Népszabadság, 1974. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
1974. február 1., péntek NÉPSZABADIÁG Vendégünk, Ilorst Sindermann Horst Sindermann, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke 1915. szeptember 5-én született Drezdában. Apja a Német Szociáldemokrata Párt szászországi tartományi szervezetének elnöke, Reichstag-képviselő volt. A család munkásmozgalmi tradícióihoz híven Horst Lindermann már kora ifjúságában elkötelezte magát a munkásosztály ügye, a marxizmus—leninizmus mellett. 1929-ben tagja lett a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek s a drezdai kerület egyik vezetőjeként dolgozott 1933-ban történt letartóztatásáig. A fasiszta bíróság kilenchónapos börtönbüntetéssel sújtotta. Kiszabadulása után illegális pártmunkát végzett. Ismét letartóztatták s hazaárulásra való előkészület vádjával hatévi börtönbüntetésre ítélték, amelynek letelte után a mauthauseni és a sachsenhauseni koncentrációs táborban tartották fogva. A fasizmus fölött aratott győzelem után szülővárosába, Drezdába visszatérve az elsők között csatlakozott azokhoz, akik megkezdték az ország újjáépítésének felelős munkáját. Egy ideig a Drezdában megjelenő Volksstimmének, a KPD megyei lapjának főszerkesztője volt, s jelentős szerepet játszott a két munkáspárt egyesítésében, a Német Szocialista Egységpárt megteremtésében. Ezt követően egy ideig a Halléban megjelenő Freiheit című lap főszerkesztőjeként, majd pártmunkásként tevékenykedett. 1954—1963-ig az NSZEP Központi Bizottságának agitációs és propagandaosztályát vezette, 1958- ban a központi bizottság póttagjává, majd 1963-ban a központi bizottság tagjává és a politikai bizottság póttagjává választották. Még ugyanabban az évben megválasztották a Halle megyei pártbizottság első titkárává. Neve öszszeforrott a megye vegyipari központjának létrehozásával, az ezzel összefüggő jelentős társadalmi és kulturális feladatok megvalósításával. 1967-ben a párt VII. kongreszszusán a politikai bizottság tagjává választották. 1971. május 12-én a miniszterelnök első helyettese lett, s a dolgozó tömegek munka- és életkörülményeinek javítását célzó kongresszusi határozatok megvalósításában munkálkodott. 1973. október 3-án az NDK Minisztertanácsának elnökévé választották. 1963 óta parlamenti képviselő, több magas állami kitüntetés tulajdonosa. LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL A brit bányászok megkezdték a szavazást az országos sztrájk elfogadásáról Csütörtökön megkezdődött a titkos szavazás arról, hogy a 280 ezer brit szénbányász felhatalmazza-e a bányászszakszervezet vezetőségét országos sztrájk megindítására. A szavazás megkezdését nagy sajtókampány és politikai manőverezés kíséri. A polgári lapok „a világháború óta legsúlyosabb katasztrófával”, „kétnapos munkahéttel”, „sötétséggel és tönkremenéssel” fenyegetik az országot, ha a bányászok igent mondanak a végrehajtó bizottság javaslatára. Azonban még a polgári megfigyelők is úgy ítélik meg a tárnákban uralkodó elkeseredett hangulatot, hogy a sztrájkfelhatalmazáshoz szükséges 55 százaléknál jóval több igen szavazatot kap a szakszervezeti vezetőség. Alig 12 órával a szavazás kezdete előtt Heath miniszterelnök váratlanul megnyitotta a „kiskaput” a kormány és a szakszervezetek tárgyalásainak újrafelvételéhez. A bérhivatal Jelentés a fizetési viszonylagosságokról című, már 8 napja nyilvánosságra hozott okmányát használta fel arra, hogy újabb megbeszélésre hívja mind a szaktanács, mind a munkáltatók képviselőit. Ez a jelentés úgy ítéli meg, hogy ha a kifizetett munkabéreket „országos bértömegnek” fogják fel, akkor megvan a lehetőség a „különleges esetek’’ — és ma már a bányászokét megint ilyennek ismeri el a kormány — fizetésemelési igényeinek kielégítésére, az úgynevezett inflációfékező, magyarán: a béremelést korlátozó törvény keretein belül. Ilyenformán a kormány lehetőséget ad arra, hogy ha más szakmák visszafogják a bérigényüket, akkor a bányász-bérkövetelések legalábbis egy részét ki lehessen elégíteni. Abból azonban, ahogy Heath fogalmaz, az derül ki, hogy nem