Népszabadság, 1981. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám

TARTÓSABB TERMÉKEKÉRT A jobb minőség feltételeiről Sok bosszúságot és kárt okoz, ha a különféle termékek, tartós használati cikkek idő előtt felmondják a szolgálatot. A minőség elsőrendű követelmény. A szerkesztőségünkbe érkező levelek igazolják, hogy mind nagyobb mértékben növekszik azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol elősegítik és megte­remtik a jó minőségű munka feltételeit, külön jutalomban ré­szesítik azokat a dolgozókat, akik erre nagy gondot fordítanak. Külön pótlék A minőségi munkára való ösztönzés módszereiről ír Zve­kán Ferenc, a Vegyépszer ti­­szakécskei gyáregységének párt­titkára. „Gyáregységünkben nagy gondot fordítunk a mun­ka minőségére — írja többek között. — Nagy hangsúlyt he­lyezünk arra, hogy a fémcsö­vek, az alumínium edényzetek és egyéb hegesztett fémtermé­keink kifogástalan minőségben kerüljenek a megrendelőhöz. Hegesztő szakmunkásaink már öt éve az országos minősítő­rendszer szerint vannak kategó­riába sorolva. E kategória sze­rint kapják a hegesztői pótlé­kukat, amely 400 forinttól 800 forintig terjedhet. Ez a beso­rolás azonban nem végleges, rendszeresen minősítő vizsgát kell tenniük. Újra és újra bi­zonyítaniuk kell, hogy munká­juk kifogástalan. Amikor a mi­nősítő vizsgák lezajlanak, rönt­genkészülékkel átvizsgáljuk a hegesztési mintadarabokat, s a hibátlan munkákat minőségi prémiummal jutalmazzuk. Szakmunkásaink nemrég kül­földi megrendelésre hatalmas alumínium tartályokat hegesz­tettek. Nehéz, precíz munkát kellett végezniük. Úgy ösztö­nöztük őket a jó minőségű he­gesztésre, hogy a kifogástalan tartályokért száz forint minő­ségi prémiumot adtunk. Más területen is próbáljuk anyagi ösztönzőkkel segíteni a munka jó színvonalát. Azokat a csomagolást végző dolgozóin­kat, akik munkájukat hibát­lanul végzik, s amennyiben a megrendelő a csomagolás miatt nem reklamál, külön darab­szám szerint is megjutalmaz­zuk őket. A csomagolt ex­port áruknál ugyanis sok­szor érkezett visszajelzés, hogy szétesett a doboz, elbomlott a csomagolás, rosszul zárt a lá­da. Amióta a jutalmazási mód­szert bevezettük, a reklamáció teljesen megszűnt.” Jobb a csomagolás „Tüzép-telepen dolgozom, s azt tapasztalom, hogy az utób­bi időben a hazai bányászati és építőipari termékek minősé­ge kedvezően javult, továbbá a szállító vállalatok dolgozói is jobban ügyelnek, hogy „út­közben” se menjen tönkre az áru — írja Ságvári Róbert kiskunfélegyházi levelezőnk —. Példának említhetem a mező­túri téglagyár termékét és ra­kodási módját, a termékek csomagolását. Néhány évvel ez­előtt egy szaklapban olvastam, hogy a nyugati országokban már régen alkalmazzák a zsu­gorfóliás csomagolási módszert. Akkor irigykedve gondoltam arra, hogy nálunk vajon mikor lesz ilyen. Hát lett. A mező­túriak kipróbálták és bevezet­ték a tégla zsugorfóliás csoma­golását. Az ilyen módon va­gonba rakott tégla nemcsak külsőleg szép és kulturált, ha­nem törés nélkül szállítható. Tapasztalataink szerint a vásárlók tetszését is elnyerte a zsugorfóliásan csomagolt tégla, még ha kicsit drágább is, szívesen vásárolják. Hasonlóan elismerésre méltó a nagykanizsai téglagyár B-30-as típusú falazó blokk­téglája. Ez a termék az utóbbi évben sokat javult, minőségi­leg is, esztétikai