Népszabadság, 1979. február (37. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
2 Mára várják Khomeinit Teheránba (Folytatás az 1. oldalról.) Kudarcot vallottak Baktiar arra irányuló kísérletei, hogy az ellenzéket megalkuvásra és engedékenységre késztesse. Ezért most életbe léphet a CIA szakértői által december végén kidolgozott második változat: a reakciós katonai államcsíny végrehajtása. Az AFP tudósítója szerint az egyik tekintélyes, Iránban élő síita főpap közölte, hogy az ellenzék is felkészült az ilyen fordulatra. Elmondta, hogy országszerte harci osztagokat szerveztek a rendszerrel szemben álló erőkből, s ezek készen állanak a fegyveres harcra. Mint a UPI jelenti, kedden több száz amerikai, arópai és japán hagyta el Iránt, mert a sah rezsimjének ellenfelei és hívei közötti ellenségeskedések fokozódásától tartanak. A következő napokban — az amerikai hivatalos források szerint — körülbelül ötezer amerikait szállítanak el az országból. A The Washington Post az amerikaiak mostani „exodusát" Saigon óta a legnagyobb amerikai kivonulásnak nevezi. Rámutat: az amerikaiak elszállítására adott külügyminisztériumi utasítás meggyőző bizonyítéka annak, hogy az amerikaiak egyre kevésbé képesekbefolyásolni az iráni eseményeket, azt az országot, amelyet néhány hónapja a nyugati érdekek bástyájának tekintettek. Nem érzik magukat biztonságban az Iránban tartózkodó más külföldiek sem: kétszáz angol állampolgárral a fedélzetén Teheránból Bahrainba érkezett három brit katonai szállítógép. A svéd és a belga hatóságok szintén felszólították Iránban dolgozó állampolgáraikat, hogy mielőbb hagyják el az országot. Iráni újságok szerint Khomeini fogadására csütörtökön mintegy ötmillióan sereglenek össze a repülőtérről a városba vezető útvonal mentén. (TASZSZ) Etiópiai,kenyai barátsági és együttműködési szerződést írtak alá Addisz Abibában Dániel Arap Moi kenyai és Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő szerdán aláírta a két ország között létrejött barátsági és együttműködési szerződést. A dokumentumban a felek leszögezik, hogy erősíteni és fejleszteni fogják kapcsolataikat a szuverenitás, a területi integritás, a határok sérthetetlensége, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elveinek tiszteletben tartása alapján. A szerződő felek kijelentik, hogy ragaszkodnak az ENSZ és az Afrikai Egységszervezet alapokmányaiban lefektetett elvekhez és célokhoz. Kifejtik: következetesen szembeszegülnek az expanzionista politikával, bármilyen ország vagy országcsoport folytassa is azt. Hangsúlyozták, hogy fokozzák harcukat a gyarmatosítás, a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés végleges felszámolásáért, az ENSZ-nek a gyarmati országok és népek függetlenségéről szóló nyilatkozatában lefektetett elvek hiánytalan érvényesítéséért. Etiópia és Kenya a két ország népeinek érdekében fejleszteni fogja kétoldalú kapcsolatait politikai, gazdasági, katonai, tudományos és kulturális téren egyaránt. A szerződést, amelyet később meg lehet hosszabbítani, tíz évre kötötték. (TASZSZ). A lengyel népgazdaság fejlődése 1978-ban VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL A lengyel statisztikai hivatal közzétette a népgazdaság 1978. évi fejlődéséről szóló jelentést. E szerint Lengyelország lakossága tavaly meghaladta a 35 milliót, közülük húszmillióan élnek a városokban. 1978-ban több mint 300 ezerrel nőtt a lakosság száma. A lakosság jövedelme 1978-ban mintegy 9 százalékkal növekedett. A reáljövedelem — becslések szerint — 1,3 százalékkal volt magasabb, de a dolgozók némely csoportjánál — állapítja meg a jelentés — nem nőtt a reálbér. 