Népszabadság, 1989. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 4,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1989. április 21., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLVII. évfolyam, 93. szám Lenin a társadalmi pluralizmus alapján állt Kiváló propagandistákat tüntettek ki Vlagyimir Iljics Lenin szü­letésének 119. évfordulója al­kalmából propagandistákat tüntettek ki tegnap az MSZMP Központi Bizottságának szék­­házában. Az ünnepség elnök­ségében foglalt helyet Berecz János, az MSZMP KB titkára, Lukács János, a KEB elnöke, Andics Jenő, az MSZMP KB társadalompolitikai osztályá­nak vezetője, Balogh Sándor, a KB Párttörténeti Intézeté­nek igazgatója, Borbély Gá­bor, a Népszabadság főszer­kesztője, Radics Katalin, a Társadalmi Szemle és Szerda­helyi István, az Új Fórum fő­­szerkesztője. Az ünnepséget megnyitva Andics Jenő egyebek között kiemelte, hogy, a pluralizálódó társadalomban megnövekedett az agitációs és propaganda munka szerepe. Az ünnepségen Balogh Sándor mondott beszé­det. (Előadását az ötödik ol­dalon ismertetjük.) Ezután Be­recz János tizenkilenc propa­gandistának átnyújtotta az El­nöki Tanács kitüntetéseit, százharminckét propagandis­tának pedig a Központi Bi­zottság Lenin-emlékplakettjét. A Munka Érdemrend arany fokozatát Czédula Imre, oros­házi nyugdíjas igazgató, Földi Gyula, az MSZMP Zala Me­gyei Bizottsága Oktatási Igaz­gatóságának tanszékvezetője és dr. Nagy Andorné, az egri Gárdonyi Géza Gimnázium igazgatója kapta. A kitünte­tettek tiszteletére rendezett fogadáson részt vett Grósz Ká­roly, az MSZMP főtitkára. Grósz Károly a propagandisták között. SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE Grósz Károly külföldi újságírókat fogadott Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön fogadta Susanne Papp kanadai újságírónőt és in­terjút adott számára. Az MSZMP főtitkára ugyancsak interjút adott az NHK japán televíziótársaságnak. (MTI) Corneliu Manesciu életveszélyben van Corneliu Manescu volt ro­mán külügyminiszter, a „bu­karesti hatok” egyike életve­szélyben van. Házi őrizet alá helyezték, kitelepítéssel és bí­rósággal fenyegetik — beteg­sége súlyosbodott... Erről ér­kezett megbízható forrásból a hír Péter Jánoshoz, az Ország­­gyűlés nyugalmazott alelnöké­­hez, aki még külügyminiszter­ként rendszeresen találkozott Corneliu Manescuval. Péter János magyarországi tartóz­kodásra és gyógykezelésre hív­ta meg a bátor román politi­kust, és kijelentette: bízik benne, hogy a román kormány humanitárius megfontolások­ból lehetővé teszi számára, hogy e meghívásnak eleget te­gyen. (Írásunk a 2. és 3. olda­lon.) Hadzsibullah lemond, ha ez kell a békéhez Nadzsibullah afgán elnök - csütörtöki hír szerint - felszólí­totta a nyugati országokat, hogy segítsenek véget vetni az afga­nisztáni polgárháborúnak. Fel­ajánlotta: lemond tisztéről, ha megfelelő biztosítékot kap, hogy ezzel elérhető a megbékélés. Az afgán elnök elmondta, hogy kormánya pakisztáni és iráni székhelyű ellenfeleivel egyaránt tárgyalásokat foly­tat, rész­leteket azonban nem közölt. Hozzátette, hogy köz­vetlen tárgyalásokat szeretne Kabul és Washington között is. Mint mondta, szívesen vi­tatná meg az afgán problé­mát személyes találkozón Bush amerikai elnökkel. A nyilatkozat hátterében az áll, hogy az afgán ellenzék, amely hetek óta gyakorlatilag gyűrűbe fogja a kabuli kor­mányzat kezében lévő nagyvá­rosokat, a Nadzisibullah-veze­tés távozását jelöli meg bár­mifajta békemegállapodás elő­feltételeként. A