Népszabadság, 1991. október (49. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-24 / 249. szám

1991. október 24., csütörtök NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP Kitüntetések az évfordulón A Magyar Köztársaság elnö­ke a miniszterelnök előterjesz­tésére, nemzeti ünnepünk, ok­tóber 23-a, az 1956-os forrada­lom és szabadságharc 35. év­fordulója és a köztársaság ki­kiáltásának második évfordu­lója alkalmából kitüntetéseket adományozott. A Magyar Köztársasági Ér­demrend Nagy­keresztjét, vala­mint az 1956-os Emlékérmet adományozta, Wittner Máriának, az 1956. évi forradalom és szabadságharc ide­jén tamásított példamutató helyt­állásáért . A Magyar Köztársasági Ér­demrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést adomá­nyozta: Kővágó Józsefnek, Budapest pol­gármestereként 1956-ban, majd az emigrációban végzett jelentős poli­tikai munkásságáért; — Pártay Tivadarnak, a többpárti demokrá­cia gondol­atána­k ápolásáért és visszaállítása érdekében végzett munkájáért; — Yves De Daruvar­nak Magyarország kedvező megíté­lésének elősegítéséért, a magyar demokrácia helyreállításának ál­dozatos támogatásáért. A Magyar Köztársasági Ér­demrend Középkeresztje ki­tüntetést adományozta: Fischer Józsefnek politikai és építészeti életművéért; — dr. Gosz­­tonyi Péternek, a külföldi ma­gyarság körében végzett áldozatos munkájáért és kiemelkedő tudo­mányos tevékenységéért; — dr. Győrffy György akadémikusnak, a magyarság múltjának feltárása ér­dekében végzett tudományos mun­kásságáért; — Csilla Freifrau von Boeselagernak, a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban végzett vezető humanitárius tevékenységéért;­­ Gábriel Asztriknak, a külföldi ma­gyarság körében végzett áldozatos munkájáért és kiemelkedő tudo­mányos tevékenységéért; Matheo­­vits Ferencnek, a többpárti de­mokrácia áldozatos szolgálatáért; Ribánszky Lászlónak, a Szabad Európa Rádió magyar osztályának vezetéséért, a demokrácia eszmé­jének következetes képviseletéért; — Vajay Szabolcsnak, a külföldi magyarság körében végzett áldo­zatos munkájáért és kiemelkedő tudományos tevékenységéért; — Borbándi Gyulának, a magyarság érdekében és a külföldi magyar­ság körében végzett áldozatos munkájáért; — Szakonyi Károly, József Attila-díjas írónak, irodal­mi munkássága elismeréseként. A Magyar Köztársasági Ér­demrend Tisztikeresztje kitün­tetést adományozta: Decsy Jánosnak a magyarság érdekében és az amerikai magyar­ság körében végzett áldozatos munkájáért; — dr. Galambos Iré­­neusznak a magyarság érdekében és az ausztriai magyarság körében végzett áldozatos munkájáért; — Hanák Tibornak a nyugati ma­gyarság kulturális és tudományos életében kifejtett tevékenységéért; — Jakabffy Ernőnek a magyarság érdekében és a svédországi ma­gyarság körében végzett áldozatos munkájáért; — Jónás Pálnak a magyarság érdekében és a külföl­di magyarság­­körében végzett ál­dozatos mimikájáért; — dr. Jordán Sándor Emilnek a magyar emig­ráció lelki összetartásáért és a Sao Paulo-i magyar bencés kollégium vezetéséért; — Nyeste Zoltánnak a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében végzett áldo­zatos munkájáért; — B. Rácz Ist­­vánnak a többpárti demokrácia gondolatának ápolásáért és az esz­me iránti hűségért; — Sztáray Zoltánnak a magyarság érdekében és a külföldi magyarság körében végzett áldozatos munkájáért. Az 1956-os Emlékérmet posz­tumusz adományozta: Nagy Imrének, Bibó Istvánnak, Gimes Miklósnak, Haraszti Sán­dornak, Losonczi Gézának, Malé­ter