szempontból is. Jó lenne, ha a MÁV dolgo­zói megszívlelnék a kiadott utasításokat, hogy azt a va­gont, amelyen jelzik, hogy »gu­­rítóra vinni tilos«, így is ke­zelnék. Ebben az esetben mini­mális lenne a töréskár, nem lenne bonyodalom az áru át­vételénél, jól járna a vásárló is, s a telepeken kevesebb törmelék halmozódna fel.” Sok a tennivaló „Az iskolabútorok készítői sajnos nem ügyelnek arra, hogy a bútorok használói izgő-moz­gó gyerekek, akik még hintáz­nak is a székeken — írja Gyi­­mesi László tanár, budapesti olvasónk —. A facsapos illesz­tésű és parkettkarmoló lábú székek, asztalok nem valók ok­tatási intézményekbe. Nem vall minőségi munkára az a szék, amelynek az ára meg­közelítette az ezer forintot, de a szék karfája a pedagógus ke­zében maradt, mert csak egy kis enyvezett csap tartotta. A pedagógiai intézmények­ben is nagy gondot okoz, hogy egy-egy drága tárgyhoz nem lehet kapni filléres, ám nélkü­lözhetetlen tartozékokat. A ve­títőgépekhez például csak egyetlenegy műanyag tárat ad­nak, amely filléres dolog, de törékeny, s nélküle a gépet nem lehet használni. Az ennél is drágább epidiaszkóphoz kín­­szenvedés izzót kapni. Könyvtáros is vagyok. Na­gyon szeretem ezt a munkát. Elég jelentős összegekért vásá­rolhatok könyveket, gyarapít­­hatom a könyvek számát. Saj­nos, sok a kötéshibás könyv, s mire a kötéshiba (ívhiány, minden lap különállása) kide­rül, nemegyszer már a kiadó sem tudja kicserélni. Mi, ha észrevesszük, hogy valamelyik könyvből kijár egy lap vagy ív, a tanulókkal együtt cellux­szal megragasztjuk, a gerincét rendbe tesszük. Százával ment­jük így meg a könyveket, ami­vel — 40—50 forintos átlag­árat számítva — szép összege­ket takarítunk meg. De job­ban kellene ügyelniük a könyv­készítőknek, hogy ne kerülje­nek ki selejtes példányok a ke­zük alól, hiszen a könyveket sokat forgatják az olvasók. Mi megjavítjuk az elhasználódott könyveket is, de hogy az új könyveket is javítanunk kell, az nincs rendjén.” Kevesebb selejttel „A Salgótarjáni Öblösüveg­gyár festő I. üzem Valentyi­­na Tyereskova szocialista bri­gád 1962-ben alakult — írja Balya Istvánná brigádvezető (Salgótarján). — Brigádunk feladata: festéshez előkészíteni a különféle üvegtermékeket. Ez a munka nagy szakértelmet, kézügyességet igényel, egy le­heletnyi piszok sem maradhat a kezünkből kikerülő üveg­árun, mert különben selejt lesz belőle, az égetésnél a festék lepattan róla és így tovább. Üzemünk termékei világ­szerte híresek. Brigádunk tag­jai a régebbi gyakorlathoz hűen továbbra is legfontosabb feladatának tekintik azokat a tennivalókat, amelyek az ex­portáruk határidőre való szál­lításához rájuk hárulnak. En­nek teljesítését még társadal­mi munkában is elősegítjük. Na­gyon ügyelünk arra, hogy a termelési vállalásokat ne csak mennyiségben teljesítsük túl, hanem kiváló minőségű mun­kát adjunk ki a kezünkből. Üveggel dolgozunk, ami na­gyon kényes jószág. A selejtet mégis sikerül évről évre lej­jebb szorítani. A régebbi hét­­százalékos selejtet immár négy százalék alá szorítottuk.” A vásárlók a boltokban sok­szor hiába keresik azt az áru­cikket, amire szükségük vol­na. Nincs. Olykor azért, mert gazdasági okok miatt ez idő szerint nem is lehet. Máskor azonban — amint azt az alább közölt levelek is tanúsítják — egy kis figyelemmel, szerve­zéssel lehetne