fel­kelők mind­máig hivatalosan visszautasít­ják a tárgyalásokat a kor­mányzó Afganisztáni Népi Demokratikus Párttal, sőt bosszúhadjáratot hirdetnek el­lene. Ez a politika abból in­dult ki, hogy a szovjet csa­patok távozása után a kabuli rendszer gyorsan össze fog omlani. Ez azonban eddig nem következett be: február 1­­. óta az erőviszonyok nem változ­tak lényegesen. Bár az ellenzék ellenőrzi az ország területének legnagyobb részét, a nagyvárosok közül eddig egyet sem tudott elfog­lalni. Ennek oka elsősorban az, hogy a széttagolt és belső ellentétekkel küszködő mű­­(Folytatás a 2. oldalon.) ÜLÉST TARTOTT A MINISZTERTANÁCS­­ A KORMÁNYSZÓVIVŐ TÁJÉKOZTATÓJA Bezárják a nyirádi bauxitbányát Visszavonták az autópálya-díjról hozott rendelkezést A Nagy Imre­ ügy iratai javaslattételre a legfőbb ügyészhez kerülnek A Minisztertanács csütörtöki ülésén előterjesztést hallga­tott meg a nyirádi bauxitbányászat Hévízi-tóra gyakorolt hatá­sáról, és úgy döntött, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a bányászat leállítását, és legkésőbb egy éven belül be kell zárni a bányát. A kormány elfogadta a lakásgazdálkodás hosszú távú kon­cepcióját, és módosította a lakáscélú támogatásokat. A Minisztertanács határozatot hozott a tervezés megújítá­sáról és a következő középtávú terv elveinek kidolgozásáról. Megvitatta a költségvetési reform koncepcióját, továbbá csök­kentette az 1989. évi egyedi vállalati támogatásokat. A kormány úgy döntött, hogy az autópálya-használati díj bevezetéséről hozott, s még hatályba nem lépett határozatát visszavonja. Az autópálya építéséhez és az útalap létesítéséhez szükséges anyagi forrásokat más, a társadalom számára is job­ban elfogadható módon szándékozik előteremteni. Az ezzel ösz­­szefüggő előkészítő munka megkezdésére az érintett miniszte­rek megbízást kaptak. A kormány módosította a közlekedési, hírközlési és építés­ügyi miniszter, a belügyminiszter, a pénzügyminiszter, továbbá az Országos Tervhivatal elnökének feladat- és hatáskörét. A Minisztertanács előterjesztést hallgatott meg a sportági szakszövetségekről és a forintárfolyam-megállapítás új rend­jéről. A kormány javasolta az Országgyűlésnek a Sztálin emlé­kének megörökítéséről szóló 1953. évi I. törvény hatályon kívül helyezését. Még több napirendi pont megtárgyalása hátravolt a csütörtöki Minisztertanács ülé­sén, amikor a szokásos időre — délután négy órára — össze­hívott nemzetközi sajtótájé­koztatót Marosán György kor­­­mányszóvivőnek el kellett kez­denie, így aztán csak azokról a témákról számolhatott be, amelyeket a Minisztertanács már megtárgyalt. Elmondta, hogy a kormány eredetileg májusban kívánta megtárgyalni a nyirádi bauxit­bányászat és a Hévízi-tó jövő­jét. Az információk azonban, amelyek különféle társadalmi szervezetek tolmácsolásában a tó vizének további romlásáról adtak jelzéseket, már most sürgetővé tette a kérdés meg­tárgyalását. A kormány vitá­jában — mint a szóvivő ezt felidézte —, a gazdasági és környezetvédelmi szempontok egyaránt mérlegre kerültek. De a döntés kialakításakor a tó megmentése volt az elsőd­leges szempont. A kormány ezért úgy döntött, hogy a bau­xitbányát be kell zárni. Ez vi­szont műszaki, technikai, gaz­dasági, ökológiai és vízgazdál­kodási okok miatt nem megy máról holnapra. A leállítással kapcsolatos munkát azonnal meg kell kezdeni, a lehető leg­gyorsabb ütemben kell folytat­ni és 1990. június 30-ig min­denképpen be kell fejezni. Mindez a korábbiaknál sokkal nagyobb társadalmi felelőssé­get, feszített