1978- ban 10,6 millió négyzetméternyi lakóteret adtak át a lakosságnak, ami 13,3 százalékos növekedést jelent az előző évihez képest. A belkereskedelmi forgalom 7,7 százalékkal volt nagyobb, mint 1977-ben. Ezen belül az élelmiszerek forgalma magasabb volt, mint az egyéb árucikkeké. Néhány élelmiszerből, például húsból és húskészítményekből, halból, csokoládéból, tejporból a tervezettnél kevesebb jutott a boltokba. Az állami ipar termelése 1978- ban 5,8 százalékkal nőtt. Elmaradt a tervezetthez képest a nyersacél és a hengereltáru, a tengeri hajók, a cement, a papír, a bútor és a cipő termelése. A lemaradásban döntő szerepe volt a szállítási és az energiaellátási nehézségeknek. A mezőgazdaság globális termelése a becslések szerint 4,2 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. A népgazdaság állami szektorában 1978-ban 590 milliárd zlotyt ruháztak be, 0,2 százalékkal kevesebbet, mint az előző évben. A külkereskedelmi áruforgalom összességében 7 százalékkal, az export 9,8 százalékkal, az import 4,7 százalékkal nőtt. A nemzeti jövedelem 1978-ban 2,8 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása ennél nagyobb ütemben nőtt. A tervnek megfelelően tovább csökkent a beruházások aránya a nemzeti jövedelemben. Izraeli parlamenti képviselők sürgetik a PFSZ elismerését Az izraeli kormány és parlamenti támogatói szerdán a kneszszetben elvetettek két sürgős indítványt, amelyek azt szorgalmazták, hogy az izraeli vezetés bizonyos feltételek mellett kezdjen tárgyalásokat a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel. Izraelnek „késedelem nélkül ki kell nyilvánítania a PFSZ-szel való tárgyalásra irányuló készségét, amennyiben a szervezet hajlandó Izraelt zsidó államként elismerni és felhagyni terrorista akcióival” — hangoztatta Joszif Sárid munkáspárti képviselő. Érvelésében az amerikai politikára hivatkozott, mondván: „Ma már nem lehet abban kételkedni, hogy az Egyesült Államok lassan, de biztosan, óvatosan, de határozottan a PFSZ-szel való tárgyalások megkezdése felé halad.” Egy másik ellenzéki képviselő, Meir Pail, a cionista baloldali Seli Párt tagja leszögezte, hogy „nem lesz béke, ameddig Izrael ki nem üríti a megszállt területeket, és tárgyalni nem kezd a PFSZ-szel”. Ugyancsak a parlament szerdai ülésén hangzott el Arieh Eliavnak, a Seli Párt vezetőjének búcsúbeszéde , a politikus ideiglenesen távozik a knesszetből —, amelyben kijelentette: „Nem lesz igazi béke, ha nem alakul Izrael Állam mellett — az 1967-es határok némi módosításával — egy független palesztin állam.” A kormány nevében válaszoló Mose Nisszim tárca nélküli miniszter az ismert hivatalos álláspontot elismételve közölte, hogy Izrael változatlanul elutasít minden kapcsolatfelvételt a PFSZ- szel. (AFP) ISÉPSZABADSÁG 1979. február 1., csütörtök KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány sorban A szovjet kormány meghívására Moszkvába látogat Jean-Francois Poncet francia külügyminiszter. (TASZSZ) Genfben szerdán újabb találkozóra került sor a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttségek között. (TASZSZ) Benghaziban rendezték meg január 27. és 31. között a nemzeti felszabadító mozgalmak I. kongresszusát. (MTI) Antifasiszták és újnáci suhancok között összecsapásokra került sor kedd este Nyugat-Berlinben, amikor újfasiszta szervezetek tagjai provokációs felvonulást rendeztek Hitler 1933-as hatalomátvételének évfordulója alkalmából. (MTI) Milánóban több tízezren vettek részt a terrorizmus legújabb áldozata, Emilio Alessandrini, a város főügyészhelyettese gyászszertartásán. Megjelent Pertini köztársasági elnök is. A temetés időpontjában az országban mindenütt negyedórás munkabeszüntetést tartottak. (Tudósítónktól) Kozmosz—1073 és 1074 jelzéssel újabb mesterséges holdat bocsátottak fel a Szovjetunióból. (TASZSZ) Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága nyilvános tárgyaláson ítéletet hozott a Sztyepan Zatikjan többszörösen büntetett személy és két bűntársa által 1977 januárjában a moszkvai metró egyik vonalán elkövetett robbantásos bűncselekmény ügyében. A merényletnek halálos áldozatai voltak. A vádlottak bűnössége a tanúk és a kihallgatott szakértők vallomása, valamint a tárgyi bizonyítékok alapján bebizonyosodott. A bíróság kivételes büntetésként mindhárom személyt halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották. (TASZSZ) B VT-tanácskozás Varsóban a leszerelésről Dokumentumok elfogadásával zárult Varsóban a Béke-világtanács leszerelési bizottságának kétnapos ülésszaka. A dokumentumokat a szervezet