Népszabadság, 1974. május (32. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 »I«III - Ara: 1,2. FI 1974. május 1., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XXXII. évf. 100. szám Egység* béke* munka Azok a munkások, akik 1886- ban kibontották május elsejének vörös lobogóját, megnyitották az emberiség felszabadításáért folyó harc frontját, jóllehet az első májusi tüntetések még a nyolcórás munkanapért, a mindennapi jóllakás jogáért, a tisztességesebb bánásmódért zajlottak. Alig néhány évtized elteltével a nemzetközi munkásosztály vált a kor döntő fejleményeinek a meghatározójává, különösen azóta, hogy Oroszország proletariátusa győzelmesen megvívta nagy forradalmát, s megteremtette a világ legelső munkás-paraszt államát. Az, hogy voltaképpen már az első május óta ennek a hatalmas seregnek a lépteivel iramodik előre a világtörténelem, annak köszönhető, hogy a tudományos szocializmus eszméi a munkásosztály fegyverzetévé váltak, így értette meg a munkásosztály, hogy nem a kizsákmányolok könyörületére van szüksége, hanem a maga hatalmára, hogy ezt a harcot csak marxista-leninista élcsapatának irányításával vívhatja meg, s hogy történelmi küldetést kell teljesítenie, önmagával együtt felszabadítván az öszszes többi dolgozót a kizsákmányolok igájából. Az egész földkerekségre kiterjedt harc célja tehát nem kevesebb, mint a világ megváltoztatása. Mennyi valósult meg belőle máris? Rengeteg! A mai május elsején három földrész szocialista országaiban már nem a kizsákmányolás ellen küzdő bérmunkások, hanem a hatalomra jutott munkásosztály férfiai, asszonyai, fiataljai, a szocializmus öntudatos építői emelik magasba a szabad munka zászlaját: a szocialista világrendszer népei. A Szovjetunió és a körülötte tömörülő testvéri szocialista országok korunk meghatározó és lebírhatatlan erejévé váltak. Hatalmas sereggé növekedett azóta a kapitalista országok városainak utcáin május elsején felvonuló munkásság is, amellyel együtt menetelnek a velük tartó, egyazon jövőbe tekintő kétkezi és szellemi dolgozók, azimperialista reakció ellen, a társadalmi haladásért és a békéért küzdő mozgalmak tömegei, csakúgy, mint a harmadik világnak a teljes felszabadulásért harcoló népei. A válságokkal megterhelt kapitalizmus tovább mélyülő társadalmi ellentmondásaival, mind általánosabbá váló politikai labilitásával, megismétlődő kormányzati krízisekkel, gyorsuló inflációval, az energia- és az olajválsággal viaskodik. Súlyosbodó problémáit persze most is csak a maga módján próbálja megoldani: a válság minden anyagi terhét a dolgozókra, gyengébb szövetségeseire és a fejlődő országok népeire igyekszik áthárítani. Az imperialista reakció a saigoni rezsimtől a chilei fasisztákig minden sötét erőt támogat. Ezzel még súlyos tragédiákat okozhat, fenntarthat veszedelmes tűzfészkeket, de a pozitív történelmi folyamatokat többé nem fordíthatja viszsza. A szocializmus, a haladás,és a béke erői általános fordulatot harcoltak ki a nemzetközi feszültség enyhülésének irányában. A mai helyzet legfőbb jellemzője, hogy széleskörűen kibontakozóban van a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Leonyid Brezsnyev elvtárs a minap mondotta a Komszomol kongresszusán: „Leküzdve a reakciós erők — kezdve az imperialista köröktől a maoista vezetőségig — ellenállását, lépésről lépésre haladunk a nemzetközi feszültség enyhítéséinek nehéz útján. A békés egymás mellett élés elvei mind mélyebben behatolnak a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatába, elhárítva a nukleáris katasztrófa veszélyét. Az események ilyen fejlődése megfelel az emberiség alapvető érdekeinek, a legkedvezőbb feltételeket teremti a társadalmi haladásért, a népek szociális és nemzeti felszabadulásáért vívott harc számára.” Hogy az enyhülést kimélyítő erőfeszítéseink fokozatosan célt érnek, annak mutatója az is, hogy a nemzetközi reakció szélsőséges erői mindinkább szembe kerülnek az imperialista tábor józan, realista, a békés enyhülésre hajló csoportjaival is. A hatalmon lévők felől is mindjobban hallható azoknak a hangja, akik már nem a végzetesen kilátástalan háborúra tesznek, hanem a békére, és ha nehezen is, de hajlamosak elfogadni a múlhatatlan kompromisszumokat. Az ő józanabb realizmusukat maga a békés egymás mellett élés ténye, valósága is ösztökéli, de sok tekintetben egyenes kényszer is: nincs más lehetőség. Mert például az európai békéről és biztonságról folytatott tárgyalásokon lehet nagyon is vitatható feltételekkel előállni, lehet más zavarkeltő mozzanatokat szőni, lehet halogató taktikát folytatni, csak egyet nem lehet: fellépni az európai biztonság és béke ellen. A Szovjetunió, a szocialista