Pálnak, Szilágyi Józsefnek, Tildy Zoltánnak, Szabó Jánosnak, Dudás Józsefnek, Angyal István­nak, Iván Kovács Lászlónak, Szi­­gethy Attilának, Mansfeld Péter­nek, Nickelsburg Lászlónak, Brusz­­nyai Árpádnak, Kósa Pálnak, Péterfi Miklósnak, Földes Gábor­nak, Tihanyi Árpádnak, Bárány Jánosnak, Péch Gézának, Békési Bélának, Földvári Boér Elemér­nek, Báli Sándornak. Az 1956-os Emlékérmet ado­mányozta: * Andrásfalvy Bertalannak, Boross Péternek, Csongovay Per Olainak, Dénes Jánosnak, Fónay Jenőnek, Forgách Ferencnek, Für Lajosnak, Hegedűs Lászlónak, Király Bélá­nak, Kopácsy Sándornak, Kosáry Domokosnak, Kupa Mihálynak, Litván Györgynek, Márton And­rásnak, Mensáros Lászlónak, Mécs Imrének, Mizsei Bélának, Nagy Attilának, Nagy Eleknek, Ober­­sovszki Gyulának, Pongrácz Ger­gelynek, Rácz Sándornak, Regéczy Nagy Lászlónak, Réti Jánosnak, Roik Jánosnak, Tankó Tibornak, Tittmann Józsefnek, Vásárhelyi Miklósnak, Zimányi Tibornak, Lőcsei Pálnak. Az 1956-os Emléklap és Emlékérem adományozásának előkészítésére létrehozott bi­zottság javaslata alapján 1956-os Emlékéremben része­sült: Göncz Árpád köztársa­sági­ elnök, Antall József mi­niszterelnök. * A Miniszterelnöki Sajtóirodán keresztül közleményt adott ki az 1956-os Emlékérem és Emléklap odaítélésére javaslatot tevő társa­dalmi bizottság. A közleményben a bizottság az emlékérem és emlék­lap minden jogos várományosá­nak tudomására hozza, hogy ,,aki most nem­­kapja meg a kitüntetést, ne érezze magát mellőzöttnak, mert később, a névsorok kiegészí­tése során ők is részesülnek ab­ban”. Ezért arra kéri az emlék­érem és emléklap minden jogos várományosát, hogy mielőbb je­lentkezzék valamelyik társada­lmi szervezetnél, 1956-os tevékenységét hitelt érdemlően dokumentálva. Elhunyt személyek közvetlen hoz­zátartozói vagy baj­társai is jelent­kezzenek. A Recski Szövetség, a Történel­mi Igazságtétel Bizottság (1054 Budapest, Zoltán u. 16.), a Politi­kai Foglyok Országos Szövetsége (1145 Budapest, Columbus u. 11.), a Nemzetőrök Országos Szövetsé­ge, az 56-os Intézet (1145 Buda­­­pest, Columbus u. 11.) budapesti és vidéki szervezetei várják a je­lentkezéseket. Tábornoki kinevezések A Magyar Honvédség fejlesz­tése, harckészültségének növe­lése érdekében végzett munká­juk elismeréseként Göncz Ár­pád, a köztársaság elnöke — a honvédelmi miniszter előter­jesztése alapján — október 23-án Lőrincz Kálmánt, a Ma­gyar Honvédség parancsnokát vezérezredessé, Deák János ve­zérkari főnököt altábornaggyá és Piros Zoltánt, a Magyar Honvédség vezérkarának hír­adó és automatizálási csoport­főnökét vezérőrnaggyá nevezte ki. (MTI) |||||||||||||­ ■mmmhhhmhhhmhhmÍÍ Egy csöndes ötvenhatos Pfisterer tanár úr is osztályfőnök volt, nem is akár­milyen. A nyájas olvasó is bizonyára jól ismeri — Szent­­kuthy Miklós néven. Nos, Pfisterer tanár úrnak volt egy kedves, jó tollú tanítványa, akit 1956 — és ezerkilencszázötvenhatos új­ságírói ténykedése! — kizavart, elűzött Magyarországról. Ám írásait hosszú éveken át tovább küldözgette szeretett osztályfőnökének — és előttem itt az asztalon Szentkuthy Miklós egész sor levele az Ausztriában élő tanítványhoz: csupa irodalmi biztatás, elismerés. Meg: eddig kiadatlan, ismeretlen írói vallomás, ars poetica. Szellemi kincses­­bánya. A tanítvány pedig, aki úgy látta, ide sosem lesz már visszaútja, a tanári-baráti episztolák hatására is nekive­selkedett, könyörtelen munkakedvvel elvégzett vagy há­rom egyetemet, megtanult tökéletesen németül, vezető publicistája lett az