Népszabadság, 1973. február (31. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

Befejeződött a NSZEP küldöttségének Olaszországban tett látogatása Befejeződött a Német Szocialis­ta Egységpárt küldöttségének olaszországi látogatása. A küldött­ség a nyolcnapos látogatás befe­jező napján, találkozott Enrico Berlinguerrel, az OKP főtitkárá­val. A baráti légkörben lezajlott találkozón Berlinguer ismét han­got adott az olasz kommunisták örömének és megelégedésének, hogy Olaszország és az NDK kö­zött diplomáciai kapcsolatok léte­sültek és kifejezte azt a reményét, hogy a két ország kapcsolatai min­den téren tovább bővülnek és fej­lődnek majd. Werner Lambert, az NSZEP PB tagja, a központi bi­zottság titkára, a küldöttség veze­tője rendkívül eredményesnek mondotta a látogatást és elisme­réssel szólt az OKP dinamizmusá­ról, politikai erejéről és internacio­nalizmusáról. A látogatásról szerdán közös közleményt hoztak nyilvánosságra. Az NSZEP küldöttsége, amely kedd este elutazott az olasz fővá­rosból, rendkívül zsúfolt progra­mot bonyolított le. Fogadta őket Medici külügyminiszter, Pertini, a képviselőház elnöke, Moro, a kép­viselőház külügyi bizottságának elnöke és De Martino, a szocialista párt főtitkára is. Werner Lambert és Paul Mar­­kowski, az NSZEP külügyi osztá­lyának vezetője ezenkívül találko­zott Agostino Casaroli érsekkel, az egyházi közügyek tanácsának tit­kárával. A felek „nyílt légkörben, hasznos véleménycserét folytattak a Vatikánt és az NDK-t kölcsönö­sen érdeklő kérdésekről” — nyi­latkoztak az illetékesek a talál­kozó után, amely az első hivatalos magas szintű kapcsolatfelvételt je­lentette az NDK és a Vatikán kö­zött. (MTI) Európai biztonság Nagykövetek plenáris, ülése Helsinkiben Befejezte munkáját az IPU konferenciája Az európai biztonsági és együtt­működési­­ értekezletet előkészítő nagyköveti tanácskozás részvevői szerda délelőtt a Dipoli kongresz­­szusi palotában újabb plenáris ülést tartottak. Az ülés napirend­jén a biztonsági tanácskozás na­pirendjének kérdése szerepel. Ötnapos tanácskozás után szer­dán befejezte munkáját az Inter­parlamentáris Uniónak az európai biztonság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó helsinki kon­ferenciája. A szerdai plenáris ülésen 28 európai ország, az Egyesült Álla­mok és Kanada 150 parlamenti képviselője állást foglalt a bizton­sági értekezlet mielőbbi megtar­tása mellett. A konferencián határozatokat fogadtak el a gazdasági, a tudomá­nyos, a kulturális, a műszaki, az oktatásügyi és a tájékoztatási együttműködésről. A dokumentu­mok szerint a jövőben megfelelő feltételek esetén újabb találkozót tartanak, s ezeken megvitatják az európai biztonsággal és együttmű­ködéssel kapcsolatos különféle el­gondolásokat és javaslatokat. (MTI) NDK-NSZK határbizottság alakult Bonnban Az NDK és az NSZK kormányá­nak képviselőiből határbizottság alakult szerdán Bonnban. A két német állam kapcsolatainak alap­jairól szóló szerződésihez csatla­kozó jegyzőkönyvnek megfelelően a bizottság felülvizsgálja a két or­szág közti határok jelzéseit és ki­dolgozza a határvonalakkal kap­csolatos dokumentációt. A Német Demokratikus Köztár­saság delegációját August Klebes, a külügyminisztérium osztályve­zetője, az NSZK küldöttségét dr. Siegfried Fröhlich minisztériumi igazgató vezeti. Alakuló ülésén a bizottság rögzítette további mun­kamenetét. A következő találkozót február 21-én Berlinben tartják. (ADN) * Az arab hadügy- és külügyminiszterek kairói tanácskozása Jordánia beleegyezését adta a keleti front újjászervezéséhez (Kairói tudósítónktól.) Sazli egyiptomi vezérkari fő­nök, az Arab Liga katonai főtit­kárhelyettese gyümölcsözőnek mi­nősítette az arab külügy- és hon­védelmi miniszterek kedden véget ért kairói tanácskozását, de csak a jövő mutatja meg a