,9 százalékkal nőttek. (TASZSZ) Kínai—japán tanácskozás Pekingben A Pekingben tartózkodó Fuzsijama Aicsiro volt japán külügyminiszter a Kyodo hírügynökségnek adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a kínai vezetőkkel folytatott keddi megbeszélésein elsősorban a két ország diplomáciai kapcsolatainak újrafelvételével kapcsolatos kérdésekről volt szó. Fuzsijama Aicsirót kedden fogadta Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, és Kuo Mo-zso, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnöke. A volt külügyminiszter közölte, hogy a megbeszéléseken érintették Tajvan kérdését is. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítását szolgáló érdemi tárgyalások kiindulópontja csakis az lehet — mondotta —, ha Japán elismeri, hogy Tajvan a Kínai Népköztársaság része. (MTI) Szovjet—jugoszláv tárgyalások kezdődtek Moszkvában Gromiko vezeti a szovjet, Topavac a jugoszláv küldöttséget Moszkvában szerda délelőtt megkezdődtek a szovjet—jugoszláv hivatalos tárgyalások. A szovjet küldöttséget Andrej Gromiko külügyminiszter, a jugoszláv delegációt pedig Mirko Tepavac külügyminiszter vezeti. A Tepavac vezette jugoszláv küldöttség kedden érkezett négynapos hivatalos látogatásra Moszkvába. Gromiko szerdán ebédet adott a jugoszláv külügyminiszter tiszteletére. A baráti légkörű ebéden elmondott pohárköszöntőjében Gromiko hangoztatta: „A szovjet népet a történelmi barátság és a fasizmus elleni közös harc szoros szálai, a békéért és a szocializmusért vívott küzdelem érdekei fűzik Jugoszlávia testvéri népeihez.” Válaszában Topovac ugyancsak kifejezte azt a meggyőződését, hogy megvan a jó alap a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti kapcsolatok további fejlesztéséhez. Kiemelte a két ország sikeres gazdasági, kulturális és oktatási, tudományos-műszaki együttműködését. (MTI) Nyilatkozatok a brüsszeli szovjetellenes cionista tanácskozásról Provokációs gyűlés a szovjet hadsereg napján Mint már közöltük, a szovjet— belga baráti társaság küldöttsége a belga—szovjet baráti társaság meghívására Brüsszelben vendégeskedik. A szovjet küldöttség tagjai szerdán sajtókonferencián válaszoltak az újságírók kérdéseire. A küldöttség tagjai a kérdésekre adott válaszok során felháborodottan állapították meg, hogy Brüsszelben a szovjetellenes cionista gyűlést február 23-ra hívták össze. Ez a nap a szovjet hadsereg és az egész szovjet nép ünnepe, annak a szovjet hadseregnek az ünnepe, amely nemcsak a második világháború döntő terhét viselte, hanem meg is mentette a zsidókat a teljes megsemmisítéstől. A TASZSZ hírügynökség pedig arról számol be, hogy az ellenállási mozgalomban részt vett franciaországi zsidók szövetsége szerdán nyilatkozatot tett közzé Párizsban. A nyilatkozat élesen elítéli és szovjetellenes manővernek minősíti a brüsszeli cionista konferenciát. A szövetség bejelenti, hogy e nyilatkozat útján kívánja tájékoztatni a közvéleményt: a Franciaországban élő zsidók képviseleti tanácsának (ehhez tartozik a szövetség is) nincs felhatalmazása arra, hogy a brüsszeli konferencián a franciaországi zsidók nevében beszéljen. Az ellenállási mozgalomban részt vett franciaországi zsidók szövetsége nem ért egyet a brüsszeli cionista konferencia céljaival — hangsúlyozza a nyilatkozat. Jules Chaumes, a belga demokratikus jogászszövetség elnöke nyilatkozatában kijelentette, hogy a brüsszeli zsidó-világkongresszus Izrael felforgató akciója, Mint mondotta, a kilátástalan helyzetben levő izraeli diplomácia el akarja vonni a nemzetközi közvélemény figyelmét a közel- keleti izraeli agresszióról és hangulatot szeretne kelteni az arab népek igazságos harcát támogató országok ellen. (MTI) 1971. február 25, csütörtök Elkezdte munkáját Varsóban a szakszervezeti szövetség plénuma Szerdán Varsóban megkezdődött a lengyel szakszervezeti szövetség központi tanácsának kétnapos plénumára. A részvevők a LEMP Központi Bizottsága 7. és 8. plénumán hozott határozatok fényében megvizsgálják a szakszervezeti munkastílus és munkamódszerek megjavításának lehetőségeit. A szerdai plénumon elhangzott a központi tanács elnökségének beszámolója, amely bírálja