berlini tanácskozása elé terjesztik. A bizottság határozottan elítélte a hidegháborús és militarista körök tevékenységét, a NATO katonai költségvetésének növekedését, a kínai vezetésnek a világ békéjét fenyegető politikáját. Különösen nyugtalanítónak mondották, hogy egyre erősödik az együttműködés Kína és a nyugati militarista körök között. A dokumentum befejező része a Békevilágtanácsnak a leszerelésért folytatott harcban való feladataival foglalkozik. Ezek közül a legfontosabb a nukleáris fegyverek minden típusának gyártása elleni küzdelem, fellépés a SALT I II. és minden más leszerelési tárgyalás sikeres befejezése mellett, valamint a leszerelési világértekezlet összehívására vonatkozó szovjet javaslat támogatása. (MTI) Személyi változások a román kormányban A Scinteia szerdai száma közli, hogy elnöki rendelettel felmentették miniszterelnök-helyettesi tisztségéből Virgil Cazacut és Trandafir Cocirla villamosenergia-ügyi minisztert. Gheorghe Cioarát, aki eddig miniszterinök-helyettes és az ipari építkezések minisztere volt, mindkét tisztségéből felmentették, s egyben kinevezték villamosenergia-ügyi miniszterré. Az ipari építkezések miniszteri tárcáját Ion Dinca kapta meg, akit egyben miniszterelnök-helyettessé is kineveztek. Felmentették Gheorghe Pana munkaügyi minisztert, aki a bukaresti néptanács elnöki tisztéből távozott Ion Dinca helyére kerülj munkaügyi miniszterré Emil Bobut nevezték ki. (MTI) Vietnami válasz a Pol Pot-rádió rágalmaira HANOI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kommentárban utasította viszsza a Quan Dói Nhan Dán, a vietnami néphadsereg lapja a bukott Pol Pot-rezsim kínai területen működő rádióadójának napokban felröppentett kacsáit. A bukott rendszer rádióállomása nem kevesebbet állított, mint hogy „az előző rendszer csapatai visszafoglalták Kambodzsa teljes délnyugati térségét, folytatják harcukat Phnom Penh-től délre, nyugatra és délnyugatra, s nincsenek már messze a fővárostól.” A hanoi újság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó állítások nem értékelhetőek másként, mint a Pol Pot—leng Sary klikk megalapozatlan hetvenkedése. A lap napjaink kambodzsai realitását elemezve megállapította, hogy a gyűlölt Pol Pot-rezsimet megdöntötte Kambodzsa népe, s a bukott rendszer hadseregének maradványai felbomlóban vannak. Befejeződtek Carter és Teng tárgyalásai a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Carter elnök és Teng Hsziaoping záró megbeszélésén szóba került a Kínában lefoglalt amerikai, illetve az Egyesült Államokban zárolt kínai javak ügye, valamint a diszkriminációs kereskedelmi törvények problémája. Szó volt intézményes újságírócseréről, valamint a műszaki-tudományos együttműködésről és a kulturális cseréről is. Ez utóbbiakról magyar idő szerint a szerda éjjeli órákban egyezményeket írtak alá. Ezzel véget ért a két politikus és tanácsadóik hivatalos tárgyalássorozata. Carter azt mondta, hogy elégedett az eddigi előrehaladással, amely a jövőre nézve még több hasznot ígér. Teng kijelentette, hogy „egyetért Carter elnök minden szavával”. Teng a szenátus és a képviselőház zárt ajtók mögött tartott rendezvényén válaszolt a törvényhozók Kína szándékait kutató kérdéseire. A találkozó után a kongresszus öt vezetője nyilatkozott a sajtónak az elhangzottakról. Eszerint a kínai miniszterelnök-helyettes — aki elismerően beszélt arról a 130 amerikai tábornokról, akik állást foglaltak a SALT-szerződéssel szemben — állítólag elismerte, hogy a hivatalos tárgyalások során nem sikerült az Egyesült Államok vezetőit eltérítenie a SALT-tárgyalások folytatásától. A kínai miniszterelnök-helyettes viszont nem adott garanciákat az aggódó kongresszusnak arról, hogy Kína nem alkalmaz fegyveres erőszakot Tajvannal szemben. Azt azonban megígérte, hogy az újraegyesülés után Peking megőrzi Tajvan tőkés gazdasági rendszerét, és a volt szigetország továbbra is a régi módon folytathatja kereskedelmi kapcsolatait a nyugati világgal. Arra a kérdésre, hogy Kína szándékszik-e katonai akciót indítani Vietnam ellen, Teng azt válaszolta, hogy Peking nem mondhat