Népszabadság, 1972. augusztus (30. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
5 Amerikai gépek újra támadták az árvízvédelmi berendezéseket A VDK gátjainak bombázása tízmillió ember életét és biztonságát fenyegeti Hanoi tudósítónk, Tóth Pál jelenti: a múlt héten négy napon át esett az eső Hanoiban és környékén, s a hegyekből lezúduló víztömeg gyors ütemben duzzasztja a deltavidék folyóit és csatornáit Erőteljesen emelkedik a Vörös-folyó szintje is. A tájfun okozta esőfront elvonulása után újra nagy erővel folytatódik a VDK területének, a gátak és a Vízügyi létesítmények bombázása. Szombaton Quang Biníh, Nghe An, Thanh Hoa és Láng San tartományokat, valamint Haiphongot és Hanoit bombázták a légi kalózok. Vasárnap Hanoi három kerületét támadták. A bombák a városközponttól tíz kilométernyire csapódtak be. Ismét támadták a Hanoi közelében húzódó gátakat és árvízvédelmi berendezéseket. Vasárnap délelőtt Haipihong kerepontját és külső kerületeit, hétfőn hajnalban pedig két alkalommal is Hanoi közvetlen környékét bombázták. A VDK légelhárítása vasárnap két F—4-es gépet lőtt le Hanoi légterében, s elfogták a gépek pilótáit Egyiküket tűzharcban kellett megadásra kényszeríteni. Az amerikai légierő hétfőn nagyarányú légitámadást hajtott végre a VDK legnagyobb kikötővárosa, Haiphong ellen. A légvédelem a város fölött megsemmisített egy Phantom típusú vadászbombázót. . Szombaton Hanoiban sajtókonferenciát tartott a VDK Öntözési és Vízgazdálkodási Minisztériuma, amelyen Phan Ny miniszterhelyettes ismertette a gátak négy hónapja tartó és egyre fokozódó bombázásának tényeit. — A gátak ma is tartó tudatos bombázása — mondotta Phan Ny — tízmillió ember életét és biztonságát veszélyezteti. A bombázások következtében árvízveszélynek kitett területen él a VDK lakosságának majdnem fele, s itt van mintegy másfél millió hektár szántóföld, a VDK mezőgazdaságilag művelhető területének jó kétharmada. Ha ez a terület a bombázások következtében víz alá kerülne, az katasztrofális pusztítást okozna, s az amerikai légierő ezt készíti elő a bombázásokkal — hangoztatta a miniszterhelyettes. Hírügynökségek beszámolói szerint folytatódnak a harcok Dél-Vietnamban. Itt elsősorban a Mekong deltavidékéről, valamint a Saigontól 280 kilométerre északra fekvő partvidéki fennsíkról érkeztek jelentések heves összecsapásokról. Nagy létszámú saigoni katonai erőt vetettek be a Quang Tunhez vezető, igen fontos országút birtoklásáért folyó harcba. Az I-es számú magaslatról ugyanis a népi erők teljes ellenőrzést gyakorolnak az említett útszakaszon. Vasárnap Kubából visszaérkezett Párizsba Nguyen Thi Binh asszony, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminisztere, a DIFK Párizsban tárgyaló küldöttségének vezetője. A VDK-ban járt amerikai filmszínésznő, Jane Fonda vasárnap Los Angelesben tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy az amerikaiak „állandóan és szándékosan” bombázzák a VDK gát- és öntözőrendszereit. A bombatámadások időzítése, az akciók természete bizonyítja, hogy azokat előre megfontolták. Fonda elmondta: nemcsak a gátakat bombázzák, hanem az öntözőberendezéseket, így a zsilipeket és a vízgyűjtőket is. (MTI) Szádat Líbiában tárgyal Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke hétfő délután megérkezett a líbiai Tobrukba, hogy Moamer el-Khadafi líbiai államfővel tanácskozzon az országaik közötti unió kérdéséről. Khadafi nemrégiben közölte, hogy februárban javaslatot terjesztett Egyiptom elé Líbia és az EAK uniójára vonatkozóan. Szadat akkor öthónapos gondolkodási időt kért, amely most lejárt. Szadat még szombaton Alexandriában fogadta Jasszer Arafatot, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet kb-elnökét, aki beszámolt neki