Népszabadság, 1974. április (32. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára : SC fillér NÉPSZABADSÁG 1974. április 27., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXXII. évfolyam 97. szám N­o 3ApaBJibaMo Hamer Aparor rocra Apyra Tnia! Köszöntjük kedves vendégünket, Tito elvtársat! Ü­lést tartott a Minisztertanács Határozat az állami személyzeti munka rendjéről, a költségvetésből gazdálkodó egyes intézmények alkalmazottainak béremeléséről A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: a Minisztertanács pénteken ülést tartott. A kormány megtárgyalta és jó­váhagyólag tudomásul vette Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnö­kének jelentését a magyar párt­os kormányküldöttség április 10. és 12. között Csehszlovákiában tett hivatalos baráti látogatásáról. A két ország kapcsolatait a teljes bizalom, a testvéri együttműkö­dés és kölcsönös megértés jellem­zi. A tárgyalásokon valamennyi megbeszélt kérdésben teljes volt a nézetazonosság. A tárgyalások hozzájárultak a két párt és a két ország testvéri együttműködésé­nek további szélesítéséhez. Dr. Tímár Mátyás, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese beszámolt a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködési bizottság április 18. és 20. között Szófiában tartott 12. ülé­séről. Megvitatták az 1976—1980 közötti időszakra szóló népgazda­sági tervek koordinálását szolgáló tennivalókat. Intézkedéseket hoz­tak az integrációs folyamatok bő­vítésére, valamint a két ország kiegyensúlyozottabb kereskedelmi forgalmának és a Bulgáriába irá­nyuló magyar idegenforgalomnak további fejlesztésére. A Minisz­tertanács a jelentést elfogadta. A Minisztertanács megtárgyal­ta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügyminiszter jelenté­sét Walter Scheelnek, a Német Szövetségi Köztársaság külügy­miniszterének hazánkban tett hi­vatalos látogatásáról. A külügy­miniszterek véleménycserét foly­tattak a két ország kapcsolatai­nak fejlesztéséről és az időszerű nemzetközi kérdésekről, és elha­tározták több megállapodás meg­kötésének előkészítését. A kormány megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottsága 1974. március 19—20-i ülésén hozott határozatokból adódó állami fel­adatokat a munkásosztály társa­dalmi szerepének fejlesztésére, helyzetének további javítására vonatkozó teendőkről, valamint a közművelődés fejlesztését szolgá­ló célokról. A Minisztertanács az intézkedési terveket a közeljövő­ben megtárgyalja a SZOT veze­tőivel és azután adja ki határo­zatát. (Folytatás a 3. oldalon.) Százezres baloldali nagygyűlés Párizsban Fokozódik a jobboldal antikommunista uszítása­ ­ PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Több mint százezer ember gyűlt össze csütörtök este a párizsi nemzetközi vásár nagycsarnoká­ban a baloldal választási gyűlé­sén. Sok ezren nem is fértek be a csarnokba. A forró hangulat az 1936-os népfront napjait idézte. Mitter­­rand, a baloldal közös elnökjelölt­­je beszédében az akkori egység­re emlékeztetett. Hangoztatta, hogy a baloldal mostani együttes fellépése hasonló nagy történelmi eseménye a francia munkásmoz­galomnak. Kijelentette: a baloldal nem a hatalom puszta megraga­dásáért indul a választási küzde­lembe, mint a látványosan ma­rakodó jobboldali jelöltek, hanem hogy széles népi egység útján megvalósítsa a szükséges társa­dalmi változásokat. Georges Marchais, az FKP fő­titkára, felszólalásában e változá­sokat az alábbiakban határozta meg: a legkiáltóbb szociális igaz­ságtalanságok azonnali megszün­tetése, a döntő fontosságú nagy­üzemek államosítása, a lehetőség, hogy mindenki élhessen a demok­ratikus szabadságjogokkal, nem­­­zeti függetlenség, Franciaország lehető legaktívabb nemzetközi közreműködése a leszerelésért és a békéért. Robert Fabre, a Baloldali Ra­dikális Mozgalom elnöke a jobb­oldali jelölteknek azokat az osto­ba ijesztgetéseit utasította vissza, amelyek szerint a