Népszabadság, 1976. május (34. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
1996. május 1., szombat M P S Z A B A I S A G A dolgozó nép ünnepén ÍRTA: RiSTKV Rt.tV -ja, május elsején, öt világrész dolgozói, megszámlálhatatlan embermilliók köszöntik a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának nagy ünnepét. Kilencven évvel ezelőtt az emberibb bánásmódot, a nyolcórás munkaidőt követelő chicagói munkások kis csapata emelte föl a májusi zászlót. A burzsoázia soha többé nem tudta kicsavarni a dolgozók kezéből a vörös lobogót, s május elseje osztályharcos tartalmát nem sikerült formális ünnepséggé, majálissá szelídítenie. Az a zászló kilenc évtizede a szolidaritás, az összefogás, az egység harcba szólító jelvénye. A munkásosztály, szövetségeseivel együtt, azóta is a nemzetközi szolidaritás zászlaja alatt vívja harcát a tőkés kizsákmányolás, az elnyomás, az imperializmus ellen. Vörös lobogók alatt győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, amely nemcsak Oroszország dolgozóinak, hanem a világ valamennyi népének történelmi sorsában fordulatot hozott. A világ első munkás-paraszt államának, a Szovjetuniónak a megszületése, majd a szocialista világrendszer létrejötte utat vágott a népek előtt, s megerősítette győzelmi reményüket, amelynek a jegyében mai május elsejei seregszemléjükön is síkraszállnak felszabadulásukért, az emberi haladásért, a békéért, a szocializmusért. Hazánkban a harminckettedik szabad májust köszöntve, joggal állapíthatjuk meg, hogy nálunk a május elseje megőrizte valódi tartalmát, ma is a dolgozók összefogásának, nemzetközi szolidaritásának harci seregszemléje. Ez a munkásünnep a mi viszonyaink között sok vonatkozásban tovább gazdagodott. A társadalmi átalakulás vezető erejének, a munkásosztálynak, valamint a termelőszövetkezetekben dolgozó parasztságnak, az értelmiségnek, hazánk valamennyi becsületes emberének alapvető érdekei és távlati céljai azonosak. Dolgozó népünk elismeri és nagyra értékeli a munkásosztály vezető szerepét, áldozatkészségét. Hazánkban szilárd és megbonthatatlan a két testvéri osztálynak, a munkásságnak és a parasztságnak a szövetsége, évről évre fejlődik a szocialista nemzeti egység. Következésképp a nemzetközi munkásosztály harci seregszemléje egyúttal a szocialista társadalom építésén munkálkodó magyar nép ünnepe is. Május elseje — mint eddig is — a szocialista építés számvetésének alkalma. Valljuk és hirdetjük, hogy munkánkért felelősek vagyunk saját munkásosztályunknak, egész népünknek, de tetteinkért számadással tartozunk a nemzetközi munkásosztálynak ’S. rTöbb mint harminc éve szabaddá vált hazánkban hatalmas történelmi változások mentek végbe, és évről évre gyarapodnak eredményeink. Eddigi hatalmas vívmányaink és töretlen fejlődésünk legfőbb forrása az, hogy a hatalom jó kezekben van. „A Magyar Népköztársaság — állapítja meg pártunk programnyilatkozata — szocialista állam, amely osztálytartalmát tekintve proletárdiktatúra. Államunk legfőbb politikai alapja a munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a hatalom gyakorlásába bevonja a termelőszövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a szocializmus építésén dolgozó tömegeket. Társadalmi rendszerünkben ezáltal az egész dolgozó nép hatalma valósul meg.’’ Helyesen érvényesül szocialista fejlődésünk másik nélkülözhetetlen feltétele, a párt vezető szerepe, valamint ennek szerves részeként a párt és a néptömegek kapcsolata. Több évtizedes harcunk egyik legfontosabb elvi, politikai tanulsága : a szocializmus sikeres építésének alapvető követelménye a szocialista állam szüntelen erősítése, a párt vezető szerepének állandó fejlesztése. Belpolitikai életünk meghatározója, egyúttal legfontosabb feladata a pártunk XI. kongresszusán elfogadott, a lehetőségeket és a követelményeket sokoldalúan figyelembe vevő fő politikai irányvonalnak a valóra váltása. Ezt igényli az egész társadalom fejlődése, a szocializmus építésének minden területe. Ezt követelik a dolgozó néptömegek valódi érdekei. A párt, az állam, a gazdasági szervek, a szakszervezetek, a KISZ tagjainak, az e szervekben