egyik, igen jelentős osztrák lapnak, fényképes állandó rovatot tart fenn, egyik tudományos (és nemcsak tudományos) műve, kötete a másik után je­lent meg, egyik doktori címet a másik magiszteri cím után nyerte el, szellemi teljesítményeiért kitüntetésekkel, díjakkal tisztelték meg, egyetemi kurzusaira tolongtak a diákok, igazgatója lett egy jeles oktatási intézménynek — magyarán: igazi magyar karriert futott be odakint. Te­kintélyes, sikeres ember lett. S most, hogy egy magyar főiskola, majd egy magyar egyetem vendég előadónak meghívta Budapestre, a mi öt­venhatos emberünk föladta ausztriai, gyönyörűen java­dalmazott tevékenységei jó részét, hogy (anyagilag: szin­te semmiért) hazahordja, a fiataloknak, az országnak, ami értéket fölgyűjtött magában. Ingázik. Pesten alkalmi al­bérletben húzza meg magát, bosszankodni azonban csak azon képes, hogy visszahonosodása, azaz az osztrák mel­lé a magyar állampolgárság visszaszerzése milyen meg­hökkentő akadályokba ütközik. Persze tudja: előbb-utóbb erre is megszületik majd a méltányos megoldás. A kitűnő tudós professzor és közíró neve: Dr. Meny­­hai Imre. Lefogadom, hogy egy-két éven belül megtanul­juk ezt a nevet. SÚLYOS VÁDAK KÉPVISELŐK ELLEN Torgyán: Az FKGP irányítja a koalíciós tárgyalásokat Hétfőn az FKGP parlamen­ti frakciója — miként arról már beszámoltunk — ultimá­tumot intézett Torgyán Jó­zsefhez: nyolc napon belül a képviselőcsoport jelenlété­ben vegye át azt a borítékot Antall József miniszterelnök­től, amelynek tartalma hiva­tott eldönteni, ügynök volt-e avagy sem. Kérdésünk a párt­elnökhöz: eleget tesz-e a fel­szólításnak? — Politikai ellenfeleim visz­szamenőleg már életem leg­apróbb mozzanatait is felde­rítették — mondotta Torgyán József. — Ismeretes tehát előttük, hogy olyan ügyvéd voltam, akinek a káderlapján az szerepelt: veszélyes reak­ciós, engesztelhetetlen ellensé­ge a kommunizmusnak. Mi­után ők nem tudnak ilyen előéletet produkálni, egyetlen lehetőségük maradt arra, hogy kikészítsenek: ha bemocskol­nak. Ezért indították ezt az újabb koncepciós hadjáratot is. Szerencsére már a táma­dás megindítása előtt birto­komban volt az a nemzetbiz­tonsági miniszter úrtól kapott levél, amely egyértelművé te­szi: rágalom az egész. — Miért nem hozta nyil­vánosságra ezt a levelet, hi­szen akkor talán nincs ulti­mátum, s — önt idézve — újabb hadjárat sem? — Nézze, annyi elképesztő rágalmat találtak már ki ró­lam, hogy az messze megha­ladja a józan ész határait. Így fokozott óvatosságra vagyok kényszerítve. — Miért éppen ön a cél­pont? — Amióta elnök vagyok, pártunk elindult a felemelke­dés útján. Taglétszámunk, te­kintélyünk nőtt, rendet te­remtettünk az országos köz­pontban. Elkezdődtek a koa­líciós tárgyalások, amelyekről túlzás nélkül állíthatom, hogy a megbeszéléseket a Kisgaz­dapárt irányítja, így nem cso­da, hogy ellenségeink megint megpróbálták víz alá nyom­ni a fejünket. — Ha igaz, amit ön mond, akkor az is igaz, hogy a „fej­­lenyomók” pártbeliek... — Valóban így van. Éppen ezért, ha most rögtön nem tisztítjuk meg tőlük a pártot, akkor komoly veszély fenye­geti a jövőnket. — Arra gondolt, hogy a bel­ső „bomlasztók” mögött külső erők állnak? — Ez nyilvánvaló. És az a legfélelmetesebb, hogy létez­nek olyanok, akik bűvészként varázsolnak elő a zsebükből tiszta vagy nem tiszta boríté­kokat. És miután nekem is vannak bizonyos értesüléseim, elképedve látom, hogy olya­nok is tiszta borítékot kapnak, akik egyébként nem kaphatná­nak. A következményei pedig