védelmi ta­nács ülésén elfogadott titkos és nyilvánosságra hozott határozatok valóságos értékét. A védelmi ta­nács határozata kimondja, hogy valamennyi arab állam szabad kezet kap azoknak a pénzügyi és katonai eszközöknek a meghatáro­zásában, amelyekkel hozzájárul­nak a közös terv megvalósításá­hoz. A tanácskozás legjelentősebb fejleménye kétségkívül az volt, hogy Jordánia beleegyezését adta a keleti front újjászervezéséhez, s ennek eredményeként Ahmed Isz­­mail egyiptomi hadügyminisztert az egyiptomi, a szíriai és a jordá­­niai front közös főparancsnokává nevezhették ki. Kuvait, Szaúd- Arábia, az arab emirátusok szö­vetsége, Algéria, Marokkó és Ka­tar vállalta, hogy pótlólagos tá­mogatást nyújt a Szíriai front megerősítéséhez. A védelmi tanácsnak egyelőre nem sikerült elérnie, hogy a Pa­lesztinai ellenállási mozgalom egységei visszatérhessenek Jordá­nia területére, s a keleti front új­jászervezése keretében onnan folytathassák fegyveres akcióikat. Továbbra is nyitott kérdés, hogy el tudják-e hárítani az akadályo­kat a visszatérés útjából, s telje­sítheti-e az ellenállási mozgalom a közös katonai tervből reá háruló feladatokat. Allón izraeli miniszterelnök­helyettes és Dajan hadügyminisz­ter nyilatkozatai arról tanúskod­nak, hogy Izraelt nyugtalanítja a keleti front újjászervezésének és a gerillatevékenység felújításának terve, lehetősége. A két politikus az izraeli stratégia módosításával fenyegette meg Jordániát, ameny­­nyiben az valóban felzárkózik az egyiptomi—szíriai fronthoz és en­gedélyezi a gerillacsoportok visz­­szatérését. A különbéke útját egyengető Husszein király, mint emlékezetes, több ízben kijelentet­te, hogy országa nem visel többé háborút Izrael ellen. Kairói meg­figyelők szerint nincs kizárva, hogy a jordániai magatartás vá­ratlan módosulása csupán taktikai jellegű, s inkább esetleges politi­kai rendezés kilátásaival függ ösz­­sze, mintsem a katonai megoldás gyakorlati támogatásával. Feltűnést keltő változás, hogy a védelmi tanács üléséről kiadott közleményekben nem esik szó arab csúcstalálkozó összehívásá­ról, holott az értekezlet előtt a tanácskozás egyik fő céljaként említették. Bócz Sándor MMmmimfts im februári. TERMELŐSZÖVETKEZETEK Miért kell a támogatás? Az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának idei első ülése újra ráirányította a közfigyelmet a ked­vezőtlen adottságú termelőszövet­kezetek helyzetére és jövőjére. Nagy érdeme volt ennek az ülés­nek, hogy a mintegy 800 érintett közös gazdaság problémáit tágabb — népgazdasági összefüggésben — vizsgálta és így jelentős mérték­ben hozzájárult­­ a közvélemény helyes tájékoztatásához. Sajnálatosan sok ugyanis még mindig a félreértés, a félremagya­rázás az említett tsz-ekkel és a ne­kik juttatott évi egymilliárd fo­rintnyi, megkülönböztetett támo­gatással kapcsolatban. Különösen a tsz-zárszámadások idején élén­külnek fel a téves elképzelések. Ha a sajtó hírt ad a gyengén gazdál­kodó szövetkezetekről, gyakori az indulatos vélemény: „Miért tömi az állam ezeket milliós összegek­kel?” Valóban, aki nem ismeri a tsz-ek helyzetét, gondolhat arra, hogy az eltelt 12—13 év miért nem volt elég a bajok orvoslására? Ha a tsz-ek közül 1600 kielégítően, sőt jól gazdálkodik, akkor ez a 800 miért nem tud már végre felzár­kózni? Talán ilyen sok tsz-ben al­kalmatlan a vezetés vagy hanya­gok, munkakerülők a tagok? Szó sincs erről! Természetesen még most is van néhány közös gazda­ság, ahol „szubjektív” okok, em­beri gyöngeségek, hibák idézik elő a kudarcokat. A gyenge tsz-ek túlnyomó többsége azonban nem tehet arról, hog­y nem tud sikere­sebben gazdálkodni. Hossz földeken, meredek, ter­méketlen domboldalakon nehéz kielégítő eredményeket elérni. Az ilyen tsz-ekben az átlagosnál jóval magasabbak a termelési költségek és az