közösség eltökélten folytatja a harcot az enyhülésért, a nemzetközi reakció kísérleteinek visszaveréséért. A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testülete április 17—18-i ülésének részvevői ezt félreérthetetlenül kinyilatkoztatták. Ehhez egyengeti az utat az a három további nyilatkozatuk is, amely tartós és igazságos békét követel a Közel- Keleten, fellép a tartós békéért Vietnamban és a vietnami nép igazságos nemzeti érdekeinek biztosításáért, végül követeli, hogy vessenek véget az önkénynek és a demokraták üldözésének Chilében. A nemzetközi munkásosztály és vele együtt minden haladó és békeszerető erő a mai május elsejei ünnepen messzehangzóan alátámasztja mindazt, amit a varsói nyilatkozatok magukba foglalnak. A népeknek ebben a nagy együttesében, május elsejét köszöntve, a mi munkásosztályunk, egész dolgozó népünk is hallatja helyeslő, harckészségéről tanúskodó szavát. A múlt évtizedekben a békéért, a haladásért, a szocializmusért vívott küzdelmek, az imperialista agresszorok visszaszorításáért szervezett, világméretű akciók számos nagy sikere megmutatta a szolidaritás, az összefogás, az egység hatalmas erejét. Annak az egységnek az erejét, amely a Szovjetuniót, a szocialista országokat, a békekezdeményezéseket támogató haladó erőket összefűzte. Ezután is mindent el kell követnünk, hogy erősítsük az összefogás szellemét, az antiimperialista egységfrontot, mint harcunk fő támaszát a népek igaz ügyének szolgálatában. Most, felszabadulásunk harmincadik évfordulójának küszöbén, a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtását ellenőrizve és befejezve, társadalmunk nagy számadást készít. Ennek lapjain olyan hatalmas alkotások, a nép teremtő munkájának olyan maradandó eredményei sorakoznak, amelyek nemcsak mai életünket gazdagítják, de a következő nemzedékek jövőjét is szilárdan megalapozzák. Mai ünnepünknek egyik vezéreszméje az a gondolat, hogy az emberi élet legfőbb értelme, az emberhez méltó élet javainak legfőbb forrása a teremtő munka. Az a tény, hogy dolgozó népünk a szabadság három évtizede alatt ezt a gondolatot odaadó szorgalommá, alkotó tettekké érlelte, a nagy eredmények krónikájának legelső lapjára kívánkozik. Ezután is a munkaszeretet és a kötelességtudás vágányain gördül előre a nemzet élete a kiteljesedő szocialista jövendőbe. Ez a legelső, amit gyermekeinknek is meg kell tanítanunk, hogy szívből tiszteljék a munkát és megvessék a munkátlanságot. Dolgozó népünknek a munkáról vallott szocialista felfogása, a munka mélységes tisztelete és döntő szerepének a megértése mutatkozik meg a XI. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben is. A cél és a tartalom: a X. kongresszus határozatainak végrehajtása, a IV. ötéves terv sikeres befejezése, mindenekelőtt a munkatermelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, a termelés szervezettségének és gazdaságosságának javításával, jó minőségű termékekkel és a dolgozókról való fokozottabb gondoskodással. A dolgozók tehetségének, alkotóképességének ez a nagyszabású kibontakozása új lendületet ad a szocialista társadalom építésének, növeli hazánk gazdasági erejét, népünk jólétét. A szocialista építőmunka sikerének záloga, pártunk töretlen, bevált politikája és a dolgozók mindennapi becsületes munkája, amivel azt megvalósítják. Mind a két feltétel megvan, s ezért mondhatjuk el ma, hogy szocialista céljaink a párt mind hatékonyabb vezetésével valóra válnak, iparunk és mezőgazdaságunk dinamikusan fejlődik, nemzeti vagyonunk gyarapszik, az életkörülmények javulnak. A párt politikája iránti bizalom, a munkásosztály növekvő szerepe és súlya, a munkás-paraszt szövetség szilárdsága, a szocialista nemzeti egység erősödése biztosítja, hogy munkánkat ezentúl is jó irányban s még több eredménnyel folytathatjuk. Dolgozó népünknek az az egybehangzó kívánsága, hogy politikánk fő irányvonala ne változzék. Nos, politikánk változatlan marad. A párt mindenkor ezzel az irányvonallal szembesíti a gyakorlati végrehajtás tapasztalatait, és az élet által nem igazolt megoldások elvetésével, a megvalósításra érett új feladatok napirendre tűzésével is gondoskodik a X. kongresszuson kidolgozott politika érvényesüléséről. Mai ünnepünk fő tartalmának, a nemzetköziségnek az erejét érezzük abban is, hogy a Szovjetunióval és a testvéri szocialista országokkal megvalósult szövetség, egység és kölcsönös gazdasági segítség eredményeként nyugalom és béke vesz körül bennünket, és hogy gyorsuló építőmunkánk zavartalan. Abban a tudatban erősítjük ezt az egységet és megyünk tovább, hogy ezt az utunkat mindvégig olyan örömteli májusok szegélyezik majd, mint amilyen ez a mostani. Horváth József