nyilvánvalóak: kritikus hely­zetekben, pártállástól függet­lenül, megzsarolhatók ezek a politikusok. Ez pedig a de­mokrácia pusztulásához vezet. Ezért vagyok töretlen híve, kezdettől fogva, a teljes átvi­lágításnak. — Kivétel nélkül? — Pontosan, polgármester­től a miniszterelnökig. — És ha kiderülne — ne adj’ isten —, hogy fontos sze­mélyiségek is... — Efelől nincs kétségem, de nincs más út, mert csak így előzhető meg a zsarolás. — Az ultimátum követeli a frakcióra is kiterjedő pénzügyi vizsgálatokat végző bizottság elnökének, Györgyi Árpádnak az azonnali lemondását is.­­ A pártdemokráciához az ellenőrző testület is hozzátar­tozik. Vizsgálni, ellenőrizni ak­kor is kell a pénzügyeket, ha tökéletesen rendben mennek a dolgok. De sajnos koránt sincs így. A napokban tudtam meg, hogy a Kis Újség több mint 30 millió forintba fog kerülni, pe­dig az FKGP­-nek nincs is új­sága. Ómolnár Miklós viszont, aki azt állította, hogy egyetlen fillért sem kapott, nos róla ki­derült, hogy közel egymilliót vett fel csak bérként. Pártay Tivadar pedig, aki sajnáltatta magát, majdnem ennyit. Má­sok létrehoztak Agrotévé né­ven egy fantomszervezetet, s rögtön megtámogatták kétmil­lióval, ráadásul az egyik aján­dékozó közeli hozzátartozója az ajándékozottnak. De volt olyan i­s, aki saját magának utalt ki tízmilliós kölcsönt ka­matmentesen. — A koalíciót mennyire érinti az „oroszlánosodó” irányelv? — Mindig i­s állítottam, most is: ennek a koalíciónak nincs alternatívája. De ez nem je­lenthet fölé- és alárendeltségi viszonyt, hanem szabad embe­rek szabad társulását. Régóta tudom, bizonyos erők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a KDNP, az FKGP és az MDF jelentős részéből létre­hozzanak egy centrumot, ame­lyet a félrevezetés érdekében jobbközép jellegűnek kívánnak feltüntetni. Akik ezt a dédel­getett vágyálmot ringatják, tudják: amíg én vagyok a párt elnöke, addig az FKGP soha­sem adja fel önállóságát. Ezért a személyem elleni megszám­­lálhatatlan koncepciós táma­dás. Bartha Szabó József Postabank Értékpapír szolgáltatásai - Tőzsdei adásvétel — Letéti őrzés és kezelés - Értékpapírok forgal­mazása (kibocsátás, tőzsdei bevezetés). Debreceni Területi Igazgatóság Cím: Debrecen, Múzeum u. 7. Telefon: (521-15-599. Szolnoki Fiók Cím: Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Telefon: (56)-30-449. Nyíregyházi Fiók Cím: Nyíregyháza, Nyár u. 8. Telefon: (42)-14-299. Záhonyi Fiók Cím: Záhony, Ady Endre u. 27-31. Telefon: (42)-60-226. POSTA­BANK Postabank és Takarékpénztár Rt. ■ Többszázas tüntetés a Rádiónál (Munkatársunktól.) Szerda délután több száz fős tömeg gyűlt össze a Magyar Rádió épülete előtt — élén Romhányi Lászlóval, a Magya­rok Nemzeti Szövetsége vezér­alakjával. „Rohadt kormány, mondjon le!”, „Gombát mond­jon le!”, „Nemzeti rádiót!”, „Kommunista árulók!” — skandálta a tömeg. Ezután egy 16 pontos petíció szövegét olvasták föl az 56-os emlékbizottság nevében. Ebben követelik, hogy az ország tönk­retételében bűnös vezetőket vonják felelősségre, a honvéd­ség, rendőrség vezetői helyébe új parancsnokokat nevezzenek ki. A követelések szerint a je­lenlegi alkotmány helyett új magyar alkotmányra van szük­ség, továbbá tárgyilagos saj­tóra. El kell távolítani a régi szobrokat, emlékműveket — hangoztatták. Többen megpróbáltak beha­tolni a rádió épületébe, miköz­ben a tömeg ezt is imételte: „Gombár, gyere ki!” A de­monstráció részvevőinek köve­teléseit a rádió részletesen is­mertette hírszolgálatában. Visszatekintő Október 