kevesebbet kér a szervezett munkásságtól, mint a gyűlölt béremelési plafon országos elfogadását a bányászsztrájk elkerülése érdekében. Lawrence Daly, a bányászok főtitkára propagandamanővernek minősítette a kormány ajánlatát, amely egyrészt a szavazóurnákhoz járuló bányászok leszerelését, másrészt pedig a különböző szakmák munkásainak egymással való szembeállítását szolgálja. Kijelentette: a bányászsztrájkot a kormány csak egy módon előzheti meg. ..ha több készpénzt tesz az asztalra”. Miközben tehát elindult Nagy- Britanniában a valóban történelmi jelentőségűnek ígérkező bányászsztrájk előkészítő gépezete, kialakultak a tárgyalásos megoldás lehetőségei is. Szabó L. István mmp az EM Napirenden az új szovjet alkotmány kidolgozása A moszkvai Pravda csütörtöki számában a Szovjetunió fejlődése új korszakának viszonyait és feladatait tükröző új szovjet alkotmány kérdéséről írja: Az új alkotmány kidolgozását az teszi szükségessé, hogy a Szovjetunió már a fejlett szocialista társadalmat építi. A proletárdiktatúra állama a dolgozók szocialista államává fejlődött. Hatalmas változások mentek végbe a Szovjetunió nemzetközi helyzetében is: ötven évvel ezelőtt dolgozták ki a Szovjetunió első alkotmányát. Az alkotmányt Lenin elméleti tételei és gyakorlati útmutatásai, valamint a kommunista párt határozatai alapján dolgozták ki. Az első alkotmány meghatározta az országos törvényhozás rendszerét és formáját. Szilárd államjogi alapot teremtett a Szovjetunió egységének megerősítéséhez, és egyúttal garantálta a szövetséges köztársaságok szuverén jogait. A Szovjetunió 1922-ben történt megalakulása és az alkotmány elfogadása rendkívüli módon megnövelte a történelem első munkás-paraszt államának tekintélyét. A szovjethatalom gyors bukásában, a kapitalizmus szükségszerű újjászületésében és visszaállításában bízó burzsoá politikusok reményei nem váltak valóra. A Szovjetunió határozottan áttörte a diplomáciai és gazdasági blokádot. Az államok egymás után ismerték el a Szovjetuniót. A Szovjetunió mostani alkotmányát 1936-ban, a szocializmus győzelemre jutásának évében fogadták el. A nógrádi szénbányászat jelene és jövője Beszélgetés Géczi Jánossal, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárával Nagyjából nyolc év telt el azóta, hogy országunkban a gazdaságosabb szénhidrogénekre való átállás következtében megkezdődött a széntermelés tervszerű csökkentése. Nem gazdaságosan termelő szénbányák leállításával egyidőben — a párt kezdeményezésére — hatékony intézkedések történtek az érintett bányászok keresetének rendezésére. A szénbányászat visszafejlesztése 1973-ban fejeződött be. Az átállás leginkább Nógrád megyét érintette. Itt a nyolc év előtti 14 ezer szénbányász közül ez év elején már csupán 6,5 ezer dolgozott ebben az ágazatban. Felkerestük Géczi Jánost, a Nógrád megyei pártbizottság első titkárát, s felkértük, hogy ismertesse lapunk olvasóival a megye szénbányászatának helyzetét. — Hogyan ítéli meg ma Nógrád megye bányászainak helyzetét, milyen következményekkel járt a gyors ütemű visszafejlesztés? — A Nógrád megyei szénbányászat nagyarányú visszafejlesztése politikai és népgazdasági szempontból is vitathatatlanul szükséges volt — mondotta Géczi elvtárs. — Leállított bányáink egy része kimerült, vagy kimerülés előtt állt, másik részéből már nagyon alacsony kalóriaértékű szenet termeltünk. A bányászok ezeken a helyeken rossz körülmények között végezték munkájukat. A népgazdasági és szociális érdek is azt követelte, ne termeljünk ilyen nagy áldozattal ilyen kis értékű szenet. Ezzel a bányászok többsége is egyetértett. A Nógrád megyei bányászok a párt politikáját jól értik, támogatják. Most is, amikor őket ilyen közelről érintő problémát beszélt meg velük a pártvezetés, megértették az intézkedések szükségességét. Az volt csupán a kívánságuk, hogy foglalkoztatottságukról, tisztességes megélhetésükről gondoskodjék a kormányzat. Ennek nyomán született meg a rendelet, amely alkalmas volt a bányászság e jogos igényének kielégítésére. Több mint kétezer-hatszázan mentek így kedvező körülmények között nyugdíjba. A