moszkvai látogatásáról (MTI) Külföldi események néhány sorban A Szovjetunióban vasárnap emlékeztek meg a haditengerészeti flotta napjáról. Az ország valamennyi kikötőjében ünnepségeket rendeztek ebből az alkalomból. (TASZSZ) Benjámin Spockot, a világhírű gyermekorvost és háborúellenes közéleti személyiséget választották elnökjelöltté az Amerikai Néppárt kongresszusán. (MTI) Szívroham következtében 73 éves korában meghalt Paul-Henri Spaak, volt belga miniszterelnök, aki 1957-től 1961-ig a NATO főtitkáraként tevékenykedett. (Reuter) A prágai törvényszéken megkezdődött Milán Hitlel és társai bűnügyének tárgyalása. A csoportot államellenes felforgató cselekménnyel vádolják. (CTK) Lin Feng-sang, a Kínai Népköztársaság moszkvai katonai attaséja hétfőn fogadást adott a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson szovjet részről a fegyveres erők tábornokai és tisztjei jelentek meg. (TASZSZ) A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság hétfőn elismerte a Bengális Népi Köztársaságot. (INA) Irak honvédelmi minisztere, Hamad Sehab tábornok, hétfőn kéthetes látogatásra a Szovjetunióba utazott, hogy eleget tegyen Grecsko marsall szovjet honvédelmi miniszter meghívásának. Sehab Moszkvából Phenjanba repül. (MIA) Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár augusztusban Pekingbe látogat — jelenti az AFP meg nem nevezett ENSZ-diplomatákat idézve. (MTI) Bonni ítélet csehszlovák géprablók felett Hírügynökségi jelentések szerint a nürnbergi tartományi bíróság hétfőn ítéletet hozott az április 18-i csehszlovák géprablás ügyében. Amint arról annak idején beszámoltunk, Karel Dolezel és Antonín Lerch csehszlovák állampolgárok a csehszlovák légitársaság Prága és Mariánské Lázné között közlekedő utasszállító gépét hatalmába kerítette és erőszakkal Nürnbergbe kényszerítette. Dolezel pisztolylövéssel megsebesítette a gép másodpilótáját, s addig a másik bandita sakkban tartotta a hét utast. A nyugatnémet bíróság a gépeltérítőket hét-hét évi szabadságvesztésre ítélte. (MTI) A választási harc tipikusan amerikai krónikájának és botránykrónikájának a határai megint elmosódtak. A nagy lapok és tv-állomások találgatásainak középpontjában az áll, hogy mi lesz a politikai sorsa a demokrata párt alelnökjelöltjének, Bagletonnak, akiről most derült ki, eltitkolta, hogy több ízben kezelték ideggyógyintézetben. Ez az ügy — ez már eddig is megállapítható — nem használt a demokrata pártnak, McGovern kampányának. Az amerikai közönségnek mindennapi tápláléka a tv és a rádió botrányrovata, s a választási harc hevében az igazi kérdések rendszerint háttérbe szorulnak. Amerikai megfigyelők a választási harcot a tőzsdéhez hasonlítják: ha a részvényesek bizalma megrendül valakiben, a részvény árfolyama — úgymond — nem emelkedhet. A demokrata pártban kialakult helyzet sajátsága azonban már az „Eagletonügy” kirobbanása előtt is az volt, hogy a hagyományos „részvényesek” többsége vagy nem bízott a sikerben, vagy nem is kívánta azt. A párt szokásos bázisát jelentő szakszervezetek egységes támogatása ezúttal elmaradt. Igaz, számos szakszervezet, érezve tagsága nyomását, a fokozódó ellenérzést az életkörülmények roszszabbodása miatt, McGovernhez közeledik. Kétséges azonban, hogy ez pótolhatja-e azt az anyagi tartalékot, amelyet az AFLACIO pártkasszája jelent. Érdekesen alakult a párt hagyományos tőkés támogatóinak magatartása is. Bizonyos nagy korporációk — például a Xerox, a General Motors — s a „Kennedy-klán” egyes képviselői határozottan támogatják McGovernt. Humphrey és Jackson volt tőkés támogatói azonban — általában — Nixonra teszik tétjüket. Azon az összejövetelen, amelyet szerda este New Yorkban tartottak meg a republikánusok potenciális „pártmecénásai”, sok „regisztrált demokrata” vett részt. Az ő fordulatuk tükrözi legjobban azok motívumait, akik nem is kívánnák McGovern győzelmét. Fenntartásaik elsősorban a szenátor társadalmi programjával, bizonyos fokig progresszív adóreformtervezetével függnek össze. A demokrata pártvezetés most a „régi koalíció” helyreállítására törekedve, mindent megtesz, hogy megnyugtassa a hadiipari köröket, s eltöröl tervezeteiből bizonyos „radikális” vagy „támadható” elemeket. Csakhogy eközben McGovern új nehézségekkel találja magát szembe. Azok, akik győzelemre segítették Miamiban, nem teszik könnyűvé számára, hogy gyorsan vagy hogy teljes mértékben revideálja tervezeteit, hiszen ha belpolitikai célkitűzéseit sorra felülvizsgálja, csak további kételyeket ébreszt a béke megteremtésére irányuló vietnami tervének komolyságában is. És széles körben propagált „novemberi győzelmi terve” a fiatal választók tömeges felsorakoztatására csődöt mond, ha ezek az elégedetlen rétegek nem látnak semmi különbséget közte és Nixon között. A demokraták esélyeit csökkenti a déli államok pártbürokráciájának egyre érezhetőbb, ellenséges álláspontja McGovernnel szemben, és ugyanilyen irányba hat Wallace politikája is. Valószínű, hogy a súlyosan megrokkant alabamai kormányzó most nem indul „harmadik párti” jelöltként, hanem „kivárja” 1976-ot. És senki sem kételkedik abban, hogy 10 milliónyi párthívének nagyobb része — főleg Délen — a republikánus pártra fog szavazni. Nixon elnök ezt azzal is igyekezett bebiztosítani, hogy ismét Agnew-t választotta alelnökévé. A tekintélyes Christian Science Monitor, amely nem húz Nixonhoz, legfrissebb felmérése során arra a következtetésre jutott, hogy Nix most az 50 államból 43-at tud a magáénak 466 elektori szavattal. Márpedig a győzelem.... 270 elektori szavazat szükséges. A választási erőviszonyok természetesen gyorsan változhatnak. Nem kétséges például, hogy érezteti hatását — a törvényhozásban, a sajtóban, a közvéleményben egyaránt — a vietnami gátak barbár bombázása, a háború elhúzódása. A kormányzat azonban — már most is mutatnak erre egyes jelek — a következő hónapokban megpróbálhat manőverezni, a visszavont csapatok létszámára, az amerikai veszteségek csökkentésére, s arra hivatkozni, hogy az amerikai csapatok létszáma demokrata elnök alatt érte el csúcspontját. Az amerikai választási harc előterében mindenesetre a mostani szakaszban a belpolitikai és gazdasági problémák állnak. És egyelőre úgy tűnik , a demokratáknak nincs e kérdésekben olyan világos alternatívát kínáló, átfogó, szavahihető programjuk, amely mögéjük állítaná a dolgozók többségét. A választási erőviszonyok alakulásának igazi okai tehát túlmutatnak a botrány mezsgyéjén... Washington, 1972. július. W. P. Túl a botrány mezsgyéjén Eagleton szenátor népszabadság 1972. augusztus 1. kedd Új görög kormány alakult Georgiosz Papadopulosz régens vezetésével hétfő délelőtt megalakult az új görög kormány. Papadopulosz új kormányában 41 miniszter, illetve államtitkár foglal helyet. Ez néggyel több az előző kabinet létszámánál. A régens-kormányfő 22 új minisztert nevezett ki, közülük tizenkettő volt katonatiszt, akik tevékeny szerepet játszottak az 1967-es puccsban. A kormányban helyet kapott két olyan személyiség, akik az 1967-es puccs előtti parlamentnek voltak a tagjai. Papadopulosz az előző kormány 11 miniszterét menesztette, 11 másik pedig tagja maradt a kormánynak, de új tárcát kapott. A régens áll továbbra is a kulcstárcák, így a hadügyminisztérium, külügyminisztérium és kormánytervezési minisztérium élén. (MTI) Schröder bonni sajtóértekezlete pekingi útjáról Az NSZK létesítsen azonnal diplomáciai kapcsolatokat Kínával (Bonni tudósítónktól.) A Kínai Népköztársaságban tett kéthetes látogatásáról