átlagosnál jóval alacsonyab­bak a hozamok. Viszont — közis­mert —, hogy mezőgazdasági fel­­vásárlási áraink a közepes adott­ságú gazdaságok helyzetét veszik figyelembe. Vagyis, csak a köze­pes és annál jobb termelési felté­telek között gazdálkodó üzemek termelési költségei térülnek meg a felvásárlási árakban. Azzal tehát, hogy az illetékes kormányzati szervek a mezőgaz­dasági felvásárlási árakat ilyen elvek alapján állapították meg, tulajdonképpen betervezték a már említett évi egymilliárd forintnyi támogatást is, melyet az átlagos termelékenységi szint alatt levő gazdaságok kapnak. Hazánkban különféle gazdasá­gi és társadalmi okok szükségessé teszik a kedvezőtlen adottságok között — az átlagos termelési szint alatt — folytatott földmű­velést is. Ebből a tényből követ­kezik tehát az említett állami tá­mogatás nélkülözhetetlensége. Igazságtalan, félrevezető és káros tehát e nagyon is indokolt és ész­szerű állami támogatás miatt bár­miféle tsz-ellenes hangulatot kel­teni. Bizonyosan sokan gondolnak azonban arra, hogy a kedvezőt­len adottságú tsz-ekben is van mód — a lehetőségek jobb kihasz­nálásával — javítani az eredmé­nyeken. Ez teljesen jogos véle­mény. Erről az országgyűlés me­zőgazdasági bizottsági ülésén is sok szó esett. A belső tartalékok mozgósításával és az állami tá­mogatással együtt érhetnek el csak ezek a gazdaságok megfelelő előrehaladást. Már tudjuk — a legutóbbi évek tapasztalatai megtanítottak erre bennünket —, hogy a kedvezőtlen adottságú tájak, tsz-ek problémái hosszú távon oldhatók meg. Eh­hez nagy anyagi erőfeszítések, nagyszabású talajjavítások, terme­­lésiszerkezet-változások, új mun­kaalkalmak is szükségesek. A me­zőgazdaság egymagában képtelen erre. Igazuk van azoknak, akik fon­tos társadalompolitikai kérdésnek tekintik a kedvezőtlen adottságú tsz-ek helyzetének javítását. Félő, hogy az a termelési és jövedelmi különbség, mely a gyenge és a jó tsz-eket egymástól elválasztja, az elkövetkező években növekedni­­ fog. Ez a tény káros feszültségek forrásává válhat. Fontos kérdésre hívta fel tehát a figyelmet az or­szággyűlés mezőgazdasági bizott­sága. Ennek megoldása, a különb­ségek enyhítése az elkövetkező évek jelentős feladata. Tóth Benedek Romen Chandra budapesti látogatása Romen Chandra, a Béke-világ­­tanács főtitkára az Országos Bé­ketanács meghívására január 28. és 30. között Budapesten tartózko­dott. Látogatása alkalmával tájé­koztatást adott az ősszel Moszk­vában sorra kerülő béke-világ­­kongresszussal kapcsolatos kérdé­sekről, a Béke-világtanács előtt álló időszerű feladatokról, vala­mint a BVT Vietnamban járt kül­döttségének tapasztalatairól. Kon­zultációt folytatott a magyar bé­kemozgalomnak a moszkvai béke­világkongresszus előkészítésében való részvételéről. Remes Chandrást fogadta Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának el­nöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Sík Endre, Lenin-békedíjas, az Országos Béketanács elnöke. SZOCIALISTA ETIKA A szerénység kötelező Ilyenkor, a tél derekán van a konferenciák, a tanácskozások, a szakmai tapasztalatcserék fő sze­zonja. Csak egyet-kettőt a sok kö­zül: a híradástechnikai tudomá­nyos egyesületek országos titkári értekezlete a Technika Házában, a Komárom megyei orvosok és pedagógusok konferenciája a TIT tatabányai székházában, építőipari munka- és üzemszervezési tanács­kozás a békéscsabai Technika Há­zában. Néhány ülés, konferencia azonban különös sajátossággal hív­ja fel magára a figyelmet, még­pedig a helyszínnel. A Zöldség- és Gyümölcskereskedelmi Egye­sülés igazgató tanácsa a Gellért Szállóban ülésezett. Az élelmiszer- és vegyi kereskedelem vezetőinek szakmai tanácskozását a Gundel Étteremben tartották. A Fővárosi Ásványvíz- és Jégipari Vállalat sajtótájékoztatóját a Royal Étte­remben