többiek a tovább üzemelő aknákban, az újonnan létesített és bővített ipari üzemekben vagy a mezőgazdaságban helyezkedtek el. A többség aránylag gyorsan beilleszkedett az új körülmények közé, és a számítását is megtalálta. Vannak azonban olyanok is, akik nem tudják megszokni a megváltozott körülményeket, és főként nehezen jönnek ki mai keresetükből. Természetes, hogy egy ilyen nagy átalakulásnál nem jár mindenki jól, még ha olyan jelentős segítséget is kap, mint ebben az esetben. Az elégedetlenek körét is szűkebbre lehetett volna szorítani, ha a visszafejlesztésre megfelelő idő áll rendelkezésre. Nem szabad elfelejteni, hogy egész városrészek, falvak életformája alakult át egy-egy akna leállításával. Az ütem olyan erőltetett volt, hogy az érintett munkások jószerével át sem gondolhatták, mihez kezdjenek. Az ipari létesítmények sem készültek el időre. Átmeneti vagy kényszermegoldásokra kényszerültünk. Emiatt sok értékes embert veszített el a megye, és a termelés sem volt zökkenőmentes. Ez elsősorban a rossz geológiai és bányaművelési viszonyok között termelő kánaáni aknánál okozott gondot. Ez az akna tavaly nem teljesítette a tervét. A másik három akna — Ménkes, Tiribes és Szorospatak — tervtú teljesítése sem tudta pótolni az elmaradást. A politikai és gazdasági vezetők most azon dolgoznak, hogy 1974- ben mind a négy üzemünk teljesítse évi tervelőirányzatát. — Az imént szó esett a nógrádi bányamunkással, politikai szilárdságáról. Körülményeik ilyen gyökeres változásával nem lazult-e meg kapcsolatuk a párttal? — Semmiképpen. A bányászok soraiban a párttagok arányszáma változatlanul magas- 28,5 százalék. Tudom, hogy ez önmagában nem mond el mindent a párttal való összeforrottságról. Aki azonban rendszeresen tanácskozik a bányászokkal, részt vesz taggyűléseiken, igen megnyugtató képet alkothat a párt és a bányászság szoros kapcsolatáról. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kritikátlanul fogadnak minden felülről jött álláspontot. Harcos, kritikus emberek a kommunista szénbányászok. Általában nyugodtan mondhatom, hogy párttagságunk mind a gazdaságosságért, mind a tervteljesítésért, mind a hatékonyság javításáért sokat tesz. Nagy a tanulási kedv, és ez az állami és politikai oktatásra is érvényes. Pártunk változatlan vonzerejét bizonyítja, hogy a széntermelés nagyarányú csökkenése ellenére sokan kérik felvételüket. Az 1973-ban felvett párttagok 84 százaléka fizikai munkás. — Több helyütt felvetődött, hogy tekintettel a nyugati energiaválságra — nem bizonyult-e elhamarkodott lépésnek a nógrádi bányák egy részének leállítása? Figyelembe vették -e közgazdászaink a világszerte fokozódó energiahiányt? — Tudunk róla, sőt ezek a kérdések lehetővé tették, hogy ismét megvilágítsuk a nógrádi szénbányászat valóságos helyzetét. Kis kapacitású, rossz minőséget adó bányával számottevően nem tudunk semmilyen energiahiányt pótolni, csak energiát vonunk el a fontosabb munkáktól. Az 1960 előtt nyugdíjba ment, alacsony nyugdíjból élő elvtársak most sűrűbben teszik szóvá helyzetüket. A 2006—2007-es rendelet életbe lépése után nyugdíjba vonultakhoz képest ők valóban kedvezőtlen helyzetben vannak. Bányaüzemeink a lehetőségek határain belül segítik őket, hogy mellékkeresetre tegyenek szert, és ezzel csökkentsék valamennyire hátrányos helyzetüket. A gyors ütemű visszafejlesztés hatására a bányászpártszervezetekben — 1966-hoz viszonyítva — 13,6 százalékról csaknem 30 százalékra emelkedett a nyugdíjasok száma. Túlnyomó részük érdemes, lelkes kommunista, aki szívesen végez pártmunkát lakóterületén, a tanácsban, a munkásőrségnél is. Mégis azt kell mondanom, még nem találtuk meg mindenben a módját, hogy ezeknek a nagyszerű kommunistáknak eszmei szilárdságát, tapasztalatát, tudását kellően hasznosítsuk. — Kérem, mondjon valamit a Nógrásd megyei bányaüzemek jövőjéről. Az idősebb korosztály visszavonásával egyidejűleg növekedett-e az érdeklődés a fiatalok között a bányászat iránt? A perspektivikus tervek megvalósítása érdekében mit tesznek a bányászpártszervezetek. A korkedvezménnyel, vagy anélkül