rajta segíteni. Hová tűnt a fonal? A napi- és hetilapok rend­szeresen hozzák a legkülönbö­zőbb kötött-horgolt modelle­ket. Azt is közük, milyen már­kájú fonalat használjunk hoz­zá. Arról azonban nem szól­nak egy szót sem, hogy a kö­téshez honnan vegyünk fona­lat. Ugyanis két hónapja sehol nem lehet semmilyen fonalat kapni. Az üzletek polcain eset­leg árválkodik néhány fakó, poros szőnyegfonal, amelyet a raktár mélyéből kerestek elő. Nem voltam rest, próbáltam fonalat keresni Szolnokon, Cegléden, Szegeden, Nagykő­rösön és Hajdúszoboszlón, mi­kor, merre volt dolgom. Hiá­ba, nem jártam eredménnyel. Jól emlékszem, néhány évvel ezelőtt nem okozott gondot a fonalvásárlás, sokkal gazda­gabb volt a választék színben­, minőségben és árban. Hová lettek az üzletekből a külön­böző vastagságú és bolyhoza­­tú mohak­ és melírozott pamu­tok. Olyan szép volt némelyik, hogy az is kedvet kapott a kézimunkázáshoz, aki addig nem foglalkozott vele. A kézimunkázás, a kötés, horgolás jó szórakozás. Sok nőnek idegnyugtató időtöltés, kikapcsolódás. Nem hiszem, hogy a fonalhiányon ne lehet­ne segíteni. Mádai Antalné Kecskemét Nincs fűtőolaj Salgótarjánban és környé­kén hónapok óta nehézkes a fűtőolaj-ellátás. Hiába érdek­lődtem naponta az ÁFOR sal­gótarjáni központjában akár személyesen, akár telefonon, a válasz mindig az volt: nincs szállítóautójuk, most előbb az iskolákba kell az olaj és így tovább. A legkülönfélébb ki­fogásokat sorakoztatták fel. Nemcsak a magam, a többi környékbeli kutas nevében is elmondhatom, szinte percen­ként parázs vita támad vevő és eladó között az állandó olaj­hiány miatt. Mi olaj­kuta­sok hallgatjuk a lakosság jo­gos felháborodását, azért, mert a központ nem tudta ellátni folyamatosan olajjal a töltőál­lomásokat. Én olyan vidéken árulom az olajat, ahol a szoba, a konyha és a fürdőszoba ja­varészt csak olajkályhával fűt­hető. S nemcsak az egyéni ve­vőimért szólok, szép számmal ellátok közületeket is, azaz csak ellátnék, ha volna mivel. Somogyi Jenőné a 3-as számú olajtelep vezetője Nagybátony Órajavítás Régi vágyam egy karóra, s éppen kedvemre valóra akad­tam itt, Tiszavasváron, a helyi áfész boltjában. Tetszetős volt, s az ára is megfelelt, 560 forint. Megvásároltam. Örö­möm azonban csak két hétig tartott. Az óra mutatója meg­állt, bár a szerkezet változat­lanul ketyegett. Elvittem az órát — a bolt tanácsa szerint — Tiszalökre. Garancia ide, garancia oda, alkatrészhiányra hivatkoztak, s mondták, men­jek el Nyíregyházára, ott tud­nak csak segíteni. Nem sajnáltam a fáradságot, elmentem. Rá se néztek az órámra, csakis az érdekelte őket, hogy Tiszalökön miért mulasztották el ráírni a ga­ranciaszelvényre : alkatrész­hiány! Vigyem vissza — ta­nácsolták, írassam rá. Ráírat­tam. Most meg az volt a kifo­gás, hogy miért tépték le Ti­szalökön az első garanciaszel­vényt. Vigyem oda, ahol vet­tem. Vihettem. Az áfész bolt­ja nem foglalkozik javítással. Vadonatúj órám használha­tatlan. Magam beteg, leszáza­lékolt ember vagyok. Már be­lefáradtam abba, hogy én jár­kálok, az óra meg áll. Nacsa Istvánná Tiszavasvár MIÉRT HIÁNYZIK? Lehetne rajta segíteni SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Ne egymásnak ellentmondóan A családi nevelésről sójt új­ságcikk, könyv, folyóirat jele­nik meg. Aki rendszeresen ol­vassa ezeket a munkákat, azt