visszaérkezve Gerhard Schröder, a CDU alelnöke, a bonni parlament külügyi bizottságának elnöke, vasárnap tájékoztatta Scheel külügyminisztert pekingi tárgyalásairól. Schröder látogatása után a külügyminiszter egy televíziós interjúban kijelentette, hogy a CDU- politikus nem hozott magával „új szempontokat”. Scheel ugyanakkor azt is kijelentette, hogy az NSZK kormánya bizonyos idő óta kontaktusban van a kínai kormánnyal, ám a diplomáciai kapcsolatok felvétele „komplex probléma, s megoldása hosszabb időt vesz igénybe”. Hétfőn Bonnban Schröder sajtóértekezletet tartott, amelyen viszont ismételten azt követelte, hogy az NSZK már a késő őszszel esedékes parlamenti választások előtt, tehát lényegében azonnal vegye fel a diplomáciai kapcsolatokat Kínával. A CDU- politikus a „megváltozott világhelyzettel” érvelt, és azt hangsúlyozta, hogy az NSZK és Kína hivatalos kapcsolatfelvételének semmiféle normalizálási problémák sem állanak útjában, mert Nyugat-Németország és Kína viszonyában nincsenek tisztázatlan kérdések. (Az NSZK eddig sem a Kínai Népköztársasággal, sem a Csang Kaj-sek-rezsimmel nem tartott fenn hivatalos kapcsolatokat. — A szerk.) Schröder szerint Csou En-laj miniszterelnökkel és más vezető kínai politikusokkal folytatott tárgyalásaiból kitűnt, hogy Peking nem támaszt előfeltételeket. Mi több, még az is kiderült, hogy Schröder a parlament külügyi bizottságának elnöki minőségében aláírt egy dokumentumot kínai vendéglátóival, amelyben a tárgyaló felek kijelentik, hogy kívánatosnak tartják a hivatalos kapcsolatok megteremtését és ennek semmiféle akadályát nem látják. Sajtóértekezletén Schröder részletesen ecsetelte kínai útján szerzett benyomásait. Kritikai megjegyzéseket nem tett, ezzel szemben méltatta azt a körülményt, hogy Kína saját erejéből nukleáris hatalommá vált. A CDU-politikus közölte ugyan, hogy a kínai vezetőkkel eszmecserét folytatott — úgymond — a Szovjetunió politikájáról, de kérdésekre sem volt hajlandó elmondani, hogy e téma ürügyén miről volt szó. Annak kijelentésére szorítkozott csupán, hogy ő Pekingben is csak azt mondta, amit korábban más alkalmakkor is mindig hangoztatott. Minthogy Schröder legutoljára a moszkvai szerződés parlamenti vitájában a szovjetellenes érvek egyik fő hangoztatója volt, nem sokat kell találgatni ahhoz, hogy következtetni lehessen pekingi fejtegetéseinek tartalmára. Schröder eldicsekedett azzal, hogy ő volt az első nyugati politikus, aki Kínában a hadsereg egyik hadosztályánál is látogatást tehetett. Kitűnt Schröder fejtegetéseiből, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya egyetértéssel tekint a fejlett nyugat-európai országok tömbalkotási erőfeszítéseire, „pozitívan viszonyul az Európai Gazdasági Közösséghez”. Ha a nyugatnémet jobboldalt valóban az a szándék vezetné, hogy „a világ minden országával, tehát Kínával is jó kapcsolatokra törekedjék”, akkor vajon mi a válasz arra, hogy a Brandt-kormánynak az európai szocialista országok irányában kezdeményezett politikáját a CDU változatlanul támadja és elutasítja? Schrödertől erre vonatkozólag nem hallhattunk válaszokat. Hajdú János Szovjet—amerikai kapcsolatok Brezsnyev fogadta Petersont Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vasárnap a Krímben fogadta Peter Peterson amerikai kereskedelemügyi minisztert, a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó szovjet—amerikai bizottság első ülésszakán részt vevő amerikai kormányküldöttség vezetőjét. A bizottságot a szovjet vezetők és Nixon amerikai elnök májusi tárgyalásainak eredményeképpen hozták létre. A megbeszélésen megvitatták a két ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak sok kérdését. Tárgyszerű, konstruktív légkörben ment végbe a megbeszélés. (TASZSZ)