ütemet és igen nagy körültekintést kíván az érintettektől. A miniszterelnök (Folytatás a 4. oldalon.) Horn Gyula szerint illuzórikus a semlegesség követelése Az államtitkár tájékoztatója a MTESZ elnökségi ülésén A nemzetközi közvélemény változatlanul megkülönbözte­tett érdeklődéssel, szimpátiával figyeli a magyarországi válto­zásokat, ugyanakkor nő aggo­dalma is, hogy a túlságosan gyors változások kaotikus ál­lapotokat idézhetnek elő az országban — mondta Horn Gyula külügyminisztériumi ál­lamtitkár a MTESZ országos elnökségének csütörtöki kibő­vített ülésén, ahol hazánk nemzetközi megítéléséről tá­jékoztatta a részvevőket. Az államtitkár ezzel össze­függésben elmondta: vélemé­nye szerint jelenlegi helyze­tünkben a gondokat kétféle módon, vagy diktatúra beve­zetésével, vagy átgondolt és következetesen végigvitt politi­kai és gazdasági reformok út­ján lehet megoldani. Az előbbi, megítélése szerint nem hozna tényleges megoldást, ezt kül­földi tapasztalatok is igazolják, ezért mindenféleképpen a re­formok jelenthetnek kiutat. Szólt a szovjetunióbeli válto­zásokról, arról, hogy a sztálini modell felszámolásáért folyik a harc. E téren jelentős politi­kai előrelépések már történ­tek, de különösen a gazdaság­­ban rendkívül sok a bizonyta­lanság. Még nincs megnyugta­tó garancia arra, hogy a gor­­bacsovi vonal győzedelmesked­ni fog. A mostani folyamatok­ban bekövetkezhet törés vagy visszaesés is. Hazánknak erre a helyzetre is fel kell készül­nie, méghozzá olyan két- és többoldalú egyezményekkel, amelyek megfelelő alapot biz­tosítanak az itthoni folyama­tok fenntartására. Magyar­­ország kifejezetten érdekelt a gorbacsovi elképzelések felül­­kerekedésében. Horn Gyula kitért arra is: itthon egyesek felvetik, hogy hazánk lépjen ki a Varsói Szerződésből, nyilvánítsuk or­szágunkat semlegesnek. Meg­győződése szerint ez illuzórikus követelés, s a nyugati partne­rekkel folytatott megbeszélések is azt jelzik, hogy a magyar­­országi változások, azok sikere a nyugati világ számára akkor értékes, ha azt a Varsói Szer­ződésen belüli tagságunkat megőrizve hajtjuk végre. Az államtitkár arról is tájé­koztatott, hogy a Varsói Szer­ződésen belül fokozatos átala­kulás tapasztalható. A hagyo­mányos fegyverzetek, a közös haderő, valamint a nemzeti hadseregek jelentős csökken­­(Folytatás a 3. oldalon.) Lehetetlen helyzetben az alumíniumipar? MAT-vezérigazgatói nyilatkozat a Minisztertanács döntése után A magyar alumíniumipar számára a lehető legkedvezőt­lenebb döntés született a Mi­nisztertanács ülésén — mond­ta az MTI munkatársának kérdésére Dózsa Lajos, a Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója. Az utóbbi hó­napokban három variációban dolgoztak ki programot a nyi­rádi bánya leállítására, ezek között azonban legkorábbi ha­táridőként 1990. december 31-e szerepelt. A fél évvel előbbre hozott leállítás rendkívül ne­héz feladat elé állítja a bauxit­bányászat szakembereit, hi­szen ilyen intézkedésre, illet­ve annak műszaki-technoló­giai megoldására még nem volt példa. Az esetleges elkap­kodott, vagy erőltetett lépések kritikus helyzetet idézhetnek elő a Balaton-part, Veszprém és Somogy megye vízellátásá­ban. A jövő év közepén leállítás­ra ítélt nyirádi lelőhely Deáki és Iza bányájának 43 kilomé­ter hosszú vágatait ki kell üríteni, felszínre kell hozni a gépeket, berendezéseket, biz­tosítószerkezeteket. És óriási felelősség a vágatok fertőtlení­tése, hiszen az ide visszaáram­ló víz belekerül a regionális ivóvízrendszerbe is. Mindez