le erről a lehetőségről. Mint ismeretes, az Egyesült Államok többször is felhívással fordult Kínához, hogy tartózkodjék az ilyen lépésektől. Teng a kínai—amerikai kapcsolatokat ápoló egyesület által a tiszteletére rendezett fogadáson különösen otromba háborús hangvételű beszédet mondott. „Az új kínai—amerikai viszonyt a hosszú távú politikai és stratégiai összefüggések fényében kell szemlélni” — hangsúlyozta. Majd kijelentette: az új kínai—amerikai kapcsolatok „csak a hegemonisták számára jelenthetnek fenyegetést”. (Mint ismeretes a „hegemonista” kifejezés alatt a kínai vezetés a Szovjetuniót, a szocialista közösséget érti.) THE WASHINGTON POST A Teng-látogatás kényes vonatkozásai A Washington Post David S. Broder tollából cikket közölt azokról a kényes kérdésekről, melyeket Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes látogatása jelent az Egyesült Államok számára. Az alábbiakban washingtoni tudósítónk ismerteti az amerikai lap cikkét. A cikk bevezetőben kifejti, hogy Teng Hsziao-ping minden bizonynyal ügyesen fogja kezelni az amerikai közvéleményt, és nyilatkozataival segít Carter elnöknek lecsendesíteni a „normalizálás” Tajvan sorsa miatt aggódó bírálóit. — Miért vannak mégis veszélyes elemek a Teng-látogatásban Carter számára? — teszi fel a kérdést a lap. A cikkíró szerint az amerikai sajtó hajlamos Teng személyének és annak, amit képvisel, olyasmit tulajdonítani, ami nem fedi a realitásokat. Fennáll annak a veszélye, hogy Tenget egy hatalmas és baráti, az Egyesült Államokkal valamilyen gyönyörű jövőt közösen építő ország vezetőjének tüntetik fel. Ez helytelen és egyben veszélyes feltevés. Teng nem Kína vezetője. Pillanatnyilag ugyan domináló figura Peking udvari intrikapolitikájában, akinek sikerült fennmaradnia, és úgy tűnik, túljárnia rangbeli felettese, Hua Kuo-feng, valamint más maoista ideológusok eszén. De Teng — figyelmeztet rá Broder — már 74 éves, és elkeseredett hajszában van, hogy modernizálási programja annyi kézzelfogható eredményt hozzon, amennyi a saját, illetve szövetségesei, leendő utódai fennmaradásához szükséges. Bár Kína lélekszámát tekintve nyilvánvalóan nagyhatalom, de más szempontból elmaradott ország, amely még mindig önmaga élelmezéséért küzd, és kétségbeejtően kevés az a tőkéje, amelyre a modernizáláshoz szüksége van. Mindez azokra a korlátokra mutat, amelyek meghatározzák a következő két évtizedben egyrészt Kínának a nemzetközi hatalmi egyensúly alakulásában betölthető szerepét, másrészt azt, hogy kereskedelmileg és diplomáciailag mit várhat tőle az Egyesült Államok. A szerző szerint vannak ugyan fontos területek, amelyeken találkoznak az Egyesült Államok és Kína gazdasági és politikai érdekei, azonban megvannak az érdekeltérések területei is. Nyilvánvaló, hogy a kínai nézetek a nemzetközi elrendezésről nem azok, amelyeket az Egyesült Államok elfogadni kíván, illetve megengedhet. A kínai doktrína szerint a háború elkerülhetetlen a Szovjetunió és Amerika között, Pekingnek nem érdeke, hogy megelőzzenek egy ilyenfajta szembekerülést, hanem azt szeretné látni, hogy az Egyesült Államok eléggé fel legyen fegyverkezve, és ne szenvedjen túl könnyen vereséget. „A kínaiak éppen olyan rosszallással tekintenek az Egyesült Államok és Oroszország közötti enyhülésre és fegyverzeti egyezményekre, mint a legmegátalkodottabb hidegháborús megszállottak.” Mindezekből a Washington Post cikkírója azt a következtetést vonja le, hogy „a vendéglátás, amit Carter és munkatársai Tengnek nyújtanak, találjon módot annak világos kifejezésére, hogy az Egyesült Államok nem osztja Teng nézeteit a nagyhatalmak egymáshoz való viszonyáról. Anélkül, hogy a vendégszeretet szabályait megsértenék, Cartelnak és kompániájának félreérthetetlenné kell tennie, hogy Kínához fűződő viszonyunknak nincs és nem is lehet oly nagy fokú jelentősége, mint a Szovjetunióval való kapcsolatunknak. Ez bizony bonyolult játék — írja befejezésül Broder —, különösen, ha Teng személyisége és a sajtó nagyítóüvege együttesen Amerika évek óta legszenzációsabb külpolitikai eseményének tünteti fel ezt a látogatást.”.