dolgozó kommunistáknak legfontosabb feladata a kongreszszus határozatainak folyamatos végrehajtása. A kongresszus elvipolitikai útmutatásait állandóan szem előtt kell tartaniuk, a konkrét feladatokat ezeknek a szellemében kell kidolgozniuk, és lépésről lépésre, kommunista következetességgel megvalósítaniuk. Pártunk XI. kongresszusa programnyilatkozatot fogadott el, amelynek jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy felvázolta a fejlett szocialista társadalom építésének perspektíváját, világossá tette a távlatot, hogy milyen irányba megyünk és hová tartunk. Úgy kell tehát a mindennapok munkáját végeznünk, hogy az jól szolgálja szocialista jövőnket, és összhangban legyen távlati céljainkkal, segítse mind következetesebb megvalósításukat. A Párt, a dolgozó emberek egyetértenek abban, hogy az utóbbi években jelentékeny eredményeket értünk el a gazdasági fejlődésben. A dolgozók döntő többsége meg van győződve róla, hogy a párt gazdaságpolitikája társadalmunk érdekeit szolgálja. Mindezt jól bizonyítják a sikeresen teljesített negyedik ötéves terv és az 1975. évi terv eredményei. Hazánk, s benne egész népgazdaságunk ereje számottevően növekedett, a dolgozók minden rétegének életszínvonala emelkedett. A megoldásra váró számos és bonyolult feladat sorában kiemelkedő jelentőségű a gazdasági építőmunka. A párt és a kormány idejekorán megismertette a dolgozókkal az ötödik ötéves tervet. Pártunk a politikai munka sokrétű eszközeivel jól segítette helyzetünk és új feladataink megértését. Ennek nyomán a közvélemény reálisabban ítéli meg gazdasági viszonyainkat, lehetőségeinket, és a további fejlődésünkre vonatkozó elképzeléseink teljesülésének bizonyos tekintetben új feltételeit. A nagy többség megértette, miért kell az eddiginél nagyobb követelményeket támasztani a vezetőkkel és a dolgozókkal szemben egyaránt. Társadalmunk felelős, gondolkodó rétegei előtt világos, hogy ha biztosítani akarjuk további töretlen fejlődésünket, akkor ehhez munkánk eddigi hatékonysága és minősége nem lesz elegendő. Helyzetünk megértésének és a dolgozó nép tenniakarásának bizonysága az is, amit pártunk Központi Bizottsága az április 22-i ülésén megállapított, hogy zökkenőmentesen kezdtük meg az ötödik ötéves terv, egyszersmind az idei népgazdasági terv végrehajtását. Már az év első hónapjainak a tapasztalatai megmutatták, hogy a vállalatok, a szövetkezetek vezetői és dolgozói megértették a terv céljait, a megvalósítás feltételeit, gondos szervező munkával készítették elő az indulást, javuló irányító munkával és kitartó szorgalommal dolgoznak. Az első, jó eredményekben az is megmutatkozik, hogy a dolgozók támogatják gazdaságpolitikánkat, egyetértenek a vezetés és a szervezés színvonalának emelésére, a munkafegyelem javítására, a végrehajtás hatékonyabb ellenőrzésére irányuló törekvésekkel. A munkahelyi vezetők mindinkább belátják, hogy akár megkétszerezett erőfeszítés árán is múlhatatlan kötelességük a jól szervezett, folyamatos és termelékeny munka tárgyi feltételeinek a megteremtése. S ez nemcsak a gazdaságos termelés fokozottabb követelményeiből fakad, hanem mindinkább azt is érzik, hogy erre kötelezi őket az a megértés, bizalom, tettrekészség is, amely a dolgozó emberek részéről ma megnyilvánul. Ez az egyik legfőbb feltétele annak, hogy a politikai és erkölcsi helytállás, tömeges eltökéltség a termelésben, a hatékonyság javulásában értékesültön. Jellemző az idei indulásra, hogy az év első eredményeit kedvező politikai légkörben értük el. A terv valóra váltása nemzeti üggyé vált. A gyárak, a szövetkezetek dolgozói jól átgondolt versenyfelajánlásokat tesznek, a szocialista brigádok tehetségük, tudásuk, tenniakarásuk kifejezéseként az egész tervidőszakra vállalják, munkájukkal tovább gyarapítják hazánkat. Politikai és gazdasági döntéseink összhangban vannak. A gazdasági vezetők tágabb látókörrel mérik fel döntéseik várható politikai hatását, és jobban érvényesül a népgazdasági érdekek elsődlegességének követelménye. Javult a központi irányítás is, a felsőbb szervektől a gyáregységekig. A népgazdaság egyensúlyának a javítását célzó