baloldal — ha győz — államosítja a családi há­zakat, megszünteti a gépkocsik és a hétvégi telkek magántulajdo­nát, s még a takarékbetéteket is elkobozza. A jobboldal választási hadjára­ta egyébként mind élesebb anti­­kommunista jelleget ölt. Nizzá­ban engedély nélküli zugújságot adtak ki 1975. januári dátummal, tele felháborító uszítással arról, milyen állapotban lesz néhány hónap múlva Franciaország, ha most a baloldal győz. A lap szer­kesztője hírek szerint Chaban- Delmas választási vezérkara, pél­dányszáma pedig kétmillió 100 ezer. (összehasonlításul: a legte­kintélyesebb francia polgári na­pilap, a Le Monde, 500 ezer pél­dányban jelenik meg.) A baloldal feljelentésére és erélyes követelé­sére a hatóságok elrendelték a zuglap elkobzását. A jobboldal két fő jelöltje, Chaban-Delmas és Giscard d’Es­­taing — bár mindketten elsősor­ban a baloldallal szemben harcol­nak — egymás ellen is élesen küzd. Visszalépésre akarják rá­bírni a kormánykoalíció harma­dik jelöltjét, Roger postaügyi mi­nisztert, és egyik is, másik ie ab­ban reménykedik, hogy annak hí­vei majd őt támogatják. Fábián Ferenc S­zívesen látott, kedves ven­déget köszöntünk ma ha­zánkban: Joszip Broz Ti­­tót, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­ségének elnökét, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő sze­mélyiségét. Tito elvtársat, az an­tifasiszta partizánmozgalom veze­tőjét, a széles látókörű kommu­nista politikust világszerte isme­rik és becsülik, őszinte tisztelettel viseltetik iránta a magyar nép is. Tito elnök az MSZMP Központi Bizottságának és a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának meghívá­sára érkezik munkajellegű baráti látogatásra fővárosunkba. Vele jön felesége, Jovanka Broz Tito. A jugoszláv—magyar kapcsolatok­nak mindig fontos szerepük volt Közép-Európában: szomszédok vagyunk, akiket évszázados közös múlt szálai is összekötnek. A fel­­szabadulással, amióta népeink ke­zükbe vették sorsuk irányítását, új szakasz nyílt kapcsolataink his­tóriájában. Napjainkra jellemző a két párt, a két ország, népeink szoros barátsága, szélesedő együtt­működése, tapasztalat- és eszme­cseréje. A két ország állami és pártvezetőinek kapcsolatai rendszeressé váltak és most is­mét a legmagasabb szinten foly­tatódik ez az eszmecsere-soro­zat. Emlékszünk, nem egészen egy évvel ezelőtt, 1973 júliusában Ká­dár János kereste fel Jugoszláviát és tárgyalt Joszip Broz Titóval. Az akkori tárgyalások befejezté­vel adott nyilatkozatában Kádár János így fogalmazott: „Barátsá­gunkról, kapcsolatainkról, együtt­működésünkről beszéltünk azzal a céllal és közös szándékkal, hogy miképpen tudjuk tovább erősíteni barátságunkat és to­vább szélesíteni együttműködé­sünket.” Nap nap után tapasztal­hatjuk, hogy ez az együttműkö­dés hétköznapjaink részévé vált, hogy barátságunk mindinkább el­mélyült. A jelen körülmények kö­zött a szocializmus sikerei, a kommunisták eredményes és cél­tudatos erőfeszítései mindkét or­szágban, erősítik ezt a barátsá­got. Olyan történelmi helyzet ez, amelyben — mint Tito elvtárs találóan megjegyezte — még az országainkban élő nemzetiségek sem elválasztó tényezőt jelente­nek többé, hanem összekötnek bennünket. A mostani látogatás előtt ér­demes idézni ezeket a gondola­tokat, hiszen a megbeszélések cél­ja most se azonos: tovább erősíte­ni a két nép, a két szocializmust építő ország jó viszonyát, barát­ságát, együttműködését. Ez a ba­ráti viszony már jó ideje egyen­letesen fejlődik, évről évre mind tartalmasabbá válik. Országain­kat összeköti a béke sorsáért ér­zett közös aggodalom, a közös küzdelem az európai Biztonságért, a nemzetközi antiimperialista fronthoz való együttes tartozás, a haladó és felszabadító mozgal­makkal vállalt szolidaritás. Ami gazdasági kapcsolatainkat illeti, nyilvánvaló kölcsönös ér­dekeltségünk. Ezen az alapon — a több mint egy évtizedes magyar— jugoszláv gazdasági bizottság terv­szerű tevékenységére támaszkod­va— mind magasabb szintet ér el együttműködésünk a gazdaság területén. Legutóbb február ele­jén írtuk alá az Adria kőolajve­zeték megépítéséről szóló megál­lapodást. A két ország külkeres­kedelmi forgalmának értéke az 1963. évi 70 millió dollárról 1973-ra mintegy 150 millió dollár­ra emelkedett. Az 1974-re szóló árucsere-forgalmi jegyzőkönyv már 170 millió dollár forgalmat irányoz elő. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a ma kezdődő eszmecserén újabb lendületet kap országaink együtt­működése. Új lehetőségek tárul­nak fel a magyar—jugoszláv jó­szomszédi viszony fejlesztésében, amely jó viszony a szocializmus, a nemzetközi haladás ügyét szol­gálja. E gondolatok jegyében k­ö­­szöntjük meleg szeretettel Buda­pesten vendégünket, Tito elvtár­­sat. Ma érkezik hazánkba Jugoszlávia elnöke JOSZIP BROZ TITO ÉLETRAJZA A horvátországi Kumrovec fa­­raként tevékenykedett. Forradalm 1935-ben részt vett a Komintern­­uban, 1892. május 25-én született Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének elnöke, Ju­goszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka. Szülőhelyén végezte el elemi is­koláit. 1907-től 1910-ig Sziszeken lakatosmesterséget tanult, ipar­iskolát végzett. 1911-től három éven át fémmunkásként dolgo­zott Zágrábban, Szlovéniában, Csehországban, Ausztriában és Németországban. 1913—14-ben Zágrábban katonai szolgálatot teljesített. Az első világháború kitörése után háborúellenes pro­pagandatevékenységért letartóz­tatták, Petrovaradinban bebörtö­nözték. 1915-ben az orosz frontra vezényelték, ahol súlyosan meg­sebesült és fogságba esett. 1917- ben megszökött a fogolytáborból és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban csatlak­o­­zott a Vörös Gárdához. 1920-ban tért vissza Jugoszláviába, s 1927-ig mint gépész és szerelő­­lakatos dolgozott. 1910-től a horvátországi és szla­vóniai szociáldemokrata párt tag­ja volt. A Jugoszláv Kommunista Pártnak 1920-től tagja. 1927-től a fémmunkások szakszervezete zág­rábi területi bizottságának titká-moszkvai kongresszusán, tagja lett a Komintern balkáni titkár­ságának. 1936-ban megválasztot­ták a JKP Központi Bizottságá­nak szervező titkárává. 1937-től a JKP főtitkára lett. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadták el azt a határozatot, amely a megszállók és a hazaárulók elleni fegyveres felkelés megkezdéséről szólt. A Háború alatt a jugoszláv népfel­szabadító hadsereg és a partizán­alakulatok főparancsnoka volt. 1944-ben partizánjai élén bevo­nult a felszabadított Belgrádba. A felszabadulás után Tito 1966-ig a JKP, majd a JKSZ Köz­ponti Bizottságának főtitkára, 1966-tól a párt központi bizottsá­gának elnöke, az 1969. évi, IX. kongresszus óta a JKSZ elnöke. A felszabadulástól 1953-ig a kor­mány (szövetségi végrehajtó ta­nács) elnöke, honvédelmi minisz­ter és a jugoszláv népfront elnö­ke volt. 1953-tól folyamatosan Jugoszlávia államelnöke (köztár­sasági elnök), ebben a tisztségben öt alkalommal — legutóbb 1971- ben — újraválasztották. 1953-tól 1963-ig a Jugoszláv Dolgozók Szo­cialista Szövetsége szövetségi bi­zottságának az elnöke, 1947-től 1960-ig a Harcosok Szövetségének az elnöke volt, 1960-tól pedig tiszteletbeli elnök. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak meghívására Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugo­­szláv Kommunisták Szövetségének elnöke, ma ba­­ráti látogatásra hazánkba érkezik, mi nézetei, tevékenysége miatt többször elbocsátották, le is tar­tóztatták, börtönbüntetésekre ítél­ték. 1928-ban kommunista propa­ganda vádjával ötévi szigorított börtönbüntetést szabtak ki rá. Ki­­szabadulása után vette fel a Tito nevet és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt hor­vátországi területi bizottságának tagjaként részt vett a JKP Köz­ponti Bizottságának munkájában, 1934-ben a párt politikai bizott­ságának tagjává választották. A jugoszláv delegáció tagjaként

Next