nyugállományba vonult bányászok helyére egyelőre nem vehettek fel másokat. Ez feltétlenül helyes intézkedés volt, mert csak így lehetett megakadályozni, hogy egyes területek bányászai munka nélkül maradjanak. Ha hiány volt, a leállított bányák munkásait alkalmazták. Ilyen körülmények között azonban meggyorsult az elöregedés. Országosan 39 év a bányászok átlagos életkora, Nógrádban viszont 44 év. A felvételi tilalom más gondot is okoz. A múlt év utolsó negyedében munkáshiány miatt többet kellett a bányákban túlórázni, még a szabad szombatot sem tudták kiadni. Ez arra int, hogy új intézkedésekre van szükség. A nógrádi medencében 34 millió tonna a kitermelhető szénvagyon a jelenleg működő aknákban, amelyek éves kapacitása egymillió tonna körül van. Ez még perspektívát jelent. A természetes lemorzsolódást fiatalokkal kell pótolnunk. A világszerte jelentkező energiahiány is azt mutatja, hogy a most élő generációknak még szükségük van a szénre. Itt az ideje tehát, hogy a bányaüzem hozzálásson a stabil utánpótlás megszervezéséhez, a vájártanuló- és technikusképzéshez. A fiatalok körében megvan ehhez az érdeklődés. A bányaüzemek szakmai-politikai vezetése már kialakította az ötödik ötéves terv teljesítéséhez szükséges káderpolitikai intézkedéseket. A Nógrád megyei szénbányák igazgatója utasítást adott ki, amely az ifjúság élet- és munkafeltételeinek javítására megtett intézkedéseket tartalmazza. A KISZ-szervezetek vezetőségeiben több fiatal párttag dolgozik. A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának sok jó kezdeményezése valósul meg. Az ifjúsági szocialista brigádok munkája minden elismerést megérdemel. A bányaüzemekben és a melléküzemekben felvett párttagok 40 százaléka KISZ-ajánlással került a taggyűlés elé. A párt- és a KISZ-szervezetek is felkészülten várják azt az időt, amikor nagyobb létszámú fiatal dolgozó lesz a bányászok között. Az elmúlt nehéz időszakban a párt- és gazdasági szerveket anynyira lefoglalta a munkásság személyes jellegű problémáinak intézése, hogy a bányaüzem korszerűsítésével alig tudtak foglalkozni. Ezért a bányák és a géppark állapota romlott. Ahol tudták, korszerűsítették az egyes, egészségre ártalmas munkahelyeket, fürdőt, öltözőt építettek. Ezzel azonban még nem vált vonzóvá a bányamunka. A jövő alapjainak lerakásához a korszerűsítésen át vezet az út. Nógrád megyében még hosszú ideig lesz szénbányászat. S ha a bányák kihasználják lehetőségeiket, az iparágra még biztató jövő vár. A nógrádi kommunisták teljesíteni fogják azt, amit az ország elvár tőlük — fejezte be nyilatkozatát Géczi János. Máté György 3 Április 1-től rendezik a kutatóintézetek dolgozóinak bérét Befejeződött a Közalkalmazottak Szakszervezete központi vezetőségének ülése (Tudósítónktól.) Az akadémiai kutatóintézetek dolgozóinak helyzetéről, élet- és munkakörülményeik alakulásáról rendezett vitával folytatta tegnap kétnapos tanácskozását a Közalkalmazottak Szakszervezetének központi vezetősége. Az ülésen az MSZMP Központi Bizottsága tudománypolitikai Irányelveinek tükrében értékelték azt a segítséget, amelyet a szakszervezet nyújt az Akadémiának és intézeteinek a párthatározat végrehajtásához. A központi vezetőség elé terjesztett beszámolóhoz dr. Zsiga János, a szakszervezet budapesti bizottságának titkára fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondotta, hogy a közelmúltban a szakszervezet közreműködésével szabályozták a kutatók munkajogviszonyát. 1974. április elsejével a szakszervezet javaslatai alapján rendezik a kutatóintézetek dolgozóinak bérét. Erre 160 millió forintos keretet biztosít a kormány. Ez a kutatók bérének átlagosan 20 százalékos, a nem kutatói munkakörben dolgozó munkások és alkalmazottak bérének 10 százalékos emelését teszi lehetővé. A különböző intézetek között is meglevő béraránytalanságok megszüntetése érdekében a fizetésrendezést differenciáltan alkalmazzák. A bérkorrekcióval egyidőben megszüntetik az eddigi bérpótlékrendszert A tanácskozáson részt vett és felszólalt dr. Tétényi Pál, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese is.