folyamatok jó kezdeti eredményeket hoznak. A népgazdaság minden ágában megvannak a legszükségesebb feltételek az eredményes munkához, a terv teljesítéséhez. Az időszerű gazdasági feladatok miatt különösen nagy figyelmet kell szentelni a munkaerő-gazdálkodás megjavításának. Erre vonatkozólag már fontos intézkedések történtek az év elején. Esetenként jól átgondolt, szervezett munkaerő-átcsoportosításra is szükség van, mert a nagy értékű termelőkapacitásokat csak így tudjuk jobban kihasználni. Hangsúlyozni kell: a munkaerő-átcsoportosítás, amellett, hogy rendkívül körültekintő szervező munkát igényel, döntően politikai feladat. A nélkülözhetetlen felvilágosító, szemléletformáló, meggyőző munkát a pártszervezeteknek és más társadalmi szerveknek e területen is gondosan tovább kell folytatniuk. Az ötéves terv végrehajtását előkészítő tömegtájékoztató munkánk eredményeként máig átment a köztudatba, hogy további kiegyensúlyozott gazdasági fejlődésünk kulcskérdése a társadalmi termelés hatékonyságának a fokozása. Ennek az egyetemes érvényű feladatnak a brigádokra és az egyes dolgozókra kivetített jelentését és követelményét azonban kitartó, mindennapi politikai felvilágosító munkánk középpontjába kell állítanunk. El kell érnünk, hogy minden egyes dolgozó világosan értse: a hatékonyság az ő állandó gyakorlatában nem más, mint például a munkaidő, a termelőeszközök, a gépek teljes kihasználása, a szervezettebb és termelékenyebb munka, az idővel, az anyaggal, az energiával való takarékosság, az önköltség csökkentése, jobb munkamódszerek alkalmazása. Ezekkel a nagyon is gyakorlati tettekkel érhető el az, ami a gazdasági hatékonyság lényege: a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredmény, feladataink jellegét abban le-hetne összegezni, hogy tudatosságra, szilárd egységre, fegyelmezett munkára van szükség politikánk valóra váltásában. Társadalmunk jellegéből adódik, hogy fejlődésünk nem ösztönösen, hanem emberek tudatos cselekvése útján megy végbe. Nem mindegy, hogy a dolgozó nép mennyi idő alatt és milyen áron teremti meg a fejlett szocialista társadalmat. Ezért, akik felelős posztokon dolgoznak, és akikre emberek sorsát bízták, ennek tudatában végezzék a munkájukat. A párt gyakorlata meggyőzően bizonyítja, hogy mindig és mindenben a munkásosztály, a dolgozó emberek érdekeiből kell kiindulni és azokat kell vezető elvnek tekinteni. Szocialista fejlődésünk, gazdasági építőmunkánk során nem kívánatos jelenségekkel is szembe kell néznünk. Vannak-e még társadalmunkban olyan emberek, akik a dolgozók rovására, egyéni érdekeiket hajszolva akarnak boldogulni? Sajnos vannak, bár nem kevés intézkedés történt az ilyen életmód visszaszorítására. Amikor nagy erőfeszítéseket teszünk a gazdasági feladatok sikeres megoldására, mert ettől függ szocialista rendszerünk fejlődése, és amikor a párt és a tömegek kapcsolata napról napra próbának van kitéve, sehol sem engedhetjük meg, hogy bárki is lenézően kezelje azokat, akik szorgalmas, odaadó munkájukkal építik szocialista társadalmunkat. A dolgozó emberek alkotókészsége, eltökéltsége kiapadhatatlan forrása, legfőbb biztosítéka a szocialista rendszerünknek. Pártunk, mint eddig, a jövőben is, a szocialista demokrácia adta lehetőségekkel élve, mindent megtesz, hogy a dolgozó nép érdeke érvényesüljön, a munkájuk, tudásuk legjavát adó emberek szava és cselekedete legyen meghatározó társadalmunkban. ]Május elsejének ünnepe már kilencven éve is az internacionalizmusnak, a dolgozók nemzetközi szolidaritásának szellemében kelt életre. Az idő haladtával mind erőteljesebben és tudatosabban mutatkozott meg ez az internacionalista tartalom azoknak az erőknek a harci összefogásában, amelyek az egész földkerekségen az elnyomottak felszabadításáért, a kizsákmányolás ellen, az imperialista uralom lerázásáért, a világ haladó, demokratikus és szocialista megújulásáért küzdenek. Pártunk szolidáris mindazokkal a kommunista és munkáspártokkal és más haladó erőkkel, amelyek a tőkésországokban a társadalmi haladásért, a szocializmusért, egy új, szabad és békés világért küzdenek. Ma a testvéri szocialista