21., hétfő: Az FKGP frakciója ultimátumot intéz Torgyán Józsefhez: 8 napon be­lül vegye át Antall József mi­niszterelnöktől a személyére vonatkozó borítékot. Október 22., kedd: A kisgazda kormánytagok és államtitká­rok levelet juttatnak el a párt elnökéhez, amelyből vissza­utasítják azon követelését, hogy a hónap végéig „hűségnyilat­kozatot” tegyenek, egyúttal hitelt érdemlő választ kérnek arra, hogy volt-e szerepe Tor­gyán Józsefnek a III III-as há­lózatban. Még a délelőtt folya­mán Torgyán József szétosztja a frakcióban Gálszécsy And­rástól, a polgári titkosszolgála­tokat felügyelő tárca nélküli minisztertől kapott levelet, amely véleménye szerint min­den kétséget kizáróan igazolja, hogy „tiszta”. Időközben a mi­niszterelnöki sajtóiroda közle­ményt ad ki, amelyben beje­lentik: a feddhetetlenségi vizs­gálat a miniszterelnök és a belügyminiszter hatáskörébe tartozik, így a nemzetbiztonsá­gi ügyekért felelős tárca nél­küli miniszter „az ügyben nem járt el”. A közlemény egyúttal tudtul adja azt is, hogy a jelzett témakör államtitoknak minősül, s ez alól a felmentést a belügyminisztertől kell a pártelnöknek kérnie. Késő dél­után, illetve kora este az FKGP elnöksége kizárja a pártból a Molnár Miklóst, to­vábbi öt személy (Oláh Sán­dor, Prepeliczay István, Mizsei Béla, Szabó Lajos, Kocsenda Antal) kizárását pedig az or­szágos vezetőség elé utalja. (A pénzügyi szabálytalansá­gokkal vádoltakkal szembeni szankcióról is e testület hiva­tott dönteni október 30-án.) Október 23., szerda: Omolnár Miklós kijelenti, szabálytalan volt a kizárása, mert a képvi­selők fegyelmi ügyei nem tar­toznak a pártelnökség hatás­körébe. Délután pedig Torgyán felhívást ad ki: vállalja a ma­gyar nép előtti átvilágítását és egymillió forintot ígér annak, aki állítólagos ügynöki tevé­kenységével kapcsolatosan bár­miféle terhelő bizonyítékkal tud szolgálni. 5 Göncz: 1956-ban világtörténelmet írtunk (Folytatás az 1. oldalról.) Kiállnának a mai fiatalok is a barikádra, mint annak ide­jén. Tudomásul kell venni, a mai magyar ifjúság útja ugyanaz, mint az országé: ér­vényesíteni­­kell a kreativitá­sukat, ki kell aknázniuk tu­dásukat, még ha az néha nem látszik is túl könnyűnek. Ter­mészetes, hogy az idősek gya­korta értetlenül, sőt kifeje­zetten rosszallóan figyelik a felnövekvő nemzedék tetteit, s mint az idősek mindig, nehe­zen, tűrtik a kritikájukat. Szen­tül hiszem azonban, hogy a mai fiatalokból kitűnő me­nedzserek, megfontoltan kal­kuláló szakemberek lesznek, de ugyanakkor soha nem hiányzik majd belőlük az érze­lem, a haladó eszmék tiszte­lete sem. Fekete Gy. Attila : Országszerte megemlékeztek az 1956-os októberi forrada­lom évfordulójáról. Antall József miniszterel­nök kedden Nagykőrösön a második világháború harcai­ban és a koncentrációs tábo­rokban elpusztultak, valamint az 56-os forradalom áldoza­tainak tiszteletére emelt em­lékmű avatóünnepségén vett részt. Beszédében egyebek kö­zött hangsúlyozta: nem tűr­hetjük, hogy ebben az ország­ban még egyszer bármilyen szélsőséges eszmék, ideológiák harcosai ragadhassák maguk­­hoz a hatalmat. Ebben a füg­getlen, szabad magyar hazá­ban — mondotta Antall Jó­zsef — csak valóban demok­ratikus, a jogállamnak meg­felelő törvények alapján tör­ténhessék bármi, a félelmet örökre ki kell irtani. A mos­tani ünnepi szoboravatás le­gyen olyan alkalom — han­goztatta Antall József —, amikor az egykori ellentétek megszűnnek, legyen megbéké­lés az igazságban, a megbo­csátásban. Ugyanakkor az igazságtétel