tapasztalja, hogy nem egysé­ges szemlélet szerint íródnak. A szülőket sokszor összezavar­ják, tanácstalanná teszik az egymásnak ellentmondó véle­mények. Nemegyszer olyan cikkek is napvilágot látnak, amelyek nem igazodnak a szo­cialista pedagógiai elképzelé­seinkhez, inkább a nyugati szabad nevelés szószólói, s nem azt szorgalmazzák, hogy a családi nevelés is a szocialista céljaink megvalósítására ké­szítse fel otthon a gyerekeket. Az egyik lapunkban a közel­múltban olvastam egy írást, amely az éjfélkor hazatérő 14 éves kislány fogadására készí­ti fel a szülőket. A lényeg: nem szabad faggatni, hol volt, nem szabad szemrehányást tenni, nem szabad büntetni ér­te. Hagyjuk, hadd keresse a gyerek önmagát, majd vissza­talál a családba. A hírközlő szervek nemrég hírül adták, hogy a legutóbbi időben a 18 éven aluli lányok körében megkétszereződött az abortu­szok száma. A késő esti órákban nagyon sok kisiskolás gyerek csatan­gol az utcákon, a parkokban. Nem hiányoznak otthon? Van­nak, akik a legelemibb fel­ügyeletet sem gyakorolják gyermekeik felett. Ők a téves hangvételű cikkekben megerő­sítést találnak. Nem is kell törődni fiunkkal, lányunkkal, hisz e téves pedagógia is azt mondja, hogy ez a korszerű. Sok tévedés forrásai lehetnek az úgynevezett engedelmesség­gel kapcsolatos írások, mert jócskán meghaladott szemlélet ellen küzdenek. A mindent el­borító engedetlenség, a túlzott szülői engedékenység ellen kel­lene felvenni a harcot. Hisz a jó értelemben vett gyermeki engedelmesség nem egyenlő az idegen akarat gondolkodás nélküli végrehajtásával, ha­nem azonosulás az öntudat, a tudatosság szintjén való közös cselekvéssel. Megtanulva az engedelmességet a hozzá közel­állóhoz, a gyerek könnyebben sajátítja el a közösségben való viselkedés szabályait, amely elvezet az öntudatos és fegyel­mezett magatartáshoz. E nél­kül az iskolai munka sem le­het igazán eredményes, a leg­csodálatosabb új tantervek kö­zepette sem. Átányi László tanár Budapest Segítik a kistermelőket Szakképzett kereskedők a felvásárlók A lakosság friss zöldséggel és gyümölccsel való ellátását felvásárlási tevékenységükkel nagymértékben elősegíthetik, fejleszthetik az általános fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezetek. Különösen azokon a vidékeken van ennek a munkának nagy jelentősége, ahol a lakosság behatóan fog­lalkozik a zöldség- és gyü­mölcstermeléssel. A mi vidékünkön, a móri járás községeiben, falvaiban nagy hagyománya van a sző­lő- és gyümölcstermelésnek. A háztáji és kisegítő gazdaságok­ból, a kiskertekből nagyon sok fogyasztásra alkalmas termék kerül a piacra. Ezeknek a termékeknek a felvásárlását a járásban levő áfészek végzik. Elsőrendűen fontos feladatunk­nak tekintjük, s évek óta kü­lönösen nagy gondot fordítunk a kisárutermelőkkel való jó kapcsolat kiépítésére. Gondos­kodtunk róla, hogy a közvet­len lakossági felvásárlásra ki­jelölt boltjaink vezetői szak­képzett kereskedők legyenek, akik tisztában vannak a felvá­sárlási árakkal és az áruk szabvány szerinti minősítésé­vel. Tapasztalataink szerint a boltok általában jól végzik munkájukat. Ezt mutatja az a statisztika, amely a felvásár­lás növekedéséről ad számot. Három-négy évvel ezelőtt a járásban lévő áfész boltok alig tízmillió forint értékű termé­ket vásároltak fel. Tavaly ez