országok, közöttük hazánk is, az internacionalista elkötelezettség jegyében ünnepelnek. A magyar munkásosztály tudatában van annak, hogy amikor a hazai szocialista építés vezető erejeként küzd és dolgozik a társadalom élén, egyszersmind a nemzetközi munkásosztály harci osztagaként, internacionalista kötelességét is híven teljesíti. Népünk áldozatos munkájával, szilárd helytállásával nemcsak egyszerűen szolidaritást vállal a dolgozók nemzetközi ügyével, hanem a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének viszonyai között — hasonlóan a többi szocialista országhoz — cselekvően hozzájárul harcuk sikeréhez. Segítséget nyújt a szabadságszerető népeknek a nemzeti függetlenség kivívásához, a társadalmi felemelkedéshez, amikor a cselekvő internacionalizmus jegyében saját országában építi a szocialista társadalmat, erősítve ezzel a szocialista világrendszert, a béke és a haladás nemzetközi frontját. Az internacionalista összetartozás rendíthetetlen szellemében erősítjük testvéri kapcsolatainkat a szocialista közösség országaival és népeivel, mindenekelőtt a világ legelső és leghatalmasabb szocialista országával, a Szovjetunióval, amely a lenini tanítások szellemében az internacionalizmus kimagasló példáját nyújtja. Az SZKP nemrég megtartott XXV. kongresszusa számunkra is nagy értékű politikai és eszmei segítséget adott a kommunista építés tapasztalatainak összegezésével és elvi általánosításával. Amint eddig, a jövőben is erősítjük együttműködésünket a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjetek hatalmas országával, abban a kipróbált, elvi meggyőződésünkben, hogy a Szovjetunióhoz való viszony korunkban is az internacionalizmus próbaköve.Táltozó, fejlődő világunk, a haladó eszmék minden nehézségen át feltartóztathatatlan előretörésének bizonyságaként ma a földkerekségen százmilliók vonulnak fel a májusi vörös zászlók alatt. A mi munkás-, paraszt- és értelmiségi tömegeink is ebben a harcos seregben menetelnek. Hallatják szavukat, megmutatják gyarapodó erejüket, kiállnak a nemzetközi munkásosztály, a szocializmus, a haladás, a béke ügye mellett. Dolgozóink a szocialista munka és helytállás őrhelyeiről gyűlnek a májust köszöntők soraiba, s az ünnep múltával majd oda térnek vissza, hogy amit ma megfogadnak, azt holnap hiánytalanul valóra váltsák. s Kádár János és Lázár György fogadta H.-D. Genschert Befejezőten a nyugatnémet külügyminiszter látogatása Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkancellárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke — ugyancsak pénteken — szintén fogadta Hans-Dietrich Genschert az Országházban. A találkozókon jelen volt Pója Frigyes külügyminiszter, Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete, illetve Hermann Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Tárgyalásainak befejeztével Budapestről való elutazása előtt Genscher magyar és nyugatnémet újságírókkal találkozott. Budapesti megbeszéléseit pozitívnak ítélte meg, s elmondotta, hogy azokat a bizalom, a nyíltság légköre jellemezte. Kijelentette: — Tárgyaló partnereimmel megállapíthattuk, hogy az NSZK és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai problémamentesek, s jelenlegi helyzetük — különösképpen gazdasági téren — példamutatónak tekinthető, és a tárgyalások jó feltételeket biztosítottak a magyar—NSZK kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Genscher kijelentette, az NSZK számára a kapcsolatok kiépítése Magyarországgal, miként más szocialista országokkal, azt is jelenti, hogy hozzzá kíván járulni a közös érdek, az enyhülési folyamat erősítéséhez. — Az NSZK az enyhülési politikát — mondotta — hosszú távra szóló tevékenységnek tekinti. E politika középpontjában az európai béke biztosítása, az együttműködés fejlesztése áll. Hans-Dietrich Genscher pénteken feleségével és kíséretével elutazott Budapestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pója Frigyes és felesége, Nagy János külügyminiszter-helyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúztatásnál Hamburger László és Hermann Kersting, Ilans-Dietrich Genscher és Kádár János a pártközpontban.