nem maradhat el azokban az esetekben, ami­­kor tudjuk, hogy kik a gyil­kosok. A miniszterelnök beszéde után közös felekezeti isten­­tisztelet keretében avatta fel az emlékművet Raj Tamás főrabbi, Farkas István, Pintér Gyula, Fodor Ferenc refor­mátus lelkipásztor és Miklós János római katolikus plébá­nos. A mártír miniszterelnök, Nagy Imre szülővárosában, Kaposváron kegyeletes ünnep­ségen emlékeztek meg az ok­tóberi forradalomról. A Nagy Imre szülőházán elhelyezett emléktábla előtti koszorúzási ünnepségen megjelent Nagy Erzsébet, az egykori minisz­terelnök lánya és családja. A katonai tiszteletadással kísért ünnepi megemlékezés szóno­ka Boross Péter belügymi­niszter volt, aki egyebek kö­zött hangsúlyozta: a magyar nép az elmúlt 35 év alatt mindig­­tudta, hogy Nagy Im­­re mártírja volt az 1956-os forradalomnak. Ami 1956-ban nem sikerült — mondta Boross Péter —, az most nekünk meg­adatik: az önálló hazaépítés le­hetősége. A beszéd után először a család koszorúzott, majd Boross Péter tette ugyanezt a kormány nevében. A kaposvá­ri ünnepség a Szent Imre ut­ca 14. számú épület előtt foly­tatódott, ahol a részvevők az 1956-os forradalom somogyi áldozatai előtt tisztelegtek. Emléktáblát állítottak az 1956-os mártírok és meghur­coltak tiszteletére a Pécsi Or­vostudományi Egyetem aulá­jában. Az intézmény egykori és mai oktatóinak, hallgatói­nak hagyományos találkozó­ján október 23-a alkalmából kiállítás nyílt meg az egyete­men az 1956-os pécsi esemé­nyek sajtódokumentumaiból. A vidék forradalma cím­mel regionális tudományos konferenciát rendezett Debre­cenben a Hajdú-Bihar megyei 56-os kutatócsoport. A tanács­kozást Für Lajos honvédelmi miniszter, az egykori 56-os debreceni forradalmi bizott­mány titkára nyitotta meg, aki kifejezte azt a véleményét, hogy lesz olyan történész, aki kellő alapossággal és mélység­gel elemzi majd a történteket. A debreceni megemlékezé­sek a Déri Múzeum díszter­mében megrendezett ünnep­séggel folytatódtak. Virágh Pál köztársasági megbízott emlékérmeket és emléklapo­kat adott át a forradalom részvevőinek, illetve az el­hunytak családtagjainak. Ez­után a Kölcsey Ferenc Tanító­képző Főiskola épületének fa­lán felavatták Szilágyi József­nek, Nagy Imre volt titkárá­nak és barátjának az emlék­tábláját. A forradalom utáni megtorlások áldozatául esett mártírról először Kovács Bé­la parlamenti képviselő, a hajdani iskolatárs, majd He­­vessy József polgármester em­lékezett meg. Győrött, a Technika Házá­nak bejáratánál tegnap lelep­lezték azt az emléktáblát, amelyet az Egyesült Államok­ban működő Szigethy Attila Foundation támogatásával ké­szített Renner Kálmán sopro­ni művész. Galambos Ferenc, a burgenlandi Alsóőr plébáno­sa — aki szintén részese volt a forradalom győri eseményei­nek, és a megtorlás elől me­nekült Ausztriába — a sza­badságharc egységteremtő, er­kölcsnemesítő erejéről beszélt. Szigethy Attila legközelebbi munkatársa, az Egyesült Álla­mokban élő Rokop József és felesége alapítványt tett a mártírok, áldozatok hozzátar­tozóinak és a megtorlást el­szenvedőknek. Tavaly hat­százezer forintot osztottak ki. Az alapítvány kuratóriumá­nak igazgatója, dr. Erdélyi Iván most arról számolt be, hogy az idén egymillió forint­nál is több támogatás jut a rá­szorulóknak. Rokop József hangsúlyozta: nem adományt hozott, hanem a mártírok jogos örökségét. Felidézte a megye 56-os ese­ményeit, következtetésként pe­dig azt vonta le: mindent meg lehet és meg is kell bocsáta­ni, de a gyilkosságokat soha.

Next