megháromszorozódott: har­mincegymillió forintot fizet­tünk ki a kistermelőknek. Természetesen így is adód­hatnak kisebb viták az átvétel körül, mert van olyan termelő, aki például férges, elfogadha­tatlan minőségű árut kínál el­adásra és rossz néven veszi, ha annak átvételét a boltokban megtagadják. Pedig még azt sem mondhatnám, hogy üzlet­vezetőink túlságosan szigo­rúak. Inkább még gyengébb minőségű árut is átvesznek — persze csökkentett­ áron —, hogy továbbra is fenntartsák a termelői kedvet. Igaz, arra ne­künk is ügyelnünk kell, hogy csak olyan termékeket ve­gyünk át, amelyek a vásárlók igényeit kielégítik. Szövetkezetünknek tíz szak­csoportja van, s csaknem öt­ezer kistermelőt fog össze. Je­lentős a nyúl-, a galamb-, a méz- és az éticsiga-felvásárlás, amely közvetett úton export­igényeket is kielégít. Ahhoz, hogy a kistermelők megfelelő mennyiségű és mi­nőségű árut szállíthassanak üz­leteinkbe, munkájukat, igyeke­zetüket nekünk is elő kell se­gíteni. Pénzbeli támogatással, más anyagi eszközökkel segít­jük például a fólia alatti zöld­ségtermesztést, és a jobb esz­közellátás érdekében mezőgaz­dasági szakboltot nyitottunk. Balajthy József a Móri Járási Áfész lg. elnöke LEESETT — Ugye mondtam, fiacskám­, hogy fordítsd a képet a fal felé! mészáros andrás karikatúrája ÜZENJÜK Dudás Imrének, Miskolcra: Az Utas vámtarifa rendelkezései vám­fizetés mellett sem teszik lehetővé a szesz és a szeszes ital vámkeze­lését. Szeszes ital kizárólag úti fo­gyasztásra való mennyiségben hoz­ható be az országba, mégpedig borból két literig, égetett szeszes italból pedig egy literig vámmen­tesen. Szeiffer Imrének, Bokodra: Az új telepítésű szőlőterület után ak­kor adható adómentesség, ha a telepítést engedéllyel, az engedé­lyezett fajtákkal végzi, s ezt a ta­nács mezőgazdasági szakigazgatá­si szerve igazolja. Szőlőtelepítés­kor a telepítést követő év első nap­jától számított öt évre engedélyez­hető a föld utáni adómentesség; ez idő alatt borforgalmi adót sem kell fizetnie. Csepregi Józsefnénak, Budapest­re: A lakásban legfeljebb 50 liter fűtőolaj tárolható, de csak arra al­kalmas helyen és lezárható edény­ben. Többszintes épületek alagso­rában, pincéiben lakásonként 250, lépcsőházanként legfeljebb kétezer liter olaj tárolható a tűzvédelmi előírások gondos megtartásával. Kardos Istvánnénak, Budapest­re. Kérdésére — levélválasz kere­tében — nem adható megfelelő tá­jékoztatás. Felhívjuk azonban a figyelmét dr. Szendei Ádám: Or­vos a családban című munkájára. A hetedik, változatlan kiadásban nemrég újra megjelent könyv — a többi között — a gyomor- és nyombélfekélyről is közérthető, pontos eligazítást ad; a könyves­boltokban kapható, a könyvtárak­ból kölcsönözhető. A nevelőotthon köszönete Váratlan öröm érte decem­berben a szobi nevelőotthon leányait. Nagy puttonnyal jött az Alumínium Kereskedelmi Vállalat télapója. Meglepeté­sünkre a csomagban színes te­levízió volt. A vállalat dolgozói, szakszer­vezeti bizottsága évek óta rend­szeresen patronálja nevelőott­honunkat. Kedves figyelmes­ségüket, anyagi áldozatválla­lásukat ezúton is szeretnénk megköszönni. A gyerekek és a felnőttek nevében. Kemenes Lajosné szakszervezeti titkár Szob Kiváló hatású, yfgK11 nft-srpri­d hajhullást csökkentő ■ herbaria B mjSZESZ és a hajnövekedést serkentő sxer. " jjcfl­f

Next