a szakszervezeti mozgalom tevékenységét az elmúlt időszakban és meghatározza a munka megjavításának feladatait. A szakszervezeti mozgalomban kialakult helyzet okait a beszámoló abban látja, hogy a központi tanács vezetősége egyoldalúan valósította meg a szakszervezeti mozgalom programjának alapelvét: a termelési és a szociális kérdések egységének és kölcsönös függőségének elvét. Bár a szakszervezeti mozgalom vezetősége elérte sok, a munkások számára előnyös törvény elfogadását — például a munkások és alkalmazottak szabadságára, a munkavédelemre és a munkaegészségügyre vonatkozó törvényt —, nem tudtak hasonlóan hatékony lépéseket tenni a dolgozók más problémáinak megoldása érdekében. A beszámoló utal arra, hogy a szakszervezetek tevékenységének egyik fő feladata a dolgozók jogainak védelme. Ezért a szakszervezeti mozgalomnak segítséget kell nyújtania a munkatörvénykönyv kidolgozásához oly módon, hogy az foglalja össze a dolgozók jogait és kötelességeit. Befejezésül a beszámoló hangoztatja, hogy a szakszervezeti mozgalom hiánytalanul támogatja a párt új vezetőségét és a központi bizottság 8. plénumán elfogadott határozatokat. (PAP) A VÖRÖS TELEFON Art Buchwald, a nálunk is ismert nevű amerikai humorista legújabb képzeletbeli beszélgetésében éppen „Joseph Wallstop”pal cseveg, amikor „a héja hírlapírók doyenjének” szobájában megszólal a vörös telefon. Joe a készülékhez lép: — Igen, elnök úr. Nagyon jól csinálja. Kiválóan. Ha elintézte a „Ho Si Minh-ösvényt”, hívjon vissza és akkor megmondom, mi a további teendője. Ez a csattanó azért olyan tökéletes, mert Amerikában mindenki tudja, hogy a fordítottja igaz. „Joseph Wallstop”-ban nemcsak a kísértetiesen hasonló hangzás miatt nem nehéz felismerni Joseph Alsopot, a „héja hírlapírók doyenjét”. Alsop néhány órával a Laosz elleni invázió első hivatalos bejelentése előtt valóban beszélt Nixon elnökkel. Igaz, nem „vörös telefonon”, mint a humoreszkben, hanem személyesen, a Fehér Házban. Ahol is nem ő mondta meg az elnöknek, hogy mit tegyen Indokínában, hanem — minden jel szerint — a házigazda mondta meg Alsopnak, hogy az eseményt követően mit írjon. A sors különös szeszélye folytán ugyanis órákon belül nyomdában volt Alsop esedékes cikke, amelynek olvastán a Le Monde washingtoni tudósítójának is az az érzése támadt, hogy glóriát fon az elnök és laoszi döntése köré. Az ilyesmi, mármint a sugalmazott cikk, persze, nem egyedi tünemény a világsajtóban. (A washingtoni „véleménycsinálásnak” az Egyesült Államokban tekintélyes szakirodalma is van.) Mármár példátlanná s botrányossá az Alsop-ügyet az dagasztotta, hogy a szóban forgó cikket a Fehér Ház sajtóirodája utóbb sokszorosíttatta és megküldte valamennyi amerikai lapnak. A New York Times felháborodott szerkesztője, James Reston, aki pedig szintén ebédelt már amerikai elnökkel, tömören „pimaszságnak” minősítette a Fehér Ház eljárását. Az, hogy Alsop magasztalta az elnök „higgadt bátorságát” és „briliáns kockázatvállalását”, még hagyján. A botrányt az váltotta ki, ahogyan Alsop Nixon indokínai kalandjának bírálóit elintézte. „Az elnök saját adminisztrációjának több tagja — írta Alsop — jobban fél attól, hogy felbosszantja J. William Fulbright szenátort, semmint, hogy az Egyesült Államok nagy érdekeivel törődnék. Fulbright szenátor és több kollégája pedig egyenesen áhítozik arra, hogy egy amerikai háborús vereség igazolja őt, s gyűlöli a gondolatot, hogy egy délkelet-ázsiai amerikai siker bebizonyíthatja: nem volt igazuk.” Ebből és Alsop néhány hasonló természetű megjegyzéséből Joseph Kraft az International Herald Tribune-ban arra következtet, hogy Nixon alighanem ugyanabban a szellemben hozta meg laoszi döntését, mint tavaly a kambodzsait. Időközben azonban történnie kellett valaminek, mert akkor még Nixon személyesen nevezte „tökfilkóknak” a bírálóit, míg most Alsopra bízta, hogy kimondja, amit az elnök gondol. Buchwald figurája, a vörös telefonon az elnöknek ötleteket adó „Joseph Wallstop” éppen azért telitalálat, mert az igazi Alsoptól — Fehér Ház-beli vizitjei jóvoltából — ki-ki biztos információt kaphat — Richard Nixon mentalitásáról. S. P.