rendezték. Ami ezeket a jellegzetes szín­helyeken tartott tanácskozásokat illeti, feleslegesnek tetszik a kom­mentálás, a tények önmagukért beszélnek. Sajnos ez is beleillik a vállalati reprezentáció alakulásá­ról látható képbe: a vállalatok és a szövetkezetek reprezentációs költségei 1968 óta jóval több mint háromszorosan megnövekedtek. Ha lúd, legyen kövér — nyilván így vélekednek azok a vállalatok, amelyek a józan mértéktartás leg­felső határait is átlépik, és ennek a megindokolására azt mondják: van miből, telik... Erre úgy rep­­likázhatnánk: lehet, hogy a szó­ban forgó vállalatnak telik, a gaz­dájának — a nép államának — azonban nem. Sem az előkelősködő, hivalkodó vállalatok és szövetkezetek egy­­egy, az ország osztályon felüli vendéglátó-helyiségeiben megtar­tott rendezvénye, sem pedig az évi reprezentáció országos végösszege nem rendíti meg a népgazdaság egyensúlyát. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy a szerényte­lenség és a költekezés, a mi viszo­nyainkhoz semmiképp sem illő jelenség. Az a tény, hogy egy-egy vállalatnak vagy szövetkezetnek megvan erre a lehetősége, egyálta­lán nem menti fel az ottani felelős vezetőket az etikai-morális meg­fontolás kötelezettsége alól. A le­hetőségeknek és a szocialista etika követelményeinek összhangban kell lenniük. Ezért az említett jelenségek el­len korántsem a pénzügyi ellen­őrzés vagy a bizonylati fegyelem ellenőrzése az egyetlen harci esz­köz. A politikai és a morális el­lenőrzés eszközeivel hatékonyab­ban kellene küzdeni az ellen a szemlélet ellen, amely a drága hencegést sugalmazza, gátlástalan önfitogtatásra csábít. A normális mértéktartás túllépésének kárhoz­­tatásával szemben nem elfogad­ható ellenvetés, hogy most nincs turistaszezon, ezért a reprezenta­tív vendéglátó-helyiségekben ülé­sező és tapasztalatcserélő testüle­tek senki elől sem foglalják el a helyet. Amikor tehát kívánjuk, hogy ezek az ülések, tanácskozások, konferenciák sikeres munkát vé­gezzenek, azt is hozzátesszük: e munkához jobban illő körülmé­nyek között, szerényebb környe­zetben végezzék el a feladataikat. Horváth József A KISZ központi bizottságának nyilatkozata a vietnami nép győzelméről A KISZ központi bizottsága nyi­latkozatot tett közzé, amely a többi között hangoztatja: a világ haladó erői, soraikban a magyar ifjúság is, örömmel fogadták a hírt, hogy a szocializmust építő Vietnami Demokratikus Köztársaság népe és Dél-Vietnam felszabadító erői döntő győzelmet arattak: az ame­rikai agresszorok és saigoni báb­jaik fegyverszünet megkötésére kényszerültek. A világméretű szo­lidaritás — a segítség, amelyet a szabadságáért küzdő, hős vietnami nép legfőképp a szocialista orszá­gokból, s kiváltképp a Szovjet­uniótól kapott; a nemzetközi tilta­kozás, amelyben cselekvően vet­tek részt a tőkésországok haladó erői, közöttük az amerikai béke­harcosok is — megálljt parancsolt a háborús gyújtogatóknak. Indokína más részzein még fo­lyik a háború. A magyar fiatalok a világ haladó erőivel együtt kö­vetelik: hallgassanak el ott is a fegyverek! Váljék végre Indokína egész területe a béke és társadal­mi haladás földjévé! — fejeződik be a nyilatkozat (MTI) Alumíniumipari szakemberek utaztak a VDK-ba Alumíniumipari szakemberek utaztak szerdán a Vietnami De­mokratikus Köztársaságba, hogy feltárják és meghatározzák az or­szág bauxitkincsét Ez az előké­szítő munka az alapja annak, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság létrehozza bauxitbá­nyászatát és ezzel megteremtse az alumíniumipar kialakításának feltételeit A magyar szakemberek kutatómunkája a további együtt­működés előkészítése is. Az eddigi tárgyalások szerint nemcsak a bauxitbányászat kialakításához, hanem a timföldgyártás megva­lósításához is a magyar ipar ta­pasztalatait kívánják felhasználni.

Next