technikai kérdés, amelyek megoldására rövid időn belül részletes programot dolgoznak ki a Bakonyi Bauxitbánya Vál­lalat vezető szakemberei. A bányabezárás lebonyolítá­sánál is nagyobb gondja az alumíniumiparnak a termelés­­kiesés. Az érintett bányák évente 700—800 ezer tonna bauxitot adtak, és ezt dolgozta fel a közeli Ajkai Timföld­gyár. Ez a mennyiség két évig, az újabb bányanyitásig hiány­zik, és csak importból pótolha­tó, több mint 150 millió dollá­rért. A MAT-nál elhatározták, hogy most­ mentik, ami ment­hető. A bányászok átcsoporto­sításával, szabadnapi és hét­végi termeléssel igyekeznek csökkenteni a föld alatt ma­radt készletet. Egyértelmű a MÁT állásfog­lalása arra vonatkozóan, hogy mindent megtesznek a leállí­tott bányák dolgozóinak fog­lalkoztatásáért. Segítségükkel igyekeznek meggyorsítani a csabpusztai új bányanyitást. Ezzel ugyanis várhatóan 1992- től ismét hazai bázison ter­melhetnek timföldgyáraink. Megmérettetés — történelmi felelősséggel Beszélgetés Nagy Imrével, a KISZ KB első titkárával — Szakmai körökben egyönte­tűen állítják, hogy ön az utób­bi idők egyik legígéretesebb matematikus tehetsége volt. Az ember azt gondolná, manapság nem azok az idők járják, ami­kor egy szakmai, tudományos karrier előtt álló fiatalember a politikusi pályát választja. Még­is ez történt. Miért? — Nehéz megmondani, hogy mennyire voltam tehetséges matematikus. Tény, hogy az egyetemen a legjobbak közé tartoztam. Azóta is tanítok a Budapesti Műszaki Egyete­men, tehát nem szakadtam el a szakmától. De meggyőződé­sem: éppen manapság nem le­het úgy „csak matematikus­nak” lenni, hogy közben a vi­lág dolgaival ne foglalkozzon az ember. Ha pedig a mate­matikán kívül mással is fog­lalkozik, akkor azt tapasztalja, hogy nagyon sok dolog nincs rendjén ebben a világban. Ek­kor még mindig dönthet: be­éri annyival, hogy kimondja, vagy megpróbál változtatni is rajta. Én az utóbbit választot­tam.­­ Kidolgozója, egyik „szelle­mi atyja” volt az új ifjúsági szervezetek szövetségének, ame­lyet a kongresszus ezekben a napokban hivatott a KISZ utód­jául avatni. Miért éppen ezt a formát választották? — Tavaly tavasszal másfél hónapot töltöttem Moszkvá­ban, az SZKP Társadalomtu­dományi Akadémiáján. A na­pi tennivalókból kiszakadva volt időm és módom átgon­dolni a szövetség állapotát. Lehetőségeinket, feladatainkat, azt, hogy mit is kellene csi­nálni. Akkor és ott alakult ki a szövetség átalakulására vo­natkozó koncepció, ami ter­mészetesen rengeteget válto­zott azóta. Ez az elképzelés nem az egyetlen volt, de so­kan így gondolták. A viták során gazdagodott, formáló­dott a koncepció, jó néhány gondolatról kiderült, hogy nem használható, van jobb nála, s mint minden ilyen mértékű­léptékű változtatás, ez is sok ember szellemi termékévé, egy közösség munkájának eredmé­nyévé vált. — Lehetett volna más utat választani? — Bizonyosan. Nem hiszem, hogy egy adott történelmi pil­lanatban a kor kihívásaira csak egyféle helyes válasz le­hetséges. Más kérdés, hogy én magam nem ismerek olyan utat, amelyik több lehetőséget kínálna annál, mint amelyi­ken elindultunk. Ettől még, persze, létezhet ilyen, minden­esetre a viták során azóta sem. (Folytatás a 6. oldalon.) MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL A térkép fölött A tényeket nem lehet megmásítani (3. oldal) Marosán György: A tanúk még élnek 5. A baloldaliság nem dogmatizmus (7. oldal) Sorban állás a gazdaságban Az adósság hólabdája (7. oldal) Jövő heti rádió- és tévéműsor (9—10. oldal)

Next